Szabad Sajtó, 1956 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1956-08-16 / 33. szám

Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKE” OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY OUR 50TH ANNIVERSARY YEAR «ül^20 Merged with “PASSAIC and VICINITY'’ THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES 50-1K ARANYJUBILEUMI ÉVÜNK VOL. 50. ÉVFOLYAM — NO. 33. SZÁM. PASSAIC, NEW JERSEY THURSDAY — 1956. AUGUSZTUS 16. g==g=a=gggg=g=ggga g .............1 ■ *■ ■" 8 ■■r.'.'i.j." wa Szent István napi ünnepség augusztus 26-án New Yorkban MAGYAR VARÁZS LIGONIERBAN. ZÁRÓVIZSGA A BETHLEN OTTHONBAN ne találjon bennünket szétfor­gácsolva, sem ilyen, sem amo­lyan alapon. Jó volna, ha az idén elérkezett volna erre az idő. Szent István, — vagy ha tet­szik — István, az első magyar király ma is vezérlő fáklya min­den magyarnak. Ne felejtsük el, hogy ősapáinkat — vala­mennyiünk ősapját — ő téritet­te keresztény hitre s ezzel be­kapcsolta a keletről jött, ke­mény, nyakas magyar népet az akkori világ kultúrájába. Valamennyiünk ősének ő volt az apostola. És ő volt a nemzet­té formálódott nép első királya, aki kelet és nyugat felé egya­ránt tiszteletet, megbecsülést vívott ki magánák és alattvalói­nak. Sokmindenre büszkék lehe­tünk mi, magyarok. A sok közt arra, hogy ezelőtt majdnem ezer esztendővel — amikor a világ népeinek túlnyomó része a kez­detlegesség züllésében élt, — mi magyarok, szervezett állami életet éltünk és Esztergom és Székesfehérvár, a két királyi székhely fénye messzire csillo­gott. Tisztelje őt minden magyar, bárhol is éljen a földön. Mert valamit elvárhat kései utódaitól. Azt, hogy fényét megmutassuk a világnak. Ezeréves fényt, mely nem halványulhat el soha. A chicagói mérkőzés még ■nem ért véget amikor ezek a sorok megjelen­nek. Eseménytelennek indult a konvenció s aztán egyszerre tul­­sokminden / történt. Talán igy a jó. A demokrácia játékszabályai teljes mértékben érvényesülnek. Ordass püspök sem volt bűnös A magyarországi vörösek, Moszkva bérencei még Rákosi idejében beismerték Mindszenty hercegprímás ártatlanságát az­zal, hogy “kiengedték” a börtön­ből, ahová életfogytiglanra Ítél­ve zárták be . . . Most azután Dobi István, az “elnöki tanács elnöke” a Protes­táns Egyházak Világtanácsá­nak Magyarországon tartott ülésén beszédet mondott s beje­lentette, hogy az 1948-ban el­itéit Ordass Lajos evangélikus püspököt teljesen ártatlannak nyilvánítják. (Ordass püspököt azon a címen, hogy Amerikából hazatérve pénzt, adományokat vitt haza s azt nem jelentette be, a kommunista bíróság elitélte és elzáratta, 1950-ben azonban szabadlábra helyezték s azóta Budapesten, egy papi nyugdíj­intézetben él.) Dobi e fenti kijelentése előtt megjegyezte, hogy a kormány előzetes tudtával teszi bejelen­tését. Természetesen Rákosira fogják kenni Ordass elítélését, holott- Gerő Ernő, a mai ma­gyarországi vörös “bósz” is fő­ludas volt úgy Mindszenty, mint Ordass püspök “elintézésében.” A baj csak az, hogy a lárma Chicagóban tulnagy, elnyom minden egyebet. Nem halljuk, hogy közben mi történik a vilá­gon. Az amerikai nép televízión, rádión csak a konvenciót, an­nak különféle rezzenéseit és tü­lekedéseit figyeli és önfeledten felsóhajt, ha az ellenfelet vala­kinek sikerült leütnie. Jó, hogy nem tart tovább egy hétnél. (Szerdán estére már nyilvánvaló lett, hogy a demok­raták elnökjelölt je Stevenson lesz. Az alelnökjelöltségre már Meyner kormányzónkat is em­legetik.) A Szuez körüli csatazaj-— hála Istennek — csökkenő­ben van. Anglia nem indulhat Amerika nélkül semmiféle há­borúba (Franciaország segítsé­ge nem számit), viszont a Szov­jetunió nem találja alkalmas­nak az időt és a terepet az egyiptomi puskaporos hordó robbantására. Nasszer, az egyiptomi diktá­tor sokat ugrál, fenyegtőzik is, de egyik sem félelmetes. Egyip­tomnak nincs hadiipara, sem pénze arra, hogy igazi, modern hadsereget létesíthessen. Valamilyen megegyezés vár­ható. A Gerő-uralom még a mézesheteiben van s igy túlságosan riasztó hírek nem jönnek Magyarországról. Moszkva bizonyára azt tette Ge­rő legsürgősebb feladatává, hogy a magyar nép egyöntetű utálatát némileg enyhítse. A taktikázási lehetőséget most is a magyar falvak nyújt­ják, mint a legkevésbbé meg­szervezett terület. Gerő ugyan­azt csinálja, mint amit elődje — s bizonyára ma is tanácsadója a kulisszák mögött — Rákosi csinált. Jelen pillanatban a gazdákra nehezedő teher egy kicsit eny­hült, de Gerő —’ talán már hol­nap — uj ra meghúzza a gyeplőt. Erre az alkalmas pillanat min­dig a termés betakarítása volt, tehát most is ettől lehet tartani. Minden attól függ, hogy Moszkva érdemesnek tartja-e a gyűlölet fokozását, vagy sem. Ha. igen, akkor Gerőnek alkal­ma nyílik a veleszületett kegyet­lenkedésre. Engedély nélkül szabad letelepedni’ A budapesti Magyar Nemzet augusztus 2-i száma a minisz­tertanács rendeletét közli, amely szerint augusztus 1-től Budapesten, Miskolcon, Sztalin­­városban, Kazinbarcikán, Kom­lón és Várpalotán a letelepedési engedély rendszere megszűnik s ezekben a városokban az állan­dó és ideiglenes bejelentkezés ezentúl nem esik korlátozás alá. Eddig nagyon sok a deportálás­ból visszatért egyén nem tele­pedhetett le Budapesten, hanem kénytelen volt valamelyik pest­­környéki városban, vagy köz­ségben meghúzódni és onnan a fővárosba munkába járni. Ter­mészetesen a határozat távolról sem jelenti azt, hogy a deportá­lásból hazatértek időközben el­vett lakásaikat visszakpják. Szent István első magyar ki­rályunk napját ebben az eszten­dőben is fényes ünnepség kere­tében fogja megünnepelni a ma­gyarság augusztus 26-án, vasár­nap, New Yorkban. Az ünnepség a szokásos Fifth Ave.-i felvonulással kezdődik, melyre a new yorki rendőrség megadta az engedélyt. A felvo­nulásra a gyülekezés vasárnap délután'2 :30 órakor a Fifth Ave. és 61ik utcánál. A menet a St. Patrick székesegyházba fog bevonulni, ahol a felvonulóknak, a Székesegyház fő-hajója lesz fenntartva. A felvonulást ebben az évben is a Passaic-i Szt. István Egy­házközség zenekara vezeti. Fa­ther Gáspár János, az Egyház­­község plébánosa biztosította a zenekar közreműködését. A new York környékéről ér­kező autóbuszok utasaikat a 61- ik és és Fifth Ave.-n teszik le s onnan tovább hajtanak az 51-ik utca és Fifth Ave.-hoz, ahol ré­szükre parkolási hely van bizto­sítva. Kizárólag azon magán autók parkolhatnak az 51-ik utcában, melyeknek utasai az egyházi ün­nepségben résztvesznek. A felvonuláson résztvevő egy­házközségeket, egy esületeket kérik, hogy minél több zászlót hozzanak magukkal. Az amerikai magyar asszo­nyokat és leányokat nyomatéko­san kéri a rendezőbizottság, hogy magyar nemzeti viseletben jelenjenek meg. A menetben a zenekar után haladnak a ma­gyarruhás asszonyok és leányok csoportjai, majd pedig az egy­házközségek és egyletek. Az ünnepi vesperás a St. Pat­rick székesegyházban délután 4 órakor kezdődik. Az egyházi ünnepség magyarnyelvű szóno-NÓTA IRTAr BABAY JÓZSEF a közelmúltban elhunyt meleg­szívű magyar iró és költő Istenem, de árva vagyok, Magamnak fejfát faragok, Meg faragom a fej fámat... S reá irom azt, hogy Bánat. Én vagyok a boldogtalan, A szivedben a hontalan. A te szived zárt palota, Nem jutok el oda soha. A sziveden kis kilincs van, Kilincs mögött mennyi kincs [van, Másnak adod minden kincsed, Nekem rozsdás a kilincsed. A szivedben vakablak van, De vig madár dalol abban, . Nekem nem jut egy fürt öröm, Koldus vagyok küszöbödön. Két tilinkó, három nádsip, Sebaj,—majd csak akad másik! Ha máskép nem, úgy tegyetek, Lánysir mellé temessetek. Megkérdem majd ott lenn tőle, Mért került a temetőbe? S hogyha panaszkodik nagyon Odalenn én vigasztalom. Mert az igaz szivfáj ásnak Akármilyen mély sirt ásnak, Nincsen annak gyógyulása, Sem vigasza, sem múlása. Istenem, de árva vagyok, Magamnak fej fát faragok, Megfaragom a fej fámat S reá irom azt, hogy Bánat. ka Msgr. Horváth Ernő pápai prelátüs, a Chicago-i Magyarok Nagyasszonya Egy házközség plébánosa. Az angolnyelvü szó­nok Msgr. Szabó Gyula pápai kamarás, Lackavanna-i plébá­nosa lesz. Kérünk minden magyart, hogy vegyen részt legnagyobb nemzeti ünnepünkön. Felvonu­lásunk legyen néma tüntetés az óhazánkat, Magyarországot el­nyomó és rabságban tartó isten­telen kommunizmus ellen! 8,000,000 részvényes Ki az amerikai vállalatok tu­lajdonosa? Keith Funston, a new yorki értéktőzsde elnöke közli, hogy négy évvel ezelőtt — tehát 1952-ben — hat és fél mil­lióra rúgott azoknak a száma, akik a new yorki vagy más ame­rikai értéktőzsdén jegyzett 5,000 vállalat részvényesei vol­tak. Az 1954-ik év végén azon­ban már hét és fél millió volt a számuk, ma pedig nyolc millió. Mr. Funston listája szerint, az amerikai kapitalizmusban nem egy bizonyos tipusu ember van érdekelve, hanem a legvál­tozatosabb foglalkozású és élet­­sorsú egyének. Régen elavult az a fajta kapitalizmus, amit a bol­sevisták ke nvencionális céltáb­lájuknak szemeltek ki. A statisztika szerint, az ame­rikai részvénytulajdonosok túl­nyomó többsége a közép- és kis­jövedelmű polgárok köréből ke­rül ki. Szétoszlott az a legenda, hogy részvényekbe való tőkebe­fektetést csak igen kevés, ki­kiváltságos, gazdag ember en­gedhet meg magának. Kishivataloknokok az ország legtávolabbi zugában is rend­szeresen élvezik a negyedévi osztalékokat, épugy, ahogy New Yorkban a nyugalomba vonult vasúti tisztviselő, vagy Chicagó­ban a nagyvágó milliomos. Ez a statisztika azonban még nem nyújt teljes képet az ameri­kai kapitalizmusról, mert csak arra az 5,000 vállalatra vonat­kozik, amelyek az amerikai ér­téktőzsdéken cserélnek gazdát. Az egygesült Államokban négy­millió üzleti vállakózás van azonban, nem is számítva a földbirtokokat és a diplomás emberek irodáit és rendelőit. A négymillióban gigantikus vál- - lalkozások is szerepelnek, ame­lyekben nem vállalhat érdekelt­séget a kívülálló (mint például a Ford Vállalatok még néhány hónappal ezelőtt), középnagysá­gú társas cégek és a kisemberek üzletecskéi. Ezek az üzleti vállalatok egy­re szaporodnak és a legszélesebb skáláj u szolgálatokkal foglal­koznak. 1929-ben (a pénzügyi válság kitörése előtt) még csak 3 millió üzlet állott fenn az or­szágban, 1949-ben a számuk 4 millióra emelkedett és azóta is évről-évre több és több az uj alakulat. Mindez a helyes megvilágí­tásba helyezi ellenségeinek pro­paganda munkáját. Az ameri­kai kapitalizmus sikerében sok millió kisember bízik és oszto­zik, amiről külföldi barátaink­nak sincs fogalmuk. KAPCSOLÓDJUNK BE min­denütt a nándorfehérvári diadal 500 éves jubileumi ünnepségei­be, hogy ezáltal amerikaiak előtt nép áldozatos ragaszkodását a nyugati életformákhoz. Terjed az alkoholiz­mus Magyar­­országon A lelki nyomás, az élet szür­kesége és vigasztalansága okoz­za, hogy az alkoholizmus tömeg­betegség soha nem tapasztalt méretekben lép fel Magyaror­szágon, ami a bolsevistákat a munkaképesség csökkenése miatt erősen nyugtalanítja. Hegedűs miniszterelnök jú­lius 30-i beszédében megállapí­totta, hogy az ártalmas nehéz szeszeknek: rumnak és pálinká­nak fogyasztása 1951 óta a há­romszorosára emelkedett. Ezért a koncentrált szesz árát 50 %­­kai emelik, viszont a kimért bor árát 20%-kai, a palackborét 10%-kal szállítják le. A Szabad Nép július 27-i cikke szerint a várpalotai munkások ((szénbá­nyászok) átlagos jövedelmük 12% át, a diósgyőriek és ózdiak 10%-át költik nehéz szeszek fo­gyasztására. A cikk szerint a rpértéktelen fogyasztást nagyon előmozdítja, hogy a vukrászdák és szabadtéri boltok, az u.n. “gombák” is árusítanak kimért szeszeket. A halálos balesetek 67.8%) -át alkohol élvezése okoz­za. A budapesti rendőrség gyer­mekvédelmi osztályán megfor­duló fiatalkorú delikvensek és csavargók 60%-ának apja vagy anyja alkoholista. A Magyar Savings elnöke meghalt GYARMATI LAJOS Lapzártakor vettük a meg­rendítő hirt, hogy Gyarmati Lajos közismert New Bruns­­wick-i honfitársunk, a Magyar Savings & Loan Association el­nöke szerdán, augusztus lőrén este váratlanul elhunyt. Teme­tése valószínűleg szombaton lesz, a Szent László r.k. egyház szertartásai szerint. 1 Magyarságunk ismét szegé­nyebb lett egy igazszivü jó ma­gyar emberrel ... 1 Drágul a szeszesital az óhazában _____3_ Magyarországon a miniszter­­tanács elrendelte, hogy a rum és pálinka fogyasztói árát 50 szá­zalékkal, a brandy fogyasztói árát 30 százalékkal, a likőrét 20 százalékkal, a gyümölcspálinká­ét 20 százalékkal, a finom sze­szét pedig 97 százalékkal kell emelni. Egyidejűleg a zsir árát kg-onként 2 forinttal, a szalon­náét és a tepertőét 10 százalék­kal, a kmiért borokét 20 száza­lékkal, a palackozott borokét 10 százalékkal csökkentik. A lapok beszámolnak arról, hogy az ár­emelés következtében már az el­ső napokban lényegesen csök­kent a töményszeszek fogyasz­tása. Nagy a harci zaj a ligonieri hegyen. Negyvennégy nyári is­kolás magyar gyermek éli át az ötszázéves vliágeseményt: Hu­nyadi János nándorfehérvári győzelmét. Három csoportra oszlottak tanáraik vezetése mel­lett a gyermekek. Az első csapat Hunyadi János várvédő hőseit képviseli. Az ő feladatuk megvé­deni a fákkal körülvett ligonieri templomot, a jelképes Nándor­fehérvárt. A második csoport a támadó törököket próbálja utá­nozni. Ezeket nehéz volt ráven­ni a szerep vállalására. A veze­tőség bölcsen a leányokat jelölte ki erre a háládatlan szerepre az­zal az indokolással, hogy a mu­zulmánok viseltek olyan ruha­darabot, mely ma a lányok ru­határában található. A harma­dik csoport Kapisztrán János felmentő seregeként a tanyán gyülekezik s onnan húzódik a zatábla mögött a “várbeliek” segítségére. Eszünkbe jut Áp­­rily Lajos “Tavaszi háború” c. verséből néhány sor: “Hurrázva állt a harc sokáig, Gyönyörű volt: vig s vértelen, S az apró gézengúzoké lett, — hurrá! — a harsány [győzelem.” így folyt a magyar történe­lem tanítása a Bethlen Otthon által rendezett nyári iskolában. Négy hét alatt próbálták ma­gyar nevelőik átültetni dióhéj­ban az óhaza történetét, földraj­zát, irodalmát fogékony gyer­meki szivekbe. Erről a négy hétről adott szá­mot a jul. 28-án lezajlott gyö­nyörű záróünnepély. Mintegy százan vagyunk jelen szülők, érdeklődők, vendégek' ezen a magyar ünnepen. Mert ünnep volt. Ahogy az egyik érdeklődő megjegyezte: érdemes volt 300 mérföldet hajtani ezért a né­hány óráért. A nagyterem falán temérdek magyaros motívum rajzot, kézimunkát, festést és faragást láthatunk. Ott vannak a földrajztörténelem órán készí­tett rajzok, térképek is. Szinte érezzük, hogyan bortokáltak a gyermekek lélekben az aggteleki barlang rejtelmeiben, a dobsi­­nai jégbarlangban, másztak fel Szent Anna-tóhoz s próbáltak inni a ránki forrásnál. Az ünnepséget Nt. Kecske­­méthy József árvaházi igazgató nyitja meg s beszámol a 3 éve folyó nyári iskolai munkáról. Magyarságmentésről van szó s talán az itt elhintett mag 30-40 év múlva érik meg. Köszöni a szülőknek az ideküldött gyerme­keket, kik 4 hét alatt magyar levegőben éltek, magyarul imádkoztak, együtt daloltak, ta­nultak. Bemutatja a tanári kart: Harangi László pittsbur­­ghi lelkipásztort, volt sárospa­taki főiskolai tanárt, ki magyar történelmet, irodalmat, földraj­zot és vallást tanított, Harangi Lászlónét, a magyar irás-olva­­sás és népi játékok és kézimun­ka tanítóját, Csighy Marietta diakonissza testvért, aki vallást 400 éves ruhásládát találtak Csaknem 400 éves göcseji népművészeti munka — egy ha­talmas ruhásláda — került a zalaegerszegi múzeumba. A lá­da fedelének belső felén olvas­ható készítésének évszáma: 1566. (Zrínyi Miklós, a sziget­vári hős elestének és II. Szulej­­mán szultán halálának évé.) és rajzot tanított. Nt. Kecske­­méthy és felesége a magyar da­lokat tanittoták s gondoskodtak a napi programról. A vizsgán a gyermekek lelkesen énekelték a megtanult kuruc énekeket, hall­gatókat, katonanótákat s a kü­lönböző magyar vidékek dalait. Ha sok mindent el is fog mosni az diő, ezek a nóták ott fognak csengeni életük végéig a gyer­mekek lelkében: Nem esek, nem esek én a Balaton vizébe, Inkább esek kisangyalom, véled szerelembe. A vallásórák anyagát, utána pédig a magyar történelmét és földrajzot a magyar irodalom­ból vett költemények ügyes ki­választásával vezeti le Nt. Ha­rangi László. “Száll a madár ágról-ágra . . .’’kezdődik a ma­gyar történelem s megy tovább “Szilágyi Erzsébet levelét meg­írta.” Majd jön a “Hősvértől pirosult gyásztér” s elérünk a “Talpra magyar”-ig, hogy csak egy párat emlitsünk. A történe­lemóra a magyar Himnusszal kezdődött s befejeződött a kis magyarok ajkán oly megrendi­­tően ható záróverssel: “Szándd meg Isten a magyart, kit vészek hányának ...” A gyermekek csak sejtették, hogy miért lett könnyes a szülők szeme e sorok hallatára s került elő itt-ott egy zsebkendő, amikor Jakab Melin­da 12 éves harmadgenerációs szép magyarsággal szavalta a Szózatot: “A nagy világon e kívül nincsen számodra hely . . . Áldjon vagy verjen sors keze . . .” Nt. Harangi Lászlóné a ma­gyar irás-olvasást, verselést mutatta be, majd a betanított magyar gyermekjátékokat. A gyermekek . fergeteges sikert arattak számaikkal: “Csipp, csipp, csóka . . . Lánc, lánc, esz­­terl,ánc . . . Leányvásár, Dani­­káné” s a többiek. Egy népi je­lenet mégis teteje volt a siker­nek, Kecskeméthy Pista ügyes éneklésével előadta a házasodni akaró legény problémáit. “El kéne indulni, Meg kén’ házasod­ni.” Megjelent a gazdag lány (Hamza Kriszti), szegény lány (Ludwig Irénke), a fiatal lány (Harangi Énikő) s a vén leány (Jakab Mária). Ha nem is lett lakodalom a leánynézőből, mé­gis gyönyörű magyar tánc fe­jezte be a programot. Tizenkét gyermek a Bethlen Otthon által készített magyar ruhákban rop­ta a magyar táncot Nt. Kecske­méthy József né zongorakisére­­tére. Valahova visszavitt mindnyá­junkat ez a délután. Messze. Oda, ahol mi is gyermekek vol­tunk. Jó volt Ligonierban lenni, jó volt magyarnak lenni. Nt. Nagy Lajos esperes a szülők ne­vében mondott köszönetét az igazgatónak, feleségének, a ta­nároknak a magyar varázsért, amit a gyermekek szivébe lop­tak, s a varázsért, mely a jelen­lévőknek egy boldog magyar délutánt ajándékozott. Vala­hogy mindenki ezzel a kérdéssel ment el: miért nem lehetne Li­gonierban magyar diákházat nyitni, hol az angol iskola mel­lett am agyar nyelvet és az itt bemutatott kulturértékeket ta­nulnák? Gazdagoknának gyer­mekeink, Amerika, szülők, mindnyájan. A ligonieri három­éves nyári magyar iskola nagy biztatást ad. A szülők is készek reá. — EGY SZÜLŐ —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom