Szabad Sajtó, 1954 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1954-03-04 / 9. szám

Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKE” OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY Merged with “PASSAIC and VICINTY” THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES VOL. 48. ÉVFOLYAM — NO. 9. SZÁM. PASSAIC, NEW JERSEY____________________________________________________THURSDAY — 1954, MÁRCIUS 4. Március a VÖRÖS KERESZT hónapja Eisenhower elnök hivatalosan megnyitotta a Vörös Kereszt gyüjto­­mozgalmát, amely minden évben március hónapban van. Adakozzon mindenki bőkezűen erre a nemes, emberbaráti munkát és valóban nagyszerű munkát végző intézményünkre, hogy feladatát zavartalanul végezhesse . . .! Bárhol, bármilyen baj, szerencsétlenség van, a Vörös Kereszt azonnal helyszínen van . . . Karja, segítő keze kinyul mindenhová, ahol szenvedések enyhítésére, gyors segítségre van szükség . . . Ad­junk, amennyit csak tudunk, hiszen ki tudja, mit hoz a holnap . nem magunknak lesz-e éppen gyors segítségre szükségünk , . Magyarországi vörös­­propaganda Nt. Ábrahám Dezső lett a Perth Amboy-i Függ. Ref. Egyház uj lelkésze A Calso tanulmányi segély-alapot létesített a Rutgers Egyetemen Mr. E. W. Endter (balkézfelől) a California Oil Company elnöke és Dr. Lewis Webster Jones (jobbról) a Rutgers University elnöke kezet fognak abból az alkalomból, hogy a hatalmas olajfinomító cég — amelynek milliós beruzásokkal épült telepe Perth Amboyban van ---­három 4-éves ösztöndíjat adott a Rutgers Egyetemre a Perth Amboyi, Woodbridgegei High School, valamint az amboyi St. Mary’s Parochial High School legkitűnőbb diákjainak. A három, egyenként és évenként $600-os tanulmányi segély-dij megajánlásával a California Oil Co. a fentnevezett iskolák jelesen végző diákjait kívánja továbbtanulásuk­ban segiteni és azok fogják kapni, akiket az iskola ösztöndíj bizottsága arra méltónak talál és ajánl Az első évi kitüntetteket május 1.-én fog­ják bejelenteni. A California Oil Co. nagylelkűsége azt bizonyítja, hogy ez a né­hány évvel ezelőtt Perth Amboyban “megtelepedett’ nagy vállalat javára van nemcsak az alkalmazottaknak, akik ott munkát nyertek, hanem a környék lakosságának is! INNEN-ONNAN Moszkva cselédei, a magyar­­országi vörös rémuralom nagy­­fejűi minden alkalmat és min­den eszközt megragadnak, hogy kifelé, a világ felé azt próbálják bizonyítani, hogy szülőhazánk­ban rózsás élete van a dolgozók­nak, az “uj rend,” az uj társada­lom minden polgárának . . . (Kifelé, a világ felé van ez a nagy igyekezet, mert bent a ha­zában mindenki tudja, a saját bőrén tapasztalja, — még azok is, akik munkás-menyországról álmodoztak, — hogy idegen cé­lok és érdekek eszköze, rabszol­gája lett az egész nemzet. . .) Ide, Amerikába is nagy tö­megben küldik a propaganda röplapokat, a képes füzeteket, angolszövegii magyarázkodáso­kat, célirányos, ügyesen összeálli tott írásokat. (Itteni követségük utján is küldenek szét egy “New Hungary” cimü folyóirat-félét, az amerikai postát használva fel propagandacéljaikra.) A jól összeválogatott képek ezekben a nyomtatványokban könnyen azt a látszatot kelthetik a helyzettel közelebbről nem ismerős szemlé­lőkben, hogy azon az “uj Ma­gyarországon” csakugyan rend­jén megy minden s “a nép, az is­tenadta nép oly boldog . . .” Könnyű azonban elképzelni, hogy egy kimondottan a külföld számára készülő propaganda­fényképen az a szegény magyar, vagy pláne az a bizonyos párt­ember miért vág jó képet, miért mosolyog, miért tüntet nagy pla­kátokkal, hogy “Éljen Rákosi,” vagy “Éljen a Békemzogalom!” stb. Próbálna csak nem moso­lyogni . . . (Azt még mondanunk sem kell, hogy ha készül is olyan felvétel, amelyiken valaki komor arccal néz, nem-tetszést kifejező tekintettel . . . vagy ha valakin rongyokban lóg a ruha . . . vagy ha olyan valaki kerül egy képre, akinek beesett arca, vézna figu­rája nyomort, szenvedést árul el, azt a képet nem teszik be semmi­féle propaganda magazinba, ha­nem sietve megsemmisitik). Nagy apparátussal dolgozó kü­lön szerve a mai óhazai rend­szernek a külföld számára ké­szülő propaganda “szerkesztősé­ge,” annyi bizonyos, mert a ma­ga nemében szinte “tökéletes” munkát végeznek . . . Láttunk, például, egy nagyalakú “Hun­gary” c. havi, színes képes-ma­gazint, angol szövegezéssel . . . Van abban Szinnyei-Merse festmény színes lenyomatától budapesti “hangulatképig” min­den! (Szgény Ady, szegény Pe­tőfi, szegény jó nagyjaink se gondolták volna valamikor, hogy mire fogják őket egykor felhasz­nálni . . .!) Az egyik képes-füzetben egy Kádár György nevű (van-e, ki e nevet ismeri?) festő képe van, amelynek a cime: “1930. szep­tember 1.” A képet, látszólag, ott festette ez a világhírű mű­vész, kint az Andrássy ut végé­nél, a Szépművészeti Muzeum és a Milleniumi Emlék mellett ama bizonyos szeptember elsején, a­­mikor — tudjuk — a munkanél­küliek égy betiltott tüntetést tartottak meg . . . (Emlékszünk jól, ott voltunk mi is, kiváncsi diákok, végignéztük az egészet.) A kép valóságos csata jelenetet mutat: az egyik tüntető a földön fekszik és a szivét fogja, egy go­lyó épp most találta el... A má­sik fennáll valaminek a tetején és (nyilván vörös) zászlót, vagy lepedőt lenget . . . egy harmadik ingujjra vetkőzve, diadalmasan viszi előre a karóra akasztott zászlót (ez is, nyilván, vörös zászló, de a kép nem színes le­­nyomásu, hát nem lehet tudni, milyen szinü). A háttérben, a muzeum előtt mintha katonák tüzelnének a tüntető tömegre ... így fest ez a hős jelenet. . . leg­alább is igy festette meg az a hős festő . 4 . Aki ezt a képet nézi és nem tudja, mi volt, hogyan volt, jog­gal azt hihetné, hogy a kommu­­(Folyt, a 3-ik oldalon) Főtiszteletü Dr. Vincze Ká­­rolynak a Függ. Református Egyház nagynevű és áldott em­lékű főesperesének az örökét, aki 25 évig volt a perth amboyi egyháznak kiváló és érdemekben gazdag lelkipásztora, a perth amboyi egyházban Nt. Ábrahám Dezső, a roeblingi egyház kiváló, fiatal lelkipásztora fogja betöl­teni. Ft. Dr. Vincze Károly elhuny­téval megüresedett perth am­boyi lelkészi állás betöltésével kapcsolatban az egyház népe az elmúlt vasárnap tartotta meg a lelkész választó közgyűlést. A közgyűlést Nt. Béky Zoltán, a keleti egyházmegye esperese ve­zette le. A közgyűlésen az egy­ház választásra jogosult tagjai rendkívül nagy többségben je­lentek meg és szinültig megtöl­tötték a templomot. A lelkész választási törvények ismerteté­se után a gyülésvezető esperes elrendelte a szavazást. A köz­gyűlés egyhangú lelkesedéssel felállva Nt. Ábrahám Dezsőt vá­nizmus úttörői valami nagy for­radalmat kíséreltek meg 1930 szeptember 1-én a magyar fővá­rosban ... És hogy a nép, a tö­megek ott állottak a kommunis­ták mögött. . . Pedig, az igazság az, hogy az 1929 telén bekövet­kezett gazdasági válság, ami itt Amerikában és a világon minde­nütt egyformán azonnal éreztet­te hatását, a szegény, megcson­kított trianoni Magyarországon tízszeres, százszoros súllyal ne­hezedett a népre ... A munka­­nélküliség 1930-ban már milliós számot ért el, de ezért sem az akkori kormány, sem a rendszer nem volt hibáztatható. Közvet­len következmény volt ez. Ami­kor 1929 telének ama bizonyos napján a New Yorki tőzsdén be­ütött a “krach,” a világ minden országában, ahol tőzsde van, másnap már hasonló zuhanás volt s jöttek a bajok mindenütt... És amikor 1930 szeptember 1-re a munkásvezérek tüntetést tűz­tek ki, ezt a tüntetést a főkapi­tányság betiltotta ... Ám a mun­kanélküliek ezreiből verbuvált tüntetők mégis megkezdték a felvonulást, zárt sorokban indul­va el az Andrássy utón... Egy bi­zonyos pontnál a rendőrség állta útjukat, hogy ha azon túl men­nek, baj lesz ... És mentek . . . És baj lett ... De nem volt ott semmiféle nagy harci jelenet, legfennebb az első puska eldör­­renésekor nagy futás . . . hiszen mi magunk is, diákgyerekek, ott futottunk a környező utcákban, nehogy eltaláljon egy kivont rendőri kardlap ... A tömeg szétszóródott s a délutáni órák­ban a városligetben őrjöngő vandalizmussal pusztított, rom­bolt a felizgatott, de egyébként tehetetlen és nagyrészt elkesere­dett, éhes emberekből álló tünte­tő tömeg ... Jól emlékszünk, hogy amikor délután Dr. Kiár Zoltár akkori pártvezér (aki, úgy tudjuk, most itt van Ameri­kában) autóján kiment a város­ligetbe, lecsillapítani a kedélye­ket, a tömeg nekirohant, felfor­­ditotta és felgyújtotta az autó­ját s alig tudott élve szabadul­ni ... Nem egy öntudatos, ko­moly munkás-szervezet emberei voltak ezek a tüntetőknek szánt rombolók, hanem csőcselék és é­­hesgyomru, elkeseredett munka­­nélküliek, akik arra mentek, a­­merre a “földalatti” ágensek (Folyt, a 4-ik oldalon) lasztotta meg a perth amboyi egyház lelkészévé. Nt. Ábrahám Dezső személyében, aki rövid a­­merikai tartózkodása alatt jelét adta -kiváló lelkészi képességei­nek, méltó utód fog kerülni Ft. Dr. Vincze Károly örökébe. Nt. Ábrahám Dezső 1920 szep­tember 15-én született Old, Ba­ranya megyében. Gimnáziumi tanulmányait Kiskunhalason, a Szilády Áron Református Gim­náziumban végezte. Theologiai tanulmányait Budapesten vé­gezte el, ahol lelkészi oklevelét NT. ÁBRAHÁM DEZSŐ is nyerte. Solon, Vadkert, Fót és a Kálvin «Téren volt segéd­lelkész. 1945-ben a Keresztyén Ifjúsági Egylet lelkésze lett. 1947-ben tanulmányainak to­vább folytatására Skóciába, majd 1947-ben Amerikába a Princetoni Theologiára jött, a­­hol a Master theologiai foko­zatot szerezte meg. 1948-ban lett a roeblingi egyháznak előbb beszolgáló majd rendes lelkésze. 1951-ben vette nőül élete társát a roeblingi születésű Szinyéry Margitot. Nt. Ábrahám Dezső perth am­boyi lelkésszé választását az es­­peresi hivatal e hó 15-én fogja megerősíteni és állását ez idő szerint május első felében fogja elfoglalni. Megválasztásához mi is gratulálunk és perth amboyi működése elé nemcsak az egyház tagsága, hanem az egész perth amboyi magyarság nagy re­ménységeket fűz. Temessetek engem Temessetek engem szép nyári estében, ringó kalásztenger szent szőkeségébe. Búzatermő földben édesebb lesz álmom; magvető népedet, ha aratni látom. összetet kezemből vadvirágok nőnek, poraimból szemek termékenyítődnek. Igába görnyedök verejtéke, könnye öntözi csontjaim lent a sirgödörbe. Háládatos szivü jó anyám: a puszta tarka virágokkal sírom koszoruzza. Marokszedő lányok vidám, dalos ajkán mily szép lesz: felcsendül olykor az én nótám . . . SÁRKÖZY GERŐ “Telve vannak a könyvtárak, mú­zeumok ...” Magyarorszgon olyan hidegek vannak s különösen a fővárosi lakosság nyomora és tüzelőhiá­nya olyan nagy, hogy múzeumok és könyvtárak telve vannak “lá­togatókkal,” akik melegedni tér­nek be a jólfütött termekbe. A kommunista rendszer, persze, siet propaganda-célra felhasz­nálni ezt, azzal dicsekedvén, hogy a népidemokráciában mily hatalmasan megnövekedett az emberek kultur-igénye s hogy megnövekedett a múzeumok és könyvtárak látogatóinak a szá­ma , . . Magyar rendezőtől várja fellendülését Hollywood Tudvalevő, hogy a televízió elterjedése komoly gondok elé állította a filmgyártás világköz­pontját. Próbálkoznak ugyan a Cinerama, háromdimenziós, Ci­­neScope és más vetítés újítá­sokkal felkelteni a közönség ér­deklődését a mozi iránt, egyelőre azonban mégsem tudták elérni a színházak régi látogatottságát. A magyaros hangzású “Pa­rade” heti folyóirat, melyet 43 nagy amerikai napilap ad olva­sóinak vasárnapi melléklet gya­nánt, most két oldalas cikkben ismerteti ama véleményét, hogy jelek szerint egy magyar ember újítása adhatja meg a filmgyár­raknak a rég várt fellendülést. Kreeken 6,000,000 amerikai ol­vashatott erről a legújabb ma­gyar sikerről. “Riders to the Stars” immár a harmadik olyan mozikép, ami­nek történetét Tors Iván ha­zánkfia a légür magasságába helyezi. Az “Utasok a csillagok­ba” előtt már a “Magnetic Mdnster” és a “Gog” cimü Tors filmek is az egyelőre elérhetet­len, messze légürben játszódtak le. Azt megelőzőleg legalább egy tucat képet irt vagy rendezett ez a kivételes tehetségű “pro­ducer,” olyan főszereplőkkel, mint Katharine Hepburn, Greer Garson, Judy Garland, Martha Hyer, továbbá Walter Pidgeon, Errol Flynn, Herbert Marshall, Szőke Szakáll és akit legelsőnek kellett volna említenünk, mert hiszen Tors Iván szépséges film­­csilla g-felesége: Constance Dpwling. Mint kiderült, Tors Tibor rendezte a “Glass Wall” cimü megrendítő filmdrámát is, mely egy Sopronból Triesztbe gyalog szökött DP élettörténetét tárta a nagyvilág elé, megrendítő é­­lethüséggel. ő maga 23 éves ko­rában, 1939-ben jött az Egyesült Államokba, elvégezte a Ford­­ham egyetemet és az Air Force­­ban teljesített a háború alatt szolgálatot. “Mimi” címen már az óhazá­ban előadták egy operettjét, itt azonban országos szaktekintély­­lyé fejlődött a tudományos hát­terű kalandos történetek megfil­mesítése terén. A beérkezett ma­gyar producer egyik legnagyobb blodogsága mégis az, hogy sike­rült édesanyját, özvegy Tors Antalnét kimentenie a lángbabo­­rult Európából és igy meghitt családi környezetben arathatja sikereit. (Szövetség) Terrorista merénylet az Egyesült Államok Kon­gresszusa ellen Megdöbbentő eset történt márc. 1-én Washingtonban. A Kongresszus alsó házának ülésén, melyen több mint 200 képviselő vett részt, a közön­ség részére fentartott karzat­ról három fanatikus porto ri­­coi, két férfi és egy nő, több mint 30 revolverlövés adott le a hangyabolyként megza­vart ülésterembe, s mielőtt a merénylőket sikerült volna le­fegyverezni, öt képviselő vér­ben fetrengve terült el a föl­dön. Kettő közülük, Alvin M. Bentley (R-Mich.) kritikus és Ben F. Jensen (R-Ia.) sú­lyos állapotban került a kór­házba, mig Clifford Davis (D-Tenn.), George H. Falion (D-Md.) és Kenneth A. Rob­erts (D-Ala.) állapota nem tekinthető súlyosnak. Porto Rico-i szélső naciona­listák közönséges politikai genszterek Igen nagy szerencsének le­het tekinteni, hogy több áldo­zata nem lett ennek az őrült­séggel határos merényletnek, melynek célja tiltakozás a­­kart lenni az Egyesült Álla­moknak azon barátságos ma­gatartása ellen, hogy a porto ricoi népre bízta, hogy akar­nak-e áz Egyesült Államokhoz tartozni, vagy nem? A szabad választás utján létesített por­to ricoi törvényhozás mindkét háza nagy többséggel hatá­rozta el, hogy az önállóság he­lyett, mit Amerika felajánlott nekik, inkább tagja akar len­ni az amerikai common­­jwealthnek, mert ebből kiszá­míthatatlan sok előny jutott a máskülönben nagyon sze­gény és visszamaradt porto ricoi népnek. Egy fanatikus kisebbség a többség határoza­ta dacára is önálló akart len­ni, s tömeggyilkossággal kí­sérletezve adtak kifejezést ennek az amerikai Kongresz­­szusban. 1950-ben ugyanezen cso­port Truman elnök ellen kísé­relt meg merényletet, mely­nek két halálos áldozata volt. Az egyik a White House rend­őre, a másik a két merénylő egyike volt. Az elfogott másik merénylőt a bíróság halálra ítélte, de Truman élethosszig­lani börtönre változtatta meg kegyelemből az Ítéletet. A porto ricoiak igazán nem ér­demlik meg azokat a privilé­giumokat, amiket nekik az E- gyesült Államokhoz való tar­tozás nyújt. Ezek minden kü­lönösebb korlátozás nélkül jö­­henek be ide, mig a rendes európai embereknek igen sok esetben teljesen lehtetlen be­jutni ebbe a valóban sok jót nyújtó boldog országba. Való­színűnek tartjuk, hogy a Kon­gresszus megtalálja tnajd a módját annak, hogy a porto ricoi fanatikus gengszterek­nek ne adjon alkalmat a poli­tikai gengszterizmus legva­dabb formájának gyakorlásá­ra. Nem meglepetés a berlini konferencia eredmény­telensége A két héttel ezelőt véget ért négy^agyhatalmi külügymi­niszteri tanácskozás Berlin­ben pontosan úgy végződött, ahogyan azt jóval megkezdése előtt megírtuk. Nagy látnoki tehetség nem volt szükséges ahhoz, hogy erre a következ­tetésre jussunk, mert az utób­bi évek eseményei világosan rámutattak arra, hogy az oro­szokat békés eszközökkel nem lehet eltéríteni világuralmi törekvéseik megvalósításától. Miután a német és osztrák békét illetőleg semmi megálla­podásra nem jutottak a tár­gyaló felek, az egyetlen konk­rét eredmény, amit a tárgya­lásokon elértek, — hogy to­vább fognak tárgyalni, és en­nek színhelyéül a svájci Gén­iét és határidejéül április 26- kát választották. Mivel sok ér­telme nem lett volna, hogy e­­(Folyt, a 2-ik oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom