Szabad Sajtó, 1952 (46. évfolyam, 8-51. szám)

1952-03-21 / 12. szám

March 21, 1952 Page 5. Oldal TÖMÖRKÉNY ISTVÁN: Néhány birka ügyében “Bürgetartásban csak akkor van igaz öröme a gazdaembemek, ha.. ^ Ezt a pompás előadást minden magyarnak látnia kell SÁROSSY MIHÁLY UJ SZÍNTÁRSULATA Március 23-ánt vasárnap cL u» 3 órakort a Rákóczi Terem-ben melynek primadonnája Verő Erzsi, a budapesti “Városi Színház” ünnepelt művésznője, továbbá a nevettetés nagymesterei: Sárossy Mihály és Mórocz Gabi, bemutatja az egyik legnagyobb magyar mesejátékot, amelynek címe: Az előadás keretében szemkápráztató mutatványokkal fellép a most érkezett*' CAROLLY, A VILÁGHÍRŰ BŰVÉSZ! Helyárak: Számozott hely előreváltva 1 dollár 35 cent, a pénztárnál $1.50. Rendes jegy: előreváltva 1 dollár 10 cent, — a pénztárnál 1 dollár 25 cent Március 23-ánt vasárnap este Norwalkon a St» Anna Hallban Csodaszép ruhák s magyar dalok. Rengeteg kacagás Jegyek kaphatók Mrs. Messengernél, tel. 9-0910; Mrs. Kucseránál, tel. 5-9514; Magyar Viktóriánál, a Rákóczi irodában; a Rákóczi Női Oszt. tagjainál; Benedek Miklós, a Hall gondnokánál.-r- South Norwalkon: Imri József managernél, 26 Cliff St., telefon: 6-4991. Sí:' Sí? i 8 r I Hí s^ É sí Förgeteg a piacon némely uta­sításokat adván az asszonynak, hogy menjen sóért, vegyen az ün­neplő pipába szárat, meg egyébb ilyen dolgokat, a lelkére köti köz­ben, hogy gyufát ne vásároljon, mert azt a város szélén szokás, a Vidám katonához címzett boltban —• venni, azon ravaszkodás oká­ból, hogy ne csak éppen a pálin­kabeli ital miatt kelljen ott meg­állni a kocsival. Egy kurta "no eredj” szóval útnak indítja a fele­ségét és ő maga pedig megfordul­ván, a városházára ballag, kezel­ve jtt-ott tanyai ismerőssel, aki iiogy az útjába akad. A rendőri folyosóra megy fel, ahol ki-, hol becsapódó ajtót sze­líd tisztelettel nyitja ki és néhány percig dángovázva lépked előre­­hátra az ügyes-bajos emberek kö­zött, az ajtók föliratáról kémlel­vén ki, hogy hol van neki dolga. Lassan halad ezenközben, a pipát a zsebbe csúsztatva s begombolva a mellény néhány nyitva felejtett gombját. Ráakad azután a kihágási biz­tos szobájára s mert «hogy éppen nincsen odabent senki, mint a nyi­tott ajtón látszik, előre lép, a kü­szöbön leveszi a kalapját, néhány­szor körülkeféli a könyökével és ahogy beér az asztal elé, hol a bí­ró ur valami Íráson dolgozik, kö­­hint. Azután meglátja, hogy — a szőnyegen áll. — Nini, — mondja. S lelép róla hirtelen. Valami rendőr jön be a szobába, az visz­­szatolja gyöngéden Jánost a vi­aszkos padlóról a pokrócra, ami némi fejcsóválást eredményez. Já­nos nem szól ugyan semmit, de arcán teljes egészében látszik az, hogy nem tartja magát méltónak ezen megtiszteltetésre s azt hiszi, hogy most okvetlen nagyobb lesz a birság, mert beszámítják a pok­róckoptatást is. Azután a baltenyerével megüti a kabátja elejét, hogy hátraleb­­benjen. A kabátszárny meglebben, János felhasználja ezen pillanatot arra, hogy a mellényzsebébe nyúl­jon, ahonnan apróra összehajto­gatott, gyűrött papírdarabot húz elő. Nem lehet valami jól beleírva, mert Jánös a két ujja között oly­­forma irtózattal tartogatja, ahogy a békát szokás. Kibontja félig s a gyertyák, a rézkereszt meg a tintatartó fölött átnyúlva a karjával, leteszi a ka­pitány elé. Ahogy ez föltekint, bi­zalmasan bólint neki a fejével és magyarázólag szólal meg. — A pöcsét.... behoztam. — Be? — Be ám, — mondja sajátos, a végén fölcsattanó hangon Já­nos. — Nézze csak mög..... Nem tóm, mire mén vele. A pöcsét voltaképpen a kihágá­si biró idézvénye és pöcsétnek azért hivatik, mert rajta van a vá­ros címere, amit különben nem is igen széretnek látni az ödakintiek, mert ahol címert talál, ott vagy kapitány van, vagy pedig vám­ház. János kevéssé hízelkedni is akar alattomos célzattal a birság kiszabására nézve s mosollyal te­szi hozzá: — Nézze no mög. Maga jobban érti. S elunván a jobb lábön való ál­lást, a balra teszi át a testi súlyt, ami természetesen egy kevés fél­jobb fordulattal jár. Eközben meg­pillantja előtte a nagy tükröt,ben­ne önmagát és fiatalos kedvtelés­sel csavarja meg a deres bajuszt, az üstököt egy kicsit eltolja hom­lokából és nyakravaló igazításba fog. Ez igen tanulmányos állapot, mert ^gész tenyérrel kell lefogni a fölcsűszott kendőt s eközben fej­­billentésekkel húzogatni ki az alá­szorult nyakbőrt. János egész ott­honi kényelemmel illegeti magát, azonban mindez csak parádé, ben­­tő tekintetekben János igen szo­morú és félelemmel tekint a jövő elé. De azért otthonosnak mutat­kozik; hódolva azon külterületi elvnek, hogy ijedt embernek soha sincs igazsága..... A kapitány ki­bontja a papirost. — Nézze no, csak nézze, — biztatja1 Förgeteg. — Hogy mi is lőhet benne . . . — Hát nem tudja kend, miért van becitálva? János elütőleg, megvető hangon felel, mintha kicsinek, gyerekes­nek találná az egész dolgot. — Gondolom, hogy néhány birka irányában.... Abban hajku­­rásszák az embört. — Abban hát. Megint bent jár­tak a birkák az erdőben. — No -no, — veti bele csöndes hangon a vétót János, — csak módjával. Mert alig, hogy bent voltak a szélibe egy kicsit. Nem övött az ott semmit. Van annak mit önni. Az utolsó szavakat haraggal mondja és keserűen teszi hozzá: — De persze, a szögényét mög. látják.Másikét mér nem panaszol­ja az őr? Förgeteg most már beletüzesed­­ne a dologba s igen-igen szeretne a vádlottból vádlóvá kerekedni fölül. Ki és be kezdi gombolni a mellényt, ami nyilvánvaló fölin­dulás jele s olykor a gomblyuka­kon huzgálja kifelé a nyakravaló csücskét. Ott a másik, Kisguczi Illés, a Nagy Istvány, a Faragó Döme.... Persze, azt nem látják. Mélyen elkeseredik ezen igaz­ságtalanságok fölött; közben egy legyat Jefricskáz az asztalszélről s oda sem igen akar hallgatni, ami­kor rárójják a bírságot. — A tilos helyen való legelte­tésért tizenkét forint bírságot fizet kend. János hirtelen körülnéz s ahogy csak magát látja a szobában, meg­lepetve kérdi: — Én?.... — Hát persze hogy maga. — Ugyan, — szólt tűnődve és nézi az egyik lábafejét, amelyet ide-oda mozgat a szőnyegen.Gon­dolatai elkalandoznak, a biró más íráson dologba kezd, János csak áll és egyszer, mintha akkor esz­mélne, hangosan szólal meg: — Mennyit mondott? — Tizenkét forintot. Most kevéske állsimogatás kö­vetkezik és szinte hallik a sikár­­lása, amint a kezét végigvonja ‘ a borostás szakálltarlón. — Elég nagy pénz a szögény­­nek, — szól és hol egyik, hol má­sik ujját huzza végig az asztal szé­lén. — Tizenöt nap alatt le kell fi­zetnie. — Ugyan ne mondja, — cso­dálkozik Förgeteg s kétkedő arc­cal tekint a kapitányra. — De pedig úgy van, — bizto­sítja amaz. — Vagy talán le akar­ja fizetni rögtön? Förgeteg indulatosan kezd be­szélni: — Én? Mibül? — és úgy lép ki egyik lábával hátra, mint ahogy a színpadi hősök szoktak. — Ha van annyi kendnél, jobb, ha most lefizeti. — Van is. — Lemondólag üt a kezével a levegőbe.----Nincs né­köm pénzöm . . . Hunnan? Mi­bül? -. . . S miközben igy beszél, ravasz szemeivel erősen kémleli,hogy ed­digi viselkedésével tett-e vájjon valami hatást a bíróra. — Amaz azonban csak nagy egykedvűség­gel hagyja rá: — Hát akkor tizenöt nap alatt be kell hozni. János most két kézzel támasz­kodik az asztalra; kicsit meghajol és teljes bizalommal teszi föl ezt a kérdést; — Igazán be köll hozni? — Be ám. Máskép végrehajtás lesz a dologból..... Az pedig még többe kerül. A köztapasztalatu igazságot só­hajtva hagyja helyben János. — No, az már igaz. Hümöget egy darabig s majd az egyik, majd a másik lábát rakja előre, lenézve olykor rájuk. Aztán ránt egyet a vállán, a tükörbe te­kint s odavetőleg mondja: — Hát elmék, no. Lassan indul meg kifelé, hogy esetleg visszafordulhasson a hivó szóra, mert még erősen él benne a reménység, hogy hátha engednek a sarcból valamit. Ahogy az ajtó­ig ér s ott megfordul köszönés okáért, hirtelen mintha az eszébe ötlene valami. — Nini . . . kapitány ur . . . — No? János bemegy a szobába újra és félig olyan arccal kezd beszélni, mint "aki valami nagy, uj dplgot fedezett föl. — Hát a pöcsétet nem adják vissza? ... A kapitány unja már a dolgot s mérgesen mordul rá: — Nem. Az itt marad. Förgeteg lóbázza a kalapot ke­zében és csöndesen mondja: — Ejnye, hejnye! . . . Hogy nem felelnek neki, még | egyszer ismétli a sóhajtást s csön­desen ingatja hozzá a fejét, mint a ; cukorhuszárok a lakodalmi torták 1 tetején. A bírónak egyéb dolga van és méregbe jön, hogy János annyit okvetetlenkedik. Haragosan kap­ja föl a többi papír közül az idé^. zést és odalöki az asztalszélre. —. Hát vigye. Ehol van ni. Sze­retném tudni, hogy minek az ma-­­gának. — No — mondja és lehuzgálja a mellénye csücskét — mégis, szó nem esik, mondván . . . Közelebb halad az asztalhoz, oda is nyúl a pöcsét felé, majd hirtelen megáll és fölveti a fejét. — De hát minek ez néköfri? . . Nem köll ez nékem. — Ezenköz­ben a sarokba pillant, ahol a bír Ságról csinálja a jegyzőkönyvet az írnok, hogy ugyan valójában ko­moly-e ez a dolog egészen.— Úgy is csak eldobnám . . . — Akkor minek kéri kend? — Hát csak úgy, — dünnyög. elszégyenülten és már igazán meg van restelkedve Förgeteg, mert forog a kalap kezében. Kis vár­táivá csak lépdel újra kifelé s a határozatlan lépésein látszik, hogy; gondolatokba mélyedt. Az ajtónál újra megfordul. — Ugy-e tekintetös uram, mög­­kérdöm mán még egyszer, meny­nyit is hozzak? — Tizenkét forintot. — Annyit ugy-e,— mondja Já­nos, a kilincs rezén birizgálva. — Egyesekbe jó lösz? ... — Jó, jó! János újra megüti a kabát szélét hátralebbentési célzatból és most már a gelebébe megy bele a kezé­vel. A széles bőrtárcát, -ami való­színűleg. még nagyapai örökség, kibontja, a nyelvével végignyalva az ujjait, forintosokat szed ki be­lőle. Mikor a tizenkét darab meg van, együvé fogja s most már ke mény, határozott lépésekkel megy\ az asztalig s odahajitja a papiro­sok közé. Ehun a pénzük — szól nyersen haraggal. — Hanem csak agyon­verem a bürgét odaki mind. Azonban dehogy. Három-négy hét múlva újra csak megjelenik ismét néhány birkák irányában a kapitány előtt János,mert az egész bürgetartásban csakis akkor telik némi öröme a gazdának, ha m á s. földjén legelhet az állat. Bernard J. Russell Mindenféle biztosítás Real Estate 124 BANK STREET Bridgeport 3, Connecticut Telefon: 5-2872 KERESÜNK GYAKORLOTT TOOL­­MAKERS (szerszámkészitők) és PRESS SETUPMAN ( gépbeállitókat). Jó fizetés. — Állandó munka. Jelentkezni lehet: American Metal Product Company Burr Court, Bridgeport, Conn. VoÄ? TELEPHONE DIRECTORY NOW BEING DELIVERED Areas shown at left will be included in your new Passaic County Directory. You’ll find your new Directory slimmer, lighter, and much easier to use than the previous combined Bergen-Passaic Directory. And here’s a suggestion: Because so many new telephones have been added and so many numbers changed since the last Directory was printed, it’s a good idea to consult your new Directory before making calls. And, of course, if you have a personal numbers list, it’s a good idea to bring it up to date by checking with the new Directory.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom