Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)

1988-09-30 / 39. szám

6 SZABAD FÖLDMŰVES 1988. szeptember 30. Egy komáromi fiú Szöulban A sportrajongók népes táborának figyelme szeptember 17-t61 Szöul­ra összpontosul. A világ sportolúi а XXIV. Nyári Olimpiai játékokon mérik össze erejüket. A hazánkat képviselő olimpikonok között ott van a komáromi Szabó Attila is, a csehszlovák sporttörténelem legeredményesebb kajakozója, a „kajakkirály“. Attila az olimpiai út előtt még „hazaugroit“ elbúcsúzni a szülői háztól, a barátoktól, a Vág Duna vizétől, egy mélyet szippantani a hazai levegőből, erőt meríteni a nagy verseny előtt. Azóta már bizonyára ismert, milyen eredményt ért el a világ sportolóinak ezen a legrangosabb sereg­szemléjén; erről még természetesen nem számolhatunk be, így hát „csak“ bemutatjuk közelebbről is ezt a rokonszenves fiatalembert. (1966. február 19 én született Ko­máromban, a Dukla Praha- versenyző­je, nőtlen, 193 cm magas, 86 kg. hi­vatásos katona, alhadnagy. Az 1987-es Világbajnokságon Duisburgban egyéni 500 m-en bronzérmes, 10 000 m en ezüstérmes, 1000 m en hatodik.) Я Attila, áruld el hányszoros csehszlovák bajnok vagví* — A krónikát az apu vezeti, de ha jól számolok, huszonkétszer nyertem felnőtt és tizenegyszer ifi bajnoksá­got. В Mikor szálltát először hajóba? — Ikertestvéremmel, a Zolival együjt kezdtük, tizenegyedik évünkben vol­tunk. S3 Kik voltak az első edzőid, mi­lyenek az emlékeid róluk? — Soós Tibor mérnök -és Polham­­mer László Indítottak útnak. Sokat köszönhetek nekik. Edzéseinket a já­tékosság és a sokoldalúság jellemez­te H Milyenek voltak az edzési kö­rülmények a Spartak Komárno színei­ben? Köztudott, hogy ez a szakosz­tály sok sikeres versenyzőt indítóit útnak. — Nekem ebben is szerencsém volt. Elkészült az új csónakház, amelyik az országban az egyik legjobb ilyen ■jellegű létesítmény, így télen Is edz­­hettünk, amellett volt ott szauna, erősftőterem, klubhelyiség. A váloga­tott keret ts gyakran jár Komáromba összpontosításokra. В Milyen a Vág vize edzési szem­pontból. és mi várhaló a „szöuli vi­zeken“? — Mi kajakosok valóban megkü­lönböztetünk „könnyű“ és „nehéz" vizeket. A Vág vize nehéz, mfert se­kély, Csak az érdekesség kedvéért mondom el, hogy például tengeren játszva lehet evezni. Mivel voltam a szöuli elöolimpián. elmondhatom, hogy otf mesterséges, ásott vizen (előirt mélység 2 m). tehát „nehéz“ vízen fogunk versenyezni. így is ké­szültünk. ■ Melyik versenyszántot szereted a legjobban? — Egyelőre még nincs kedvenc té­vőm „Univerzálisnak? tartanak, és úgy érzem, az is vagyok. Kevés ver­senyző van a világ élmezőnyében, aki indul 500 m en és 1000 m-en is, nem beszélve arról, hogy még „tízezren“ Is. Én ezt .tavaly megtettem Duis­burgban a világbainokságon, és be­jött. Nagy kár, hogy az olimpia mű­során nem szerepel a tízezer méter. В Otthon nincs méltó ellenfeled, az előző generáció nagy '■csillagét, Félix Masárt is magad mögé utasítot­tad. de mnndiiik, ha egy világverse­nyen eltávolodik a dobogó, hogyan vise'ed el? Ad e újabb impulzust a vereség? — Nem szeretek veszteni. Nehezen nyelem le a „békát“, és a még kemé­nyebb munkára ösztönöz. Я Vannak-e példaképeid? — Nagyon tisztelem az amerikai Bartont. Hosszú betegség után kez­dett el kajakozni, a lába tizenkétszer volt műivé. Erre a 2? éves, szívós versenyzőre mindenki felnéz, tiszteli és becsüli Tavaly Duisburgban meg­nyerte az 1000 és a 10 000 métert is. Ш Hogyan készültél az olimpiára? — Az edzőtáborban a napi adag 30—40 kilométer volt. В Milyen a kapcsolatod az edződ­del? — Ladislav Souček ez edzőm, aki az 1971-es világbajnokságon ezüstér­mes volt 500 méteren. Nagyon jól megegyezünk, és én úgy érzem hogy mindenben „egy hajóban evezünk“. H A magyar válogatottban van ba­rátod? — Igen, a magyar válogatottal ké­szültem már tavaly is Dunavarsány­­ban, mindenkit Ismerek. A Csípés meg a Gyulai (világbajnokok) azok, akikkel több mint sportkapcsolat fűz össze. Kemény ellenfelek, de jó ba­rátok. И Attila, voltál-e már a „végkima­­rülésig“ kifáradva edzés után? — A halálomon még nem voltam, de az már előfordult, hogy szinte úgy kellett kiemelni a hajóból. Ne­héz edzőtáborozások után nincs szá­momra jobb reiaxáció annál, mint hogy ha hazajövök a családi fészek­be, Komáromba. В A „komoly“ kérdések után lazít­sunk, evezzünk más vizekre. Mondd csak, hogyan emlékszel vissza a régi iskoládra, a komáromi „iparira“? — Megmondom őszintén, hogy vol­tak nehéz pillanataim is ebben az is­kolában, de azokat már elfelejtettem. Szerettem az osztályt, az iskola lég­körét, mindig történt valami, volt va­lami új, és ez jő volt. Érettségi után nagyon hiányzott az iskola. Я Tanulsz e tovább? Mi a célod az aktív versenyzés befejezése után, meddig lehet szerinted felsőfokon versenyben maradni a világ élvona­lában? — Jelenleg a Testnevelési Főiskola távutas hallgatója vagyok Bratislavá­­ban, edzői szakon. Az aktív verseny­zés befejezése után edzösködni sze­retnék itthon Komáromban. Szerin­tem magas szinten űzni ezt a sportot úgy 30 éves korig lehet, bár vannak kivételek: magam ts ismerek 34, 36 éves kitűnő versenyzőket. В Milyen kedvenc sportágad van még? — Az olimpiára- ki kellett tölteni egy kérdőívet a hobbikról. A labda­játékokat és a teniszt tüntettem fel. Nagyon szeretek teniszezni. Szerelem a diszkózenét is. В Attila, van-e ýajnn „doppingsze­red“, mondjuk egy csinos leány sze­mélyében? — Hm. Persze hogy van. Én is megfordulok minden csinos nő után az utcán. De a szükség törvényt bont, most az Olimpia nevű kislányé az el­sőség, csak őrá gondolok, őrá össz­pontosítok. * ...Hogy milyen eredménnyel, az a beszélgetés meg)e!enésekor már is­mert, S legyen bármilyen, érmes vagy szerényebb, egy dol#e elvitathatatlan tény marod: a komáromi fiú hazánk legiobb sportolóival együtt képviselte szfneinket а XXIV. Nvári Olimpiai Já­tékokon. „ Keresztényi Gábor MIUltAlJS kapcsolataink szép peldaia "Ä rendezvénysorozat, amelyről az alábbiakban szó lesz, néhány nappal ezelbtt fejeződött be,/ s több - szempontból is rendhagyó volt. Hivatalos elnevezése — Csehszlovák—NDK Közös Kulturá­lis Napok — ugyanis időtartamá­nak egy hete alatt tulajdonkép­pen csak félig voit érvényes. En­nek az egyszerű oka, hogy míg más országokkal a kulturális „árucserének“ zöme egymástól nagyrészt független, addig hazánk és a Német Demokratikus Köztár­saság esetén ennek immár több éves közös -- értsd: szervezésiig is közösen — hagyománya van. Ez pedig formailag úgy jellemezhető, hogy 1983 óla, amikor először ke­rült sor erre az érdekes próbál­kozásra, az év első felében az NDK-ban megrendezett csehszlo­vák kulturális napokat az év má­sodik felében nagyjából hasonló időtartamú, témakörű azonos po­litikai és kulturális célkitűzéseket követő rendezvénysorozat követi hazánkban, NDK-heli barátain^ ré­széről. A hat évvel ezelőtt első kísérlet fényesen bevált, s a ren­dezvénysorozat ebben a formájá-­­ban évről évre népszerűbbé vált; „első felére“ az idén májusban került sor az NDK-ban, a „máso­dikra“ pedig szeptember 21—27-e között hazánkban. A nagyszabású kulturális ese­ménysorozat a Német Állami Ope­ra bemutatkozásával vette kezde­tét. éspedig a, prágai Nemzeti Színházban. (Zárőaktusa egyéb­ként ugyanennek az együttesnek a fellépése volt, ezúttal jelképe­sen a szlovák fővárosban.) Az egy hét során tulajdonképpen három síkon zajlott, felölelve ezzel a két ország kulturális kapcsolatainak valamennyi szintiér és . területét. Az első lényegében a hivatalos kulturális és állami küldöttségek számos találkozója volt, amelyek során hosszú távú kulturális egyezmények egész sora született a két ország között; a felek ér­tékelték a legutóbbi hasonló talál­kozó óta eltelt időszak eredmé­nyeit. amelyekből jól kielemezhe-, tő, milyen téren vannak még tar­talékaink. E téren a legmagasabb szintű tanácskozás a két ország kulturális minisztere között folyt le. A második .szféra“ — az idé­zőjel azért indokolt, mert a ren­dezvénysorozat természetesen egé­szében . szerves és oszthatatlan egységet alkotott — a baráti ke­rületek küldöttségeinek találkozó­ja volt. Ennek értelmében a Nyu­gat-szlovákia! kerületbe a Hallei, a Közép-szlovákiaiba az Erfurti, a Kélet-szlovákiaiba pedig a Coít­­busi kerületből érkeztek több ez­ren, elsősorban előadó- és képző­művészek. Minthogy több bzlová­­klai járás is tart fenn baráti kap­csolatot az. NDK hasonló szintű közigazgatási egységeivel, a ven­dégek csoportja így tovább „osz­tódott“, s a találkozók egyre kö­tetlenebbek, családiasabb han­gulatúak lettek. A Nyitrai (Nitra) járásban például a baráti Bern­­burgi járást képviselő több mint kétszáz tagú csoport vendégeske­dett. magukkal hozva az otthoniak üdvözletét és a maguk kulturális ajándékcsokrát. « Szervezésiig és műsorkínálat szempontjából egyaránt külön kell szólnunk azokról a programokról, amelyet a Német Demokratikus Köztársaság Bratislaváhan műkö­dő kulturális és információs köz­pontja szervezett a rendezvényso­rozat idején. Az Intézmény sajá­tos szerepet tölt be a két orszá'g közötti kulturális Információcsere terén, s mint országának első szá­mú szlovákiai reprezentánsa, rangjához méltóan kapcsolódott be az egyhetes kulturális sereg­szemle lebonvolításába. Az ő szer­vezésükben zajlott például az a hangversenysorozat, amelvet az NŐK Néphadseregének Központi Fűvősegyüttese adott a bratisla­.........................................:» .................... ....... vai bemutatkozást követően Nyit­­rán, Aranyosmaróton (Zlaté Mo­ravce), Liptovský Mikuláson, Kas­sán (Košice), Hlohovecen és Kés­márkon (Kežmarok). Ugyancsak ők szervezték azt a kiállítást, amelyet a rendezvénysorozat egész időtartama alatt látogathattak az érdeklődők az Intézmény bratisla­­val székházában, s amelynek so­rán a legutóbbi drezdai könyv­­illusztráció-kiállítás legjobb alko­tásait tekintették, meg. „Vidéki“ rendezvényeik közül említést ér­demel а „XIX. és XX. századi réz­metszetek“ című nyitrai kiállítás, a Prešovban bemutatott plakát­­gyűjtemény, valamint a „Grafika ’87“ címet viselő tárlat Považská Bystricán. Ezek természetesen csak a legjelentősebb rendezvé­nyeik voltak, mivel még közel negyven szlovákiai városban szer­veztek valamilyen akciót. Így pél­dául fiatal írók és költők egy cso­portja látogatott el több járási székhelyre, s bemutatkozásuk, va­lamint műveik vázlatos ismerteté­se után csaknem mindenütt izgal­mas eszmecsere alakult ki. Nem is csoda, hiszen a német Irodalom új nemzedékének képviselői, első­sorban Rolf Griinneberger és Theodor Fontane napjaink legége­tőbb problémáit feszegetik mű­veikben. S végül, ugyancsak a kulturális központ szervezésében, méltóképpen koronázta az egyhe­tes rendezvénysorozat szlovákiai részét a világ hangversenytermei­ből jól ismert drezdai Sadner-vo­­nósnégyes bratislavai kamarakon­certje. Egyértelműen elmondható tehát, hogy szép hagyomány erősödött tovább a kitűnően sikerült szep­temberi rendezvénysorozattal. Or­szágaink gazdag kultúrája a biz­tosíték arra, hogy ez a jövőben se szakadjon meg, s hogy a folya­matosság jegyében évről évre ki­teljesedjék. (vas*) I sakk nem tartozik a nagy töme­geket mozgató, látványos spor­tok közé, ám népszerűsége vitat­hatatlan. A komoly anyagi beruhá­zást, tágas játékteret nem igénylő sport azért is válik egyre közkedvel­tebbé, mivel műveléséhez egyetlen partner elegendő, a játszótér pedig az asztalon is elfér, de játszható akár ölben, mágneses tábla esetén pedig mozgó járműben is. Művelésé­hez fizikai erőre nincs szükség, de mint agytorna komoly szellemi igény­­bevételt követel. Népszerűségét az Is bizonyítja, hogy már több mint két­száz éve, 17Q9-ben Kempelen Farkas sakkozóautomatát is szerkesztett, melynek játékos-figuráját senkinek sem sikerült legyőznie. Az automata (amely Amerikában tűzvész „áldoza­ta“ lett) titka mindmáig titok' ma­radt, az őrdöngős masináról úgy be­szélnek mindmáig, mint valami „cső-, daiőnyről“. A nagymúltú játéknak sok hódoló- 1a. van a Nagykürtösi (Velký Krtíš) járásban is. Igaz, komolyabb sikere­ket még nem sikerült elérni, de a kerületi versenyben már több képvi­selője is van a járásnak. A sakk népszerűsítésében és a si­kerek elérésében jelentős szerepe van Rozkoš Györgynek, a lárást Sakkszö­vetség alelnökének, !. osztályú játék­vezetőnek. Még losonci (Lučenec) gimnazista korában eljegyezte magát a négyzetes táblával, két évtizede pe­dig a Nagykürtös! járásban szervezi a sakkot. Vezeti a járási bajnoksá­got, ő a minősítőbizottság elnöke, s nyilvántartja az elért teljesítménye­ket. — Járásunkban mintegy 400 ember érdeklődik komolyabban a sakk iránt — mondta beszélgetésünk elején —, ezek közül közéj ölvén a fiatalok kö­zül kerül ki. A járási bajnokságokban 12 öttagú csapat nevezett be, ezek­nek mintegy a felét tehetséges játé­kosok alkották, ló látékeről képvisel Kékkő (Modrý Kameň), Nagykürtös, Ipolybalog (Balog nad Iploin), Ipolv­­nyék (Viuica). Csáb (Cebovce), vala­mint a Nagykiirtösi Gép- és Traktor­­állomás csapata. Jelenleg kerületi szinten Ipolybalog, a gtá és Kőkeszi (Kamenné Kosihy) csapata képviseli járásunkat. В A bajnokságon kívül milyen ren­dezvényeken mérhetik össze erejüket, feileszthetik képességeiket a csapa­tok, iHetve azok játékosai? — A sakkszövetség járási bizottsá­ga a bafnokságokon kívül igyekszik olyan rendezvényeket szervezni, ahol lehetőségük adódik a játékosoknak találkozni azokkal Is, akikkel a pon­tokért folyó küzdelemben nem mér­­. hetik össze tudásukat. Ezek közé tar­tozik az egyéni járási bajnokság, a különféle tornák, valamint az egyes ■ csapatok más járásokban való torna­­szereplése. Ш A fiatalok körében húdít-e a négyzetes tábla? — Elégedettek lehetünk az érdek­lődéssel — könyveli el —, hiszen az alapiskolák legtöbbjében rendszeresen foglalkoznak a tanulókkal a sakkosz­tályok megbízottal. Különösen ered­ményes az ipolynyéki és csábi alap­iskola sakk-köre, de 'az utóbbi Idő­ben Ipolybalogon is fellendülőben van a. tevékenység. A fiatalok között több tehetséges játékos van: Zatyko Róbert és Flórián Csábon, Papp Zsolt Ipoly­balogon, Alarám Eleonóra Ipölynyé­­ken, Bornstein Katalin Nagykürtö­sön, hogy csak néhányat említsek. B A sportegyesülelh,en mi yert fel­tételek vannak a sakk további fej­lesztéséhez, az eredményes szerep­léshez? — Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a feltételek egyre javulnak. Igaz, erre nagy ^szükség is van, hiszen legtöbb egyesületben még mindig nem tulaj­donítanak komoly jelentőséget a sakk­nak, különösen a labdajátékok szorít­ják háttérbe. Bi7.onyos szempontból érthető, hiszen nem népes szurkoló­gárdát mozgató és tűzbe hozó sport­ról. van szó, az egyes mérkőzéseken, sakktornákon csupán a játék szerel­mesei és néhány a sakknak elkötele­zett szurkoló van jelen. Meg kell azonban mindent tenni annak érde­kében, hogy minél nagyobb tömege-* két vonzzon, akik nem csak szemlé­lői, de művelői is lesznek elöbb­­utóbb e szép játéknak. Az egyes já­tékosok sikerei kedvezően befolyásol­ják ennék elérését. Jakab István (Csáb) idén I. osztályú minősítést szerzett, 11 játékos pedig II. osztá­lyút.. Dicséretes népszerűsítő tevékenysé­get fejt ki Ipolynyéken az Alarám­­család, melynek minden tagja hódol lépésre... a sakknak. Nem is sikertelenül, hi­szen az elmúlt év sakkozóinak kiér­tékelésénél három „leg“ elismerés ju­tott ki a családnak. Alarám János, az apa a „legjobb edző“ elismerést ér­demelte ki, hiszen járási bajnokságot nyert csapatával, (melyben ő is sze­repel) és így elnyerte „a járás leg­eredményesebb csapata“ címet. A har­madik „leg“ a család egyetlen lá­nyának, Eleonórának jutott, aki a serdülők között került az első helyre. De lehetne a neveket sorolni to­vább, hiszen egyre többen vannak, akik szép sikereket érnek el. Például Zolczer József Ipolybalogról, aki a mozgássérültek szlovákiai bajnoksá­gán az első helyen végzett. A sakknak ezen örvendetes fellen­dülésében jelentős szerepe van a Csehszlovák Testnevelési Szövetség járási bizottságának, amely sokolda­lúan támogatja tevékenységét, és a járási sakkszövetség elnökének Ba­logh Gábornak, aki elkötelezetten nagy hozzáértéssel irányítja a járás­ban lévő sakkszakosztályok tevékeny­ségét. BÖ)TÜS JÁNOS (A szerző felvétele) Családi párosméiközás Alarám János és lánya, Nóri között

Next

/
Oldalképek
Tartalom