Szabad Sajtó, 1952 (46. évfolyam, 8-51. szám)
1952-12-19 / 51. szám
December 19, 1952 Page 7. Odal »Bckcsscs földön az cn d m /JJ Hideg téli éjszakában pásztortüz mellett virrasztanak egyszerű bethldiemi pásztorok . . . Mindenütt néma csend. Fáradt testüket a pásztortüz, csüggedt lelkűket a nagy Szabadító eljövetelének boldog reménye melengeti. Évezredek szenvedése sir a léikükben, évezredek reménytelen bűntudata egész súlyával nehezedik rájuk. A sötét éjszakában a kialvó tűzzel mintha a próféták táplálta remény is kialudna . . . Mikor jön el már a nagy Szabadító, hogy levegye lelkűnkről a bilincseket, mikor ragyog fel a mi szabadulásunk csillaga? Fáradtan, reménytelenül terelik nyájukat a havas mezőn hazafelé. Ajkukról nem cseng már a remény dala, szivükben már nem él a próféták vágya. És ime, itt ragyogott éppen az ő istállójuk felett a Szabadulás csillaga. így még nem ragyogott csillag .... Ily fény még sohasem borította az ő nyomorult viskójukat, ennyi ragyogást még nem látott a bethlehemi pusztaság. Mi ez . . . Menjünk és nézzük! Szegényes, jólismert istállójukból csodás hangok, édes, vigasztaló dallamok hallatszanak, mennyei szózat hirdeti először: ‘‘Békesség földön a jóakaratu embereknek!.. És mit találtak ott a pásztorok? ... Álmaikban, reményeikben nagy hatalommal jövő királyé vártak és ime, most egy tehetetlen kis Gyermek, nagy szegénységben, az istállóban ... Neki ragyogott a fényes csillag, az istálló fölött, ennek a mosolygó Kisdednek énekelték a mennyei ajkak a dicsőséget, ennek a kis Gyermeknek hódoltak a napkeleti bölcsek, ennek a Kisdednek a csillaga ragyogta be azóta is a két évezredet és fogadta ugyanolyan mosolygó szeretettel húsz évszázad embereinek igaz hódolatát. . . Már születésekor megérezte a világ egy uj élet hajnalhasadását, a bűn és gonoszság elleni harc megindulását. Ma újból felragyog ennek a Gyermeknek csillaga! .. . Most is ezt a sötét éjjelt és fagyot kell áttörnie. Az utóbbi években az emberiség veszedelmes örvény felé tá-BESZÉLGETÉS MIKIVÉ 7 éves újhelyi kisfiúval, aki nem hallott Istenről, Jézuskáról, DE TUD SZTALINRÓLXENINRŐL ÉS KOREÁRÓL 1950 december 18-án — ma két éve! — utolsó óráimat töltöttem szülővárosomban, Sátoraljaújhelyen, Zemplén megye székhelyén.... Estére indultam a cseh határnak. A zsebem teli volt hatósági igazolványokkal: hamisakkal, valódiakkal vegyesen, mert félévig a szerencsi cukorgyárban dolgoztam, hogy'közelebb, egyre közelebb kerüljek a szabaduláshoz. Bátyám, aki 1927 óta Amerikában él és a háborút magyar virtussal küzdötte végig az amerikai haditengerészetnél, 48 óta fáradozott, hogy engem, egyetlen édes testvérét, tengerentúlra segítsen.... Úgy jártam Ujhelyt, mint amikor a vad a hajtők gyűrűjéből kitörni készül. A Széchenyi-utcán megkérdi egy szőke, kerekarcu kisfiú: — Bácsi, hány óra? Mondom: Öt perc múlva delet harangoznak. Együtt baktattunk a szobor felé, a hetipiacon át. A gyerek a sikos, fagyott járdán belékapaszkodott a bekecsembe, mintha hozzám tartozna. így jött ez a párbeszéd, amit egy hét múlva, — Bécsben — szóról-szóra feljegyeztem: — Hogy hívnak, öcskös? —• B. Miki. — Hány éves vagy? — Hét múltam. —■ Jársz iskolába? —- Persze, elsőbe. — Hogy hívják a tanitónénit? — Irmának. Bölcskei Irma. — Hogyan köszöntök neki? — “Előre!” — Mit tanultok? — Mindenről. Tehénről, kutyáról, vadmacskáról, házimacskáról, őserdőről, ősemberről. — Az ember honnan származik? — (Nevetve.) A majomtól... A tanító néni, meg az unokabátyám is megmondta. Ő, Dénes, már 13 éves. Azt is mesélte, amit a paptól hallott. — Milyen paptól? — Aki Bodrogközön vót, de lecsapták. —• Miről mesélt? — Angyalokról, tündérekről, Jézuskáról. — A tanitónéni mit mesélt Jézuskáról? — Semmit.-— Hát kiről tanított? — Rákosi pajtásról. — Mit tanított róla? — Magyarországot Rákosi szabadította fel? — Még ki? — Sztálin. — A kommenisták pártjáról hallottál? —• Nem. —• Ki Sztálin? — Sztálin a világ nagy vezére .. . — Tudod az egész nevét? — Az első neve Sztálin, a második Jozsif. — Mit tanultál róla? — Ö szereti a magyart és elküldte a katonáit harcra, miértünk. — Ki ellen? — Amerika ellen. — És még ki ellen? —* Angolok ellen. — És a németek ellen? — Ja igen. Mást nem tanultunk. — Hát az amerikaiak nem voltak Sztálin szövetségesei? — De. —• Mikor? — Nem tudom. —• Akkor miért harcolnának egymás ellen? — Csakis azért, mert az ame-Mátyás király lustái. * ♦ Mátyásról regélik, hogy három leglustább embert összeszedve az országból, azokat tartá egy házban és azoknak egyéb dolguk nem volt, mint naphosszat semmit sem csinálni. A mai világban ilyen embert többet kapna Mátyás király háromnál; akkor azonban csak három volt. Egyszer tűz ütött ki abban a házban, ahol a három lusta lakott. Már a fejük felett égett a ház, mikor az egyik megszólal: — Talán mégis el kellene innen menni? A másik idővártatva azt feleli rá: — Ha kellünk a királynak, majd csak elvitet bennünket innen. A harmadik végre igy szól: — Ugyan, hogy nem Testeitek beszélni? És mind a három oda égett. Innen maradt az a közmondás, miszerint valami különös rest emberre azt szokás mondani: — Ez is egy a Mátyás király lustái közül. m iiiiiimiimiEiiiiíiiiii molyog; gyűlölettől és vértől ittasan, végpusztulással fenyegetve mindent, amit emberi elme húsz évszázadpn át teremtett. A szeretet evangéliumát a gyűlölet, a bosszú akarja kiszorítani az emberi szivekből... Mikor, ha nem ma van szükség arra, hogy ennek a Gyermeknek a csillaga ragyogja be újból az emberek lelkét. A gyűlölet sohasem épit, ellenkezőleg: csak rombol... Kinek, ha nem nekünk, magyaroknak — akiket a széthúzás átka üldöz, — van szüksége erre a minden ember szivét összeforrasztó szeretet melegéré?... Meglátjuk-e ennek az örök csillagnak fényét és ragyogását? ., . . Gyujt-e majd minden magyar otthonban ez a tűz karácsonyfát? ... Meggyujtja-e a gyertyáinkat éjféli misére, a bethlehemi jászolhoz sietni akarván? Elindulunk-e, mint a Napkeleti Bölcsék a csillag után és megtaláljuk-e majd mi is ezt az Isteni Kisdedet és leborulunk-e majd mi is, hódolva a nagy Szabaditó előtt? Fog-e reánk is mosolyogni, elhozza-e majd nekünk is a sóvárgott békét otthonainkba? Kalaman Ferenc rikaiak bombázták a dolgozó — Kiről tanultál még, oroszról? — Leninről. — Ki volt? — Az oroszok vezére a csatákban. Meghalt már Amerikában. Oda vitték. — Koreáról mit tanultál? — Ott amerikaiak bombáznak. — Kik ellen? — Az oroszok és a koreaiak ellen. Irtik őket. (Irtják.) — Miért? — Azért, hogy győzzék meg a harcot. —• Kik a koreaiak? — Békésen dolgozók a rizsföldeken. Szegény nép. — Miért szegény? — Mert az amerikaiak bombázzák az anyákat s a kisgyere-keket. — Hittant tanultok? — Nem. — Tudod, ki Jézuska? — Tudom. — Na, ki?Mondd meg nekem. — Az a . . . Jézuska. — És ki a jó Isten? Tanultál a jó Istenről? — Arról még nem. Talán, ha megnövök . .. — Tanultál Szent Istvánról? — Az a Mária férje. (Nevet.) Ez se igaz, a reakciósok mondik. — És kik a reakciósok? ' — Akik hittanra járnak. — Mit tanultál még az iskolában? — Mást semmit. Elváltunk. Miki úgy futott a hóban, mint a nyúl. Néztem utána. Esendő kis magyar lelkem, látlak-e még valaha? Kerekréty Emil (Baltimore, Md.) 1 ÁLDOTT KARÁCSONYT, 1886 1952 ÍIIIIEE!1E!E!EE»I ) ÉS .€• BOLDOG ÚJÉVET & kívánunk 1 AMERIKA MAGYARSÁGÁNAK f A RÉGIEKNEK, akik évtizedekkel ezelőtt indultak el az uj magyar honfoglalás utján, e szabad országban uj hazára leltek, polgárjogot szereztek, a magyar hitnek templomokat építettek, a magyar élniakarásnak testvérsegitő intézményeket, a magyar kultúrának sajtót teremtettek és több, mint félszázados, sokszor küzdelmes, — de mindig teremtő munkában eltelt amerikai életünk során a magyar névnek becsületet, tisztességet szereztek, — AZ IFJAKNAK, akik a második világégés menekültjeiként ebben a mi uj hazánkban menedéket találtak s a régiek nyomába lépve, uj életet kezdenek, hogy egybeforrva az amerikai magyar élettel, megerősítsék ebben az uj hazában a magyar jövendő fáját. P MARADANDÓ «•# ’í karácsonyi ajándék, mely a boldogabb uj esztendők |8! ígéretét jelenti, az a jövő aggodalmaitól megszabadító JE bizonyosság, amit csak a VERHOVAY biztosítás adhat meg. jjg Nem kell félnie attól, hogy szeretteinek egyszer örömse* télén Karácsonya és reménytelen Uj Esztendje lesz, ha Egyesületünk utján gondoskodik arról, hogy övéiig nek betegségében, öregségében, sőt még halála után p is legyen mindennapi kenyerük. á | VERHOVAY SEGÉLY EGYLET j| 436 Fourth Ave. - Pittsburgh 19, Pa, (Verhovay Building) m m m m JVhafs New in We have just discovered that this jolly old executive—even though he wasn't formally invited to New Jersey—has located dozens and dozens of his assembly plants in the territory we serve. Don't misunderstand—we're delighted to have this gay and glamorous group of Yuletide artisans here at the Crossroads of the East. They're busier than bunnies, these subcontractors for the Christmas specialist of the frozen North. They're turning out all the favorite presents of the season — costume jewelry, electric trains, candies and confectionaries, linens and laces, all sorts of toys, leather luggage and glittering garlands of Christmas lights. These Christmastime specialists operate here at the Crossroads of the East because New Jersey offers so much to all types of industry, large or small. Whether you manufacture a trinket or a turrettank, a bauble or a bulldozer, you should inves- V~ // tigate the reasons why industry succeeds in New Jersey. ,..i loaay for a brochure entitled “New jersey. Crossroads ef the last.** Write Room 8315, Public Service Electric and Gas Com* pony, 80 Park Place, Newark, New Jersey. PVBLICSffj SERVICE Taxpaying Servant of a Great State xl/--------—----------------* «
