Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)

1988-09-30 / 39. szám

1988. szeptember 30.— "................................................................—— SZABAD FÖLDMŰVES A kutatási eredmények hasznosítása a vetamageliátásban 11 Cukorrépa betakarítás a Szomotori (Snmotor) Vetőmagtermelő Állami Gazdaságban (Bogoly János illusztrációs felvétele) Idény előtti helyzetkép Äz utóbbi időszakban a növényter­mesztés területén tapasztalt nagysze­rű eredmények elérésében nem kis részük van a szlovákiai növényneme­sítő szakembereknek. A Slovosivo ^4i­­dományos-termelési társulás kereté­ben megkülönböztetett figyelmet for­dítanak a fajtakísérletek végzésének, a legújabb minőségi követelmények­nek megfelelő növényfajta-kínálat ki­alakításának. A tudományos-műszaki bázis dolgozóinak legfontosabb fel­adata, hogy a legújabb kutatási ered­mények figyelembevételével viszony­lag rövid idő elteltével biztosítsák a korszerű növénytermesztési módsze­rek alkalmazásához nélkülözhetetlen vetőmagfajtákat. Ennek érdekében olyan kutatóbá­zist alakítottak ki, amely lehetőségei­hez képest gyorsan reagál a szük­ségletek szerinti piaci változásokra, illetve igénymódosításokra. A társu­lás keretében négy kutatóintézet, szá­mos növénynemesítő központ, illetve állomás dolgozói látják el a tudomá­nyos kntatómunkával kapcsolatos tennivalókat. A külföldi szakemberek nem vélet­lenül tanúsítanak egyre fokozottabb érdeklődést főleg a gabonatermesztés terén elért nemesítési eredményeink iránt. Mindenekelőtt a hazai búza­fajták nemesítése és termesztése so­rán elkönyvelt sikereink keltették fel a határon túli szakemberek figyelmét, érdeklődését. Ezenkívül más terüle­teken Is jelentős tudományos ered­ményekkel, szakmai sikerekkel dicse­kedhetnek a társulás képviselői. Ä közelmúltban az iránt érdeklődtem a Slovosivo tudományos-termelési társu­lás vezérigazgatóságának képviselői­nél, hogy milyen mértékben sikerül a felen légi időszakban megvalósíta­niuk előzetes elképzeléseiket, s meny­nyiben tudnak eleget tenni a mező-, gazdasági üzemek vetőmagszükségle­tét kifejező piaci igényeknek. Az őszi vetümagskála meglehetősen széles, mert igvekeztek a lehető leg­nagyobb mértékben eleget tenni az egységes földműves szövetkezetek tag­jai. valamint az állami gazdaságok dolgozói kívánalmainak — tájékozta­tott Miroslav Masaryk agrármérnök, a Slovosivo vezérigazgatóságának osz­tályvezetője. A kalászos gabonafélék betakarítá­sát követően a társulás kerületi. Il­letve körzeti központfalnak dolgozói azonnal nekiláttak a vetőmagkínálat kialakításának. Az őszi repce vető­magiának biztosítása után kezdetét vette a kalászos gabonafélék megfe­lelő vetőmagszükségletének a meg­­alapozása. Külön intézkedéseket foga­natosítottak a vetőmagcsávázás minő­ségének javítására, s rendszeres min­tavétellel ellenőrizték az ezzel kap­csolatos mutatók alakulását. Amint azt Anna Vitáriušová agrár­mérnök, a társulás vezérigazgatósá­gának képviseletében hangsúlyozta, a kalászos gabonafélék őszi vetőmag­kínálata mennyiségi, minőségi, vala­mint fajta-összetételi szempontból egýaránt megfelel a- mezőgazdasági üzemek követelményeinek. A munka­erőgondokkal küszködő termelő-, illet­ve.. .íorgaíraazóközpontok—dolgozói minden tőlük telhetőt megtesznek an­nak érdekében, hogy valamennyi gaz­daságba idejében eljusson a kívánt mennyiségű és minőségű vetőmag, a jövő termésének alapja. Számos mezőgazdasági üzembe már szeptember húszadika előtt eljuttat­ták a vetőmagot, s szállítási ütem­tervük szerint október elején vala­mennyi gazdaság számára biztosítják a biológiai alapanyagot. A Slovosivo munkaközösségének tajgjai így eleget tesznek ezzel kapcsolatos feladatuk­nak, s a mezőgazdasági üzemek dol­gozóinak megteremtik a feltételeket’ •az agrotechnikai határidőn belüli ve­téshez. A társulás forgalmazóköz­pontjai előirányzott tervük szerint 116 ezer tonna mennyiségű búzavető­mag szállítását kapták feladatul. Mi­vel kapacitásbeli problémák nem me­rültek fel, a munkaközösség tagjai maradéktalanul teljesítik előirányzott tervmutatóikat, s még a nem szerző­déses jellegű piaci igényeknek is ele^ get tudnak tenni. A mezőgazdasági üzemek képviselői által igényelt vetűmagszerkezet több érdekességre hívja fel a ügyeimet. Az idei aratás során nagyszerű ered­ményt biztosított fajták iránt van ter­mészetesen a legnagyobb piaci érdek­lődés. A búzafajták közül a „Viginta“ az összmennyiség 31, a „Danubia“ 19, a „Roxana“ pedig 12 százalékát al­kotja. Ezenkívül az „Iris“, a „Haná“ és az „Ágra“ iránt van a legnagyobb piaci kereslet. Összesen 23 fajta, il­letve áj fajtajelölt szerepet a listán. Az őszi árpa fajtái közül az „Erfa“ alkotja a kínálat ötven százalékát. A további hét fajta. Illetve faftajelölt közöl mindenekelőtt a „Sigra“ a leg­keresettebb. A búzához hasonlóan őszi árpából Is elegendő mennyiségű és megfelelő fajta-összetételű vető­magkészlet áll rendelkezésre. A rozs biológiai alapanyagából is a kereslet­nek megfelelő a készlet. Az idén Szlovákiából még a cseh országrészek­be is szállítottak bizonyos mennyiségű rozsvetőmagot. A fajtakínálet domi­náns képviselője a „Daňkovskô nové“, amely az összmennyiség 98 százalé­kát képezi. Ebből a fajtából eredeti­leg 660 tonnát akartak Lengyelország­ból importálni, végül is csak kisebb tételt hoztak be, mert a felkínált ve­tőmag nem felelt meg teljes mérték­ben д hazai minőségi szabványnak. A társulás szakembereitől a cukor­répa, illetve a szemes kukorica bio­lógiai alapanyagát illetően is érdek­lődtem. A Slovosivo szakembereinek véleménye szerint elegendő mennyisé­gű cukorrépa-vetőmag áll a termesz­tők .rendelkezésére. A kínálat mint­egy 80 százalékát alkotja az első mi­nőségi osztályba - sorolt vetőmag. A fajták közül főleg az „Arimona“, „Imona“, ,,Polina“, „Intera“ és „Ra­móna“ dominál. A bucanyi nemesitűk és svéd kollégáik által előállított „Siovhila“ forgalmazását az árképzés­sel kapcsolatos problémák gátolják. A társulás képviselői a cukorrépa ve­tésterületének több mint 30 százalé­kán 90 %-nál nagyobb csírázóképes­­ségű fajtát biztosítanak. Előirányzott tervük szerint a kerületi, illetve kör­zeti központok 70 ezer csomagolt ve­tőmagegységet szállítanak a mezőgaz­dasági üzemekbe. A szemes kukorica biológiai alap­anyagának biztosítása szintén nem okoz gondokat, hiszen az összmennyi­ség 95 százalékát teszi majd ki az első minőségi osztályba sorolt vető­mag. A minőségi követelmények betar­tását elsődleges feladatuknak tekin­tik, ezért csak szabványméretű bio­lógiai anyagot fognak szállítani üzlet­feleiknek. A takarmánykukorica-hib­ridek termesztésében a szárazság éreztetni fogja kedvezőtlen hatását, ezért több mint valószínű, hogy ezen a téren problémák lesznek. A Slov­osivo tudományos-termelési társulás vezetősége tudatosítja a kutatómunka fejlesztésének és tökéletesítésének szükségszerűségét. Ennek érdekében korszerűsítik a műszaki-anyagi bá­zist, hogy a mezőgazdasági üzemek képviselői igényeinek megfelelően az időjárás viszontagságaival, a növényi kártevőkkel és betegségekkel szem­ben ellenállőbb fajtákat biztosítsanak az ágazat továbbfejlesztése érdeké­ben. A mezőgazdasági üzemek szakem­bereinek azonban tudatosítaniuk kell, hogy bár a megfelelő fajtakiválasztás jó alapul szolgál, önmagában még nem szavatolja a nagyszerű eredmé­nyeket. Ezek eléréséhez az adott nü­­vényfélénél megszabott agrotechnikai határidő betartása, a javasolt talaj­­művelési módszerek következetes al­kalmazása szükséges. Ä Tőketerebesi (Trebišov) Cukor­gyár 1912 óta üzemel. Az évek során ugyancsak elhasználódott a gépek, s műszaki berendezések jelentős része. Az elavult gépekkel és berendezések­kel a termelést csak nagy vesztesé­gek árán tudták biztosítani, tgy is azonban évente több mint 140 ezer tonna cukorrépát más feldolgozóüze­mekbe kellett szállítani. A cukor­­gyártás folyamán keletkezett 1 száza­lékos veszteség az üzemnek mintegy 10 millió korona veszteséget jelen­tett. A Trnávka folyó szennyezéséért az üzem évente 3 millió korona bün­tetést fizetett. Tehát ezért vált szük­ségessé és elodázhatatlanná a gyár felújítása. A cukorgyár korszerűsítését még a CSKP XV. kongresszusa tűzte ki fel­adatul. Az előkészítés nagyon alapos munkát igényelt, hiszen a munkála­tokat üzemeltetés közben kellett vé­gezni. A répafeldolgozás! idény kez­detéig minden évben rendbe kellett tenni, üzemképes állapotba kellett her lyezni a gyár termelőrészlegét. Ilyen felújítási munkálatokat még az or­szág egyetlen cukorgyárban sem vé­geztek. Talán ezért is eredetileg az­zal számoltak, hogy a berendezések gyártására a licencet egy dán cégtől vásárolják meg, de mivel az árban nem tudtak megegyezni, így a hazai Hradec Králové-!- Győzelmes Február Gépgyár vállalta a feladatot. A mun­kálatokba nagyon sok hazat üzem kapcsolódott be. A beruházóval, a ki­vitelezőkkel és az alvállalkozókkal biztosítani kellett a kifogástalan együttműködés feltételeit, hogy folya­matosan dolgozhassanak az építők. Noha sikerült a jó együttműködést megalapozni, mégis komoly lemara­dásokat voltak kénytelenek elköny­velni az egyes objektumok átadásá­nál. A terveknek megfelelően a cu­korgyár rekonstrukcióját 1987. decem­ber 31-ig kellett volna befejezni, Há­rom objektum átadásánál voltak ko­moly problémák. Így például nem ké­szült el a tároló- és anyagszállító részleg, a laboratórium, valamint a szociális épület. A legnagyobb határ­időcsúszás a vízgazdálkodási munká­latoknál volt. Szeptember közepén jártunk a Tő­keterebesi Cukorgyárban. A vízgaz­dálkodási részlegen folyamatosan dol­goztak a szerelők. Michal Bobrik mér­nök, a Tőketerebesi Élelmiszer-ipari Kombinát igazgatója reményét fejezte ki. hogy a hónap végére befejezik a gyár felújítását, s az egységet teljes egészében átadhatják rendeltetésé­nek. így október végén teljes kapa­citással megkezdődhet a 76. feldol­gozási idény. A cukorgyár komplex rekonstruk­ciója 750 millió koronába kerül, eb­ből a gépek és berendezések 335 millió korona befektetést igényeltek. Amíg a felújítás előtt huszonnégy óra alatt 2 ezer tonna cukorrépát dolgoztak fel a gyárban, addig a re­konstrukció után, vagyis az idén négy ezer tonnát. A főidény csupán 85 na­pig fog tartani, ökológiai szempont­ból is hasznos a felújítás, hiszen a munkák befejezésével a korábbi nagy mennyiségű szennyezőanyag már nem kerül a folyóvizekbe és a talajba, így a gyár évente körülbelül 7 millió ko­ronát megtakarít. Felmerül a kérdés, hogy a cukor­gyár korszerűsítése után a termelők képesek lesznek-e a gyár Igényeit tel­jesíteni? Ahogyan megtudtuk nem na­gyon, mert az idei évre 300 ezer ton­na cukorrépa felvásárlását tervezték a gyáriak, de a gazdaságokkal csak 260 ezer tonnára kötöttek szerződést. Az idén a mezőgazdasági üzemek 38 tonnás átlagos hektárhozamot tervez­tek, ám előreláthatólag csak 76—80 százalékos 'tervteljesítéssel számolhat­nak a gazdaságok, ami 236 ezer ton­na összmennyiségnek felel meg. Ä me­zőgazdasági üzemekben legnagyobb probléma a betakarítással van, mert szárazság idején különösen nagy a veszteség, amely olykor meghaladja még a 30 %-ot Is. Ha a begyűjtési veszteséget a minimumra tudnák csökkenteni, akkor a tervezett meny­­nyiség, illetve a hektárhozam telje­sítése nem okozna nehézséget. Sajnos, a cukorrépa termelés iránt jelentősen csökkent az érdeklődés. Sok olyan gazdaság van, ahol a cu­korrépát 27 százalékos ráfizetéssel termelik. Am akadnak jócskán olyan üzemek is, melyek szép nyereséggel termelik a cukorrépát. A cukorgyár statisztikai kimutatása szerint például 1956-ban a felvásárolt répa cukortartalma átlagosan 19,5 százalékos volt. Azóta ez az adat év­ről évre csökkenő tendenciát mutat. Az utóbbi években általában ez az érték 15—16 százalék között ingado­zik. Egy tonna 15 százalékos cukor­tartalmú répáért a feldolgozóüzem 390 koronát fizet. A felvásárlási ár az szerint emelkedik vagy csökken, hogy milyen a cukortartalom. Az utób­bi években á kerületben ezer hektár­ral csökkent a vetésterület. Ma, ami­kor már egyre Inkább a jövedelme­zőséget tartják szem előtt, ezen nem lehet csodálkozni. A • Tőketerebesi Élelmiszer-ipari Kombinát igazgatója megjegyezte, hogy javulóban van a termelők és a feldolgozók együttműködése, rende­ződnek a múltban hol az egyik, hol pedig a másik fél által sokat bírált szerződéses kapcsolatok. A korábbi években például a felvásárolt meny­­nyiségnek a 18—22 százalékát a fű, répalevél, sár és gaz tette ki, ami az elmúlt évben viszont már 15 százalék alá csökkent. Persze’ a „kötekedők“ száma még mindig nagy. Jócskán akadnak termelők, akik túl alacsony­­• nak vélik a répának a gyárban mért cukortartalmát. Tény viszont, hogy egyes gazdaságok igyekeztek a múlt­ban minél korábban kiszántani a ré< pát, aminek több következménye volt. Az igaz, hogy idejekorán végeztek a répa betakarításával, a termés minő­sége viszont gyengült. Bizonyított tény ugyanis, hogy a kiszántott cu­korrépa naponta legalább 0,04 száza­lékot veszít a cukortartalmából. Ha pedig nagy az éjszakai és nappali hő­mérséklet közötti különbség, akkor még többet. S ha már a tanácsoknál tartunk, hadd következzen még egy. A cukor­gyári szakemberek azt ajánlották a termelőknek, hogy a jövőben a répa­termesztés során vegyék komolyabban a termőföld minőségét, illetve a talaj­minták elemzésének az eredményeit. A szakvizsgálatok szerint ugyanis ezt a kérdést egyesek még mindig felü­letesen kezelik, igy aztán nem csoda, hogy a répaföld néhol, túlműtrágyá­­zott, máshol pedig hiányban szenved. A gyár termelési vezetőjének iro- , dájában grafikonok, részletesen ki­dolgozott szállítási ütemtervek, nap­rakész programok segítik a Kelet­­szlovákiai Autóközlekedési Vállalat képviselőinek munkáját. Az a cél, hogy a cukorrépa minél rövidebb úton a feldolgozóüzembe, a cukor­gyárba kerüljön. A korszerűsítés után az elképzelések szerint például egy 25 vasúti kocsiból álló szerelvényt nem egészen három óra alatt üríte­nek ki. A korszerűsítést végző vállalatok szakemberei jelenleg még dolgoznak, szerelnek, a cukorgyáriak azonban bíznak abban, hogy a kampány meg­kezdéséig minden munkálatot elvé­geznek. Reméljük, hogy úgy lesz. BÁRDOS GYULA Déltájban a Centrálban 'Az Európába azelőtt h több alkalommal betértem. Legutóbbi komáromi /Komárno) utam 'torán ismét a közismert szállót kerestem fel, szomjamat csillapítandó, éhségemet enyhítendő. Ogy déltáiban. Szinte minden asztalnál telített volt a létszám. Ezért döntöttem ügy, hogy ezúttal másutt kell szerencsét próbálnom. Persze, túl nagy távolságokat sem akartam „leküzdeni", mivel végképp nem voltam bővében az időnek. így jutottam eP a Centrál Szálló éttermébe. Mikor beléptem, első benyomásom az volt, hogy tényleg nem a legelőkelőbb szállodák egyikébe látogattam el. Majd a falon függő tábla is figyelmeztetett: III. osztály. Ami azonban ezután következett, végképp nem tanús­kodott a tábla szövegének igaz voltáról. Éppen hogy helyet foglaltam, rögvest ott termett a pincér — italt rendeltem, közben 6 azonnal nyújtotta az étlapot is. Miközben szaladt — a szó szoros értelmében — az általam megrendelt sörért, újfent szólítottak, mit pa­rancsolok. De ez már egy másik pincér volt. Valahogy elkerülte a kollégáját — s ö is a vendég óhaját akarta teljesíteni. Mondtam, köszönöm, már rendeltem. Ezalatt megérkezett a sörrel az „én“ pincérem. Máris rendel­tem az ételt. A húsleves forró volt, de ami sokkal becsülendöbti ■— ízletes. Es azon is meglepődtem — lévén szó Ul. IH osztályú étteremről —, hogy az evőeszköz tiszta, a ka­nalat nem ékesítette semmiféle zsír jolt, mondjuk az előző kosztoló által fogyasztott csirke paprikástól. S a jőszakács sem gondol olyannyira a család vacsorájára? — vetődött fel bennem automatikusan az adag láttán. A sör meg hűtött. Nyártálán — azt hiszem — egy ilyen besorolású étteremben ez is ritkaságszámba menő je­lenség. Ahogy a jóízű levest fogyasztottam, azért figyeltem a fejleményeket az éttereikben. Es tulajdonképpen csak akkor határoztam el, hogy tollat ragadok. A töpbi asz­talhoz is sebtében érkeztek a szolgálatban lévő pincé­rek, s azokat ugyanilyen gyorsaságban követte étel, ital epi/arám. Többnyire ismerősök jöttek, a közeit üze­mekből. intézményekből. Mindennapos vendégek. Erre a gyakran elhangzott sziákból, szevaszokból következ­tettem. A személyzet azonban módfelett kedvesen, in­telligensen „kezelte" az étterembe ritkábban betérő­ket is. . A levesadaggal kapcsolatos véleményemet vonatkoz­tathatom a másik fogásra úgyszintén. Es továbbra is rugalmasság, kedvesség, állandó mozgás. Ez a számomra olyannyira jó benyomást keltő étte­rem hétköznap reggel kilenctőr'este tíz óráig tart nyit­va. Vasárnap már reggel fél hétkor nyitnak — s ugyan­csak este tízkor van a záróra. Az étterem vezetője — immár húsz éve — Emília Vachová. Hegedűs Anna, Fajó György, Tarnóczy Zoltán és Sárközi Zoltán pincé­rek, valamint Soóky Lajos főszakács személyében való­ban áldozatkész segítőtársakra talált. Olyanokra, akik tényleg érzik a vendégek iránti tiszteletet, magukévá tették a minél rugalmasabb kiszolgálást, mert ugyebár van ám vendéglátó-ipari etikett is. Az ebédidő alatt nem csupán a napi szolgálatos pincérek vannak jelen — bejönnek a kollégák is kisegíteni. S ha már az ebéd­idő néhány mozzanatát taglaljuk, mindenképpen meg­említendő: erre az időszakra könyörtelenül eltűnnek az asztalokról a hamutartók! Ez sem történik így min­denütt. A csúcs 11—14 óra között van. Majd úgy délután négy—öt óra után. Az étrendről néhány szót. Mindennap háromféle le­vest szolgálnak fel. A tizenegy féle készétel napról napra változó. Kiemelendő, hogy húsnélküli ételeket is készítenek — naponta általában kél félét. Természetesen nem hiányzik az étrendből a körítések és az előételek több fajtája sem. s Az étterem alkalmazottai szerint jó főidényt zártak. Tervüket túlteliesítették, aermészetesen tudják, hogy nem ez a legfontosabb. Hiszen a tervekkel kapcsolato­san már évek óta nincs semmiféle problémájuk. Ahogy vallják — s ahogyan arról jómagam is meggyőződhet­tem — számukra a vendég a legfontosabb. Vagyis ez így nem helyes. Egészen pontosan az elégedett vendég láttán érzik, hogy most aztán igazán jó munkát végez­tek, mindent elkövettek a siker érdekében. így volt ez szeptember kilencedikén is, valahogy dél­tájban. Mindennemű felhajtás és nagyítás nélküli (susla) .. - ................................................ .....................................a». ILLÉS BERTALAN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom