Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)

1988-12-23 / 51. szám

1988. december 23. SZABAD FÖLDMŰVES 13 DOLGOS hétköznapok ASSZONYAI A kora reggeli hírekben havazást |6sol a bemondó, mire elindulunk, szerencsére szelíd eső szemerkél, de így Is zord, kietlen az tdó. A kihalt földeken kisebb nagyobb seregekbe verődve vertek szemezgetnek, némi felét adva a megdermedt életnek. A falvak is kihaltak, csak Imltt-amott egy elkésett nebuló fut az Iskolába. A szövetkezetben dolgozó asszonyok­kal szeretnék beszélgetni, de minden bizonnyal ezen a zord decemberi na­pon odahaza a meleg tűzhely mellett szorgoskodnak — morfondírozok ma­gamban. Amikor a HidaskBrt! (Mnstovál Efsz ú|, takaros székháza előtt ko­csinkból kiszálltunk, mintha kissé megenyhült volna az ldó, s szaka­dozni látszottak a nehéz, szürke fel­hők Is. — A dohánycsoport ma kint dol­gozik, többségük a szótőben, néhány a gyümölcsösben, néhányan pedig a hagymával bajlódnak — tálékoztat Kuruc Bemard, a szövetkezet nö­vénytermesztési ágazatvezetője. — Eredetileg a fafeldolgozó részlegre Irányítottuk ókét, de mivel nem ér­kezett meg a nyersanyag, pillanatnyi­ul dolgozó kezek, a rugalmas moz­dulatok jelzik, hogy az évtizedek so­rán megszokták a fárasztó, kemény munkát. Pedig az egyikük, Csercel Katalin, az idén töltötte be nyugdíj­­korát. Még beszélgetés közben sem állnak le egy pillanatra. Nagyon jól kijönnek egymással, komolyabb vi­szályra aligha emlékeznek, a kisebb zsőr.tölódések meg sohasem vezetnek haraghoz, pedig öt faluból. Vízkelet­ről (Čierny Brod). Hldaskürtröl, Fe­­ketenvékről (Čierna Voda), Vezekény­­röl (Vozokany) és TomáSikovóról lár­­n-ak Ide dolgozni — vallják maguk­ról az asszonyok. — Ha nem iparkodunk, akkor nem Is keresünk. Ezt jól tudja mindenki s 161 dolgozni csak összhangban, megértésben lehet — szögezi le Prá­gai Mária. Király Piroska és Horsica Ilona mázsálják a ládákba szórt osztályo­zott hagymát, és az ajtóban álló fér­fiak kezébe lendítik, akik a rakodó kocsira továbbftjék. Mindketten volt Vtzkeleti Efsz-tagok. Király Piroska Idestova húsz éve dolgozik a földmű, vesszövetkezetben. — Kezdettől fogva a dohányter­Horsica Ilona és Király Piroska mázsálják a hagymát Moravkó Erzsébet és Csercel Katalin dolgozik. lag ott nincs munka számukra. A téli Időszakban többnyire a mellék­üzemági termelésben dolgoznak, de a szőlő és a gyümölcsfák nyesését is ők végzik. Néhány évvel ezelőtt kisebb-na­­gyobb csoportokra osztva a zöldség­kertészetben, a szőlőben és a do. hánytermesztfisben dof&oztek az esz­­szonyok. Amióta a kertészetet fel­számolták, a szőlőt és a cukorrépát részes művelésben a tagok között szétosztották, a növénytermesztésbe dolgozó asszonyok zömét a dohány­termesztő csoportba osztották be. — Ezzel a munkaszervezéssel leg­alább részben megoldottuk a mun­kaerőgondokat. Hála ennek, a do­hányban Is határidón belül végezhet­tük el az összes teendőt. Azelőtt az asszonyok egyszerűen nem győzték a rengeteg kézi munkát, pedig mind nagyon Igyekvő és becsületes dolgo­zó. A nyugdíjasokkal együtt, úgy öt­­venöten vannak a csoportban — ma­gyarázza az ágazatvezető. A htdaskürti gazdasági udvaron a folyamatban lévő korszerűsítés jelel láthatók. Modern lsállók falai emel­kednek az öreg épületek mellett. De ezek sem maradnak meg sokáig, ha­marosan lebontásra kerülnek. Egy ré­gi alacsony raktárszerfl. épületben a „dohányosok“ közül hatan az elszál­lításhoz készítik elő a hagymát. Kis, sötét helyiségben zsúfolódnak. Mo­­ravkó Erzsébet, Csercel Katalin, Ta­kács Margit és Prágai Mária a hagy­ma válogatásánál szorgoskodik. Vala. mennyien régóta dolgoznak a szö­vetkezetben. A gyorsan, megállás nől­már több mint húsz éve az efsz-ben mesztésben tevékenykedtek. Nehéz munka, mert mindent ml végzünk, a palántázástól egészen a dohánytörő­­sig, de kedvvel csinálom — mondja mosolyogva. — Mindent megteszünk azért, hogy a munkát Időben elvé­gezzük. Az idén jó évünk volt, tel­jesítettük a tervet, ami a fizetésen Is megmutatkozik. Éppen tegnap egy kis ünnepséget tartottunk a dohány­termesztés! munkák sikeres befejező­­se örömére. A szövetkezet cigánype­csenyével vendégelt meg bennünket. Ami a szabadidőt Illeti, abból Igazán nem sok telik, még akkor sem, ha odahaza már valamivel könnyebb, mivel a fiam most klskatona. Horsica Ilona 21 éve dolgozik a földműves-szövetkezetben, és negy­venhét éves. — Korén megözvegyültem, és hu­szonhat éves koromtól egyedül ne­veltem fel három gyermekemet, kö­zülük egy még odahaza van, de a karácsonyi ajándékokat már a három unokának is vásárolom. Az ünnepek­re összejön az egész család. Most odahaza is sok munka vér ránk. Ilyentájt öljük a disznót, s persze a hagyományos süteménysütés sem maradhat el. Az ünnepek előtt és az ünnepek között szabadságot veszünk ki, összejön így egy-két hét. Tulaj­donképpen ez a mi nyalásunk. Az asszonyoktól megtudom, hogy egyszer-kétszer voltak közös kirándu­láson. Hogy mikor?... A hirtelen tá­madt vitából kiderül. Jő néhány év eltelt már azóta. Igaz — amint mondták — módjukban állt volna gyakrabban is utazgatni, csakhogy idejükből erre már nem telik. A do­hányon kívül ott van még a részes­­művelés. a kert, a jószág, a háztar­tás... A szőlészetbe Indulunk, útban még megállunk egy pillanatra a gépesítési részlegen. Ez már valóban modern, inkább egy gyártelephez hasonló ud­var. Hosszú garázssorok a traktorok és a teherkocsik számára, tágas, kor­szerűen felszerelt csarnokok. A jó melegre fűtött, frissen festett szociá­lis épület tágas öltözője, csempézett zuhanyozója, otthonias ebédlője olyan, mint a patyolat. Kísérőm tájé­koztatása szerint hasonló szociális létesítmény jóformán minden gazda­sági részlegen megtalálható. Egy-két kivétel persze még akad. Ez nyilván­valóan a szőlészetre is vonatkozik, ahova érkezünk, de mér ott is dől­­goznak az építészeti csoport tagjai a borospincével, a szociális helyisé­gekkel és az irodával ellátott központ építésén. A dohánycsoport asszonyai éppen rövidke ebédszünetjüket tartják. A hideg elől a félig düledezett. félig lebontott, roskatag épület egyetlen még ép helyiségében húzódnak meg, s ott fogyasztják el száraz ebédjü­ket. De a régi kályha még legalább kellemesen felmeleglti a zsúfolt he­lyiséget. — Amióta felépült az új szövetke­zett központ, azóta saját üzemi kony­hánk gondoskodik a dolgozók étkez­tetéséről. Azelőtt a helyi vendéglő­zom. Ott a volt vezetőmtől tanultam meg a dohánytermesztés összes mes­terfogását. Amikor néhány évvel ez­előtt fiatal mérnöknó került a cso­portunk élére, én avattam be a do­hánytermesztés titkaiba, én voltam a tanácsadója. Feletteseitől tudom, hogy a dohány­­termesztés legigényesebb munkáját, a vetést mindig Csödör Ilonára bízzák. A vezetők és a munkatársai bizalmát egyaránt élvezi. Mi sem Igazolja ezt jobban mint az, hogy három éve a szövetkezet vezetőségének tagja. — Azelőtt a régi szövetkezetben sokkal nehezebb volt, mint ma — Indézl fel régi emlékeit. — Gyakran kora hajnaltól, késő estig Is dolgoz­tunk. Ma pedig ledolgozzuk a nyolc órát, s busszal szállítanak bennünket, míg régebben kerékpáron kartkáz­­tunk. Persze, ha kell, főleg a do­hánytörés Idején, szombaton és va­sárnap is dolgozunk. Nem könnyű munka, de már megszoktuk. Azért a ledolgozott harminc évet meg-meg érzi az ember. Hányszor mondom az asszonyoknak, hogy a jövő héten el­megyek végre az orvoshoz, mert fáj­­nak az Ízületeim, végül Is ez az el­határozás mindig elmarad. Szívesen beszél családjáról. A fér­je is az efsz-ben dolgozik, traktoros. Két gyermeket nevelt fel. Talán a lánya váltotta be fiatalkori vágyait. Tanulhatott, s építészmérnök lett. A fia, aki nemrég leszerelt, gáz- és víz­vezeték-szerelő, még a szülői házban Csödör Ilona a dohánycsoport egyik legmegbecsültebb tagja Kuruc Bemard növénytermesztési lyait magyarázza • —-------— ágazatvezető • szőlömetszés forté­­— „ IÄ szerző felvételei^ bői szállítottuk a korántsem ízletes­nek mondható kosztot. Az ebédeket az egyes részlegekre Is szóthordjuk. Ez a mai kivételes eset, mert még reggel nem tudtuk, hová megy majd a dohánycsoport dolgozni — jegyzi meg a kísérőm magyarázkodőan. — Az aszonyok hamarosan ollókkal fel­szerelve a szőlőbe Indulnak én meg Csödör Ilonával beszélgetek. Ö a dohánycsoport egyik legkivá­lóbb, leglelkiismeretesebb dolgozója. Gazdag szaktudása, becsületessége, kiegyensúlyozott, nyugodt, de határo­zott természete miatt, tekintélye van a társnői között. Amolyan hívatlan vezetőlük. — jóformán tizenhat éves köröm­től dolgozok a növénytermesztésben. Jóllehet tfjökorl terveim szerint a könyvelést szerettem volna tanulni a kövecsest iskolában. De 1956-ban meghalt az apám, s mivel édesanyám akkori nyugdíja alig' valamivel ha­ladta meg a háromszáz koronát, ne­kem kellett gondoskodnom a megél­hetésünkről. a tanulás pedig be nem tellesűlt vágy, régi emlék maradt. Eleinte az Űrföldi (Slovenské Pole) Állami Gazdaság növénytermesztésé­ben dolgoztam, később a tomášlkovô! Jednotában takarítottam, ma)d végül a volt Tomášlkovól Efsz-be kerültem. Azóta a dohánytermesztésben dolgo­laktk. Életének legnagyobb örömét a kis unoka jelenti. Néha azért saját maguk számára is szakítanak időt. Férjével együtt voltak egyszer üdül­tetésen a bolgár tengerparton, majd néhányszor Harkályban. Az élete olyan, mint a többi ötven és vala­hány asszonyé, a dolgos hétköznapok le nem álló áradatában. A szőlőben süpped az átnedvese­dett talaj, súlyos mázsaként ragad rá a talpra. J61 jön Ilyenkor a vastag hócipő, a hideg ellen meg a pufajka. Az efsz rendszeresen gondoskodik védőöltözetről — magyarázza kísé­rőm. Csak sajnos a fiatalok nem Igen vállalkoznak erre a nehéz mun­kára. A dohánycsoportban dolgozó asszonyok jó része túl van a negy­venen, közülük több már nyugdíjas. Az utóbbi két-három évben egyetlen­egy új fiatal munkaerőt szereztünk. Fgyre kevesebben vannak, nem Is tu­dom hogyan lesz tovább ... Talán jobban oda kellene figyelni a fiatal nemzedék Igényeire. Máshoz szoktattuk őket, mint a korábbi nem­zedéket. Számukra már mást jelente­nek a dolgos hétköznapok, mások az értékrendek, mások az élettel szem­beni elvárások... De ezek már csak a beszélgetés nyomán felldézet kusza gondolatok.,, KLAMARCSIK MARIA A nyolcvanas évek elején új gyü­mölcs lelem meg a hazai termesztés­ben és a piacon: e kivi, a napjaink­ban zajló „zöld forradalom“ egyik pompás példája. A múlt század elején a kivit Kínán kívül sehol sem ismerték a világon. Sőt, ezen a néven még a kínaiak sémi Ennek a meleget kedvelő, ízle­tes gyümölcsöt termő cserjefalnak az őshazája a szubtrópusi éghajlatú dél­kínai völgyekben, a jangce vidékén van. Ott ekkoriban jangtaonak, mi­­houtaonak nevezték, és bár szívesen fogyasztották vadon termő, cukorban gazdag gyümölcsét, sőt még bort is készítettek belőle, nem tulajdonítot­tak neki különösebb jelentőséget: nem próbálták nemesíteni. Európában először 1847-ben szerez­tek bővebb ismereteket a kínai vagy А К I VI az lehang egresről, de a piacokon csak ötven évvel később. 1904-ben tűnt föl. S akik akkoriban London­ban megvásárolták, nem tudták sza­porítani, mert a kétlaki növénynek csupán hím jellegű egyédeí voltak birtokukban, a termősök nem. Ugyan­ezért nem sikerült meghonosítani a századfordulón az Egyesült Államok­ban sem. A kivi Igazi karrierje Ü]-Zélandon kezdődött el, és ott kapta a kivi ne­vű madárról, az ország nemzeti Jel­képéről az Immár véglegesnek te­kinthető nevét. 1904-ben egy ottani farmer, megszerezte Kínából a nö­vény magvait. A kihajtott növények gyors növekedésnek Indultak s né­hány évvel később a kis ültetvényen megjelentek az első gyümölcsök. Eredménye másokat Is buzdított. Két új-zélandi nemesítő megteremtette a kívltermesztés alapjait, s a kivi ma Oj-Zéland legfőbb kertészeti növé­nye. 1950-ben már 13 hektáron ötven tonna gyümölcs termett, és 1990-re szeretnék elérni a 300 ezer tonnát. Európában ma a legnagyobb ültet­vények a Földközi-tenger környékén vannak, de sikerrel termesztik a ki­vit a La Manche-csatornában fekvő Guernasey-szlgetén Is; ez a legésza­kibb pont, ahol meghonosodott. Maga a kivi fás szárú, terebélyes, kilenc méter magasra növő cserje, amely leginkább a szőlőhöz hasonlít­ható, Tövének vastagságához, a ter­més méretéhez képest levelei terje­delmesek. Családjának három nem­zetsége mintegy 350 fajt számlál. Ma­ga a 40 fajból állő Actinidia nem­zetség tagjai Afrika kivételével az összes kontinens trópusi területein honosak, többségük melegkedvelő. Ä növénynek nagy a vízigénye, s a la­za, nem meszes talajt szereti. A kétlaki cserje nővlrága krémszí­nű, benne szabadon ül a termő, mely­nek segítségével könnyen porozható. Termése — szőkébb értelemben ezt nevezik kivinek — szőrös, kívülről barna, belülről sárgás-zöldes. Lesze­désekor még többnyire kemény, az­tán a tárolás több hétig tartó Ideje alatt megpuhul, fogyaszthatóvá vá­lik. Hónapokig tárolható károsodás nélkül. Virágzáskor a kivi cukorban gazdag, mézgaszerű anyagot választ ki: ezt a tintagyártás egyik alapanya­gaként, a papír- a festék, valamint különféle ragasztők gyártásában hasz­nosították. A gyümölcs karrierjét azonban nem Ipari felhasználásának, hanem kelle­mes ízének, magas élvezeti értékének köszönheti. Nemcsak finom, hanem egészséges Is: nagy mennyiségben tartalmaz vitaminokat és az emész­tést segítő enzimeket. C-vltamin-tar­­talma igen magas. Egy átlagos gyü­mölcs súlya kb. 100 gr, tehát az ember napi C-vltamin-szükségletét (60—100 mg) egyetlen kivi elfogyasz­tása fedezni tud|a. A felvágott kivi smaragdzöld szí­nét a klorofill ad|a, amelyet — a növényvilágban szinte egyedülálló módon — a termés érése folyamán megőrzi. A fogyasztók legjobban természete­sen a friss kivit szeretik. Érettségét rendszerint a néhány hónapos hűtő­házi tárolás során éri el. T-T

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom