Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-05-27 / 21. szám

1S88. május 27. SZABAD FÖLDMŰVES AZ ÉLENJÁRÓK MUNKÁJÁNAK MÉLTATÁSA Május dicső, május a szabadság. 'A' fasizmus felett aratott győze em há­tlapja. Azé a győzelemé, melynek gyümölcsét Immár 43 esztendeje 'ízlel­jük. Tudjuk, valamennlyünk elsődle­ges feladata a szocialista társadalom további építése. Hiszen mlndtn szor­gos-dolgos kézre óriási szűk; ég van a sikeres továbbfejlesztés érdekében. Székkel a gondolatokkal vezette be Cyril Moravčfk agrármérnök, a Szö­vetkezeti Földművesek Szövetsége Szlovákiai Bizottságának elnöke má­jus в-án a Clferl Művelődési Házban azt az aktívaértekezletét, amelyen a mezőgazdaságl-élemlszer-lparl komp­lexum kiváló dolgozóinak tavalyi mun­káját értékelték — és jutalmazták — a Nyugat-szlovákiai kerület vonatko­zásában. Az ünnepi ülésen többek kö­zött megjelent Ján TomáSik, az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi mi­niszterhelyettese, Júlins Pauke, az SZt,KP Nyugat-szlováktal Kerületi Bi­zottságának mezőgazdasági titkára, valamint Ján Biröák, a Nyugat szlová­kiai Kerületi Mezőgazdasági Igazgató­ság vezetője. Az ülést Cyril MoravCík vezette. Miután üdvözölte a több mint két és fél száz mezógazdasági és élelml­­szer-lparl dolgozót, s szólt néhány szót hazánk szovjet hadsereg által történt felszabadításáról. Illetve a di­csó májusi napok jelentőségéről, át­adta a szót ján Blröáknak, a kerületi mezőgazdasági Igazgatóság . vezetőjé­nek, aki előterjesztette az ünnepi ülés főbeszámolóját. Elöljáróban alá­húzta, hogy a Cfferben megjelentek élenjárók a munkában, a mezőgazda­­ságl-élelmlszer-lparl komplexum leg­kiválóbb dolgozói. Hozzáfűzte azon­ban, hogy a komplexum valamennyi dolgozójának köszönet és elismerés Jár a tavaly kifejtett áldozatkész mun­káért. örvendetes lenne, hangoztatta, ha a kiváló dolgozók példája minden téren követésre találna. Ugyanis mind­annyiunknak tudatosítani szükséges, hogy a 8 ötéves tervidőszak komoly és igényes feladatait csakis hatéko­nyabb munkavégzéssel és példás hoz­záállással oldhatjuk meg. A következőkben kiemelte, hogy 1987-ben valóban helytálltak felada­taik végzésében mind a mezőgazda­­sági, mind pedig az élelmiszer-ipari dolgozók. Pedig magas fokú Igényes­ségről beszélhetünk, szóval: azt a bi­zonyos mércét — az 1988-os gyengébb évet figyelembe véve — tényleg ma­gasabbra állították. Hiszen tavaly­előtt több vonatkozásban nem sike­rült teljesíteni a kitűzött feladatokat {kalászos gabonafélék, speciális növé­nyek, zöldség, gyümölcs). A kiesések viszonylag jelentősek voltak. A tava­lyi évnek korrigálni kellett pl. a nö­vénytermesztés szakaszán a kétmil-. liárd korona mínuszt, melynek mint­egy felét a tavaly előtti évben a ga­bonafélék vonatkozásában könyvel­tünk el. És az 1987-es pótlás ilyen szempontból Igazán sikeresnek bizo­nyult. Tavaly a Nyugat-szlovákiai ke­rület számos mezőgazdasági üzeme túlteljesítette gabonatermesztési ter­vét. S ennek köszönhetően az 1986-os terméskiesésnek tavaly 44,2 százalékát törölték, ami mindenképpen elisme­résre méltó eredménynek számít. Ä sikeres gabonatermesztéssel kap­csolatosan kiemelte többek között' a Légi (Lehnice), a Felbért (Horný Bar), az Cdvarnokl f Dvornfky na Ost­rove), a Nagymegyeri (Calovo), vala­mint a Lűcsi (Lúé na Ostrove) Egy­séges Földműves-szövetkezetei. Han­goztatta, hogy a tömegtakarmányok viszonylatában — már ami a mennyi­séget illeti —, ugyancsak Jónak mondható a tavalyi esztendő. Nem szólhatunk viszont Ilyen hangnemben a minőséget illetően. Hogy tavaly sikeres esztendőnk volt, folytatta Ján Biröák, még nem jelenti azt, hogy a 8. ötéves tervidő-Az ünnepi ülést Cyril Moravéík vezette szak legfontosabb feladatait megol­dottuk. Hiszen rengeteg még a tenni­való, Igényes munka vár a mezőgaz­­dasági-élelmiszer-iparl komplexum dol­gozóira az eredményes helytállás ér­dekében. Arról Is tudunk, hogy szá­mos üzemben több a kiaknázatlan le­hetőség. És a gazdasági mechanizmus átalakításának időszakában nélkülöz­hetetlen, hogy ne szóljunk a hiányos­ságokról, a fogyatékosságokról. Az a véleményünk, hogy a haladást csakis így tudjuk szolgálni a lehető legtel­jesebb mértékben. Több egységes földműves szövetkezetben és állami gazdaságban szükséges tökéletesíteni a szocialistabrigád mozgalmat, a szö­vetségi munkát, s fokozottabb odafi­gyelést érdemel a komplex ésszerűsí­tő brigádok tevékenysége is. S ha már a negatív jelenségeket részle­tezzük, felettébb fontosnak tartjuk hangsúlyozni: kötudottan gyakori a fogyatékosság az újító- és feltaláló­­mozgalmat Illetően. És bizony a Jövő­ben Jobban oda kell figyelni a mun­kahelyi és természeti környezet ala­kítására is. A föbeszámolőt követően sor került a kitüntetések átadására. A CSSZSZK kormányának, a Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsának, az SZFSZ Központi Bizottságnak és a Szocialista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának el­ismerő oklevelét érdemelte ki a Légi, az Udvarunk!, a Rybany! és a Chtel­­nloal Efsz, valamint a Malackyl Álla­mi Gazdaság. „A mezőgazdaság és az élelmezés­ügy érdemes dolgozója“ ágazati ki­tüntetést 81-en kapták a Nyugat-szlo­vákiai kerület vonatkozásában. Ebben az elismerésben részesült többek kö­zött Csemez István, a Galántai (Ga­lante) Állami Gazdaság traktorosa, Hájas István, az Udvarnoki Efsz állat­gondozója, Tóth Zoltán, a Hroboöovőt Efsz etetője, Helena Bláhová, a Szenc­­klrályfal (Kráfová pri Send) Efsz ál­latgondozója, Csikós Béla, a Sóksze­­lőcel (Selice) Efsz asztalosa. Nagy Ferenc, a 7slgárdl (Ziharec) Efsz ko­vácsa. Lelovics Mária, a Tešedikovól Efsz dolgozója, Szeder József, a Vág­­füzesi (Vŕbová nad Váhom) Efsz ál­latgondozója", Pásztó András, a Nasz­­vadi (Nesvady) Efsz építőcsoportjá­nak vezetője, Csicsai Sándor, a Csal- Iőközarenyosi (Zlatná na Ostrove) Efsz ellenőrző bizottságának elnöke, Farkas Mária, az Üdvardi (Dvory nad Žltavou) Efsz dolgozója, Hugytvér Kálmán, a Csúzl (Dubník) Efsz agro­­nómusa, Nagy Ferenc, az Udvardl Efsz dolgozója, Fülöp Gyula, a Bálvá­nyt (Balvany) Vetőmagtermelő Állami Gazdaság állatgondozója, Törők Ernő, az Oroszkai (Pohronský Ruskov) Cu­korgyár dolgozója, valamint Krommer Erzsébet, a Sládkoviőovól Cukor- és Konzervgyár dolgozója. „A mezőgazdaság és az élelmezés­ügy példás dolgozója“ ágazati kitün­tetést 187-en érdemelték ki. Többek között Darnay Rozália, a Gabcíkpvói Állami Gazdaság fejőnője, Nagy József, a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Agrostav Közös Mezőgazdasági Válla­lat igazgatója, Kilácsko Ignác a Kí­­rályrévt (Kráľov Brodí Állami Gazda­ság dolgozója, Mészáros Margit, a Ko­máromi (Komárno) Állami Gazdaság dolgozója, Valacsay Erzsébet, az Ud­vardl Közös Mezőgazdasági Baromfi­­vállalat állatgondozója, Priska Woj­­čiaková, a Szenei (Senec) Állami Gaz­daság állatgondozója, Nagy György, a Lúcsi (tűi na Ostrove) Efsz állat­­tenyésztési főágazat-vezetője, Németh Mária, a Dlóspatonyl (Orechová Po­­tôň) Efsz fejőnője, Tükör Erzsébet, a Dercsikai (Jurová) Efsz állatgondozó­ja. Német Terézia, a Nagyfödémesl (Veiké ОГапу! Efsz fejőnője. Kispista Erzsébet, a Martost (Martovce) Efsz állatgondozója. Édes Rebeka, a Ma­­dari (Modrany) Efsz állatgondozója, Klobucsnyfk Ilona, a Perbetei (Prfbe­­ta) Efsz dolgozója, Tóth Géza, a Gű­­tai (Kolárovo) Efsz dolgozója, Hár­máéi Márta, a Lévai (I.evice) Efsz Andrássy Sándor mérnök, kandidátus, a Légi (Lehnice) Efsz elnöke átveszi a kitüntetést. (Tóth József felvételei) dolgozója, Antal Endre, a Sáról (Sá­­rovee) Efsz gépjavítója, Szolcsánszky Lajos, a Garamkálnal (Kalná n. Hro­nom) Efsz asztalosa, Klenkn Eszter, a Kurall (Kuralany) Efsz állatgondo­zója, Zahorec Rozália, a Füri (Rú­baň) Efsz dolgozója, Fodor Magdol­na, a Köbölktűl fGbelce) Efsz állat­­gondozója, Majoros (ólán. a Csúzl Efsz fejőnője, Molnár Ferenc, a Szí­ntől (Zemné) Efsz traktorosa, Németh Imre, az Érsekújvári (Nové Zámky) Efsz fejője, Fodor Mihály, a Szálkát (Salka) Efsz traktorosa, Borbély Ká­roly, a Tardoskeddľ (Tvrdošovce) Efsz állatgondozója, Écsv Pál, a Du­naszerdahelyi Mezőgazdasági Építő­vállalat sofőrje. Narancsik József, a Mezőgazdasági Terményfelvásárlő- és Ellátó Vállalat dunaszerdahelyi üze­mének üzemgazdásza. Vörös Lajos, a Nyugat-szlovákiai Húsipari Vállalat komáromi üzemének dolgozója, Dar­nay Gizella, a Nyugat-szlovákia! Sütő­ipari Vállalat komáromi üzemének dolgozója. A kitüntetések átadása után szót kért az ünnepi ülés néhány vendége. TomáSik miniszterhelyettes többek kö­zött hangsúlyozta, hogy a kitüntetet­tek nagymértékben hozzájárultak a mezögazdaságl-élelmiszer-lpari komp­lexum tavalyi eredményeinek elérésé­hez. Cyril Moravőík zárszavában ismétel­ten megköszönte a dolgozók helytállá­sát — s további munkájukhoz jó erőt, egészséget kívánt. SUSLA BÉLA „Megtalálni a magunk összefogódzását” Az alábbi röpke írásban kísérjük figyelemmel Bányász János, a Hosz­­szászói (Dlhá Ves) Efsz növényter­mesztési főágazat-vezetöjének önval­lomását, aki a Rozsnyói (Rožňava) járásban négy évvel ezelőtt a legfia­talabb szakmabeliként kapta meg „A járás fejlesztésében szerzett érdeme­kért“ kitüntetést. — Apám bányász volt és szenvedé­lyes vadász. Életét a természet két ellenpólusú (a csillagtalan tárnák és a lombsuhogású erdők) világában múlatta. Alig tízéves koromtól leráz­­hatatlan bógáncsként én Is mindun­talan vele tartottam csetelve-botolva, amikor a vadak nyomába eredi Éj­szakai rianásokkal, sötét árnyakkal, félelmekkel, ránk öregedett hajnalok­kal, világvégnyugalmú hegyi tisztá­sokkal. gyermekként rlvö özek hang­jával és csörtető vadkanok látványá­val, sült szalonna és Jö ízű forrásvíz zamatéval van telis-tele gyermekkori emlék-élményvilágom. így hát, az apai „szenvedély-örökség“ folyt Húsa­ként. mindig Is erdész vagy mezőgaz­dász akartam lenni Az utóbbi szakma kitanulására adódott a könnyebb le­hetőség. Beiratkoztam a Csécsi (Čeče­­jovee) Mezőgazdasági Szaktanlntézet­­be, de egy évfolyam múltával taná­raim ösztönzésére átjelentkeztem e Nagykaposl (Veiké Kapušany) Mező­­gazdasági Műszaki Középiskolába, ahol állattenyésztés-növénytermesztés szakon végeztem 1972-ben. Innen a hosszúszői szövetkezetbe kerültem. Azóta Itt állom a felhőszakadásokat követő sarat, töröm a pusztftő-szo­­morftó jégveréseket, Izzadom végig az aszályos nyarakat. És vadászként is, mezőgazdászként is járom a va­dak útját... Más szavakra lefordítva a jelbe­szédet: ezen a vidéken gyakoriak a sebes esők, elsodorják a termőföldet, amellyel a völgyben Iszaptengerré változnak. Nemegyszer a jégeső Is „besegített“ az aratásba. Tavaly pe­dig május közepétől szeptember vé­géig mindössze tizenkilenc milllmé­­ternyl csapadékot küldött ránk az ég. A vadkártétel minden évben tetemes összegekre rúg. Voltak olyan táb­láink, amelyeket négyszer kellett be­vetnünk kukoricával, mert a vaddisz­nók soronként „kiszántották", fel­szedték. A termésig eljutó utolsó ve­tésű silókukoricát pedig a határon túli vadrezervátumból átjáró szarva­sok legelték le. Ilyen körülmények közepette dol­gozom. S ha még hozzászámítom, hogy kevés az Istáilótrágya, hiányzik a kisegítő szakembergárda, és leg­alább még hat traktorosra volna szükségünk —■ azt hiszem, sikerült érzékeltetnem a helyzetemet. Szeren­csére az efsz jelenlegi elnöke vala­mikor ennek a gazdaságnak volt a főagronómusa, így — miután öt év­vel ezelőtt megbíztak ezzel a mun­kakörrel — mindenben (tapasztalat­­átadás) a segítségemre volt és van. A „körzetem“ több mint háromezer hektárnyi termőterület. A reggelt munkabeosztás után — az „éber“ évszakokban — nyakamba veszem á mezőt. Délután Is én látom utoljára a földet. A néhat parasztember napi munkabeosztása, életformája szerint élek: sötéttől sötétig a termelés me­netével foglalkozom, a dűlőket járom. Gondolataim Is mindig a fejlődő nö­vények vagy a beérett termés be­gyűjtése körül forgolódnak, s még az álmaimat is kisajátítják a szakmai gondok. A sikeresen végrehajtott fel­adatok, az újratermelődő megoldan­dó és megoldhatatlan problémák meg­bízható közérzetszabályozők az éle­temben. Napjában sok feszültség gyü­­lemllk fel körülöttem, de én még (senkire) nem kiabáltam. A befelé fordultság okozta lelki feszültség fel­oldására számomra egyetlen lehető­ségként a vadászat kínálkozik —­­gyermekkoromban felszított szenve­délynek való hődolás. Társadalmi el­foglaltságom: az üzemi pártbizottság­nak vagyok az alelnöke. Tizenkét évvel ezelőtt alapítottam családot. Feleségem a szövetkezet bérelszámoló osztályán dolgozik. Mindkét kislányom e Kecsői (Keőovo) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola tanulója. íme, ennyi a rövidre fogott törtá­­nete-tartalma annak a mintegy 13 ezer napnak, amely számomra eddig élni megadatott. A jövönk? Bárhogy Is alakul a sorsunk, az lesz a fontos benne, hogy megtaláljuk a magunk — családi, baráti, anyanyelvi — össze­­fogődzását. (—ros) Határszemlén Május derekán egyre gyakrabban kerttettek sori hat ár szemlékre a me* zögazdasági üzemek vezető dolgozói. Hogyisne lennének kíváncsiak a leen* dó termésre, hogyisne aggódnának ér* te, amikor annyi gond, annyi fáradó­­zás előzte meg a növények fejlődé­­sét. Ezért napközben az irodában hiá­ba kereste a krónikás a vezetőt: az egész napon át féltő tekintettel, a terméséért aggódó örökös töprengés­­sei kíséri a táblák növényzetének nyár eleji kibontakozását. Juraj В ok o č, a Hernádcsányi (ča* ňa-Gynov) Egységes Földműues-szö* vetkezet elnöke határozottságával nyújt általános képet a várható kilá* tüsökről: — Látta a határunkat, látta, mire számíthatunk az idén. Egyenletesen mélyzöldre váltottak mindenütt a bú­zatáblák. Ezzel a növénykultúrával kezdem, mert e napokban ez okozza számunkra a legnagyobb örömet. Erő­teljesen, szépen fejlődik, s ha nem áll be törés, ha az időjárás továbbra is ily egyenletesen gyorsítja a fejlő­dést, újabb rekordhozamnak nézhe­tünk elébe. No de még ne ringassuk magunkat korai ábrándokban, sok minden történhet még a termés beta­karításáig, a természeti tényezőknek lesz ebben döntő szavuk, újfent a köz­hely: az időjáráson múlik terményünk sorsa. A szövetkezet elnöke ezek után a kukoricáról beszélt. — A gyomnövények rendszeres és következetes irtása a földművelés központi kérdése. Mezőgazdaságunk­ban a gépesítés, a vegyszerek alkal­mazása és a kézi munkaerő szoros összhangolásától várhatunk csak jó eredményt. Zárt övezethez tartozunk, kétszeres gonddal kell hát követni a kukorica fejlődését. Minden tölünk telhetőt elkövettünk, hogy minden faj­tánk a lehető legnagyobb átlaggal fi­zessen. Ezért kellett állandó figye­lemmel követnünk a vegyszerezést. Mondhatom, a traktorosok munkájára nem lehet panaszunk. Sikeres volt a vegyszerezés, kifogástalan volt a ta­lajmunka és a vetés is kiválónak mondható. A kelés megfelel a köve­telményeknek. A tavaly ugyanezen a helyen számolhattam be az 6,86 ton­nás átlagos hektárhozamunkról. Vég­telenül örültünk, hogy a szemes ku­koricából rekordhozamot értünk el és elsők voltunk Kelet-Szlováklában. De őszintén bevallom, az egy évvel ez­előtti kukoricatábláink általános ké­pe összehasonlíthatatlan a maival. A mat jóval egyenletesebb, erőteljesebb, szóval szebb. Csakis jót mondhatunk a naprafor­góról is. Hírmondónak sem található az egyenes sorok között gyomnövény, A vegyszerezők jó munkát végezték. Tavaly a napraforgó, ahogy megtu­dom, 3,14 tonnát termett hektáron­ként. Teljes virágzásban van az olaj­repce. Hektáronként 2,7 tonnát ter­veztek, de remény van rá, hogy elé­rik a három tonnán felült hozamot. A cukorrépáról még korai volna be­szélni. Az utóbbi években az erőfeszí­tések ellenére valahogyan nem sike­rült az előirányzott feladatokat telje­síteni. (illés):

Next

/
Oldalképek
Tartalom