Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)

1988-08-12 / 32. szám

1988. augusztus 12. SZABAD FÖLDMŰVES 5 A további eredményes helytállásért A határt Járó újságíró a tanúja annak, hogy a rend­kívüli szárazság nem kedvez az aratást követő mező­­gazdasági munkálatoknak. A gondok, problémák ellené­re azonban a földhöz szokott ember sohasem adja fel a harcot, s a lehetőségek szerint mindent megtesz azért, hogy feladatait jól végezze. Ezt tapasztaltuk a galántai (Galante) Május 8. Efsz-bm tett határjáró kőrútunkon is. PORNYELÉS A NAPRAFORGÓ VETÉSE KÖZBEN — Várni kell agy-két percét, leszáll a porfelhő, aztán már látni is fogjuk egymást... Boros Antal traktoros vicc­nek szánt mondásán Igazán csak akkor tudtunk .derülni, amikor tényleg „leült" a por. A galántal szövetkezet gépke zetője helyén való panassza kezdte a beszélgetést: — Az esőhiányt alapo­san megsínyli ember és gép egyaránt. A másod­vetés, amit most vég­zünk, odafigyelést kívá­nó munka, ám a talaj­előkészítést még a leg­nagyobb Igyekezetünk el­lenére sem tudtuk olyan tökéletesen elvégezni, mint ahogyan azt kellett volna. Még az ismételt tárcsázás. hengerezés sem segített, eléggé rö­gös maradt a vetésterü­let,.. Aztán együtt nézeget­jük a felhántott tarlót, a vetés minőségét. Majd a traktoros felül gépére, s elindul, mondván hadd lássam én Is, a fényké­pezőgép lencséje Is: ez a munkafolyamat milyen összetett, Igényes... Száz métert sem halad­hatott a traktor vontatta vetőgép, meg kellett áll­ni... Boros Antal a vetőgép kezelőjével együtt tisztí­totta meg a csoroszlyá­­kat a szalmától, ellenő­rizte a vezetékeket, nlncs-6 valahol dugulás... — Tudja, ez egy „kirakatte­vékenység“, itt nem lehet té­vedni. s valóban becsületes munkát kell végezni. Mert. ugye. ha valahol nem kél ki a takarmánynak szánt naprafor­gó. hát... — Milyen az esély az emlí­tett becsület megtartására? — Mindenesetre van esély, hiszen ezeket a területeket ön­tözni fogjuk, s hát reméljük, előbb-utóbb kiadós esók Is se­gítik majd a napraforgó növe­kedését ... Morovics Géza —* ottjártunk­­kor — a tarlóhántás utáni hengerezést végezte. Egy szusz­­szanásnyl pihenő alkalmával megemlítette: — Még szerencse, hogy a naptői kiégett rög nagy része szétporlad a henger sülva alatt, így megvan a remény arra. hogy jó termés lesz zöld­takarmányból. — Az aratási munkákat épp­hogy befejező gépkezelőnek nincs sok tdeie a pihenésre ... — Nincs, de hát azért va­gyunk itt, hogy elvégezzük a ránk bízott feladatokat. Allí­. Ш í sä Csillag István: „Mi termelők vagyunk“ Ián búza — konkrétan „Ágra“ fajta — után tarlókeveréket vetünk. A galántai Május 9. Efsz összesen mintegy 270 hektáron vet tarlókeveréket, részlegünk pedig valamivel több mint nyolcvan hektáron. Arra törekedtünk, hogy csakis az öntözhető területekre kerül­jön tarlókeverék. No és termé­szetesen nagyon oda kell fi­gyelnünk mind a szemes, mind pedig a silókukorica öntözésé, re. Ebben az óriási szárazság­ban rengeteg vizet igényelnek a növények. Folyamatosan ön­tözünk, most hirtelen nem is tudom megmondani, hogy mió­ta. Egyébként tovább bővítjük öntözőhálózatunk kiépítését. A kukoricával kapcsolatosan még annyit szeretnék elmondani, hogy eléggé egyenletlen volt a kelése, s ebből kifolyólag meg­állapítható, hogy a tavalyi esz­tendő ezen időszakában ígére­tesebb volt szövetkezetünkben ez a növényfajta. A további na­pok Időszerű tennivalói? Már a holnapi nap folyamán elkezd­jük a trágyaszórást egy 66 hektáros táblán — az őszi bú­za, a cukorrépa, valamint a konal burgonya alá. Ezt a mun­kafolyamatot szombaton-vasár­­nap is végezzük, nyújtott mű­szakokban, kedvező időjárás esetén éjszaka úgyszintén. Majd újfent visszatérő téma az aratás. Annál is Inkább, mi­vel ... A tótnyárasdi részleg agronómusa szomorkodik. De nem ez eredményeken... — Valóban nem. A kalászos gabonafélék termését illetően tényleg nem lehet okunk pa­naszra. Most a galántai szö­vetkezet vonatkozásában: 1900 hektáron termesztettünk kalá­szos gabonaféléket. Az első összegezések-alapján egy hektár átlagában 6,9 tonna termést gyűjtöttünk be. A mi részle­günket illetően: 340 hektáron volt búzánk, valamint 65 hek­táron tavaszi árpánk. Ezen a táblán hektáronként átlagosan 6,7 tonnával szolgált az „Ágra“. A búzatermés átlaga azonban 7,2 tonna, ami nálunk rekord­­termésnek számit. Az előbb említett fajtán kfvül termesz­tettünk „Selectát“, „Vigtntát“ és „Danubiát". A legjobban be­vált fajta szövetkezetünk ter­mészeti és termelési feltételet közepette a „VIginta“ és a „Danubia“. De hogy tulajdon­képpen miért Is vagyok elke­seredve. Az bosszant hogy a gabonafelvásárlásra a rutinta­lanság felettébb lellemző. Saj­nos ... Ha majd együtt meg­nézzük! A búza — nem kis mennyiségű — a szabad ég alatt. Ebben a kánikulában még hagyján. Csak nehogy hir­telen zápor lepjen meg. Szük­séges lenne végre tudatosítani, hogy a mezőgazdasági üzem el­sősorban termelő s nem gabo­natároló és -kezelő. Persze, tudjuk, hogy ezen igényes munkafolyamattal kapcsolato­san nekünk Is vannak köteles­ségeink. Azonban azzal Is tisz­tában vagyunk, hogy a szövet­kezetnek elsősorban a terme­lésre szükséges minden erejé­vel összpontosítani. A felvásár­lók részéről mindenképpen mellőzni kellene a könnyelmű­séget, hiszen tulajdonképpen egész évi igyekezetünkről és — ez sokkal fontosabb — az ország kenyeréről van szó Nem kis tét, ezt felesleges kü lönösképpen nyomatékosítani Például most, az aratás folya mán szállítják a szemes kuko ricát a Cseh Szocialista Köz­társaságba. Ezzel nem kevésbé fékezik az aratási munkálatok ütemét. Körülnézünk az Ideiglenes „tárolókban“. A szövetkezet egyik gazdasági udvarán — az agronömus szerint — mintegy 1500 tonnányi búza a szabad ég alatt. A másik udvaron szintén hasonló a kép. A galántai Május 9. Efsz-ben gazdag volt az idei gabonater­més. Kár. hogy a 4 ezer 400 hektárnyi szántóterületen gaz­dálkodó mezőgazdasági üzem­nek a gabonafelvásárlással akadtak nem kis problémái. A napsugarak ontják a for­­róságot. Csillag Istvánnal együtt bizakodunk, hogy még ió néhány napon keresztül... (Újsághír, július 30-ra vonat­koztatva: a Galántai iárásban mintegy 10 ezer tonna gabona hever a szabad ég alatti! ( ita, sb) Morovics Géza végezte a hengerezést (Fotó: K. G.) Odakint kánikula, aki csak teheti, árnyékba húzódik... A Gellei (HolineI Egységes Földmű­ves-szövetkezet konyhájá­ban pedig még nagyobb a hóség. A gáztűzhelyek szin­te elviselhetetlenül ontják a forróságot. Pár perc múlva tizenegy óra, mindjárt elké­szül az ebéd. A két szakács, nő — Cséfatvay Margit és Molnár Hona — szorgosan dolgozik. Patakban folyik róluk a veríték — nem ts csoda! —. kezük fürgén jár. Hőségben is a tűzhely mellett Az ajtó mellett vagy húsz táska, bennük ételhordók. — A termelésben dolgo­zók és a nyugdíjasok már reggel Idehozzák az ételhor­dóikat, mert ók nem itt, az ebédlőben fogyasztják el az ebédet, hanem otthon. Csak az adminisztrációban dolgo­zók. a helyi egészségügyi központ dolgozói és a távo­labb lakók étkeznek itt — magyarázzák a szakácsnők szinte egyszerre, amikor el­csodálkozom a sok ételhor­dó láttán. — Nemrég újítottuk fel a konyha felszerelését. de szükségünk lenne egy na­gyobb vlllanysütőre Is. a­­melyhez ugyan külön vil­lanyvezeték szükségeltetik, s ennek bevezetése kissé körülményes, a szakácsnők munkáját azonban lényege­sen megkönnyítené. A sütőt már meg is rendeltük, de egyelőre még nem kaptuk meg. Hűtőink, mélyhűtőink Is vannak. A húst a helyt hentesüzletben vásároljuk, vagy a szövetkezet biztosít­ja. a zöldséget és gyümöl­csöt pedig a helyi zöldséges­boltban. Az ellátással nin­csenek különösebb gond- 1aink, esetleg tavasszal, ami­kor egy ideig hiánycikk a burgonya. Olyankor nem annyira változatos az étrend — mondja Viola Gabriella, a szövtekezetl konyha veze­tője. — A szövetkezeti konyhá­ban egyébként hárman dol­goznak. A harmadik szakács­nő — Németh Cecilia — most másutt segédkezik. — Fél hétre Járunk mun­kába, aratáskor általában este fél tízig, tizenegyig Is Itt kellett lennünk. Először reggelit készítettünk a ven­­dégkombájnosoknak, aztán ebédet — mindenkinek —, majd uzsonnát az aratóknak és vacsorát a vendégeknek. A mosogatást, törölgetést és takarítást is mi végezzük — mondja Cséfalvay Margit. A szakácsnők munkáiét órabérben fizetik. Az „aratá­si túlórákért“ félévi jutal­mazáskor 500 koronát kap­nak. — Igyekszünk a heti étla­pot a lehető legváltozato­sabban összeállítani. Mindig együtt beszéljük meg a kö­vetkező hét ételeit. És az itt étkezők javaslatait, új ötle­teit is felhasználjuk. Az étel minőségére és mennyiségé­re még sohasem hallottunk panaszkodni senkit — mond­ja Viola Gabriella és bizo­nyításképpen már mutatja is az ételkiosztó ablakocska mellett a falon függő étla­pot és a mellette lévő, meg­sárgult panaszkönyvet, mely­be évek óta ftalán a szö­vetkezeti konyha megalaku­lása ótal nem jegyzett be senki semmit. Viola Gabriella mosolyog: — Talán hihetetlennek tű­nik. hogy még sohasem vol­tak különösebb gondjaink, de ez így van. Az itt dolgo­zók, kollégáim csak dicsé­rik az ételeket, a szakács­nők munkáját. Egyetlen problémánk, hogy nem tud­juk kielégíteni az Igényeket, nem tudunk több mint 110— 120 személy száméra fózni. Sokkal többen szeretnének Itt étkezni, az étkezde bőví­tése egyelőre megoldhatat­lan. Közben elkészül az ebéd: zöldborsóleves, rostélyos rizzsel és savanyított ká­posztával. Lassan megtelik az ebédlő. Elsőként a nyug­díjasok érkeznek. Mozoli Rozália nyugdíjas a hőségre panaszkodik: — Ma én Jöt­tem az ebédért, mert a fér­jem rosszul lett a nagy for­­rőságtől. Alig tudtunk az éj­jel aludni. Különben ml min­dig innen visszük az ebédet és soha semmi panaszunk nem volt. Nagyon meg va­gyunk elégedve. Csak az a bal. hogy hétvégén nem főz­nek! Megérkeznek a többiek is. Van, aki csak most hozza az ételhordóját. A falu távolab­bi részén, Bekettfán és a szomszédos Cséfán f Cecho­vá) lakó szövetkezeti tagok is megjönnek. Az ételkiosztő ablakocska kinyílik, a sza­kácsnők osztják az ebédet. Akit megkérdezek, mindenki dicséri a szövetkezeti kony­hát. — Ez nem afféle üzemi konyha, kényes gyomornak való! Finom házi főztet ehet itt az ember, akárcsak ott­hon — jegyzik meg többen is. Minderről magam ts meg­győződhettem. A gellei szö­vetkezet konyhájának sza­kácsnői el sem engedtek, míg meg nem kóstoltam íz­letes, finom „Házi főztjfl­­ket“. Ezek a szakácsnők nem éppen irigylésre méltó körülmények között dolgoz­nak — főleg Ilyen hőség­ben —, munkájukról mégis csak dlcsérőleg szóltak. Pőda Erzsébet Délután három ára tájban éjszakai sötétség szakadt a földre. Forgószél vitte mayasba a port, szünet nélkül dörgött és villámlott. Olyan hirtelen jött mindez, hogy Dagt János, a juhász meglepetésében néhány percre elvesz­tette a cselekvőképességét. Ott állt a juh karéjában. Kökény és Cigány a lábánál nyüszített. Mozdulni sem tudott. A szél szemét, száját telecsapta, nyak­­sztrtfén érezte: kegyetlen tüszúrásokkal veri a homok. Amikor eszmélt, csak káromkodott. — A keserves mtndenit, ez aztán nagymise, ilyet még nem értem meg. A szél elfutott, utóvédként hideg áramlások nyar­galtak át a tarlön. Beleborzongott. Ez telfesen magához térí­tette. — Mozdultatok — mordult a kutyákra és előbb Kökénybe, aztán pedig Cigányba rúgott. Cigány vagy négy métert repült, az összebújt birkák hátára esett. Nem volt könnyű a rémült állatokat a nyárfásba terelni. Volt ott egy árok. Dagt János vagy négy éve kunyhót készí­tett mellé, oda igyekezett. A félig földbe ásott kunyhó tágas, kényelmes volt, friss szalmával bélelt. Bejáratánál meglepetés érte. Asszonyokkal, lányokkal volt tele. — Bújj be gyorsan, János — szólt kt egy fiatalos hang. A juhász a nyájára nézett. Azok megint boglyába gyűltek, a ktsbárányok a kör szélére szorultok. — Jöjjenek kt, asszonyok — szólt halkan, de határozottan a juhász. Kikacagtak a kunyhóból a nők. — Csak nem a birkákat akarod behajtani. Azok nem áznak, nem fáznak, van bunda rajtuk bőven. Gyere, most mutasd meg, hogy legény vagy, választhatsz közülünk. Dagl János nem vitatkozott. Felvette az első klsbárányt és már dobta ts be a nők közé. A vihar, a szél újra felerősödött. A nyárfák nyögve, fafongva dőltek délkeletnek, majd a szél ördöge kanyartntott egyet, visszájára csapta el a szálfát. Az asszonyok visítottak, a bárányok bégettek, Kökény és Cigány vonyttva ugatott. Az ötödik, kunyhóba dobott ktsbá-VIHAR rány után kiszaladt az első nő. X karfa vérzett, felsértette. Egyenesen Vaginák, az istenverte Juhásznak rontott: — Te marha — kiabálta és hátulról a viharkabátba csim­paszkodott, ököllel verte a juhász fejét. Az, mint egy türelmes tehén a maceráló bögölyt, egyetlen suhintással csapta félre a nőt. Már hullott a fég. rAz asszonyok a kunyhó előtt álltak, a ktsbárányok bementek a kunyhóba és a szalmába búftak. — jöjjenek a fabódéba, van ott dikó meg minden — mond­ta a juhász az asszonyoknak. Azok, mint a birkák, hallgattak a szóra, összebújtak, akinek jutott hely, az a dikóra ült, aki­nek nem, az a sarokban talált helyet. Dagt János pokrócokat vett elő és betakarta őket. Néhányon sírtak, sajnálták a pap­rikát, a paradicsomot, oda az eddigi fáradozásuk. A fég min­dent leveri, a szőlőn ügyetlen fürt sem maradt. Többen szit­kozódtak. Nem tartott sokáig. Ä Jégverés a kertészetet teljesen leta­rolta, még a kukorica szárát is leverte. Ttzcentis jégréteg takarta a földet. Dagt János a nők mellett guggolt. Fájt a há­ta, de nem ügyelt rá. Az egyik nő fehér, kemény húsú comb­ját nézte. Idős lány, de jól tartja magát. Néhány évvel ezelőtt a zárszámadó közgyűlést kővető bálon próbálkozott vele szót érteni, de valahogyan abbamaradt. Pedig akkor többen ts mondták, hogy egymáshoz illenek. Hirtelen nagy forróságot érzett a szive körűi. Elmúlt a vihar. A sötétség eloszlott, magához tért az ég, az ember. A nők úgy néztek a guggoló juhászra mint a bél­­poklosra. — Megbánod te ezt, János — mondta ellenségesen a vérző karú nő, akt a fürdőruha felső részét Igazította magán. — Lesz ennek böjtje. — Szép húsod van, Böske — válaszolta csendesen a juhász, majd hozzátette: — Meglátogathatnál, hiszen olyan egyedül vagyok itt. Anyám ts nagyon örülne. Ez megbolondult, de azért helyes és derék ez a János — ez a gondolat tükröződött a nő tekintetében, ahogyan a gáz­­spör körül mozgó férfit nézte. Néhány perc múlva juhtúró, hagyma, paprika került az asz­talra és feketekávé Illata árasztotta el a fabódét. Aztán va­laki kuncogni kezdett, végül kitört a kacagás. A lány előbb a méregtől fehéren, aztán pironkodva Igazgatta hajfürtjeit. Kiderült az ég, a nap ts kisütött. ILLÉS BERTALAN A tábla szélén hirtelen leié kéz egy sárga Skoda, amellyé a tótnyárasdl (Topofnica) rész leg agronómusa, Csillag 1st »án érkezett. Rögvest sorolj! Is az aznapi teendőket. — Ezen az 53 hektáros táb tóm, hogy a tulatdonképpenl aratás idején valóban minden­ki helytállt, senki sem hányta fel senkinek azt, hogy éjfél Is elmúlt, amikor ágyba kerül­tünk, s alig plrkadt, amikor ébredtünk. Elvégeztük a fela­datainkat, s ez borzasztó jó érzéssel tölt el bennünket. De hát várnak az új feladatok, menni kell tovább ... AZ AGRONOMUS PANASZA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom