Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)
1988-11-04 / 44. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES 1988. november 4. HORGÁSZAT 9 HORGÁSZAT • HORGÁSZAT HORGÁSZAT 9 HORGÁSZAT 9 HORGÁSZAT HORGÁSZAT 9 HORGÁSZAT 9 HORGÁSZAT Alig pitymalllk még, ám az ipolykeszi (Kosihy nad Ipľom) Kalmár György már az iitött-ko* pott sokesztendős falusi szalagház előtt, a zömök tavágólőkén ül: horgászfelszerelésével bíbelődik. Először a botokat vizsgálja, ellenőrzi tüzetesen, majd az orsókat veszi sorra... — Korán van még, igaz — dünnyögi maga elé —, de már nem volt az ágyban tovább maradásom. A gyerekek tegnap este ugyanis kijelentették, hogy ma halászlét szeretnének ebédelni. „A —, hütötte le lelkesedésüket egyetlen kézmozdulattal az anyjuk —, nem lesz abbéi semmi, meglátjátok. Apátok nem fogott mostanság egy fia halat sem, csak a csalikukoricát hordja az Ipolyra, úszótanfolyamra.“ — Na várjátok csak — dühödtem fel szavain —, annyi csukát, fogast meg keszeget fogok majd, hogy hárman se bírjátok hazacipelni. — Hát most aztán igyekeznem kell, ha állni akarom a szavamat. Kalmár György egymás után három pecabotot -is előkészít, s horgot is vagy ötöt. Nem szeretne szégyent vallani a család előtt... — Valójában csupán néhány éve horgászom — emlékezik a 44 éves férfi —, Urbacsik Józseftől lestem el a halfogás apró titkait, fortélyait. Kiskoromban persze, mint szinte minden velem egvívású srác mifelénk, fözfabottal, cérnával, tűre tűzött légycsalival a patakban én is pecázgattam. ám ez inkább csak időtöltés volt, mintsem horgászás. Később meg, legénykoromban kizárólag a fociért őltem-haltam. Aztán eev időre sajnos. feloszlott a labdarúgó együttesünk, s a zajos, lármás játék után egy csendesebb, pihenést is biztosító szórakozás után néztem. És a horgászat mellett döntöttem. Amikor már Józsi bácsitól elég sok mindent megtanultam, kiváltottam a horgászén gedélyt, és vásároltam egv teljes felszerelést Mind járt az első nap mellém szegődött a szerencse. Az Ipolyra mentem, s néhány perc után egy másfél kilós csuka akadt a horgomra. Nagyot rikkantottam örömömben, hangomtól ijedten rebbentek szét a szomszédos bokrokon pihenő seregélyek. A hónom alá csaptam a felszerelést és zsákmányommal hazafelé vettem az irányt. Útközben persze fünek-fának elújs'ágoltam sikeremet. De elámult az asszony is, a még vergődő, ficánkoló vízi rabló látfán. Azóta kizárólag csak csukára horgászom. A halhúst egyébként nem kedvelem, a feleségem megeszi, csak tisztítani nem igen hallandó. A gyerekek viszont szeretik a halat, leginkább a halászléért rajonganak. Számomra elsősorban pihenés, kikapcsolódás a horgászat. Egész héten távol vagyok a szülőfalumtól, az Agrostav zvolení vállalatánál dolgozom, csak a hétvégeket tölthetem Idehaza. Akkor viszont, ha tehetem, horgászni is elmegyek. Zsémbel is az asszony elégszer. Neked, szokta mondogatni, a horgászbotot kellett volna helyettem az anyakönyvvezető elé vezetned. Imádom a természetet, sokáig elhallgatom a madarak énekét, s sokszor csak órák múltán eszmélek rá, hogy még be se vetettem a horgokat a folyóba. Sajnos, mostanság mifelénk is egytávolabb tovacsordogáló Ipolyi új, mesterséges mederbe terelték, ráadásul a közelben gátat is építettek. Ez a földműves-szövetkezetnek előnyös, hiszen jobbak az öntözési lehetőségek, ám a hal menekül. Kevés kopoltyús marad meg ott, ahol gyakran változik, emelkedik, majd pedig gyorsan csökken a vízszint. A csuka tart ki legtovább, mert a ragadozó életmódot folytató hal nem válogatós. Csak hazai kellékekkel, felszereléssel horgászom. Vasárnaponként, tavasztól késő őszig, szinte állandóan a vízparton vagyok Szombatonként azért, hiába állítja az ellenkezőjét a feleségem, segítek a háztájiban, hisz ott mindig akad dolog, tennivaló. Három éve sikerült egy több mint egy méteres, 7 kiló 70 dekás csukát partra emelnem. Augusztus huszonötödikén egy rekkenő kánikulai napon hazafelé Igyekeztem épp, amikor az egyik vízszéli bokor alatt jókora csobbanást hallottam. Na, villant át az agyamon hirtelen a felismerés: csuka rabol a fűz árnyékában, ezt az alkalmat nem szabad elszalasztanom. Sajnos csak keszegező felszerelés volt nálam. . A helyet azonban jól az emlékezetembe véstem. Néhány nap múlva azzal a szándékkal indultam el hazulról, hogy, ha törik, ha szakad, kézre, azaz horogvégre kerítem a vén ragadozót. A patakban fogtam néhány apró csalihalat, és nekivágtam az útnak. Hajnali fél ötöt mutatott az óra. Megérkeztem, elkészítettem a felszerelést, bevetettem a horgokat. Aztán vártam türelmesen. Am a remélt kapás csak késett. Úgy látszik, morfondíroztam magamban, új, más területre költözött az én csukám, vagy valaki azóta kifogta már. Délig meg se rezzent egyetlen úszóm sem. Én tovább nem várok, döntöttem, s komótosan hozzákézdtem a botok összecsomagolásához. Az egyik botot, a zsinór végén ficánkoló kishallal, még a vízben hagytam. Észrevettem ám, hogy meglódul az úszó és gyorsan pereg az orsóval a zsinór. Nagyot dobbant a szívem. Hát mégis sikerült találkoznunk, lélegeztem föl boldogan, de mentem meg is rettentem: mi lesz, ha elszakad a zsinór, s a hal el ina)? Jó fél óráig küzdöttem a jókora Jószággal. Alaposan kifárasztottuk egymást. Mintegy negyven perces csata után azonban az én csukám megadta magát: nem ellenkezett tovább, beletörődött a sorsába, feljött a víz színére és várta, hogy kiemeljem hálóval. Ä halat kerékpárom csomagtartójára erősítettem, aztán indultam Is hazafelé. A falusi csárdában mindenki megcsodálta a nagy fogást. Le is mértük a fogas ragadozót. Otthon egymás után jöttek a rokonok, az Ismerősök, s én mindenkinek adtam is a halból egy szeletet. Nekünk csak a feje maradt. Azt aztán szépen, gondosan megtisztítottam és kipreparáltam. Azóta Is, most is a konyha falát díszíti. Néha a fiaim Is elkísérnek horgászutamre, de nincs türelmük a halfogáshoz, egy-két óránál tovább nem maradnak mellettem. Az Ipoly se olyan ma már, mint régebben volt. Mostanában előfordul, hogy egy évben háromszor kipusztul a mifelénk már zabolázott folyóból a hal. Jó pár évvel ezelőtt például, tíz- meg tizenkét kilós haltetemek úsztak lefelé az árral. Legszívesebben Kúkel Zolival szeretek együtt pecáznl. Az Idén, jól mondja a feleségem, ez Ideig valóban kevés halat emeltem a partra.Sokszor esett az eső, s a zavaros habokban nehéz a horgászás. Leginkább gyalogszerrel Indulok horgászutamra. Van kedvenc horgászóhelyem Is: leginkább a patak és a folyó találkozásánál vetem vizbe a horgaimat. Szerdától rendszerint már alig várom a hétvégét, hogy jöhessek haza, s elmehessek a vízpartra is, friss levegőt szívni, természetet figyelni, madártrlllát hallgatni... • •• Kalmár György befejezi a rakodást, a botokat hóna alá kapja, az orsókat, horgokat a vállára vethető vászontáskába, a reggelire szánt kenyérszeletek mellé helyezi és útnak indul. Ma talán, reménykedik útközben, minden eddiginél nagyobb hal akad majd horogra... ZOLCZER LÄSZLÖ re kevesebb a hal A falutól kicsit „A csalihalakat a patakban fogom“ (A szerző felvételei) VADÁSZAT 9 VADÁSZAT 9 VADÁSZAT 9 VADÁSZAT ® VADÄSZAT 9 VADÄSZAT 9 VADÁSZAT 9 VADÁSZAT 9 VADÁSZAT 9 Vadtenyésztés, vadvédelem. E hónapban folytatódik a csülkös és az apróvad vadászata. A mezőgazdasági üzemek dolgozói az őszi munkák nagy részét már elvégezték. Ezért természetes, hogy a vad a Jól fedezett, nyugodt területet keresi és lassan visszavált eredeti tartózkodási helyére. Az őz például a mezőről, erdőaljról a rengetegbe vált. November elején általában a dámvad már üzekedésben van. A róka a sűrűt keresi fel és bújja, de elvétve a mezón Is megtalálható. A borz földsáncai között tartózkodik, ahonnan csak éjszaka távozik el rövidebbhosszabb Időre. A fogoly a nádasréteken, kukoricaföldeken általában a sűrűt keresi. A fácán Ilyenkor már összegyülekezve tenyészhelyén tartózkodik. A túzok a repceföldeket keresi fel és ott ts táplálkozik. Az erdei szalonka az erdőn kívül kertekben és szőlősökben is meglapul. A természetes táplálék nyújtása mellett megkülönböztetett figyelmet szentelünk a vadföldek rendben tartásának és a kellő mennyiségű. Illetve beltartalmú takarmány biztosításának. A vad késő ősszel klsebb-nagyobb mértékben élelemkiegészKésre szorul. Ezért a hónap végén a magasabban fekvő helyeken gondoskodni kell a vad rendszeres kiegészítő, etetéséről. Az apróvad téli élelmének a be<szerzése általában nem okoz különösebb gondot a vadásztársaságok tagjainak. A nvulaknak a széna, valamint a zöldségmaradék, Illetve -hulladék egyaránt megfelel.- Ebben az Időszakban ne feledkezzünk meg a. gíyomfák döntéséről sem. A fácán és a fogoly részére biztosítsunk elegendő mennyiségű napraforgót, cirkot, muhart, ocsút, kölest, valamint lucerna törmeléket és gyommagot. A táplálékhoz rendszeresen keverjünk apró kavicsot, ami elősegíti a vad emésztését. Az etetés kezdete és befejezése nincs naptárhoz kötve. Ennek Időpontját mindenkor az időjárás, illetve a pillanatnyi szükséglet határozza meg. A vadászható vad. Novemberben Szlovákia területén az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának a vadfajok vadászati Idejéről, módjáról és feltételeiről szóló 172/1975-ös számú hirdetménye értelmében a következő vadfajok vadászhatők: szarvas, dám, őz, muflon, vaddisznó, hiűz, mezei nyúl, üregi nyúl, nyest, pézsmapocok (befogással), borz, róka, nyestkutya, görény, hörcsög, fácán, balkáni gerle, vadlűd. tőkés réce, böjti réce, csörgő réce, szárcsa, héja, csóka, szürke varjú, vetési varjú, szajkó és a szarka. November tizenötödikén befejeződik a császármadár vadászata. Az ön-SZAKLEXIKON álló és elismert fácánosokban vadászható a sün, a menyét, a nyest és a sirály. Héjakosarak alkalmazásával befogható a héja, az egerészölyv és a gatyás ölyv. A vadászati jog gyakorlása. Apróvadra csak társasvadászatokon szabad vadászni, legalább három puskás részvételével. A tartósan és alaposan körülkerített szőlőskertekben a nyúl egész évben lőhető, ám a nyulakat csak a vadgazda és a vadőr lőhet! ki. Vadrécére és vadludakra vonulás Idején Is vadászhatunk, mégpedig legkorábban egy órával napnyugta után. Ezeken a vadászatokon legalább három puskásnak kell részt vennie és legkevesebb egy vadászebet szüksé• ges igénybe venni. Szarvasra, őzre és dámra a vadászati engedélyben feltüntetett Adatoknak megfelelően szabad vadászni. Csülkös vadra tilos söréttel, szatymával és vágott ólommal vadászni, valamint peremgyújtású vagy negyven milliméternél kisebb lövedéket használni. Vaddisznóra azonban szabványos lövedékű sörétes fegyverrel is engedélyezett a vadászat. A felsoroltakon kívül azok a további kötelezettségek, amelyeket a vadászati jog. a vadgazdálkodás előírásai, valamint a vadászati etika fogalma magában felölel, minden vadász számára érvényesek. A törvény felhatalmazza a mezőgazdasági és élelmezésügyi, minisztert arra, hogy indokolt esetben megváltoztassa a védelem Idejét, módját és feltételeit. Ezért szükséges, hogy minden vidász figyelemmel kísérje a szaksajtóban megjelenő hirdetmények tartalmát. i deje, később kezdődik, mint & szarva-Könyvespolc Vadászok figyelmébe A Mezőgazdasági Könyvkiadó Vállalatnál a közelmúltban jelent meg a »Vadászati alapismereték о című könyv, amelyet dr. Borzsák Benő szerkesztett. Az első fejezet a vadászati jogi alapfogalmakkal, a vadásztársaságokkal és a hivatásos vadászokkal, a második fejezet pedig a vadgazdálkodással és a vadászattal kapcsolatos tudnivalókkal foglalkozik. Az olvasó többek között megismerkedhet a kővetkező fogalmakkal: vad, vadászat, vadgazdálkodás, vadászterület, vadásztársaság. A harmadik — és egyben legbővebb — fejezetben részletes leírás található a vadfajokról és vadászatukról. A szerzők a szőrmés nagyvadak közé a gímszarvast, a dámot, a szikaszarvast, a jávort és az őzet f szarvasfélék], a muflont (juhalakúak) és a vaddisznót (disznóalakúak); a szőrmés apróvadak közé a mezei- és tireginyulat fnyúlszerű rágcsálók], a pézsmapockot (Igazi rágcsálók); a szőrmés ragadozók közé a farkast, a rókát és a nyestkutyát (kutyafélék), a meny étet, a hermelint, a nyestet, a nyusztot, a mezei- és közönséges görényt, a borzot és a vidrát (menyétfélék], a vadmacskát és a hiúzt (macskafélék], a medvét és a mosómedvét (medve)élék); a szárnyas nagyvadak közé a császár-, Borcogási idő: Ä dámok párzási soké. Dárda. Régies elnevezése a szarvas nyársas agancsának. Innen származik a dárdás bltta elnevezés Is. Szétoszlik. Bőgés után a szarvascsapat és a csapatbikák magányba vonulnak, V e (А. I) madarat, a siket- és nyírfajdot, a vadpulykát (fajdfélék), a túzokot (túzokfélék]; a szárnyas apróvadak közé a fácánt, a fogolyt, a szirti és vörös fogolyt, a fűrjét (fácánfélék],a nagy, közép, kis és erdei szalonkát (szalonkafélék), a tőkés, böjti, csörgő, fütyülő és barátrécét, a nyári és vetési ludat, a nagy és kis liliket, a szárcsát (vízivadak), az örvös- és kék galambot, a vad- és balkáni gerlét (galambalkatúak], a hollót-, a dolmányos és vetési varjút, a csókát, a szarkát és a szajkót (szárnyas kártevők), a kék és vörös vércsét, a kába-, vándor-, kerecsen-, és kis sólymot, a héját, a karvalyt, a barna, kékes, hamvas és fakó rétihéját, a bar* . na és vörös kányát, az egerész-, gatyás-, kígyász- és darázsülyvöt, a törpe-, békászó, parlagi, szirti és réti sast (szárnyas nappali ragadozók], a gyöngybaglyot, a kuvikot, a réti és erdei fülesbaglyot, a macskabaglyot és az uhut (szárnyas éjszakai ragadozók] sorolják. A negyedik fejezetben az olvasó megismerkedhet a vadászterület berendezéseivel, így többek között a vadfölddel, az etetőkkel, az Hatókkal, a sőzókkal, a dagonyákkal, a vadrejtőkkel, a vadászházzal, a magaslessel, a cserkészúttal, az ötödik fejezetben a vadbetefcégekkel és az ellenük való védekezés alapjaival, a hatodik fejezetben a trófeák kikészítésével és bírálatával, a hetedik fejezetben pedig a golyós és sörétes vadászfegyverekkel. A nyolcadik — és egyben utolsó —• fejezet a vadászkutyák (agarak, köpök, vizslák, kajtató-, kotorék- és vérebek, vaddisznós kutyák) csoportosításával és idomításával kapcsolatos tudnivalókat ismerteti. A könyv végül gazdag irodalomjegyzéket tartalmaz. A 67 ábrát és 15 táblázatot tartalmazó könyv Magyarországon 118 j or intért vásárolható meg. (bara) „Ma is csak csukázni fogok“
