Szabad Sajtó, 1956 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1956-09-27 / 39. szám

Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKE” OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC - AND VICINITY OUR 50TH ANNIVERSARY YEAR 20 *1Ü Merged with “PASSAIC and VICINITY” THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES 50-IK ARANYJUBILEUMI ÉVÜNK VOL. 50. ÉVFOLYAM — NO. 39. SZÁM. PASSAIC, NEW JERSEY THURSDAY — 1956. SZEPTEMBER 27. Mindszenty néma szavát jobban megérti a világ, mintha az esztergomi bazilika szószéké­ről csendülne fel Magyarország hercegprímásának a hangja. Mindszenty nevét ismerték nyu­gaton már előbb is s akik is­merték nagy embernek, nagy főpapnak tartották, de amióta a martalócok elhurcolták az esz­tergomi hercegprimási palotá­ból, alakja óriásira nőtt. Most jelent meg George N. Shuster, j a new yorki Hunter College elnökének a könyve Mindszenty Józsefről. A könyv cime: “In Silence I speak.” Nagy esemény ez a könyv a mi magyar életünkben, bármelyik hitfelekezethez tartozzunk is. Egy tekintélyes amerikai em­ber nyúlt a magyarországi el­lenállás nagy alakjához, Mind­szenty Józsefhez. Nem lett egy jottányival sem nagyobb vele napjaink hőse, de nagyobbak lettünk vele mi, esendő, széthú­zó, veszekedő magyarok, akik sehogyse akarjuk — vagy talán nem is tudjuk? — megérteni a mai idők legfőbb parancssza­vait. Vannak helyek ezen a vilá­gon, ahol ezt a szót “magyar” nem ismerik, de Mindszenty ne­vét igen. Ez a tény önmagában is elég annak érzékeltetésére, hogy Mindszenty makulátlan reverendája árnyékában mi, magyarok is csak emelkedhe­tünk a világ szemében. Ne azon busongjunk, hogy a világ mily szüklátkörü s minket magyarokat, egyeseket és töme­geket nem értékel eléggé . . . Ha magunkba szádunk, bevallhat­­j uk, hogy mi itt nyugaton nem sokat tettünk azért, hogy a ma­gyar név csillogóbb legyen. Az az ember, aki önkéntesen vállal­ta a hosszú évek szenvedését hi­téért és nemzetéért egyedül töb­bet tett, mint mi valamennyi­en. Néma beszédét megérti a világ, bármilyen nyelvet is be­széljenek »a népek. Csak éppen mi, magyarok nem értjük meg, pedig legéke­sebben éppen mihozzánk szól, mert érettünk hozta a legna­gyobb áldozatot, amit ember egyáltalán hozhát. “Szeptember végén” címmel irta meg Petőfi Sán­dor talán legszebb lírai versét, de rajta kívül a költők százai próbálkoztak meg több-keve­sebb sikerrel, hogy rímekbe öl­töztessék a langysugaru szep­tember hangulatát. A festők ecsetjének is szép témája volt és az ma is, de még nem akadt mű­vész, aki tökéleteset alkothatott volna, amelyikre rámondhatnák valamennyien: ez kifejezi azt, ami az emlékeinkben él. Főleg azok az emlékek! Anyá­ink, nagyanyáink ilyenkor a be­főzéssel szorgoskodtak, piros levek csordultak üvegekbe, kan­nákba. Diót zörgettek, almát rakosgattak, mindig volt vala­mi, amit összegyűjtöttek a kert­ből, mezőről. S apáink, nagyapá­ink, lopóval a hónuk alatt a pin­ce. felé somfordáltak, azzal biz­tatva önmagukat, hogy elvégre hefyet kell készíteni a must­nak . . . Mi itt ebben a boldog Ameri­kában néha nyitott szemmel is tudunk álmodiii. Visszaálmodni magunknak a múltat, egy-egy színes szeptembervégi napot. I Ezer kép rajzolódik ki bennünk, sokkal több, mint amennyit a leghíresebb művész valaha is papírra vethetne, vagy a leg­jobb költő rímekbe szedhetne. Biztosan akkor (is voltak ba­jok. De azokat elfelejtjük. Biz­tosan akkor is rálőttek valame­lyik közép-vagy délamerikai or­szág elnökére s valahol volt egy Szuezhez hasonló puskaporos hordó, — de ezt mind-mind el­felejtettük. Csak az a kép ma­radt meg, ahogy nagyaynánk a kötényében hozta a három leg­pirosabb, legillatosabb almát és áradó szeretettel felénk nyújtot­ta .. . szeptember végén . . . Páger Antal vesszőfutása Eddig a magyarországi bolse­vista sajtó a szabad világból hazacsalogatott néhány szeren­csétlen, önmagával meghason­­lott visszatérőt agyba-főbe ma­gasztalta. Kezdetben ez történt az Argentínából visszatért Pá­ger Antallal, a jeles színésszel is. Ámde alig néhány nappal hazatérése után a sajtó, mint­egy adott jelre, élesen nekitá­madt a saját hibájából immár ketrecbe került áldozatnak. Legkeményebben Parragi György, a Magyar Nemzet fő­­szerkesztője ront neki Páger­­nek, a lap szeptember 12,-i szá­mában. “A magyar kormány amnesztia rendelete — Írja Par­ragi —'lehetővé tette Páger An­talnak, a nyilaskorszak egyik leghirhedtebb uszító ; színészé­nek hzatérését . . . De ugyanak­kor nem hallgathatok a magyar közvélemény nagy része felhá­borodásáról amiatt a mód miatt, ahogyan Páger hazajöhetett és afelett a magatartás felett, aho­gyan a hazaérkezésnek első órá­iban viselkedett. Nyilatkozatai­ban a pökhendiség, bizonyos le­ereszkedő gőg nyilvánult meg. Ugyanakkor azonban egy szóval nem adott hangot a megbánás­nak, az elkövetett súlyos politi­kai hibák, az emberiség ellen el­követett magatartása feletti bünbánatnak . . . A meaculpa, a bünbánat emberi hangja sok­kal inkább találta volna meg az utat a magyar közvéleményhez, mint a fölénynek, a hányaveti cinizmusnak az a hangja, ame­lyet Páger itthon megütött . . . Visszatérésének j e 1 entőségét őmaga játszotta el.” “Rock and Roll” Ez a neve- annak az egészen “modern” és egészen az őrjön­gésig menő uj táncnak, amely valósággal hatalmába kerítette a fiatalságot... Az uj jazz-tánc már Angliában is olyan mérete­ket öltött, hogy maga Erzsébet királynő is szükségesnek tartot­ta “betekinteni” a táncőrület titkaiba s elrendelte, hogy mu­tassák be neki a “Rock around the clock” c. amerikai filmet, amelyet számos angol városban betiltottak, mert a fiatalságot túlságosan lázba hozta . . . Hol­lywoodban készülnek már a to­vábbi hasonló “rock-and-roll” táncos filmek . . . HA AZT AKARJA, Hogy vál­lalkozása sikerüljön, hirdessen a mi lapunkban! Merészebb hang az éhazai sajtéban “Legyen szabad megmondani az igazságot és észrevenni az embertelenségeket” Háy Gyula, a magyarországi kommunista “irólázadás” egyik vezére, vezércikket irt az író­szövetség közgyűlésével kapcso­latban az Irodalmi Újság szep­­tmeber 8.-i számába. Háy Gyula szokatlan nyíltsággal követeli az irodalomra éssajtóra rakott szájkosár teljes eltávolítását s lényegében mindazt hazugság­nak bélyegzi, aminek hirdetését a Párt rákényszeritette a toll fegyverforgatóira. Szószerint közöljük az alábbi részletet: “Az írónak is, mint bárki másnak, minden korlátozás nél­kül szabad legyen: megmonda­ni az igazságot; kritzálni akár­kit és akármit; szomorkodni, szerelmesnek lenni; a halálra gondolni . . .hinni Isten minden­­hatóságában, Istent tagadni; kételkedni bizonyos tervszámok helyességében; nem marxista módon gondolkodni; marxista módon gondolkodni akkor is, ha az igy születő gondolat még nem szerepelt a kötelező erővel meg­állapított igazságok közt; ala­csonynak találni olyan emberek életszínvonalát is, akik fizetésé­nek emelése még nincs tervbe­­véve; igazságtalannak találni, amit hivatalosan még igazsá­gosnak mondanak; nem szeretni egyes vezetőket; s . . . észre­venni, hogy pusztul a város, mert nincs pénz a házak tataro­zására ; elitélni némely vezetőr ember életmódját, beszédmodo­rát, munkastílusát; az emberi­ességért sikraszállni ott is, ahol kevésbbé érzékeny lelkek nem vesznek észre embertelenséget; szeretni Sztálinvárost; nem sze­retni Sztálinvárost . . . rossznak találn iirásokat, amelyet tekin­télyes emberek példamutatónak Ítéltek és viszont fütyülni bizo­nyos irodalmi Ítéletekre, stb., stb. Ki tagadhatán, hogy ebből sok minden nemrégen még szi­gorúan, szankcióktól terhesen tilos volt —i legalább is gyakor­latilag — éj ma is inkább meg­tűrt dolog s nem egyszerűen, ke­reken és minden más megenge­dett dologgal egyértelműen sza­bad.” A 62 éves nők nyugdijáról Amint már megírtuk, a Social Security társadalombiztosítási törvény legújabb módosításai szerint a dolgozó nők már 62 éves korban jogosultak nyug­díjba menni. Sok kérdés közül, ami ezzel kapcsolatban felmerült, kieme­lünk néhányat, ami — remél­jük — segíteni fog annak eldön­tésében, hogy mikor érdeme­sebb nyugdíjba menni: 62 éves korban-e, vagy pedig jobb várni még három évet és a 65-ik életév betöltésekor igényelni a Social Security nyugdijat? Kérdés: Ki kap több nyugdi­jat, aki 62 éves korában megy nyugdíjba, vagy aki még vár három évet? Felelet: Néhány kivételes esettől eltekintve, általánosság­ban azt mondhatjuk, hogy úgy az önállóan kereső nő, mint a férje után nyugdíj-jogosult fe­leség kevesebb összegű nyugdi­jat kap, ha 62 éves korban megy nyugdijba, mint aki 65-ik élet­éve betöltésekor kéri nyugdiját. Kérdés: Mit jelent ez a gya­korlatban? Felelet: Ha egy dolgozó nő 62 éves korban megy nyugdijba, akkor csak .a 80%-át kapja an­nak az összegnek, amit 65 éves korban kapna. A férje után nyugdij-jogosult feleség pedig csak 75 % -oL Kérdés: Mit jelent ez pénzben kifejezve? Felelet: Ez, természetesen at­tól függ, hogy kinek mennyi a heti, illetve havi keresete. De vegyünk néhány példát: Ha egy nő átlagos havi keresete $100.00, akkor $44.00 nyugdijat kap havonta, ha 62 éves korá­ban kéri nyugdiját és $55.00-öt, ha 65 éves korában megy nyug­díjba. Ha az átlagos havi kere­set $350.00, akkor a havi nyug­díj összege 86.80 a 62 éves nyug­díjasnál és $108.50 a 65 évesnél. Ez az utóbbi esetnél $21.70 kü­lönbséget jelent havonta, illetve $260.40-et évente. Kérdés: Mit jelent ez egy nyugdíjas házaspárnál, ahol csak a férj dolgozott? Felelet: Ha mindketten 65 éves korban mentek nyugdijba és a férj átlagos havi keresete (pékjául) $350.00-et tett ki, ak­kor kettőjük együttes nyugdija $162.80 lesz. Ha azonban a fele­ség már 62 öves korában elkezd­te a nvup -'t élvezni, a havi összeg csak $149.30 lesz, ami­kor a férj is nyugdija megy. Kérdés: Ha valaki 62 éves korában megy nyugdijba, az eredeti, alacsonyabb nyugdijat fogja kapni élete végéig? Felelet: Általában: igen. Úgy az önállóan kereső, mint a fér­jezett nő esetében a 62 éves kór­ban történt nyugdijba menéskor folyósított alacsonyabb összeg ugyanaz marad és nem emelke­dik akkor sem, amikor a nő eléri a 65-ik életévet. Abban az eset­ben, azonban, ha a férjezett nő férje előbb hal meg, mint a fe­leség, a teljes özvegyi nyugdíj folyósítandó, tekintet nélkül ar­ra, hogy az illető nő 62 éves, vagy 65 éves-e. Kérdés: Tehát kivétel van az özvegyek esetében? Felelet: Igen. A nyugdíjra jo­gosult férj elhalálozása után a feleség minden csökkentés nél­kül jogosult az özvegyi nyugdíj­ra, már 62 éves korában. Kérdés: Mi történik 'akkor, ha egy nő 63, vagy 64 éves ko­rában megy nyugdijba? Felelet: Minden hónap után, amennyivel többet dolgozik 62 és 65 életéve között, ennek meg­felelően magasabb összegű nyugdíjra jogosul. Kérdés: Ha egy nő 62 éves korban megy nyugdijba és kis­korú gyermekei vannak, azok­nak a segélyére is vonatkozik-e a csökkenés? Felelet: Nem. Az összeg, amit az általa eltartott szemé­lyek (dependents) után kap, sohasem csökken. Kérdés: Mikor kezdik el fo­lyósítani a 62 éves nők nyugdi­ját? Felelet: Az első csekket 1956 decemberében fogják kiküldeni a november havi nyugdíjra. A nyugdíjért mindenkinek, aki arra jogos, folyamodni kell. A Social Security hivatalban mindenki megkaphatja az ehhez szükséges űrlapokat és minden további felvilágosítást. (Fenti cikkünket közszolgá­lat képen, olvasóink javára kö­zöljük — Dr. Nagy János kitű­nő összeállításában.) EGYEK VAGYUNK IRTA: DR. NAGY JÁNOS Hét megye megszű­nik Magyaror­szágon A budapesti rádió szeptember 18-i közlése szerint a miniszter­­tanács javaslatot fogadott el, mely szerint 7 megye és 39 járás megszűnik, beolvasnak a szomszédos közigazgatási egy­ségekbe. A megszűnő megyék: Békés, Heves, Komárom, Nóg­­rád, Tolna, Vas és Veszprém vármegyék. A katolikus papsá­got is igyekeznek hazacsalogatni / • v .* • ,» ’ "V A budapesti Kossuth Rádió szeptember 11-f adása közli, hogy a papi “Békebizottság” legutóbbi ülésén Beresztőczy Miklós, a bizottság elnöke beje­lentette: “Sok katolikus pap hagyta el az országot rossz szán­dék nélkül. Az amnesztia az ő számukra is lehetővé teszi, hogy visszatérjenek hazájukba.” Aránylag elég jelentős szám­ban sikerült katolikus papoknak a szabad világba j ütniük az egy­házüldözés elől s azok komoly szerepet játszanak az emigráns magyarság gondozásában. Alig­ha hisszük, hogy egy is közülük engedne a papi békebizottság tragikus sorsú elnöke csábítá­sainak. Mécs Lászlót kien­gedték a börtönből Mécs László, az ismert és nép­szerű papköltő, hosszú börtön­­büntetés után, amnesztia foly­tán kiszabadult. Vele együtt még 14 pap és egy apáca szaba­dult ki: Ádám László, Bitszray László, Braun Iván, Csizmadia Imre, Fekete Péter, dr. Fűzi Sándor, Ikvay László, Telkes József, Pálos István, Sülé Fe­renc, Süveges Jenő, Szakács Ká­roly, Udvarhelyi Béla, Varga György és Valér Vilma. A ki­szabadult papok között van Ik­­vay László is, a keresztény munkásifju mozgalom egyik legtehetségesebb fiatal papja, akit a rendszer csupán azért, mert résztvett a keresztény munkásifjak — akkor még tör­vényes -— szervezésében, több mint 6 évig tartót börtönben. Tildy Zoltán szabadlábon Nyolc esztendei “házi őrizet” után Tildy Zoltán a volt magyar köztársasági elnök is vissza­nyerte szabad tnozgási lehető­ségét: szeptember 15.-én meg­jelent a budapesti mezőgazdasá­gi kiállításon és interjút adott a rádió munkatársának, megütve, hogy 8 éven át csak a lapokból és a rádióból voltak értesülései arról, hogy mi történik a világ­ban. Pontosan kapja-e a lapot? Kérjük olvasóinkat, hogy ak valamilyen okból nem kapja pontosan lapnukat, jelentse tele­fonon vagy postakártyán és mi azonnal intézkedünk a postaha­­tőságnál. Különös dolog történik néha a szavakkal. Egyet-egyet felkap valamelyik irányzat, látszólag teljesen kisajátítja és úgy viszi át a köztudatba, mintha csak ő használhatná azt, egy az általa kiválasztott fogalom meghatá­rozására még akkor is, ha az oda nem illő és inkább fögalom­­zavaró hatása van. így történt ez a a “népi” szócskával is. Oda­át különféle függönyökön túl (vas-függöny, b a m b usz-füg­­göny) nagyon divatba jött. Mindenből népí-t csináltak. “Népi-Demokrácia,” “Népi-Köz­társaság,” stb. Bizony gondolkodóba esik jaz ember, hogy ugyan mi báj lehet azzal a demokráciával, mely ön­magától értetődően nem lehet más, mint “népi” és azzal á köz­társasággal, melyet minden le-Jó üzlet a kommu­nista gyász... , >■ . 1 ! í ; Amikor bírói ítélet alapján Julius és Ethel Rosenberg kom­munista házaspárt a Sing Sing börtönben a villanyosszékben kivégezték, az egész világ kom­­munisáti tengernyi krokodil­könnyet préseltek ki a szemük­ből. És virágraszóló propagan­dát kezdtek az “ártatlan atom­­kémek” dicsőítésével. Budapes­ten például utcát is neveztek él az “ártatlan” hazaárulókról és Amerikában, ráadásul, gyűjté­si kampányt indítottak a “teme­tési költségek” fedezésére és a Rosenberg-gyerekek megsegíté­sére. A kampánybizottság működé­sét az amerikai hatóságok ala­posan átvizsgálták és a követke­zőket állapították meg: Gyűjtöttek összesen 302,530 dollárt. Ebből kiadtak a teme­tésre és a gyermekek részére összesen 5,042 dollárt. A mara­dékot — vagyis 297,488 dollárt — elköltötték kiadásokra, tün­tetések rendezésére, a gyűjtők jutalmazására és egyéb kiadá­sokra. Az “egyéb kiadásokból” biztosan a legtöbb pénz az elv­társak zsebébe vándorolt . . . Cseppet se lennénk meglepve, ha kisülne, hogy a new yorki magyarnyelvű vörös lap is pén­zelt ebből az “alapból,” mint ahogj? bizonyosan pénzel az óha­zái vörös kormány különböző propaganda alapjaiból is! Csak­­hát: elfelejtették bejelenteni Washingtonban, hogy igy egy “külország fizetett ágensei.” Szén és olaj-hiány Magyarországon Magyarországon a szén- és olajhiány olyan mérteteket öl­tött, hogy a vasutak egy részét is le kellett állítani, mert nincs mivel fűteni a mozdonyokat , . . A magyarországi olajkutak és hires szénbányák teljes gőzzel termelik ugyan a fűtőanyagot, de a Valóság az, hogy a Magyar Állami Vasutak “MÁV” jelzésű ■vaggonjain ez a három betű pontosan ezt jelenti: “Mindent Ázsiába Visznek” ... A magyar terményeket, a magyar nép ve­rejtékének gyümölcsét nem a magyar nép, hanem a Szovjet élvezi! Nyugtával dicsérd a napot, I Előfizetési nyugtával — a^tpoJÍ xikon úgy ismer, mint “népi” akaraton nyugvó kormányfor­­mát . . i ha külön jelzővel kell annak lényegét kihangsúlyoz­ni .. . ? De most más baj is tör­tént a “népi”-séggel: Az Ameri­ka Hangja rádió a minap azt “merészelte” világgá sugároz­ni, hogy az amerikai Kapitaliz­mus : “népi” Kapitalizmus (People’s Capitalism). , Igen. Az a gazdasági rendszer, amely­ben élünk, amely a magántulaj­don szentségén, a vállalkozói szabadságon és a tőkegazdálko­dáson nyugszik, az amerikai né­pet kapitalistává tette, közvet­len, vagy közvetett tulajdonosá­vá az iparnak és aktiv, vagy passzív részesévé annak a hitel­­rendszernek, amely az egész egységét mozgásban tartja. Az a 10 millió vállalati tulaj­donos, a. 70 millió bankbetétes, a 115 millió életbiztositott (a biztosító társaságok a legna­gyobb hitelezők) és milliói azok­nak, akik a tőzsdén keresztül hosszabb-rövidebb ideig, ; de ré­szesei, ennek a kapitalista ko­losszusnak, teszik azt elsősor­ban és a szó valóságosa értelmé­ben “népi”-vé .... , És ez odaát nagy megütközést keltett, hogy Amerika, amely­nek állomformája, egész politi­kai rendszere mindenkor a nép akaratán nyugvó volt, most még gazdasági rendszeréről is aZt állítja, hogy népi. ők ugyanis nem mondhatják, hogy az ő ka­­pitalizmqsk (Sztálini-államka­pitalizmus) népi, de nem is akarják, mért«lábból nagy keve­redés származna, Inkább, elő­hozzák Sztálin jól kipróbált köz­gazdászát Varga Jenőt, aki az­után két ízben is ^-5,000 szavas cikkben és tiz nyelveli igyekszik bizonyítani, hogy az amerikai­aknak nincs igazuk ... És ha igazuk is van a részvényesek­nek kifizetett osztalék összege oly elenyészően csekély, hogy nem jöhet számításba az egyéb kereset összegéhez viszonyít­va.. . Igen, de miért nem? Mert az egyéb kereset olyan magas, hogy azt ő már nem is meri le­írni : 1955-ben az egyéni-jöve­delem 306 billió volt, amiből “csak” 11 billió volt osztalék jövedelem és 217 billió a mun­kabér és fizetés. Soha ne legyen rosszabb! A marxista logika nehezen tud ezzel megbirkózni, mert a tények és számok beszélnek, ná­luk pedig azokról hallgatni kell. Az Amerika Hangjának iga­za van. Az amerikai kapitaliz­mus “népi” és mindig az is volt, féltve vigyázva arra, hogy a munkás mindenkor megkapja munkája ellenértékét, a tőkés tőkéje hozadékát, a vállalkozó pedig az előző két tényező ter­melő-képessé tételéért a vállal­kozói hasznot, mert e három tényezőnek harmóniája vezet a legmagasabb élet-nivóhoz, biz­tosítja az egyén szabadságát és teszi hatalmassá a' nemzetet, melynek szavazó polgára lenni egyben közvetlen részvételt is jelent annak irányításában és “népi”-nek való megtartásában. És most a választás esztende­jében, amikor beleszólunk sa­ját sorsunk intézésébe, úgy hisszük, hogy a belpolitika min­dennapi kérdésein túl, — mely­ben lehetnek köztünk ellentétek, — nemzetünk alapvető gazda­sági és világnézeti elveiben nincs közöttünk különbség; egyek vagyunk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom