Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)
1988-09-09 / 36. szám
3 SZABAD FÖLDMŰVES-1988. szeptember 9. m omorú, de letagadhatatlan: ér\T telmilag fogyatékos emberek is ölnek közöttünk. Olyanok, akiket — •* Is fájó igazság — hátrányos helyzetük egész életük folyamán végigkísér. Erkölcsi és emberi kötelességünk mindent megtenni annak érdekében, hogy ezt lehetőleg minél kevésbé érezzék, hogy minél lobban be tudjanak illeszkedni a társadalomba. Nyilvánvaló, hogy felkarolásokat a gyermekkorban kell elkezdeni: külön a számukra létesített oktatási intézményekben, érzékeny pedagógiai módszerekkel kell elsajá-Tankönyv tfttatnl velük azt az, értelmi képességeikkel ADEKVÄT ismeretmennyiséget. az éket körülvevő világról, amelyre nekik is múlhatatlanul szükségük van. E célt hivatottak szolgálni az úgynevezett kisegítő iskolák; szlovák tükörfordításból származtatott Ilyetén való megnevezésük ugyan nem a legszerencsésebb, de végső soron mégsem lényegi kérdés. Az viszont már igen. hogy milymiek az itt folyó, több szempontból is specifikus munka körülményei, s hogy milyen módszertani és oktatási segédanyag . éli az itt tanftó, cseppet sem köny- . nyő helyzetben levő pedagógus segítségére. Mondjuk — hogy a legkézenfekvőbb példánál maradjunk — a tankönyvek terén. Nos, a kisegítő iskolák 7. osztálya számára készült Természetismeret című tankönyv ebből a szempontból — nines rá más kifejezés — egyszerűen elrettentő példa. Szándékosan sem lehetett volna kreálni olyan tankönyvet, amely alkalmatlanabb lenne küldetésének betöltésére: 12—13 éves, Értelmileg fogyatékos gyermekek számára elmagyarázni a körülöttünk levő élő és élettelen világ alapjelenségeit, helyenként a legegyszerűbb ok-okozati összefüggéseit. Az olykor egyenesen elképesztő stilárts, szakmai és módszertani baklövések egész sorozatából —*- amelyeket a nagyon rossz, mechanikus, fantáziátlan, magyartalan fordítás esek hatványoz — bőven futná akár egy terjedelmesebb elemzésre is, de erre о helyütt sajnos nincs módunk. Ragadjuk ki valóban csak a legnagyobbakat amelyek közül már a könyv tartalomjegyzékét, tehát a tananyag módszertani felépítését áttekintve is a szemünkbe tűnik Jónéhány. A mintegy egynegyed résznyi terjedelmet kitevő első rész a növénytannal foglalkozik; az alapfogalmakat követően a gazdasági és ipari szempontból fontos növényeket tárgyalja. Teljesen érthetetlen, hogy az ide sorolt dísznövények (!) ntán miért a mechanikai alapismeretek, az egyszerű gépek, a belsőégésű motorok stb. következnek, egészen az elektromosság alapfogalmáig, s miért csak ezután. külön fejezetek keretében beszél a könyv a tő- és lomblevelű fákról, az erdei növényekről, aztán — a pókszabásáak és a rovarok újabb meghökkentő közbeiktatása után — a legvégén a gabonafélékről és az olajnövényekről ... Még csak esély sincs arra, hogy a növényvilágnak legalább valami vázlatos rendszere kirajzolódjon az effajta tanmenetnek alávetett gyermek képzeletében. Az egyes fejezeteken belül is kirfvőak a következetlenségek: a belsőégésű motorok tárgyalása például — felépítésükkel, működésükkel, s így természetesen Gzemanyagnkkal együtt — megelőzi a kőolaf éz a kőolajszármazékok ismertetését, az elektromossággal foglalkozó felezetben pedig előbb kell a tanulóknak áramkört összeállítaniuk, mielőtt a tanmenetben megismerkedtek volna annak legalapvetőbb alkotórészeivel: az elektoromos vezetővel, a fogyasztókkal, köztük az izzélémpávai... X könyv stflusáről és szakterminolőgiaí szabatosságáról szólva nehéz megállapítani, hogy ki kövelett el nagyobb bűnt: a szerzői kollektíva vagy a fordító? A legtöbb esetben a kettő egyformán ludas benne, bár olykor teljesen egyértelmű a helyzet. A legkirívóbb ilyen eset a „rövidre kötés , rövidzárlat helyett; semmivel sem menthető, sólyos fordítói baklövés! A könyv magyar változatának lehetetlen stílusa és fogaim) agyonbo nyolftottsága azonban a legtöbb esetben mégis egy Jól felismerhető alapképletre vezethető vissza. Ez pedig nem más, mint hogy az eredetiben is dagályos, túlságosan tadományos és J elvont szövegen a fordító még „csavarintott“ egyet fantáziátlan munkájával, szerencsétlenre sikerült tükörfordításaival. Idézzünk csak a bevezetőből — egy értelmileg fogyatékos gyermekeknek szánt könyv bevezetőjéből! — egy mondatot: „A fizika, a természetrajz és a kémia tárgyköréből a természetismeret tanítási óráinak keretében szerzett Ismereteiteket majd fövendő hivatásotok gyakorlása során tudjátok hasznosítani.“ ... Elég azonban a sző szoros értelmében BÄRHOL felütni a könyvet, hogy hasonló, vagy még elrettentőbb dologra bukkanjunk. Már az első bekezdés első oldalán — minden előzetes összefüggés nélkül — ezt olvashatjuk: „...magyarázd el a róka táplálkozási összefüggéseit “ Másutt a szerzők — és szövegüket hűen követve a fordító — ekképpen magyarázzák a komló és a sör kapcsolatát: „(A komló) nőegyedeinek virágzatai komlótobozokba tömörültek. Ezeket a nőivarú virágzatokat szárított állapotban a sörgyártásban használták fel.“ No persze arra is akad példa, amikor eszükbe iutott, k'knek Is készítik a tankönyvet. Lássuk csak: „A len. A lent főleg hegyvidéken termesztik. A len egyéves lágyszárú növény. A len szára 1 m magasra is megnő. (...) A lent őszszel takarítják be.“ Ezt olvasván azonban a gyerekek már túlvannak A növények táplálkozása című fejezeten, ahol olyasmit tannltak, hogy „Hasonlítsátok összq a kizárólag tiszta vízzel öntözött szcindapszusznövényeket (ampolnanövények) az oldott trágyát tartalmazó vízzel öntözött növényekkel“ ... »Azt is tudják már, hogy a növényeknek fürtös-, ernyős-, buga-, összetett-, kalász-, barka-, gomb- és fészekvlrágzata van, az uborkának pedig ovális kabakos termése. Odébb megtudhatják, mi a hidropónia, s hogy mi a különbség a szár- és a levéldugvánnyal történő szaporítás között, aztán áttérhetnek a mechanikára. Itt a fordító szintén több fzben kitünteti magát: „csörlős kűt“-ként emlegeti a kerekes kutat, s valamivel odébb egyetlen oldalon összesen négyszer (!) írja le azt a nyelvi borzalmat, hogy „a kőolajszármazékokkal való foglalatoskodás“. | Áldásos működésére azonban mégis az elektoromossággal foglalkozó fejezetben teszi fel a koronát, amikor megállapítja, hogy .......az Izzólámpa izzószála izzásig hévül.“... A tankönyv TÄRGYI tévedéséről viszont nem ő tehet. Ez egyértelműen a szerzők lelkén szárad, amikor kijelentik: „A dízelmotor nehezebb és zajosabb, mint a benzinmotor, ezzel szemben sokkal nagyobb lehet a teljesítménye.“ Alapvető tényeket hagytak itt figyelmen kfvül: a dízelmotor, üzemanyagának jóval alacsonyabb energiaértéke miatt SOHA nem érheti el a vele azonos firtartalmű benzinmo- j tor teljesítményét. Sajnos, oldalakon keresztül folytathatnánk, de említettük már az elején: terjedelmi korlátáink vannak. Összegezés és tanulságlevonás helyett képtelenség elűzni egy gondolatat: ha a szerzőnek vagy a fordítónak értelmileg fogyatékos gyermeke lenne — isten őrizz, dehogy kívánjuk! — vajon MIRE tudná őt megtanítani EBBŐL a könyvből?... VASS GYULA (Kiemelések: V. Gy.) e—ív’ u Mint valami bársonyos puha madárszárny a fiókáját, úgy veszt körül, úgy óvja a gyereket a kendős, kötött pelerines nagymama. Meleg barlangból, simogató ölelésből — törődésből és szeretetből — pislant ki a gyerekszem. Jó ott benn. Biztonság és otthonérzés. De mi van kint? A ránk szegeződő szemekből kíváncsiság és valami nyugtalanság csillan. Onnan bentről nézvést: a külső világ idegen dolgokkal van tele. Az emberek furcsán viselkednek, néha mulatságos, de inkább érthetetlen dolgokat művelnek. Nem ölelik át egymást, nem simogatják kezükkel, szemükkel a másikat — mintha senki sem tartozna senkihez. Hangosak, Ingerültek, beszédük bántő, mozdulataik idegesek. Rohannak egymás mellett, ahelyett, hogy megállóénak, meghallgatnák a másikat, a szomorút felvidítanák, a dühöst megnyugtatnák. Nem így tesznek. Sőt, a gorombaságra még gorombábban válaszolnak, öklükkel érvelnek. Még a mosolygókat, a bizakodókat Is keménynyé, cinikussá teszi a külső világ. S nekem ebbe a világba kell majd egyszer kimennem? — kérdik a szemek,» még ha így fogalmazva, kimondva kicsit túlzónak is hat mindez. A gyöngédségből és védelemből szövődött nagyamamal feketeség nem véd egy életen át. Sokszor bizony az ellenséges és közömbös felnőttek világa érzéketlenül markolja át a most még védőn átölelt gyereket. S válik majd 6 is olyanná, mint a többiek? Talán azon kevesek közé tartozik majd, akik nem felejtik el, s egész életükben magukon érzik a puha, simogató „szárnyakat“. Nagy kincs ez, amiben egyre kevesebb gyereket részesít az ulet. V. A. (Kovács Béla felvétele) reraáneZíúl^luraínium Józsi Jenő Kéttűs betű Város r^rsánazSi Liter Józsi Jenő Eto. larbonium nikkel Idegen. férfinév Romai "50 Söi név Jyáo • Latinul Kálmán. Réshang Tajték Jidrogén Tódul Vitamin T" líléaet ír0 R Rosas pálinka zemélyeá lévaáa örög etennö ötösésre wsznált ínyag biti mamm I*— Letu „ tersánssk, rEJžiažL&frfl* Sumero» röv. Zoltán» иглу Romániai város íiaszahég Rádiósa tllía " közepe Igen - >газ2ц1 kbreháa" szüld-» /árosa tBrtg, filozófus Letin ilöljáro Francia aajtoögynökeég Uf.l. Japán köntös Ji trogln k vibar isten* ■ elet „ r •• mail Azonos betűk Parányi féaz Sszak, SE 4c8bák azonos Hangzói Rzekundua Alumínium Julfur Ш. Ш. яр W Porii Tersánszk Józsi ^ Jenő cüve äascseoO sírását! Utánzó 5 201 mm Finn író Bánat nszk J)eci!itei züiö L i MEGFEJTÉS -NYERTESEK A lapunk 32. számában megjelent keresztrejtvény helyes megfejtése: „Az igazság nagyon sokszor csak pislákol, de soha sem alszik ki.“ Nyertesek: Agócs Gyula, Gömöralmágy (Gém. Jablonec); Fejes Lászlúné, Rimaszécs (Rimavské SeC); Pollák Antal, Nngytárkény (Veiké Trakany). izemtől szemben a technikával [Foto: (kallta) \
