Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)

1988-08-26 / 34. szám

6 SZABAD FÖLDMŰVES Kilenc év folyamatosság már ha­gyományt jelent, §zért méltán nevezhetjük hagyományosnak az amatőr képzőművészek évről évre nyaranta sorra kerülő nyärasdi (To­pol niky) alkotótáborát. Valamikor a legelején volt egy kis telep, ahol elő­ször jött össze néhány mükerlvelő fes­tő, szobrász, grafikus, és hamar be­bizonyosodott: életrevaló kezdemé­nyezésről van sző. Hasonlóképpen vélhette ezt a vásárútt (Trhové Mýto) székhelyű Csehszlovák-Szovjet Barát­ság Efsz vezetősége is, mert védnök­séget vállalt a tábor fölött. Ennek első kézzelfogható eredménye maga az állandó otthonteremtés volt. a szép­­reményű ifjú művészek megkapták a gyönyörű környezetben fekvő nyáras­­di ún. vadászlakot, amelynél ideáli­­sabb otthont valóban keresni sem le­hetett volna a számukra. A Kis-Duna vadregényes ártere téma, ihlető és pi­hentető életkörnyezet is egyszerre: szinte magától indítja útjára az ecse­tet a vásznon. Valahogy úgy, mint ahogyan ^ nyárasdiak és a vésárútiak annak idején — persze egy csomó más intézménnyel, mindenekelőtt a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Járási Népművelést Központtal epvütt­­müködve — útnak indították ezt az egészet. — Itt van ni, valahogy így nézett ki tavaly — emel le egy katalógust a polcról Szalay Antal, a szövetkezet üzemi pártbizottságának elnöke. Bele­lapozok a kitűnő minőségű krétapa­pírra nyomott brosúrába, s megakad a szemem egy Goethe-idézeten: „Aki számára a természet elkezdi felfedni Gódány Margit: A Dunánál (olaj) minden évben kiállítást rendezünk az egy évvel korábban született alkotá­sok legjavából — folytatja Szalay Antal. — A kiállítás színhelye az Idén is a nyárasdi sportcsarnok, s a meg­nyitón több járási szerv és intézmény Is képviseltette magát. Ott volt pél­dául Mácsai Gyula, a járási nemzeti bizottság alelnöke — 6 tartotta a megnyitó beszédet —, aztán Héger Károly és dr. Mag Gyula, a járási népművelési központ, illetve a Csalló­közi Múzeum igazgatója. Eljött továb­bá* természetesen a helyi nemzeti bi­zottság elnöke és titkára. Soöky János és Dórák Lajos is, a szövetkezeiét pedig az elnök elvtárs — mutat az ugyancsak jelenlevő Varga Gyula szö­vetkezeti elnökre — és lómagam kép­viseltük. Ennek a kiállításnak az anyagából készül aztán évről évre ez a brosúra, a járási népművelési in­tézet gondozásában. — Szóval amolyan állandó védnö­keivé váltunk ennek a rendezvénynek — veszt át a szót Varga Gyula. — Persze nincs szó valamiféle látványos támogatásról, az egésznek a jellege sem olyan, hogy ilyesmit igényelne, de azért segítjük őket. A vadászházat az állandó résztvevők már akár az otthonuknak is tekinthetik, aztán itt­­ott kilódítunk nekik autóval egypár láda friss gyümölcsöt, mi tagadás, olykor egy demizson bort is ... Szá­munkra ez Igazán nem jelent teher­tételt, s ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy ez az egész tábor jó reklám a falu, a vidék számára Is. Egy másik nagy előnye: elhozza a művészetet a falusi emberek, a szö­vetkezeti dolgozók közé, akik, mond­juk meg őszintén, maguktól nemigen mennének utána. így viszont meggyő­ződhetnek arról, hogy tényleg nem holmiféle haszontalan tdőfecserlés ez, sőt, ha alkotás közben is láthatják a művészeket, mondjuk kint a tábor­ban, akkor arról is, hogy bizony ko­moly munkai * * Igaza volt az elnöknek: szervezett, irányított, egyszóval valóban komoly munka jellemzi a nyárasdi képzőmű­vészeti alkotótábor tíz napját. A részt­vevők száma évről évre úgy néhány tucat körül van, s ismert hivatásos képzőművészek Irányítása alatt dol­goznak. Az idén például a festészet terén Kelemen János és Almást Ró­bert festőművész volt a szakelőadó, de az évet akár felesleges is hang­súlyozni, mert ők is — a többiekhez hasonlóan — az állandó résztvevők közéi, tartoznak. Ugyanez mondható el •Alexej KraSčenič festőművészről, a grafikusok mesteréről, Štefan Rabiná­ról, aki a „textilesek“ munkáját irá­nyítja, Milan Kosmel szobrászművész­ről, no és persze az ismert fotómű­vészről, Kontár Gyuláról. Az amatőrök pedig? Nos, jó néhányan közülük már nem is annyira amatőrök, hiszen Petrla Ferencnek vagy Gódány Sán­dornak például már Bratislavában is volt önálló kiállítása, de nevet szer­zett már a szakmában Tihanyi József, Péter Sándor, Gódány Margit, Csöraö Zsuzsa, Preizinger Mihály, Kovács Zsuzsa, Rácz László — „civilben“ a járási népművelési központ dolgozó­ja, a tábor egyik fő szervezője —, továbbá Szitás Zoltán, Farkas János és Kuky János is. S ha olyasmit azért egyelőre túlzás is lenne állítani, hogy a nyárasdi alkotótáborból indultak útnak a világhír felé, annyi minden­képpen igaz, hogy szaktudásuk, mű­vészi látásmódjuk csiszolásához, fejlő­déséhez ez az évi tíz nap nagyban hozzájárul. De hát végeredményben — éppen ez a célja. Vass Gyula • nyilvánvaló titkait, az ellenállhatatlan vágyat kezd érezni ezen titkok leg­méltóbb felmutatója a művészet iránt." Találóbban és köitőibben nem is le­hetne megfogalmazni az alkotótábor lényegét, szellemét. A füzetecske lap­jain fekete-fehér reprodukciók, saj­nos, nem mindig a legjobb minőség­ben, de némi fantázia olyankor is segít. Alattuk nevek, az alkotók ne­vei, akik közül egynéhány már isme­rősen cseng képzőművész-berkekben. t- Az éppen esedékes tábor idején A perhenyikí Nefelejcs női éneklőcsoport Nyolcadszor a Tisza-parton Az idén a nyolcadik alkalommal került sor a Tisza-parti kulturális ünnepélyre. Elöljáróban el kell mon­dani, hogy a találkozót átütő siker jellemezte. Itt meg kell dicsérni a rendezőket, mégpedig a Nemzeti Front kistárkányi (Maié Trakany) tömegszervezeteinek vezetőit, akik fáradságot nem ismerve Igazán min­dent megtettek, hogy az idelátogatók jól érezzék magukat. dálatos mozdulataikban. A perbenyi­­ki (Pribeník) Nefelejcs női éneklő­­csoport nagy tapsot kapott, akárcsak a bélyi (Biel) Puškár Antalné, aki szép nótákkal szórakoztatta a lelkes közönséget. A kistárkányi citerások minden kulturális rendezvényen részt vesznek. Innen sem hiányoztak. Palá­­gyi Béla bebizonyította, hogy szénen tud a citerával bánni. A bélyi asz­­szonykórus méltán váltotta ki a kö­zönség igen-igen nagy tetszését. De szóljunk a rendezvényről. Volt szavalat, ének, tánc, diszkó, szépség­­verseny, koncert és táncmulatság. A nagytérkányl (Veiké Trakany) Metropol zenekar tizenöt évvel ez­előtt alakult, és produkciójuk szín­vonala is bizonyította, hogy nem ko­pott meg ennyi év után sem A né­zők szeretettel, melegséggel fogadták a kistárkányi Kráter zenekar kon­certjét. Aztán a meghívott községek csoportjai következtek, akik maguk­kal hozták szebbnél szebb dalaikat. Láthattuk a nagytárkányi lányok diszkőtáncát, gyönyörködhettünk cso­Jesztrebi Andrea, a Tiszaszépe Befejezésül a rende­zőknek mondanék né­hány tanácsot. Sokan drágállták a laclpecse­­nyét és a házikolbászt. A színpad nagyon rossz helyen van. A befizetők közül nagyon sokan nem nézhették a műsort, mert a színpad egyszerűen megközelíthetetlen volt. Szóval a bevételből jócs­kán jutna egy összesze­relhető. korszerűbb szín­padra, és természetesen padokra, hogy akik befi­zetnek, azok a műsort meg Is tekinthessék. Ä szlránfalvi (PtrukSa) vegyeskar másfél évvel ezelőtt alakult, de már számos rendezvényen aratott sikert. A járási versenyen elsők lettek és a kerületi versenyen a második helyet érték el. A Tisza-parton Is óriási si­kert arattak. A szavelók közül kima­gasló teljesítményt ért el a kistárká­­nyi Ffilöp Szilvia. A divatbemutatót ts sokan nézték végig. Óriási sikere volt a szépség­­versenynek, melyet titkos szavazással a ttszacsernőt (Čierna nad Tisou) Jesztrebi Andrea nyert meg. ö lett nz 1988-as Tiszaszépe. Az értékes díj átvétele után Mercedes kocsin mutatták be a kö­zel tízezer nézőnek a Tl­­sza szépét. A Tisza-parti rendez­vény ts bizonyította, hogy erős műkedvelő mozgalommal rendelke­zik ez a vidék, s ha né­ha mégsem |ön ki a lé­pés a megszokott mődon, annak az az oka, hogy nem gazdálkodnak kellő következetességgel mű­kedvelőink tehetségével, tenniakarásával. • (Terebesl Gyula felvételei) Illés Bertalan Belépőjegy a sikerhez A Lévai (Levice) Városi Filmszín-' házak Igazgatásán tett látoga­tásom folyamán mindenekelőtt arről győződhettem meg, hogy az épület folyosóit és az egyes helyisé­gek falát számtalan elismerő oklevél ékesíti. A legtöbbet a városban, il­letve a járás területén kifejtett ak­tív, elkötelezett és eredményes kul­turális tevékenységért kapta az In­tézmény vagy annak egyes dolgozót. Az okleveleken olvasható elismerő sorok mögött a Terézia ' Chlebová Igazgatónő vezPtte 23 tagú kollektí­va példás és szorgalmas munkája áll. Hogy Itt valóban szorgalomra, odaadásra és munkaszeretetre van szükség, azt mi sem bizonyítja job­ban, mint az a tény, hogy olyan mun­kahelyről van szó, ahol a munkaidő a legtágabb, ráadásul „rendhagyó“ határok között mozog, s értelemsze­rűen beleesnek a szombatok és a va­sárnapok is Hatványozottan érvénye sek az elmondottak a filmfesztiválok idején, úgyhogy nagyon nagy segít séget jelentenek számukra az Itt dől goző nyugdíjasok. A mozilátogatők száma, mint azt az igazgatónő elmon­dotta, nem csökken, hanem évről év­,re növekszik, nem kell tehát tartani a televízió és a videó jelentette kon­kurenciától. Ezt főleg ismét csak a filmfesztiválok Idején lehet a legjob­ban felmérni, tette még hozzá. A továbbiakban a dolgozók idei nyári filmfesztiváljáról beszélgettünk. Ebből megtudhatom, hogy a rendez, vénysorozat rendkívül sikeres volt: a fesztivál 20 filmet jelentő összkíná­­latából a lévai filmszínházakban nem kevesebb mint 13 alkotást láthattak az érdeklődők. Különösen nagy láto­gatottságnak örvendett a Hajsza a gyémántért című amerikai film, de igazi mozlstkernek bizonyult a Bon és nyugalom című cseh produkció is. (Magyarul meglehetősen semmit­mondó címe egyébként eredetiben — Bony a klld — rendkívül szellemes parafrázis.) A nézőrekordot azonban mégis egy harmadik film érte el, mégpedig a két barát újabb kaland­sorozata, ezúttal A két nagyorrü és a viedó címmel (NSZK). Mindeneset-. re kétség nem férhet hozzá, hogy elsősorban e három alkotásnak kö­szönhetően teljesítették túl a feszti­vál nézőszámra és bevételre vonat­koztatott tervét A munkaközösség tagjai már évek­kel korábban bekapcsolódtak a Szlo­vák Ftlmkölcsönző Vállalat, a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottsága, vala­mint a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség által szervezett szocialista munkaversenybe. Ennek egyik muta­tója éppen a filmfesztiválok látoga­tottsága, amelyet, mint említettük, sikerült túlteljesíteniük. Ugyancsak értékelték, hogy hány hazat és kül­földi delegáció vett részt a fesztivá­lon, s hogy milyen volt a rendez­vény propagációja, mennyiségi és mi­nőségi téren egyaránt; a lévaiak ezen a téren Is jelesre vizsgáztak. A ver­senyben egyébként eddig háromszor szereztek harmadik, egyszer pedig el­ső helyezést; ez utóbbit tavaly, a Szovjetunió életét bemutató filmek szlovákiai fesztiválján. A sikerek és az eredmények után a gondokról, problémákról Is szó esett. Az igazgatónő elmondta pél­dául, hogy a szabadtéri filmszínház nemrég elkészült kerítését — meg­építése 300 ezer koronába került! — vandál kezek rövid idő alatt alapo­san megrongálták. Ugyanezek a ke­zek nem kímélték a filmfesztiválon bemutatandó alkotásokat népszerűsí­tő táblákat és transzparenseket sem a város különböző pontjain, pedig ezek elkészítése szintén tízezrekbe került. Ráadásul továbbra is a fia­talok egyik kedvenc szórakozása ma­radt az amfiteátrum környékét meg­világító lámpák drága higanygőz égőinek kilövöldözése. Ä moziigazgatőság kollektívája előtt álló legközelebbi feladat a sza­badtéri filmszínház rekonstrukciója. Már meg is egyeztek a vállalatokkal, amelyek a tereprendezést, az ülések cseréjét stb. elvégzik majd, miáltal lényegesen kényelmesebbé válik a mozínézés. Mindez azonban megköve­teli az amfiteátrum hosszabb időre — előreláthatólag két évre — törté­nő bezárását. A Slovan Filmszínház­ra szintén ráférne egy alaposabb ta­tarozás, de főleg a belső átépítés, az elöhelyiségektől a műszaki beren­dezésekig. A terveket már kidolgoz­ták az Illetékes fórumokon, s nraeny­­nyiben megvalósítani is sikerül azo­kat, a város egy reprezentatív kul­turális létesítménnyel lesz gazdagabb. A költségvetés 7 millió koronát Irá­nyoz elő a mozi rendbehozatalára, s külön feladat lesz a rendszeres vetí­tések másutt történő biztosítása. Kü­lön érinti ez majd a gyerekeket, hi­szen számukra gyakorlatilag minden nap van előadás. A korszerű, repre­zentatív Barátság Művelődési Hfiz már régen nem elegendő, hiszen a filmvetítéseken kívül más kulturális, társadalmi és politikai rendezvények­nek is teret kell hogy biztosítson. Beszélgetésünk előtt oklevelekkel ismerkedtem — nos, a végére Is ma­radt még egy. Terézia Chlebová a közelmúltban kapta meg a művészeti és kulturális dolgozók szakszerveze­tének elismerését, emlékpiakett for­májában. Az átadásra a filmforgal­mazás megindulásának 30. évforduló­ja alkalmából rendezett ünnepség ke­retén került sor. Mária dmmermannová

Next

/
Oldalképek
Tartalom