Szabad Sajtó, 1954 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1954-07-29 / 30. szám

Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKE” OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY 20 Merged with “PASSAIC and VICINTY ' THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND •PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES VOL. 48. ÉVFOLYAM — NO. 30. SZÁM PASSAIC, NEW JERSEY Markos Lajos kiállítása Magyar származású püspök beszél a new yorki Szent István napon A külsőségekben is rendkívül diszesnek ígérkező new yorki Szent István ünnepség angol szónoka Amerika egyetlen ma­gyar származású püspöke^ Jo­seph Annabring lesz. A püspök Magyarországon született. A magyar szónok Főt. Magyary Gyula pápai prelátus, aki a ró­mai Vatikánvárosból repülőgé­pen érkezik New Yorkba. Mint ismeretes az ünnepség augusztus 15-én vasárnap dél­után 4 órakor lesz a St. Patrick székesegyházban, ahol Spell­man new yorki bíboros érsek prezideál. A magyarok Mária-zászlók­­kal, valamint amerikai és ma­gyar zászlókkal vonulnak fel a Fifth Avenuen. Gyülekezés a 61-ik utcában, a Madison és Fifth Avenue közt, délután fél 3-kor. RÖVIDEN... A szárazság és az “ártatlan” veréb. Megsül a szárán a kukorica, a hires jersey-i krumpli aprón marad — hogy hirtelenében csak erről a kettőről beszéljünk. A szárazság jóvátehetetlen károkat okozott. Ha eső lenne, mát az sem használna sokat. New York város piacán hiány­zik a nagy jersey-i felhozatal. Egyelőre főleg zöldségfélékben . S hogy a baj még nagyobb legyen, az erdőtüzektől inkább tartani lehet az idén, mint a ta­valy. Pedig tavaly is sok volt a kár. A ■ madarak is keserűséget okoznak a gazdáknak. A verebek hatalmas rajokban lepik el a ku­koricatáblákat. Velük együtt a vörösszárnyu fekete madarak. Nekiesnek a kukoricacsöveknek és ahol eljárnak, ott csak a csut­ka márad. Szakértők szerint ez a szokat­lan arányú madáfveszedelem azért van, mert a szárazság miatt a kukacok, giliszták is el­pusztultak ä földben, vagy olyan mélyen vannak, hogy a madarak nem jutnak hozzájuk. így aztán nincs más módjuk, mint kukori­cával csillapítani éhségüket. A szakértők azt is megemlí­tik, hogy a nagyarányú ter­mény-pusztításban a verebek tu­lajdonképen ártatlanok.. A ve­réb túlságosan gyönge és ügyet­len, smehógy képes volna meg­­hántani a kukoricacsöveket. Ezt a feladatot más, bizonyára erő­sebb, nagyobb madarak végzik eí. Persze, áztán a veréb él az al­kalommal. Ez azonban inkább csak tudo­mányos szempontból érdekes. A lényeg az, hogy a katasztrofális szárazság következtében nagy a kár. Olyan nagy, hogy egyelőre felbecsülni sem lehet. Egy szörnyeteg rémtettei Washingtonban a legtöbbet emlegetett szó mostanság ez volt: filibuster. Azt jelenti, hogy a Kongresszusban valame­lyik politikai párt, vagy annak tagjai hosszú beszédekkel, vagy más eszközökkel megakadá­lyozzák valamelyik törvényter­vezet gyors letárgyalását és megszavazását. Az atomerő békés felhaszná­lásával kapcsolatos törvény módosítása körül alakult ki a fi­libuster. A szenátorok szeme vörös az álmatlanságtól és szo­katlan mennyiségű kávé fo­gyasztásával próbáltak lelket önteni magukba. A késő éjsza­kákba nyúló tárgyalásokon ha valamelyik szenátor összeesett, beviszik a ruhatárba és lefekte­tik a hadseregtől kölcsönkért tábori ágyakra; de rövid szundi­kálás után felriadtak és vér­­benforgó szemmel rohantak be az ülésterembe, ahol mindig u­­gyanaz a kép fogadta. Valame­lyik kollégájuk beszél, beszél. . . Nem próbáljuk megmagya­rázni a vita tárgyát képező mó­dosító törvényjavaslatot. Ku­sza, szövevényes ügy ez. A lé­nyeg belőle csak az, hogy a kor­mányzópárt és az ellenzék most első Ízben csapott össze isten­­igazában. Ez már az őszi válasz­tások előfutama. Voltaképpen nem is erről a parlamenti szószátyárkodásról MAGYAR betűs, hordozható, majd­nem uj írógép eladó. (Olympia Plana). Telefonáljon vasárnap, vagy este 9-11 között OH 9-4575. akartunk beszélni, hanem arról, ami kirobbantotta a vitát. Ko­runk szörnyetegéről, az atom­energiáról. Nincs nap és nincs óra, hogy erről á szörnyetegről ne hallanánk valamit, Régente a mesékben olvastunk olyasmit, hogy á varázsló kihúzta egy ü­­veg dugóját és kilépett belőle a mindent eltiporni akaró szörny. Az mese volt*. Ez. a valóság. Aízt már mindenki, tudja, hogy iái lesz az atomferő rendeltetése há­borúban. De hogy mit lehet csi­nálni vele békében, arról eltérők a vélemények. S hogy mennyire eltérők, azt éppen a washingtoni szópárbaj bizonyítja. Szinte biztosra vehétjük, högy majd a későbbi időkben á, törté­nelem ezt a korszakot atomkor­szaknak nevezi. Senki sem tudna arra feleletet adni, hogy mit rejt méhében ez- a korszak? Csak azt tudjuk, hogy a szörnye­teg itt van köztünk. Szeretnők, ha talamas erejét építésre hasz­nálhatnék fel, de .nem bírunk vele. Mi, emberek, egyre kisebbek leszünk, miközben ő állandóan növekszik, hatalmaskodik. A va­rázsló már nem tudja vissza­nyomni az üvegbe, ahonnét ki­szállt. Itt van és itt lesz köz­tünk immár mindég. A szörnye­teg. Magyar siralmak Úgy érezzük, hogy szólnunk kell az Amerikai Magyar Szö­vetségről. Az volna a feladata, hogy összefogja az amerikai magyar erőket és ezt az össze­fogott erőt éppen ott érvényesít­se, ahol szükség van reá. Az amerikai helyi magyar egyletek virágoznak — hála Is­tennek! — és az egyes magyar emberek túlnyomó részben jó­módúak. Akadnak köztünk gaz­dagok is. De ezzel éppen fordí­tott viszonyban — úgy érezzük — az Amerikai Magyar Szövet­ség satnyul, tevékenységi köre zsugorodik, mert a központnak nincs elég pénze. Az uj központi titkár, a kitűnő és az önfeláldo­zásig magyár Báchkay Béla sok-sok lendülete megtörik a kö­zönyösség falán. Nagy terve­ket készít, majd minden nap éj­félig dolgozik, vagy még tovább, s aztán végül be kell látnia: ezt sem lehet és azt sem, mert nincs rá pénz. ő nem panaszkodik, é­­gő magyar lelke uj elképzelések felé hajtja. Mi pontosan tudatában va­gyunk annak, hogy ez a néhány sornyi irás nem. nyitja ki a ma­gyarok erszényét és nem indul meg a pénzesutalványok árada­ta az AMSz washingtoni közpon­ti irodája felé. De talán felfigyel néhány józanfejü magyar. Ta­lán szóvá teszik itt-ott. Mert nem lehet az, hogy az Amerikai Magyar Szövetség egy-két egylet és néhány ember szívügye legyen csupán. Nem lehet, hogy nagy magyar ügyek kerékkötője min­dig a pénzhiány legyen. Gondol­kozzunk ezen és tegyünk vala­mit, kedves magyar testvéreim. NYUGTÁVAL DICSÉRD A NAPOT, ELŐFIZETÉSI NYUGTÁVAL A LAPOT! MINDEN eladó Hotel New Bruns­wick lebontása miatt. 19 szoba be­rendezése olcsón egy héten belül elad«. Telefon: délután 1-5-ig CH 9-4575. Nyitva esténként 6-9 között, szombaton 3-6 között. 26 .Albany St. New Brunswick, N. J. Találtak egy aranyórát . . . Egy párisi újságban nemrég megjelent ez az apróhirdetés: “A Luxembourg-parkban ma férfi aranyórát találtak. Aki elvesztette elmehet érte a . . . (következik a lakáscím). A rákövetkező huszonnégy ó­­ra alatt hatvanhét ember jelent meg e jelzett címen. Mindany­­nyian a Luxembourg-kertben vesztették el aranyórájukat. Az aki megtalálta, egyenként bocsátotta be az embereket, mindannyiszor gyönyörű arany­órát vett ki asztala fiókjából és megkérdezte: “Talán ez az?” Valamennyi jelentkező azt fe­lelte, igen, ez az. Valamennyien örömmel fizették meg a becsüle­tes megtalálónak járó törvényes jutalmat s azzal sietve távoztak. Otthon aztán megállapították, hogy az óra nem arany, hanem értéktelen krumpli. A szélhámoá “megtaláló” né­hány tucat értéktelen órát vásá­rolt össze abban a lélektanilag helyes számításban, hogy a be­csületes “elvesztőnek” nem lesz sietősebb dolga, mint az órával odóbb állni. Földalatti kórház. Egy belga városkában emeletráépítéssel nagyobbitanak egy leányiskolát. Munka közben repedések mutat­koztak a falakban úgy hogy az építésvezető attól tartott, hogy a ház alapja sülyedőben van. Megindultak az ásatások s en­nek folyamán 8 méter mélység­ben egy teljesen berendezett volt német hadikórházra bukkantak. A hadikórház létezése eddig a hatóságok előtt teljesen ismeret­len volt. Az iskolát házbeomlás veszélye miatt azonnal kiürítet­ték. Az angolok és skótok. A skó­tok fukarsága Angliában köz­mondásos ésla lapok hemzseg­nek a róluk szóló anekdotáktól. A “Tit-Bits” cimü lap most a következő pédával mutatja be az angolok és a skótok közti kü­lönbséget. Ha egy angol észre­veszi, hogy kopaszodik, drága szereket vesz, hogy haja újra megnőjjön s végül sóhatjva ál­­latpitja meg, hogy nem használ­nak semmit. Ea azonban a skót ember úgy látja, hogy kopaszo­dik a feje, álkor sietve eladja a fésűjét és a híj keféjét. Tuljól sikerült a védekezés. Londonban egy taxi sofőr állt vétkes gondatlanságból okozott emberölés vá*' aval a bíróság e­­lőtt. A sofőr azzal védekezett, hogy az utcakeresztezésnél, ahol a baleset történt az autóvezető­nek nincs áttenkintése és a bal­eseteket csak a járókelők vigyá­zatlansága okozza. Bírói szemlét rendeltek el s ebben a sofőrnek a járókelő sze­repében kellett bemutatnia, hogy mennyire nem az autósokon mú­lik a baleset. Alig lépett a sofőr az útra, amikor egy tehergép­kocsi kanyarodott a végzetes ut­­keresztezésre és elgázolta a so­főrt. Súlyos koponyatöréssel szállították kórházba. A figyelmes börtönőr. A lab­­radori Franklinton börtöne ar­ról hires, hogy ott a börtönőrök és a rabok igyekeznek egymás Fort Monmouth mellett, Tinton Falls hires Old Mill he­lyiségében 30 képből rendezett kiállítást Markos Lajos, a kitűnő magyar festőművész. Markos Lajos már az óhazá­ban nevet szerzett magának. E- gész fiatalon, 1943-ban meg­nyerte a Zrinyi-nemzeti dijat. 1939-ben végezte a szépművé­szeti akadémiát. Amerikába vándorlása előtt két és fél évig élt Olaszországban. Olasz a fe­lesége is. Gyönyörű hangú ope­raénekesnő. Megkérdeztük Markos La­­j őst, hogy milyen tárgyuak a ké­pei? — Kivétel nélkül magyar tárgyuak, — felelte. — Nem is festek én már életemben más ké­pet, mint magyart. Egyszerűen nem érzem át a más témát. A magyar nép arcát festem, a ma­gyar táj levegőjében ... A kiál­lítás látogatóit magyar zene fo­gadja. Ha képeimet csakugyan értékelni akarja, a közönségnek bele kell élnie magát a magyar atmoszférába. kedvébe járni. Egy William Robinson nevii rab a következő figyelmeztető táblát akasztotta zárkája ajtajára: “Kérem, ne költsenek fel, szeretnék ma so­káig aludni, mert tegnap éjjel képtelen voltam lehunyni a sze­memet.” A figyelmes börtönőr csak késő délután kukkintott be a zárkába s egy szempillantással megállapította, hogy az üres. A rab átfürészelte a rácsot és meg­szökött. Kós Károly 70 éves. A hires erdélyi iró és építész most töl­tötte be a 70-ik életévét. Kós Ká­roly már hosszú évek óta nem foglalkozik írással. Építészetet tanít, mert a komunista rend­szer csak ebben a munkakörben tűri meg. Tessék összeadni. A pennsyl­vaniai Lancasterben meghalt egy Zimmermann nevű 86 éves ember. Gyászolják: nyolc leá­nya, és ugyanannyi fia, továbbá 86 unokája, 274 dédunokája és egy ükunokája. FT. BÉKY ZOLTÁN BEIKTATÁSA Ft. Béky Zoltán főesperes leteszi a főesperesi esküt az Ur Krisztus testének és vérének szent jegyeivel megtérített urasztala előtt THURSDAY — 1954. julius 29 “Megnyertük” a mohácsi csatát Az amerikai magyar cserkészek hadijátékában Zápolya idejében megérkezett {A imát következő helifsziiii beszámolóban a nevek nem va­lódiak, sőt a helyet sem jelöíjük meg. Lehet, hogy túlzott óva­tosság, de könnyen lehetséges, a szereplőknek hozzátartozói él­nek a szülőhazában és a zsarno­koskodó vörös bitorlókkal szem­ben sohasem lehet elég óvatos az ember.) Tökéletesen tudatában va­gyok, hogy egy tisztességes be­számolót nem igy kéne kezdeni. S még hozzá történelmi beszá­molót. De bizonyosan megbocsátja az Isten, ha ezúttal eltérek a szokásos i bevezetéstől, figyel­men kívül hagyom a rétorika szabályait az érdeklődés felkel­tésére vonatkozólag s egész egyszerűen — a végén kézdve— elrikkantom magam: “Megnyer­tük a mohácsi csatát!” Mondom, tökéletesen tudatá­ban vagyok, hogy ‘lelőttem a poént,” ahogy ezt Pesten szok­ták ilyen esetben megjegyezni. Dehát arra gondoltam, olyan ritkán van öröme mai világban a magyarnak s miért ne tudhat­ná meg mindenki idejében, hogy 427 év múlva történelmünk egy nagy csorbáját fényesre köszö­rültük. Szolimán készülődik A tengerpart közelében va­gyunk, egy bővizű patak part­ján. A parton messzire látható tábla van, ezzel a felírással; Du­na. Oldalt a bujazöld hajlatokba Szolimán, illetve Karsay Sanyi felvezette a vörös turbános se­reget, ágyúit pedig meglepően előre tolta, amiből egyes semle­ges megfigyelők már a törökök könnyű győzelméről kézdtek jó­solgatni. Mellettem valaki a mohácsi csata idejéből szárma­zó fényképező masinával ’ pró­bálta a két szembenálló tábort megörökíteni, de a viharvert masina, éppen a történelmi pil­lanatban szétnyílt, mint egy bazsarózsa. Pedig lett volna mit fényké­pezni. Karsay Sanyi, az egyik cserkész csoport őrsparancsno­ka Szolimán képében leborult napkelet felé. Az egész török tá­bor Allah nevét üvöltette és a prófétáét. Egyelőre csak ennyi történt a török táborban. A magyar táborban szorgosan köszörülték a kardokat s kon­gatták a vészharangokat. Álta­lában minden lelkiismeretesen az 1526. évi csata előtti hangu­latot sugározta. Még krumplihá­­mozás közben Tóth Matyi, a ki­rály szakácsa is megjelent és felséges urához intézte a törté­nelmi kérdést: “Hol készítsem el, Uram, az ebédet?” Mire Endresz Pista azt felelete, II. Lajos képében: “Isten todja, hogy hol fogonk ma ebédelni...” A magyar táborban topogtak az idegességtől. Úgy érezték, hogy ők most megverhetnék a kontyosokat, hacsak egy pará­nyi épkézláb haditerv volna. Bizonyosan az efölötti elkese­redés hajtotta végül is Kovács Bandit. Azt mondta nekem: “Bác’si, mit szólna, ha én húsz főnyi jó kemény vitézzel meg­kerülném azt a szöllőhegyet s a törököt hátból kapnám . . .?” Egy stratéga biztosságával fe­leltem neki, hogy ennél okosab­bat nem is tehetne. Végül kétel­kedésemet- fejeztem ki, hogy vájjon a magyar tábor vezérka­ra ebbe belemegy-e . . .? Kovács Bandi szép gyermek arca pirosra gyűlt. “Biztosan nem akarnák. Már látom, hogy miattuk megint akár el is ve­­szithetnők a mohácsi csatát. . .” A szememben lehetett valami biztatás féle, mert Kovács Ban­di elrohant. Azt hiszem, a ma­gyar táborban nem is sejtettek semmit a készülő hadicselről. Egy ló, amelyikben kevés a lelkesedés Mostmár minden jel arra val­lott, hogy kezdődik a csata. Ki­vezették a bokrok közül az öreg tábori paripát. , Napi két dollárt fizet érte a török és magyar tá­bor közösen, de nem éri meg bé­rének még a felét sem. Gazdája már régóta csak családi ereklye gyanánt tartja, s ez meglátszik a kiérdemesült gebe viselkedé­sén. Pedig dupla teendőt várnak tőle. Először Szolimánt kéne a hátára vennie s aztán a csata második részében Tóth Matyi­­val a Csele patak irányában tá­voznia. Már az első feladatnál nehézségek vannak, mert a har­ci mént nem érdekli a rivalgó trombita. Inkább enni szeretne. A két vezérkar láthatólag i­­deges s azt jól látom, hogy Ko­vács Bandi húsz derék vitézével a bokrok közt ügyesen rejtőzve, néha kúszva rövidesen már Szo­limán hátában lösz. A török tá­borban egyelőre a trombitát tul­­harsogja a gyaurok szidalmazá­sa, de egyszerre riadtan elhall­gatnak. Kovács Bandi -már pü­­föli őket; ahol éri. A magyal- táborban a vezér­kar csak ámul-bámul. Főleg ak­kor, amikór Zápolya János is megérkezik a derék haddal. “La­ci, maradj a Duna túlsó part­ján!” ‘r— kiabál valaki Csekey Lacinak, de az úgy tesz, mintha nem hallana semmit. Belegázol a'Dünába s utána a vitézei. A török tábort már rég meg­zavarta Kovács Bandi; Szoli­mán dühödten biztatta a kö­zömbös gebét, de az inkább a bokrok rügyét rágta látható lel­kesedéssel. A török had meg­bomlott. A szembenálló magyar tábort már semmiféle parancs­noki szó, a történelmi hitelesség­re utalás sem tudta megállítani. Rohamoztak és az ellenséget szétszórták, mint a pelyvát. A magyarok a csata hevében egyre inkább érezték, hogy ne­kik régi csorbát kell kiköszörül­ni. Ha akadt még okvetetlenke­­dő török, azt egyszerűen a Du­nába hajították. A túlsó partra nem tudtak kiúszni, mert ott várták Zápolya hátrahagyott vi­tézei. Sok török turbán és ló­fark úszott a vizen. A bérelt paripát nem lehetett áthozni a másik oldalról Lajos király részére. Endresz Pista pedig azt mondta, hogy gyalog nem menekül. Ez méltóságán a­­luli volna s különben sem felel­ne meg a történelmi tényeknek. Aztán miért is menekülne hi­szen török nincs a láthatáron. A mohácsi csatát megnyertük. Még csak azt mondom el, hogy sorbaállították a derék magyar cserkészeket. A legtöbb dorgá­lást Kovács Bandi kapta és Cse­key Laci, aki kétségtelenül igen tettrekész Zápolyának bizonyult. Nagyobb báj nem lett. Végül is mindenki megértette, hogy e­­zek a derék magyar cserkészek itt Amerikában nem akarják még egyszer elveszíteni a mohá­csi csatát. Azt hiszem, holnap is minden fordítva történik majd. Szigetvár stroma szerepel a ha­dijátékok műsorán . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom