Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-02-05 / 5. szám

1988. február 5. 5. szám ★ ★ XXXIX. évfolyam ★ Ara 1,— Kés A KGST-tagországok keretében csak a légi (Lehnícej Csehszlovák—NDK Barátság Egységes Földműves-szö­vetkezet melléküzemága termelésének dolgozói készítik a különböző gázok mérésére szolgáló detektorokat, amelyeket főleg raktárakban, Istállókban, kazánházakb an hasznosítanak a biztonságos munkahelyi környezet kialakítása során (Fotó: ČSTK) Szemben állva a sorssal (4.) „Űjra befizetném az iskolapénzt*4 (6.) Erélyes intézkedésekre > van szükség (9.) Még csöndes az udvar (11.) A tudomány mint termelőerő (12.) ..Élet, élet, kanászélet...“ (13.) • A mezőgazdasági üzemekben ténykedő üzemi pártbizottsá­gok életében jelentős politikai események az év eleji értékelő taggyűlések, amelyeket „A párt és a nép min­den erejét а C$KP. XVII. kongresszusa irányvonalnak követ­kezetes teljesítéséért" jelszó jegyében tartanak. Az év eleji taggyűlések kritikusan értékelik, hogy működési területükén hogyan váltják valóra a CSKP XVII. kongresszusának és az SZLKP kongresszusának határozatait. Meghatározzák azokat az intézkedéseket, amelyeket tenniük kell a társadalmi gazdasági fejlesztésért, s ez utóbbi gyorsításáért és átalakításáért Ez utóbbi követelmény konkrét tartalommal való megtöltése az üzemi pártbizottságok elméleti, megismerő munkájának javí­tását igényli. Megismerő tevékenysége jelentőségének növeke­désével közvetlenül növekednek az igények a pártmunka elem­zésének tökéletesítése Iránt. Talán igazságtalan lenne a mezőgazdasági üzemekben folyó pártmunka elemzését negatívumokkal kezdeni. Hiszen joggal beszélhetünk most azokról a tényekről, amelyek éppen a tes­tületi munka színvonalának emelkedését mutatják a pártszer­vezetekben. Szólni lehetne a hozzáértés, a kollektivitás, a tár­gyilagos vagy olykor éppenséggel tudományos módszerekkel is élő politikai elemzések fejlődéséről — mert ez mind igaz. Ugyanúgy, mint például az a tény is, hogy a fizikai munkát végző dolgozók is kezdenek egyre határozottabb sze­repet betölteni az üzemi pártbizottságok életében, eleven ta­pasztalatokkal gazdagítva a kollektívát a munka- és életvi­szonyok dolgában, s az is tény. hogy lényegében előrelátó tervszerűség jellemzi mai munkátokat. De aki^bajt említ, annak medicinát is kell említenie. Aki a pártmunka színvona­lának további emeléséi kívánja, annak a zavaró körülménye­ket is meg kell neveznie. Az évek tapasztalataiból kiindulva vitafelfogásunkban van valami baj, torzulás, amit nemcsak érdemes, hanem szükséges is szóvá tenni. A rutin, a túlolajozottság néha bizony rátelep­szik az üzemi pártbizottságok munkájára is. E jelenség ismert, a panaszok is. Ilyen például az. hogy gyakran hónapok telnek el anélkül, hogy a taggyűlés érdemi vitákat folytatna, s az e'őterjesztések is inkább informáló, mint nézetnyilvánftásra ösztönző jellegűek. Ilyen az is. hogy a taggyűlések túlságosan is arra hagyatkoznak, hogy a veze­tőség által már megtárgyalt és elfogadott javaslatokat auto­matikusan jóvá hagyják. Gyakori tapasztalat az is, hogy a politikai elemzéseket olykor szakviták ágai-bogal kanyarftják a legkülönbözőbb mellékirányokba, amelyek már önmagukban fontosak, nem alkalmasak az elvek, nézetek, felfogások tisz­tázására. Ezek következtében gyakran „Jogászfejtegetések“ helyettesítik azokat a politikai-erkölcsi következtetéseket, amelyek mércéül szolgálhatnának. Való Igaz, hogy közvetlen fórumon — például a munkahelyi kollektívában — minden különösebb következmény nélkül le­het véleményt mondani a szöv 'kezeti demokráciáról, az igaz­ságos javadalmazásról, n gazdaságosságról, a mennyiségi és minőségi kritériumokról, a munkafegyelemről, a gazdasági szabályozókról stb. De ha ugyanezen kérdések a legkonkré­tabb és döntést követelő formában jelennek meg agy gazdasági egység munkájában, akkor érthető mádon a szavak súlya és a vélemények hatása is más. S ha már a „klíma" kérdéséről esett szó, akkor szinte törvényszerűen le kell szögeznünk azt a tényt, hogy a pártraunka elemzésének fő követelményei közé tartozik a tárgyilagosság, a konkrétság, a fő láncszem meg­határozása és az eljárás logikus rendszeressége. A tárgyila­gosság követelménye azt jelenti, hogy az elemző tevékenység­nek az üzemi pártbizottság munkájának követelményéből keli kiindulnia, nem pedig a róla kialakított szubjektív nézetből. Sajnos, gyakran a mérlegelés, latolgatás, sőt nemegyszer a döntések halogatása, a kitérés a kisebb ellenállási irányba, EGYETLEN ÚT­­EGYETLEN MEGOLDÁS erősebben hat a pártmunkában. „A marxistának a valós életet kell alapul vennie, a valóság pontos tényezőit" — írja Lenin. E lenini alapelvből kiindulva, a kérdés csupán az, hogy e törvényszerűséget figyelembe vesszük-e, vagy éppen felismerve a belőle származó rosszat, közdünk-e ellene. Be!enyugszunk-e abba, bogy az ellentmondások, feszültségek egyébként Ismert és megkerülhetetlen tényeit egy begyakorolt, jő rutinnal mű­ködő döntés fedje el, vagy ellenkezőleg: mindent elkövetünk, hogy a döntést hozó vagy döntést alakító demokratikus párt­­fórum előtt kapjanak helyet a helyzetfeltáró és javaslattevő vélemények? A politikai mnnka ugyanis integrált tevékeny­ség, vagyis csak az összes tényező, tehát az anyRgi és emberi tényezők kölcsönösségének összefüggéseiből Ítélhet és hatá­rozhat. Tehát, követelményrendszert, irányvonalakat adhat a szakmai vezetésnek abban, hogy adott körülmények között mit tegyen, de nem kell — nem szabad — átvállalnia a szakmai területek munkáját Annak az oka, hogy például bizonyos előterjesztéseket a párttagság nem tud megérteni, s nem tud vele mit kezdeni, igen gyakran nem a képesség, az értelem vagy az érdeklődés hiánya okozza, hanem az, hogy egy cslxjnatalp rágösságával előterjesztett anyag a legszűkebb szakmai szempontból köze­líti meg azt az ügyet amelyet a taggyűlésnek politikai-irányí­tási szempontból kellene elbírálnia. Mondjak meg őszintén, az az eset sem ritka, amikor az üzemi pártbizottság bürokra­tikus héjat von maga köré, amelyet még feltörni is nehéz. S mégis, a kelleténél sokkal ritkábban fordul elő. hogy az Ilyen előterjesztéseket bírálják, elvetik, más megközelítésssel tárgyalják majd. - , Még negatívabb hatású ez, ha a lánc következő szeme az év eleji értékelő taggyűlés. A gondolatoknak és összefüggé­seknek e lefokozását a taggyűlések hallgatói éppen elégszer kénytelenek elszenvedni ahhoz, hogy végül elmenjen a vita­kedvük. nem lévén már semmiféle olyan élénk, nyitott, átfogő gondolat, amelyhez kapcsolódjanak. Az elemzés logikai és történelmi tartalmának egységesnek kell lennie. „A múlt elemzése — mondotta Mihail Gorbacsov — jő alapot biztosít ahhoz, hogy megfelelő, a tapasztalat és az elmélet által bővebb és tartalmasabb elképzelést kapjunk a szocializmusról, arról a minőségileg új társadalomról, amely felé közeledünk. A múltat a jelen érdekében magyarázzuk és feltárjuk ezzel mozgalmunk távlatait. Ez nagyon fontos. En­nek folytatásé a jövőben is szükséges." Az elmondottak azt bizonyítják, hogy helytelen a pórt műn к a bármely tényének csupán statikus megközelítése. Ennek kapcsán gyakran fel­vetődik a kérdés, hogy a tervteljesítésért és a gazdasági fel­adatok teljesítéséért mit tehetnek valóban s hatásosan az üzemi pártbizottságok. A saját lehetőségeiken belöl elsősorban azt, amit a párt tesz történelmi küldetéséből kiindulva ország­szerte: a társadalom minden erejét, tartalékait a szocialista építés szolgálatára sorakoztatja fel. A pártmunka lényegét azért sem szabad statikusan megkö­zelíteni, mert nem létezik olyan számítógép, amely e politikai munka — vagy még pontosabban fogalmazva küldetés — gya­korlati hasznát tonnákban, literekben vagy koronában jelezné. De fontos, hogy tudjuk: a korszerűség és a gazdasági me­chanizmus átalakítása, s ez utóbbi gyorsításának új igénye nemcsak új technikát, minőségileg jobb termékeket, űl anya­gi eszközüket követel. E fogalomba nvilvánvaléan beleértjük a gazdálkodás valamennyi elemét, az iparban és a mezőgaz­daságban egyaránt. Miloš Jakes elvtársnak a CSKP KB 7. üté­sén előterjesztett beszámolójából kiragadott szavai szerint en­nek a folyamatosan változó, fejlődő, új termelési kultúrának legfontosabb alkotó eleme, központja váltnzatlanol a dolgozó ember, aki képes ennek az újnak a fogadására és hasznos működtetésére. Arról ez emberről van szó, aki szakértelmével és lelkesedésével még tovább gazdagítja a már feltárt lehető­ségeket. Az e’mondottak kapcsán napjainkban egyre világo­sabban fogalmazódik meg az a követelmény, hogy nem általá­nos direktívák tömegével kell segíteni a pártmunkát. A párt­csoportokat és alapszervezeteket irányító pártbizottságok kö­telessége, hogy a mezőgazdaságban Is velük együtt tanulmá­nyozzák a valóságot, feltárják tevékenységük tényleges szük­ségleteit és feltételeit, s közösen törekedjenek rátalálni a po­litikai célok elérésének eredményesebb módjaira. A segítésnek olyan módozatait kell fel’elnl, amelyek lehetővé teszik, hogy ezek a politikai és egyben emberi közösségek is küldetésük­höz méltóan állhassanak helyt az élet folytonos küzdelmei közepette. Abban a küzdelemben, amely az átalakítás meggyorsítása stratégiai céljainak eléréséhez vezet, még következetesebb pártmunkát követel a politikai egység kialakításé és újrafor­málása. Ehhez kell igazítani az év eleji értékelő taggvű’ések eszmei-politikai beméretezését is. Más út, más megoldás alig­ha lehetséges. , CSIBA LÄSZLO

Next

/
Oldalképek
Tartalom