Szabad Sajtó, 1955 (49. évfolyam, 1-52. szám)
1955-04-07 / 14. szám
Egy ember — egy korszak Egy öreg ember lelépett a színpadról. Nem megbukott, hanem lelépett, mert ezt az egy küzdelmet nem birta már. Harcplt és harcolni akart egész életében. Harcait megnyerte, de az idő fogával szemben meghajtotta makacs, bulldog-fejét. Churchill nem tényező már, legalább is nem kell úgy számolni vele, ahogy kellett eddig. Nem az angol birodalom vezetője, hanem csak egy nagyon öreg ember, aki a képviselőház hátulsó padjában ül és merengve szemléli a fiatalabbak viaskodását. Churchill lemondott. Az egész világ feszült figyelme közepette lépett ki gálába öltözve a Downing Street 10 számú ház kapuján, kezében az elmaradhatatlan szivarral, hogy királynőjéhez hajtasson. Az utolsó nagy audenciára. A kemény arcon könnycseppek rezegtek s lent az utcán siró-imádkozó emberek tömege figylte az öreges, de még mindig elegáns mozdulatokat. A churchilli mozdulatokat. Az emberek őt nézték és benne önmagukat is sajnálták. Azt, hogy minden elmúlik egyszer. A dicsőség, a hírnév is. Nincs tovább. Alkudozni nem lehet és a hires vasakarat sem ér semmit, ha az idő letelt. Mondjuk meg mi is itt, amit megmondanak most szerte a világon, hogy egy korszak múlt el vele. Talán igy is nevezik majd egyszer a történelemben az elmúlt néhány évtizedet, hogy “a churchilli korszak.” S ha igy lesz, unokáink majd megértik, hogy az elnevezés helyes volt. Ennek a korszaknak elsősorban ő mozgatta a rugóit, ő volt az akinek az akarata öt világrészben többé-kevésbé érvényesült. Úgy lépett le a színpadról, ahogy kevesen tudnak. Utánozhatatlan gőggel és büszkeséggel s még a hercegi címet sem volt hajlandó elfogadni élete legfőbb ajándékául. S mégis, biztosak vagyunk, tele van hiányérzettel. Nem tudott elvégezni mindent, amit szeretett volna. A világ rosszabb helyzetben van, mint valaha is volt. Biztos, hogy még sokmindent szeretett volna rendbehozni, ha az óra kongása nem figyelmeztette volna unosuntalan. “Csak egy ember vagy, menned kell! Még akkor is csak egy ember, ha Churchillnek hívnak . . .!” A világ nagy lapjai sok jellemző mondatban foglalták össze mindazt, amit korszakunknak Churchill jelentett. Nekünk legjobban a párizsi Franctireur jellemzése tetszik. Azt írja: “Churchill az angol bátorság megtestesítése volt, aki nem tűnt el és nem lehetett eltüntetni, aki minden zsarnoksággal szembeszállt és aki megnyitotta az utat az uj európai eszmények felé.” Az öreg harcos lelépett. A világ gondjai lassan kicsúsznak a fejéből. Uj emberek, uj erők lépnek az előtérbe s a hálátlan világ gyorsan felejt. S neki majd halkuló szívverését figyelve, az lesz a legnagyobb gondja, hogy van-e újabb skatulya szivara...*? Távolkelet és a háború Az Egyesült Államok háborús felkészültsége tökéletesnek látszik, ha ebben a világban lehet ilyesmiről beszélni. S hogy még* sem szívesen sodródna bele egy NAGY EMLÉKEK HUSVÉTRÓL A NAGY KRISZTUS-DRÁMA A husvét mai értelmezésében tulajdonkép éppen olyan örömünnep, mint a karácsony, mert Jézus feltámadásának emlékezésére szolgál. Máskülönben a husvét a legnagyobb Krisztusdráma emléke is, mert amikor Jézus, tanítványaival megjelent Jeruzsálemben és a farizeusok vád alá helyezték, ugyancsak husvét volt. Jézus a húsvéti ünnepekre érkezett Jeruzsálembe s éjjelre az Olajfák hegyén maradt, hívei környezetében. Akkoriban alvóit a szokás, hogy a husvét megünneplésére óriási zarándok-tömegek vonultak fel Jeruzsálembe s ilyen zarándoktömeg sreglette el az Olajfák hegyét is. Amikor arról értesültek, hogy ott van Jézus, a Názáreti is, akinek ekkor már nagy hire volt s tanításai különösen a szegény nép között messze földön ismeretesek voltak. Negyedik éve járta már ekkor Jézus a környéket, mint tanítómester s csodatetteivel bizonyította isteni küldetését. Husvét tehát már azelőtt is volt, nemcsak Jézus feltámadása óta, aminek emlékére a keresztény világ a mai husvétot ünnepli. Jézus is a husvét megünneplésére érkezett Jeruzsálembe, tudva azt, hogy igen nagy tömegek gyűlnek itt összeakik előtt 'meg "'akart jelenni, hogy a maga hitvallását s kölcsönös emberszeretetét is hirdethesse. A farizeusok is ismerték már a hírét s mikor, megtudták hogy az Olajfák hegyére érkezett, nyomban jelentést tettek a főpapok tanácsának, amely husvétkor ugyancsak Jeruzsálemben ülésezett. A papi tanács azonnal el akarta fogatni, mert a vallás törvényeinek megszegésével vádolta, de a katonák, akiket elfogatására küldtek, nem tudták az óriási tömeg között felismerni s igy kénytelenek voltak egyik taniványát megvesztegetni, hogy Jézust elárulja. Mikor ez megtörtént, nyomban le is tartóztatták, de nem tudtak vele mit kezdeni. Ekkor Augusztus római császár uralkodott s Jeruzsálemben Poncius Pilátus, a császár helytartója volt a teljhatalmú kormányzó. A helytartó azonban nem avatkozott vallási dolgokba, ezért volt kénytelen a papi tanács olyan vádat kieszelni, amellyel Jézust Pilátus elé állíthatják. Jézus égi krályságát, amelyről tanításai során beszélt, tudatosan elferdítették, félremagyarázták s azzal vádolták be Pilátus előtt, hogy a római birodalom és a császár ellen lázit. A főpapok a Jeruzsálembe összegyűlt tömeget felizgatták, Jézus ellen hangolták s igy lett ebből a husvétból a világtörténelem legdrámaibb ünnepe. Az elfogott Jézust ezer és ezer ember gyalázkodó üvöltése, gunykacaja, inzultusa közben hurcolták Pilátus elé és annak dacára, hogy Pilátus nem találta bűnösnek, engedett az óriási, felizgasedés nyilvánult meg az egész világ katolikussága körében az egyesülés célkitűzése mellett, hogy a tagok száma ma már megközelíti a tiz milliót, akik nemcsak az Egyseült Államok mind a 48 államából, de az egész földkerekség minden részéből, 33 idegen országból is csatlakoztak a mozgalomhoz. tott tömeg kívánságának s Jézust kereszthalálra Ítélte. Az akkori husvét tele volt drámai motívumokkal. Pilátusnak az volt a fontos, hogy a lakosság békésen, nyugodtan viselkedjék s nem számított, hogy eg yszegény, kopottruháju embert halálra Ítéljen, ha a nyugalmat ilyen könnyű áron biztosíthatja. A halálraitélés után következett a keresztrefeszités megdöbbentő aktusa s mikor a gúnyolódó tömeg látta, hogy Jézus milyen megadással, szelídséggel viseli a keresztrefeszités kínjait, egyre nagyobb rémület szállta meg s lassan mindenki ^távozott a kivégzés színhelyéről .. . NAFRATIUS VÉGRENDELETE Negyven-ötvenezer idegen tolongott akkor Jeruzsálemben s ott tartózkodott az egész húsvéti ünnepek alatt. Azzal, hogy Jézust felfeszitsék, lecsillapodott ez a hatalmas tömeg s három napig nem is történt semmi különös. A harmadik napon azonban olyan hírek kezdtek elterjedni a városban, hogy Jézus, akit már sírba helyeztek, feltámadt. A papi tanács kiküldöttje újra megjelent Pilátus előtt, közölte vele a szállongó híreket s arra kérte a helytartót, hogy a további nyugalom megóvása érdekében nyittassa fel Jézus sírját, távolítsa el az őrséget a sir mellől, hogy a tömeg meggyőződhessen a hírek valótlanságáról. Pilátus maga elé rendelte Nafratiust, a Krisztus sírját őrző katonák parancsnokát. Megparancsolta, hogy nyissák fel a sirt és engedjék a tömeget Jézus sírjához. Az őrparancsnok azonban elmondotta, hogy a szállingó hírek megfelelnek a valóságnak: Jézus csakugyan feltámadt. A sirt ők már kinyitották s abból hiányzik a felfeszitett teteme. Az őrparancsnok jelentette, hogy katonái állandóan őrt állottak a sir mellett, oda idegen nem közelíthetett, a csoda mégis megtörtént. Mikor Pilátus emiatt az állítás miatt haragra lobbant, az őrp^rancsnok kirántotta tőrét s ezt mondotta: — Ezzel teszek bizonyságot amellett, hogy Jézus csakugyan feltámadott — s tőrét saját szivébe döfte. Pilátust megrendítette ez a véres pillanat. Kinézett az ablakon s mikor látta, hogy a tömegek Jézus sírja felé tolonganak, katonaságot rendelt ki Jeruzsále mkiüritésére. Minden idegennek távozni kellett a városból s néhány óra múlva már csendesek voltak Jeruzsálem utcái. Aromái katonák őrjáratai lepték el az utcákat, még a házból sem volt szabad kijönni senkinek . . . csend borult Jeruzsálemre . . . Véres, döbbenetes husvét volt ez, de a ma ünnepelt husvét nem ennek az emléke, hanem a feltámadásnak. A történelem folyamán több hasonló drámai aktus pergett le a husvéttal kapcsolatban. Elvolt, hogy Judás, Jézus áruló tanítványa megjelent a papi tanács előtt, testben-lélekben megtörve, visszaadta a vérdijat, amelyet Jézus elárulásáért kapott s ugyanazon éjjel felakasztotta magát és meghalt. Nafra(Folyt, a 4-ik oldalon) PASSAIC, NEW JERSEY az emigrációs magyarságnak kell képviselnie a magyar nép, Magyarország érdekeit. Ezt pedig nem lehet megtenni megfelelő bizonyító anyag, éspedig egészen pontosan a Feleky könyvtár nélkül. Ez a gyűjtemény jelen pillanatban a washingtoni kongresszusi könyvtár birtokában van. Egy időben félősnek látszott, hogy az értékes gyűjteményt nem tartják együtt, hanem szétszórják s aztán már nem lesz emberi erő annak újbóli összegyűjtésére. Nemrégiben a könyvtár vezetősége — különféle intervenciókra — közölte a magyar tényezőkkel, hogy a könyvgyűjteményt hajlandó kiadni egy külön erre a célra alakult, megfelelő anyagi eszközökkel rendelkező magyar társaságnak. Itt következett azonban a probléma. Pénz kell. Lelkes magyarok nem haboztak sokáig, hanem kibocsátottak egy felhívást, nagyrészt kisemberekhez azzal, hogy a könyvtár (Folyt, a 2-ik oldalon) A Blue Army, ez a több millió tagot számláló katolikus világszövetség, amely a kommunizmus elleni küzdelemnek vallási alapon való lefolytatását tűzte ki feladatául, ez évben ismét három díszoklevelet adományoz azoknak, akik ebben a harcban egyénileg a legtöbbet produkálnak a világ békéjének fenntartása érdekében. A három díszoklevél egyikével Dr. Antonio de Oliveira Salazar portugál miniszterelnököt tüntetik ki. Az okmány ünnepélyes átadása május 7-én, előreláthatólag a newarki Mosque Theaterben megtartandó díszközgyűlés keretében fog megtörténni. A másik két díszoklevél egyikét Rt. Rev. William C. McGrath kapja, aki az egyesülés célkitűzése érdekében az Our Lady of Fatima égisze alatt egy az egész országra kiterjedő zarándoklatot szervezett meg. A harmadik díszoklevéllel Gene Lockhartot, a neves színpadi, film és televíziós művészt tüntetik ki. Az elmúlt évben hasonló kitüntetést kapott Konrad Adenauer, a Nyugatnémet Köztársaság kancellárja, aki annak átvételére hivatalos elfoglaltsága miatt nem tudott Amerikába jönni és aki azt akkor a Rt. Rév. Harold V. Colgan monsignortól, a Blue Army megalapitójától Bonnban, Németországban v^tte át. Az a körülmény, hogy Salazar miniszterelnök képes lesze személyesen átjönni, a diszokmány átvételére, ugyancsak attól függ, hogy hivatalos elfoglaltsága megengedi-e majd neki az Amerikába való utazást máj usban. A világszövetséget “Blue Army of Our Lady of Fatima” elnevezés alatt 1947-ben Monsignor Colgan, a Plainfield, N. J.-i St. Mary egyházközség plébánosa alapította. Az első évben a szövetség tagjainak száma alig haladta meg a 700-at és azok főként a plainfieldi egyház tagjai sorából rekrutálódtak. Az elmúlt nyolc év folyamán azonban olyan hihetetlen lelke-Lapunk minden olvasójának, hirdetőjének és barátjának Boldog Húsvéti Ünnepeket kívánunk Van egy értékes magyar könyvgyűjtemény, úgy hívják: Feleky könyvtár. Egy Feleky Károly nevű magyar gyűjtötte össze, nagyrészt itt, Amerikában, mégpedig egy életen keresztül. Nekünk, magyaroknak óriási értéket jelent ez a könyvgyűjtemény. Megvan benne úgyszólván minden olyan könyv, amelyet a magyar népről, Magyarországról Írtak a nyugati világban, főleg angolul. Összegyűjtötte Feleky nemcsak a könyveket, hanem a cikkeket is, tehát egyszerűen nem lehetne nélkülözni, ha — például — Magyarország sorsa fontos nemzetközi tárgyalás témája lenne. Nem kell elefelejteni, hogy most nem áll rendelkezésre — mint a múltban — a budapesti külügyminisztérium levéltára. Ezúttal Husvétkor ... Piros legyen a husvét-hajnalod, Alleluját zokogjon a dalod, El ne aludd, ha majd betérnek hozzád Az angyalok. Ne törjön le a Nem, a Tagadás, Ne légy borongó, csüggeteg Tamás. Komor ajkadról szent patak fakadjon: Vig vallomás. S ha elindulnál, mint ők egykoron, Az emmauszi almafás soron, Szegődjön hozzád Jézus utitársnak, Mint egykoron. Ő fejtegesse az Írásokat. S ha már a kétség nagyon fojtogat, Késedelmes szivednek ő meséljen, Sokat, sokat. Mig ő beszél, bus. szived gerjedez, Sivatagján uj forrás cserjedez, Kenyérszegéskor áhítattal súgod: A Mester ez! S nem lesz szivedben akkor semmi más, Csak hangtalan, csak üdvözölt sirás. Ó testvér, mindent, mindent visszaadhat A Messiás! A BLUE ARMY EZ ÉVI DÍSZOKLEVELÉT A PORTUGÁL MINISZTERELNÖK KAPJA távolkeleti háborúba, annak megvan a maga oka. Nem tisztán azért, mert kormányunk ellene van minden háborúnak. Ez a régi és tiszteletreméltó elv már kissé elkopott. Minden jel arra vall, hogy a háborút, igenis, meg kell vívni, csak az a nagy kérdés, hol és mikor? Most és Kínában, — ez az Egyesült Államoknak sehogysem tetszik. Nemcsak azért, mert messze van. Inkább messze legyen, mint közel, — a hadiipar' szempontjából ez is fontos. Azért nem tetszik, mégpedig elsősorban, — hogy egy amerikai-kinai háborúba a Szovjetunió előreláthatólag nem avatkozna bele, hanem szépen kivárná, hogy ő legyen a nevető harmadik. Márpedig, ha már háborúzni kell, akkor az Egyesült Államoknak nem Kina az elsődleges hadicélja, hanem a Szovjet. Ezért nem mondjkák ki az elkötelező szót Washingtonban. Nem mondják ki, hogy az Egyesült Államok harcolni fog-e a pertmenti kínai szigetekért, vagy sem. Az egyetlen hiba az, hogy igy nemcsak az ellenség, hanem a barát is bizonytalanságban marad. Minden, esqtjce.. mégis ez a- legokosabb, amit a körülmények közt tenni — illetve nem tenni — lehet. A Feleky-könyvtár és a magyar áldozatosság Merged with “PASSAIC and VICINTY THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES THURSDAY — 1955. ÁPRILIS 7. Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKE” OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY VOL. 49. ÉVFOLYAM — NO. 14. SZÁM,
