Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)
1988-09-02 / 35. szám
8 SZABAD FÖLDMŰVES Táborlakó pionírok között étkezésről öt szakácsnő és két kisegítő, a tisztaságról pedig két takarítónő gondoskodik. 'Ahogy kirajzanak a faházakból és a sátrakból a tágas udvarra, azonnal közrefognak bennünket a Hatfa nevű pionfrtábor résztvevőt. Némi Irigységgel nézegetem a kisportolt fiúkat és lányokat. Már első látásra észre venni, hogy zajos, vidám, szeretni való társaság. Ezt a pionítábort az Agrokomplex bodrogszerdahelyi (Streda nad Bodrogom) Szeme építette és Szentelteti. Eddig több mim 5,5 millió koronába került. A területrendezéssel már végeznek, ám a fürdőmedencét még fel kell építeni. Ahogy Gernltcky Ilonától, az Agrokomplex szakszervezeti Szem! bizottsága elnökétől megtudom, a szünidőben három turnusban összesen 460 gyereket üdültetnek a Kelet-szlovákiai kerületből. Túlnyomó többségben a mezőgazdaságban dolgozók gyerekei táboroznak itt. — Én legjobban az erdőt, a tiszta levegőt szeretem — mondja a nagykaposl (Veľké Kapušany) Weiurauch Marcel, aki most megy hatodik osztályba. — Én meg a látékot — nevet közbe a királyhelmecl (Král. Chlmec) Abaházi Zoltán, aki most megy negyedikbe. — Tetszik a táj, az egész környék — veszi át a szót a tizennégy éves nagvkövesdi (Veľký Kamenec) Czlfferi Attila, s neki hinni lehet, mert nem először van pionlrtáborban. — Nem Is tudom, mit említhetnék, de az biztos, hogy sohasem unatkoztam — vakargatja füle tövét a nagy fejtörésben a borsi (BoršaJ Iski Katika, aki most megy harmadik osztályba. A Slovenské Nové Mesto-i Palo Péter csak rábóllnt mindenre, s a tábort dicsérő újabb meg újabb vallomásokat 6 Is elismerő mosollyal nyugtázza. És ezt teszik a Jelenlevő többiek Is. Ahogy megtudom, pontosan százhatvanhármán vannak. Az étteremben folytatjuk a. beszélgetést. Füzeteket, füzetlapokat nézegetünk. Egyikben az szerepel, hogy ki milyen sportágban győzött, a másikban a kulturális tevékenység szerepel. Hallom közel háromszáz dicsérő oklevél vár még kiosztásra. Egy szőke kislány naplójából: „ ... Kedd reggelre ébredtünk. A napsugarak vidáman csókolgatták a vidéket. A forrás boldogan csobogott. Megmosakodtunk. Reggeliztünk. Délig a Karcsán fürödtünk. Délután sportoltunk. A fiúk fociztak. Mi, lányok pingpongbajnokságot rendeztünk. Vacsora után költélhúzást rendeztünk. Izgalmas percek voltak. A győzelmet a Szúnyogláb csapat nyerte meg. Szerda reggel a Šíravára utaztunk. A buszvezető igen lópofa volt. sokat nevettünk rajta. Reggel a víz egy kissé hidegnek tűnt, de délfelé már elég meleg volt. Hajókiránduláson is részt vettünk. Annyi embert és sátort, mint a tengernek tűnő tó partján volt, én még sohasem láttam. Csütörtökön a környékkel ismerkedtünk meg. A hegyekbe gyalog Jártunk, de a borsi- kastélyba és a nagykövesdi várba már autóbusszal utaztunk. Vacsora után nőtázás, versmondás, mókázás. Olyan szépen senki nem tud énekelni, mint Weinrauch Marcel, minden dicsőség az övé volt, bele is pirult egy kicsit. Aztán tánc — tízig. De éjfélig nem aludtunk el, mert a nap dolgait alaposan meg kellett beszélni.“ így telnek a napok, s közben talán észre sem vették, hogy milyen sokat gyarapodtak honismeretből, természetszeretetből, emberségből egymás iránti tiszteletből és megbecsülésből. Mert ez a célja minden táborozásnak. S csak akkor lehet ezt elérni, ha a tábor igazi, őszinte, mesterkéletlen eseménnyé tud válni. A tábor csapatvezetője Jáger Mária, a bodrogszerdahelyi alapiskola tanítónője: — Van huszonnyolc segítőm, valamennyien fiatalok, plonírvezetők. Az Jarmila Poláková tőszakácsnő mondja: — Naponta ötször kapnak a gyerekek enni, sőt még lefekvés előtt Is ehetnek. Vitamindús ételeket főzünk. Minden nap kapnak gyümölcsöt. Még a válogatós gyerekek is rászoknak az evésre. Látta volna, milyen Jó étvággyal falatoztak, amikor egy-egy hosszabb hegymászás vagy fürdés után nagy éhesen meglőttek. — A foglalkozás csapatonként történik — mondja Tóth Szilvia rajvezető. — A gyerekek nagyon szeretik a természetet, sokat kirándulunk. A túrák során megismerik az erdőben élő állatokat, növényeket, Ismerkednek a színek harmóniájával, megismerik a turistajeleket. Czifferi Attila mondja: — Túrázni, a természetben lenni egészséges, sportolunk és szórakozunk. Soha nem unatkozunk, mindig van érdekes látnivaló. A múltkor az erdőben egy siklót láttunk, amint éppen egy békával volt elfoglalva. — Én jövőre is eljövök — mondja határozottan Abaházi Zoltán. — Apukám most valahol a Tátra alatt arat, de ha hazajön, biztos örülni fog, hogy megtanultam úszni. — Mi mindig arra törekszünk, hogy az Ide Jövő gyerekek gazdag élményekkel térjenek vissza a szülőkhöz. Ha csak jobb étvággyal, akkor Is megérte. Azt hiszem, ep- alatt a pár nap alatt sem volt alkalmunk akár egy percet sem unatkozni. Most pedig, ha megkezdődik az iskola, ml Is kezdjük a készülődést a Jövő évi táborozásra — zárja le a beszélgetést Gernitcky Ilona, a Hatfa nevű pionírtábor vezetője. ILLÉS BERTALAN 1988. szeptember 2. í A deleién full A múlt a jö alapja Gyerekkorunk, neveltetésünk során egy sor — látszólag haszontalan — dolgot megtanulunk, magunkba építünk. Ilyen a szeretet, együttérzés, barátság, türelem, önfeláldozás, ízlés, szépérzék, gyönyörködni tudás. Ezekből épülünk, és egymásban ts ezeket szeretjük. Azt, hogy a másik tud meghallgatni, együttéreznl, képes felfedezni a szépet... Mindennapjainkat, sajnos, mégis úgy rendezzük be, hogy elsősorban a haszonszempontok érvényesüljenek. A hasznos, jövedelmező munka, a szabadidő hasznos eltöltése, hasznos elfoglaltságok; a hasznos barátságok, kapcsolatok emelhetik az embert a pályán... Ebbe a nem mindig szimpatikus hasznos kategóriába nemigen férnek be az öregek. Persze törődünk velük, de csak annyit, hogy az egy pillanatra se zökkentsen ki bennünket a. napi zsúfolt menetrendünkből. Hovatovább egyre inkább elharapódzik a közömbösség. Talán félünk idős szüléink végnapfaitól, félünk lezárni anyánk szemét ..., pedig ő ölelt meg bennünket először a világon. Szégyenkezve bár, de mentsvárként inkább az elfekvő, a szociális otthon mellett döntünk, ahol viszont sosincs elég hely a sok magára maradt öreg számára. A mai élettempó mellett lehetetlen otthon gondozni az idős, beteg embereket — érvelnek sokan. Lehet, úgy tűnik, igazuk van, azért ha mégis vállalnánk, emberségben sokat gyarapodhatnánk. Ránk férne, hiszen — sok fel utal rá — hogy egymás iránt is fogy a türelmünk. Embert dolgainkra egyre kevesebb az időnk..., pedig az öregek gyakran jelképes gesztusokkor, egészen kevéssel beérik, néhány jó szóért is hálásak. Hovatovább mindent az intézményektől várunk. Tele vannak öregekkel az orvosi rendelők? — Igen, de sokszor nem ts annyira gyógyszerért mennek, mint inkább a jó szóért, és egy kicsit kipanaszkodni magukat... Igaz, panaszkodnak a fiatalok is, hogy nehéz az öregekkel, viszont sokan vallják azt is, hogy jó az öreg a háznál. Gondoljuk csak meg, micsoda különbség; ha a gyerek kulccsal a nyakában hazaballag az üres lakásba, ahol nincs kihez szólnia, vagy ha a nagymama nyit ajtót neki, és meleg ebéddel várja. Hogy megváltoztak a nagymamakorban lévők is, hogy kevesebb már bennük az önfeláldozás? — Ha változtak — se forgandó világban miért ne változtak volna —, abban talán az is közrejátszott, hogy nem tiszteljük, és nem értékeljük bennük igazán, amit ők is értékelhetnének magukban. Azt, hogy nyugdíjason sem lejárt verklik, hanem van „hivatásuk“, az unokák nevelése, mert a gyerekek olyasmit kaphatnak tőlük élményben, emlékekben, szeretetben, amit senki mástól, még a szülőktől sem. Az az élet rendje, hogy a generációk emberemlékezet óta összetartoznak, és sokkal több szál kapcsolja össze, mint ahány elválasztja őket. A gyerkek gyakran jobban szót értenek az öregekkel, mert az öregekről leváltak a mindennapok dolga), igazából nem az foglalkoztatja őket, hogy mi történt tegnap vagy ma; a gyereket pedig még nem köti le igazán az, ami nekünk, felnőtteknek a mindennapokból annyira fontos. Így lélekben ők állnak egymáshoz közelebb. Sok egyéb mellett nem lehet elavult kötelesség az idősek iránti tisztelet. A múlt ugyanis a lövő alapja. Kell az a tudás, tapasztalat, érzelemgazdagság, amit birtokolnak, nekünk is kell a szeretetük, a törődésük, a gondoskodásuk, nekik viszont érezniük kell, hogy fontosak, pótolhatatlanok számunkra... KANIZSA ISTVÁN HA ISKOLÁS LESZ , AGYEREK... Az Iskolában a tanulás az a kulcsfontosságú tevékenység, mely forrása és alakítója az emberi kapcsolatok szerveződésének, megvalósítási területe a pedagógus és a gyermek együttműködésének. A tanulás eredményessége szemléletes mutatója az iskola munkájának Érthető tehát, hogy a tanulás sikere közös érdeke és célja mind a pedagógusnak, mind az iskolás gyermeknek. A pedagógusok legfőbb törekvése, hogy megteremtsék a gyermek számára az értelmes tanulás feltételeit, ezáltal biztosítva értelmi fejlődésük optimális ütemét. A siker másik feltétele a gyermek érettségében, tanulásra alkalmas személyiségében keresendő. Az Iskolába lépéstől kezdve hosszá éveken keresztül a tanulás lesz a gyermek számára a fő tevékenységi forma, melynek minősége közvetlenül alakítja iskolai karrierjét, távlataiban pedig egész személyiségfejlődését, életpályáját. Sokan őgy vélik, hogy a gyermek sorsa már az iskolába lépés első hónapjaiban eldől, s a kialakult helyzeten igen nehéz változtatni^ a későbbiek során. Ezért is fontos mind az elmélet, mind a gyakorlat szempontjából azoknak a kérdéseknek a megnyugtató tisztázása, amelyek az Iskolára való felkészítés, az iskolábalépés pszichológiai problémáihoz kapcsolódnak. A kisiskolások sokféle információ birtokában lépik át az iskola küszöbét. Érzelmeikben együtt munkál a büszkeség, a bizonytalan várakozás és kisebb-nagyobb szorongás az újtól. Szinte valamennyiükben közös a vágy. hogy jól tanuljanak! Ehhez társul a bizakodás, hogy ennek meg is tudnak felelni, tehát még kellő önbizalommal. optimizmussal rendelkeznek a tanuláshoz. \ Ezt a kedvező indulási helyzetet elsősorban a gyermek szociális kapcsolatal tartiák fenn: a szülök, a pedagógus elfogadó, szeretetteljes bátorítása, ösztönzése az érzelmi támasznvúftás. Ugyanis a hat-hét éves gyermeknél még hiányoznak a tényleges teliesltménymotlvációk Elsősorban azért teljesítenek, hogy eler get tegyenek a szeretett személyek kívánságainak, űrömet szerezzenek nekik, elismerést és szeretet kapjanak viszonzásul. Nagy ösztönző ebben a korszakban a szeretett személy elismerése, szerete, vagy az ennek elvesztésétől való félelem. A szülő mellett a pedagógus az a jelentős személy, aki a gyermekkel való személyes kapcsolatán keresztül ezt a motovációt biztosítja. Így a pedagógus-gyerek viszonyt minősége alapvetően meghatározza a gyermek tanuláshoz való viszonyát. Ahhoz azonban, hogy ez a viszony harmonikusan alakuljon, az szükséges, hogy a gyermek magatartása és teljesítménye megfeleljen a pedagógus elvárásainak. Azok a gyermekek, akiknek nem okoz nehézséget az iskolában elvárt viselkedés és teljesítmény, természetesen már a kezdet kezdetén több elismerést, pozitív visszajelzést kapnak. A pedagógus elismerése, dicsérete fokozza a gyermek tanulási kedvét. növeli önbizalmát — ezáltal alakítja önértékelését —, igénynivóját. A pedagógus értékelő visszajelzései jelentik a gyermek számára az alapvető értékmérőt: ehhez a szinthez mérik önmagukat, e mérce mentén hasonlftgatják össze teljesítményüket és ezen keresztül önmagukat egymással. Kisiskoláskorban a csoport elfogadva a pedagógus értékítéleteit, annak mintájára alakítja csoportnormáit, egymást értékelő rendszerét. Ebben az életkorban még a Jól teljesítő gyermek, akit gyakran dicsér a pedagógus, vonzóvá válik a többiek számára is. Keresik barátságát, elfogadják véleményét, elismerik egyéb teljesítményeit is. így szociális helyzete a csoportban, s karrierle személyiségfejlődése is várhatóan kedvezően alakul, g a tanulást később már belső motivációtól ösztönözve végzi. Dr. Hada« Katalin pszichológus MEGFEJTÉS - NYERTESEK A lapunk 31. szántában megjelent keresztrejtvény helyes megfejtése: Az én falum, Egri csillagok, A lámpás, As a hatalmas harmadik, A bor. Nyertesek: Etelköil László, Buzit» (Buzíca), Kajla Báláné, Losonc (Lučenec), Szabó György, Csécs (Cecejovce), <
