Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-02-12 / 6. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES 1988. február 12. MÉHÉSZÉT О MÉHÉSZET ® MÉHÉSZET @ Mi í5ESZET Ю MÉHÉSZET © MÉHÉSZÉT MÉHésTeT Ф МEiTeSZEt V MÉHÉSZET 4 J г ötvenkilenc esztendős kurta fi bajszú férfi hirtelen elhatdrozással feláll a kellemesen duruzsoló tűzhely mellől, bakancsba bújtatfa a lábát, nyilttes fakókék kabátot kanyarft magára, a fejére meg barettsapkát illeszt, s máris az ajtónál terem, a kilincsért nyúl. A küszöbről azért még visszapillant: az ebédkészítéssel blbelőlő fájós lábú feleségén állapodik meg a tekintete, aztán kilép a hólepte udvarra. Góga Ödön á ház mellé csupltott i® Ubi, több - hivatás csűrbe nyit, és az egyik homályos szögletből jó méteres forma préseltpapír hengert húz elő. Hóna alá csapja az üreges tekercset, majd a kertbe stet. Óvatos, vigyázó léptekkel körbesétálja az egymás mellett sorjázó kaptárokat. Látom, dünnyögi magában elégedetten„ nem garázdálkodtak kóbor kutyák a méhesben, s rabló madarak sem háborgatták kis fullánkosaim nyugalmát, biztonságát. A friss léptű ember gondosan szemrevételezi birodalmát. — Már öregaoámnak Is volt néhány család méhe — emlékezik nézelődés közben a régmúlt időkre —, édesapám éppen tőle örökölte és leste el a méhészkedés bizony cseppet sem könnyű tudományát. Hej én is, már mezítlábas gyerkőc koromban alig vártam, hogy legalább egy kasnyi méhem lehessen. „Apuka — kérleltem egyszer, vasárnap délután pthengető szülémet —, nagyon szeretnék méhészkedni. Beérném akár egyetlen, gyermekeknek való aprócska fiókrajjal is.“ „0, te bohó — mosolyintotta el magát kívánságom jóságos édesapám —, csak a mesékben léteznek gyerekeknek szánt játékméhecskék." Aztán egyszer mégis megtörtént a csoda. Nyár volt, s ha jól emlékszem, kilenc éves lehettem. Apu még a télen részaratónak szegődött az egyik nagygazdához, rendszerint pitymallatkor indult hazulról és csak sötétedéskor járt haza Hát nem igen ért rá napközben szeretett méheivel is törődni. „Ma különösen éber legyél, sasszemmel ügyeld a kaptárokat — bízott meg az egyik hajnalok hajnalán —, rajzanak ugyanis méhek, ha kirepülnek, a nyomukban legyél, hogy este be tudjam majd fogni a szökevényeket." Ügy lesz, 4 ahogy kéri édesapám, Vágtam rá ózonnal, s az álom menten kiszállt a szememből. Felöltöztem Iziben és elfoglaltam a kasok melletti szllvafa mögött az őrhelyemet. Egyszer, úgy dél felé, látom ám, hogy meglódul egy raj, s lassan körözve a közeli liget felé veszi az irányt. Nosza, nem voltam rest, utánuk eredtem menten. A méhek dongva röpültek, én pedig alattuk nyargaltam, futottam, ahogy a lábam bírta. Az egyik derékvastagságü sudár fa koronájában megállapodott a csapat. Vártam egy darabig, lestem, figyeltem a mozgásukat-, majd hazairamodtam. Kisvártatva befogókassal tértem vissza, s hozzáláttam a nagy művelethez. Küsznt-mászni kezdtem a törzsön fölfelé. Egyik kezemmel az ágakba kapaszkodva az egész raft sikeresen besöpörtem a szalmakasba, aztán hazasiettem és egy üres kaptárba raktam a szerencsésen befogott kóbor csapatot. Édesapámnak, mikor este előadtam a raj visszatelepítésének a hiteles történetét, még a könnye is kicsordult örömében. „Tiszteletbeli méhésztársammá fogadlak simogatta meg a fejem búbját —. mostantól szabad bejárásod tehet a kaptáiak közé." A szivem, mondanom sem kell, repesett az örömtől. Ettől kezdve szinte mindig mellette tnaskodtam. A füstölői tartottam, a kereteket ellenőriztem ... Családunk hat oyermeke közül én vagyok a legidősebb fit}. VékonypénzG 'ember volt az apám, a cipész szakmát tanulta ki, de környékszerte ezermester hírében állt, a barangöntésen kívül tán mindenhez értett. Csinos-takaros kaptáraink zömét a közséffi boltból kapott ládák lemezeiből építettük magunknak. Egyszer híre ment: egy frissen hozott rendelet értelmében az erdészeteknek ts kell méhneveléssel foglalkozniuk. A ml kirendeltségünknél viszont senki sem értett különösképp a méhész kedéshez, hát apámat szerették volna megbízni a feladattal, „öreg ember vaauok én már az ezzel fárá vándorélethez — ágált —, de Ödön fiamat nyugodtan merem magam helyett ajánlani. Húsz éves és már most a kisujjában van a szakma minden cslnfa-bínfa." így protezsált be édesapám maga pótlására az erdészethez — főméhész• пек. A 35 család méhhel a mintegy 30 kilométernyire lévő leleszi fLelesf erdőbe mentem. Fnkali/lbában, bogárkáim kőzetében laktam. . Anyuka persze féltett, s nem ts színesen enaedetl útnak. „Még széttépnek a vadállatok" — sopánkodott —, de apu hamar megviaasztolta. „Ügyes gyerek, érti a dolgát, hadd menjen, ha akar, nem kell félteni. Meg aztán hoz egy kis pénzmagot, a négy leánynők meg, tudod, kell a kelenaye.. Tele volt a körnuék vadvirágokkal, a remek méhleqelőn az év végére százra szaporítottam a csalódok szá-mát. Két esztendő múltán kenyéradd gazdáimnak ü) favaslattal álltam elő. Költözzünk a méhekkel közelebb a központhoz, s még olcsóbb lesz a fenntartásuk. Ötletem megvalósult, és én sok százezernyi „munkásommal* a hajdanvolt fürdő környékére, a Hatjadűlőbe költözhettem. Mivel már közel voltam a családomhoz, a hétvégeket odahaza töltöttem. De vasárnaponként is ktkerékpároztam a hat kilométerre lévő kaptárokhoz. Nőtlen voltam, tehettem. Később motorkerékpáron jártam a méhesbe. És közben tanfolyamokon vettem részt, iskolapadban is tanultam a méhészkedés titkát. Gyakorlati oktatóim azonban már sok újdonságot nem tudtak a számomra mondani. Beneveztem az országos szociaüsta versenybe is. Akkoriban a szakemberek egy méhcsaládtól hazánkban átlagosan 12 kiló mézet reméltek évente, én viszont 20 kilót adtam le családonként. Volt is becsületem mindenki előtt, nem tagadom. No meg aztán, a keresetemre sem panaszkodhattam. Gógu Ödön (A sgerzö felvétele) ,fe Ödl *— kérdezte egyszer egy kollégám —, áruld már el nekem a sikereid titkát." Szívesen, válaszoltam a szaktársnak, hisz nincs ebben semmi ördöngösség: fiatal anyákat tartok, sőt 10—15 csaiádnyl tartalékom is van állandóan. Na és én a méhek etetésére kapott cukrot az utolsó dekáig kis jószágaimnak adom, s nem hordom haza borba, pálinkának ... Nem sokkal később ismét fordult a kerék: egy úfabb paranccsal, egyetlen tollvonással megszüntették hivatalos helyen az erdészetek méhésze-Vállalva a többletmunkát Még a téli hónapokban vagyunk, tehát sok tennivaló egyelőre nincs a méhes táján. Viszont annál nagyobb kíváncsisággal várjuk a tavaszt, ami hozhat kellemes, de akár kellemetlen meglepetéseket Is. Pár évvel ezelőtt, ha megfelelően betakartam és ételemmel elláttam a családokat, tavasszal alig akadt rendellenesség Most viszont bármilyen szakszerűen Járok ts el a gondozás során, a megszaporodott betegségek miatt az ember önkéntelenül is a rosszra gondol. F6- leg emiatt szükséges erről beszélni és Imi. Meg kell ismernünk alaposabban a nyúlós költésrothadás tüneteit. Mindaddig. amíg a kutatók nem találják az ellenszerét, ml méhészek csupán annyit tehetünk, hogy idejében igyekszünk felfedezni a betegséget, s nem érjük be az illetékes szervek képviselői által végzett őrzéssel. Mintán a tavaszi hőmérséklet megengedi, el'enőrtzzük a családok fiasftásos kereteit, hogy a sejtfedelek nlncsenek-e behorpadva. A sejtbe gyufaszálat szérűnk és óvatosan kihúzzuk, hogy nem nyólós-e az elpusztult Hasítás amelynek betegség után kellemetlen szaga van. Ezt az ellenőrzést a nyár folyamán is elvégezhetjük. Az enrópai köl-A kaptár kiégetése (Farkas Ottó illusztrációs felvétele) tésrothadás tünetei a nyúlós költésrothadás tüneteihez hasonlóak. Ha bármilyen rendellenességet észlelünk, azonnal értesíteni kell a helyi megbízottat, hogy csírájában elfojthassak e betegséget, s megakadályozzuk további elterjedését. Az atkakór ellen jelenleg már elég eredményesen tudunk harcolni, csupán az tisztázatlan, hogy alulról helyesebb-e a füstölés vagy felülről. Ugyancsak vita tárgyát képezi az őszi füstöléshez kapott két szalag. Az én nézetem szerint három szalaggal eredményesebben tudnánk küzdeni az atka ellen. Az elmúlt ősz tolyamán elvégeztem a kétszeri füstölést, de még a második füstölés ntán is találtam atkákat — sőt nem is keveset -raz egyes családoknál. Mivel több szalagom nem volt, így meg sem tudtam győződni arról, hogy a harmadik füstölés milyen eredménnyel járt volna. Feltételezem, hogy még mindig, lettek volna atkák, mivel köztudomású az a tény, hogy az egyes családoknál nem egyszerre szűnik meg a fiasltás. A tavaszi fiasltás! eredmények után talán okosabbak leszünk, mert én példánt míg ősszel három szalaggal füstöltem, tavasszal már az egyszeri füstölés is elegendő volt az atka kipusztttására. Nem akarom a kezdő méhészek kedvét szegni, de az ismeretek gyarapítása mindenkinek kötelessége kell hogy legyen. Ha nem -végezzük el a méhek gondozásával járő többletmunkát, akkor a méhállomány nagyobb méretű csökkenésével kell számol trank. KROKHELY IANOS tett, a mi egész állományunk az állami gazdaság tulajdonába került. Az érdészeti hivatal vezetői megbíztak bennem, s nem kontárkodtak bele a munkába, tevékenységembe. A gazdaság irányító szakemberei viszont télen egyre-másra találtak a számomra sok külön elfoglaltságot. Hol ide, hol oda küldtek dolgozni. „A méhek most úgyis alszanak — hangoztatták —-, nem szükséges velük bíbelődni.“ Pedig a kis fullánkosokra télviz ideién ts vigyázni kell, érveltem, mert nemtödömségüknek tavasszal mi tszszuk meg a levét. Ám falra hányt borsónak tűnt minden szép szó. Sokáig nem nézhettem ezt a felelőtlenséget és — bár fájt a szívem nagyon — más munkahely után néztem. A lakatos szakmával kezdtem kacérkodni. Aztán szakvizsgát tettem, s hamarosan rám bízta mesterem a legigényesebb munkát is. De a méhészkedéssel nem hagytam föl persze. Most, veszi számba Góga Ödön a katonás rendben egymás mellett állá kaptárakat, 22 családdal rendelkezem. Nagyapának még szalmakasai voltak, apu már fakaptárakat épített, én meg már típuskaptárakban tartom, nevetem méheimet. Egyszer, 1955-ben, a nősülésem előtti esztendőben, elnyertem a Legfőbb méhész kitüntető érmet Is. Prágában vehettem ál a miniszetri rangos kitüntetést. Már az asszony ts meqszokta a fullánkos rovarok iránti határtalan vonzalmamat, ragaszkodásomat. Emlékszem, mikor pici koromban megcsípett egy méhecske, éjszaka nem tudtam elaludni, s édesanyám vizes borogatást rakott clpónytra dagadt homlokomra. Evek múltán viszont 10—15 jószág csípését sem érzem fájdalmasnak. Sőt, tavaly, meg azelőtt, ha valamelyik nap nem ért méhszúrás, este csak forgolódtam a fekhelyemen, nem tudtam nyugodtan pihenni. Ilyenkor aztán szépen-csendben kiosontam a kaptárokhoz, fogtam egy méhet és a lábszáramhoz szorítottam. A csípés után aztán aludtam reggelig, akár a bunda. Itthon, Bodrog szerdahelyen /Streda nad BodrogomI nincs a méhészeknek alapszervezetük, kevesen vagyunk, s a klrályhelmect /Kráľovsky Chlmecj szervezethez tartozunk. Annak Idején Leteszen többen éppen tőlem kaptak kedvet a méhészkedéshez, de már idehaza is legalább tíz Ifjú kezdő méhészt tanítottam meg a szakma fortélyaira. ' Hiszem, vallom: a méhészet nem csupán hobbi: sokkal több annál, — foalalkozás, hivatás. Állatkáim között elfeledkezem gz esetleges gondokról, balokról, szenvedélyemmé vált ez a foglalatosság. Sajnos, vafmt kenés a remény, hogy a gyermekeim közül bárki is tovább öregbítse a családi méhészkedés haayományát. Pedig nem szerelném elkótyavetyélni az állományomat... En zúgásukról, zümmögésükről meg tudom állapítani, mt járatban van egy mellettem elrepülő méhecske. Más hangot ad ugyanis, ha új legelőt fedezett fel, társat után siet, vagy éppen támadni készül. A méheknek 'elsősorban a szorgalmát szoktuk emlegetni. Ám több erényük, érdekes tulafdonságuk ts van. Szinte hihetetlen, de való, testsúlyuknak a háromszorosát Is elbírják. Es módfelett fürge rovarok. Mondanivalójukat tánccal kőzllk egymással. Az anyanyelvűk Is nagyon pontos. Sajnos, azonban csak „méhül" tudnak, idegen nyelveket nem beszélnek. A közeli rokon fekete és sárga házíméh véldául jól megfér egymással a közös kasban, csak — olvastam valahol — együttműködni nem tudnak, mivel nem értik meg egymás táncbeszédét Még egyszer körbejárja méhese kaptárait. — Magam készítettem valamennyit, ttt az udvarban a két kezemmel .,. ZOLCZER LÁSZLÓ HIRDETÉS Az SZMSZ Dolné Strháre-1 alapszervezete értesíti a tisztelt méhésztársakat. hogy a beküldött viaszból megrendelésre 10,— koronáért, sonkolyból pedig kilónként 12,— koronáért Jó minőségű mülépet készít. A műlépet megrendelés szerinti méretre vágjuk, s ha partnereink úgy kívánják, a minőséget foszforral javítjuk A műlépkészttést állategészség-Ugyi szakemberek ellenőrzik. A viaszt, a sonkolyt s a megrendelést az alábbi cfmre küldjék: Výrobňa medzisttenok 99108 2elovce okres Veľký Krtfi' Dr. VINCZE ERNŐ: к alacsony keretes rakodókaptár A Mezőgazdasági Könyvkiadó Vállalatnál a közelmúltban megjelent könyvben a szerző a „darázsfészekként“ jellemzett kaptárkérdéshez szól hozzá. Azt a célt tűzte kt, hogy az olvasókat megismertesse a korszerű típusú alacsony keretes rakodókaptár használatának előnyeivel. A „Képek a múltból“ című első fejezet a méhekkel és lakosukkal, a kaptárakkal foglalkozik. A szerző a kaptárakat kezelésük szerint hátulról és felülről kezelhetőkre osztja. A hátsó kezelésüek lehetnek lépre nyílóak, lapozók és vonatos kaptárak. A felülről kezelhető kaptárakat két nagy csoportba osztja. Az egyikbe a fekvő, a másikba a rakodókaptárak tartoznak. A szerző a továbbiakban Ismerteti a kaptárak általános hibáit, majd választ ad a „Milyen célokat kell kielégítenie a jó kaptárnak?“ ctmü kérdésre. A második fejezet a méhcsalád fejlődésével, a fejlődés Irányításával és a fészek nagyságával, a harmadik fejezet pedig a rakodókaptárak fajtáival, így az alacsony fészkű és alacsony mézkamrájú, a magas fészkű ás alacsony mézkamrájú, a közepes fészkű és ala'csony mézkamrájú, valamint a magas fészkű és magas mézkamrájú rakodókaptárakkal foglalkozik. A 4., legbővebb fejezettel kapcsolatban már az ts elegendő, ha megemlítjük az alcímeket: a Hók és a keret; egyes kaptárfaí, kettős (dupla) fal; a fenék; a menekülótér; a tető; a fiókok kapcsolása, kapcsolószerkezetek; berendezések, tartozékok; az anyarács; elválasztólapok; méhleűző; szöktető; szellőztetők (rostaszövetes keretek); pároztatók. anyatartalékok; vakkeret; etetők; szűkítők; váltókijárós röptetőkeret; eszközök, felszerelések; a fiókos kezelés lényege; mikor engedhető meg a keretes kezelés?; lehetőség vegyszerezés esetén; építtetés; műanyagok alkalmazása az alacsony keretes rakodókaptárban. Az ötödik fejezet a kereskedelemben árusított alacsony keretes rakodókaptárt mutatja be. majd a fejezet végén néhány, a gyakorló méhész általi észrevételt közöl. A „Termelés az alacsony keretes rakodókaptárban“ című hatodik fejezet elején a szerző a külföldi tapasztalatokat Ismerteti, majd részletesen foglalkozik a családok osztályozásával, a jelzések és színek alkalmazásával, a tavaszi fejlődés Időszakának teendőivel, a főhordás előtti, a főhordás alatti (akácon), a főhordás utáni feladatokkal, a napraforgóra való felkészüléssel, a telelést előkészületekkel, a beteleléssel, a méz és a fajtamézek termelésével, a lépesméz-, virágpor-, viasz- és propolisztermeléssel, továbbá* az anyaneveléssel, ez anyacserével, az anyaválasztással, a méhpempőtermeléssel, a szaporítással és a rajkészítéssel. Az utolsó előtti fejezőben az olvasó a különleges kezelési módszerekkel, fgy e forgantyús módszerrel és a „gurulós“ rendszerrel Ismerkedhet meg Az „Útravaló“ című utolsó fejezet bevezetőjében a szerző Őrös! Pál Zoltán tanulságos szavalt Idézi: „Jusson eszünkbe, hogy a méh élőlény, életét, szokását tehát nem lehet rideg szabályokban meghatározni. El kell készülnünk a kivételre, a rendellenességre is, és éppen ez teszi széppé a méhek világát.“ A szerző ebben a fejezetben rámutat arra, hogy mit kel] tisztázni, ha a méhész saját maga készíti vagy készítteti el a kaptárakát. Végül néhány hasznos tudnivalót közöl a méhek elhelyezésével, a rajzással, a termelési Időszakkal, a rablással, a gazdaságossággal és a szaktudással kapcsolatban A gyakorló méhészek számára ajánlható könyv — amelyben a lobb tájékozódást huszonkét ábra és huszonöt fekefe-fehér felvétel segíti elő — Magyarországon 40.— forintért vásárolható meg. (bara) r
