Szabad Kapacitás, 1995 (7. évfolyam, 3-11. szám)
1995 / 5. szám
A nemzeti és etnikai kisebbségek kulturális és oktatási autonómiája Szlovákiában Tisztelt Tanácskozás! Az önállóságának harmadik évébe lepett Szlovák Köztársaság többnem zetiségű állam. Az 1991-ben végzett utolsó Csehszlovákiai népszámlálás alapján Szlovákiában a lakosság 85,7%-a vallotta magát szlováknak. Számbelileg a legjelentősebb kisebb ség az 567 296 lelket számláló ma gyar nemzetiség, amely az összlakos ság 19.76‘%-át tette ki. Szlovákiában ma 505 község található, amelyben a magyar lakosság aránya meghaladja a 20%-ot. Ezeken kívül még 4 nagyvá rosban (Pozsony, Kassa, Léva, Losonc) él a szlovákiai magyarság döntő többsége, hol szélesebb, hol keskenyebb sávban, a magyar-szlovák határ mentén viszonylag kompakt tömegben. Ez utóbbit érzékelteti, hogy az említett összesen 505 község ből 435-ben a magyarság a lakosság abszolút többségét alkotja. Előadásomban Szlovákia, lakossá gának majd 15%o-át kitevő nemzeti és etnikai kisebbségek kulturális és okta tási autonómiájának jogi és politikai esélyeivel foglalkozom. A bevezető ben azonban értelmezni szeretnék né hány fogalmat. A sokat vitatott egyéni és kollektív jogokkal kapcsolatban két fogalmat célszerű megkülönböztetni. Ez a két fogalom a kollektív jogok, illetve a közösség tagjait megillető, de kollek tív módon gyakorolt jogok fogalma. Kollektív jog esetén a jogalany maga a közösség, míg a második esetben a közösséghez tartozó egyének, a jog alanyok, akik azonban szükségszerű en kollektiven gyakorolják jogaikat. A kollektív módon gyakorolt jogok alapvető dilemmája, hogy ki a közös ség tagja. A kollektív jogok esetében a fő probléma az, ki igényelheti a jogo kat a közösség nevében. Véleményem szerint a nemzetközi jog széleskörűen elfogadja a közösen gyakorolt kisebb ségi egyéni jogokat, szemben a csu pán korlátozottan elismert kollektív jogokkal. Előadásomban mindvégig a kisebbség tagjait megillető, de kol lektív módon gyakorolt jogokról szó lok. A kisebbségi autonómia fogalma véleményem szerint három különböző módon értelmezhető: 1. A kisebbség a helyi többség birtokában gyakorolja az államigazga tási területi autonómiát, illetve az ál lamigazgatási rendszerében a kisebb ség által lakott terület sajátos auto nómiát kap (kisebbségi területi auto nómia). 2. A kisebbség az állami oktatási illetve kulturális intézményrendszeren belüli kisebbségi intézmények tekinte tében országos vagy helyi szinten irá nyítási jogokat gyakorol (kulturális autonómia). 3. A szónémóban élő kisőbkiégi egyéneket nyelvi, kulturális, politikai jogok illetik meg a többségi hata lommal szemben (egyéni autonómia). Az ismertetett kisebbségi auto nómiák közül a kisebbségi önazonos ság szempontjából talán a legfonto sabb az előadásom témájául szolgáló kulturális autonómia. Az tehát, hogy a kisebbségi személyeknek ne csupán arra legyen joguk, hogy a saját ere jükből oktatási és kulturális intézmé nyeket tartsanak fenn, hanem a ki sebbségi intézmények az állami okta tási és kulturális intézményrendszer részeként működjenek és irányításu kat, oktatási anyagukat, gazdálkodá sukat, stb. maga a kisebbség szabhas sa meg. A önállósodó Szlovák Köztársa ságnak jelentős számú nemzetiségei hez fűződő felemás voltát jól szemlél teti az 1992-ben elfogadott Alkot mány (Törvénytár 1992/460 sz. tör vény). A preambulum néhány sora így hangzik: "Mi szlovák nemzet (...) együtt a nemzeti kisebbségekkel és etnikai csoportok tagjaival (...) te hát mi Szlovákia polgárai, ..." Ma tehát Szlovákiában államalkotónak kell tekinteni a szlovák nemzetet, ám ugyanakkor valamennyi állampolgárt is mint egyént. Nem államalkotók ugyanakkor a nemzeti kisebbségek mint kollektivumok. Az új szlovák al kotmány értelmében tehát ma Szlo vákia minden polgára államalkotó, ám ugyanakkor a szlovák nemzet mint kollektíváim dominanciája ugyancsak rögzítve van. A nemzeti és etnikai kisebbségek jogaival az alkotmány két rövid cikkellyé foglakozik. A 33. cikkelyben kimondják a nemzeti alapon történő diszkrimináció tilalmát. A következő 34. cikkely első pontja, témánk szem pontjából a legfontosabb, mivel ki mondja, hogy a nemzeti és etnikai ki sebbségekhez tartozó egyéneknek a kisebbségek más tagjaival közösen jo guk van "kulturális és oktatási in tézmények létrehozásához, valamint azok fenntartásához. A részletekről törvény rendelkezik." Ez azt jelenti, hogy jogilag semmi sem állhatja útját akár egy egyetem vagy más intéz mény létrehozásának, költségvetési támogatás igénylésének, és utal egy ezt a területet szabályozó majdan megszületendő törvényre. A cikkely második pontja a kissé szokatlan "az államnyelv elsajátításához való" jog szavatolásával kezdődik, itt érdemes felfigyelni az államnyelv fogalomra. Az alkotmány először rögzíti a. szlo vák nyelvet mint államnyelvet, eddig hivatalos nyelvként szerepelt a jog szabályokban. A bekezdés többi része ugyanakkor rögzít három nagyon fontos alapjogot a kisebbséghez tarto zó polgárok számára: •az anyanyelven történő művelő dés jogát, •a hivatalos érintkezésben a ki sebbség nyelvének használatát •a kisebbségeket érintő ügyek in tézésében való részvétel jogát. A 34. cikkely utolsó 3. bekezdése érzékletesen szemlélteti a születő szlovák állam kisebbségekkel, első sorban a magyarokkal szembeni fé lelmét ezért érdemes teljes egészében idézni: "A nemzetiségi kisebbsé gekhez és etnikai csoportokhoz, tar tozó polgárok ezen alkotmányban szavatolt jogainak gyakorlása nem vezethet Szlovákia területi integri Angyal Béla előadása a Szatmárnémetiben, 1995. május 12-15. megrendezett Közösségi Érdekvédelem és Önkormányzat című tudományos tanácskozáson