Szabad Sajtó, 1953 (47. évfolyam, 5-53. szám)

1953-03-19 / 12. szám

Mardi 19, 1953 Page 3. Oktal ^/wwvAa»wwv Miért éhes és rongyos a magyar munkásság? BECSEN ÁT ÉR­KEZETT BUDA­PESTI TUDÓSÍ­TÁS Miután a csempészés az osztrák szovjetzóna ke­resztül minden emberi képzeletet meghaladó ará­nyokat ölt: a kirakatok zsúfolásig teli vannak áru­val, de vásárolni csupán a lakosság alig 8—10 százalé­kának van pénze . . . Olyan magasak az árak, hogy a legszükségesebb árucikkeket is egyedül az úgynevezett “szovjet­arisztokrácia” képes megvenni! Az alábbiakban hiteles, áttekinthető és DOLLÁRRA IS ÁTSZÁ­MÍTOTT jegyzékét adjuk a mai budapesti árak­nak. (A dollár hivatalos árfolyama 11 forint 30 fillér; a fekete piaci ára 24 forint). íme: / 1 kg. liszt: 8 forint (70 cent) A legsilányabb burgonya, amelynek jórészét a háziasszony eldobja: 4 forint. 1 kg. cukor 12.50 Frt. (55 cent fontja) 1 kg. disznóhus 33 Frt. ($1.30 fontja) 1 kg. sonka: 56 Frt. ($2.00 fontja) 1 kg. vaj 66-70 Frt. ($2.50 fontja) 1 kg. kávé 300 Frt. ($10 fontja) 1 kg. tea 240 Frt. ($8 fontja) .1 liter tej: 3.60 Frt. (32 cent egy kvart) 1 darab tojás 2.80 Frt. (25 cent) Egy közepes minőségű férfiruha 2000 Frt. (150 dollár); Közepes minőségű puplin ing 220 Forint (20 dollár); Egy pár rendes cipő 600 Forint (50 dollár); Egy szoba, igen silány minőségű, bútor (két személyes rekamié: 1 asztal, 2 karos-szék, 4 szék) 12.000 Forint (Egyezer dollár!). A többi ruházati cikk még drágább; igy például egy kötött férfimellény (25 százalék gyapjút tar­talmazó anyagból) 40 dollár körű. így érthető, hogy az állami áruházak kirakatai tömve vannak, de az agyondolgoztatott, boldogtalan munkásság rongyos és éhezik. Ez a kommunista paradicsom! így építi Rákosi és elvetemült cimborasága a “szocialista államot’ amelyben néhány sztahanovista vagy “élmunkás eléri a HAVI 60 dollár fizetést; az átlagmunkás a felét sem és ma már több, mint százezer magyar állampolgár deportációban pusztul és könyörado­­mányokból tengeti vigasztalan életét. .. RABMAGYARORSZÁGON UGYAN­EZÉRT A KÖZSZÜKSÉGLETI CIKKÉRT TÍZSZER TÖBBET DOLGOZIK A MUN­KÁS, MINT A U.S.-BEN! Rendkívül tanulságos annak az összehasonlítá­sa is, 'hogy a U.S.A.-ben hány órai munka kell, szembeállítva Rabmagyarországgal, ugyanannak az elsőrendű, tehát nélkülözhetetlen közszükség­leti cikknek a megszerzéséhez? — Induljunk ki az amerikai munkás 1 dollár 60 centes átlagos óra­béréből és a magyar régi szakmunkás mai 5 forin­tos órabéréből. Eszerint: 1 font cukorért, a U.S.-ben 8 percig kell dol­gozni; Magyarországon 2 és fél óráig. 1 font disznóhusért a U.S.-ben fél óráig; Ma­gyarországon 6 és fél óráig. Egy tojásért a U.S.-ben 2 és fél percig; Ma­gyarországon 35 percig. Egy férfiruháért a U.S.-ben 30 óráig; Magyar­­országon \]/2—2 hónapig. Egy pár cipőért a U.S.-ben 6 óráig; Magyar­­országon 13^2—2 hétig. A fentiekből minden kétséget kizáróan kiderül, hogy a budapesti kommunista kormány önkénye­sen megállapított dollár-árfolyamának alapulvé­telével körülbelül tizszerannyi munka kell ugyanannak a közszük­ségleti cikknek megszerzéséhez Rabmagyaror­­szágon, mint a U.S.A.-ben! Ez az összehasonlítás önmagáért beszél! A szá­mok cáfolhatatlan erejével bizonyítja, hogy mi­lyen kétségbeejtően zuhant a munkásság életszín­vonala a kommunista paradicsomban, nem is be­szélve azokról a százezrekről, akiket minden mun­kalehetőség elől elzárnak .. . GAÁL MÓZESNEK, ERDÉLY MESEMONDÓJÁNAK MESTERMŰVEI ★ A MAGYAR FALU TISZTA SZELLEME ÉS BUDAPEST KÍSÉRTÉSE — Jól van no.... Nem mondottam én semmit.... Nézz a szemembe, Lidi!.... Eddig olyannak nézte­lek, mintha édes testvérem volnál.... ha kiszolgá­lom a katonaságot.... ne fordítsd el tőlem az áb­­rázatodat, Lidi. A többit úgy is tudod.... vagy te, vagy senki!.... Érted?.... No hát.... Pali megfogta a leány két kezét és úgy meg­szorította, hogy Lidi felkiáltott: — Jaj, ne olyan erősen, mert fáj!.... Pedig nem fájt neki, mert szerette a legényt, még pedig nagyon szerette. Hát hogyne szerette volna, mikor Pali úgy ragaszkodott az ő szomorú keresztapjához.... KILENCEDIK FEJEZET A két testvér találkazása Október első hetében történt a találkozás. Lidi Pestre érkezett. Azt hitte, hogy az állomáson Vé­ri már örvendezve várja megérkezését, de bizony Véri nem volt ott. Egy .veressapkás ur nagyon szívesen ajánlkozott, hogy Lidit elvezeti a nővére kvártélyára, nincs is messze. Lidi ment a veres­sapkás ur után, a rengeteg nagy házak mellett; Krúdy Gyula Álmoskönyve EBRŐL (KUTYÁRÓL) ÁLMODNI? — Az 1756-os könyv szerint: gyönyörűség. De a fehér eb jobb, mint másszinü eb. Eb, ha fogait mutogatja: gyülölség. Eb, ha hízelkedő: álnoksá­got jegyez. Eb, ha süket: ártalmas rágalmazás. Eb-ugatást hallani: ellenségtől győzettetni. Ker­ner szerint: eb, amely megharap és a seb megma­rad: betegség jegye; ha nem marad seb: ellensé­geiden győzelmet aratsz. Eb-ugatás: ellenségeid győznek. Süket eb: epekedés. Fekete eb: gyűlölet. Lompos eb: szegénység. Házőrző, ha megmar: csalódás legjobb barátodban. —- Magyar könyvek szerint: úszó eb: segítséget jegyez. — Eb, amely macskával verekszik: oltalom. Szürke eb: vesze­kedés asszonyokkal. EDÉNYRŐL ÁLMODNI? — Házi kellemetlenség. Edénytörés: mindenkor bajt jegyez. Nőtlen embernek: agglegénységet igér. Leánynak: pártában maradást. Egy öreg­asszony szerint: edény jelez kiadást. Különféle edény: harag jegye. Kopott edény: baj, asszony révén. Zöld edény: korai tavasz. Edényes-kocsi: jó utazás. Edényes-bolt: házasság a családban. Edény ágason, zöld udvaron: örömteljes viszont­látást mutat. Leánynak: udvarlót jegyez. ÉGÉSRŐL ÁLMODNI? — Égést látni, kár nélkül: jó. Nyereség. Ker­ner szerint: égést látni, füsttel és kárral: veszede­lem. Betegség. Égő fa: gond. Égést oltani: le­mondás kedves tervedről. Égő bokor: szép, de veszélyes asszony. Égő ház, ha másé: kiadás, ha a tiéd: szomorúság egy nő miatt. Égő ág, amely nagyon füstöl: nagy veszekedést jegyez; utonjá­­rónál: visszafordulást. ÉGRŐL ÁLMODNI? — Borús égről: szomorúságot; — napos égről: örömet jelez. Csillagos ég: nagy szerencse. Hajóz­ni csillagos égben: veszedelemből menekülsz. Vi­lágos ég: szerelmi házasság mutatója. Lángoló ég: nagy szerencse. Ég, szálló madarakkal: időválto­zás. Égből szálló angyal: levél jó hírrel. — Kerner szerint: betegnek eget látni: megkönnyebbülés. — Az 1755-ös könyv szerint: égben Máriát és szen­teket látni: gyönyörű kilátások jegye. Égben sé­táló bárányok: nagy időváltozást jelentenek. Szt. György napján égben járni: fagy. Andráskor igen szép kék eget látni: nagy havazást jelent. Kará­csony éjjelén égből citeraszót hallani: lánynak házasság van útban. (Régi magyar naptár.) Go­nosz jegy: sánta ördög az égboltozaton. Háború. Kereszt az égen: változás a trónon. (Lipcsei ál­moskönyv.) Zarándok az égboltozaton, akik kelet felé haladnak, nagy időváltozást hoznak. (Radics Mária.) FŰRŐL ÁLMODNI? — Fűben járni: hosszú élet jele. Kerner szerint: jegyez őrizkedést az uzsorásoktól. Száraz fü: be­tegség. Hosszuszáru zöld fü: öregség. Füvön fe­küdni: komoly gond. Kaszás füves mezőn: aki nem kaszál: zavaros idő jegye. József napján nagy fü: vizes tavaszt mutat. Esős éjszakán fűben jár­ni: bizonyos változás a családban. A különös ál­mokból: Testünket füvei benőve látni: ifjúság. Fü a szemünkön, fülünkön, ha nagyon szép zöld: csá­bítás; ha száraz: múló élet. Fü, amely láthatatlan madarak szárnyán felrepül a levegőbe és onnan a fejünkre hull: utolsó esztendeinket éljük. ÁLMODBAN FORRÁST LÁTNI? —- Mindig öröm. Forrásba esni: gond. Forrás­ból inni: egészség. Kerner Jusztinusz szerint: ál­modban forrásban fürödni: tisztázod magad egy furcsa helyzetben. Forrás, amely zöld mezőn ha­lad: remény jobb időre. Zavaros forrás: betegség, szegénység. Forrás a lakásodban: nyereség, GYERMEKRŐL ÁLMODNI? — Minden álmoskönyv szerint általában sze­rencse. 1756-os könyv szerint: gyermeket látni: férfinek jó; leánynak rossz. Széparcu gyermek: különös szerencse. Saját gyermekét látni: jó. Ide­gen, szép gyermek: mindenkinek öröm. Gyerme­ket lopni: gondjaid örökös elvetését jelzi. Szent András napján inges gyermekeket a szabadban látni: hosszú telet mutat. József napján: hosszú ta­vaszt. Nagyböjtben: gyónást. A különös álmok­ban gyermek, aki vizen úszna felénk és nagy lár­mát csap: fiatalkori emlék. Gyermek, aki a házte­tőn, a kémény füstjén át távozna el: egy boldog­talan szerelem múlása. Gyermek, aki segít szeny­­nyes ruhát kimosni: igen jó jel. Gyermek, aki ve­lünk aludna, de arcát nem láthatjuk: ifjúkori sze­relem, amelyet visszavágyunk. Gyermek Jézus­sal álmodni: legszebb remény. |IIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIUIIIIIIIIIIIillllllllinillllllllllllllilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll!ll!ll!lllllll!!l!ll!IIH| T^j Telefon: MOtthaven 9-5668 — Alapittatott 1915-ben =j VITÁRIUS GYULA és FIAI I Orvosi mü-kötszerész közel 40 éves gyakorlattal! =j NŐK RÉSZÉRE KÜLÖN NŐI KISZOLGÁLÁS | Sérvkötők, fűzők, haskötők, gummi-harisnyák, bracek, = orthopédiai támgépek, arch-ok (lúdtalp betétek gépsz- r= öntvény után) legszakszerübb készítője. Orvosi előírás = szerint és mérték szerint, teljes jótállással készít. = RENDKÍVÜL ALACSONY ÉS SZOLID ARAK! § Keresse fel az uj, megnagyobbított helyen: 448 E. 138th STREET, BRONX 54, N, Y. | (Willis Avenue és Brown Place között) |j ^iiimtimuittimimiHiiiunniiiimiHoiiiintntHmiHimmimiimimtmMiiimmimiiHiiiiiimmimiiiiiiimimmHmf NE REJTSE VÉKA ALÁ a csa­ládja vagy rokonai körében elő­forduló születésnapi, esküvői, névnapi, vagy minden egyébb esetet, mert igy senki sem vesz róla tudomást. — Ellenben: ha megírja nekünk, mi szives kész­séggel, díjtalanul leközöljük. Hortobágyi bordal (1952) Korcsmárosné, nekünk halat süssék kend, Azután meg citronyos bort adjék kend! Szolgálóját estrázsára állítsa kend, Ha AVO-s jön, nekünk hírül adja kend! Egyszer csak gyün a szolgáló ijedve: Kilenc ÁVO-s közeledik fegyverbe! De a magyar felkap a pej lovára, Bevágtat a délibábos pusztába! — Maga is szolgálni jött fel Pestre? — kérdez­te Vedresné, akinek feltűnt Lidi hallgatagsága, — Azért jöttem, kérem szépen. — Szolgált már valahol? — Csak rövid ideig a falunktól nem messze le­vő patikáriuséknál. Aztán, hogy Véri eljött ha­zulról, édesapámnak szüksége volt reám, tehát nem szolgálhattam tovább. — Van már helye?------ Még nincs, de majd rendel a jó Isten. A három leány összenézett. Gondolták maguk­ban: no ez igázán jámbor falusi liba.... Azt hiszi, hogy a helyet a jó Isten rendeli és nem a csekd­­közvetitő — még pedig jó, nehéz pénzért. A cselédelhelyező, hja, az nagy ur; ő szerzi a falvakból felkerült lányoknak a helyet; ő csalja el sokszor a helyükről és örvend, ha valaki minden három hétben helyet váltogat, mert mindig pénzt kap. Honnan tudhatta volna ezt Lidi? Estefelé jött haza Véri. Szépen, puccosan volt öltözve. A konyhában a termetes Vedresné igy szólt hozzá: — Itt van a testvére, Vérikém. — Hol van? — kérdezte elvörösödve a leány. — Benn a szobában. Véri egész közömbösen vont egyet a vállán és nem nagyon örvendett. Lidi már az ajtóba volt, a nyakába akart Vé-Nyugtával dicsérd a napot; Előfizetési nyugtával a lapot! szomorúság volt az ő szivében amiatt, hogy az ő testvére nem várta. Egy nagy iház előtt állottak meg.Oszloppal, kő­ből faragott figurákkal felcifrázott ház volt az... Annak az első emeletén lakott Véri gazdája, de Vérit a veressapkás ur nem találta ott. A házmes­­terné rövidesen elmesélte, hogy a nagyságos asz­­szony, aki az első emeleten lakik, tegnapelőtt a szakácsnőt is, Vérit is egyszerűen elkergette. Szegény Lidi elsápadt. — Vájjon mi rosszat tett a testvérem? — kér­dezte nagyon bátortalanul. Melyik a kettő közü a maga testvére? —-A Csegezi Véri . . . — No nézze meg az ember, ugyancsak nem hasonlítanak egymáshoz. Hogy mi rosszat csele­kedtek, én bizony nem tudom. Kérdezze meg a testvérétől, lelkem. .. Ott lakik a Liliom-utcában Vedresnénél, a kvártélyosánál.... Liliom-utca 18, hátul az udvarban. A veressapkás ur vitte Lidit a Liliom-utcába s minél közelebb értek a házhoz, Lidinek mindjob­ban összeszorult a szive. — Én édes Istenem, vájjon mi rosszat tehetett az a Véri?.... Vedresné kövér, bőbeszédű asszony volt. Há­rom leánynak adott épen kávét és javában szidták a nagyságos asszonyokat, akik a szegény, falu­ból Pestre került, romlatlan, de rosszul fizetett cselédeket agyongyötrik. — Hát maga kicsoda? — kérdezte Liditől. — Én a Csegezi Véri testvére vagyok. Enge­­delmet kérek, ide utasítottak. — Véri sétálni ment, de mindjárt haza jön..... Cseri Annával ment el; ő is facér. — Én nem értem, kérem szépen.... hogy facér volna.... Mr az? — Nincs helyben, annyit jelent. Üljön le, a ba­tyuját is leteheti.... A kávézó lányok kíváncsian, sőt csufondárosan néztek a falusi lányra. Hogy aztán csendesen ült a szögletben, úgy tettek, mintha ott sem lett vol­na. Vedresné asszonyságnak tovább meséltek, hogy miképen jártak a nagyságos asszonyukkal. Az egyik igy szólt: — A nagyságám mondta, hogy mossam ki a gyermekruhát. Erre én kereken kijelentettem, hogy főzőnőnek fogadott fel, semmi közöm a ru­hához. Úgy is van; rongyos 11 forint havibérért csak nem lesz az ember mosónő is, főzőnő is.... A nagyságos asszony azt mondta, hogy szemtelen, nyelves portéka, pimagz parasztlány vagyok..... Én kikértem magamnak. Erre az ur is kijött. No hiszen annak is megmondtam az igazat.... — Mit mondtál neki, te?-— Azt, hogy az én arcom nem arra való, hogy titokban csipdessék!... A lányok mindnyájan nevetni kezdtek, Ved­resné közbevágott: — Jól tette, hogy megmondta! A másik lány elmondta, hogy az ő nagyságos asszonya másnapról maradt babot adott neki va­csorára. — Én még otthon sem eszem száraz babot! — mondtam a nagyságámnak. Amig mást szolgálok, ilyen vacsorát nem fogadok el ... Lidi elszörnyülködve hallgatta ezeket a beszé­deket és úgy várta Vérit, úgy elszomorodott sze­génynek a szive.-jc Szabolcsmegyej nóta Nincsen olyan búza ♦ ♦ ♦ Nincsen olyan búza, nincsen olyan búza, Akiben, akiben konkoly nincs; Nincsen oly szerelem, nincsen oly szerelem, Akiben, akiben hiba nincs. De a mi búzánkban egy szem konkoly sincs, A mi szerelmünkben, a mi szerelmünkben Hiba nincs, hiba nincs, hiba nincs! Ugat a kutyám a, ugat a kutyám a Kapuba, kapuba, kapuba, De sok irigyem van, de sok irigyem van Faluba, faluba, városba. Nem félek én, ha irigyem még több lesz, A te szived, rózsám, a te szived, rózsám, Örökre, örökre enyim lesz. rinek borulni, de amint megpillantotta, valósággal visszahátrált. , * — Te vagy, Véri?.... — Én hát!.... —• Ebben a ruhában?.... — Amint láthatod!.... Szervusz. Lidi!.... Mi az újság otthon? —• Édesapánk tiszteltet.!.. Kádár Pali is......Ö most katona, én pedig feljöttem, hogy ne legyél egyedül. Nem örülsz, Véri? — Hogyne örülnék.... — Voltam abban a nagy házban is, ahol szol­gáltál.... — A íházmesterné azt mondta, hogy a szakács­nőt is, tégedet is..... — Jó, jó! Az a vén kofa eleget beszél. — Mit csináltál, Véri?.... kérdezte szorongó szivvel Lidi. — Semmit. Meguntam a szolgálatot és vége!.,.. Máris van uj helyem. Hát neked? — Még nincs.... — Majd keresünk. — Szeretném, ha veled egy házban kapnék. — Hogyis ne! — szaladt ki a szó Véri száján, de amint Lidire nézett, megbánta és hozzá tette: Hát tudod, Lidi, az nehéz dolog, de majd.... Bé­­szélj apámról! Megbékélt azzal, hogy eljöttem ha­zulról?.... — Hát bizony nem békéit meg.... mióta a Csere Marci levelet irt haza.... — Az a majom?.... Hát az irt?.... Mi köze hoz­zám?.... Mit irt?:... — Édesapánk azt akarta mindenáron, hogy jöjj haza; én kértem, hogy hagyjon itt.... — Kedves vagy, Lidi!.... Majd meglátod, hogy százszor jobb itt, Pesten, mint abban a rongyos és poros, sáros faluban.... Sem testemnek, sem lel­kemnek nem kell.... — Én pedig csak azért jöttem Pestre, hogy vé­led lehessek! Be szép ruhád van, Véri....-— Ugy-e szép? Ezen kívül más is van. .. — Drága lehetett, mi? — Nem is olyan drága.... Csak tizenöt forint. — Teremtő Istenem! Egy borjúnak az ára. .. Véri suttogva figyelmeztette Lidit, hogy ilyent ne mondjon, mert kinevetik Pesten. És Lidi nem is szólt többet. A ruhákat, a nap­ernyőt, a kesztyűt, a csipkéket, amelyeket Véri megmutatott neki sorjában, megnézte, de nem telt bennük öröme. Eszébe jutott a szegény édesapja, akinek nagyon viseltes a ruhája, aki nyáron me­zítláb is eljár, csakhogy a csizmáját kímélje s et­től a gondolattól elfacsarodott a szive. Csak a nagy sor dicsekvés végén kérdezte meg Véritől: — Mennyit takaritottál meg a béredből, Véri?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom