Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-22 / 3. szám
SZABAD FÖLDMŰVES, 1988. január 22. 14 • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZÉT • MÉHÉSZÉT • MÉHÉSZET • MÉHÉSZÉT • MÉHÉSZÉT • MÉHÉSZÉT • MÉHÉSZET • Az ú| év első hónapiéban, ml méhészkedők, úgy mint a külön bűző kedvtelésüknek hódolók, értékeljük az elmúlt esztendő eseményeit, összegezést végzünk, felmérjük, elemezzük, hogy mit csináltunk jól, s esetleg hol és mikor követtünk el hibát. Bármilyen eredményeket könyvelhettünk Is el, ne halogassuk sokáig az elmúlt év méhészeti érté kelését. Különböző megfigyeléseinket, szerzett tapasztalatainkat trjuk be az erre a célra szolgáló jegyzetfüzetünkbe, hogy okulhassunk az elköve tett hibákból, s le tud luk vonni a megfelelő következtéseket. hészetl év első, de eléggé meghatározó időszakát. A repcére való vándoroltatás hiányát több méhészkedő ilanosan megérezte. Áprilisban a hőmérő higanyszála végre huzamosabb ideig megfelelő értéket mutatott. Ennek következtében rohamos fejlődésnek indultak a növények. Az átlagosnál melegebb napok következtében a növények igyekeztek behozni tdőlemaradásukat. # melegnek köszönhetően a repce és az akác virágba borulása is viszonylag gyorsan megtörtént, fgv mindkét növénynek sikerült alaposan lefaragnia időeltolódásából. nak köszönhetően a méhcsaládok zöme élt is az édesharmat' nyújtotta -"üitési lehetőséggel. . A családok nagy része a lehető legnagyobb mértékben hasznosította az édesharmatot. Mindenekelőtt Árvában és Liptóban voltak kedvezők az édesharmattermés hasznosításának a feltételei. így nem véletlen, hogy az emített területeken méhészkedők a tavalyi esztendőt az évszázad évének nevezték. Árván és Liptón kívül az édesharmat a Vág mentén, s a Kelet-szlovákiai. illetve a Közép-szlovákiai kerület hegyi és hegyaljai vidékein is Az elmúlt év értékelése A belkereskedelmi árualapba történő mézszállítás adatait figyelembe véve az 1987-es esztendő a méhészkedés szempontjából átlagosnak minősíthető. Szlovákiában összesen 3 ezer 892 tonna mézet vásároltak fel. s ez az adat a hetedik ötéves tervidőszak átlagának felel meg. amikor évente hozzávetőlegesen 3 ezer 800 tonna mézet könyvelhettek el a fel vásárlék. Ha azonban nem kizárólag a mézfelvásárlás és -szállítás eredményeit tekintjük alapul, hanem a többi tényezőt Is figyelembe vesszük, a tavalyi évet már nem átlagosnak, hanem nagyon Is különlegesnek, esetleg szélsőségesnek nevezhetjük. Már a tavalyi rendkívül hideg és hosszú tél azt sejtette, hogy az egész év különbözni fog az előzőektől Ennék első legbiztosabb fele az volt, hogy a hosszú Ideig tartó hideg időjárás következtében a méhészeti idény kezdete Is jóval eltolódott, mint azt általában megszoktuk. A méhek a korábbi évek átlagához viszonyítva jóval később fejlődtek kt Mivel a méhészetre kiváltképp érvényes, hogy minden mindennel összefügg: a kővetkező kedvezőtlen előjel, a repcetermés gyenge minőségű hasznosítása volt. Amint korábban mér említettük, a méhek később fejlődtek ki, s nem volt elegendő Idejük arra, hogy megfelelő erőnlétre tegyenek szert. Egész Szlovákiában — néhány kisebb területtől eltekintve — alacsonv színvonalú volt a repcevlrágzás méhészeti hasznosítása. A méhcsaládokban nagyon is éreztette hatását, hogy egy méhnemzedék nem tudott megfelelően kifejlődni, erőt gyűjteni és bekapcsolódni a gyűjtésbe. A magasabb fekvésű területeken méhészkedők jelentős része a méhcsaládok gyenge erőnléte miatt nem is próbálkozott meg a repcére való vándoroltatással. Ez mutatja a leginkább, hogy a hosszú tél milyen mértékben befolyásolta a mé-Am a méhcsaládokban a tavaszi fejlődés a külső viszonyok alakulása következtében nem volt olyan gyors Ütemű, mint például a növényeknél. Mint ismeretes, a méhek fejlődése három naptári hetet igényel, függetlenül attól, hogy milyenek a külső hőmérsékleti viszonyok. Ezzel magyarázható, hogy a méhcsaládok tavaszi fejlődése nőm volt olyan viharos gyorsaságú. mint a növényeké. Ez ugyan nagy hátrányt ielentett, de nem behozhatatlant. Ha ugvants főhordáskor megfelelőbb lett volna a hőmérséklet, s az éghajlati viszonyok Is kedvezőbbé válnak, a méhek pótolták volna lemaradásukat. Amint tudjuk azonban, főhordás Idején nem kedvezett az időjárás. Sajnos a repce is gyengén mézelt, s Szlovákia területének jelentős részén csalódást okozott annak, aki vállalta a méhcsaládok vándoroltatását. A repcevlrágzás méhészeti hasznosítása — százalékban kifejezve — csak mintegy harminc százalékos volt. Az akác sok helyütt még az áprilisi fagyok előtt károsodást szenvedett, így nagyobb területeken nem is mézelt. A vándoroltatást vállalő méhészkedők jelentős része még az anyagi kiadását sem tudta fedezni az akáchordás szerény eredményeiből. Ez volt az az időszak, amikor a méhészkedők hangulata — meteorológiai szakkifejezéssel élve — a fagyoont alá süllyedt, s az lí)87-es évet szélsőségesen rossznak kéýzelték. Amíg azonban a méhészkedők búslakodtak és szinte teljesen tanácstalanok voltak, addig a méhcsaládok szépen fejlődtek Mivel az első hordások során nem használódtak el a méhek, viszonylag gyorsan megfelelő erőnlétet szereztek. Ekkor vette kezdetét a rajzás Időszaka, s ezt követően számos helyen jelentős mennyiségű édesharmat kínálta magát a méheknek'. Főleg a lucfenyő mézelt hosszú ideig, s a kedvező időjárásmegfelelő hasznosítási feltételeket biztosított, mert jóval meghaladta a szokásos átlagmennyiséget. A lucfenyőn kívül az édesharmat a jegenyefenyön, az erdeifenyőn és egyes lomblevelíi fákon — főleg e hárson — Is jelentős mennyiségben képződött. így tehát megállapíthatjuk, hogy az árualapba való mézfelvásárlást a rendkívül kedvező édesharmat-képződés mentette meg. illetve tette lehetővé az előirányzott mennyiség átvételét. Szlovákia déli járásaiban sem volt az időjárás az egész év folyamán teljesen mostoha a méhészkedőkkel szemben. Több helyen az akáchordás hiányát pótolta a napraforgó, a lucerna vagy pedig a lóhere. Ennek köszönhetően a mézfelvásárlás előirányzott tervét 15 százalékkal sikerült túlteljesíteni, s így a tavalyt évet — a mézfelvásárlás adatait tekintve — az átlagos esztendők közé sorolhaluk. Amint arról korábban már szóltnnk, júniusban volt a rajzás időszaka. A rajzás következtében a betelelt méhcsaládok száma (1987. október l-|ei adatok szerint) 10 ezerrel gyarapodott. így tehát több lett a méhcsalád annak ellenére, hogy területünkön az atkakőr sok nroblémát okoz. Mindez arról tanúskodik, hogy az atkafertőzés elleni védekezés módszere viszonylag eredményesnek mondható. Tavaly Is azonban több helyen felütötte fejét a költésrothadás, amely ellen ez Ideig nem ismerünk hatásos kezelést módszert. Ott, ahol ezt észlelik, nem segít más, csak a tűz, vagyis az elégetés. Csakis így akadályozható meg a további betegséggőcok kialakulása. Ha a hetedik ötéves tervidőszak mézfelvásárlási adatait figyelembe vesszük, megállapíthatjuk, hogy a Nyugat-szlovákiai kerület méhészei több mézet adtak et, mint a Középszlovákiai és Kelet-szlováktai kerületben gazdálkodó társaik összesen. (jozef Balko felvétele) Tavaly viszont a Nyugat-szlovákiái kerületben nem zártak sikeres évet a méhészkedők, mivel előirányzott mézfelvásárlási tervüknek csak 92 százalékban tudtak elegBt tenni, míg a Közép-szlovákiai kerületben 40, a Keletszlovákiaiban pedig 28 százalékkal teljesítették túl a tervet. Az egyes Járások között még jelentősebbek a különbségek. A statisztikai adatok szerint a hetedik ötéves tervidőszakban a Közép-szlovákiai kerületben érték el a leggyengébb mézfetvásárlásl eredményeket. Az elmúlt évben a kerület járásai szokatlanul sikeres esztendőt zártak. Érdekességként néhány adat: a Cadcal járás például 235 százalékkal, a Dolný Kubín-i 196-tal, a Liptovský Mikuláši pedig 164 százalékkal vásárolt fel több mézet az előirányzottnál. A Kelet-szlovákiai kerület néhány járásában Is figyelemre méltó eredményeket könyvelhettek el. A Rozsnyói (Rožňava) járásban 165 százalékkal, a Poprádlban 105-tel, a Vranov nad TopTou i járásban pedig 101 százalékkal vásároltak fel több mézet a tervezettnél. A Nyugat-szlovéktal kerületben a Trenííni járás volt a legeredményesebb 143 százalékos többlettel, ezt követően pedig a Topofííanyi járás méhészet 71-gyel, a Trnaval járásbeitek meg 49 százalékkal végeztek a második, Illetve harmadik helyen. A kerület leggyengébb eredményét az Érsekújvári (Nové Zámky) járásban érték el, ahol a mézfelvásárlás tervét rrftndössze 54 százalékra tudták teljesíteni. A Komáromi (Komárno) járás méhészei sem voltak sikeresebbek, akik csak 65 százalékban tudtak eleget tenni a felvásárlási követelményeknek. A Galántai (Galanta) járásban tavaly mindössze 74 százalékra teljesítették a tervmutatót. Ebből arra lehet következtetni, hogy azokban a járásokban, ahol az akácnak és a mezőgazdasági kultúrnövényeknek meghatározó szerepük van a hordás során, a méhészkedők gyenge évet zártak. Feltehető a kérdés, hogy vajon miért, hiszen a repce, az akác ezekben a járásokban általában szépen virágzott. Az akácerdők területe sem csökkent, s a repce vetésterülete ts a korábbi évekhez hasonló nagyságú volt. Főleg a Nyugat-szlovákiai kerület déli járásaiban teszik fel ezt a kérdést, hogy ml az oka a sikertelenségnek. A válasz egyértelmű: a méhészetben az időjárást viszonyok alakulása a döntő. Ezt pedig, sajnos, még a legjobb méhészek sem tudják kedvezően befolyásolni. PAVEL SILNÝ Ismét a telelésről Lapunk tavalyi 50. számában VI- czén István egy érdekes cikket trt: „Téli tapasztalatok“ címmel Különös észrevételei vannak a méhek teleltetésével kapcsolatban. Természetesen vannak olyan megfigyelései. amelyeket a többi méhész másként ítél meg, s tapasztalataik másról tanúskodnak Ezt a cikk írója is tudja, ezért így fejezi be írásét: „Jó volna, ha a méhésztársak szintén közölnék ezzel kapcsolatos véleményüket, s lehetőség nyílna az eddiginél szélesebb körű tapasztalatcserére “ Igaza van, helyes a nézete. Ezért fogtam tollat A felhívás bizonyára másokat is Írásra buzdít, hiszen a közmondás is azt tartja: Több szem többet lát. No de hagyjuk af magyarázkodást, s térjünk mielőbb a lényegre. A könnyebb megértés érdekében tovább idézek a cikkből: „A tél nagy próbára teszi az állományt, különösen akkor, ha a hideg napok sokáig tartanak. Tavaly télen is a hőmérő higanyszála jő ideig nem emelkedett fagypont fölé. A nagy hideget még a viszonylag vastag hótakarő ts tetézte.“... „Mindezt azért említem, mert sok ráéhésztárs kevésbé számol a tél viszontagságaival, s így a saját kárával fizeti meg a tandíjat." Már én is többször megfizettem a tandíjat saját hibáim és mulasztásaim miatt, de nőm az olyan hideg télen, mint a múlt évben volt. Valamenyi méhcsaládom jól telelt, kevés veszteséggel, pedig a takarásuk télan-nyáron egyforma volt. A felső takaró télen melegít, nyáron pedig hűsít és hnzatmentes. A 7 milliméter magas kijárónyllás a kaptár egész elejét átéri, vagyis minden léputcához közvetlen bejut a friss levegő, még zimankós időben is. Azonkívül méhelm teljes költőtérrel indulnak a télnek, arait a méhésztársadalom hideg telelésnek nevez. Ezzel szemben a meleg telelés az, amikor a fészekből bizonyos lépőket kiszednek és az üres helyet betömik különböző anyaggal. Tapasztalataim szerint legjobb tömítés az öreg lép. csak nem szabad a többitől elrekaszteni. Ügyelni kell arra, hogy az egész család hozzáférhessen és méz is legyen benne, több mint amennyi a fészek középső lép jelben van. A középső (épekben vastag mézkoszorú legyen és alatta sok üres sejt, hogy több méh tudjon belebújni a jobb hőgazdálkodás miatt. A középső lép két oldalán vannak a szintén mézkoszorús, de virágporos lépek. Ezeket zárják a majdnem mézzel teli öreg lépek, melyeket csak akkor távolitok el, mikor a tél elmúlt és a tavasz annyi nektárral kecsegtet, hogy a méhek építeni kezdenek. Egyszerre csak -egy öreg lépőt veszek ki a fészekből és helyette műlépet teszek alkalmas helyre. Egyszóval a 11 keretes Csehszlovákkaptáraimba, valamennyi keretet bent hagyom minden télen. Élelmük 12—15 kg családonként. Igaz, hogy fele ennyivel Is beérték mér méhelm a felszabadulást követő első években, amikor nehéz volt cukorhoz jutni. A dupla adaggal Is szerencsét próbáltam ... Nem sok sikerrel, mert a fészek közepén kevés volt az Ores sejt, ahová a fiatal méhek bebújhattak volna. Környékünkön több méhész félti a hidegtől a méheit, de legjobban talán az éhhaláltúl. Ezért a telelőkészletre még akkor is rietotnek, mikor a Hasítás már megszűnt és a méhek éjszakára talalőlürtbe húzódnak. Ezt azzal a céllal teszik, hogy a kikelt fiasftós helyére még a fészek közepén is mézet tároljanak a' méhek. Ha a család erős és nappalra felmblegszik as idő, akkor a méhek azt kihordják a szélső lépekbe, de már nem érlelik meg és nem fedik be. Ezáltal a lecsapódó pára még jobban felhígítja és így tavaszra megsavanyodlk. A gyenge családok még rosszabbul járnak, mert azok a fészek közepén helyezik el a méznek nem nevezhető eleséget. Ez gátolja a méheket a szükséges hő fejlesztésében, az eleség rossz minősége rövldebb életet, esetleg hasmenést eredményez. Én augusztus húszadikától a hónap végéig telelem be méheimet 1—1 arányú meleg cukorsziruppal. Ilyenkor az etetés még külső munkára is serkenti a méheket. Virágport és némi nektárt Is gyűjtenek a nekik megfelelő helyre. A szirupból méz lesz az öreg méhek munkája nyomán. A fiatal méheknek pedig nem árt a Hasítás gondozása. Ilyenkor ugyanis az anyát újra petézésre serkenti az etetés által kialakult jö hangulat. Ezt követően, szeptember első napjainak valamelyikében Varrescensfüstölőcsfkkal irtom az atkákat, amelyeknek nagyrésze már a fiatal méheken telepszik meg. Októberben Avartin 01-et használok erre a célra, mikor már Hasítás nincs a fészekben. Ősszel háromszor, tavasszal egyszer füstölök. Néhány évvel ezelőtt, mikor az atka oly sok méhcsaládot elpusztított Kelet-Szlováklában, én Is annyiszor füstöltem, mint a magyarországi méhészek. Lett foganatja. Egyetlen családom sem pusztult el, pedig megszámlálhatatlan atka lepte el méheimet. Nagyon sajnálom, hogy nálunk nem adnak korábban, és főleg több füstölőcsíkot. Egyes szaktekintélyek azt állítják, hogy ennyi elég és tiltják más atkaölő szer használatát. Az indoklás elméletben elfogadható, de a gyakorlatban nem állja meg a helyét. A legnagyobb hihákat a füstölés nem megfelelő módszerei okozzák. Ezzel kapcsolatban a kiadott utasítás helyes. Ezen a téren fölösleges a kísérletezés. A jó betelelésről még sokat lehetne írni, hiszen az a folyamat nem augusztusban, hanem jóval előbb kezdődik. Már július elejétől cukorszlruppal serkentem méheimet, ha a természet nem szolgál elég nektárral. Ha pedig édesharmatot terít a méhek asztalára, akkor a részekből ts minden mézet ktpergetek, mert az a telelésre nem alkalmas. Ilyenkor a családok legyengülnek és egyesítésekkel kell elhárítani a bajt. Másképpen nem eredményes a hideg teleltet és. Még valamit a múlt télről! Nálam a nagy hő nem rontotta a telelést, hanem Javította. Egy éjszaka oly nagy hófúvás keletkezett az erős északi széltől, hogy a kaptáraimból alig látszott kt valami. A kijárókat kibontottam, a többi havat pedig csak a tavasz emésztette fel. Viczén méhésztárs azt is megemlíti cikkében, hogy míg elég tárolóhellyel, illetve kénezővel nem rendelkezett, 6 is minden lépet a kaptárban hagyott, csak az üreseket eirekesztette. A méhek mégis átmentek és némi mézet ts vittek magukkal, bár a szakadárok elpusztultak. Én ezt a műveletet tavaszra hagyom, amikor már virágba borul a cseresznyefa. Az öreg, mézes lépeket eirekesztem. Ekkor a szakadárok már nem kifelé viszik a mézet, hanem befelé, a fiasftáshoz. Megtörtént már az Is, hogy a sok méz gátolta a Hasítás terjedését. Ilyenkor klpergettem azt a szélső keretekből és felhígítva kis adagokkal serkentettem és műlépeket adtam folyamatosan a családoknak. Nekem nem a hosszú hideg tél okozott gondot, hanem a meleg. Az olyan tél, amelynek közepén az ostoba cinegék szép énekkel e tavaszt köszöntik, a méhek pedig Hasítani kezdenek nagy terjedelemben. Később mikor újból hidegre fordul az Idő, a méhcsalád összehúzódik, s.ok Hasítás bezápol. Ilyenkor jelntkeznek a noszáma tünetei. Méhésztársam megfigyelte azt Is, hogy méheséhez közel egy nagy fának odvábán méhek élnek, de nem sokáig. Sző szerint így nyilatkozik: „Az bizonyos azonban, hogy egy méhgenerácló hosszabb Időn át, képtelen dacolni az Időjárás viszontagságával.“ (A szabadban, magára hagyott...) „A méhészeknél a kaptárban levő méhcsaládokat évtizedekre vissza lehet vezetni, ha megfelelő gondozásban részesültek.“ A jő gondozás sikerében én is hiszek, de a méhek méhész nélkül is hosszú Ideig biztosítani tud|ák maguknak a fennmaradást. Magyarországon. a Nyírségben, pontosabban Máriapőcson már a második évszázad végét élt egy kis méhcsalád, a görögkatolikus templom falában. Senki nem gondozza és eddig még az atkának Is ellenállt. Végezetül én is azt mondom, amit Viczén István: „Az eddiginél szélesebb körű lehetőség nyíljon a tapasztalatcserére.“ CSURILLA fÖZSEF ■ HIRDETÉS Az SZMSZ Dolné Strháre-1 alapszervezete értesíti a tisztelt méhésztársakat, hogy a beküldött viaszból megrendelésre 10,— koronáért, sonkolyból pedig kilónként 12,— koronáért jó minőségű műlépet készít. A műlépet megrendelés szerinti méretre vágjuk, s ha partnereink úgy kívánják, a minőséget foszforral javítjuk A műlépkészttést állategészségügyi szakemberek ellenőrzik. A viaszt, e sonkolyt я a megrendelést az alábbi címre küldjék: Výrobňa medzlstienok 991 08 2elovce okres Veľký Krtí*
