Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)
1988-11-11 / 45. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES 1988. noveniiSer lí. r |j ь i; й Г /-а » i a t • f h T •• p и 11 vt ' i -S* bi Л ' ■* * л ' U í X — Íl—UiLÜJL^ ~l JL'^íip. G 0; Э (Ä gondokból még juť is, marad is) Még a nvár elején történt. A piros Lada utasai Szöged környékéről érkeztek Szklabonyára (Sklabiná). Az Idős emberek nagy utat tettek meg, s természetesen a Mlkszáthemlékházat szerették volna megtekinteni. — Többször végigjártuk mér a falut — dobogta találkozásunkkor a Jó ötvenes forma férfi —, de nem sikerült rábukkannunk ... 'jelzőtábla nem hirdeti a Nagy Palóc lakóházának irányét, a falubéliekkel pedig, mivel úgy látom — Szklabonyán már senki nem beszéli Mikszáth anyanvelvét —, egyszerűen nem tudtunk szót érteni. A gazdátlannak tűnő porta gazos udvarán néhány kó- Drbán Aladár (Jobbról) bor baromfi bóklászott. „A kulcs a népművelőnél található“ — hirdette a zárt bejárati ajtó egyik apró üvegszeme mögé biggyesztett kartonlap... Csak emlékeztetőül Írom le, amit a ház homlokfalába falazott magyar (és később föléle helyezett szlovák) nyelvű emléktábla ts tanúsít: „Itt élte át — szülei házában — Mikszáth Kálmán gyermek és Ifjúkorát, 1852—1872 között." Aztán Jó pár hét múltán ismét jártam Szklabonyán. Akkor augusztus végét lelezte a naptár. Már mindjárt az emlékház előtt kellemes meglepetés ért. A szélesre tárt udvarkapu mellett a hídon, Ízléses, kétnyelvű, vendégcsalogató lábaspannó telezte: vándor, neves épület előtt állsz, ahová érdemes legalább egy pillanatra bekukkantani. Az udvar níost gondos: ápölt, taka^ ros. Még a porta legeldugodtabb szögleteiben lsem találok gazt. Nem éktelenkednek már buriánzö vadfüvek, se többéves száraz körőcsonkok. A pincelelárő körül pedig, a lókora és végre valahára megnyesett orgonabokor lábánál, félkaréiban tarka, Illatos egynyári virágok pompáznak. A változásra már a fecskék is felfigyeltek: az eresz alá nagyhitelemében már három család is épített fészket magának. Az emlékház ajtaján, szlovák és magvar nyelvű tábla Július és augusztus folyamán rendszeres nyitvatartási időt hirdet. Az alkalmi tárlatvezető és a gondnok, tudom meg a pársoros szövegből, egyszemélyben Drbán Aladár: — Szeretnénk — említette egyszer, még tavasszal Bányai Géza, a Csema(A szerző felvételei) 'Az udvarról, a tornácról nyíló szobában aprócska asztalon könyvek fogadják a látogatókat: a szűkebb pátriával meg nemzetiségi létünkkel foglalkozó, meg is vásárolható kiadványok mind. Két magnetofont is észreveszek közöttük. — Nyolcezer koronáért űj magnót is kapott a múzeum — bök feléjük az alapiskolai tanár —, holott a réginek sem volt az égvilágon semmi baja. Csák valaki tönkretette a szalagra rögzített kiállttáskfséró szöveg kezdeti néhány mondatát. Felkerestem Trevalecz László ipolyhídvégen (Ipeľské Predmestie) élő kollégámat, neki ugyanis megvan a magyarnyelvű szöveg, s a ió előadói készséggel is megáldott kolléga az eredeti forgatókönyv alapián a hangszalagra mondta az élvezhetetlen részeket. Az ezzel mér teljesen „meggyógyult" magnetofont, — Jelentette ki Jana Paholfková népművelő —, majd elviszi a helyi nemzeti bizottságra. Apróság csupán, mondhatná valaki, pedig azt hiszem, valójában sokkal többről van itt szó Gyanúm szerint érdektelenség húzódik a magnőüvv hátterében. Mint ahogy nem tudom elfogadni azt sem, hogy a Szklabonyától alig pár kilométernyire fekvő Zsélvben (ŽelovceJ ne lehetne találni magyarul is iól beszé'ő diákot, vagy akár nyugdíjast, aki némi fizetésért, legalább az Idegenforgalmi csúcsidényben elvállalná .az alkalmi gondnoki, teremfelügyelői állást. Csak hát utána kellene Járni egy kicsit, és valakinek fel kéne már pártolni Mikszáth-ház ügyét. JÓ, lelkiismeretes gazda kerestetik. Kesereg az ember fia, meg bosszankodik a nemtörődömség, felületesség láttán, de azt hiszem, a felháborodás liven esetekben természetes és jogos Is. Az épület a Szklabonval Helyi Nemzett Bizottság felügyelete alá tartozik. A legutóbbi éDületfelűIllást épp a hnb szakcsoportja végezte el a sátortetős Mikszáth-emlékházon. S a falakon az ünnepi megnyitás óta több, jókora repedés éktelenkedik. A pénzt azonban — gyanítom — az e^on kifogásolható „munkáért" is felvették a brigád tagjai. A vakolat továbbra is csak pereg, pereg... Orbán Aladárral például, július elsőiétől a látogatásomig még a munkavállalási szerződést sem kötötte meg senki. Mindig valami jelképeset érzek a váltóversenyekben. Az összetartozás. a közös cél, a Jobb eredményre törekvés, a „valamit együtt és Jól végigvinni" igyekezetét. A váltóversenyeknek atmoszférája van. Akkor is, ha négy ember igyekezete hozza meg az eredményt, de akkor is. ha ezer ember felvállva teszi meg az előírt távot, pedig itt már a váltó tagjai nem is ismerhetik egymást. De megmarad mindönkiben a kellemes, jó érzés: részese voltam. 1982-ben, Vysoké Mýtnban kezdődött. Ezer úszó váltotta egymást a medencében, hogy leússza a tnaga százméteres távlát. Egy évvel később České Budéjovice és a Slovan Bratislava csatlakozott az akcióhoz (ók tartják az azóta is érvényben lévő legjobb eredményt, ami 25 óra 7 perc 2 másodperc, de ekkor még egypályás versenyzés folyt J. Évről évre egyre több város jelentkezik be ebbe á tömeges úszóakcióba. 1988-ban Igazi rekordnak számit, hogy az ország 56 városában 75 ezer ember úszott az úszóváltókban. 1988. október 20-án. 10. órakor a Hviezda rádióállomás Időjelzésére Szlovákia 25 városában ugrottak a medencébe a váltók első tagjai. Fel lehet térképezni, fgy távolról Is, hogy milyenek az erőviszonyok úszótudásban az egyes helyszíneken, de nem ez a fő cél. Nem a rekordok megdöntése, a minél jobb eredmények utáni hajsza vezeti a szervezőket, hanem elsősorban az a cél, hogy ennek a vonzó akciónak a segítségével is minél több embert csalogassanak a medencékbe, és megkedveltessék velük a rendszeres mozgást. időt a többi hetyszfnen elért eredményekkel. De nem Is ez a fontos. Géő Pál úszóedzö, az egyik főszervező is hangsúlyozta: „Az akció során nem az volt a célunk, hogy minél Jobb időt érjünk el, mi a tömegek aktivizálását tartottuk szem előtt." A komáromi úszórendezvénynek volt még egy külön érdekessége. Az ötös pályán versenyeken kívül (az első száz métert kivéve) tovább rótta 75 EZREN A MEDENCEBEN' Komáromban (Komárno) már harmadik alkalommal szervezték meg az úszóváltót. A tavalyi tapasztalatok alapján most már mindenütt négy pályán rajtoltak, majd úsztak a résztvevők. hogy az összldő ne lépje túl a 8—10 órát; Így enyhült a szervezőkre háruló amúgy is komoly teher. A komáromi szervezők (a CSSZTSZ lárási bizottságának megbízásából a TJ Spartak Komárno úszószakosztálya) valóban jelképpé nemesítették ezt az eseményt. A rajtkövekről négy „veterán" rajtolt elsőként: Bnncsek László, Slávik Jaroslav, Potósch Hugó és Bangha Dezső, őket követte az újabb generáció, a Spartak úszószakosztályának fiatal reménységei, majd sorra Jöttek az alapiskolák (nemcsak Komárom városából), és a Járás öszszes középiskolájának képviselői. 17 óra 6 perckor célba ért az üszőváltó ezredik tag|a. A Járás üszőinek össztdeje 7 óra 6 perc volt. A cikk írásakor nőm állt módomban összehasonlítani ezt az Két hónapig állandó nyitvatartással várta látogatóit az emlékház — A hnb-elnököt már több ízben ts kerestem hivatalában — magyarázza a pedagógus-gondnok —, ám mindig házon kívül volt. Munkába lépésemnek szemmelláthatólag megörült, ős már a bemutatkozás után a kezembe is rakta a ház kulcsait... Van azért jó hírem is: a 23 jókora faiipannó, Mikszáth életének néhány állomását és irodalmi munkásságát is magyarázó kísérőszövege, tíz esztendei vajúdás után végre-valahára elkészült magyar nyelven is. S persze, mint mindennek ebben az ügyben, ennek is megvan a maga külön kis története. — Valamelyik magyarországi, ha jól tudom, a salgótarjáni múzeum dolgozói lefotózták a szklnbonyal pannókát, majd megtervezték és elkészítették a magyarázó mondatok magyar változatát — mondja Urbán Aladár. — A szöveget azonban — már Nagykürtösön írták fel a vászontáblákra. A magyar nyelvű kísérőszövegben sok bosszantó nyelvi vétséget fedeztem fel, de találtam hibát a szlovák nyelven. fogalmazott mondatokban is. Urbán Aladár szavahihető ember, nyelvtanár. A vendégkönyvből, fedezzük fel bosszankodva, néhány jegyzett lap hiányzik. A pannök képanyaga szegényes. Ä tárlókban, üveg alatt, összesen 12 félbehajtott magyar nyelvű Mikszáthkőnyv pihen. Szlovák kötet egyelen egy sincs közöttük, pedig, mint Urbán Aladártól megtudtam, a Járási népkönyvtár igazgatónője már jó néhány hónapja feladatul kapta a hiány pótlását. Az udvart ékesítő petúniákat és egyéb virágokat az alkalmi gondnok hozta magával. Csakúgy, mint a sivár szobákat barátságosabbá varázsoló cserepes virágokat is. — Persze — jut eszébe a pedagógusnak hirtelen — egyszer, nem is olyan régen, a Királyhelmeeről (Kráľovský Chlmec) érkezett Kozsár-családtól kaptam jácinthagymákHt. A magyarul kissé körülményesen beszélő nagymama adta át a gumókat. „Jövőre eljövök megnézni — jegyezte meg közben —, hogy szárba szöknek-e kedvenc virágaim a palócok földjén is?" Íme az éló példa: ha az emlékház ténye lobban a közfudatba vésődne, akadna segítőkész ember mindenre. — A hatvanas évei felé járó lukanényei (Nénince) Miska bácsi meg egy zvolení hulladékgyűjtő telepen, a Mikszáth szerkesztette Képes Családi Lapok néhány eredeti példányára akadt. A Járási lapban közzétett felhívás alapján felajánlotta az értékes, korabeli anyagot a múzeum számára. A magatartás követendő, s mindenképpen dicséretet érdemel. A nyárvégi látogatás óta ismét eltelt néhány hónap. Most újfent árva az emlékház, a fecskék elköltöztek az eresz alól, az ajtöüveg mögé pedig visszakerült, a régi tábla: „A kulcs a népmű vei ŐJiér tfiá Iható. “ Jő ez így nekünk? zolczer lAszlö a távokat Bangha Dezső, e veterán hosszútávösző, a CSSZTSZ Komáromi Járási Bizottságának 52 éves módszertani előadója. 13, ezer métert úszott egyfolytában: Ideje 4 Óra 32 perc volt. Ez a 13 km és 25 méteres úszómedencében 520 távot Jelent. Le a kalappal ilyen korban az Ilyen teljesítmény előtt! Értékét csak növeli az a tény, hogy Bangha Dezső ebben az évben 1 km-rel többet úszott mint tavaly, és majdnem azonos Idővel... Aki részt vett — „öreg", fiatal egyaránt — a versenyben, büszke lehet a teljesítményére. Mindenki megérdemelte az oklevelet. Remélhetőleg, a fő cél, a tömegek megnyerése is sikerrel (árt, mert a Csehszlovák Köztársaság megalakulásának 70. évfordulójára és a Szlovák Testnevelési Szövetség konferenciájának tiszteletére zajló idei úszóválíó-rendezvény ezt a gondolatot szolgálta. Keresztényi Gábor 9Л „Pozsonyi koronázási ünnepségek 1563 - 1630” Kellemesen meglepődtem, amikor néhány hete felfedeztem a könyvesboltunk kirakatában ezt a nagyon szép, művészi kiadványt, mely a budapesti Európa és a bratislavai Tatran Könyvkiadó közös gondozásában jelent meg, a Bibliotheca Saeculorum sorozat darabfaként. A mű írója, Stefan Holčík a könyvet főleg azoknak szánta, akik fontosnak tartják nemzeti kultúránk kellő megismerését, történelmünk értékeinek megőrzését. E csaknem nyolcvan oldalas könyv bevezetőjéből megtudhatjuk, hogy „a modern Bratislava — Szlovákia fővárosa — fokozatosan alakult ki egy ősidők óta emberlakta vidéken, Közép-Európában, egy emberi létre különösen alkalmas helyen, ahol a földrész legnagyobb folyója, a földrész legnagyobb hegyvonulatát szeli ketté, és aliol már az őskorban több település volt. Nem tudni, első lakót mely nemzethez tartoztak, s azt sem milyen nyelven beszéltek. Nem maradtak fönn azok a nevek sem, melyekkel a hatalmas folyót és a környező hegyeket illették. Ma a folyót Dunának hívjuk, s azt a hegytömböt, melyet a víz kettészel, Alpoknak és Kárpátoknak. A település lakói, akik a késő kőkorszakban telepedtek meg a mai várdomb északkeleti lejtőjén, aligha tudták volna elképzelni, milyen lesz egykor a hely, ahol otthoni választottak maguknak. Nem is sejtették, hogy ahol az 0 kunyhóik állnak, királyt rezidencia emelkedik majd, s hogy a Nagy Folyó ágas-bogas folyását körülölelő völgyben hatalmas város fog terpeszkedni.“ A könyvben részletesen olvashatunk a koronázásról, mint ünnepélyes szertartásról, és színes képek segítségével aprólékosan megismerkedhetün ka koronázási jelvényekkel, magával a koronával, a jogarral, az országalmával, valamint Szén; István palástjával és kardjával. Ez a fejezet sok meglepetést tartogat az olvasónak. A könyv írója ismerteti a kutatók véleményét a koronázási jelvények eredetéről; többek közt megtudhatjuk azt is, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumban látható „Szent István koronát“ sohasem viselte az államalapító I. István király, mivel uralkodása idejében még a korona egyik része sem létezhetett. A második, leghosszabb fejezetben olvashatunk az egyes koronázási ünnepségekről, Miksa 1563-ban történő megkoronázásától kezdve egészen VFerdinánd 1830. évi megkoronázásáig. A jelzett időszakban csak különleges esetben koronáztak magyar királyt vagy királynét más városban. A koronázást ünnepségek a Szent Márton székesegyházban zajlottak le. A 132 fekete-fehér és színes rajz, festmény és metszet hűen tükrözi a kor jellegzetes vonásait. A csaknem három évszázadot bemutatva találkozhatunk a képeken a gótikus, a reneszánsz, a barokk, a rokokó, valamint a klaszszietsta stílusok különböző elemeivel. A harmadik, „Király útvonal“ című fejezetben megismerkedhetünk fővárosunk legjellegzetesebb épületeivel, építményeivel és tereivel, melyek meghatározó szerepet játszottak a koronázási ünnepségeken. Örömünkre szolgál, hogy csaknem mindegyik: a Szent Márton székesegyház, a Főtér írna Április 4-e térj, a Ferencesek temploma és kolostora, a Mihály-kapu, a Prímáspalota és a Grassalkóvich-palota (ma pionírotthonj ma is megtalálható Bratislavában. Egyedül a királydombot helyezték át többször eredeti helyéröl (ahol most a színház állj, s utolsó emlékművét is lerombolták az első világháború után. Az utolsó koronázást ünnepség kürtjei másfél évszázada harsantak fel utoljára, s nem élnek már az ünnepi pillanatok szemtanúi sem. De azok, akiknek felkeltettem a figyelmét e sorokkal, s esetleg hiányosak a történelmi ismerteik erről a korról, nem árt, ha fellapozzák e szép művészeti kiadványt, mely megtisztelő ajándék is lehet a közelgő karácsonyra. CSALA SÁNDOR dók Nagykürtösi (Veľký Krtišj Járási Bizottságának titkára —, legalább a nyár folyamán rendszeresen nyitva tartani a Mikszáth-emlékházat. De sajnos, a gondnoki állásért nem ölik magukat az emberek. Ёп elhatároztam. hogy magamra vállalom — emlékezik a lelkes pedagógus —. mivel a lábam rakoncátlankodik, nagyobb kirándulást a vakáció alatt úgysem tervezhetek. Meg aztán nagy tisztelője is vagyok Mikszáth Kálmánunknak. Hát — tárja szét a karját mosolyogva —, Így kezdődött az én pünkösdi királyságom, s nyaram zömét a nagy palóc tollforgató Ifjú éveire emlékeztető falak között töltöm.
