Szabad Kapacitás, 1990 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1990 / 1. szám
< A Független Magyar Kezdeményezés tájékoztatója 90/1 > Az európai társadalomfejlődés értelme A politika voit mindmostanáig az emberi létnek az a területe, amelyik a legszívósabban ellenállt annak, xXhogy tudományt iehessen belőle csinálni. Pontosabban a tudomány régebbi, primitívebb formáit lehetett alkalmazni a politikára is, a tudomány kezdői épéseit meg lehet tenni a politikában is. Lehet tapasztalatokat gyűjteni, lehet ezeket a tapasztalatokat rendezni, szortírozni, csoportosítani. A szerzett tapasztalatanyag alapján intuitív módon lehet rendező elveket, lehet átfogó koncepciókat találni. Azonban a politikában hiányzik annak a biztos lehetősége, ami ezek után a kezdőlépések után egy ismeretanyagot tudománnyá tesz: hiányzik az egzakt kísérlet lehetősége. A kérdést világosan feltevő, azonos feltételek mellett megismételhető egzakt kísérlet lehetősége, amely az intuitív úton megadott elgondolást végül is igazolja vagy cáfolja. A politikában ezek a kísérletek: forradalmak, háborúk, reformok, államszervezeti kísérletek, alkotmányok, tömegmozgalmak formájában zajlanak, melyeket egzakt formában megismételni, azonos módon újraképezni úgyszólván lehetetlen, és ezen a ponton a tudománnyá tételre irányuló minden kísérlet eddig fennakadt. Azok a sémák, amelyek a politika tudományos sémájának az igényével lépnek fel, nem jelentenek többet, mint bizonyos tapasztalatanyagokra alapozott általánosságokat, amelyeket az illető általánosságok vallója a történelemben tetszés szerinti példákkal igazolhat, és az ellenlábasa tetszés szerinti ellenpéldával cáfolhat. Mindezeknek a sémáknak a meggyőző erejét ma sem dönti el más, mint a példák összességéből adódó meggyőző erő, és a szó mai értelemben vett tudomány állapotától az ilyen értelemben vett politikai koncepció vagy politikai elgondolás messze van. Egy ilyen séma például, hogy a világtörténelem osztályharcok sorozata, vagy akár egy másik, hogy a világtörténelem Isten megváltó tervének a lebonyolódása, vagy a világtörténelem az anyagi javak fölhalmozódásának a folyamata, bármilyen ilyen séma önmagában nem bizonyítható és nem cáfolható, példát lehet fölhozni rá a végtelenségig, de éppúgy’ az ellenkezőjére, pl. arra, hogy a világtörténelem osztálykompromisszumok sorozata, erre is végtelen mennyiségű példát lehet hozni. A kérdés tehát nem itt dől el, a kérdés ott dől el, hogy egy ilyen átfogó koncepció alapján valaki megszerkeszt egy magyarázatot a politikum fejlődésére nézve, és a politikatudomány művelője mikor ilyen átfogó koncepciót megszerkeszt, akkor nem az a következő lépése, hogy lehetőleg minél több szóbeli skolasztikus vita keretében kezdje azt igazolni; a legfőbb feladata az, hogy olyan szuggesz'tív meggyőző erővel prezentálja, hogy az emberiség kisebb vagy nagyobb részét rá tudja venni az ennek alapján való kísérletek megindítására. Olyan helyzetben van, mint egy fizikus, akinek van egy állítólag zseniális elgondolása, amely azonban rendkívül költséges a kísérletezés szempontjából, ennélfogva pénzzel rendelkező embereket kell rábeszélnie arra, hogy a szükséges kísérlethez a szükséges anyagi eszközöket rendelkezésre bocsássák. A politikaelmélet művelőjének egész nemzeteket vagy embercsoportokat kell rábeszélnie arra, hogy saját életük alakításában az ö elgondolásait megvalósítsák, és ennek a megvalósításnak a során kerül a szóba lévő koncepció közelebb ahhoz, hogy igazolást nyeljen - még mindig messze maradván az egzakt igazolhatóságnak attól a fokától, ami a természettudományokat vagy akár egyes társadalomtudományokat is jellemez. Semmi sem veszedelmesebb tehát a politikában, a politika elméletben és gyakorlatában, mint az, hogy egy ilyen séma, egy ilyen koncepció egyszerűen tudományosnak deklarálja magát, és hívőit olyan félrevezető és veszedelmes bizonyosságba ringatja, amely bizonyosságnak ezen a területen nincs mega lehetősége. Aki ilyen félrevezető bizonyosságban él, az szükségképpen hamis helyzetben él. Nemcsak a politika gyakorlati művelőjének, de a politika elméleti művelőjének is szükségképpen meg kell őriznie a politikai állásfoglalás, a politikai cselekvés ki nem iktatható, intuitív, szuggesztív, művészi elemeit. Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy mindez szükségképpen a szélsőséges érzelmi kilengés állapotában és hangulatában kell hogy történjék. A politika a maga összes művészi, szuggesztív, intuitív elemeivel együtt lehet és keli is, hogy nagyon nyugodt legyen; lehet nagyon ésszerű, nagyon mérlegelő, nagyon racionális is, de ugyanakkor mégis tudnia kell azt, hogy azok a kísérletek, amikre az emberiséget buzdítja, emberek tömegeinek a bőrére mennek, ennélfogva soha a tudományos egzaktság arra a fokára, amire a természettudomány, nem juthatnak el. S mivel az emberek bőrére mennek, tehát sokkal fokozottabb felelősséggel kell hogy történjenek. Éppen ezért nincs nagyobb ellensége egy ilyen felfokozott felelősségnek, mint az a bizonyos gyermeteg, önelégült elbizakodás abban, hogy valaki vagy valakik tudományosan egzakt politikai program birtokában vannak, és ezt gondolkodás, felelősségtudat és töprengés nélkül az emberiség boldogítására fordíthatják, és erre nekik valamiféle kulcsuk van.(...) BIBÓ ISTVÁN Válogatott tanulmányok (1971-1976) Magvetö-Budapest 1987 hogy olyan, a politikai erőviszonyok egyensúlyán nyugvó demokrácia kialakításában vegyünk részt, amelyben bárminemű pártmonopólium létrejötte meghiúsítható, hogy többé ne élhessen vissza egyik párt sem, politikai hatalmával. Tudatosítanunk kell, hogy a párttá alakulás nem pusztán döntés kérdése. A párt politikai erőt jelent, a párttá alakulás ehhez képest csak egy formális aktus. A politikai pozíciók kiépítése az elsőrendű feladat ahhoz, hogy a politikai életben jelen lehessünk. Politikai erőt mindenekelőtt két fontos alapra lehet építeni: tömegpárt esetében a tagságra, programpárt esetrében határozott és markáns programra. Mindkettő esetében azonban az aktív és hiteles jelenlét a fontos, hogy a párt politikai tőkéjét állandóan növelni tudja. Ennek volt első és meghatározó állomása az elmúlt hat hét, az a naprakészség, amely néhány kisebbségi politikai erő a forradalomban jellemezete, illetve az a politikai töke, amely az elmúlt évtizedben a polgárjogi aktivistáink révén a számunkra is kiindulási alapot jelenthet. Ezt a politikai pozíciót az igazi politikai pártok megjelenésével az eddigiekhez képest nehezebb lesz megtartani. Fel kell készülnünk erre a kihívásra is. December 27-én bekövetkezett az, amire a Szabad Kapacitás 3. számában a Csemadok kapcsán néhányan figyelmeztetni próbáltunk. Prágában ezen a napon a kerékasztalnál eldöntötték, hogy az SZNT-ba, illetve a Nemzetgyűlésbe való kooptálások esetén csak politikai pártok, illetve a Polgári Fórum és a Nyilvánosság az Erőszak Ellen polgári mozgalom állíthat jelölteket.Ez a döntés a gyakorlatban a következőket jelenti: 1. A Nemzeti Front szerepe megszűnt a politikai életben. 2. Megteremtődött a többpártrendszer valós alapja. 3. A Polgári Fórumot és a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalmat politikai erőként (pártként) ismerték el (a Nyilvánosság révén ez az elismertség az FMK-nak is szól). Ezzel lezárult a "gyöngéd forradalom" első szakasza. Negyven nap kellett ahhoz, hogy a pártállam összeomolják. A negyven évhez képest rendkívül gyorsnak nevezhető ez a folyamat, de még mindig nem ért véget. Most már körültekintőbben és tudatosabban láthatunk hozzá a demokrácia intézményeinek kiépítéséhez. Történelmi feladat ez, rendkívül nehéz feladat, nem szabad megengednünk, hogy kudarcba fulladjon, Közép-Európa és Csehszlovákia még egy politikai kudarcot az eddigieknél is nehezebben tudna kiheverni. TÓTH KÁROLY A kialakult politikai helyzetről (Folytatás az 1. oldalról) A politikai szférában nyilvánvalóan a politikai képviselet biztosítása lesz a legfontosabb feladat. Kézenfekvő, hogy ezt többpártrendszerben politikai pártok biztosíthatják csupán. Pártokat mondok, hiszen egy nemzeti alapon szerveződő pártnak kevés esélye lesz más politikai pártokkal szemben. Olyan pártokra lesz szükségünk, amelyek alapvető érdekeink szolgálatába tudnak majd állni, és különböző pártszövetségek, koalíciók vagy pártszekciók révén hatékonyan belefolyhatnak majd a politikai életbe. Elsőrendű feladatunk Alapító Nyilatkozat Mi, alulírottak,szabad akaratunkból a Független Magyar Kezdeményezés Elvi Nyilatkozata és a Független Magyar Kezdeményezés ideiglenes működési szabályzata alapján létrehozzuk a Független Magyar Kezdeményezés füleki helyi csoportját. Tesszük ezt azért, hogy ezzel is kifejezzük az igazság, az emberség, a szabad ság iránti vágyunkat. A Független Magyar Kezdeményezés boldog új esztendőt kíván mindenkinek!
