Szabad Sajtó, 1955 (49. évfolyam, 1-52. szám)

1955-05-05 / 18. szám

Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKE” OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY VOL. 49. ÉVFOLYAM — NO. 18. SZÁM. PASSAIC, NEW JERSEY Merged with “PASSAIC and VICINTY THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES THURSDAY— 1955. MÁJUS 5. Az utolsó nagy zabrálás A “zabrálás” szót nem isme­rik a régi amerikai magyarok és jó hogy nem kellett megismer­kedniük vele. Pedig ez a szó ki­­törülhetetlenül belekerült a ma­gyar nyelvbe. Akkor bukkant fel a szó, amikor az első orosz kato­na magyar földre tette a lábát. Jelentése rablás, eltulajdoní­tás féle, — de úgy, ahogy a szov­jet katonák csinálják. Ahogy végig zabrálták Magyarorszá­got. Zabráltak karkötő órát, éb­resztő órát és toronyórát. Ezek a ketyegő masinák különösen iz­gatták primitiv képzeletüket. De zabráltak minden egyebet, ami a szemük elé került. Érté­kest és értéktelent, mert nem tudtak a kettő közt különbséget tenni. A zabrált holmi nagyré­sze elrothadt valahol a vasútál­lomásokon, vagy az árok szélén, mert^a holmik megőrzésére már nem volt eszük. Most a kivonulni készülő oro­szok utolsó nagy zabrálásukat hajtják végre osztrák földön. Mialatt a nagykövetek az oszt­rák békeszerződés szövegét Ír­ják, a szovjet csapatok a vona­tok egész sorát rakják meg zab­rált holmival. Van köztük pre­cíziós gép és törött székláb Minden, ami mozgatható. Az osztrákok fátyolos szem­mel nézik ezt a műveletet és át­kozzák a keleti rablókat, de leg­alább megvan az a reményük, hogy már nem tart sokáig. Bárcsak a kifosztott, végig zabrált magyar föld népe is itt tartana. Dulles és Vörös Kína Múlt számunkban irtunk ar­ról, hogy az Egyesült Államok külügyminisztere egy asztalhoz akar ülni Vörös Kina véreskezü kormányelnökével. Furcsának találták, hogy egy tiszteletre­méltó amerikai államférfi haj­landó egy asztalhoz ülni a Chou En-lai szerű vörös főpribékkel. Valószínűleg Dulles külügy­miniszter tanácsadói is ilyen ér­telemben nyilatkozhattak. Wa­shingtonból cáfolják — ugyan­is, — hogy a külügyminiszter direkt akarna tárgyalni Vörös Kina potentátjával. Nem, erről szó sincs. A tárgyalást egy “harmadik fél” — talán Anglia — közvetíti. Angliában megtörténhetett, hogy Titót, a másik vörös be­tyárt a királyi asztalhoz ültet­ték. Hála Istennek, Amerikában több a j óizlés, mint a hagyomá­nyokban oly gazdag Angliában. A Pulitzer-dij Most osztották ki a Pulitzer­­dij at, amellyel Amerikában a legjobb Írói és újságírói munkát jutalmazzák. Sokszor el szoktuk mondani, hogy Pulitzer József, a róla el­nevezett dij megalapítója, hon­fitársunk. De ehhez tegyünk hozzá néhány halk megjegyzést. Való tény, hogy Pulitzer Jó­zsef Magyarországról vándorolt Amerikába, 17 éves korában. Apja makói kereskedő volt. Gaz­dag, nagyon gazdag ember lett Amerikában, de magyar célra egész életében egyszer adott. Tíz dollárt. Ez is való tény. Atom-temető sérleti atomtelep egyik magyar műszerészével, Korsós Tivadar­ral, Szegedről került Ameriká­ba, 16 éves korában. Megkérdeztük Korsós Tiva­dart, hogy véleménye szerint micsoda egy atomtelep legna­gyobb problémája? — Az, hogy mit csináljunk a veszedelmes rádióaktiv suga­rakkal megfertőzött anyaggal. Elsősorban ilyen veszedelmes anyag az atom-kemencékben fennmaradó hamu, de ez még a kisebbik rész. Veszedelmes be­sugárzást kapnak gyakran a szerszámok, különféle gépalkat­részek, ruhák, csizmák. — Na de nem lehet ezekből az anyagokból a sugarakat vala­hogy “kiűzni” ? — érdeklődtünk. Erre Korsós mester ezt a vá­laszt adta: — Vannak esetek, hogy a rá­dióaktiv sugár bizonyos anya­gokból ezer évig, vagy százezer évig sem távozik el. — Tehát meg kell semmisí­teni? — Nem lehet megsemmisíte­ni. Ártalmatlanná tételére csak egy mód van: ha eltemetjük. Óriási mélységben temetik el ezeket az anyagokat és betont öntenek rájuk. Vagy hordókba zárják, ezeket betonburkolattal veszik körül és a tenger feneké­re bocsátják. Van most olyan terv, hogy rakétával kilövik a világűrbe. Dehát ehhez először rakéta kellene. Egy kicsit gondolkozott s az­tán hozzátette: — Bizony, ez ma minden atomtelep legnagyobb problé­mája. A besugárzott anyagok eltemetése. Rengeteg pénzt, időt és energiát pocsékolunk el erre a temetésre. Különben egy idő múlva az atomtelep közelébe sem lehetne menni, mert ezek a besugárzott anyagok minden emberi lényt elpusztítanának. Ezeket mondta Korsós Tiva­dar honfitársunk. Az ember nem is gondolná, hogy milyen problémákkal kell megküzdeni korunk boszorkánykonyháján,, egy atomtelepen. Két baráti ország? Franciaország és Németor­szág elintézte függő kérdéseit. Megegyeztek s nincs akadálya immár annak, hogy Németor­­szágszág ismét független le­gyen. Mire ez a lap megjelenik, Németország függetlenségét el­ismerik a nyugati hatalmak. Uj magyar egyház­kerületi elnök Az Evangelical and Reformed Church nevű amerikai reformá­tus egyháztest Magyar Egyház­­kerülete a közelmúltban tartot­ta nagygyűlését Ligonier, Pa.­­ban. A Magyar Egyházkerület uj elnökévé Nt. Böszörményi Istvánt, a Bridgeport, Conn.-i egyházközség pásztorát válasz­tották meg egyhangúlag s ezzel az egyházkerület ismét innen, a keleti részről kapott elnököt. (New Jersey-ben, tudomásunk szerint, négy egyházközsége van a Magyar Egyházkerület­nek.) Néhány nappal ezelőtt elbe' szélgettünk a brookhaveni ki' Nyugtával dicsérd a napot, Előfizetési nyugtával — a lapot! “Kováts-Unnep” lesz Amerikaszerte szerda, május 11-ike Az Amerikai Magyar Szövet­ség által országosan körözött felkérésre többszáz levéllel á­­rasztották el honfitársaink a washingtoni törvény hozás mindkét házát. Úgyszólván va­lamennyi szenátor és képviselő, aki választóitól ilyen értelmű megkeresést kapott, magáévá fayette, Pulaski, Von Steuben és Kosciusko, valamint más nemzetiségű hősök vitéz társa­ságába emelte Kovátsot. Nemze­tünk függetlenségének kivívásá­ért hozott véráldozatuk és telje­sítményeik az amerikai történe­lem el nem múló oldalait alkot­ják. THE WHITE HOUSE WASHINGTON r April 6, 1955 Dear Mr. Szantay: I have learned with interest of the ceremonies at Charleston May eleventh in honor of Colonel Michael de Kovats, a Hungarian-born soldier of the American Revolution who died in battle fit Charleston May 11, 1779. The services he rendered to the young and strug­gling American nation place him in the brave company of Lafayette, Pulaski, Von Steubtn, Kosciusko, and other heroes of diverse national origins whose sacrifices and contributions tci our national independence constitute an imperishable page in our country's history. On the one hundred seventy-sixth anniversary of the death of Colonel de Kovats, I send greetings to the members of the American Hungáriái Federation and the Society of the Cincinnati, and to all who-honor his memory Sincerely, Mr. Daniel Szantay National President American Hungarian Federation 614 Mills Building Washington, D. C. tette a gondolatot, hogy az ame­rikai szabadságharc lovasságát megszervező Kováts Mihály ez­redes országos ünnepet kapjon a hivatalos amerikai naptárban. Az eredetileg Finta Sándor szobrászművész által még a hu­szas években kezdeményezett mozgalom ezzel országos elisme­rést nyer. A washingtoni Szená­tusban Prescott Bush connecti­­cuti szenátor terjesztette be, Nt. Böszörményi-Bessemer István bridgeporti lelkész kérése alap­ján az alábbi törvényjavaslatot: “Az Egyesült Államok tör­vényhozásának mindkét háza hatalmazza fel az Egyesült Álla­mok Elnökét, hogy május Il­ikét Kováts Mihály ezredes em­lékére országos ünneppé prokla­­málja. E napon valamennyi ál­lami épületre Kováts Mihály emlékére tűzzék ki az amerikai zászlót és szólítsa fel az Elnök az iskolákat és egyházakat, hogy megfelelő ünnepség keretében emlékezzenek meg az 1779-ben hősi halált halt ezredes-parancs­nokról.” A Szenátus kétszeri felolva­sás után elfogadta és a jogi bi­zottsághoz áttette a javaslatot. Addig is azonban, mig alsóházi megszavazására sor kerül, Ei­senhower elnök az alábbi levelet intézte Szántay Dánielhez, az Amerikai Magyar Szövetség or­szágos elnökéhez: “Érdeklődéssel értesültem a Charlestonban Kováts ezredés emlékére rendezendő ünnepség­ről, mert hiszen az amerikai sza­badságharc e magyar származá­sú hőse csatában esett el 1779 május 11-ikén. A fiatal és küzködő amerikai nemzetnek tett szolgálatai La- Kováts ezredes hősi halálának 176-ik évfordulóján üdvözletei­met küldöm az Amerikai Ma­gyar Szövetség és a'Society of the Cincinnati* tagjainak, vala­mint mindazoknál^ akik Kováts Mihály emlikének tisztelettel adóznak. Dwight D. Eisenhower, s. k.” (*A Society of the Cincinnati az Egyesült Államok első elnöke, Washington György tábornok által alapított katonai egyesület, melynek tagjai az amerikai sza­badságharcban küzdöttek le­származottai. Ez az egyesület külön ünnepséget rendez majd Kováths Mihály tiszteletére, a­­minek részleteire még visszaté­rünk.) PRESCOTT BUSH szenátor, aki május 11-ikének országos Kováts Mihály ünnepé nyilvánittatását javasolta a wa­shingtoni törvényhozásban. 1952 óta ő Connecticut vezető szená­tora, akinek azt megelőzőleg nagy érdemei vannak Green­wich város felvirágoztatása te­rén. A katonaviselt honatyát or­szágosan ismerik, mint a USO és a National War Fund éveken át volt elnökét. Bush szenátort a “Nagy gazdasági fellendülés várható Amerikában” Anyák Napján... IRTA: NT. ÁBRAHÁM DEZSŐ Sinclair Weeks kereskedelmi miniszter, — gazdasági szakér­tőivel egyetértőleg — azt jósol­ja, hogy Amerika hatalmas gaz­dasági fellendülés előtt áll és “a boom” periódus csak most kez­dődik. Mikor ér véget, erre je­lenleg senki sem tud felelni. De a borutlátók, az aggodalmasko­dó óvatosak, akik folyton dep­ressziót, inflációt, munkanélkü­liséget jósolnak, tévedtek. A té­nyek ennek éppen ellenkezőjét bizonyítják. TÁMOGASSUK A SZÖVETSÉGET Az Amerikai Magyar Szövet­ség független, kizárólag közada­kozásból fenntartott intézmény. Tegyük lehetővé fennmaradását azáltal, hogy testületeink, egy­házaink, egyleteink, társadalmi alakulataink pártoló tagokként csatlakoznak. Rendezzünk össze­jöveteleket, piknikeket a Szövet­ség javára! Az AMSz a miénk — ne nézzük tétlenül, hogy ál­landóan anyagi gondokkal kell megküzdenie, mig valamennyi­ünk érdekeiért, népünk jövőjé­ért fáradhatatlanul közbenjár. legkiválóbb amerikai közgazda­­sági szakemberek egyikének tartják, akit még sportkörökben is rendkívül nagyra becsülnek, mert hiszen a U.S. Golf Associa­tion országos elnöke és bajnoka is volt. Eisenhower elnök For­eign Economic Policy tanácsadó bizottságának egyik kimagasló egyénisége. Szeretném a szivemben lévő mély érzéseket úgy kifejezni, hogy aki olvassa ezt a pár sort, az megérezzen valamit az édes­anyai szeretetből. De azt kérde­zem, lehet-e a tenger mélységét megmérni, vagy a kék ég ma­gasságát, vagy az egész világon lévő végtelen dolgokat, melyek­nek sem kezdetét, sem végét nem ismerjük . . . ki tudná emberi gyarló mérő eszközökkel körte fontra tenni és megmérni? Valahogy úgy vagyunk az é­­desanyai szeretettel is, hogy ott volt bölcsőnk felett, amikor még semmit sem tudtunk magunkról, ott volt gyermekkorunktól kezd­ve el egészen a mai napig, vagy amig szerető szive dobogott mindig velünk volt. Ha mi el­hagytuk volna, ha mi elfeled­keztünk volna is róla, ő soha el nem feledkezett az ő véréből va­ló vér és csontjából való csont: drága gyermekéről. Édesanyám. Tőle tanultam az első szavakat, tőle tanultam az első kis imádságot, tőle tanul­tam szeretni és becsülni az em­bereket; ő volt az öröm, boldog­ság és napsugár az én és a te életedben, ő virrasztott beteg­ágyadnál, ő volt, aki megpróbál­tatás és baj esetén türelmével és kiapadhatatlan segíteni készsé­gével átvitt minden próbán. Óh, ha él még az édesanyád, ne légy fukar hanem köszönd meg a sze­­retetét, ha nem élne, borulj le imádságban az Ur színe előtt és adj hálát az ő áldott tanításáért és mindazért, amit te éretted cselekedett. Vajha lennének ma is olyan szigorú, de szerető szivü anyák, akik nevelnék gyermekeiket ís­­tenfélelemben és emberszeretet­­ben. Nem lennének akkor fiatal­korú bűnözők, nem lennének ak­kor gyermek rablók, gyilkosok és börtöntöltelékek. Magyar vé­reim, Amerikának ma legin­kább erre van szüksége: derék, tisztes és becsületes édesanyák­ra. Olyan nőkre, olyan asszo­nyokra van szükség, akiknek a kezéből felnövő ifjak az anya­­szentegyház alapjait, a Szent­­irást tisztelő és becsülő emberek lesznek. A legnagyobb baj a nagy anyagi jólétben itt az E- gyesült Államok területén, hogy a családi otthon, a szeretet, ami összetrtotta a rokonokat és fe­lebarátokat, lassan kezd “ki­menni a divatból.” A pénz mint sátáni elem, elfoglalja az embe­rek szivét, az édesanya dolgozó nővé lesz, a kis gyermekeket a szomszéd kislányok őrzik és az utca neveli, s nincs aki a leg­szükségesebb dolgokra a legfo­gékonyabb korban megtanítsa őket. Ezért van az, hogy 17 mil­lió fiú és leány nő ma fel Ame­rika területén, akik nem hallot­tak sem Istenről sem Bibliáról, sem semmi más hasonló nemes dolgokról. Ezért van hogy a bün­­krónikák szerint a mai bűnözők 85 százaléka fiatal 25 éven alóli ifjú bűnöző. Ezért van, hogy 1855-ben Amerika az egész vilá­gon, mint a legtisztességesebb, legtörvényszeretőbb országok e­­gyike büszkélkedett. Ezért van, hogy ma éppen Amerikában van a legtöbb bűn és törvénytelen­ség, válás, széttépett családi ott­honok, rablás és gyilkosság. Isten Igéje tanítja, hogy a szülők tiszte, hogy gyermekei­ket neveljék és tanítsák. Sok szülő bűnös mulasztást követ el, amikor a kis gyermeket felülteti egy képzeletbeli trónra, és a mi­haszna kis csemetéje előtt haj­bókol. Mindent megenged a gyermeknek, s amit kellene, a tisztes fegyelmezés és Istenféle­lemben való oktatást pedig kö­vetkezetesen elmulasztja. Cso­dálkozunk akkor, ha a vége nyo­morúság, katasztrófa és teljes kiábrándulás lesz? Nem, mert a­­mit vet az ember azt aratja is. Amerikai édesanyák, térjetek vissza az Istenhez, tanítsátok gyermekeiteket, és az Ur nem távozik el mi tőlünk, hanem to­vábbra is áldás lesz ez az ország. Adja Isten, hogy úgy legyen. ELTÉVESZTETTÉK A CIMET...? A “Magyar Népköztársaság” néven csúfolt magyaror­­-öfföljL knmiftuh&ta diktatúra* washirtgtöTtr követségétől lettél érkezett szerkesztőségünk címére s abban azt kérik, hogy a levélhez mellékelt szöveget, mint fizetett hirdetést közöljük lapunkban, 2 hasáb 16 inch terjedelemben, a számlát pedig kiegyenlítésre küldjük meg nekik. A hozzánk küldött szöveg pedig nem más, mint a “Népköztársaság Elnöki Tanácsának” kegyelmet hirdető rendelete azok számára, akik más bűnt nem követtek el, mint 1954. január 1 előtt elmenekültek a kommunisták-uralta magyar hazából . . . Az amnesztia-rendelet leközléséért négy lapunk után összesen 128 dollárt számlázhatnánk az azt szöveghirdetés­ként megrendelő követségnek, de nincs Rákosiéknak a ma­gyar nép verejtékéből és magyar nemzeti vagyonból össze­harácsolt pénzből elegük ahhoz, amennyiért mi akár ezt, akár a magyar kommunista kormány bármely más közleményét lapunkban kinyomtatnánk! A kommunisták minket se pénz­zel, se máskép meg nem vásárolhatnak, lapjainkban szót nem kaphatnak és ezt, feltételezzük, ők tudják is. Éppen ezért nyilván eltévesztették a címet, amikor levelükkel és kéré­sükkel hozzánk fordultak; ilyen levéllel eredményesen fordul­hatnak a Magyar Szó c. magyar-nyelvű kommunista, vagy ugyanannak a nyomdának másik, newarki termékéhez, de nem hozzánk! Azok az amerikai magyar újságok, amelyek eddig eset­leg palástolni tudták, hogy mi az igazi álláspontj uk a kommu­nistákkal és a mai magyarországi kommunista uralommal szemben, ennek a kétszínű kegylem-rendeletnek a leközlésé­­vel, vagy le nem közlésével most végre szint kell valljanak. Mert a kegyelem-hirdetés nem más, mint arculcsapása az igazságnak: azt akarja a világgal elhitetni, hogy Magyar­­országra — ahonnan még ma is, minden drótakadály és határmenti aknazár dacára is ezrével szöknek ki a vörösek rémuralmát elviselni nem tudó magyarok — hogy erre a kommunista járomban nyögő Magyarországra egy ilyen ren­delet nyomán akadna, aki visszamenne, hazamenne ... (Majd elválik, hogy hány akad ... !) Nem, washingtoni magyar követ és konzul urak, mi nem közlünk lapunkban sem ilyen, sem más kommunista hirdet­ményt, semmi pénzért a világon! És aki megteszi, amelyik magyar lap leközli az önök kormányának kegyelem-rendele­tét, tudva, vagy nem-tudva bűnrészesévé válik egy mézes­mázos szóval hazacsábitgató, jó magyarokat honvágyuknál fogva hazacsalogató s földi pokolba juttató gonosz mester­fogásnak!

Next

/
Oldalképek
Tartalom