Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)
1988-08-26 / 34. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES 1988. augusztus 28. MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET rész ÉRDEMESE MÉHANYÁKAT nevelni? a méhészetben tavasszal J61 felfejlődnek, majd a hordási lehetőség valami okbői elmarad, a fajfennfartásl ösztön ezeket is . rajzásra kényszeríti. Köztudott, hogy a méhcsaládok minősége és teljesítőképessége az anyától függ. Ezek szerint olyan anyákat kell nevelni, hogv az évi átlagteljesítménnyel a méhész meg legyen elégedve. Ennek ellenére a méhészek nagyobb része még ma is Idegenkedik az anyaneveléstől. Sok esetben nemcsak kezdők és kisebb állományú méhészek, de ötvén, vagy ennél Is több méhcsaláddal rendelkezők Is elhanyagolják a tervszerű anyaváltást s Így az anyanevelést Is. Gyakorlati tapasztalatom azt sugallja, hogy igenis van értelme saját szükségletre, kicsiben Is foglalkozni anyaneveléssel, mert az anya fontos szerepet játszik a nagyobb hozamok elérésében. Bizonyított tény. hogy az irányított, tervezett anyacserével jóval nagyobb hozamot értem el, mint amikor még beavatkozás nélkül a családokra bíztam az anyacserét. A biztonságosabb termelés tehát az anyától függ. Ennek fontosságára főleg akkor lettem figyelmes, amikor virágportermeiőssel Is kezdtem foglalkozni. Ha az anya petézöképessége gyengül, az a termelést nagyban befolyásolja, ha pedig elpusztul pótlása csaknem egv hónapba kerül, ez alatt alig vagy egyáltalán nincs termelés. Bizonyára sok méhésznek volt már olyan „csodacsaládja“, amelyik kiváló tellesftményt nyújtott mézhozamban, építésben éveken keresztül, mert az anyanevelést is maga a család Irányította, mégpedig csendes anyaváltással.- Hová lett az az érték, amely a méhész kezében volt, amely által jó tulajdonsággal rendelkező méhanyákat lehe'ett volna nevelni? Szép eredményeket lehetne elérni most Is, ha nagyobb lelentóséget tulaldonítanánk a tervezett anyaváliásnok, de a sző igazi értelmében nem tudunk méhanyát nevelni, mert ezt fölösleges Időpazarlásnak tart|uk, no meg munkaigényes is Pedig ha megragadjuk a kínálkozó lehetőséget, sokat segítünk méheinknek, hogy ezáltal az eddig fel nem tárt képességeikkel viszonozzák segítségünket. Már az is némi hozamtöbbletet telent, ha , méhcsaládjainkkal legalább fele részben egyéves anyák vannak, vagy ha a gyengébb, fejletlen, esetleg rosszul petéző anyákat kiselejtezzük. Igaz, ehhez már több anyára van szükség, mert ló anyákat csak sok közül lehet kiválogatni. Hogy ez mit re|t magában? Aki nem foglalkozik anyaneveléssel, nem Is tudhatja. P.lzonyára minden méhész meg tudja tanulni az anyanevelést, hiszen a szaktudás mellé csak akarat és kitartás szükséges. Tud|uk, hogv a méz és egvéb méhtermék nagyon ts keresett kiegészítő táplálék egyrészt a hazai, másrészt a világpiacon, hiszen gyógyszerként is hasznosítható. Mivei a szükséglet állandóan növekszik, arra kell törekednünk hogy a méhcsaládok növeljék hozamukat, s a méz és egyéb méhtermékek iránti szükségletet ki tudtuk elégíteni Ennek egyik lehetősége a (óbb teliesítményű méh kitenyésztése Ezért az anva leszármazotténak. illetve a családnak a következő tulajdonságokkal és sajátosságokkal kell rendelkeznie: jő flasítóhajlam, hogy erős népes legyen minden hordásra, kifellelt gyűltőösztön, edzettség,'nyugodt ülés a lépeken, kiváló tisztogatási ösztön, szelídség és hosszá szlpóka. De van-e ennyi Ilyen tula|donságokka) rendelkező méhcsalád, kérdezheti valaki? Köztudott, hogv Európa középsó részen Így a mi viszonyaink között Is a krajnai méh fajtája vagy ennek gypngén eltérő változata van elterjedve Ez a többi méhfajtától nyugodtabb és szorgalmasabb természetű. Beblzonvították, hogy ennek több alfa|a és tájfajtája létezhet. Az NDK- ban élő Adolf Oeser méhanvnnevelő erről így Ír: ..Az utóbbi évtizedek összehasonlítható vizsgálatai a krajnai méh vitfyhotatlan fölényét bizonyítják. jól fejlődik éghajlatunk alatt, hozamai kitűnőek. A régebben oly gyakran túlhangsúlyozott törzselnevezések feleslegessé váltak. Ma már aligha érdeklődik valaki Trolseck, Sklenár, vagv éppen Álba után. Az NDK-ban minden törzselnevezés megszűnt.“ Nemcsak a kezdő, de a tapasztaltabb méhészt Is a propagálással gyakran megtévesztették Tapasztalataim azt is tgazollák. hogy a nagyon dicsért Trolseck. Hontlanka vagy éppen a Vuíko tá(fajták semmivel sem különböznek a ml környezetünkben nevelt anyáknál. Ha a családok Hogyan jutunk mégis jő tulajdonságú, szép feilen anyákhoz, amelyek családfától anvákat nevelhetünk? Az anyanevelés legjobb és legbiztosabb kiindulás! pontja a több éven át figyelt és a telfesftmény szerint minősített jö család. Ezt kiválasztjuk „tény észcsaládnak", amelytől később érdemes anyákat nevelni. Nagy hibát követ el az a méhész, aki csak egyszeri teljesítmény után ítéli meg a tenyészcsaládot. A tenyészcsaládnak legalább a második generációnak kell lennie, amelynek anyja Is ugyanolyan jó teljesítménnyel, megfelelő építéssel és szelídséggel tűnik ki a többi család közül. Azért fontos a megfigyelést több éven át végezni, tanulmányozni tehát el6d)ét, esetleg testvérét, mert megeshet, hogy a legtöbb teliesítményű családok utódat egv-két év múlva csődöt mondhatnak. A jó tulajdonságú krajnai méji szorosan takarja a lépet, nem hagvfi megfázni a Hasítást, az anya pedig tömören, soriában petézik (lásd a képen). A szinókája is alkalmas a vöröshere kihasználására. A NEVELÉSRE SZÄNT CSALÄD ELŐKÉSZÍTÉSE A nevelésre kiszemelt család. Illetve családok teljesftményét már egy évvel korábban ajánlatos megvizsgálni. Nem lenne lómatással a családra, ha más családoktól elvett fiasításos kerettel erősítenénk a tenyészcsaláígy helyezzük el a bölcsőt a kalitkába dot különösen vonatkozik ez a fejlődés időszakára. Azt szükséges figyelemmel kísérni,’ hogy saját erejükből mire képesek és milyen teljesítményt tudnak nyújtani ezek a családok. Az ilyen kiszemelt családoknál a tavaszi fejlődésnek robbanásszerűen kell megtörténnie. Az olyan család, melynél a tavaszi fejlődés vontatottan, lassan alakul ki, nem való tenyészcsaládnak. Ha a kiválasztott család megfelel az említett követelményeknek, fel kell mérni az anvaszükségletet, vagyis azt, hogy hány anyára van egy nyáron szükségünk Minden méhész részére fontos a tervezés. Gazdálkodásunk nem lehet sikeres, ha csak ötletszerűen méhészkedőnk és mindent a véletlenre bízunk. Bizonyított tény, hogy a méhészetben is fontos a tervszerű előkészület. Ez érvényes az anyaváltásra Is. Az anyaneveléshez fontos a módszer megválasztása. Ezt a méhész saját maga dönti el, mert feltétlenül tekintetbe kell venni méhészetének nagyságát, illetve a leváltandó anyák számát. Ennek van egy egyszerű gyakorlati szabálya: minden évben annyi anyát neveljünk, amennyi családunk van, olvastam egy kiváló méhészegyéniség cikkében. — Hogy miért annyit? A tapasztalat azt Igazolja. hogyha harminc anyát akarunk nevelni, abból csak nyolcvan, legfeljebb kilencven százaléka kel ki. A párzás alkalmával újra eltűnhet húsz, sőt harminc százalék. Tapasztalataim is ezt igazolják, mert nagyon ritkán fordul elő. hogy egy sorozatból, kb. tizenöt kikelt anyából, veszteség nélkül mind bepározzon. Két-három, néha még több is eltűnik. Ha figyelembe vesszük azt, hogy az általunk nevelt harminc anyából csak huszonnégy kelt ki, a párzás után megmarad tizenhat-tizennyolc anya, s ez már elegendő egy harmlnccsaládos méhészet felének kétévenkénti leváltására. Ha azonban az állomány fejlesztését is tervezzük, ennél több anyával is kell számolnunk. Mint említettem, sokan idegenkednek az anyaneveléstől Egyesek ezt a családokra bízzák, mint csendes A tiasítás anyaváltást, mások pedig inkább megrendelik az anyákat a hivatásos anyanevelőknél, mert félnek az igényes és pontos munkától. Ezzel, sajnos, én is így voltam, s eltelt jó pár év, míg belekezdtem a nagy munkába és azóta az anyanevelés többféle módszerével kísérleteztem. A kezdő, vagy a munkaviszonyban lévő méhész, aki rendszerint csak hétvégén tud méhészkedni, ne alkalmazzon nagy tudást és tapasztalatot követelő módszereket. Figyelemmel kell lenni a tervezéskor elfoglaltságunkra, mert az anya nevelés a pontos Időpontok betartását követeli. Egyes anyanevelési módszerek, amelyekkel magam is kísérleteztem, jól beváltak. Nem a hivatásos anyanevelőket vagy a nagyobb tapasztalattal rendelkező méhészekkel akarom megismertetni ennek lényegét, hanem a kezdő és közepes méhállománnyal rendelkező méhésztársakkal, akik még méhanyát egyáltalán nem neveltek. ANYANEVELÉSI MÓDSZEREK Nagy öröm számomra, hogy két méhésztársamat sikerült meggyőznöm az anyanevelés fontosságáról és mindketten hozzáfognak az anyaneveiéshez saját méhcsaládjaik részére. Igaz, a ^kezdet nem mindig jár jó eredménynyel Pót- és rajbölcsők felhasználásával kezdték, ahol nem sokat vesztettek, ha a próbálkozás egyáltalán nem sikerült, de nagy élmény volt számunkra a kalitkázással nyert, egy családtól öt hat kikelt fiatal anya. Az igazi sikert az, jelentette, ha az anyák be is pároztaís. Ha az anyanevelés gyakorlati módszereinek egyes fontos szabályait nem tartják be, ez feltétlenül sikertelenséghez vezet. A tandíjat én is megfizettem m!..t minden méhész, aki saját elgondolása szerint akar az anyanevelés meghatározott útján haladni Az eredményes anvanevelés alapfeltétele a pontos munka, főleg a biológiai sorrend betartása, a rend és a tisztaság. Hiába van szépen elkészített díszes pároztatóknp'ár, ez kevés a sikeres anyaneveléshez, ha nem tartjuk be a pontos sorrendet. A pároztatók betelepítésével követi el sok méhész a legnagyobb hibát, mert a betelepített méhekhez anyabölcsőt tesz. Ezt a méhek ritkán, vagy egyáltalán el sem fogadják. Az első betelepítéskor csakis azelőtt kelt fiatal anyát tegyünk a pároztatóba. A pincézés is nagyon fontos, még mielőtt a pároztatőkat a szabadba tennénk, mert megtörténhet, hogy a méhek elhagyják a pároztatőkat. Betelepítés után egy két óra múlva beengedhetjük az anyát, de ezután pincébe, vagy sötét helyiségbe tegyük legalább kéthárom napra és csak azután helyezzük ki e szabadba. A következő anyanevelési módszerekkel kezdtem több-kevesebb siker(A szerző felvétele) rel. de ma már a legpontosabb munkát Igénylő álcázás sem okoz gondot, hiszen nyaranta akár ötven-hatvan bepárzott anyát is sikeresen kinevelek. Oeser már azt is haladásnak nevezi, ha valaki egyszerű módszerrel, irányított pófbölcsős, Illetve váltott bölcsős anyaneveléssel, egy tapasztaltabb méhész irányításával végzi az anyanevelést. Sokan ezt nevetségesnek tartják, pedig már az ts a Jó tulajdonságokhoz tartozik, ha a család nem rajzás által jut fiatal anyához, hanem csendes anyaváltással Irányítja saját létfenntartását. Ehhez nem szükséges nagy, illetve sokéves tapasztalat. Am a bölcsők korának felismeréséhez kell egy kis gyakorlat. Ily módon nem sokat veszfthet a kezdő, Illetve a kevésbé gyakorolt méhész. Célszerűbb azonban, ha a méhész nem bízza az anyaváltást a családra, mert így a kiesés tíz—tizenkét nap is lehet. •* IRÁNYÍTOTT RAJANYANEVELÉS Ä másik kezdetleges anyanevelési mód a jó tulajdonsággal rendelkező Bölcsötartó hurok 1 mm vastag dróthuzalból méhcsalád rajállapotba való irányítása. Ezt a módszert már több évtizeddel ezelőtt Kofer méhészkutatő Is ajánlotta. Évtizedes tapasztalatok alapján rájött, hogv a rajanyabölcsőből nyert anyák súlya a legkedvezőbb, a példányok szépek és petecsövecskéjük a legfejlettebb. Ezt a gyakorlat is igazolja, hogv a rajanyák mindig szépek, fejlettek. írását elolvasva, nekem Is tetszett az elgondolása, így irányított rajanyaneveléssel kezdtem .kísérletezni, szép sikerrel. Mivel ennek már több mint két évtizede, arról is tapasztalatot szereztem. hogy az ilyen rajállapotbe Irányított családtól származó anyák és ettől származó méhek egyáltalán nem hajlamosak a rajzásra. Illetve nem fejlettebb náluk a rajzóösztön, mint az álcázással nyert anyáknál Tudjuk, hogy a rajzás egv biológiai folyamat a méhek életében. A fajfenntartás! ösztön kényszeríti őket a szaporodásra, ha a méhész idejében be nem avatkozik ennek megakadályozására. Ettől nem kell félni. De bizonyára vannak olyan méhészek Is. akik azt állítják, hogy a rajbölcsőből szármaA méhcsaládok és a rajok egyesítése A méhészeti év vége felé gyakran előfordul, hogy a család anyátlanná válik. Ilyenkor vagy párzott anyával anyásftunk. vagy ha erre nincs mód, akkor az anyátlan családot egyesítjük. Ezt a folyamatot úgy végezhetjük. hogy az anyarácsra tett újságpapírt szeggel kilyuggatjuk az anyás család felett, az anyátlant pedig a mézkamrába helyezzük. Az anyátlan „szagot kap", átrágja az újságot s így egyesül. Vigyázzunk azonban, mert ha álanyás, akkor veszélyeztetjük az anyás családot. Az álanyás családot csak kisöpörni lehet, hozzávetőlegesen 30—40 méterre a kaptáraktól. így az álanyák és a herék nagy része ott marad, az életképes méhek pedig más családokhoz csatlakoznak. A kisebb rajokat feltétlenül egyesítsük. Ez elengedhetetlen, mert tavasszal gyengék maradnak, télen pedig sokat fogyasztanak. A laikus aztgondolná, hogy minél kisebb létszámú egy család, annál kevesebbet fogyeszt. Ez azonban nem fgy van. mert a leszűkített kaptárteret, illetve a fészket melegíteni kell, ez pedig energiát követel, amelyet a mézből merítenek. Ezzel magyarázható, hogy a közepes és kis családok fogyasztása meghaladja a nagyobb családokét. Az idősebb anyákat ki kell cserélni. Ha nincs anyánk, vegyünk, ha pedig van a pároztatóban, akkor azt vegyük igénybe, esetleg egyesítéssel cseréljünk. Más megoldás nincs, mert ellenkező esetben az anyátlan család rosszul telel s könnyen noszémássá válhat. A beteg családok egyesítése is veszélyes, hiszen a kaptáron belöli ürítkezés is előfordulhat. Ezért előnyösebb az őszi egyesítés. A műveletet este kell elvégezni, amikor a mé hek már nem röpdösnek. Mindig az anyás családhoz tegyük az anyát lant! Ha a nem megfelelő anyát elveszszűk s elpusztítjuk, kalfikázzuk utána az új anyát is, majd pedig adjuk zó anyák és azok leszármazottal hajlamosak a rajzásra Ezt azonban az én kísérleteim nem Igazolják A rajállapot feltételei gondolom a kezdő méhész előtt is ismeretesek. A rajzásra készülő család anvabölcsőket húz, legtöbbször a sejtek alján, esetleg annak szélein. Az ilyen bölcsőknél az a probléma, hogy pár napos eltérés van a kelésnél, mert különféle korú álcák köré húznak bölcsőt. De .ba figyelemmel kísérjük az anyabölcsők befedését, kiszámíthatjuk a kalitkázás időpontját Ugyanis a bölcsők befedése a peterakástől a nyolcadik napon történik, ezek után várunk még öt napot, s fgy kb a tizenharmadik napon kalitkázzuk a bölcsőket, de inkább előbb, nehogy valamely bölcsőből kibújjon az anya, mert ez áthúzza számításunkat. A legszebb bölcsőket kiválogatjuk és éles késsel óvatosan lemetsszük a lépről. Ha het-nyoic szépen kifejlett bölcsőt nyerünk, érdemes ezzel foglalkozni. Megjegyzem, hogv csak azt a családot érdemes rajállapotba helyezni, amely megfelel a már említett követelményeknek. Az anyaneveiéshez több munkaeszközre is szükségünk van. Az egyszerű anyaneveléshez — в kalitkákon kívül — ezeket magunk is elkészíthetjük. Először a kalitkatároláshoz szükséges egy keretet átalakítani, mégpedig úgy, hogy a keretbe kb. a középső részébe beerősítünk egy olyan szélességű lécet, amilyen a kalitkák vastagsága. Erre a lécre ráerősítünk mindkét oldalra egv-egy háromcentiméteres dróthálót, vagy műanyagszalagot, amely a kalitkákat oldalról tartja. Erre a lécre helyezzük sorban a kalitkákat. Ha több anyabölcsővel akarunk dolgozni, akkor a keret alsó részét Is igénybe vehetjük. A kalitka is egy fontos munkaeszköz. A szaküzletekben megvásárolhatjuk, vagy ügyes kezű méhészek elkészíthetik saját maguk is. j Ä kalitka része a dugó, amelyre álcázás alkalmával a mesterséges bőlcsőkezdeteket ráerősftjük. Itt azonban más az eljárás. Az így nyert anyabölcsőket csak „bölcsőtartó hurokkal“ tudjuk sértetlenül a kalitkába helyezni. Ezt a bölcsőtarté hurkot is könnyen elkészíthetjük 1 mm vastag puha dróthuzaíból. A hurok külső átmérőle olyan legyen, hogy a dugó nyílásán könnyen beférjen (2. ábraj. A hurkot űgv készítjük el, hogy gömbölyű komhiráltfogóval elkészítünk egy kört, ezután a huzalt a kör felett a kör síkjához viszonyítva derékszögben felfelé hajlltiuk. Ennek hoszszát ügy határozzuk meg, hogy a dugó alatti rész ne legyen hosszabb tizenöt milliméternél A hurok felfelé álló szárát az anyabölcső befejezése után a dugó falában reszelt vájatba helyezzük, a hurok végét, kb. öt mm-t újra derékszögbe meghajlítjuk a hurok irányába, s így ez tartja a hurkot, így az nem csúszik le a kalitkába. A vájat a dugö oldalán, olyan mély legyen, n.tnt a dróthuzal vastagsága, így a dugót könnyen ki és be lehet helyezni a dugónyílásba, s a hurkot jól rögzíti az anyabölcsővel együtt. A kalitkákat, a hurok segítségével bekészített anvabölcsőket a tárolőkeretbe helyezzük egvmás mellé és ezt a keretet újra Visszahelyezzük annak a családnak, amely az anyabölcsőket húzta. A kalitkában kikelt anyák biztonságban Vannak, mert az anyák nem tudják egymást elpusztítani, és minden kalitkái egv-egy kis méhcsoport vesz körül, mely az anyákat eteti. VICZÉM ISTVÁN (Folytatjuk) be. A többit a család maga elvégzi. Ajánlatos azonban az elpusztított öreg anyát Is visszahelyezni, mert a méhek olyankor nem annyira agreszszívek az új anyával szemben. Ez a módszer már gyakran bevált, s hamarabb elfogadják a méhek az új anyát, kiengedik a kalitkából és csupán csendes anyaváltást észlelnek. Száz százalékosan azonban ez a módszer sem szavatolt biztonságú. Az egyesítés után ne feledkezzünk meg a fészek rendezéséről. Ezt nagy körültekintéssel végezzük. Kétéves kereteken teleltessünk! A friss kereteket. amelyeken az anya még nem petézett, vegyük ki a fészekből. Ezekre a következő évben a tavaszi fészekbóvitésnél lesz szükségünk. Ha túl sok a virágporos keret, ritkítsuk meg. vegyük ki, porcukorral szórjuk be és tegyük félre a téli kerettároléba. fúl jön majd szintén tavasszal. Az etetést és a takarást szeptember végéig be kell fejezni. Az elrendezett családok nyngndtan telelhetnek A kötelező atkairtásról se feledkezzünk meg! Csakis egészséges, megfelelő erőnléti! családtól várhatunk jó eredményeket. Száraz Tivadar