Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)
1988-12-09 / 49. szám
1988. Secemfier 9. SZABAD FÖLDMŰVES 5 A betakarítás utolsó pillanatai... (Illusztrációs felvételek) Az első hóval... fel szövetkezetünktől, mi viszont Ilyen mennyiséget naponta képesek lettünk volna szolgáltatni. Tehát valahogy hiányzott a rugalmasság, az üzleti szellem a felvásárlók részéről, bár végül Is sikerült megoldani a felmerülő problémákat. 'Az Idén Fegyverneken (Zbro)níky) is viszonylag korán lehullott az első hó. Még november vége előtt vagy egy héttel. De a helyi Májas 9. Egységes Földműves-szövetkezetben éppen aznap befejezték az őszi mezőgazdasági munkákat. Vagyis: a természet fehér ajándéka az áldomás napjára érkezett meg — mintegy szimbolikusan eltakarva az esztendő gondjait-fáradalmalt. ján Skobla mérnök, a 3 ezer 510 hektárnyi szántóterületen gazdálkodó szövetkezet növénytermesztési főágazat-vezetője látogatásunkkor elégedetten nyugtázta, hogy a tél korai érkezése nem lepte meg a tagságot. — Az őszi munkák végzésére felettébb felkészültünk. Tudtuk, hogy csakis lói szervezetten, szilárd munkafegyelemmel végezhetjük el az igényes munkákat. Mert ugyebár az időjárás viszontagságait előre sosem lehet kiszámítani. Voltak ugyanis esztendők, hogy még decemberben is dolgozhattunk a határban, de nem egy alkalommal már az októbert kedvezőtlen Időjárás beüzte a földekről az embereket és a gépeket egyaránt. Ezúttal szintén korán — és eléggé váratlanul — érkezett a tél. Aminek kimondottan örülünk: a tervezett területen (1700 hektári telles mértékben sikerült elvégeznünk a mélyszántást. Igaz. néhány szombatot meg vasárnapot Is felemészetett ez a dologtevés és nyűftott műszakokban Is dolgozunk — de mint a későbbiek folyamán kiderült, megérte. Az őszi munkák közül a következőként szeretném megemlíteni, hogy 1200 hektáron elvetettük a búzát. Hogy mely fajtákat részesítettük előnyben. Feltételeink közepette az utóbbi években a „Hana“, a „Viglnta“. valamint a .Danubia“ érvényesült a legjobban. Remélhetőleg a Jövő évi betakarításkor sem csalatkozunk ezekben a fajtákban. A fegyvernek) szövetkezetben az ősz folyamán 100 hektárnyi területen vetettek őszi repcét, mintegy 30 hektáron Perkőt és ugyanakkora területen őszi takarmánykeveréket. A betakarítási munkálatokkal kapcsolatosan megjegyzendő, hogy a cukorrépát 30 tonnás átlagos hektárhozammal sikerült begyűjteniük — még november 10-én. Igaz. gyengébb volt a termés, mint remélték. Vagyis hogy, a tervezett mennyiség megtermett, de a betakarításnál voltak komolyabb veszteségek. Fűszerpaprikát az idén is 35 hektáron termesztettek. Az eredmények ezúttal azonban Jobbak voltak, mint 1987-ben. A 37 hektáron termesztett szabadföldi paradicsom összesen több mint 700 tonna terméssel szolgált, ami a tervnek megfelelő mennyiség. — Ami végre hosszú idő után újBeszélgetésünk további részében párhuzamosan a szemes kukorica és az öntözés került szóba. Skobla mérnök megemlítette, hogy az említett növénykultúrát 280 hektáron termesztették és 5,02 tonna termést szántottak tető alá átlagosan egy hektárról. Persze, a hosszan tartó szárazság ilyen vonatkozásban is megtette a magáét. Ahol öntözték a kukoricát — mintegy 40 hektárnyi területen —,7,7 fent jól termett, az a szólő. A 90 hektárnyi termőterületről több mint 800 tonnát szüreteltünk. Az Igencsak gyenge esztendőket követően ezúttal örülhetünk a bő termésnek. Hiszen 2—3 éve egyáltalán nem dicsekedhettünk a szőlővel, Igaz, nem csupán a ml szövetkezetünk — elmélkedik a növénytermesztési főágazat-vezető, — Köztudott, voltak a kemény téli fagyok — két évben is —, aztán meg a nyári légverés sújtott. Ezúttal viszont bőven akadt mit begyűjteni. Problémamentesen viszont most sem alakultak a dolgok. Itt szeretném meglegyezni, hogy a felvásárlás gépezete eléggé vontatottan, akadozva működött. Hiszen Seredben és Nyitrán (Nitra) hetente összesen mindössze 30 tonnányi szőlőt vásároltak tonnás átlagos hektárhozamot könyvelhettek el a fegyvernekiek. Micsoda örlási különbség! i Most már minden egyes erőgépet és szállítójárművei tető alá helyeztek. Nincs azonban megállás. Kezdetét vette a téli nagyjavítások időszaka. A nemrégiben még a határban szorgoskodők — többek között Ambrusa józsef, jancsó István, Michal Haščák, Jozef Michalke, Jozef Farbiak — néhány hétre a géplavitó műhelyben találtak otthonra, hogy a 4 Kirovecet, a 3 Skoda 180-ast a 8 Skoda 120-ast meg a többi gépet a lehető leglobban előkészítsék a következő, végképp nem igénytelen munkálatokra. (susta) CSENG Messzire hallani a leleszi fielest Május l-'je Egységes Földműves szövetkezet gazdasági udvarában, merre a kovácsműhely. Nem csodálkozik ezen senki — legfeljebb a tájékozatlan idegen —, hiszen a jó üllő hangja vetekszik a harangéval. S egy híres kovácsmesternek milyen is lenne az üllője? Kemény és messze hanazó. Sütz lános kovácsmester mindig is kényes volt szerszámaira, különösen az üllőre, mert az mindig jelzi a mester rangiát, tudását. A kovácsműhelyben elég sokan álldogálunk. — Be-bejönnek ide a fiatalok, tréfálkozni, beszélgetni, melegedni — mondta a mester. Most is körülveszik őt, megy a tréfa, az ugratás. János bácsi kellemes, szórakoztató egyéniség. De a keze meg nem áll. Még ha egy kicsit megpihen, akkor sem bírja ki, hogy a mellette elhaladónak a nyaka közé ne spricceljen egy kicsit a tűztér melletti hűtővizes tartályban lévő bizonytalan színű löttyből. Aztán elfordul és olyan ártatlan képpel néz egy másik irányba, mint a ma született bárány. Még harangszó is hallatszik hozzá, mert felzeng az üllő és a vas a mester kemény kalapácsütései alatt. Másnak egyhangú zene, az ő fülének ma is szimfónia. Azon tűnődöm, vajon két legfontosabb szerszámának miniatűr szerves másolata, hallócsont falnak láncolatában az üllő és a kalapács hány száz ezer vagy talán millió leütést továbbíthatott dobhártyájától agya felé a munkában töltött esztendők alatt. — Az életemről regényt lehetne írni — mondja lágyan. — Mi tlzenketten voltunk testvérek, tizenegy fiú és egy lány volt a családban. En voltam a hetedik fiú. Apám kerékgyártó mester volt. Nagyon szigorúan bánt velünk. Valamennyiünket kttanítatott. Hárman tanultuk ki a kovácsmesterséget, három testvérem a kerékgyártó szakmát tanulta ki. Egyik öcsém a suszterszakmát sajátította el. A többiek hivatalnokoknak és kereskedőknek tanultak ki. — János bácsi mikor született? — 1909-ben, Gorondon. Ez a tanya Kárpátalján van. Aztán Kerepecen laktunk sokáig. Vándoroltunk, mindig oda mentünk, ahol munka volt. — Leleszen mióta lakik? — Nekem három lányom van, mind a hárman Leleszre főttek férfhez, így 1962-ben lőttem Ide Munkácsról. Az egyik lányommal és a vömmel lakom. Sütz János 11 éves korában kezdte a szakmát. — Azari Lászlónál tanultam a mesterséget. Jó iskola volt. Két tanulót és két segédet foglalkoztatott. A tanoncok azt kapták enni, amit a gyerekek meghagytak. A gazdasszony minden maradékot — kenyérhéjat, tésztamaradékot — beleaprított a tejükbe, kávéjukba. Olyan volt az mindig, mint a puliszka. „Szurtos kovács, fényes garas“, tartja a közmondás, érzékeltetve, hogy sok piszokkal jár a kovácsmesterség, de jövedelmező foglalkozás. Hogy kezdetben mi volt a fizetség? Pofon és fenékenrúgás. Az inasnak hamar meg kellett tanulnia, mennyi Ideig kell a vasat a tűzben tartant. Mert akár kemény maradt, akár elégett a munkadarab, kijárt a fenyítés. — Egyszer, tnaskoromban, kerestem ötven koronát — meséli János bácsi. — Egy úrvezetőnek csináltam éket a kocsijába. De a mesterné szemmel tartott, mint az adorjáni pap a malacát. Mikor meglátta a pénzt, olyat, plslantott, mint a files tallér. Alig várta, hogy elmenjen a vendég. Lecsapott az ötven koronára. Ktállhatatlan gonosz perszóna volt a mesterné. Rám bízta a legkisebb gyerek gondozását. Csípésekkel, döfkődésekkel annyira magamhoz „édesgettem“ a csöppséget, hogy már a puszta látásomtól sivalkodott, mintha egy pokolfajzatot látóit volna. Így aztán felmentettek a .^zárazdafkaság" alól. De a cipőtisztítást nem úszhattam meg. Hat gyerek volt. Mindegyik gyereknek két pár lábbelije volt: egy viselő és egy ünneplő. Sokszor éjszakába nyúlt, mire ktsuvickoltam a felsőrészüket. Immár hetven éve veri a vasat János bácsi Életében sok mindent csinált: kerítést, szegecseléssel, akkor, amikor Kárpátalján hegesztésről még nem is hallottak, hordóra vasabroncsot, szekerekre és más, fából készült szerkezetekre „erősítő vasalást“. Az édesapja készítette szekereket, hintákat, kocsikat mindig ö vasalta be. Soha nem tudott meglenni munka nélkül. Ezért elég sokat vándorolt, egyik faluból a másikba ment. ^ ■ ■ 0 ULL Kommenciós kovács volt. Minél több helyen dolgozott, annál nagyobb volt a tekintélye. — Patkoltam, éleztem az ekét. a boronát meg mindent Hogy mennyi volt a fizetség? Hát például, ha kivertem egy ekevas élét, egy véka búzát kaptam érte. Meq volt mindennek a tarifája, jól kerestem én akkor is. De fene bánfa hegy elmúlt ez a világ. Ha nem volt más tennivalója, otthon .Jcolompárkodott, üstöket, edényeket foltozott. — Szeretném én azt, ha annyi koronám lenne, ahány lovat megpatkoltam életemben. Gazdag ember lennék, mennyire gazdag ember ... ' — Most nem az? Az idős ember rámnéz, elneveti magát. — Ahogy vesszük. Pénzem nincs sok, örömöm annál több. Tíz unokám és két dédunokám van. Ő, nyugdíjas vagyok én már nagyon régen, havonta 1500 koronái kapok. Mindennap, olykor még szombatonként is, bejár a műhelybe. Napi nyolc órát dolgozik nyolcvanadik életévében Is. иду jön a műhelybe, mint pap a templomba. Elsőnek érkezik és utolsóként megy haza. Soha egy percet nem késett a munkából. János bácsi, az utolsó mohikán. A mester már gyémántdiplomát érdemelne. De ebben a szakmában ilyesmit nem osztogatnak. János bácsi naponta harminc ekevasat élez meg. Most bronzszögeket készít, Ahogy mondja, tizenkét garnitúra boronát kell megfavítant. Nagy élvezettél végzi a munkát. De a „munkák munkája“ az 0 számára a lópatkolás volt. Hány ménes kitelne azokból a lovakból, amelyeket 6 megpatkolt! A huszároknál szolgált Kroméríiben, ott is sok paripának a talpára felverte a vasat. — Kell-e még lovakat patkolni? — érdeklődöm kis szünet után. Összevonja szemöldökét, keményen mondja: — Sajnos, lassan elfogynak a lovak. Pedig patkó van bőven. Szépen sorakoznak a polcon, nemigen lehet hiány a szerencsébe. Mert Bodrogközben is ismerik a babonát: ha a küszöbre szögezett patkó befelé fordul, vagyis szára a lakás felé, domborulata kifelé néz, akkor a kívülről fövő baft Igyekszik elhárítani, ha pedig fordítva, akkor Inkább szerencsét jelent, amit nemigen enged ki a házból .Régen képesnek tartottak a tej „megrontásának“ megszüntetésére, az állatok betegségének a gyógyítására is. A sertésvályúba is beletették, hogy a disznót megvédje a „rontástól“. A kovács is a maga szerencséjének a kovácsa? János bácsi elégedett ember. Itt, a javítóműhelyben sok fiatalt megtanított az idős mester a fizikai munka szeretetére. Mert a fiataloknak és a tűznek köszönheti fiatalságát ö maga is. Nem annyira annak, ami körülötte, hanem amt benne lobog. Tele van életkedvvel, köpésággal, huncutsággal. János bácsi a „tüzes paripákat", a kerékpárokat és a tűzről pattant menyecskéket kedvelte a legiobban. A nyáron vásárolt 2 ezer 800 koronáért egy versenykerékpárt, ahogyan ttt mondják: futóbiciklit és minden vasárnap elkartkáz vele Királyhelmecre /Kráľ. Chlmec) vagy Nagykapósra (Veľké Kapušanyj a futballmeccsre. Fiatal korában ő maga is fiktív sportoló volt. — Hány üllőt nyűtt el életében, János bátyám? — Hármat. Ez a negyedik. Az üllőt kivéve minden szerszámot magam készítettem. Beleértve a különböző nagyságú kalapácsokat ts. — Említette, hogy fiatal korában sokat csavargóit, bizonyára beszél is néhány nyelven? — Ez így igaz. Harmincéves koromban nősültem. Egy helyen csak két-három hónapiq tartózkodtam. Jól beszélem a cseh nyelvet, de tudok lengyelül, románul, oroszul és ukránul is. Nézem a mester kezét. A tenyere alighanem azbesztből van. Elejtem a meleg boronaszöget, ő úgy tartja a markában, mintha eqy hűvös fekete márványdarabot fogna. Incselkedik velem, fog fám meg a másikat, az egyáltalán nem meleg... ILLÉS BERTALAN
