Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-22 / 3. szám
SZABAD FÖLDMŰVES, 1988. január 22. „Ilyen nálunk még nem volt!” Helytörténet! érdekesség: ]6 néhány esztendeje két szomszédos palócföldl aprófalu, Klstúr (Maié Túrovce) és KíV zéptúr (Stredné Túrovce 1 „há zasségábôl“ ú) község: Fslsfltúr (Horné Túrovce) született. A hajdanvolt települések :a lálkozásánáil kultúrház épült. Az épület szemrevaló. takaros, ülhetnek. Csendben, halkan beszélget mindenki. A színpadon az ipolyhídvégi (Ipeíské Predmostie] Sztár zenekar rendezgeti csillogó-vlHogó hangszerett. A meghívó nyolc érára szélt. — Pár hete közhírré tettük — tudom meg még sebtében az ifjú népművelőtől —, hogy néhány SZISZ-es fiatal is besegített. Elsősorban Misko József elnöknek Jár köszönet, 6 állította össze többek között az est forgatókönyvét is. A héten többször gyalog mentem haza, a nagy ügyintézésben, szervezkedés közepette ugyanis lekéstem az utolsó autóbuszt Is: Am igyekszem elfelejteni gyalogtúráim fáradalmait... Fogynak, telnek-múlnak a percek, a negyedórák. S meglepetésben nincs hiány. A „szívtánc“ után — melyben a férfiak vörös szegfűvel kedveskednek hölgypartnereiknek — a rajzverseny következik. Az öt-öt tagú férfi és női csapatnak ugyanaz a feladata: a rajztáblákra egy-egy ceruzavonás után egymást felváltva egy lovat kellett megrajzol nik. A versenyzők árgus szem mel méregetik egymás munká ját, s végül a nők gárdája vi szí el a pálmát, pedig & fér fiák között „szakember“: rajz tanár is akadt. Hiába no, is mét beigazolódott a mondás szakács, az est egyik meghívott vendégeként érdekes kár tya-, kendő- és kockatrükökkel ejtette ámulatba hálás nézőközönségét. Az ülőhelyekért közelharcot folytató széktáncversenyen jót derültünk. Jóval éjfél után a műsorvezetők szellemi frissítőt szolgáltak fel: a szójáték-vetélkedőn a Fele sem igaz tévés játék mintájára, feledésbe merült szép szavaink Jelentését kellett három megadott meghatározás közül kiválasztani. S közben persze újra. meg újra a táncparkettre szólított mindenkit a zenekar. Persze, nem kellett különösképpen nógatni senkit, ha szólt a zene, nem ült egyetlen pár sem. A legszebb nöl és férfi hajkoronát többszörös versenygyőztes szakember értékelte ki. A győztesek itt is kaptak ajándékot, jutalmat. A rajzverseny egy pillanata 8 több mint hétmillió koronába került. — Sajnos — panaszolta ott- Jártamkor Zdena Korüoková, a helyi népművelési központ igazgatónője — nehéz az embereket „becsalogatni“ a falak közé. Rendezvényeinket csak kevesen látogatják. Hogy mást ne mondtak, a legutóbbi szinelöadásra, ha jól emlékszem. mtndössze huszonnégyen voltak kíváncsiak. Sok a fiatal Túron leaz Am sokan választják közülük az igénytelenebb szórakozási for mákat. Ráadásul a viselkedésük Is sok kívánnivalót hagy maga után. Az Idősebbek nyáron itt' Is fóliáznak. Télen meg pihennek, alig mozdulnak ki esténként melee hajlékaikból. El végre szórakozásukat — vélik — kellő mértékben biztosítja a könyv, az újság, a rádió és a televízió. — Ogy tűnik azonban — csillan fel a remény a takaros népmúveló szemében —, tavaly mégis megtört a |ég. Még tavasszal ugyanis olyan különleges bált rendeztünk, amelyről kömyékszerte sokáig beszéltek ilyen mifelénk ezldálg még nem volt. Rövidesen — úgy az év vége felé —■ sor kerül a második hasonló összejövetelre is. Szívesen látjukl Kint köd szitál, a teremben viszont kellemes a meleg. A színházterem egyik felében, terített asztaloknál, vagy százan aM nem éri bs a hagyományos falusi táncmulatságok színvonalával, s kulturáltabb szórakozásra vágyik, jöjjön el, és mi ígértük: remekül fogja érezni magát. Az érdeklődők számára névre szóló meghívót postáztunk Egyetlen kikötésünk csupán: a társasági megjelenés kötelező! Mindenképpen szerettük volna elkerülni ugyanis, hogy a gvon mosott farmerban, csapzotttan, ápolatlanul, szakedt-tépett göncökben nyissák ránk az ajtót néhányan. Körbeplllantok: a férfiakon öltöny feszül, а пбк pedig szehbnél-szebb alkalmi, vagy éppenséggel ktsestélyi ruhákban pompáznak. A megnyitón Sliackv Mónika, a Tavasz! szél .. népdalverseny egyik győztese szlovákul, Misko József pedig magyar nyelven köszönt bennünket, majd hatalmas szabóollójukka! átvágják a férfitenyérnyi széles piros szalagot, s ezzel kezdetét veszi a remélhetőleg hajnalba nyúló, érdekesnek tgérkező rendezvény. Látom, Zdena Korčeková izgul módfelett. A leány Ipoly, ságró! (Sahy) Ingázik naponta; második esztendeje népművelő Felsótúron. Szeretné, mondta, ha jól sikerülne az est, és mindenki remekül szórakozna, nagyszerűen érezné magát. — A tavaszi első találkozót egyedül szerveztem — újságolta még —, most viszont már A reggeli után, hajnalt fél négykor került sor az Izgalmas, szórakoztató társastánc-versenyre. A kéttagú zsűri férf if fészek ént elmondhatom, a vetélkedőbe nevezett párok üdén, frissen hajladoztak a kora-késól órában Is a tangó, a keringő és •más táncok fülbemászó dallamára. Mint utólag kide- I rült, a győztes Ce- I Hna házaspár mindkét tagja me! zőgazdaságt dol- I gozó. A férfi gé- I pesitó, a nádszálkarcsú flatalaszszony pedig állattenyésztő szakember. Majdnem virradt már, mire az utolsó pár Is elhagyta a termet. egy fecske nem csinál(hat) nyarat. A finom vacsorát követően — két táncblokk között — ügyes kezű amatör bűvész lépett a pódiumra. Az Ipolysági Mezei Tibor, aki „civilben“ Zdena KorCoková fáradt volt ugyan, de boldog és elégedett. S azon melegében megígérte, hamarosan sor kerül egy újabb, hasonló4 rendezvényre is. ZOLCZER LÄSZLO Byronról lehetetlen elfogulatlanul beszélni: különc személyisége, , „botrányos" élettörténete — mely maga Is egy romantikus história —, mindennemű elnyomatás és Igazságtalanság ellen szenvedélyesen lázadó lénye ma ts Indulatokat kelt: lehet érte lelkesedni, lehet őt csodálni, elítélni — csak közömbös nem maradhat senki. Különös, mondhatni tragikus kettősség kísérte végig az egész életét, jóból s rosszból (s inkább az utóbbiból) egyaránt sok Jutott neki: főnemesi család sarja volt, aki fölöttébb ellenséges viszonyban állt előkelő ■ osztályával és szabadságharcossá lett; Európa legszebb férflal között emlegették, számtalan nó rajongott érte, ám őt élete végéig kisebbrendűségi érzés gyötörte, mert a Jobb lábára sántán született. Gógös arisztokrata volt, aki lázadt az osztálya képviselte eszmények és rend ellen, kiállt az elnyomottak és a nyomorgók Igazáért s engesztelhetetlenül gyűlölte a zsarnokságot. Ä 200 évvel ezelőtt, 1788. Január 22-én született Byronnak fájdalmasan rövid Idó, alig két évtized adatott' meg az alkotómunkához. Mint oly sok neves és névtelen poéta, 6 Is kamaszkorában kezdett verselni; elsó kötetett, а Тйпб hangulntok-at és A tétlenség óráit cambrldge-1 diákként jelentette meg, s rögtön kivívta velük a kritika ellenszenvét. Az ítészek könyörtelen bírálata „jó" hatással volt Byronra: arra ösztö-V. A szabadság poétája 200 EVE SZÜLETETT LORD GEORGES GORDON BYRON nözte őt, hogy megírja Angol dalnokok és skót kritikusok című kitűnő verses szatíráját, amelyben Igencsak tiszteletlenül szól a korabeli angol irodalom valódi vagy talmi nagyságairól. Röviddel ezután útrakelt, izgalmas kalandok, különös élmények lehetősége vonzza a távoli, egzotikus tájak felé. Járt Portugáliában és Spanyolországban, Görögországban és Törökországban, átúszta a Dardanellákat, Albánia hegyei közt barangolt. Az út eredményeként születik meg egyik legjelentősebb műve, a Childe Harold’ zarándakútja, amely meghozza szerzőjének a sikert és a hírnevet. Ezután egymást követik a keleti élmények hatását tükröző romantikus elbeszélő költeményei — a Gyaur,, az Abydosl menyasszony, a Kalóz, a Lara s a Korynthos ostroma. E szertelen, hátborzongató eseményekben bővelkedő történetek főszereplői a vad, pusztító és önpusztító szenvedélyek, a végzetes szerelmek; hőseik az anarchisztikus szabadságvágy, a hazug morális konvenciók elleni lázadás megtestesítői. 1815-ben egy pillanatra úgy tűnt, hogy 8 szerelmi botrányairól hírhedt költő élete nyugvópontéra jutott: feleségül vette Anne Isabelle MH1- banke-et, de házassága alig egv év múltán botrányos körülmények között véget is ért. Felesége őrültség vádjával pert Indított elene, s az egyre rosszabb hírű poétát a társadalom ts valósággal kiközösítette. Ezért 1816 tavaszán elhagyta Angliát — akkor még nem sejtette, hogy örökre. Először Svájcba ment, ahoi papírra vetette egyik legszebb drámai költeményét, a Chilloni foglyot. Svájcból Velencébe utazott, és Itália, mint oly sok nagy alkotót, őt Is megihlette. Költészete elmélyült, és figyelme egyre inkább a nemzetek szabadságharca felé fordult. Az egyén függetlenségének követelésétől eljutott a népek függetlenségének követeléséig, az Individualista lázadástól a társadalmi felelősségvállalásig. Olasz földön bontakozott ki drámaírói tevékenysége is Több kiemelkedő színjátékot és drámai költeményt írt, például a Manjred-et; Beppo című mulatságos. kedélyesen cinikus háromszögtörténetével új híveket és ellenségeket szerzett írásm flvészeiének; a Bronzkor címet viselő költeményében könyörtelen gúnnyal mondja el véleményét az Európa nemzeteit elnyomó, a feudádis reakciót képviselő Szent Szövetségről; s ugyancsak itt alkotja meg a szolgát módon hízelgő, dagályos udvari laká)költészet nagyszerű paródiáját, az Ítélet látomását. Legharmonikusabb költeménye, a Bounty lázadóinak története által ihletett Sziget következett ezután, melyben megfestette a szabad közösségi élet idilli, utópikus képét, s hangot adott elvágyódásának az európai clllvízációból. Közben azonban már élete főművén, a Don Juan címíť verses regényén dolgozott. A Don Juan torzó maradt, de így Is egyike lett a romantika legfontosabb alkotásainak, mely ugyanakkor már előremutat a kritikai realizmus felé. A költő letépi az álarcot az erkölcs álszent prédikátorainak arcáról, maró gúnnyal szól az előkelőek romlottságáról és képmutatásáról, s indulatosan emeli fel szavát az elnyomás sötét hatalmai ellen. A Don (uan-ban Byron írésmúvésziének minden Jellemző vonása megtalálható: romantikus mfl, de sok helyen a romantika paródiájaként Is olvasható, szigorúan valósághű és elbflvölóen lírai, érzelmes és szatirikus, szellemes és fordulatos — felejthetetlen tanúságtétel a korról, melyben a poéta élt. méltó lezárása egy sokszínű és gazdag életműnek. Byron fennmaradt leveleiből tudjuk, úgy tervezte, hogy Don Juan befejező részében a hőse a francia forradalom áldozatául esik. Ennek megírására már nem került sor: hosszú haláltusa után 1824. április 19-án Missoíonghiban meghalt. Haldoklásának utolsó óráiban hatalmas vihar zúdult a városra — a költöt. aki életével és műveivel maga is oly sok vihart kavart, a természet erőinek e fenséges komor, dörgedelmes színjátéké búcsúztatta. G. KOVÁCS LÁSZLÓ Elektra és Oresztész gaza (GÖRÖGDRAMA-ATKÖLTEs MAGYAR SZÍNPADON) Nagy várakozás előzte* meg Gyurkó László: Szerelmem, Elektra című tragédiáiénak szlnrevitelét. Egyrésžt, mert az utóbbi év#k egyik legkitűnőbb magyar színpadi alkotását tűzte a műsorára a Magyar Területi Színház Stúdiószínpada" másrészt pedig, hogy Horváth Lajos rendezése mindig tartogat valamilyen meglepetést. Most is tartogatott: az igazság és a büntetés kérdésének több ezer éves dilemmáját napjaink valóságába vetítette, mégpedig cirkuszközegbe helyezve, hogy nyomatékosan jelezze: ma sincs rend ezen a portán, komédia az egész... Mindezt bohócokkal-csepűrágókkal szajkóztattákcsámcsogtatták a deszkákról a Nagyérdemű felé. Szophoklész Elektráiéban, amit Gyurkó előtt Bornemissza Péter már 1558-ban szellemesen átdolgozott a nyelvünkre —vagy ötven évvel megelőzve Shakespeáre-t! —, az ember kerül előtérbe A fonnyadó, szenvedő Elektra görcsösen, vad fájdalommal vágyakozik, és készül a bosszú, a büntetés órájára. Gyurkó Lászlónál — ahogy maga a szerző nyilatkozza — „... az Igazj konfliktus akkor kezdődik, amikor Oresztész megöli a zsarnok Egisztoszt (Aigiszthosz), apjuk gyilkosát. Ekkor Elektra és Oresztész csap össze egymással, a két egymásba szerelmes testvér, a két tiszta ember, akik ugyanarra a célra tették fel az életüket... Minden író a maga korának kérdéseire keresi a feleletet. Ezt keresem én is a tragédiámban. Az ősi mondának azt a motívumát dolgoztam fel, mely engem, a XX. század emberét, foglalkoztat, hátam mögött két világháborúval Hitlerrel, Auschwltz-cal, atombombával, személyi kultusszal, forradalmakkal és ellenforradalmakkal...“ Horváth, a fiatal, tehetséges rendező, a szerző legújabb átígazltását adaptálta. (Ttrdni kell, hogy ez a változat némileg eltér a vagy két évtizeddel előbb írttól, amelyben Klütalmnesztra, Kórus, Néma és a Testőrparancsnok is szerepel; a mostaniban az I. és 11. Csepűrágó kapott helyet.) Helyesen értelmezte a szöveget, a figurák közötti viszonyokat pontosan határozta meg, anélkül, hogy belemagyarázott volna. Vonalvezetésének mozgatórugója a korszerűsítés, valamint a szórakoztatás, mindezen belül határozottan utalt az egyén és a társadalom klsebb-nagyobb vetéléseire, vagyis az életünk árnyoldalait is láttatta. Kmeczkó Mihály dramaturg keze alól tisztán értelmezhető, világos szöveg került ki, ő is tisztelettel adózott a szerzőnek. A díszlet- és jelmezterveket Platzner Tibor készítette. Egy színpadképpel játsszatott, amelyben a képeket függönycserével oldotta meg; így a cirkuszi aréna egyúttal a királyt udvarként is szolgálhatott. A kosztümé tettességgel a rendező elképzeléséhez igaződott, érzékeltetni tudta a dráma hangulatát. a ledér életvitelt s a komikumot. A darabhoz Hanzsér Arpád m. v. szerzett-válogatott zenei betétet. A bemutató fölött a nemesócsal (Zemianska Olča] Csehszlovák Néphadsereg Efsz vállalt védnökséget. „Ha a bűn büntetlen marad, nincs többé Igazság“ — szögezi le Elektra, - azaz Petrécs Panni, a címszereplő. Egyúttal szenvedélyes vallomást kiált a világ felé, hogy meg kell torolni mindenféle zsarnokságot, önkényt, mert különben nincs változás, felemelkedés, minden folytatódlk-ismétlődlk úgy, ahogy a porondon történik. Elektra szerepét átélte, azonosult vele, lobogott benne; élete első talán eddigi legmélyebb alakítását nyújtotta. Igazán örülünk (mi, nézők), hogy eme oldaláról is megismerhettük, eddig ugyanis legtöbbször a csábos-szépasszony maszklába bújtatták-skatulyázták őt. Még megegyezném, hogy a rétorikus hanghordozást egy tcl-picit vlsszább foghatná, no, de maid menet közben bizonyára letisztul. Skronka Tibor főiskolai hallgató Oresztésze ígéretes, színváltésai rafináltak, mint ahogy a szövegkönyv ts megkívánja; 6 az, aki a realista Igazságért száll síkra: nem igazság az, ami árt az embereknek! Ropog József Eglsztosz (Aigiszthosz) szerepében otthonosan mozog úgy a cirkusz-igazgatót frakkban, mint a kegyetlen uralkodó mundérjában. Ha kellett, cinikus volt. Jól értelmezte a rábízott feladatot (gondolom, hogy „mintáért" nem kellett messzire mennie!). Dér Líviával Krlzotemeszként (Khrüszothemlsz) találkoztunk. Könnyed s ledér volt, mint mondani szokás: élte az életet. Arcé! nélküli figuráiénak hitelt adott, látéka fölfigyeltető. Káprázatosnak, ötletesnek mondhatjuk Tóth László és Bugár Gáspár Csepűrágóit. A dráma komoly méltóságot groteszkké oldják, s ők tálalják a „tiszta" igazságot: „Milyen igazi: a tábornokok gyakran halnak meg* papucsban ..., viszont a papucsban csoszogók ritkán esnek el a barikádokon." Vagy: „Istenem, uram: mentsd meg a világot a tehetséges zsarnokoktól. A tehetségtelenekkel elboldogulnak az emberek.“ Alakításuk hosszú ideig emlékezetes marad. Egészében véve a két csúcs — Petrécs Panni és a Csepűrágók (Tóth László, Bugár Gáspárl — magaslata adja a mű legnagyobb értékét. Bizonyára az emlékezetes színházi események sorában tarthatjuk maid számon. A művészek és közönség egymásra talált, ez az a többlet, amire már régen vártunk... CRTBA GfiZA Ropog József (Egisztosz) és fcngár Gáspár (I. Csepűrágó); a háttérben Dér Lívia (Krizotemesz), Skronka Tibor ÍOresztész) és Petrécs Panni (Elektra) (Nagy Tivadar felvétele]’ A széktánc-votélkedőn közelharc folyt az ülőhelyekért (A szerző felvételei)
