Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)

1988-09-09 / 36. szám

2 SZABAD FÖLDMŰVES 1988. szeptember 9. Cél: a mezőgazdasági termelés gyorsabb ütemű fejlesztése Mint ahogy erről olvasóink már' a napi sajtóból értesülhettek, a múlt héten Prágában kétnapos országos szemináriumot rendeztek az ágazat párt- és gazdasági vezetői a mezőgazdaság és az élelmiszeripar gazda­sági mechanizmusának átalakításáról, jelen volt František Pitra, a CSKP KB Elnökségének póttagja, a KB tit-kára. A felszólalók azokat az intézkedéseket elemezték, amelyeket a terve­zési szabályok érvényesítése és az anyagi ösztönzés növelése céljából fo­gadtak el, s amelyek a szociális fejlesztéssel, az ágazat struktúráinak át­alakításával, valamit# termelő és tudományos-kutatási kapacitásainak fej­lesztésével állnak összefüggésben. A gazdasági szabályozók problémáival részletesebben Svätopluk Chalu­pa, a szövetségi mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter helyettese fog­lalkozott. Megindokolta a vállalatok termelési és gazdasági csoportokba való besorolását és ebből eredő azon kötelességüket, hogy vagy földadót fizetnek, vagy pedig különbözeti földjáradékot kapnak. A továbbiakban az új felvásárlási árakról és szerepükről beszélt. Hangsúlyozta, hogy ez új intézkedések célja a mezőgazdasági termelés intenzifikálásának támo­gatása és a minőség javítása ebben az ágazatban. A tervezési szabályokkal Július Medveď, a Szlovák Szocialista Köz­társaság mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterének helyettese foglal­kozott. Megmagyarázta, miért veszíti hatását az eddigi központi tervezés az átalakítás feltételei között. Mindenekelőtt korlátozta a vállalatok be­ruházást aktivitását, s nem eléggé segítette elő a tudományos-műszaki fejlesztést. 'Á mezőgazdasági—élelmiszer-ipari komplexum párt- és gazdasági veze­tőinek országos szemináriumán Fran­tišek Pitra is beszédet mondott, amelyből az alábbiakban kivonatot közlünk. ALKOTÖ MUNKÄVAL JÁRULUNK HOZZA A MEZÖGAZDASÄG ÄTALAKlTÄSÄHOZ A szocializmus fejlesztésének jelen­legi szakasza új és sürgős feladato­kat állft elénk. Ezeket pártunk XVÍI. kongresszusa fogalmazta meg a gaz­dasági és szociális fejlesztés gyorsí­tására Irányuló stratégiában. Ez olyan Irányvonal, melynek megvalósí­tása mély forradalmi változásokkal jár, s széles teret nyújt a további g^dasági és társadalmi haladáshoz, ц. A CSKP Központi Bizottsága 7. és 9. ülésén konkrét eljárást hagyott Jóvá a gazdasági és társadalmi átala­kítás végrehajtására. Felmérte a párt felkészültségét Is az új feladatok tel­jesítésére^ s kitűzte azokat az utakat, amelyek az új feltételek között veze­tő szerepének erősítésére Irányulnak. Beszédének további részében Fran­tišek Pitra a mezőgazdasági—élelml­­szer-lperl komplexum eddigi fejlődé­sét értékelte. Megállapította, hogy ez a népgazdaság mát ágazataihoz vi­szonyítva pozitívan értékelhető, de nem mentes az általában előforduló negatív jelenségektől. A mezőgazda­ság ebben ez ötéves tervidőszakban is stabilizáló tényezó, ami főleg a ki­egyensúlyozott élelmiszer-ellátásban nyilvánul meg. Az utóbbi két évben a mezőgazdasági termelés elérte a tervben feltételezett színvonalat. A jő eredményeket el kell ismerni, s az ebben szerepet játszó emberek­nek köszönetét kell mondani értük. A párt figyelmét azonban azokra a' területekre kell összpontosítani, ahol kevésbé sikeres a munka, ahol az el­ért eredmények nem felelnek meg a tervben kitűzött céloknak. A legna­gyobb probléma az, hogy a növény­­termesztés és az állattenyésztés fej­lesztésében nem Jöttek létre a terve­zett arányok, a növénytermesztés áz elmúlt két év alatt mintegy 4,7 mil­liárd korona értékű terménnyel adós maradt, ugyanakkor az állattenyész­tés 4,8 milliárd korona értékben ter­melt terven felül. A növénytermesz­tés nem kielégítő dinamikája veszé­lyezteti az önellátás elért színvonalá­nak a megtartását, elsősorban gabo­nafélékből. Emellett a mezőgazdasági termelés stabilizálásához tartaléká­ról Is gondoskodni kell, s a helyzet­tel ebből a szempontból nem lehe­tünk elégedettek. • • • A gazdasági mechanizmus á*» akl­­tása kifejező mértékben megerősíti a mezőgazdasági vállalatok önállóságát a termelés szerkezetére vonatkozó döntésekben. Ez a nagyobb önállóság nagyobb felelősséggel is jár a társa­dalmi szükségletek biztosításában. A mezőgazdasági dolgozók munkája az élelmiszer-ipari termékek választéká­ban tükröződik vissza a köztársaság egész területén és az egész év folya­mán. Habár az élelmiszer-ipari vállala­tok az idén egészében véve túltelje­sítik a termelés és az áruszállítás tervét, az élelmiszerpiac mennyiségi ellátásán belül nem kielégítő a vá­laszték szélessége. Egyaránt hiány van. olcsóbb és olyan különleges ter­mékekből, amelyek tartósságukkal és tápértékükkel az ésszerű ős egészsé­ges táplálkozást segítenék elő. A választék bővítését az élelmiszer­­ipart szervezeteken kívül mezőgazda­sági vállalatok Is elősegíthetik. A me­zőgazdasági alaptevékenység Ilyen Irányú kezdeményezéseit támogatni kell. A Jobb áruellátás érdekében fo­kozni kell ez élelmiszer-ipari válla­latok saját kereskedelmi tevékenysé­gét Is, s javítani kell együttműködé­süket a kereskedelmi szervezetekkel. Az űl gazdasági mechanizmusban vi­tathatatlanul megnövekszik az adás­vételi kapcsolatok jelentősége, és a kereskedelmi szerződések megszegé­sének szigorú büntetésével alapvető fordulatot kell elérni ezen a terüle­ten. • • • Az elmúlt évi gazdasági eredmé­nyék azt bizonyítják, hogy a terme­lés hatékonysága növelésében még mindig nem kielégítő a fejlődés. Az ötéves tervidőszak első két évében a mezőgazdasági—élelmiszer-ipari komplexum teljesítette a legfontosabb gazdasági mutatókat. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azonban, hogy a nye­reség döntő hányada e melléküzem­ági termelésben jött létre, miközben a mezőgazdasági alaptevékenység jö­vedelmezősége stagnált. Minden kerületben és lírásban sokkal igényesebben és következete­sebben kell elemezni az egyes mező­­gazdasági vállalatok gazdasági ered­ményeiben mutatkozó különbségeket, s a tapasztalatokból le kell vonni a szükséges 'tanulságokat. • • • A problémák és fogyatékosságok felszámolásában jelentős lépés lesz a jövő évi terv, valamint az 1990 es évi terv sokoldalúan megalapozott előkészítése. Az előttünk álló idő­szak problémáinak Igényessége és bo­nyolultsága megköveteli az elérhető tartalékok teljes mozgósítását. A me­zőgazdasági—élelmiszer-ipari komp­lexumban ezt a feladatot az a kö­rülmény Is kiemeli, hogy áttérünk az új gazdasági mechanizmus teljes ér­vényesítésére. A terv kidolgozásánál ezért nagy jelentőséget tulajdonítunk a vállalatok és a központi szervek közti szoros együttműködésnek. A fi­gyelmet mindenhol a beruházások ésszerűsítésére, a szükséges szerke­zeti változások végrehajtására, a tu­dományos-műszaki haladás eredmé­nyeinek gyorsabb ütemű gyakorlati érvényesítésére, a gyártmányfejlesz­tés fokozására, a termékek minőségi színvonalának emelésére, az anyagrá­­fordltási költségek csökkentésére, a gazdaságosság általános növelésére, valamint az adásvételi kapcsolatok javítására kell összpontosítani. A pénzügyi egyensúlyt Is meg kell szi­lárdítani. • • • Bizonyára számos oka van annak, hogy az érvényes irányítási rendszer haladó elvei nem érvényesültek tel­jes mértékben. A döntő okok azono­sak azokkal, amelyek a korábbi gaz­dasági reformok sikertelenségéhez vezettek. Az első helyen kell említe­ni azt a következtetést, amelyet pár­tunk a szovjet elvtársakhoz hason­lóan vont le a korábbi reformok ta­pasztalataiból, azt, hogy a gazdasági mechanizmus átalakítását közvetlen dialektikus összefüggésében kell megvalósítani a társadalmi és gazda­sági élet minden területének mélyre­ható demokratizálásával. Ezen a te­rületen nagyon erős fékező tényezők hatnak. Külön la ki kell emelni as egész gazdaság irányításának adml­­nisztratlv-utasításos rendszerét, amely még mindig JeUn van, s amit az át­alakítással akarunk megszüntetni. A lemaradozó vállalatoknál érvé­nyesített különleges üzemvitelben sem szereztünk jó tapasztalatokat. Az állam az intenzifikáclós alapból csak az átéléshez szükséges forrá­sokról gondoskodott, s nem gyakorolt elég nagy hatást a lemaradás okai­nak felszámolására. Egyes vállalatok­nak az alacsony fokú hatékonyság okai részben besorolásuk eddigi rendszerében gyökereznek. A fokoza­tosan túlsúlyba kerülő jövedelmező­ségi szempontok előnyösebb külön­bözeti földjáradékhoz juttatták a mezőgazdasági vállalatokat, s gyen­gítették a hatékonyság növelésében való érdekeltséget. • • • Az újonnan létesített állami vál­lalatoknál az önigazgatási szervek és az igazgatók választása jelentős mér­tékben próbára teszi pártszerveze­teink akcióképességét az új feltéte­lek között. Azoknál a vállalatoknál, ahol tartósan jó eredményeket érnek el, s megfelelő színvonalú a párt­munka, e választások általában ko­molyabb problémák nélkül zajlanak. Ezt a' jelöltekre leadott szavazatok százalékos aránya Is igazolja. Ez egyáltalán nem jelet! azt, hogy a vá­lasztások sikerét vagy sikertelensé­gét a leadott szavazatok százalék­­arányával akarnánk mérni. Azt, hogy számos dolgozónak kifogása lesz a jelölttel szemben, s nem adja rá a szavazatét, természetes dolognak kell tekinteni, s ez sokkal meggyőzőbb is, mint a bizalom százszázalékos megnyilvánulása. A választások eddigi lefolyásának további tapasztalata, hogy nem tudtak mindenütt több jelöltet állítani az Igazgatói funkció betöltésére. El kell gondolkodni rajta, hogy ennek mi­lyen pszichológiai és egyéb okai voltak. Ezeket a párt- és szakszer­vezeti munka megfelelő módszereivel ej kell távolítani, hiszen a jelölés a javasolt dolgozók szakmai-politikai felkészültségének az elismerését Je­lenti. Igaz ugyan, hogy a választások során csak egy igazgatót választa­nak, de ez nem vesz el semmit a többi jelölt értékéből. Az állami vál­lalatok létesítése arra is lehetőséget ad, hogy a kommunisták mellett pártonkívülieket, esetleg más pártok tagjait is jelölhessék felelős tisztsé­gek betöltésére. A pártmunka hatékonyságának nö­velése szorosan összefügg a társada­lom demokratizálására irányuló tö­rekvésekkel, a dclgozőkollektlvák ön­állóságának növekedésével. Ebben az összefüggésben külön is ki kell emel­ni a szakszervezet, valamint a Szö­vetkezeti Földművesek Szövetségének a szerepét. A járási pártbizottságok munkájában tudatosítani kell, hogy a szövetkezeti földművesek szervezete a szövetkezeti parasztság társadalmi osztályát Is képviseli. Ehhez kell Iga­zodniuk a kommunistáknak a szövet­ségben végzett munkánál, s nagyobb igényeket kell támasztani munkájuk­kal szemben. Az új feltételek azonban a Szövet­kezeti Földművesek Szövetségétől is intenzívebb munkát követelnek, első­sorban abban az irányban, hogy ha­gyományos tevékenységük folytatása mellett az űj gazdasági mechanizmus gyakorlati érvényesítését is elősegít­sék. A szövetségnek pótolhatatlan szerepe lesz a szocialista demokrá­cia elmélyítésében, ami nemcsak ab­ban nyilvánul meg, hogy az új szö­vetkezeti törvény, valamint a Munka Törvénykönyve novellájának értelmé­ben részt vesz a legiszlatív intézke­dések, a szövetkezetek fejlesztésére, a szövetkezeti tagok szociális és élet­feltételeire vonatkozó irányelvek és szabályok kidolgozásában, hanem el­sősorban a szövetkezeten belüli de­mokrácia fejlesztésére és kibontakoz­tatására törekszik, s ezzel összefüg­gésben gondot fordít * szövetkezeti fegyelem megtartására, valamint a demokratikus alapelvek következetes érvényesítésére a szövetkezeti szer­vek munkájában. Támogatnia kell to­vábbá az egész tagság aktív részvé­telét a szövetkezet Irányításában és igazgatásában. A széles körű demokratizálás és a reform feltételei között nem lesz könnyű a munka. Különösen nehéz lesz ez azok számára, akik nem tud­nak megszabadulni e megszokott, be­­idegződött módszerektől, valamint a túlhaladott, káros előítéletektől. A pártópítés minden szintjén úgy kell dolgoznunk, hogy e legkisebb ellen­tét se alakuljon ki a szavak és a tet­tek között. Az „Arccal a tömegek felé“ gottwaldt jelszó ma ugyanolyan időszerű, mint annak idején volt. Minden szövetkezeti tagot, a mező* gazdasági—élelmiszeripari komple­xum minden dolgozóját meg kell nyernünk az előttünk álló igényes feladatok teljesítésére. Elődeink eszményeinek valóra váltásáért A Csehszlovák Köztársaság védelmére szervezett tornóci (Trnovec nad Váhom) antifasiszta tömegtüntetés 50. évfordulója alkalmából szeptember 3-án a falu és a környék helységei dolgozóinak és a tanuló ifjúságának részvételével emlékünnepélyt rendeztek, ame­lyen megjelent* Ivan Knotek, az SZLKP Kfi Elnökségének tag]«, a KB titkára, Kiss József, az SZLKP KB Titkárságénak tagja, az 0j Szó főszerkesztője, Helmut Vánha, az SZLKP Nyugat-szlovákiai Ke­rületi Bizottságának titkára, Jaromfr Algayer, a Nyugat-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság elnöke. [Jegyzet mléknapok teszik idősze­rűvé a kérdést... Öröm­teli emléknapok, amikor azokra emlékezünk, akik szót emeltek, tettek valamit a bé­kéért; és döbbenetes emlékeket idéző történelmi események év­fordulót, amikor a legkegyetle­nebb merényletet követték el ellene. A két végletet képvise­lő események, üzenetek: az ösz­tönzés, illetve az intés és óvás, egyfelől öröm, másfelől rette­net. Mindez a lóérzésű emberi­ség energtáit egy irányba tere­lt: a fegyverek, a kegyetlenség, a háború, elleni küzdelem irá­nyába. Negyven évvel ezelőtt au­gusztus utolsó hetében a Wroc­­lawban tartott első nagy hábo­rú utáni békenagygyűlés részt­vevőiként a kultúra és a tudo­mány Joliot-Curte-hez, Ufa Ehrenburghoz, Nexőhöz és Pablo Ptcassohoz hasonló neves kép­viselői emelték fel szavukat a népirtás, a pusztítás, az újabb háborús őrület elvakult szerve­zői ellen, és egyben hitet tet­tek amellett, hogy a tudósok és művészek a birtokukban lé­vő minden eszközt, tehetségü­ket és munkásságukat a világ­béke szolgálatába állítják. A világ akkoriban még vajmi ke­veset tudott az atomfegyverek­ről, de Hirosima és Nagaszaki elrettentő rémképe elég volt ahhoz, hogy az emberiség meg­értse a kultúra és a tudomány képviselőinek óvó intését a tudománnyal történő vissza­éléstől és a kultúrának a né­pek közti gyűlölet szítása esz­közévé történő degradálásától, szlovák békemozgalom negyve­nedik évfordulóján csúcsosodik ki. A Szlovák Béketanácsnak, a Csehszlovák Békebizottságnak és a Nemzeti Front Központi Bizottságának felhívását köve­tően országszerte kibontakozott és felerősödött a béke mozga­lom, a békenagygyűlések, mű­soros estek, iskolát és munka­helyt megemlékezések valóban látványosan deklarálják elköte­lezettségünket a béke ügye / . Mit tehetünk érte? Népeink emlékezetébe mé­lyen belevésődött a félelmet és pusztulást hozó két szeptem­bert dátum: elseje és harmtn­­cadika. Az utóbbi, hazánknak a müncheni árulás következté­ben történt megcsonkítása szin­te „előjátéka“ volt a rá egy év­re elkezdődött „világtragédtá­­nak". öt év rettegés és halál­­félelem után október hatodtka villantotta meg a közelgő sza­badság reményét. Ezek az évfordulók fémjelzik a békemozgalomnak az utóbbi hetekben a békevilágnappal in­dult s a fasizmus elleni harc he ével folytatódó rendezvény­sorozatát, amely jövő tavasszal a szervezett világ- és a cseh­mellett. S ez nem csekélység. De valóban ez a maximum, amit tehetünk a békéért?.,. Ta­lán mégsem. Htszen egy béke­menetben, egy nagygyűlésen legfeljebb néhány százan, eset­leg néhány ezren vesznek részt, márpedig a békeharc a szó legszorosabb értelmében közügy, tehát minden egyes ember ügye. Mit tehet az átlagember egy világméretű probléma megoldá­sáért? Sokat. Mégpedig azzal, hogy saját közvetlen környeze­tében irtja a békétlenség, a harag, a gyűlölet minden meg­nyilvánulását ... jelen voltak továbbá a Nyugat­­szlováklal kerület, a Galantal (Ga­lante) járás párt- és állami szervet­nek, valamint a Szovjetunió és a Ma­gyar Népköztársaság bratislavai fö­­konzulátusának képviselői és más hi­vatalos személyiségek. A küldöttség megkoszorúzta az esemény tiszteletére állított emlék­művet. Ezután ünnepi nagygyűlésre került sor, amelyet Viliam Póka, a galántai járási pártbizottság vezető titkára nyitott meg. Az ünnepi szónok, Ivan Knotek méltatta az ötven évvel ezelőtti ese­mények jelentőségét. Kiemelte haza­fias és Internacionalista jellegüket. Elismeréssel szólt a Galántai járás gazdasági sikereiről, mindenekelőtt a mezőgazdasági termelésben elért ered­ményeket értékelte nagyra. Ezután hangsúlyozta az előrehaladást gátló fogyatékosságok elleni harc fontossá­gát, rámutatva a felelőtlenség, a la­za munkafegyelem és az adásvételi kapcsolatokban tapasztalható hibák okozta károkra. A szocializmus vonz­erejét növelő adottságok Jobb kihasz­nálására figyelmeztetett. „Mt, szlová­kok, csehek, magyarok, ukránok, a föderatív Csehszlovák Szocialista Köztársaság népei — emelte ki be­szédét zárva — szilárd eltökéltség­gel, vállvetve, mindennapi munkánk­kal váltjuk valói a elődeink eszmé­nyeit.* A nagygyűlés békefelblvás elfoga­dásával árt véget. A felhívás szöve­gét a Szlovák Béketanácsnak, a Csehszlovák Békebizottságnak és a Nemzeti Front Központi Bizottságá­nak küldték el. A jubileumi ünnepély részeként a délelőtt folyamán az ötven éve tör­téntekkel foglalkozó szemináriumot tartottak. Bevezető előadásában Kiss József széles történelmi-társadalmi összefüggésekbe ágyazva elemezte az esemény jelentőségét, elsősorban az antifasiszta harc és a csehszlováklat dolgozók internacionalista összefogá­sát szolgáló tanulságok szempontjá­ból. Anton Faltys, a prágai Klement Gottwald Múzeum igazgatója beszá­molójában a müncheni diktátum kö­zelgő 50. évfordulója kapcsán az atomháború és az újfasiszta mozgal­mak ellen folytatott harc kérdései­vel foglalkozott. A bevezető előadáshoz kapcsolódó korreferátumot Csömör Lajos, a ga­lántai járási pártbizottság titkára, Ladislav Ratea, az esemény résztve­vője, a község pártalapszervezetének elnöke és Éva Klinsková, a helyi alapiskola tanára mondott. Ugyancsak a délelőtt folyamén tar­tott együttes ünnepi ülést az SZLKP és a Nemzeti Front járási bizottsá­ga. Az ülésen emlékplakettel tűntet­ték ki a történelmi esemény részt­vevőit, a járás legjobb dolgozóit, községeit, továbbá azokat a táráso­kat, városokat és községeket, ame­lyek kiemelkedő szerepet játszottak az ötven évvel ezelőtti faslsztaelle­­nes megmozdulásban, A nagyszabású emlékünnepélyt méltói kulturális program zárta. Ezen többek között nagy sikerrel lépett fel a Grúz SZSZK népi együttese. (0. sí.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom