Szabad Sajtó, 1953 (47. évfolyam, 5-53. szám)

1953-09-17 / 38. szám

OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES VOL. 47. ÉVFOLYAM NO. 38. SZÁM. 1953. SZEPTEMÍER 3. PASSAIC, N. J., 20 THURSDAY — 1953. SZEPTEMBER 17. Befejeződött a koreai hadi­foglyok kicserélése Bár hadvezetőségünk tudo­mása szerint még mintegy 900 amerikai hadifogoly van a kommunisták kezében, hiva­talosan a koreai háborúban hadifogságba esett katonák kicserélése mindkét oldalon befejeződött, azoknak a hadi­foglyoknak a kivételével, kik nem akarnak hazájukba visz­­szatérni. Az Egyesült Nemze­tek ellenőrzése alatt körülbe­lül 26,000 ilyen hadifogoly van, kiknek majdnem kéthar­­máda kínai, mig a kommunis­ták 300 koreai és 20 nem-ko­reai, de nagyobbrészt ameri­kai hadifoglyot voltak képe­sek annyira átgyurni, hogy e­­zek viszont a kommunista u­­ralom alatt akarnak maradni. A fegyverszüneti egyez­mény szerint az ilyen hadifog­lyokat semleges hatalmak vé­delme alá kell helyezni, mig a későbben összehívandó béke­tárgyalásokon ezek sorsáról végleges intézkedés nem tör­ténik. Az egyezmény alapján az egyik ilyen semleges ellen­őrző hatalom India lett. Sok örömük ebből a megbízatás­ból az indiaiaknak nem lesz, mert a komunisták kierősza­kolták azt a jogot, hogy ők a visszatérni nem akaró hadi­foglyok táborába bizottságot küldhessenek, melynek tagjai békés utón próbálhassák a ha­di foglyokat a hazatérésre rá­bírni. Az ellenőrzéssel megbí­zott indiai katonaságnak már az első napon meggyűlt a baja a renitenskedő hadifoglyok­kal. Ugyanis amikor ezek meglátták, hogy a hadifogoly tábort körülvevő drótkerítés mögött a kommunista bizott­ság tagjai figyelgetik őket, kövek és a kezükbe kerülő más tárgyak dobálásával ad­tak kifejezést tiltatkozásuk­­nak. Mivel az indiai katonák­nak csak könnyű oldalfegy­­verrel lehet teljesíteni szolgá­latod a hadifogoly táborban, ugyancsak nehéz dolguk volt mig a méltatlankodó hadifog­lyokat sikerült nekik betusz­kolniuk a barakokba és sát­rakba. Ezzel szemben a pekingi kommunista rádió nagyhangú leadásokban próbálja a világ­gal elhitetni, hogy az állítólag visszatérni nem akaró hadifog lyok nem egészen saját akara­tuknál fogva határozták el magukat erre a lépésre, mert mindjárt az első 500 közül 9 megváltoztatta előbbi állás­pontját. Ha ez valóban igaz is lenne, sokat mégsem jelente­ne, mert ilyen kis arányszám egy adott ténynek az irányán nem változtat. Azonban az U. N. katonai vezetősége számit arra, hogy a kommunista ura­lom dacára is egy jó néhány hadifogoly végül mégis csak vissza fog akarni térni a hazá­jába. Erről maguk a kommu­nisták gondoskodtak már jó­­tlőre, amikor állítólag a hadi­foglyok közé agitátorokat csempésztek be, akik nemcsak rábeszéléssel igyekeznek meg­győzni a kommunista ellenes hadifoglyokat, de később sa­ját maguk, — mint megtért kommunisták visszatérve a hadifogságból, — kitűnő pro­paganda eszköz gyanánt fog­ják szolgálni a kommunizmus ügyét. Ilyen ártatlannak lát­szó kis huncutság is hozzátar­tozik a hideg háborúnak ki­számíthatatlanul sok apró módszeréhez. A koreai békekötés elöcsatá­­rozásai az U. N.-ben A kommunisták igen értik a módját annak, hogy miként lehet megzavarni a már előbb elintézettnek látszó nemzetkö­zi megállapodásokat. Ez a hideg háborúnak magasabb technikája, amit legújabban a kínai vörös kormány pró­bált gyakorlatilag alkalmaz­ni. Chou En-lai, a kinai kom­munista külügyminiszter be­advánnyal fordult a United Nations titkári hivatalához, melyben azt ajánlotta, hogy a koreai békekonferencián ne­­csak a tényleges hadviselőfe­lek, de Sovjet Oroszországon kívül egyes ázsiái országok képviselői is részt vehessenek. A beadványban azt állítja ki­nai külügyminiszter, hogy In­dia különösen érdekelve van abban, hogy a koreai békekon­ferencián Indonesia, Pakistán és Burma képviselői is helyet foglalhassanak. A United Nations General Assembly, mely az Egyesült Nemzetek össztagjainak plé­numát képezi, most kedden kezdi tárgyalni a koreai béke konferenciának előz etesen megállapított tervezetét, mi­nek végleges jóváhagyása a tárgyalások eredményétől függ. E tárgyalások folyamán természetszerűleg erős vitára van kilátás, mit Chou En-lai beadványában kifejezett azon kívánság is fokozza,, hogy en­gedjék meg úgy Vörös Kíná­nak, mint a kommunista É- szak-Koreának, hogy megbí­zottaik részt vehessenek e tár­gyalásokon. Mivel a United Nations egyik országot sem fogadta tagjai sorába, azért igen valószínű, hogy nem en­gedi meg nekik olyan tanács­kozásokon részt venni, amiket a tag-országok folytatnak. Mindenesetre Oroszország erősen fog kardoskodni a kí­naiak ajánlatának elfogadása mellett és ez egy újabb ok lesz arra, hogy Vishinsky folytat­hassa az ő erőszakos hideg há­borús politikáját a diplomá­ciai téren, mint ahogy a kinai és koreai kommunista hadse­regek alkalmazták a téhyleges háború eszközeit a koreai harctéren mindaddig, amig belátták, hogy minden áldo­zathozatal dacára is kitűzött céljaikat a szabad világ ellen­állása miatt megvalósítani nem tudják. Ki lesz a Supreme Court uj elnök-birája? A múlt héten két magas hi­vatali állás üresedett meg az Egyesült Államokban. Szept. 8-án az U. S. Supreme Court­­nak elnöke, Fred M. Winson, 63 éves korában hirtelen el­hunyt Washingtonban, s pár nappal később Martin P. Dur­kin munkaügyi miniszter kö­szönt le váratlanul hivatalá­ról. Helyük betöltése Eisen­hower elnöknek meglehetős gondot fog okozni, mert az é­­(Folyt, a 4-ik oldalon) ‘Önök megvalósították azt, írni eddig a lehetetlenséggel volt haláros” Hogyan vélekedik a hivatols Amerika faul L. Troast mérnök, kormányzójelölt munkájáról PAUL L. TROAST népszerű mérnök, építő, a New Jerscy-i ’ meg­valósítója, akit őszinte bizalom kisér a november 3-iki kormányzóválasztáshoz November első napjaiban A- merika figyelme New Jersey ál­lam felé fordul. Az ország egyik legfontosabb ipari és mezőgaz­dasági állama kormányzót vá­laszt és ugyanakkor sok más fontos állás is betöltésre kerül. A legkimagaslóbb jelölt Paul L. Troast mérnök, üzletember, aki Garfieldren született 58 évvel ezelőtt. • Paul L. Troast, aki a saját e­­rejéből küzdötte fel magát és a N. J. Turnpike megépítésével országos hírnévre tett szert — meteorszerü karrierjét szorgal­mának, tehetségének, becsületes­ségének köszönheti. Az 1952-ik év folyamán két szép és. megérdemelt kitüntetés érte Paul L. Troast személyét. Elnyerte “New Jersey állam ki­magasló polgára” címét, —- vala­mint az “Engineer of the Year” kitüntetést. Amerika még ma is a nagy karrierek hazája — a legjobb tanúbizonyság erre Paul L. Troast egész élete, pályafutása, amely a sikerek szakadatlan so­rozatából áll. Mindenki számára érdekes és tanulságos olvasmány Paul L. Troast karrierje, amely itt bontakozott ki a szemünk előtt. Szerénység, ernyedetlen szor­galom és komoly mérnöki tudás jellemezte a fiatal Paul L. Troastot, amikor mérnöki diplo­mával a kezében megalapította a Mahony-Troast Construction vállalatot. Semmi sem megvaló­síthatatlan — ha komolyan fel­készülünk a feladatra — ez a jelmondat vezette a fiatal mér­nököt, aki karrierjének kezde­tén mindjárt egy fontos feladat­tal lett megbízva. Paterson, Pas­saic és Clifton városoknak egy hatalmas vízműre volt szüksé­gük. A Passaic Megyei Vízmü­vek nem kevesebb, mint 37,000,- 000 dollár költséggel készültek el és a grandiózus vállalkozás irá­nyítója senki más nem volt mint a fiatal Paul L. Troast, aki első munkájával beigazolta a hozzá fűzött bizalmat. Természetes, hogy a Passaic Megyei Vízmüvek sikere óriási lépés volt Paul L. Troast életé­ben. Más ember talán egész éle­tére — kényelmesen hátra ült volna — és nem lépett volna új­ból a küzdőtérre — ahol a nagy vállalkozások során könnyen visszacsúszhat a legszebben in­duló karrier is. Háborús évek következtek, — Amerikának fel kellett készülni a második világháborúra. Mig Németország hosszú évek alatt a legnagyobb titokban , felfegy­­kezett, Amerika repülőgépek és tankok nélkül vette fel a küzdel­met. Óriási szükség volt hatal­mas gyárépületekre — repülő­­gépgyárakra — amelyekben nemcsak hogy sokezer ember dolgozott — hanem egyben ren­geteg helyre volt szükség a re­pülőgépek számára is. Úgyszólván hétek álltak csak rendelkezésre — minden perc számított — ugyanakkor nem volt elegendő vas és acél az épü­letek konstrukciójára — a Ma­hony-Troast- építő vállalat a cso­dával hatásos módon — olyan konstrukciójú épületek kivitele­zésébe fogott, amelyről sok ki­magasló szakembernek az volt a véleménye, hogy azokat a kellő vasformák nélkül megépíteni teljes lehetetlenség. Paul L. Troast ismét bebizo­nyította, hogy nincsen lehetetlen feladat. A hatalmas épületek el­készültek, — gyorsabban ké­szültek el, mint azokat a szerző­dés garantálta. A Wright Repü­lőgépgyár felépítése több, mint 4000 konstrukciós munkást fog­lalkoztatott és a Mahony-Troas építő vállalat ismét országos el­ismerés központjába került. Amikor Merril C. Meigs — aki a háborús évek alatt a repü­lőgép építő ipar egyik legfonto­sabb tényezője volt — megláto­gatta az' épülőben levő Wright repülőgépgyárat, amelyet Paul Tóth István színművész és színigazgató az amerikai ma­gyarság halottja. Negyedszá­zadnál tovább küzködött az it­teni magyar végeken, hogy ma­gyar színházat adhasson amerU kai honfitársainak, fenntartsa bennük a magyar szó és dal kul­tuszát és végigment mindazon kálváriákon, melyekkel ez a hi­vatás együtt jár azok számára, akik a magyar kedély és művé­szetXvarázsával akarják tovább­ra is fenntartani az óhaza iránti szeretetet és szolgálni a rpagyar együvétartozást. Tóth István a régi gárdából való, kitűnő színész volt. Jóizü játékát természetesség és igaz átérzés jellemezte. Thury Ilona, Hegedűs Lajos, Horváth Lajos és a többi feledhetetlen régiek után elment Tóth István is és ez­zel mintha lezárult volna az a­­memerikai magyar színészet* legszebb és legtisztábban művé­szi korszaka, amelynek színé­szeiben még Blaha Lujza sziv­­hezszóló, aranykedélyü magyar­sága élt . . . Tóth Istvánt felesége, Kon­dor Mariska, az ismert énekmü­­vésznő gyászolja. A New York­ban végbement temetésen sokan voltak jelen és velük gyászol minden amerikai magyar is, aki Tóth Istvánt s művészetét is­__,--MWHMMM merte es szerette. Éhezik a világ kétharmada.. Dacára annak, hogy a földke­rekség elegendő élelmiszer ter­mel a világ népének ellátására, — jelenti az American Geogra­phical Society — az emberiség kétharmada éhezik. A legala­csonyabb élelmezés szintja Indi­ában, Ceylonban, Vörös-Kiná­­ban, Indonéziában és Pakistán­­ban van. Ugyagncsak a szó leg­szorosabb értelmében éheznek Szovjetoroszország sok-sokmil­­lió kényszermunkásai.” Rendkí­vüli nélkülözések áldozatai a vö­rös hadsereg által megszálllott úgynevezett “népköztársaságok” (?!) lakossága; legrosszabb e tekintetben Kelet-Németország helyzete. — Európában a köz­­élelmezési viszonyok a leggyön­gébbek Spanyolországban, Por­tugáliában, Olaszországban. L. Troas vállalata épített, — a következő kijelentést tette: “A- mit most látok itten — az a leg­csodálatosabb építő munka, amit valaha is láttam Amerikában” — ahogy én látom a dolgokat, folytatta befezédét Mr. Meigs — “önök megvalósítottak valamit, ami eddig a lehetetlenséggel volt határos.” Ez a kijelentés nem egy kis állású — magánvállalkozó szá­jából hangzott el, — hanem Do­nald M. Nelson első számú asz­­szisztense jelentette — aki pon­tosan tisztában volt azzal, hogy mit jelentett a Wright repülő­­gépgyár felépítése rekord idő a­­latt. A New Jersey Turnpike 118 mérföldes mesterut országszerte ismertté tette Paul L. Troast nevét. Élete delén sikerének tető­pontján Paul L. Troast egyedüli célja az életében, hogy New Jer­sey polgárságának a legjobb kormányzatot biztosítsa. *** Nyugtával dicsérd a napot, Előfizetési nyugtával — a lapot! Hatalmas vendégség a ligonieri ünnepi­­hét megnyitásán Amerika magyar református­­ságának nagyszabású ünnepi és gyülésezési hete volt Ligonier­­ben, az Amerikai Magyar Re­formátus Egyesület ájtal fenn­tartott és irányított, hires-neve­­zetes Bethlen Otthonban. Vasárnap, szeptember 6-án délután, gyönyörű nasugaras időben autók százai és nagy au­tóbuszok ontották a közönséget Ligonierba. Közel ezeren felül is lehettek Amerika minden tájá­ról egybegyült magyar testvé­rek, akik ott voltak a sokáig em­lékezetes és méltóságteljes szép emléktábla-lelelplezési ünnepsé­geken. A Gyermek Otthonban néhai Dr. Nánássy Lajos dombormü­­vét s az adakozók emléktábláját, az Öregek Régi Otthonában pe­dig Dr. Kalassay Sándor emlék­művét avatta fel Dr. Ujlaky Fe­renc elnök, Nt. Vasváry Ödön, Király Imre és Nt. Kecskeméthy József, a Bethlen Otthon igazga­tója. Mindenütt nagyszámú vendég sereg imádkozott a lelkipászto­rokkal, majd a megjelentek va­lamennyien a templom előtti, ár­nyas fákkal szegélyezett terüle­ten s az alapítók és építők sza­badtéri emlék-istentiszteletén vettek részt. Ezen az istentiszte­leten Nt. Varga Lajos, Dr. Új­laki Ferenc, Dr. Tóth Sándor és Nt. Kecskeméthy József szolgál­tak', úgyszintén Király Ímre/Üz AMRE pénztárosa is. Dr. Újlaki szép alkalmi beszédet, Nt. Tóth Automata (diai) telefonközpont Perth Amboy ban Október 10-én, szombaton éjfélkor lesz az átkapcsolás az önműködő központra New Jersey-ben és New York környékén mintegy ötmillió te­lefon közvetlen tárcsázható (diai) közelségbe kerül Perth Amboyhoz szombaton, október 10-én éjfélkor, amikor is a New Jersey Bell Telephone Co. uj amboyi önműködő telefonköz­pontját üzembe helyezik. Harold V. Collard, a telefon­­társaság Perth Aibboy-i üzletve­zetője 9 bejelentéssel kapcsolat­ban megjegyzi, hogy már szep­tember 29-én egy speciális, 40- oldalas telefon-könyvet, fognak szétosztani, amelyben az összes eddigi Perth Amboy 4-es szá­mok az uj Hlllcrest 2 és VAlley 6 kezdetű számokkal lesznek fel­cserélve. Ezt a könyvet kioszt­ják az összes amboyi, woodbrid­­gei és cartereti telefon-előfize­tők között. Az eddigi úgyneve­zett “party line”-ok megszűnnek s azok is, akiknek eddig számuk végén valamilyen betű állt, ren­des, betü-nélküli számot fognak kapni. Ezzel egyidejűleg a Car­­teret-i telefon-előfizetők direkt kapcsolást nyernek Elizabeth, Linden, Perth Amboy, Rahway, Roselle és Woodbridge összes te­lefonjaival, ha előbb a 2-es szá­mot tárcsázzák s azután a kívánt számot. A Carteretiek helyi négy-számjegyű tárcsázása, per­sze, továbbra is megmarad. Perth Amboy és környéke né­pe bizonyára örömmel veszi a hirt, hogy végre itt is megvaló­sult az aútomata telefonközpont, a kézzel tárcsázási rendszer, ami különösen az idegen-nyelvüekre nézve jó, mert nem kell bemon­dani és “szpelolni” a számokat Sándor pedig szivbemarkolóan szép imát mondott. Az istentisztelet végeztével a szabadban terített fehér aszta­lok mellé telepedtek le a vendé­gek s ott fogyasztották el az Íz­letes, frissen sült pecsenyét és a többi jót, amit Kecskeméthyné tiszteletes asszony irányításával az árvaházi leánykák tálaltak. A rendezésnek fáradságos és felelősségteljes munkájában az elsők között tevékenykedett Nt. Varga Lajos ,az öregek Otthona felügyelője és neje is. Sok-sok régi jó ismerős és jóbarát talál­kozott már az első napon is és hétfőn, meg kedden azok is be­futottak, akik a nagyobb távol­ság miatt késtek. A “ligonieri hét” többi esemé­nyei ezek voltak: Hétfőn a Pres­­byteri Szövetség gyülésezett, kedden a Lelkészegyesület tar­totta gyűlését, a szerdai nap pe­dig a tragikus körülmények kö­zött elhunyt Dr. Soós Géza te­metésével telt el . . . Végezetül a Reformtáus E- gyesület Vezértestülete gyülése­zett. — Egy fiatal magyar pilóta halálos repü­lőszerencsétlensége Futótűzként terjedt el múlt jzsiitörtökön este New Bruns­wickon a megrendítő hir, hogy Loos Sándor, 578 Hamilton Street, Franklin Park-i fiatal magyar honfitársunk, a magyar légihaderő volt pilótája kis sportrepülőgépével C h a t ham townshipben lezuhant és ször­nyethalt . . . Az alig 31 éves volt magyar repülő-őrmester, — aki 1940-től 1945-ig volt aktiv szol­gálatban a magyar légi-haderő kötelékében és számtalan ütkö­zetben vett részt a nagy háború­ban — a sors kiszámíthatatlan szeszélye folytán nem ott, a harci tűzben pusztult el, hanem a ma­gasfeszültségű villenyvezeték­­be ütközött Aeronca Champ két­üléses sportrepülőgép lángoló roncsai között lelte halálát . . . A North Brunswick-i repülőtér­ről este 6 óra 18 perckor szállt fel gépével, a repülőtér helyettes managerének tanúsága szefint, 7 óra 20 perckor pedig bekövet­kezett a szerencsétlenség, New Brunswicktól néhány mérföld­­nyre. Loos Sándor Hajduszovátán született. Szülei korán elhaltak. Egyetlen nővére, férjezett Ta­kács Lászlóné és sógora, Takács László (104 Easton Ave., New Brunswick) a közvetlen hozzá­tartozói. Temetésére azonban el­jött sok volt bajtársa, Cléveland­­ból, Passaicról, Woodbridgeről és más városokból is és ott volt a végtisztességadásnál sok-sok jó­barátja és ismerőse. Ravatalát valóságos virágerdő borította. A Gowen Temetkezési kápolnában volt felravatalozva. Vasárnap délután 2 órakor volt a temetés. A szertartást Nt. Kosa András ref. lelkész végezte. A Van Liew temetőben helyezték örök nyu­galomra a tragikus körülmények között ily fiatalon elhunyt volt magyar katona-pilótát . . . Ko­porsóját volt baj társai és bará­tai vitték, névszer int Tishler Er­nő, Zombory István, Müller Im­re, Füldes Domonkos, Homoki István és Leleszi János. A Rákó­czi Segélyző Egyesület, amely­nek tagja volt, képviseltette ma­gát a temetésen és koszorút he­lyezett a ravatalra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom