Szabad Sajtó, 1953 (47. évfolyam, 5-53. szám)

1953-03-10 / 10. szám

## KORÉH FERENC .................... __ Örök magyar honvágy Mandzsúriában... Babos Sándor Fairfield, Connnecticuti magyar református lelkész Távolkeleti emlékeiről beszél. — Első világháborús volt magyar hadifoglyok a mandzsu Harbinban. - Magyar­­országon rabolt pengővel akartak fizetni a szovjet-katonák Mandzsúriában. — “Maczkó urfi utazásai” a tiencsini ma­gyar asszony cukrászdájában... f/ Vigyázat!------Alcime is van!! Nem is olyan régen, együtt bandukoltam Rév. Babos Sándorral, New York alsóvárosában. Jó­formán irány és cél nélkül ballagtunk, mert szo­katlanul meghitt hangulat lebegett körülöttünk.... Hajdani hangokat hallottunk, mintha az emlékek boltjában járkálnánk ... Kolozsvárról beszélget­tünk; a Farkas-utcát és a Házsongárd-temetőt idéztük. A szentgyörgyi Mikó-kollégiumot, Bras­sót, Enyedet. Éjfél körül járhatott az idő, forgalom jóformán nem is volt. Még a magasvasut sem csörömpölt a Harmadik Avenuen és a kövezet éppen úgy kop­­pant, mint hajdan tthon, a magyar kisvárosban. A HITTÉRÍTŐ . . . Babos Sándor most fairfieldi református lelkész, de régen, majdnem húsz évvel ezelőtt Erdélyben mindenki ismerte. Akkor még nagyon fiatal refor­mátus pap Kolozsvárról a távolkeleti Mandzsú­riába indult, hogy missziós munkát végezzen a kínaiak közt. Amikor — 1933-ban — elindult, MAI SZÁMUNKBÓL anyagtorlódás miatt kimaradt Krúdy Gyula "Álmoskönyvé"-nek folytatása. Legközelebb pótoljuk a tanulságos, népszerű olvasmányt. minden erdélyi faluban tudták a nagy eseményt. Gyűjtöttünk neki és feleségének — aki maga is okleveles lelkész — és az erdélyi lapok szószerint közzétették a Mandzsujából küldött beszámoló­kat. Minden lépésüket tudtuk. Most egy kórház­ban dolgoznak, most egy missziós telepre kaptak beosztást... — Azért — mondja Babos tiszteletes — Mand­zsúriát nem tudom kitörölni emlékeimből. Egyre kísértenek ezek az emlékek, hiszen 13 esztendeig voltam ott... . Elmosódó kínai arcok villannak fel.. . Aztán még most is egészen élesen látom Sárandi bácsi mozdulatait. S a többi magyarokét. Megtorpantam. —■ Igen, igen, — folytat; és szinte nem is fi­gyel rám, — Mandzsuriában^ap.nak magyarok. Harbinban éltem és ott pontosan 35 CSALÁDFŐ VOLT MAGYAR. Még az első világháború után sodorta őket oda a sors. Hadifoglyok voltak. Azóta ott élnek-halnak és melengetik a reménységeiket: hátha egyszer hazamehetnek Magyarországra . . . A világért sem szólok közbe. Babos Sándor be­szél, kérdezés nélkül Mandzsúriáról, Keletázsia éléstáráról, amelyért három hatalom verseng már régóta: Kína, Oroszország és Japán. Most is hiá­ba a nagy barátság Moszkva és Peking közt, az oroszok nem hajlandók kivonulni. A SZOVJET UNIÓ CÉLJA PONTOSAN EGYEZIK A CÁRI OROSZORSZÁGÉ­VAL. Ügyes rászedéssel a cárok építették meg az úgy­nevezett észak-kinai vasútvonalat és a vasútvo­nal mentén orosz városokat létesítettek a Kínához tartozó Mandzsúriában. Mert Mandzsúria Kína része még akkor is, ha kívül esik a Nagy Falon. Tizenhárom év alatt csak egyszer járt otthon, Erdélyben, Babos Sándor; 1937-bén és ifjúsági konferenciákon számolt be élményeiről. Két évig feleségével együtt csak kórházi szolgálatot látott el, különben minden idejüket a kínai nyelv elsajá­títására fordították. EGY GRAMOFONLEMEZ ... — Persze, az első világháború kitörésével ott is egyre szaporodtak a bajok, — mondja. — A skó­tokat, akik a mandzsuriai protestáns missziót ve­zették, őrizetbe vették és elhurcolták. így aztán négy éven keresztül én tanitottam a mukdeni sze­mináriumban a kínai teológusoknak görögöt és németet, valamint egyiptomi történelmet ... Az ottani katholikus misszió helyzetéről érdek­lődöm. — Nekik még a miénknél is rosszabb lett a helyzetük, — mondja. -— Pearl Harbor után a ja­pánok összefogdosták a francia papokat s az ame­rikai hittérítőket. Szabadon jóformán csak a sváj­ciak maradtak. A velük való viszonyunk egysze­rűen páratlan volt. Ha átutaztunk valamelyik fa­lun és nem látogattuk meg a katholikus papot, halálosan megsértődött. Mert aztán — csak el kell képzelni, — a katholikus misszionáriusok oly egyedül álltak abban az idegenségben, mint az ujjam. Nekünk, protestáns papoknak, mégis csak volt családunk, de az a katholikus páter egyedül élt abban az idegen világban.... Kínaiul kevesen tudtak. Egyszer dr. Yung-gal, a mukdeni refor­mátus misszió kínai vezetőjével egy faluban meg­látogattunk egy katholikus pátert. Szegény majd­nem a lelkét tette ki, hogy jól megvendégeljen. Svájci francia volt. Mi nem beszéltünk franciául, Ő pedig más nyelven nem értett. Ebéd után fel­tett a gramofonjára egy régi gregoriánus éneket; csak rázta a kezünket, ahogy indultunk és a sze­méből hullott a könny. SEHOL A VILÁGON A KERESZTYÉ­NEK NEM TARTANAK ÚGY ÖSSZE, MINT KÍNÁBAN. MOST NAGY­RÉSZÜK BÖRTÖNBEN ÜL... Türelmesen várom, hogy mikor kerül sor Sárandi bácsira és a többiekre. Érzem, hogy közeledünk. Először még arról beszél, hogy Mukdenben a ja­pánok amerikai fogolytábort létesítettek, — itt találkozott először amerikai magyar fiukkal ... Mindössze hatan voltak.de egy közülük Fairfield­­en lakik, ahol most Babos Sándor a lelkész. “A KOCSIBAN EGY CÁRI GENERÁLIS...” Node máris itt van Sárandi bácsi története. — Biztosan másutt is vannak Mandzsúriában első világháborús magyarok. A Harbin-i 35 ma­gyar családfő túlnyomó része 1914-ben látta utol­jára Magyarországot. Úgy emlékszem, egyedül Sárandi Boldizsár bácsi volt az, aki "csak” 1916- ban vonult be, még pedig Hajdúnánásról. Hogy sodródtak éppen oda? Hát, például, Sárandi bá­csit egy menekülő cári tábornok ültette fel a ko­csija bakjára és a derék magyar egészen Harbinig püffölte a generális lovait. Mindeniknek meg volt a maga története: hogyan sodródott oda. A lé­nyeg az, hogy a háború után nem akadt sem ma­gyar, sem nemzetközi szervezet, amely vállalta volna hazaszállításukat. Ott ragadtak. Majdnem mindegyik megnősült, elvett egy-egy orosz nőt.... AZ ASSZONYOK MIND MEGTANUL­TAK MAGYARUL . . . — És később sem írtak Magyarországra, hogy haza szeretnének menni? — kérdezem. — Dehogy nem. Csakhogy kiderült, hogy nin­csenek papirosaik, útlevelet nem kaphatnak. De azért mindig reménykedtek, s akik élnek közülük, ma sem tudják elképzelni temetőjüknek Mandzsú­ria földjét. Vannak köztük cipészek, szabók, sőt akad egy orvos is, dr. Sultész. Volt köztük két j cigányzenész, a kolozsvári Antal és egy szintén erdélyi prímás, Kukuj nevű, aki beleőrült a mér­hetetlen honvágyba. Babos Sándor hangja elcsuklik. Lépéseink tom­pán koppannak a gyér világitásu utcák köveze­tén. A horpadthasu hold szinte idétlenül csüng a mennybolt keleti hajnalán . . . Két magyar New Yorkban beszélget, Mi lehet a témájuk?! (Folytatjuk) Adakozzunk! * AZ AMERIKAI VÖRÖS KERESZT-NEK MÁRCIUSBAN 93 MILLIÓ DOLLÁRT KELL ÖSSZEGYŰJTENIE! , » Minden év márciusában a Vörös Kereszt” ké­réssel fordul az amerikai közönséghez,hogy tegye továbbra is lehetővé emberbaráti munkáját. 1952-ben 2 millió 350 ezer olyan esetben járt el a Vörös Kereszt,ahol az amerikai fegyveres erők­höz tartozók családi vagy egyéni problémáit kel­lett megoldani. A katonák hozzátartozói súlyos betegségbe eshetnek, családi illetményeiket kése­delmesen folyósithatják, a hadviseltek maguk gyakran elmulasztják igényeiket olyan előnyök megszerzésére bejelenteni, amelyekre törvényes jogosultságuk van, stb. Ily esetekben a Vörös Kereszt közvetlen pénzügyi segítsége sokmillió dollárra rúg. A nagy katasztrófák következményeinek eny­hítésére 32 ezer családnak nyújtott segítséget az elmúlt évben. A Vörös Kereszt igazgatása mellett önkéntes véradakozók 1 millió 681 ezer 500 pint vért adtak polgári sebesülteknek és 2 millió 439 ezer 700 pintet a fegyveres erő részére. A Vörös Kereszt 1952-ben 2 millió 188 ezer bizonyítványt állított ki olyanok részére, akik sikerrel végezték el az első segítségnyújtás és betegápolás népsze­rűsítésére szervezett tanfolyamokat. Az iskolás gyermekek közül 19 MILLIÓ DIÁK iratkozott be az ifjúsági tanfolyamokra, hogy ha­zájukat és a külföldet is szolgálják. Az Amerikai Vörös Kereszt 70 más ország Vörös Kereszt Egy­letével dolgozik karöltve. Ez a hetven ország a hadifogoly-cserét is aláírta. A koreai fegyverszü­net esetére az Amerikai Vörös Kereszt már 11 ezer csomag élelmiszert küldött oda jóelőre és 50 fontos csomagokat orvosi felszerelésekkel. — Az Amerikai Vörös Kereszt 3727 fiókjában 1 millió 825 ezer önkéntes és 16 ezer rendes alkalmazott dolgozott az elmúlt esztendőben. Hogy a felada­tot 1953-ban is akadálytalanul végezhess«., a Vö­rös Keresztnek 93 millió dollárt kell összegyűj­tenie március folyamán. (Common Cpuncil) Egy fertály óra múlva kinéz a patikáirus az ut­cai a'bllakon az emeletről. — Ki vagy?.... Mit akarsz, hé!.... Marci már ekkor elaludt a kőlépcsőn. Úgy fe­küdt ott, mint egy darab fa. A patikárius megijedt, hogy halott emberrel van dolga, lerohan, kinyitja a patika ajtaját, hoz­za a gyertyát és hát Marcira ismer a kőlépcsőn alvóban. Rázza, de nem ébred fel! Reá kiált, de nem fe­lel. Hoz egy kancsó vizet és azt a nyaka közé ön­ti. Ekkor megszólal: Nem! Nem iszom! Pestre megyek!.... ■f— Bánom is én! Menj a pokolba!.... Azzal otthagyja Marcit, becsukja a patika aj­taját és nagy, éktelen haraggal felmegy a háló­szobájába. Másnap Csere Marci bemegy a kapun, össze­szedi a cókmókját és mire a patikárius ur feléb­redt, már a szomszéd falu határához közeledett. Hová indult?.... Pestre. Csegezi Vérit hajtotta a cifi álkodás ördöge, .Marcit pedig az a bolond szerelem, amely vakon megy neki a falnak s még azt is megbolondithatja, akinek sok esze van, hát még az olyan embert, mint Marci, akinek az esze is csak akkorácska volt, mint a bajuszkája. Ez igy történt, mert ha nem igy történt volna, MÁRCIUS Ember, légy végre ember újra már, Ne ordas farkas és halálmadár! Nem bús robot, de boldog munka kell, Melynél a szív bízó taktusra ver. Uj szent szövetség kösse össze mind Embertestvérek jó reményeit! Ez áldott föld ne temető legyen De kert, mely több jóságot terem! Ember, magyar, ma még élő halott, Legyen majális minden egyes napod. Vén harcos én, ma békét hirdetek: Legyen szerelmünk már a szeretet! Juhász Gyula y _________________________________________ én bizony a világ minden kincséért sem mondot­tam volna igy el. A faluban azt meséílték, hogy Csere Marci az éjszaka a sok italtól megbolondullt— és világgá ment. Véri után.... Mintha ez a megbolondulás olyan könnyű dolog volna. HETEDIK FEJEZET Vérinek jó tanácsadója akad Budapest nagy kőrútjának egyik három emele­tes palotájában lakott Zoványi nagykereskedő. Az első emleten volt hat fényes szobája. Ide ke­rült második szobalánynak Csegezi Véri. Zová­­nyiék szakácsnéja Cséri Annának a legjabb ba­­rátnéia volt és ők ketten szerezték a helyet Vé­rit.- ji| í ■ Zoványiné nem törődött a háztartással. Igen szép asszony volt, gazdag asszony volt, elég dol­got adott neki a maga külön kedvtelése. A sza­kácsáé megkapta mindennap a pénzt a konyhára, kapott egy cédulát, amelyre fel volt irva, hogy mit kell :o: , a többi aztán a szakácsnő dolga volt. E: ■ szakácsnő kitünően főzött s igen jól gaz­dálkodott a maga zsebére. Minden hónapban csi­nált néhány forintot a bérén kívül; a bére tizen­nyolc forint volt; azzal, amit mellékesen szerzett, felrúgott minden hónapban huszonöt forintra. De micsoda szép ruhái, milyen aranyórája, lán­ca, milyen tollas kalapjai voltak neki. Mikor Vé­rinek megmutogatta, Véri nem tudta, hová legyen a nagy bámulattól. A szakácsnénak volt egy őrmester udvarlója, régi, hűséges udvarló, ki esküvel megígérte, hogy el fogja venni, de mert a házassághoz pénz kell, hát még egy kicsit várnak. És évről-évre vártak még egy kicsit.A hűséges őrmester két dolgot sze­retett a világon: az italt és a kártyát, ezeket igen szerette; a harmadik, akit még ráadásul szeretett: a Zoványiék szakácsnéja volt..... Mindenképpen úgy illett volna, hogy a szakácsnőt az italnál és a kártyánál is jobban szeresse, mert csak a szakács­nő pénzecskéje adott neki módot arra, hogy gya­korta ihassék és gyakorta kártyázhassák. Ezek után ugy-e bizony nem csodálkozik senki azon, hogy a Zoványiék szakácsnéjának minden­képen igyekeznie kellett, hogy a bérén kívül ha­vonta néhány forintot szerezzen, mert kissé sokba került neki a csinos őrmester, az ő vőlegénye. A szakácsnő különös szeretettel oktatta Vérit, hogy minél előbb fővárosi leány legyen. Azon kezdte, hogy egy-két ruhadarabot eladott neki, amelyekből ő kihizott és amelyek még elég jókarban voltak. — így édeském, próbáld csak fel! Mintha csak reád szabták volna! Gyere, nézd meg magad a tü­körben! Milyen fess vagy!.... — Igazán jól áll? — kérdezte boldogan, su­gárzó arccal Véri és nézegette magát a tükörbe»; melyet a szakácsnő eléje tartott. — Nagyszerűen!.... Hátha még a fűző egy kis­sé összébb szőrit! Várj csak, próbáld fel az enyé­met. Ez nagyon finom, igazi halcsont van benne. Meglehetős drága is volt. Véri felpróbálta a fűzőt is. Olyan volt a dere­ka, mint egy darázsé. Aztán felpróbálta a többi ruhákat..... A szakácsnő végül kijelentette, hogy minden jó volna, csak a hajviseletével nincs meg­elégedve. Az a felfésülés nagyon parasztos. Míg a haját nem süti és elől nem vágja le, addig ne is járjon más ruhában, mint amit hazulról, a falujá­ból hozott. Véri a szakácsnénak anyai gondoskodásáért nagyon háladatos volt. Vakon megtett mindent s mivelhogy igen szép volt, hát a levágott és felsü­­tött haj is nagyon jól állott neki. Azok az apró, tekergőző haj-gyikocskák avatták őt fel “városi” leánnyá. A feje ezentúl szakasztott olyan volt, mint a nagyságos asszonyáé, meg a többi pesti dámáé. Első havi bére arra sem volt elég, hogy a sza­kácsnőtől vásárolt ruhát, a kis ezüst melltüt, a pár uj cipőt, meg holmi egyéb apróságot kifizessen.... Arról, hogy haza küldjön, bizony.szó sem lehe­tett. Vérinek egyszer-kétszer az eszébe jutott, -de aztán hirtelen megfeledkezett róla. Főleg pedig akkor jutott eszébe, amikor egy vasárnap éppen a cselédszobában öltözködött és a szakácsnő belépve, azt mondotta, hogy egy pá­­rasztlegény szeretne vele beszélni. — Parasztlegény?.... — kérdő nagyon szégyefi­­kezve Véri. — Azt mondja, hogy a faludból való.... Künn ül a konyhában. Véri kimegy, hát Marcit pillantja meg; — Adjon Isten Véri!.... Hát mégis csak megta­láltalak! — Adjon Isten! Mi tetszik?.... — kérdi Véri nagyon hidegen. — Tudja a jó Isten!.... Csak látni akartalak..: Én is itt szolgálok Pesten, mint te-••• Hej, Véri, nagyon hajtott hozzád a szivem!.... Cséri Anná­tól tudtam a szállásodat. Haragszol talán, hogy ide jöttem?.... — Már mért haragudnám. Pest nagy város! —L veté oda könnyedén Véri. — Igazad van, Véri. Elférünk benne jól,... Én is megszöktem, mint te. .. ‘ — Ki mondotta, hogy én megszöktem?.... Kar volt ezért felfáradni.... Bizony kár!.... — Iszen nem értettem rosszul..... Ejnye, Véri, be megváltoztál!.... — Mindig egyforma nem maradhat az emberi De sietek, mert dolgom van.... — Értem. Mondta a nagysága, aki az előbb EGRI KANÁSZ NÓTA Addig igyunk, amig állunk, Mig az ajtón kitalálunk, Ha egyszer ki nem találunk, Vagy kidobnak vagy itt hálunk, ó Ihajla! itt a régi kedvem, Csuhajla! újra legény lettem, Ha látna a feleségöm Tudom Isten, adna néköm! Csak azért is csuhajla. bement hozzád, hogy most öltözködöl. Ma van a kimenőd.... — A szakácsnő volt.... < » — Többet mutatott annál.... te is többet mu­tatsz Véri.... hanem igy még szebb vagy...... Én hát elmennék!.... — Isten áldja meg!.... — Immár nem is tegezel, Véri? — Nem szokás a tegeződés Pesten__ —• Ezt is értem.... Legalább kezet szoríthatnál, Véri. Nem voltál hozzám mindig ilyen idegen. Véri odanyujíotta a kezét, a legény megszorí­totta, egyet sóhajtott, szemébe húzta a kalapot'és kiment a konyhából. Reménységgel jött, keserűséggel távozott. Vérit szinte megölte a bosszúság amiatt, hogy Marci utána jött Pestre. De tulajdonképen miért jött? Ki az ördög hívta ide, hogy őt a látogatásá­val zaklassa? Csak nem gondolja a boldogtalan... — Ki volt az a jámborképü legény, édes Véri­kém? — kérdezte a szakácsnő. — Falumbeli. — Talán az udvarlód?.... — Nekem?.... Van is eszembe! Ha bolond, ki tehet róla! Egy jó szót sem adtam neki soha. — Láttam mindjárt, hogy bomlik utánad!..... Nagyszerű, mintha az ilyen szépséges kisasszny, mint az én Vérim, parasztlegényt választanai.... Várj, hadd igazitsam meg hajadban a tüt!.... Te, a mi nagyságos asszonyunk azt mondta nekem, hogy a hajad megérne ezer forintot!.... March 5, 1953 Page 3. OUkJ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom