Szabad Sajtó, 1956 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1956-10-25 / 43. szám
6 1956. OKTÓBER 25. SZAVAZZON MINDEN AMERIKAI POLGÁR NOVEMBER 6-ÁN —AKI SZAVAZÁSRA JOGOSULT—MERT CSAK ÍGY LEHET A VÁLASZTÁS IGAZSÁGOS ÉS A NÉP AKARATÁT KIFEJEZŐ! FORRADALOM BUDAPESTEN! A lengyelek “függetlenségi” megmozdulása Magyarországra is átcsapott.-Diákok,irók,munkások százezrei tüntetnek a megszálló oroszok ellen. Harcok a magyar fővárosban, többszáz halottal és sebesülttel. Megmozdult a kommunista-ellenes magyarság is. Orosz csapatok verik le a magyart jpwte. Az utóbbi napok eseményei előbb Lengyelországot, aztán Magyarországot íratták a világlapok elsőoldalas fejeiméire . . . A Lengyelországban megindult nagy lázadási folyamat átcsapott Magyarországra is s az orosz-ellenes tüntetésből néhány óra alatt valóságos forradalom lett, amelyben most már nemcsak a titőista és Moszkva-ellenes kommunisták, de maga a kommunista-ellenes magyar népmilliók tömege is nagy számmal vesz részt . . . A világ minden részében, ahol csak magyarok élnek, kigyult a magyár szivekben a reménykedés lángja, hogy ez a most megindult folyamat lavinájával elsodorja még az emlékét is ennek a bármilyen "‘-ista” . . . Marxista-Leninista-Sztalinista-Titóista, de mindenképen gyilkos kommunista korszaknak és meghozza a szabad, demokratikus Magyarországot! * * * A forradalom Budapestei kezdődött; a diákok, irók -és munkások hatalmas tüntetésbe fogtak s nyíltan követelték az orosz katonaság kivonulását Magyarországról. “Pusztuljanak innen a ruszkik!” — “Pusztuljon Gerő!” és hasonló kiáltásokkal indult a tüntetés. Majd 16-pontos listát készítettek s abban felsorolták követeléseiket: Vonuljon ki az orosz Magyarországról, — Nagy Imre legyen a kormányelnök, — tűzzenek- ki általános titkos, szabad választásokat az összes pártok részvételével, — bocsássák szabadon a politikai foglyokat, Mindszenty bíborost is, — hozzák haza Rákosit s állítsák népbiróság elé! — távolítsák el Sztálin szobrait — cseréljék vissza az orosz uniformist magyarra a magyar katonákon, — szólásszabadságot — munkateljesítmény-követelmények felülvizsgálását, stb., stb. követelt a tüntető tömeg. Közben a városligetben, a Szent Szív zárda és templom helyén felállított hatalmas Szta■lin-szobrot ledöntéséhez fogtak a tüntetők, de első próbálkozáskor nem sikerült ez. A közeli egyik épület tetején levő hatalmas vörös csillagot rántották hát le. Másnap aztán sikerült ledönteniök a Sztalin-szobrot, amit darabokra törtek s szemétre dobtak ... A követelések egyikét igy maga a nép hajtotta vére. Nagy Imre, a Sztalin-ellenes,. de titóista pártember átvette a “kormányt” Hegedűstől, megvalósult ez a követelés is, de ekVISSZA AZ ÓRAMUTATÓT! Szombaton éjfélkor, illetve vasárnapra virradó éjjel 1 órakor végetér itt Jerseyben, New Yorkban és sek más keleti államban a nyári “Daylight Saving Time” időszámítás s a tavasszal előrevitt óramutatót egy órával visszaigazitjuk, visszatérünk a rendes “Standard” időszámításra. korra már a tüntetés forradalommá nőtt . . . Kihirdették az ostromállapotot . . .Nagy Imre niába kiabálta a rádióba, hogy ‘tüzet szüntess” . . . hogy ha délután 2 órára abbahagyja a izázezres tömeg a “tüntetést,” jenkinek bántódása nem lesz . . . a lavina elindult s gördült topább ... Az este 6 órai térmiíus is süket fülekre talált a tönegnél, amire Nagy Imre, — íirek szerint — kirendelte a nagyar csapatokat és az orosz catonaság segítségét is kérte. Néhány óra alatt hazaárulóvá lett az, akit a tömeg miniszterelnöknek követelt! A véres utcai harcokban orosz tankok, jet-repülők, bombázók vettek részt. A fővárosban több épület lángokban állt, folyt a harc, gépfegyverek peregtek, bombák hulltak s magyarok és oroszok százai haltak meg ... a sebesültek száma pedig oly nagy, hogy a kórházak már mind megteltek. Magyarországgal a rádió, telefon és táviró-kapcsolat megszűnt ... az amerikai külügyminisztérium még a budapesti AZ 50 ÉVESEK NYUGDIJÁRÓL A Social Security törvény igyes rendelkezéseivel kapcsoatban felmerült, mindnyáj unka. nézve fontos kérdések meg/itatását, — amit legutóbb megcezdettünk, — tovább folytatuk, a beérkezett kérdések sorrendjében : Kérdés — Ki jogosult nyuglijra 50 éves korában? Felelet — Mindenki, aki 50 íves korában, vagy azon túl teljesen munkaképtelen. A munkaképtelenség (akár fizikai akár szellemi), kell, hogy íllandó jellegű legyen, vagy cegalább is belátható időn belül orvosolhatatlan. A jogosultságuoz szükséges, hogy az igénylő az igénylést megelőzőleg legalább hat hónapja munkakép teen legyen. Kérdés —- Hogyan kell igazolni a munkaképtelenséget? Felelet — Az igénylőnek csatolni kell minden rendelkezésére álló orvosi és kórházi bizonytványt, amellyel igazolni tudja, hogy a munkaképtelensége mixor és miből keletkezett — részletes leírással — és hogy előreláthatólag meddig tart. Az igénylési formát (application) a legközelebbi Social Security nivataltól kell kérni Kérdés — Milyen magas a nyugdíj összege? Felelet — A nyugdíj összege ugyanannyi, amennyit az igényjogosult akkor kapna, ha 65 éves korában menne nyugdíjba. Például: hogyha az átlagos havi kereset $100.00 voltba munkaképtelenség időpontjában, akkor a nyugdíj $55.00 lesz; ha az átlagos havi kereset $350.00 colt, akkor a nyugdíj $108.50 lesz. Kérdés — Jogosak-e külön segényre a munkaképtelen személy felesége és gyermekei? Felelet — ők nem jogosultak segélyre mindaddig, amíg a munkaképtelen személy (családfenntartó) el nem éri a 65 i évet. Kérdés — Mennyi ideig kell a Social Security-t fizetni ahhoz, hogy valaki munkaképtelenség címén 50 éves korában nyugdijat kaphasson? Felelet — A munkaképtlenséget megelőzőleg legalább öt évet kell olyan munkában dolgoznia, amely Social Security fizetésére kötelezett és ennek az öt évnek 10 évén belül kell lennie a munkaképtelenség időpontját megelőzőleg, mig a szükséges öt évből 11/2 (másfél évnek) az utolsó három éven bejül. Kérdés — Mi van akkor, ha valaki 50 éves kora előtt lesz munkaképtelen ? Felelet — Annak azonnal kérni kell a legközelebbi Social Security hivataltól, hogy fagyasszák (freeze) be, zárják le a számláját. Ez azután biztosítja számára, hogy nem vonnak le semmit a nyugdijából. Kérdés — Mi a rendelkezés azokra a gyermekekre nézve, akik 18 éves koruk előtt lettek munkaképtelenek ? Felelet — Mindazon 18 éven felüli, nem házas (nőtlen, hajadon) gyermek, — aki eltartottja (dependent) egy olyan szülőnek, aki már nyugdíjban volt és a gyermek után nyugdíj-kiegészítést kapott, — tovább kapja a segélyt, ha 18-ik életévének betöltése előtt lett fizikailág, vagy szellemileg munkaképtelen és önmagát fenntartani nem tudja. • Kérdés — Meddig kaphatja ezt a segélyt? Felelet — Amig a munkaképtelenség meg nem szűnik, esetleg egész életén keresztül. Kérdés — Mikor kezdik a munkaképtelenségi nyugdijakat folyósítani ? Felelet — Az első csekkeket 1957 julius hónapban kezdik kiküldeni. Az igényléseket ez év október 1-től kezdve fogadják el. (Összeállította: Dr. Nagy János. ) Engedjetek bennünket végre utazni!” amerikai követséggel se tudott kapcsolatot találni. A budapesti rádió egy ideig közvetítette a híreket és kiáltványokat. Eszerint az “ellenforradalmárok” (vagyis maguk a forradalmárok!) a Lánchirda fehér zászlót tűztek ki és megadták magukat. Ezt azonban megcáfolták a később érkezett hírek, amelyek arról adtak számot, hogy a forradalom már a vidékre is kiterjedt. Osztrák jelentés szerint Szentgotthárd vasútállomásán is puskalövéseket hallottak. Bányákban, gyárakban a munkásság abbahagyta a munkát. Ma, csütörtökön reggel a rádióhirek közlik, hogy a “polgárháború” még mindik folyik és “ez volt a legnagyobb felkelés eddig a kommunisták ellen a világháború óta.” Budapesten számos épület rommá égett, halottak, sebesültek hevernek az utcákon. * * * A kommunista-ellenes tömegek belekapcsolódd ■ ebbe a tüntetésbe, — akárhogy is nézzük a dolgokat — kissé elhamarkodott volt. Hagyniok kellett volna, hogy a vörösek előbb verekedjék ki magukat egymás között. Azután kellett volna “megragadni az alkalmat.” Akkorra az amerikai választások is befejezett tényként állottak volna s kormányunk szabadabban, gátlástí^anabbul nyilatkozhatott, vagy cselekedhetett volna. Mert most, a választások előtt tiz nappal igazán nem várható, hogy Amerika, illetve maga Eisenhower elnök egy esetleges elhamarkodott lépéssel veszélyeztessen bármit is! A kommunista-ellenes magyarságnak e forradalomban résztvétele magával hozta azt, hogy a magyar kormány az orosz hadsereg segítségét vette igénybe s ezzel, valószínűleg, sikerül leveretniök a “lázadókat” . . . Vérbefojtják, drága tnagyar vérbe j fojtják az igazságkeresés spon: tán megnyilatkozásait . . . egy \ elnyomott, kiszipolyozott, meg- 1 gyalázott nép szabadságharc' nak induló forradalmát. . . Ordass püspököt rehabilitálták Ordass Lajos evangélikus püspököt, aki hősiesen helytállt egyháza szabadságáért s ezért hazug ürüggyel a kommunisták börtönbe vetették, majd 1952 végén “ideiglnenesen” szabadlábra helyezték, a Szabad Nép október 11-i közlése szerint rehabilitálták. Ez nyilván az Egyházak Világtanácsa vezetőségének intervenciójára történt, amely augusztusban Magyarországon ülésezett. Ordass egyelőre az evangélikus hittudományi főiskolán lesz tanár. MEGSZŰNT ‘A KERESZT,’ MEGINDULT A ‘KATOLIKUS SZÓ’ ■ Kulcsár István a budapesti Szabad Nép október 15-i számába irt cikkében megállapítja: “Nem titok, hogy a technikai határzár eltávolítása óta több mély kísérli meg a szökést, mint azelőtt. Rossz nevelési módszereink és propagandánk okozza, hogy a fiatalság külföldre tö- í rekszik . . . Nem lenne helye- ! sebb minden büntetlen előéletű magyar állampolgárnak útlevelet adni különleges indokolás | nélkül? A legtöbben csak egyszerűen világot akarnak látni. Mi felnőttek vagyunk, egy szabad állam szabad polgárai? Engedjetek hát bennünket végre utazni, oda, ahová akarunk.” Köztudomású, hogy a Vatikán illetékes hatósága a magyarországi u.n. békepapi mozgalom hetilapját, a kollaboi^áns A Keresztet 1955 julius 5-én indexre tette, vagyis katolikus hívőknek tilos volt azt olvasni. A Kereszt papi szerkesztői és irói nem vették tudomásul a döntést és továbbra is kiadták a lapot. A békepapok azzal érveltek, hogy a magyar püspöki kar a vatikáni döntést nem hirdette ki és igy az nem lépett hatályba. Viszont a katolikus hívők, főleg a Free Europe rádión keresztül, tudomást szereztek a döntésről és azután hiába kínálták nekik A Kereszt egy-egy példányát, nem volt sok vevője. így bár a lap megjelent, sok haszon nem volt belőle. Ezért is határozta el most a békepap mozgalom, hogy megszünteti a különben is csődbe került A Keresztet, de nehogy a “papi békemozgalcm” lap nélkül maradjon, azonnal meg is indították uj lapjukat “Katolikus Szó” cim alatt. A lényeg tehát nem változott, csak az álarc! Nyugtával dicsérd a napot, Előfizetési nyugtával — a lapot! “Rákosi többé nem térhet vissza a politikai színpadra” Magyarországon megindultak a sajtótámadások Rákosi ellen, mint aki személyében is felelős az elmúlt 10 év szörnyű borzalmaiért. A Kossuth rádió október 15-i a'dásában már arról nyugtatja meg a magyarokat, hogy “Rákosi többet nem térhet vissza a politikai színpadra és eljátszotta ezt a lehetőséget azzal a politikával, ami az egész ország és a párt ellenkezésével találkozott.” A hírek szerint Rákosi két hónapja a Szovjetunióban “üdül” és ott várja, hogy migjyen szerepet osztanak neki ki gazefái. A budapesti Népszava cikke az újvidéki rádió október 15-i adása szerint hangsúlyozta, hogy Rákosi nem önként mondott le, hanem a párt központi vezetősége felhívására, s nem egészségi okokból, hanem mertrészese volt Farkas Mihály és az állambiztonsági szervek törvénytelen cselekményeinek. A Szabad Ifjúság vezeércikke írja; “A magunk felelőssége és bűntudata nem moshatja el a a föbünös felelősségét.” A Hétfői Hirlap október 15-i cikke Farkas Mihály bünperének nyilvános tárgyalását sürgeti. Farkas Mihály volt honvédelmi minisztert nemrégiben kizárták a pártból és kitessékelték rózsadombi villájából. Az október 12-i Kossuth-rádió híradása szerint már le is tartóztatták a szocialista törvényesség durva megsértései miatt. Pár nappal előbb fia, Farkas Vladimír, aki magas állású politikai rendőrtiszt volt, ÁVH-ezredes, szintén letartóztatásba került három társával együtt. Elmozdították helyükből Alapi Gyula ügyészt is, aki úgy a Mindszenty, mint a Rajk pernek ügyésze volt. Ölti Vilmos csillaga is lealkoüyult, Választás előtt Irta Dr. Nagy Janos Alig két héten belül odasorakozunk a választási urnák elé, hogy egy egyszerű kézmozdulattal eldöntsük sorsunkat, kijelöljük azt az utat, amelyen haladni akarunk az elkövetkezendő négy esztendő alatt. Szavaznunk kell. Előzőleg azonban ki kell választanunk a legmegfelelőbb embert, a mögötte lévő pártot és legfőképpen a programot, amit az ember és a párt megvalósitani igér. A program helyessége, a párt egysége és az ember fizikai, szellemi és erkölcsi rátermettsége együttesen nyújt biztosítékot az egységes és jó kormány és ezzel együtt az elérhető legmagasabb jólét kialakítására és megvalósítására. Szavazatunk hováadása előtt tehát három tényező felett kell döntenvünk s ezek: a program, a párt és az ember. 1. A program. — A republikánus párt, — ahogy azt az elnök pittsburghi beszédében világosan kifejtette, — programját három szóba foglalta össze: “Béke, Fejlődés, Jólét.” Ez jelszó is, program is és körülbelül a vágya is mindenkinek. A megvalósításra vonatkozólag kevés részletet hallottunk és azt is csupán a másik párt részéről kierőszakolt válasz formájában. A republikánusok a kormányon lévő párt előnyét kihasználva megelégszenek a kormányzásuk idejének eredményeire való hivatkozással és annak Ígéretével, hogy azt és úgy kívánják tovább folytatni. Aki részletekre kiváncsi, gondoljon vissza az elmúlt három esztendő eseményeire: A Koreai háború befejezésére, Indokináraj Palesztinára, Szuezre, mint a béke állomásaira; a sok milliárd dollár ajándékra, (foreign aid), kölcsönre, — legutóbb a “vörös” Titónak — mint a béke vételárára; a genfi konferenciára, mint a világbéke első lépésére; az Atlantic-Szövetségre, az állandó atom-fejlesztési kút atásokra, mint a honvédelem elsőrendű biztosítékaira; a megosztott elnöki és kormány-hatalomra (partnership policy) ; az egyensúlyban tartott költségvetésre; az infláció korlátozására; a munkanélküliség lehető csökkentésére; egyszóval a “béke minden áron, — egyensúly minden áron, — fejlődés minden áron, — jólét minden áron politikára.” Nagy hadvezér, nagy üzletemberek, nagyvonalú, talán kissé költséges múltja, olcsóbbnak nehezen elképzelhető programja . . . A demokrata párt, ahogy azt Adlai Stevenson oaklandi beszédében kifejtette, a múltjának és nevének megfelelően: a nép pártja. Jelszava és programjának alapja: A népben bízunk. (“We trust the people.”) Mint egy jelenleg nem kormányon lévő párt, múltjából csak annyit említ, amennyit a jólét és fejlődés elősegítéséhez hozzáadott: a aki majdnem minden jelentés perben, köztük Mindszenty bíboros elleni perben is tanácselnök volt. Aikik tehát kommunista vezérek ellen követtek el bűncselekményeket, azok meglakolnak. De mikor vonják felelősségre a nem kommunista áldozatok kinzóit, gyilkosait? Mikor ismerik be a Mindszenty bíboros perében elkövetett gazságokat? Mikor engedik szabadon a bíborost? depresszióból való kiemelkedést; a jólét állandó fejlesztését, a háború utáni bizonytalan helyzetben is, a munkanélküliség megszüntetését; a szociális biztosítást . . . stb. ők nem a múlt részben már túlélt és elfelejtett, bizony sok részletében nem éppen kedvező eredményeinek felsorolására helyezik a fősulyt, hanem programot adnak arról, hogy mit és hogyan akarják csinálni: Központosítani a jelenleg megosztott elnöki és kormányzati hatalmat; megsegíteni a farmert szigorú (rigid) és nem a jelenlegi hajlékony (flexible) rendszer alapján; leszállítani az adót, különösen a keveset keresők csoportjában és több nyugdijat adni az öregeknek még akkor is, ha,az a költségvetés egyensúlyát egy kissé megbillenti; több iskolát a gyermekeknek; több házat a lakosságnak; rendezni az orvbslás és gyógykezelés kérdését; rendezni a polgárjogokat fajra és színre való tekintet nélkül; több lehetőséget a kis üzletemberének; több barátot szerezni a világban; több határozott intézke-dést tenni a béke érdekében . . . mindenből többet . . . 2. — A pártok egysége. — 1952-ben az egységében megbontott demokrata párt juttatta uralomra az ellen-pártot. Most mind a két párt legalább is kifelé elég egységes képet mutat. A demokratáknál a déliek “lázadása,” mig a republikánusoknál a még mindig erős Taít-szárny (Taft-belt) keserű szájizíi, kénytelen-kelletlen támogatása, ha a szavazatoknál nem is mutatkozik jelentősen, de a kormányzás és program-megvalósitás későbbi idejében jelentős zavarokat támaszthat. Ez a befolyás a republikánusoknál alapvetőbbnek látszik, mint a demokratáknál. 3. — A két jelölt. -— Azt is mondhatnánk négy, hiszen éppen történelmünk utolsó szakaszában esett meg, hogy az alelnöknek kellett átvenni a kormány rudját. Az egyik katona, hadvezér, világot járt, világot hódított, nagy egységekben gondolkodó, parancsolni, de a parancsot végrehajtani is tudó ember, aki éppen azért, mert pontosan le tudja mérni- a háború borzalmait és^ látja egy esetleges eljövendőnek mindent elsöpörhető pusztításait, teljesprogramját a békére építette, ő egy katona, aki háborúban élt és a béke elnöke szeretne' lenni... A másik, á polgár, a jogász, a politikus, a volt kormányzó, egy ember a népből — ősei között egy alenlckkel, egy-két világkörüli úttól eltekintve állandóan itthon, a mindennapi élet és a hullámzó politikai viharok között — elsősorban Amerikát és a mindennap emberét érdekló problémák embere. A világot a boldogságot, nyugalmat kereső polgár szemüvegén keresztül nézi, céltudatosan és erélyesen, szellemileg talán kicsit túlságosan is felkészülve. Több szociális intézménnyel, a nép, a kispolgár elnöke szeretne lenni . . . ... És mi, választók, mielőtt döntünk, hogy kit látnánk szívesebben a kormányrudnál, ne felejtsük el, amit az egyik jelölt mondott: A szabad népek történelmét nem a véletlen sors Írja, hanem a választók, amikor választanak.”