Szabad Sajtó, 1955 (49. évfolyam, 1-52. szám)
1955-12-22 / 51. szám
Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKE’ OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY 20 Merged with “PASSAIC and V1C1N TY THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES VOL. 49. ÉVFOLYAM — NO. 51. SZÁM. PASSAIC, NlW JERSEY THURSDAY — 1955. DECEMBER 22. NE FELJETEK... Irta Béky Zoltán főesperes Az első Karácsony mennyei üzenete zendül meg ismét világunk felett a közelgő karácsonyi szent ünnepek alkalmából: “Ne féljetek, hirdetek néktek nagy örömet . . . megszületett a Megtartó.” Tudom a mi hitetlen, félelmekkel és rettegésekkel teljes világunkban sokan megkeseredett szívvel, hitevesztetten fordulnak el ettől a drága, mennyei üzenettől. Hitető beszédnek tartják, mint az ős hajdan kor pogányái a keresztről való beszédet. Pedig ennél szentebb, drágább üzenet sohasem hangzott el még efelett a bűnös, önvesztébe rohanó ember világ felett. S ebben van ma is a mi váltságunk, szabadulásunk, idvességünk és boldogságunk. Ez felelet: minden nagy égető kérdésre ma is. Ez megoldás: összetört, bűnös, nyomorult életünk, önző, parázna korunk összes nagy problémáira. “Ne féljetek hirdetek néktek nagy örömet. . . megszületett a Megtartó . . .” Hajdan ennek a drága menynyei üzenetnek a hallatára ember mliliók hullottak a porba és indultak el királyok és koldusok, szegények és gazdagok, pásztorok és bölcsek a bethlehemi bölcső felé, hogy “tisztességet tegyenek Néki.” Ma? Embermilliók keserűen, lázadozva, remény és hite-vesztetten kiáltanak: “Lehet ma nem félni?” Hiszen az Antikrisztus borzalmai szabadultak rá erre a világra. Soha ilyen vészes, sötét fellegek nem tornyosultak életünk ege felett. A keresztyénség és civilizáció leghalálosabb ellensége: a kommunizmus álig felfegyverkezve készen áll és várja az alkalmas pillanatot, hogy reánk rohanjon, szétszaggasson, leigázzon, legszentebb jogainktól megfosszon vagy kiirtson a föld szinéról. S a mi örök, megbocsáj thatatlan bűnünk lesz, hogy a mi válj vezetőink fegyverezték fel, a mi árulóink adták kezükbe a modern kor legborzalmasabb fegyverét az atom-bombát. Mi %dtuk oda nékik a fél világot. Mi engedtük, hogy ezer esztendős birodalmakat, mint a mi régi hazánk is leigázzának, kiirtsák színe javát s gonosz céljaik eszközévé tegyék. Mi szövetkeztünk a Sátánnal, s még ma is, — amikor minden épelméjű ember világosan látja gonosz céljaikat — parolázunk velük, megalkuszunk, kompromisszumokat kötünk, újabb enkedményeket teszünk, újabb népeket, embermilliókat dobunk oda nékik áldozatul. Megcsufoltuk az örök krisztusi elvet: a Sátánnal szövetkezni nem lehet. A bűnnel, a gonosszal megalkudni nem lehet. Letértünk az örök krisztusi princípiumokról. Innen a világ-krizis. Innen az erkölcsi és lelki válság nemcsak v i 1 á g v o n atkozásban, hanem nemzeti, társadalmi és egyéni életünkben is. Innen a félelem és rettegés, amely eltölti a mi sziveinket. De hol van a megoldás ? A ki= vezető ut a káoszból ? A szabadulás? Ez a világ el fog pusztulni, ha meg nem tér. Ha nem szakit a sátánnal és vissza nem tér a Krisztushoz. Ha újjá nem születik, ha meg nem változik és ha rá nem építi életét az egyetlen fundamentumra: az Ur Jézus Krisztusra. Addig ez a világ felérnek, rettegések és nyomorúságok tanyája lesz, mig itt nem Krisztus lesz az ur. Mig itt országokat kormányoznak Krisztus nélkül, mig itt népek, nemzetek sorsát intézik anélkül, hogy az Ur Isten szavára figyelnének, vagy az ő tanácsait megkérdeznék: addig itt nincs szabadulás. Addig ez a világ a félelmek, rettegések, nyomorúságok tanyája lesz. Addig amig a sziveket az önzés, gyűlölködés, pártoskodás, gonoszság és ármány fogja kitölteni, a krisztusi szeretet helyett, — amely nem gyűlölködik, nem keresi a más kárát, nem irigykedik, mig ez a krisztusi szeretet nem tölti be a sziveket, addig itt nincs szabadulás, addig hiába való a mi adventi várakozásunk, arra sohasem jön el a békesség, a szeretet, az öröm boldog Karácsonyünnepe. Ennek a bűnös, önvesztébe rohanó embervilágnak meg kell már értenie egyszer, — mielőtt el nem pusztul, hogy nincs másban szabadulása, egyedül a világok felett uralkodó Istenben és az ő váltságunkra és idvességünkre aláküldött Szent Fiában: az Ur Jézus Krisztusban. Nélküle hiába való az emberi tudomány, a fliozófia, világmegváltó emberi elgondolások, ideák. Nélküle hiába valók a béketárgyalások, fegyvereszünetek, a Népszövetség, a “genfi találkozó” a “United Nation” az Atom a Hidrogén bomba. Nélküle minden megbukik. Csődöt vall. Mert mögötte nem áll á mindeneket átható, átformáló, megváltó és mindennek javát munkáló: Isteni Lélek. A szabadulás Istentől jöhet, felülről, mint 2000 évvel ezelőtt, az ő szent Fia az Ur Jézus Krisztus által. Egy történetet olvastam nemrégen. Egy bányában szörnyű robbanás történt. A robbanás óriás sziklákkal torlasztotta el a bánya bejáratát. Valahol mélyen az egyik tárnában bennszorult egy sereg ember. A robbanás után, mikor eszméletlen állapotukból magukhoz tértek azt kezdték fontolgatni, hogyan juthatnak ki ebből a szörnyű pokolból. Volt közöttük egy csomó nagy tudásu mérnök, akik ismerték a bányák zegeit-zugait, a hegyek szövevényeit. Volt robbantó szerük, a legmodernebb, amely hegyeket tudott darabokra szaggatni. Volt szerszámuk, csákányuk. Volt gyufájuk, viaszos zsinórjuk. De ha meg gyújtják, akkor először őket szaggatja ezer darabra. Mindenük megvolt. A nagy tudomány, képzett mérnökök, a modern technika nagyszerű találmánya a dinamit, a sok fiatal életerős bányász. Minden kudarcot vallott. Végül a nagy kétségbeesésben eszükbe jutott az Isten. Eszükbe jutott, hogy odakint süt a nap. Hogy odakint nekik családjuk van, egyiknek hitvese, másiknak édesanyja, gyermeke, akik haza várják őket. S akkor kezdtek hinni. Hogy azok, akik őket szeretik és haza várják: gondolnak rájuk , segítségükre sietnek és mindent el fognak követni, hpgy megmentsék őket. S valóban, mikor már a halálos verejték gyöngyözni kezdett orcájukon ... mikor már csak az imádságuk volt . . . csattogni kezdtek a csákányok kívülről és megérkezett a szabadulás. Egy szörnyű világvihar ezt Szent Karácsony Lapunk számára irta: Ft. Horváth Lőrinc r. k. plébános 1955 Karácsony a mi világunkat is összetörte, kifosztotta, kettétépte, koldussá és nyomorulttá tette. Olyanná, mint egy felrobbantott bánya, amelynek kijárata óriás sziklákkal van eltorlaszolva. S mi lent, az egyik óriási tárnának a mélyén vívjuk a mi haláltusánkat. Mindenünk van. Megvan a nagy tudományunk a modern technika ezer vívmánya, robbantószerünk, csákányunk, atom és hidrogén bombánk . . . Minden hiába való. Minden kudarcot vall... Elpusztulunk, ha eszünkbe nem jut, hogy odakint napsütés van, hogy valaki szeret és hazavár minket és el fog követni mindent, hogy megmentsen bennünket. Ez a mi Mennyei Atyánk. A világok felett uralkodó, bűnösöket megváltó, rabokat megszabadító Isten. Ne félj! Nem fog késni. Meg fog érkezni. Éppen akkor, mint hajdan, amikor legnagyobb a veszély, legsötétebb az ég, és legrettentőbb a félelem. Már útban van. Nem hallod? A keserűség, panasz, félelem, rettegés, zúgolódás, lázadozás, könny, jaj, imádás eme chaotikus zűrzavarában, hogy zeng drága karácsonyi üzenete “Ne féljetek! Hirdetek néktek nagy örömet! Megszületett a Megtartó!” ŐSEINK KARÁCSONYA Amikor Mátyás Király uralkodott, utána pedig sok éven át jó Dobzse László őfelsége, a magyar renezánsz pazar színei mögött a szegénységgel küzködő magyarság gondjait _ ünnepei enyhítették csak. Köztük a legnagyobb: Karácsony, amelynek háromnapos ünneplése a tél nagy dermedtségében a vigasztalás napjának kelte volt. Egész ádventben erre gondoltak, amikor a hajnali négy órakor mondott rorátékon vettek részt, amikor Luca napjától kezdve sarjaszttatták a karácsonyi búr zát, faragták a Luca székét. Ha aztán megérkezett a várva-várt ünnep előkészülete: karácsony böjtje és annak előnapja “a vigília vigilája,” a két előkészületi napon fáradhatatlan tevékenységben lobogtak őseink. Temesvári Pelbárt, Mátyás korának európai hirü nagy hitszónoka, elmondj a, hogyan takarították, söpörték és díszítették fői házaikat. De a maguk tisztaságára is gondoltak: senki sem akart fürdetlen testtel résztvenni az ünnepen. Ezért fölszólítja őket Temesvári Pelbárt, hogy lelkűk mocskát is távolítsák el, azt is seperjék ki az igazi gyónással. Ezen a két napon a papok alig hagyták el a templomot; mindenki magára az ünnepre akart meggyónni. KARÁCSONY MESÉI Mindennel készen voltak már, mire a szent éjtszaka misztikus fátolylát borította a Jézuskát váró magyar földre. A középkor végén a népi hiedelmek édes naivsága csicseregte körül a kis Jézus jászolát. Az e korabeli szónokok latin beszédeiből, a kolostori irodalom feljegyzéseiből mosolyognak felénk ezek a hiedelmek, melyeket századokon át mesélt az édesanya a gyerekeknek a szobát jó melegre fütő tiiz fényénél a téli estéken. Soha, amióta csak ez a világ áll, olyna nagy-nagy fényesség nem volt. a földön; olyan világos volt az angyali fénytől, mint a legvilágosabb nappal. Még a limbusba is lesütött ez a nagy földi fény; Ádám és Éva, meg a szent pátriárkák onnan tudták meg, hogy nem kell már soká várniok. Azon a szentséges éjjelen az egész világon mézes izü harmat szállott hajnalon a földre; nem győzték az emberek csudálni, (Folyt, a S-’k oldalon) !ÉÖ LAPUNK MINDEN OLVASÓJÁNAK, HIRDETŐJÉNEK ÉS BARÁTJÁNAK Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kívánunk! Évszázadokon keresztül újra és újra megünnepeljük a szent Karácsonyt; á szeretetnek és békének ünnepét, az Ur Jézus születése napját. A keresztény világ ismételten megemlékezik a Megváltó eljöveteléről s örömének ad kifejezést a megváltás isteni müve felett. így karácsony táján mintha, legalább külsőleg, megváltoznának az emberek. Valami csodás érzés hatja át őket; mintha jobbakká akarnának lenni és a jobb szellemtől indíttatva, beszélnek szeretetről, ajándékokat vásárolnak és adnak egymásnak s elhalmozzák embertársaikat jókivánatokkal, mintha megnyílnának szivükben a szeretet rózsái. . . . Milyen jó válna, ha az emberek között ez a karácsonyi szellem állandósulna, ha nemcsak egy hétig, de egész életükön keresztül virulnának a szeretet rózsái, ha mindig csak jót kívánnánk és tennénk minden emberrel a földön. Mennyivel szebb volna az élet, boldogabb az emberiség, ha soha ki nem aludnának a karácsonyfa titokzatos gyertyái, ha ott lángolna minden ember szivében az emberszereoet larigjá. A szent karácsony, az Ur Jézus születése az ember szeretetnek az ünnepe. Hogy Isten Fia leszállott a földre ,ezzel az volt a célja, hogy egymás szeretetére tanítsa az embereket. Ez a megváltásnak az értelme, ezt akarta elérni az Ur Jézus az ő tanításával. Hogy megváltoztassa az emberek között a jogrendet; & társadalmat a szeretet törvényei szerint rendezze, ez volt az Ur Jézus eljövetelének indító oka... A szent Karácsony azt jelenti, hogy békességben éljen minden ember itt a földön. Minden embernek, bármilyen szinü, vagy vallásu, bárhol az Isten által teremtett földön e világra jött embernek legyen joga az élethez,' szabadsághoz és boldogsághoz s azt senki el ne vehesse! Azt jelenti a szent Karácsony, hogy az élethez szükséges feltételektől senki meg ne fosztassák, mert a földnek gyümölcsét mindenki számára adta a teremtő Isten. Azt jelenti és hirdeti a szent Karácsony éjszakája, hogy mindnyájan testvérek vagyunk, szent kötelékben, vér-közösségben, melynek isteni szentesítése van, mit mindén ember tiszteletben köteles tartani! A világ, az emberek ünnepelni fognak, Karácsony szent ünnepéről emlékeznek. De, mint anynyi évszázadon keresztül, ünneplésük most is csak külső lesz. Álarcot vesznek fel néhány napra, mondanak meséket egymásnak, elhitetik embertaársaikkal, hogy béke és szeretet vezérli életüket. A hiszékeny ember felfigyelj álmodbzík béfcerSTJ jól esik neki, mert békében szeretne élni nemcsak Karácsony napján, hanem élete minden napján . . . Miért nincsen minden nap Karácsony, miért kell az emberszer etetet álarc alá rejteni s azt is csak néhány napra, igy Karácsony táján? . . . Miért nincsen igazi Karácsony, álarc-nélküli ember szer etet? . . . KARÁCSONY, 1955 Lapunk számára irta Ft. Body J. Kapisztrán, OFM New Brunswick-i r. k. plébános m Karácsony előtt kivilágítják a városok utcáit, mintegy jelképül, hogy a világ Világossága, az Ur Jézus születésének ideje közeledik. 4000 évi sötétség után eljött az üdvözitő, hogy felvilágosítsa az emerek sötét gondolkozását. Azonban még ma, 2000 esztendővel az Ur Jézus születése után is elmondhatjuk Szent János evangélistával, hogy övéi nem fogadták be őt, és az emberiség nagyobb része még ma is jobban szereti a sötétséget, mint a Világosságot.. . . Karácsonykor karácsonyfát állítunk házainkba, hogy jelképezzük a vigasztaló reményt, melyet az édes üdvözitő hozott számunkra a bethlehemi istálóba, hogy elérkezett a mi megváltásunk ideje. Nekünk, keresztényeknek, Karácsony a megváltásunk közeledtét jelképezi. Azért állítjuk a zöld karácsonyfát otthonainkba, hogy szivünk megteljék az örök élet utáni reménységgel .. . De nekünk, magyaroknak egy másik reményt is jelképez a karácsonyfa örök zöldszine. Jelképezi, hogy ha jelenleg sötétségben, elnyomatásban is szenved szegény hazánk, de előbb-utóbb eljön az idő, amikor a rabszolgaság béklyói lehullanak, amikor majd az emberiség, megértvén az angyal bethlehemi énekét, meghozza a szegény magyar népnek és egész világ részére azt a Békességet, amely a jóakaratu embereknek a legdrágább kincse. I KARÁCSONY I sf Karácsonyest édes költészete, Jövel, boridj sötét földünkre le, Teremts uj szivet, uj lelket mi bennünk S taníts egymást testvérképpen szeretnünk! Karácsonyéj csodás története, Jövel, — a szivünk hadd legyen tele; Hitünk megváltó drága erejével, Mennyei, mély áhitat melegével! Világmegváltó örök Szeretet, Ünnepelvén ma születésedet; óh végig állandó szállást a szivekben, A büszke, önző, koldus emberekben! , SZABOLCSKA MIHÁLY I I | fi fi fi * as fi fi fi I
