Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)
1988-07-29 / 30. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES-1983. július 29. VADÄSZAT • VADÁSZAT • VADÄSZAT • VADÄSZAT • VADÄSZAT • VADÄSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT ® VADÁSZAT Ä Szlovákiai Vadászok Szövetségének Jókai (Jelka) Alapszervezete a Galántai (Galante) Járásban a jó közepesek közé tartozik. Mind az általa birtokolt vadászterületet (2 ezer 78 hektár), mind pedig az eredményeket illetően. Ekképpen vezette be beszélgetésünket Morvái Vince, aki immár tizenharmadik éve tagja az említett vadásztársaságnak Kezdettől fogva vezetőségi tag, négy éve pedig a vadgazda felelős tisztét tölti be. Egyébként e fontos funkció betöltését megelőzően ti volt a vadásztársaság lövészeti felelőse. — Jelenleg' 28 taggal rendelkezik a jókai vadásztársaság — folytatja a vadgazda. — Többségük középkorú. Éveken keresztül 30 tagra állandósítottuk a létszámot. Tavaly két vadásztársunk távozott az élők sorából. Most a létszámbővítésen fáradozunk. Még a tavalyi év folyamán -lett öt jelöltünk. Érdekességképpen megemlíteném, hogy az egyik közülük hölgy. Az érdeklődés természetesen nálunk is nagyobb, az igényeket azonban nem tudjuk kielégíteni. A tagválasztásra éppen ezért nagyon oda kell figyelni. Alaposan szükséges megfontolni, kit fogadunk vadásztársunkká. Sokan ügy képzelik el a vadásztársaság! tagságot, hogy csupán sétál-A közepesek között gatnl kell a határban — puskával a kézben... ■ Mi a legfontosabb feltétele annak, hogy valaki vadásztársukká váljon? — Mindenekelőtt ez, hogy sikeresen abszolválja a kétéves jelöltségi időszakot. Aktívan részt vegyen a három hónapig tartó továbbképzésen, majd helytálljon a vizsgákon is. Persze, amikor mi a jelöltek névsorát böngészgetjük, figyelembe vesszük egy-egy érdeklődő múltját — már legalábbis vadászszempontból, a családi hagyományokat stb. ■ Majd a felvétel után további bizonyításra van szükség ... — Természeteset!. Héttagú vezetőségünk. valamint háromtagú ellenőrző bizottságunk tényleg megköveteli, hogy minden vadásztárs példásan végezze kötelességét, aktívan járuljon hozzá a vadásztársaságunkra háruló feladatok teljesítéséhez. Évi viszonylatban tavaly 4 ezer órát dolgoztunk le társadalmi* munkában. Nagyon jó a kapcsolatunk például a nagyfödémesí (Veiké’ Ülany) Béke Egységes Földműves-szövetkezettel. Segítségnyújtásukat úgyszólván bármikor igényelhetjük. De nem maradhat el az ellenszolgáltatás sem. Társadalmi munka keretén belül segítünk a szövetkeш «B ъ 3 > 2 a a' > zetnek, ha éppen szüksége van arra. Tagjaink aktivitásának leghűbb bizonyítéka — ezt mindennemű túlzás nélkül állítom —, hogy ha esetleg valamelyikük különböző okból kifolyólag nem tud megjelenni egy-egy társadalmi munkán, elküldi az ismerősét, barátját. Ha már az előbbiekben a jó kapcsolatot kiemelve megemlítettem a szövetkezetét, • ugyanilyen vonatkozásban mindenképpen folytatnom szükséges a felsorolást: a helyi nemzeti bizottságot, e Szlovákiai Kertészkedők Szövetségének, valamint a Szlovákiai Állattenyésztők Szövetségének helyt alapszervezetét. ■ Természetesen önök is kikapcsolódnak. Már hagyományosak a inkái vadászbálok, amelyek a környéken nagyon népszerűek és közkedveltek. — Valóban idilli környezetben, a Kis-Duna partján, az olyannyira nevezetes jőkai malomnál rendezünk évente két alkalommal vadászbált. Az egyiket általában június-július hónapban, a másikat pedig augusztusban, a szlovák nemzeti felkelés évfordulóién. A legutóbbi bálra — két-három héttel ezelőtt rendeztük — mintegy ezren jöttek el. Volt őzgulyás, sült hal, frissítő és nagyon jó zene. Aki eljött, bizonyára nem bánta meg. Ezeket a bálokat egyébként már tizenhárom éve rendszeresen megrendezzük. Na és majdnem megfeledkeztem harmadik rendezvényünkről: a januári vadászbálről. ■ Nemrégiben nagy fába vágták azt a bizonyos fejszét... — Igen, tudom, a vadászhűz építésére gondol. Én azt mondom, végre annak az építését is elkezdhettük. Több éve álmunk és vágyunk, hogy legyen egy, romantikus hangulatot idéző, több célt szolgáló vadászházunk a Kis-Duna partján. Sok-sok futkosásba került, míg végre jóváhagytak mindennemű dokumentumot — s most mát az alapozásnál tartunk. Előreláthatólag kb. 870 ezer koronát emészt fel, mire elkészül. Ezen a téren is segítségre számítunk az efsz részéről a társadalmi szervezetekről, de legfőképpen a saját erőnkben bízunk. Remélhetőleg 1990-ben átadásra kerül a vadászház. S aztán nem csupán mi fogjuk kihasználni. Szerveznek majd ott pionírtáborokat, egyéb akciókat. ■ Konferencia utáni helyzetkép? Sürgősen megoldandó feladatok? — Jómagam is részt vettem a járási konferencián. Alapszervezetünk a közeljövőben elsősorban azt szeretné elérni, hogy a tagjaink áItal befogott élő nyulakat is beszámítsák a iőttvadmennylségbe, ugyanis végképp nem mindegy, hogy egy-egy vadásztársa; Ságnak ajtróvadból, illetve nagyvadból kell teljesítenie éves, a közellátást szolgáié húseladási tervét. SUSLA BÉLA HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT HORGÁSZAT Ш HORGÁSZAT Ф HORGÁSZAT ,9Aki horgász akar lenni.. A Mezőgazdasági Kiadó, a MOHOSZ, a Magyar Horgász és a Magyar írók Szövetsége 1986-ban pályázatot hirdetett horgászati témájú elbeszélésekre. A pályázatnak kettős célja volt: egyfelől horgászati tárgyú olvasmányokat akart adni e sportág hódolóinak, másfelől lehetőséget akart teremteni arra, hogy a maga horgászélményét, -tapasztalát, -kalandját, ha a megkívánt színvonalon írásba tudja foglalni, bárki megoszthassa a társaival. A bírálóbizottság őszinte Őrömére a pályázók száma meglehetősen nagy volt. A díjat nyert, illetve a pályázaton részt vett írásokból állította össze és szerkesztette meg ezt a kötetet Fekete Sándor, az Űj Tükör főszerkesztője, a zsűri egyik tagja. A válogatásban tizenöt elbeszélés kapott helyet, ezek közül tizenkettő díjazott írás, három nem részesült a bírálóbizottság hivatalos elismerésében, de olyan értékekről tanúskodott,, hogy a szerkesztő semmiképpen sem mellőzhette. A kezdő és a tapasztalt horgászoknak éppen úgy szíves figyelmébe ajánljuk ezt a gyűjteményt, mint azoknak, akik a horgászat iránt egyelőre még csak érdeklődnek, őszintén remélve, hogy szórakoztató, felüdülést nyújtó olvasmányul szolgál majd valamennyiüknek. (gcs) (A kötetből, pontosabban Zabos Géza: »Diadal, fanyar mellékízzel« című írásából közlünk az alábbiakban egy részletet.) ... Lassan tejesen besötétedett. Komor felhOk takarták el a holdtalan eget, a víz fölé feszülő botokat se láttuk. Az idő szaladt, fészkelödni kezdtem, mondtam ts, hogy a mozdulatlan csendből ennyi pontosan elég, amikor kerepelni kezdett valamelyik orsó az orrom előtt. Mert úgy gondoltam, Jiogy a bal oldali boton van kapás, nagyot rántottam rajta, de ellenállás nélkül tekerhetem fel a zsinórt. — Ott hagytaI — mondtam Péternek csalódottan és arra készülődtem, hpgy kiemelem a másik botot Is, amikor úfra megszólalt az orsó, de most nem hibáztam el. Mintha falba akasztottam volna a horgot, feszült meg a bot és a zsinór, aztán elindult az az eleven erő. Első nekibuzdulásomban elszaladt olyan hetvenméternyire, ujjammal fékeztem a dobot, innen tudtam, hogy az orsón már kevés a zsinór. Rádöbbentem, lesz, ami lesz, tovább nem engedhetem Mivel ezzel a fékezéssel képtelen voltam megállítani, az orsót markoltam át, de a hal ezt nem tűrte. Nekilódult újból, a botot majdnem kitépte a kezemből. Az orsó fogantyúja kicsúszott a tenyeremből, le ts verte a bőrt négy ufjamról, a maradék zsinór meg túlpörögve sokszoros gubancot kapott. Aztán hol a halat szidtam, hol a bambaságomat, még szegény Péternek is kiabáltam, aki megtalálta végre a lámpát, hogy ne a szemembe világítson, mert így nem tudom, hogy merre jár a hal, inkább a zsinórt kövesse a fénysugárral. Az orsó használhatatlanná vált a gubaňc rntatt. Attól kezdve kézzel húzogattam, vagy ha nagyon akarta, az uffaim között engedtem a zsinórt. Csak fá fél óra múlva vált szeüdebbé, akkor már nem rohant olyan vadul, helyette lent a legmélyebb mederben — igaz, visszatarthatatlanul körözött csökönyösen. Később megunta a körözést is, és mintha egy odút lelt volna odalent, megállt. Pontosan mutatta rejtekét az addig vizet hasító zsinór. — Elment? — kérdezte ijedten Péter, de én sem tudtam, hogy a mélyben ml történhetett. Kezdetben reménykedve, később egyre növekvő kétségek között húzogattam a fonalat. Tíz perc is eltelt moccanás nélkül, már azon gondolkodtam, hogy beszakítom, amikor lassan, békésen emelkedni kezdett és megéreztem fáradt mozdulásait. — Megvan! — kiáltottam fel boldogan, pedig teljesen felesleges volt ezt kiáltva mondanom, hiszen Péter mellettem pipiskédéit. Mint egy magatehetetlen tüsköt, húzhattam a halat a csónak mellé, és szájába dughattam a vágóhorgot is. A csónakban egyből ráült a halra, bár az meg se moccant a combjai között, mert fáradt volt nagyon. Azt is ellenkezés nélkül tűrte, hogy átfűzzek a száján egy vékonyabb kötelet. A kötél végét Péternek adtam, meg is fenyegettem, ha útközben elengedi, a hal után őt is a folyóba dobom. Versenyen se evezhettem volna keményebben, csakhamar a gyár lámpái melleit futott a csónak, aztán a munkásszálló ablakait néztem, hogy társaim még ébren vannak-e, hiszen dicsekedni akartam a* hallal. Néhány szobában még égett a lámpa, a botokat Péterre bíztam, hogy a harcsát én vigyem. A hal fejét a váltamig emeltem, a farka a földet söpörte így is, és én világgá szerettem volna kiáltani boldogságomat. Péter felrohant a bötjaimmal, én a bejárati lámpa fényében bámultam a halat. Azt is hallottam, hogy végigüvölti a folyósokat: — Nagy harcsát fogtunk!... Megnézhetitek!... Megzavart méhkasként bolydult fel mindkét emelet, csakhamar mellettem topogtak szinte valamennyien. Nézték a halat, bajuszát cibálták, aztán — mert néha egyet-egyet még tátogott — valaki kitalálta, hogy reggelig az alagsori kismedencében helyezzük el. Mintha sereget vezetnék, vittem elöl a halat, Péter kinyitotta a csapot is, és a harcsa, bár továbbra is hanyatt feküdt, gpsúdni látszott a vízben. Később átjöttek a szomszédos munkásszállóról néhányon a lányok közül is, a sikeres halfogás mozzanatait , újból és újból el kellett mondanom. Péter iskolatársainak tartott kiselőadást, és nagyon büszke volt, hogy ebben a küzdelemben társam lehetett. Néhányszor ott is hagyta őket, hozzám furakodott, megveregette vállamat, aztán visszament, hogy tovább mesélje a részleteket. Korán ébredtem, és azonnal berohantam a halhoz. Már nem élt. Vagy a fáradtság ölte meg, vagy abban a méretéhez képest csöppnyi medencében elfogyott a. vízből az oxigén. Sajnáltam, de a lényen változtatni nem lehetett. Éppen azon tanakodtam, hogy most már mi legyen vele, amikor a klubhelyiség étterméből a felszolgáló megérkezett. — A főnök azt üzeni, ha eladod a halat, megveszi... Tíz forintot fizethet kilójáért... Meghökkentem, mert addig a percig — bár néha elég sokat fogtam — halat még nem adtam el. De számolgattam is. A harcsa több mint húsz kiló, és a kétszázegynéhány forint majdnem kétheti fizetésem összege, — Mondd meg neki, hogy annyiért elölhetitekI Később az alagsor újra látogatókkal lett tele. Sokan jöttek, akik még nem látták, de megnézték néhányon újra az esti vendégek közül is. Péter is ott volt, lelkesen mesélte élményeit. zsakmAnyméret és a horgászát tilalmi ideje Belföldi vizek . , » Határfolyók К А’Ь FJU A legkisebb kifogható méret «tilalmi idő XPOLX POPRAD—XSOTAJEO A legkisebb kifogható (tilalmi méret idő A legkisebb kifognatő (tilalmi méret iáő Sebes, pisztráng 25 cm 1X.1--IV.15* 25 cm -X.15~IV.30. 30 cm IX. 1—XV. 15 Saivárványoa pisztráng 23 cm X.1--X7.15. mmm 30 -cm Х1Г.1—7.31. Pataki szaibling 23 cm XX.1-- 1V.15* — 30 cm . XX.1— Х7Л5. Savi pisztráng. 4? cm 3X.1--IV.15. — 50. om 711.1—1,31. Gadóea 70 ont I.1—X.31. — 70 стл 21ГЛ— EC.3C Pénzes pér 27 cm X.1—7.31. — ■ 30 си XIX.1~7.31. Rózsás márna 35 cm IXI.16~7X.30. . 40 cm- T.2—VX.15. 35 cm ’ X.1~7X,30. Csuka 50 cm 1.1—7.31. 50 cm 1X1.1— IÍI.,31. 50 cm X.1.-VI.30. Kyálkás tompó 20 cm; 1XX.16~7.31. — ■'25. cm ---Szilvaörrti keszeg 25 cm 1XX.16~7.31. — 30 cm, lesőharesa 70 cm 1X1.16—71.30. 60 cm V.2—VI. 15. 70 cur X. 1—71.30. Északi »aréna 25 cm — — — Petényi márne. — 20 cm --Őr.oa jász — 25 óm Fürge jász — «**•»» 25 cm — Folyami rák /A petés nőstény* rákok kivételével/ 13 cm 1.1—17.30. mrnm * «Поив Megjegyzés: A határfolyók közül a Duna és a Morava horgászati szempontból belföldi víznek számít. Pecázás a Dunakanyarban (Kalita Gábor felvétele)
