Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)
1988-10-07 / 40. szám
» a SZABAD FÖLDMŰVES 1S83. október 7. Miéit luxus a Kultúra alatt általában a társadalom által létrehozott szellemi és anyagi javakat értjük. Falusi viszonylatban pedig Kultúra minden, ami a művelődési házban történik. Valójában azért nem olyan egyszerű a dolog. A kultúra fogalmát bűn lenne ennyire leegyszerűsíteni. Hiszen környezetünknek, az építkezésnek, a lakásnak, a munkahelynek, még viselkedésünknek is kultúrája van. Az élet kultúrájának fejlettségi, fokát kifogásoljuk gyakorta ilyen vagy olyan bántó lelenség. a kulturátlanság gyakori megnyilvánulása kapcsán. Ha életünk bármely területén nézünk is körül a felsoroltak közül, sajnos mindenütt akad ok a fejesóválásra, rosszallásra és az aggódó „miért?“re. Gyermekkorom szép ligete, ahol etfret, gombát, csipkebogyót, áfonyát gyűjtöttünk, virágot szedtünk, ahol lehetett tehenet, bárányt legeltetni, bűiócskát iátszani, tisztásain leheverni a fúbe. ma egy bozót, bogáncs, gyomrengeteg, ahová ember aligha tehetné be a lábát. Az erdő alatti utat a réttel együtt, amelyet keskeny füzes patak szelt keresztül, felszántották. Mély abroncsnvomok árkolják a tekintélyes területet. Most se rét. se termőföld, amolyan „senki földje“ benyomását kelti. Azért maradt még a természetbe vágyó embernek egy mentsvára, a szőlőhegy. Élősövénnyel körülvett gyümölcsös, szőlőskert. borospincékkel, hétvégi házakkal A szőlőhegyet körülvevő zöld sáv élőhelye volt különböző madárfaioknnk és apróvadnak. A gyerekek ibolyázáskor lábuiihegyen, óvatosan lopakodtak a bokrok alá. nehogy elriasszák fészkéről a „madárkát“. Az idén tavasszal azonban a termőföld bővítése ürügyén a földművesvszövetkezet bulldózerei a vegetáció kellős közepén rontottak neki az éledező, rügyéző. virágzó ligetnek. Virágba borplt fákat téptek ki gyökerestül, riadtan menekültek a nvulak, hullottak fészkükből a madárfiókák. Most letarolt, kopár föld, üresség tátong a még megmaradt borospincék előtt. Nincs már hová mennem szülőfalum határában... Falvnlnk arculata is hol gyönyörködtető. hol meg bosszantó. Sok helyütt láthatunk ugyan gyönyörű alpesi tfpusú házat, konyhakerttel, virágoskerttel, parkosított udvarral, de a szülők régi parasztháza, düledezik, omladozik, benőtte a gyom az egész portát. Ismét másutt rendezetlen, hanyag. lomtárnak tűnő udvarok tárulnak elénk. Bántlák az ember szemét azok az utcasorok, amelyeknek házal a várost bérházak formáját követve, de sajátságos díszítéssel épültek, amolyan „cifra dobozokká“. Udvaraikban megtalálható a színes üveggömbtől a kerti törpéig minden. Meglátszik. hogy a gazda szívén viseli háza táiékának látképét, de csak a kacskaringós kerítésen belül. Ami azon kívül esik. számára idegen világ. Hiába bömböli a hangszóró, hogy gyomtalanítás, csemeteültetés, közterület-rendezés, az utcák tisztán tartása, rendezése: ugyan kinek van arra ideje. Az embernek hajtania IlOVÖSEBB NAPOKRA A finom csfkozású. sötét tónusú együttes laza kötésű, könnyű viselet. A többsoros hosszú bizsu lánc még mindig divatos, csakúgy, mint a széles fonott bőröv. kulturált élet? kell, pénzt keli keresnie, nehogy a szomszéd túllicitálta egy videóval vagv egy márványlépcsövel... Akkor már inkább a város, gondolná az ember, csakhogy... A városszéli lakótelepek betonrengetegében ritkán találni kőrózsát meg sziklakertet. Annál több a szemét, a gyepterületeken önkényesen kitaposott gyalogút, a falakra mázolt, liftaltókra és kapukra vésett időtlenség, piszkos, fülledt lépcsőház. Ha úgy döntök, hogy vasárnap délután egy kis romantikus sétát teszek az óvárosban, megint csak üröm vegyül az örömbe., A letűnt korok .emlékét őrző míves épületeken „Vigyázat. hullik a vakolat! feliratú táblácskák díszlenek. Őszintén szólva, nem Is értem, mi célt szolgálnak, hiszen ha már elindultam, át kell vonulnom alatta,.., és mi van akkor ha éppen abban a pillanatban om'ik le a vakolatdarab, mialatt én a bölcs intelmet olvasom. Egyáltalán miért hagytuk, hogy ilyen siralmas sorsra jussanak gyönyörű építészeti emlékeink? Műemlékek — kastélyok, templomok, különböző építészeti stílusokat képviselő lakóházak — egész sora került olyan rossz állapotba, hogy helyreállításuk most már valóban nagy beruházási gondot jelent. Bizonyos, hogv folyamatos karbantartásuk feleannyiba sem került vo’na, mint újjáépítésük.- Ha így viszonyulnak közös értékeinkhez a hatóságok, a lakosságnál ez esztétikai igénytelenségként hat vissza, olymódon, hogy közömbösekké válunk környezetünkkel szemben, és még azt sem vagyunk hajlandók megtenni, ami pedig kötelességünk lenne. A belváros bűzös, áporodott levegőjű, gyomos. szemetes kapualjairól, zárt udvarairól már maguk a lakók is- tehetnek. A viselkedés- és társalgási ku'túra színvonalát ugyancsak változatos példákkal lehetne illusztrálni. Elég elfogyasztani egy virslit egy talponállóban, vonattal vagy busszal utazni, és az egymás iránti tiszteletlenség, kíméletlenség, a durvaság, nverseség és nyegleség olyan megnyilvánulásaival találkozhatunk nap mint pap, amelyek felett elég nehéz szemet hunyni. A trolibuszban tizennégy év körüli kamasz, nadrágpántfán lógó lapén magnóval, fején fülhallgatóval, lezser mozdulattal keresztbe dobia magát az egvik ülésen, úgy, hogy két helyet foglal el egymaga; a kisgyereket cipelő anyának ugyanakkor egy hatvanöt éves idős ember adja át a helyét. Környezete rosszallását cinikus vigvorral nyugtázzál, de esze ágában sincs megmozdulni... Ez persze kultúránk és kulturáltságunk lellemzésének sarkítását 1ej lentené, ha nem említenénk meg. hogy ez a kép sainos általános, de azért nem kizárólagos. A legközelebbi alkalommal talán sikerül a kifinomult életkultűra mintáit megra|zolmmk, esak hát ezeket egyelőre keresni kell. mint ama bizonyos konkoly között a búzát. A kulturált, civilizált életet és életkörülményeket sokan még luxusnak tartják nálunk. De miért? .. < (gyepes) A hűvösebb, esős napokon Jó szolgálatot tesz a kétrészes, meliényes modell — az ügyesebbek bukléfonalból maguk is megköthetik. Korábban gyakran találkoztam a most 72. életévében járó Jults nénivel és férjével, János bácsival, akit két éve temetett el. Egész életüket nehéz paraszti munkával töltötték egy Ipoly menti kis faluban. Egyetlen lányukat szinte tejben-vajban fürösztötték. Amikor férjhez adták, olyan stafírungot vitt magával, mint kevesen mások a környéken. Családi házuk építésébe legkevesebb százezer korona készpénzzel szálltak be, nem beszélve a rengeteg kétkezi munkáról. Egy másik százezerre! pedig az elkészült családi ház berendezéséhez nyújtottak segítséget. Közben megszületett a fiúunoka, három évre rá a leányunoka is. A nagyszülők továbbra sem lazítottak a munkában, hiszen kötelességüknek érezték az unokák segítését is. Születésnapjukra, névnapjukra, karácsonyra, újévre, húsvétra mindig kijárt néhány százas. Később a taníttatásukat támogatták anyagilag. A húszévesen férjhez ment lányunokájuknak kétszobás szövetkezeti lakást vettek, és azt teljesen be is bútorozták. A fiúunokáuak pedig márkás személyautóra raktak félre pénzt a gondos nagyszülők. Mindemellett a lányukról sem feledkeztek meg. Egyszer a családi házuk berendezésének felújításához, máskor a garázsépítéshez nyújtottak 10—20 ezer koronát, az •alkalmi, kisebb tételekről nem is beszélve. Ezeket a dolgokat elmesélték nekem, és ezzel fejezték be: — Itt a faluban kevesen adtak annyit a gyereküknek, mint mi. Egész életünkben csak azért gürcöltünk, hogy minél többet nyújthassunk nekik. Magunktól még az ételt is megvontuk, csak hogy minél több pénzt félre tudjunk tenni. És látja, nem becsül a lányunk. Ritkán jár hozzánk. Meg úgy elmegy a házunk előtt, hogy még az udvarba se néz be, nehogy szólnia kelljen hozzánk. Legjobban az fáj, hbgy mindig csak „magának“, „maguknak“ hív bennünket. Talán lánykorában mondta utoljára, hogy „anyám“ vagy „apám“. Hát mond„Nem becsül a lányunk” ja, van annak az asszonynak szíve? Nem mondom, az unokák gyakrabban eljárnak, de csak néhány percig maradnak. Tudja, én amondó vagyok, nem érdemes gvereket hozni a világra, mert előbb vagy utóbb mind hálátlan lesz a szüleivel szemben. Panaszáradatukra mindig mondtam néhány szokványos vigasztaló szót, de igazából nem ‘ tudtam együttéreziii velük, mert Ismertem a dolgok hátterét Is, amiről ők nem beszéltek sohasem. Egy alkalommal a lányuk mesélte el bizalmasan, miért is nem szereti a szüleit: — Hogy az idegeim tönkrementek, az anyámék kapzsiságának, harácsolásának, nagvzásának és rangkórságának köszönhetem. A mezőgazdaság szocialista átépítése A delel én fúl *1i Mfiii гг- ИГ-Г—1-----------------------m—1 / előtt módos gazdák voltak. Az biztos, hogy sokat dolgoztak, minden- . bői pénzt csináltak, csak hogy engem minél cifrábban járathassanak, mint senki mást a faluban. Több gyereket is azért nem vállaltak, mert féltek? hogy a sok gyerek miatt esetleg elszegényednek. Meg ugye mindegyiknek nem tudtak volna olyan hozományt biztosítani, amivel .eldicsekedhettek volna. Persze a nagy hozománynak ára is volt. Nekom mindig úgy kellett táncolni, ahogy ők muzsikáltak. A táncról jut eszembe, hogy nekem a táncmulatságon csak azzal volt szabad táncolni, akit ők előre kijelöltek. Ha tilalmuk ellenére nem kosaraztam kt olyan legényt, akinek a szülei cselédek voltak, akkor a táncmulatság után mindig verést kaptam otthon. A férjemet ők szemelték ki. Családi életünkbe is beleszóltak. Ilyen házat építsetek, olyan bútort vegyetek, ezt így csináljátok, azt úgy csináljátok. Ha mégsem hallgattunk rájuk, akkor hetekig, hónapokig tartó harag volt köztünk. Még azt is az anyám akarta megszabni, hány gyerekünk legyen. Egész élelem örökös feszültségben telt el. Csoda-e, hogy nem szeretem a szüléimét? Elismerem, rengeteget segítettek nekünk, de inkább ne tették volna, mert nyugodtabban telt volna az életünk ... BODZSAR GYULA 4 Foszfor > Vegytan ~1 MACSKA - Fajta ~Y Kroko-Vés ~T MACSKA -FAJTA MACSKA - FAJTA dilus fajta Sásét csillagász Holmium Méter Yanádium Fluor igekötö Eag ( ■ Surópei állam Kettős ■*? be tű Ajándékoz Módi ‘ asonog hangzói Köm&i egy lyoraa^ ?árolgo Bornál ezer ágitestek Ilyen sxó ia- van lyógyszer „Idő tar réeze Utca - ' szlovákul Mongoléia lép Fossa ital > egyvalaki Szkattdiuu aáziónadáí Mégyаг politikus volt .MACSKA - FAJTA . »esze tközi síszövetség ! 4__ Erős ’••bájtét táltsmetéi ‘Azonos betűit Bor« iridium Шва - németül • \ Névelő Könnyű szál Csusza macska - FAJTA Dózsában van ! üádtippan Okból eredő Korábbi I Teke ■közepe Q-B.X. W ' t bénán fős l Táblajáték imerfeium Képző r liezékeny imberek Imre Cölöpverö eszköz MACSKA - FAJTA Vonotkozi névmás J MEGFEJTÉS -A lapunk 36. számában megjelent keresztrejtvény megfejtése: Legenda a nyűlpaprikásrél, Egy ceruza története, Kakuk Marci, A féibolond. NYERTESEK Könyvet nyertek: László Béla, Dunaszerdahely (Dun. Strádal. Molnár helmec (Kráf. Chlmec), Pál Teréz, Rimaszombat (Rimavská Sobota). Miklôsné, Kírály\-1 * J * 4
