Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-05-27 / 21. szám
1S88. május 27. SZABAD FÖLDMŰVES AZ ÉLENJÁRÓK MUNKÁJÁNAK MÉLTATÁSA Május dicső, május a szabadság. 'A' fasizmus felett aratott győze em hátlapja. Azé a győzelemé, melynek gyümölcsét Immár 43 esztendeje 'ízleljük. Tudjuk, valamennlyünk elsődleges feladata a szocialista társadalom további építése. Hiszen mlndtn szorgos-dolgos kézre óriási szűk; ég van a sikeres továbbfejlesztés érdekében. Székkel a gondolatokkal vezette be Cyril Moravčfk agrármérnök, a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Szlovákiai Bizottságának elnöke május в-án a Clferl Művelődési Házban azt az aktívaértekezletét, amelyen a mezőgazdaságl-élemlszer-lparl komplexum kiváló dolgozóinak tavalyi munkáját értékelték — és jutalmazták — a Nyugat-szlovákiai kerület vonatkozásában. Az ünnepi ülésen többek között megjelent Ján TomáSik, az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettese, Júlins Pauke, az SZt,KP Nyugat-szlováktal Kerületi Bizottságának mezőgazdasági titkára, valamint Ján Biröák, a Nyugat szlovákiai Kerületi Mezőgazdasági Igazgatóság vezetője. Az ülést Cyril MoravCík vezette. Miután üdvözölte a több mint két és fél száz mezógazdasági és élelmlszer-lparl dolgozót, s szólt néhány szót hazánk szovjet hadsereg által történt felszabadításáról. Illetve a dicsó májusi napok jelentőségéről, átadta a szót ján Blröáknak, a kerületi mezőgazdasági Igazgatóság . vezetőjének, aki előterjesztette az ünnepi ülés főbeszámolóját. Elöljáróban aláhúzta, hogy a Cfferben megjelentek élenjárók a munkában, a mezőgazdaságl-élelmlszer-lparl komplexum legkiválóbb dolgozói. Hozzáfűzte azonban, hogy a komplexum valamennyi dolgozójának köszönet és elismerés Jár a tavaly kifejtett áldozatkész munkáért. örvendetes lenne, hangoztatta, ha a kiváló dolgozók példája minden téren követésre találna. Ugyanis mindannyiunknak tudatosítani szükséges, hogy a 8 ötéves tervidőszak komoly és igényes feladatait csakis hatékonyabb munkavégzéssel és példás hozzáállással oldhatjuk meg. A következőkben kiemelte, hogy 1987-ben valóban helytálltak feladataik végzésében mind a mezőgazdasági, mind pedig az élelmiszer-ipari dolgozók. Pedig magas fokú Igényességről beszélhetünk, szóval: azt a bizonyos mércét — az 1988-os gyengébb évet figyelembe véve — tényleg magasabbra állították. Hiszen tavalyelőtt több vonatkozásban nem sikerült teljesíteni a kitűzött feladatokat {kalászos gabonafélék, speciális növények, zöldség, gyümölcs). A kiesések viszonylag jelentősek voltak. A tavalyi évnek korrigálni kellett pl. a növénytermesztés szakaszán a kétmil-. liárd korona mínuszt, melynek mintegy felét a tavaly előtti évben a gabonafélék vonatkozásában könyveltünk el. És az 1987-es pótlás ilyen szempontból Igazán sikeresnek bizonyult. Tavaly a Nyugat-szlovákiai kerület számos mezőgazdasági üzeme túlteljesítette gabonatermesztési tervét. S ennek köszönhetően az 1986-os terméskiesésnek tavaly 44,2 százalékát törölték, ami mindenképpen elismerésre méltó eredménynek számít. Ä sikeres gabonatermesztéssel kapcsolatosan kiemelte többek között' a Légi (Lehnice), a Felbért (Horný Bar), az Cdvarnokl f Dvornfky na Ostrove), a Nagymegyeri (Calovo), valamint a Lűcsi (Lúé na Ostrove) Egységes Földműves-szövetkezetei. Hangoztatta, hogy a tömegtakarmányok viszonylatában — már ami a mennyiséget illeti —, ugyancsak Jónak mondható a tavalyi esztendő. Nem szólhatunk viszont Ilyen hangnemben a minőséget illetően. Hogy tavaly sikeres esztendőnk volt, folytatta Ján Biröák, még nem jelenti azt, hogy a 8. ötéves tervidő-Az ünnepi ülést Cyril Moravéík vezette szak legfontosabb feladatait megoldottuk. Hiszen rengeteg még a tennivaló, Igényes munka vár a mezőgazdasági-élelmiszer-iparl komplexum dolgozóira az eredményes helytállás érdekében. Arról Is tudunk, hogy számos üzemben több a kiaknázatlan lehetőség. És a gazdasági mechanizmus átalakításának időszakában nélkülözhetetlen, hogy ne szóljunk a hiányosságokról, a fogyatékosságokról. Az a véleményünk, hogy a haladást csakis így tudjuk szolgálni a lehető legteljesebb mértékben. Több egységes földműves szövetkezetben és állami gazdaságban szükséges tökéletesíteni a szocialistabrigád mozgalmat, a szövetségi munkát, s fokozottabb odafigyelést érdemel a komplex ésszerűsítő brigádok tevékenysége is. S ha már a negatív jelenségeket részletezzük, felettébb fontosnak tartjuk hangsúlyozni: kötudottan gyakori a fogyatékosság az újító- és feltalálómozgalmat Illetően. És bizony a Jövőben Jobban oda kell figyelni a munkahelyi és természeti környezet alakítására is. A föbeszámolőt követően sor került a kitüntetések átadására. A CSSZSZK kormányának, a Szakszervezetek Központi Tanácsának, az SZFSZ Központi Bizottságnak és a Szocialista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának elismerő oklevelét érdemelte ki a Légi, az Udvarunk!, a Rybany! és a Chtelnloal Efsz, valamint a Malackyl Állami Gazdaság. „A mezőgazdaság és az élelmezésügy érdemes dolgozója“ ágazati kitüntetést 81-en kapták a Nyugat-szlovákiai kerület vonatkozásában. Ebben az elismerésben részesült többek között Csemez István, a Galántai (Galante) Állami Gazdaság traktorosa, Hájas István, az Udvarnoki Efsz állatgondozója, Tóth Zoltán, a Hroboöovőt Efsz etetője, Helena Bláhová, a Szencklrályfal (Kráfová pri Send) Efsz állatgondozója, Csikós Béla, a Sókszelőcel (Selice) Efsz asztalosa. Nagy Ferenc, a 7slgárdl (Ziharec) Efsz kovácsa. Lelovics Mária, a Tešedikovól Efsz dolgozója, Szeder József, a Vágfüzesi (Vŕbová nad Váhom) Efsz állatgondozója", Pásztó András, a Naszvadi (Nesvady) Efsz építőcsoportjának vezetője, Csicsai Sándor, a Csal- Iőközarenyosi (Zlatná na Ostrove) Efsz ellenőrző bizottságának elnöke, Farkas Mária, az Üdvardi (Dvory nad Žltavou) Efsz dolgozója, Hugytvér Kálmán, a Csúzl (Dubník) Efsz agronómusa, Nagy Ferenc, az Udvardl Efsz dolgozója, Fülöp Gyula, a Bálványt (Balvany) Vetőmagtermelő Állami Gazdaság állatgondozója, Törők Ernő, az Oroszkai (Pohronský Ruskov) Cukorgyár dolgozója, valamint Krommer Erzsébet, a Sládkoviőovól Cukor- és Konzervgyár dolgozója. „A mezőgazdaság és az élelmezésügy példás dolgozója“ ágazati kitüntetést 187-en érdemelték ki. Többek között Darnay Rozália, a Gabcíkpvói Állami Gazdaság fejőnője, Nagy József, a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Agrostav Közös Mezőgazdasági Vállalat igazgatója, Kilácsko Ignác a Kírályrévt (Kráľov Brodí Állami Gazdaság dolgozója, Mészáros Margit, a Komáromi (Komárno) Állami Gazdaság dolgozója, Valacsay Erzsébet, az Udvardl Közös Mezőgazdasági Baromfivállalat állatgondozója, Priska Wojčiaková, a Szenei (Senec) Állami Gazdaság állatgondozója, Nagy György, a Lúcsi (tűi na Ostrove) Efsz állattenyésztési főágazat-vezetője, Németh Mária, a Dlóspatonyl (Orechová Potôň) Efsz fejőnője, Tükör Erzsébet, a Dercsikai (Jurová) Efsz állatgondozója. Német Terézia, a Nagyfödémesl (Veiké ОГапу! Efsz fejőnője. Kispista Erzsébet, a Martost (Martovce) Efsz állatgondozója. Édes Rebeka, a Madari (Modrany) Efsz állatgondozója, Klobucsnyfk Ilona, a Perbetei (Prfbeta) Efsz dolgozója, Tóth Géza, a Gűtai (Kolárovo) Efsz dolgozója, Hármáéi Márta, a Lévai (I.evice) Efsz Andrássy Sándor mérnök, kandidátus, a Légi (Lehnice) Efsz elnöke átveszi a kitüntetést. (Tóth József felvételei) dolgozója, Antal Endre, a Sáról (Sárovee) Efsz gépjavítója, Szolcsánszky Lajos, a Garamkálnal (Kalná n. Hronom) Efsz asztalosa, Klenkn Eszter, a Kurall (Kuralany) Efsz állatgondozója, Zahorec Rozália, a Füri (Rúbaň) Efsz dolgozója, Fodor Magdolna, a Köbölktűl fGbelce) Efsz állatgondozója, Majoros (ólán. a Csúzl Efsz fejőnője, Molnár Ferenc, a Színtől (Zemné) Efsz traktorosa, Németh Imre, az Érsekújvári (Nové Zámky) Efsz fejője, Fodor Mihály, a Szálkát (Salka) Efsz traktorosa, Borbély Károly, a Tardoskeddľ (Tvrdošovce) Efsz állatgondozója, Écsv Pál, a Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Építővállalat sofőrje. Narancsik József, a Mezőgazdasági Terményfelvásárlő- és Ellátó Vállalat dunaszerdahelyi üzemének üzemgazdásza. Vörös Lajos, a Nyugat-szlovákiai Húsipari Vállalat komáromi üzemének dolgozója, Darnay Gizella, a Nyugat-szlovákia! Sütőipari Vállalat komáromi üzemének dolgozója. A kitüntetések átadása után szót kért az ünnepi ülés néhány vendége. TomáSik miniszterhelyettes többek között hangsúlyozta, hogy a kitüntetettek nagymértékben hozzájárultak a mezögazdaságl-élelmiszer-lpari komplexum tavalyi eredményeinek eléréséhez. Cyril Moravőík zárszavában ismételten megköszönte a dolgozók helytállását — s további munkájukhoz jó erőt, egészséget kívánt. SUSLA BÉLA „Megtalálni a magunk összefogódzását” Az alábbi röpke írásban kísérjük figyelemmel Bányász János, a Hoszszászói (Dlhá Ves) Efsz növénytermesztési főágazat-vezetöjének önvallomását, aki a Rozsnyói (Rožňava) járásban négy évvel ezelőtt a legfiatalabb szakmabeliként kapta meg „A járás fejlesztésében szerzett érdemekért“ kitüntetést. — Apám bányász volt és szenvedélyes vadász. Életét a természet két ellenpólusú (a csillagtalan tárnák és a lombsuhogású erdők) világában múlatta. Alig tízéves koromtól lerázhatatlan bógáncsként én Is minduntalan vele tartottam csetelve-botolva, amikor a vadak nyomába eredi Éjszakai rianásokkal, sötét árnyakkal, félelmekkel, ránk öregedett hajnalokkal, világvégnyugalmú hegyi tisztásokkal. gyermekként rlvö özek hangjával és csörtető vadkanok látványával, sült szalonna és Jö ízű forrásvíz zamatéval van telis-tele gyermekkori emlék-élményvilágom. így hát, az apai „szenvedély-örökség“ folyt Húsaként. mindig Is erdész vagy mezőgazdász akartam lenni Az utóbbi szakma kitanulására adódott a könnyebb lehetőség. Beiratkoztam a Csécsi (Čečejovee) Mezőgazdasági Szaktanlntézetbe, de egy évfolyam múltával tanáraim ösztönzésére átjelentkeztem e Nagykaposl (Veiké Kapušany) Mezőgazdasági Műszaki Középiskolába, ahol állattenyésztés-növénytermesztés szakon végeztem 1972-ben. Innen a hosszúszői szövetkezetbe kerültem. Azóta Itt állom a felhőszakadásokat követő sarat, töröm a pusztftő-szomorftó jégveréseket, Izzadom végig az aszályos nyarakat. És vadászként is, mezőgazdászként is járom a vadak útját... Más szavakra lefordítva a jelbeszédet: ezen a vidéken gyakoriak a sebes esők, elsodorják a termőföldet, amellyel a völgyben Iszaptengerré változnak. Nemegyszer a jégeső Is „besegített“ az aratásba. Tavaly pedig május közepétől szeptember végéig mindössze tizenkilenc milllméternyl csapadékot küldött ránk az ég. A vadkártétel minden évben tetemes összegekre rúg. Voltak olyan tábláink, amelyeket négyszer kellett bevetnünk kukoricával, mert a vaddisznók soronként „kiszántották", felszedték. A termésig eljutó utolsó vetésű silókukoricát pedig a határon túli vadrezervátumból átjáró szarvasok legelték le. Ilyen körülmények közepette dolgozom. S ha még hozzászámítom, hogy kevés az Istáilótrágya, hiányzik a kisegítő szakembergárda, és legalább még hat traktorosra volna szükségünk —■ azt hiszem, sikerült érzékeltetnem a helyzetemet. Szerencsére az efsz jelenlegi elnöke valamikor ennek a gazdaságnak volt a főagronómusa, így — miután öt évvel ezelőtt megbíztak ezzel a munkakörrel — mindenben (tapasztalatátadás) a segítségemre volt és van. A „körzetem“ több mint háromezer hektárnyi termőterület. A reggelt munkabeosztás után — az „éber“ évszakokban — nyakamba veszem á mezőt. Délután Is én látom utoljára a földet. A néhat parasztember napi munkabeosztása, életformája szerint élek: sötéttől sötétig a termelés menetével foglalkozom, a dűlőket járom. Gondolataim Is mindig a fejlődő növények vagy a beérett termés begyűjtése körül forgolódnak, s még az álmaimat is kisajátítják a szakmai gondok. A sikeresen végrehajtott feladatok, az újratermelődő megoldandó és megoldhatatlan problémák megbízható közérzetszabályozők az életemben. Napjában sok feszültség gyülemllk fel körülöttem, de én még (senkire) nem kiabáltam. A befelé fordultság okozta lelki feszültség feloldására számomra egyetlen lehetőségként a vadászat kínálkozik —gyermekkoromban felszított szenvedélynek való hődolás. Társadalmi elfoglaltságom: az üzemi pártbizottságnak vagyok az alelnöke. Tizenkét évvel ezelőtt alapítottam családot. Feleségem a szövetkezet bérelszámoló osztályán dolgozik. Mindkét kislányom e Kecsői (Keőovo) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola tanulója. íme, ennyi a rövidre fogott törtánete-tartalma annak a mintegy 13 ezer napnak, amely számomra eddig élni megadatott. A jövönk? Bárhogy Is alakul a sorsunk, az lesz a fontos benne, hogy megtaláljuk a magunk — családi, baráti, anyanyelvi — összefogődzását. (—ros) Határszemlén Május derekán egyre gyakrabban kerttettek sori hat ár szemlékre a me* zögazdasági üzemek vezető dolgozói. Hogyisne lennének kíváncsiak a leen* dó termésre, hogyisne aggódnának ér* te, amikor annyi gond, annyi fáradózás előzte meg a növények fejlődését. Ezért napközben az irodában hiába kereste a krónikás a vezetőt: az egész napon át féltő tekintettel, a terméséért aggódó örökös töprengéssei kíséri a táblák növényzetének nyár eleji kibontakozását. Juraj В ok o č, a Hernádcsányi (ča* ňa-Gynov) Egységes Földműues-szö* vetkezet elnöke határozottságával nyújt általános képet a várható kilá* tüsökről: — Látta a határunkat, látta, mire számíthatunk az idén. Egyenletesen mélyzöldre váltottak mindenütt a búzatáblák. Ezzel a növénykultúrával kezdem, mert e napokban ez okozza számunkra a legnagyobb örömet. Erőteljesen, szépen fejlődik, s ha nem áll be törés, ha az időjárás továbbra is ily egyenletesen gyorsítja a fejlődést, újabb rekordhozamnak nézhetünk elébe. No de még ne ringassuk magunkat korai ábrándokban, sok minden történhet még a termés betakarításáig, a természeti tényezőknek lesz ebben döntő szavuk, újfent a közhely: az időjáráson múlik terményünk sorsa. A szövetkezet elnöke ezek után a kukoricáról beszélt. — A gyomnövények rendszeres és következetes irtása a földművelés központi kérdése. Mezőgazdaságunkban a gépesítés, a vegyszerek alkalmazása és a kézi munkaerő szoros összhangolásától várhatunk csak jó eredményt. Zárt övezethez tartozunk, kétszeres gonddal kell hát követni a kukorica fejlődését. Minden tölünk telhetőt elkövettünk, hogy minden fajtánk a lehető legnagyobb átlaggal fizessen. Ezért kellett állandó figyelemmel követnünk a vegyszerezést. Mondhatom, a traktorosok munkájára nem lehet panaszunk. Sikeres volt a vegyszerezés, kifogástalan volt a talajmunka és a vetés is kiválónak mondható. A kelés megfelel a követelményeknek. A tavaly ugyanezen a helyen számolhattam be az 6,86 tonnás átlagos hektárhozamunkról. Végtelenül örültünk, hogy a szemes kukoricából rekordhozamot értünk el és elsők voltunk Kelet-Szlováklában. De őszintén bevallom, az egy évvel ezelőtti kukoricatábláink általános képe összehasonlíthatatlan a maival. A mat jóval egyenletesebb, erőteljesebb, szóval szebb. Csakis jót mondhatunk a napraforgóról is. Hírmondónak sem található az egyenes sorok között gyomnövény, A vegyszerezők jó munkát végezték. Tavaly a napraforgó, ahogy megtudom, 3,14 tonnát termett hektáronként. Teljes virágzásban van az olajrepce. Hektáronként 2,7 tonnát terveztek, de remény van rá, hogy elérik a három tonnán felült hozamot. A cukorrépáról még korai volna beszélni. Az utóbbi években az erőfeszítések ellenére valahogyan nem sikerült az előirányzott feladatokat teljesíteni. (illés):
