Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)

1988-10-07 / 40. szám

1988. október 7, SZABAD FÖLDMŰVES--------------------------------­t 13 A TERMŐFÖLD VÉDELMÉBEN Hazánkban az élelmiszerekből való Bnellá­­tottság nemcsak élelmezési, hanem politikai és stratégiai jelentőségű kérdés. Ebből a szem­szögből kell mérlegelni a világpiacon uralko­dó gazdasági-kereskedelmi viszonyokat, ame­lyek időszerűvé teszik a mezőgazdaság inten­zív fejlesztését, a talaj védelmét és a termő­föld ésszerfi kihasználását. A CSKP XVII. kong­resszusa után a földművelők arra összponto­,,'Az élelmiszerekből való ön­ellátás megteremtésének kul­csa a termőföld, amely a me­zőgazdaságnak alapvető és pó­tolhatatlan termelőeszköze. Az utóbbi harminc esztendő folya­mán azonban a mezőgazdasági terület 300 ezer hektárral csökkent, ezen belül a szántó­föld 175 ezer hektárral. Ma alig jut 30 ár szántóföld egy lakosra számítva. Ezért min­dent meg kell tennünk, hogy ez a terület tovább ne csök­kenjen, hogy megőrizzük, sőt növeljük a termőképességet“ — mondta a közelmúltban elhang­zott egyik beszédében Július Varga, az SZSZK mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi minisztere. Lássuk, milyen a helyzet fezen a téren a Rozsnyói (Rož­ňava) járásban, ahol az előző évtizedben közel 4 ezer hek­tárral (ebből ezerötszáz hektár volt a szántó) csökkent a me­zőgazdasági terület. Am a nyolcvanas évek elejétől gyö­keres és örvenedetes fordulat állt be, vagyis pozitív eredmé­nyek születtek a termőföld vé­delmében. A járás vezetői a termőföld védelmével kapcsola­tos súlyos gondok orvoslásá­ban végre érdemleges ered­ményt könyvelhettek el a jog­szabályok, rendeletek, konkrét intézkedések végrehajtásával. Képesek voltak korlátozni a legjobb minőségű talajok kivo­nását a mezőgazdasági terme­lésből. Kétségtelen tény, hogy­­a lakóházak, utak, gyártelepek építéséhez terület kell. Két do­log azonban senki számára sem lehet közömbös: hogy erre a célra mekkora és milyen mi­nőségű termőképességű földte­rületet vesznek Igénybe. A Rozsnyél járásban az eltelt nyolc év folyamán valamivel több mint 200 hektárral csök­kent a szántóterület. Elégedettségről azonban sző se lehet, hiszen a termőföld védelmének előtérbe helyezésé­vel egyidejűleg még nem sike­rült általános érvényű gyakor­latként bevezetni azt, hogy a termelésből kivont földterületet legalább ugyanakkora termé­ketlen terület rekultiválásával pótolják. A talaj szakszerű megműve­lése, termőerejének fokozása és ésszerű kihasználása terén Is sok még a tennivaló. A járás mezőgazdasági területének 52 százaléka a hegyi, Illetve hegy­aljai, 35 százaléka a burgonya­­termelő, 13 százaléka pedig a ré­patermelő körzetbe tartozik. A' talajelemzés legújabb kimutatá­sa szerint a mezőgazdaság) te­rületnek közel harminc száza­léka — ennek egvharmada szántóföld — a levegő és a vfz Ipari szennyezettsége miatt sltották erőfeszítéseiket, hogy az alapvető élel­miszerekből önellátók legyünk. Ma ezt a célt szolgálja a növénytermesztés és az állatte­nyésztés intenzív fejlesztésének programja. Az országban ugyanis gyakorlatilag kimerültek a termelés növelésének külteljes lehetőségei. A további termelésnövekedés csak akkor érhető el, ha minden területen kiaknázzuk a tudo­mány és technika eredményeit. zépkötött, harminc százaléka pedig kötött. A művelés során a hatalmas súlyú erő- és mun­kagépekkel nagymértékben ta­posott, tömörített, kötött tala­jokat az őszi mélyszántással csak kis mértékben tudják fel­lazítani, ezért van nagy Igény — évente a szántóterület tíz százalékán — a 60—70 centi­méter mély alaptalajlazításra. De a gazdaságok érthetetlen okokból többnyire kihagyják ezt a fontos műveletet a ter­mőképesség fokozására szolgá­ló hatásos beavatkozások sorá­ból. Folyamatosan kellene végez­ni a savanyú kémhatású tala­jok mésztrágyával történő javí­tását. Ehhez azonban, nincs ele­gendő közömbösítő anyag. Az égetett mészből mindössze a fele mennyiséghez juthatnak hozzá a mezőgazdasági üze­mek. A mezőgazdászok tudomá­nyos módszerek alkalmazásá­val, vagy anélkül művelik az évezredek alatt létrejött termő­réteget. Évente több tízmillió koronát emészt fel a talaj vé­delméért folytatott mindenna­pi harc. A Jövőben sok függ majd attól, hogyan fogják be­tartani a termőföld védelmére hozott törvények jogszabályait. Csínján kell bánni a „kivéte­lek alkalmazásával a paragra­fusok „kiskapuinak“ a nyitoga­­tásával. A kiváltságok osztoga­tásával csak hatálytalaníthat­juk a szigorú rendeleteket, amit aztán már minden föld­igénylő — ipari üzem — „hiva­talosan“ akar majd megszegni. A törvény azért és azáltal tör­vény, hogy mindenkire érvé­­nyes(fthető). Annak végrehaj­tói pedig azért végrehajtók, hogy azt maximálisan tisztelet­ben tartva kivétel nélkül érvé­nyesíti tesjsék. Ha ezt az elvet nem tartják tiszteletben, úgy járnak a törvényekkel, mint a sok egyéb' intézkedéssel: ha­tástalan frázissá zsugorodnak. Szerencsére a Rozsnyó! járás Illetékesei az űj földtörvény hatályba lépése óta nagyító alá vesznek és megvizsgálnak min­den olyan kérelmet, tervet, amely a szántóterület csökken­tését vonhatná maga után. Az új rendeletekkel azonban csu­pán szigorítani tudják a váro­soknak és az Iparnak a termő­földeken való terjeszkedését. A jövőben továbbra Is a pénzesz­közök nagysága és felhasználá­sának módja, a gépi technika és a helyes agrotechnikai mód­szerek alkalmazásának minden­kori színvonala fogja meghatá­rozni a talajvédelemre Irányu­ló össztársadalmi törekvések eredményességét. Korcsmáros László csökkent termőképességű! A ta­laj védelmén kívül további fon­tos teendő a talaj termőképes­ségének a növelése. A hetve­nes években 15 ezer 500 hek­tár mezőgazdasági területen végezték el a talajjavítási mun­kákat. A hetedik ötéves terv­időszakban további köze! két­ezer hektárnyi mocsaras terü­letet lecsapoltak. A 8. ötéves tervidőszakra pedig a követke­ző feladatok megvalósítását tűzték ki célul: e szabad med­­rű patakok szabályozásával 1600 hektár lápos területet tesznek majd megművelhetővé. Továbbá kilencszáz hektár be­hálózó öntözőberendezés és két víztározó építésével számoltak. A talajtant és növényápolási kutatóintézet szakemberei táv­lati tervet dolgoztak ki a par­lagon heverő földek visszahó­­dítására. Ennek alapján több száz hektár eddig kihasználat­lan területet lehetne termővé tenni, ha sikerülne megváltoz­tatni a talajok fizikai és ké­miai összetételét. Itt nemcsak a mezőgazdasági területekről van sző. A falvak belterületén, az Ipari és mezőgazdasági üze­mek épületei között lévő terü­leteket, az alkalmi szalmalera­­katokat Is be kell vonni a mű­velésbe. Sajnos, a több mint hét és fél év elteltével nyilvánvalóvá vált, hogy a tervbe vett 1600 hektárnyi terület lecsapolási munkáinak csupán a háromne­gyed részét az ötéves tervidő­szak végéig képesek elvégezni. Pedig ezen kívül még vagy 4 ezer hektárnyi rét és legelő te­rülete vár alagcsövezésre. Az öntözőberendezések építésének a megkezdését is a következő ötéves tervidőszakba sorolták át pénzeszköz hiánya miatt. A járásban mindössze két hegy­vidéki gazdaság rendelkezik összesen 200 hektáron üzemké­pes öntözőberendezéssel... A talaj termőképességének a növelésére jelentős anyagi és pénzeszközöket mozgósítanak. Klasszikus rekultlválássel — melynek keretében ebben a tervidőszakban hatvan százalé­kos állami támogatás mellett 106 millió korona értékű mun­kát végeznek el — évente 10 ezer hektáron növelik a szán­tók, a rétek és a legelők ter­méshozamát. A fákkal, bokrok­kal benőtt területek visszahódí­­tájára azonban csupán egy Ka­bar típusú speciális gépet hasz­nálnak, ezzel azonban még eny­híteni Is alig sikerült a lege­lők tisztításának égető gond­ján. Az altalajlazftásra is megkü­lönböztetett figyelmet kellene fordítani, ugyanis a tálatok mintegy hatvan százaléka kö-Nemcsalc a látogatók, de a szakemberek szá­mára is igazi újdonság­nak számított a Nyitral (Mitra) Mezőgazdasági Főiskola gépesítő tanszé­kén kifejlesztett mákbe­­takarító adapter (1). Az E 512-514-516-os kombáj­nokra szerelhető adap­ter prototípusának pró­baüzeme tavaly volt, a Dolná Krupá-i Efsz-ben; harminc hektár termést takarítottak be vele, gya­korlatilag mindennemű üzemzavar nélkül. A be­rendezés teljesítménye 1,2 hektár óránként; so­rozatgyártására egyelőre nincs vállalkozó, de mi­vel sikeresen vizsgázott, remélhetőleg erre sem kell sokáig várni. AGROKOMPLEX ’88 - Gépújdonságck (4) A dohánytermesztés Bulgáriában a fontosabb mezőgazdasági ágazatok közé tartozik, s ennek megfelelően a bolgár gépipar Is számos spe­ciális gép és berendezés gyártásával járul hozzá eredményes műveléséhez. Ilyen például a KT—4,4 dohánykultivátor, a „TRAKIA“ elnevezésű ve­tőgép, a PSHT—15 per­metezőgép vagy a KT—2 E típusjelű „dohánykom­­bájn“. Az erőforrás, egy­úttal a hordozó vala­mennyi esetében a 2. ké­pünkön látható MTZ—80 T „BOLGÁR“ típusú por­táltraktor. Teljesítménye 59 kW, tehát 80 lóerő, aljmagassága 1,33 m-lg növelhető. Az említetteken kí­vül a dohányműveléshez szük­séges összes egyéb bolgár gyártmányú adapter és beren­dezés szabványosítva csatlakoz­tatható hozzál azokkal egye­nek számított a kiállításon az AYANOT—В típusú, Izraeli gyártmányú öntözőberendezés. 3. számú felvételünkön csak a „fele“ látható, a másik szárny vele teljesen szimmetrikus, és góen egy csatlakozással 2,8— 3,2 hektárnyi felület öntözhető vele. A pontos kiképzésű fúvó­­kák rendkívül egyenletes víz­eloszlást biztosítanak, s külön érdekesség, hogy a vízhez tét­temben a szófiai AGROMACH1- NAIMPEX kereskedelmi válla­laton keresztül rendelhető meg. • •• S végezetül: Igazi különle­gességnek, mondhatni csemegé­együttesen 80 méter fesztávol­­ságot tesznek ki. Az önjáró be­rendezés meghajtását hldromo­­tor biztosítja, haladási iránya egyenes, tehát sávosan öntöz, tápvezetéke 200 m hosszú, te­hát a vízforrás helyétől füg­szőleges arányban különböző nyomelemek is adagolhatók. Az öntözőszárnyak horiztontállsan állíthatók, legnagyobb magassá­guk 2,5 méter. (vass)' Téli takarmánynak Ä vadkáposztából az erőteljes levélzetet fejlesztő típusokat kiemelve jutottunk el a takarmánykelhez. Csak a magfogá­soknál okoz némi problémát hogy a virágzó táblák között legalább 1000 méter izolációs távolságnak kell lennie. Szárhosszűsága alapján többféle típust különböztetünk meg. Az alacsony takarmánykelnek rövid a főhajtása, levelei rozet­­taszerflen helyezkednek el. A magasnál a szárhosszűság a 140—150 centimétert Is elérheti. A kettő között találjuk a kö­zépmagas fajtákat. A legigényesebb káposztafélék közé tartozik' a takarmány­kel. Növekedéséhez 15—20 C-fok is elegendő. Kiemelkedik a fagy- és télállósága. A kifejtett növények a mínusz 25 Cél­­slus-fokban sem fagynak ki. Enyhébb teleken zöldleveles ál­lapotban telel át. Fényigénye közepes, a gyenge árnyékot el­viseli, bár a fény csökkenése értékének arányában megnyú­lik a torzsája, és csökken a levélterülete, mert ez alsó leve­leit fokozatosan ledobva úgynevezett „üstökös formát“ vesz fel. Csírázáskor és palánfakorban Igénye! feltétlenül vizet, ké­sőbb a szárazabb periódusokat jó! átvészeli. Gyökérzetének megerősödése után akár öntözés nélkül is termeszthető, ha a talaj vízzáró rétege nincs túlságosan mélyen. A vizet na­gyon 16! hasznosítja és meghálálja, akár 50—80 százalékkal Is több zöldtömeget ad. A talajjal szemben nem Igényes, de a sós talajt nem ked­veli. Optimális hozamot 16 vízgazdálkodási területen kapunk. Vízállásos, belvizes helyeken fagykár, rothadás léphet fel. Közepes tápanvaglgényü. Szerves trágyázni nem szükséges, és a műtrágyalgénye Is lényegesen alacsonyabb, mint a többi káposztafélének. Nitrogénból Igényel a legtöbbet, ezt követi is kiváló a fodroskel a kálium és végül a foszfor. Talaj-tápanyagszlnt|étöl függően' 200—500 kilogramm pétlsó, 100—300 kilogramm kállsó, 100— 400 kilogramm szuperfoszfát adható hektáronként. Tenyészideje a felhasználás, illetve a vetés idejétől függ. Májusi vetésnél 70—90 nap, júliusinál 80—100 nap, míg a szeptemberinél 150—200 nap alatt ed nagy tömegű zöldtakar­mányt. Termesztésére a közvetlen helvrevetés lavasolhatő, ez jőve! korszerűbb a palántázásnál. Nagyon fontos a vetés Időzítése. ’A talajnak megfelelő nedvességgel kell rendelkeznie ahhoz, hogy az elvetett mag gyorsan csírázásnak induljon. Ezt kü­lönösen az öntözetlen másodvetéseknél vegyük figyelembe. Aszályos időben várjunk, akár 20—40 napot is a vetéssel. 'Helyrevetését a többi káposztaféléhez hasonlóan végezzek, 1,5—2.5 centiméter mélyen. Az 50—70 centiméteres sortávol­ságon belül a tövek 15—20 centiméterre legyenek egymástól. Tavasztól őszig folyamatosan bármikor vethető. Vetésidejét a felhasználási Igényhez Igazítsuk. A takarmánykel kiváló másodvetésű növény. Ä korán leke­rülő zöldség, takarmánynövény vagy kalászos gabona után vethető. Lényeges, hogy nyári—ősz eleji vetéseknél ülepedett, aprómorzsás szerkezetű talajunk legyen. Megfelelő mennyiségű természetes csapadék tatán azonnal végezzünk könnyű slmítóval vagy hátára fordított fogassal egy talaflezárást. Komblnátort ne használjunk, mert a pálcás hengerek után a talaj felső része kiszárad. Vetésre bármilyen vetőgép felhasználható, amellyel a fenf említett követelmények szerint tudjuk a magokat a földbe juttatni. * Legnagyobb' figyelmet I kelés körülményeire fordítsuk. Ahol az öntözés rendelkezésre áll, ott kelést segítő, többszöri kis adagú, jól porlasztott vizet juttassunk ki. Későbbi ápolást munka közé tartozik a gyomtalanítás. Legalábbis egyszer, de Inkább kétszer végezzük a sorközművelést, amíg kicsik a növények, hogy a fejlődő gyomok elpusztuljanak, illetve a gyökérfejiödés felgyorsuljon. A káposztafélék között a legmagasabb beltartalmi értékű. Fehérjéből az Időjárás és a termesztési mód szerint 3—6 szá­zalékot, szénhidrátból 3—3,5 százalékot halmoz fel. Száraz­anyag-tartalma eléri a 12—15 százalékot. Nagy zöldtömegé­nek 40—50 százalékát az értékesebb levél képezi. Nagy ka­rotín- (1—1,5 százalék) és C-vitamin- (100—110 mg száza­lék) tartalmú takarmány, amelynek főleg mint téli zöldta­­karmány van jelentősége az állattenyésztésben. Nyugat- és Észak-Európában, az USA-ban, a Szovjetunióban a szarvasmarhák és a baromfiak takarmányozásában sokkal jobban elterjedt, mint nálunk. Húsos szárának bele a karalá­bé helyettesítésére jó minőségű emberi táplálék. A takarmánykel különleges előnye, hogy a szokásos vege­tációs Időszakon túl. szinte egész télen át zöldtakarmányt biztosít az állatoknak. Fagymentes téli napokon zöldtakar­­mánybázist adhat a szarvasmarhának, kukoricával keverve füllesztés után silóként is felhasználható. Vadászati célra őz, szarvas, mezei nyúl és egyéb apróvadak természeti elede­léül szolgál késó ósztöl tavaszig. Mint biztos vadtakarmány, a vadászatot is elősegítheti. Magas szára miatt a hő alól is kilátszik, így a vadak akkor is eleséghez juthatnak, amikor már más ilyen takarmány nincs a földeken. Igénytelensége miatt egyszerű gépi technológiával ter­meszthető mind fő-, mind másodkultűrában. Olcsó, könnyen kezelhető nagy zöldtőmeget hoz a legkülönbözőbb állatok számára. Hozama hektáronként 50—80 tonna között mozog. Szárítmánynak különösen gazdaságos, tápláló. (Magyar Mezőgazdaság)

Next

/
Oldalképek
Tartalom