Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-05-27 / 21. szám

I Jnhisz István agrármérni knek a Szocialista Munka Húsé címet és a velejáró aranycsillag viselési jogát a prágai várban Gustáv Husák köztársasági elnök nyújtotta át (CSTK-felvétel) Az élenjárók munkájának méltatása (5.) Mai költő(k) — holnapi tanulságok (6.) Időszerű tennivalók (10.) A közvetlen együttműködés lehetőségei (13.) Méhészperek tanulságai (14.) ogyhatatlan derűjének és játékos kedélyének hullámzó­­zásában, képzeletem látómezején feltűnik előttem a Tompa Mihály szellemi árhelyének népszolgáló kisugár­zása alatt felcseperedő, az egykori gömöri falucskában, Han­nán (Chanavaj játszadozó ifjú, Juhász István, akt — я Munka Érdemrenddel kitüntetett rimaizécsi I Rimavská Sei) Of Világ Efsz elnökeként, életútjának negyvenedik esztendejében járva — az Idei májust ünnepségek alkalmából átvette a Szocialis­ta Munka Hőse címet. — A szüleim földművesek voltak, a közös gazdaságban fe­jőként dolgoztak — kezdte a visszaemlékezést. — Mindenféle munkára megtanítottak: kévét kötnt, lovat hajtani, kaszálni... Az önfegyelmet, a földhöz való ragaszkodást és az emberek Iránti' szeretetet is általuk saiátítottam el. Köszönés nélkül sohasem tudtam elmenni az emberek mellett. És ezáltal a tiszteletem ts felébredt irántuk. Intelmeikből, jó tanácsatkbót sohasem hagyták kifogyni engvmet. Állandó cselekvésre, gon­dolkodásra és nagyfokú önállóságra neveltek. Csodálatos gyer­mekkorom volt. Lenyűgözött a nyüzsgő faluközösség, a színei­vel, illatával kápráztató természet. A Rimaszécst Magyar Ta­nítási Nyelvű Alapiskola elvégzése után a Safártkovót Mezőgaz­dasági Műszaki Középiskolába kerültem, ahol tanáraim közül Herényi Bélára gondolok vissza a legnagyobb hálával. Mindig a falu, a földművelő ember gondolkodásmódja és az úf kor lehetőségei, teendői körül forogtak gondolataim. Mindenkitől azt hallottam, hogy az embernek a saját falujában a legne­hezebb helytállni. Ennek cáfolataként mentem haza. Juhász István tizenkét éven keresztül üzemgazdászként szor­goskodott az egykori Hanval Egységes Földműves-szövetkezet­ben. Harminckét éves korában megválasztották a 4100 hektár területen gazdálkodó rimaszécst szövetkezet elnökévé. Igen korán érett emberré vált. Cselekedeteit ugyanakkor kirobba­nó temperamentum fűtötte. Rajongó hittel, konok bizakodás­sal látott hozzá az alapok megszilárdításához. Nagy beruhá­zásokhoz fogtak, megfiatalították a tagságot, agrármérnökö­ket gyűjtött maga köré. S menet közben lassan talpra állt a sok gonddal-bajjal küszködő szövetkezet Is. И fejlődés ütemét, a megtef utat szemléltető számadatok Senyűgőzőek. Az elmúlt évtizedben többek között átépítették a sertéshizlaldát és a baromfineveidét, 14 milliód korona felhasz­nálásával új kertészeti központot létesítettek. A két mellék­üzemági termelést részlegnek köszönhetően egész évben adott az állandó dolgozók foglalkoztatottsága. A számítástechnikát üzemben száznyolcvanon, a fafeldolgozó műhelyben pedig szá­zan dolgoznak. A szövetkezet közel 750 állandó dolgozójának java része 45 évnél fiatalabb. Huszonheten főiskolát, százhet­venen pedig középiskolai végzettséggel rendelkeznek. Míg pél­dául 1981-ben kalászos gabonafélékből 3,95 tonnás hozamot értek el, addig tavaly már a hat, tonna fölé kerültek. A sze­mes kukorica 4,06 tonnás termésátlaga megduplázódott. A me­legkedvelő zöldségfélékre szakosított kertészetben a paradi­­dicsom hektárhozama az utóbbi évben 50 tonna fölé növeke­dett. Az állattenyésztés Is dinamikusan fejlődött. Az egy te­hénre eső évi fejést átlag 2726 literről 4067 literre növekedett. ■/ sertéshúseladás Is csaknem megkétszereződött, 570 tonnáról Hl 1020 tonnára növekedett. Az eredmények mögött temérdek munka rejlik, és még sok minden más... Ezekről majd a ké­sőbbiekben szólunk. Mindenesetre: az idő igazolta és megsü­­vegelte Juhász István elképzeléseit. A nap lángolni látszik a nmaszécsi ég oldott kékjében. Tavasz van. Az elnök dolgozószobájában illatár úszik. Oda­kint Is minden zsendül, a könnyű szélben örvénylik a sok vi­rág. Én pedig buzgón gyűjtögetem össze apró szirmait a val­lomáshullásnak. Tágra • nyílt, mélykék, nagy szemében csupa bizalom. A szavak élvezetes mondatfűzésben leika mélyéről törnek elő: Mindennap harcban a holnapért — Embercentrtkus vagyok. Szeretem a parasztembereket: fel akarom emelni őket. Én nem zzégyellft)am és nem elő­ítélettel értelmezet )em eme sajátosság, a népi hagyományok sokaságát napfényre vajúdó, megőrző és továbbörökítő élet­formára ts utaló kifejezést. Illik tsmernl, és tiszteletben ts kell tartant a parasztság évszázadok alatt kiformálódott lelkivi­lágát. Az egyszerű ember leikéhez hosszú fáradságos át vezet, ’A velük való foglalkozás magunk megismerését mélyíti. Ott­hon kell hát lennünk az emberi dolgok rengetegében. Mi azon munkálkodunk, hogy dolgozóink ápoltak legyenek: kintről és bentről, fizikailag és szellemileg egyaránt. Ugyanakkor nem akarunk átlagembereket. Kellenek az egyéniségek, akik jelké­pül szolgálnak. Ml egyszerre oldottuk meg a gazdasági, szo­ciális és kulturális -programot. Messze földön híres népi- és tánczenekarunk, esztrádcsoportunk, képzőművészeti alkotómű­helyünk, autóversenyző gárdánk, labdarúgócsapatunk és oer­­senylóállományunk van. Bölcsődével, Óvodával ét impozáns klubházzal rendelkezünk. Hiába lennék én itt elnök, amennyi­ben hiányoznának ezek. Hiába éretném magam Jól, ha a tag­ság nélkülözne és szorongana. Gazdaságunkban a lehető legdemokratikusabb és leghumá­nusabb elvek alapján dolgozunk. Ha megbeszéltük a végcélt: mindenkinek szabad kezet és teret adok a megvalósításához, de értelmes és hatékony cselekvést várok viszonzásként. Nem akarok parancsolgatni, én az embereket meg akarom győzni. Senkire sem erőszakolom rá elképzeléseimet, de a helyes irányba terelem a körünkben munkálkodók gondolatait. Nem sért f hét jünk meg senkit az önérzetében. A dolgozókat nem szabad becsapni: őszintéknek kell lennünk hozzájuk, hogy merjenek kérdezni, mert akt kérdez, az biztosan nem akarja elrondtanl a reá bízott munkát. Mindenkit be akarunk kap­csolni ebbe á lüktető tempóba. Az alapokat már leraktuk, most már tényleg áttérhetünk a tudományos irányításra. A vállalaton belül jól áttekinthető és teljesem OnállOm gazdál­kodó egységeket hoztunk létre. A brigádszerű munkaszervezés és javadalmazás továbbfejlesztésével meghatároztuk minden egyes dolgozó feladatát. Árckifefezése, mint a lombik fölé hajoló tudósé, aki várja, lesi a kísérlet eredményét. A tökéletességet, a rendet, az arányt tanítja és sugározza magából pedagógiai érzékkel. Pél­dás erkölcsi tisztaságot, emberi humánumot ragyogtál. A szó­nak, szándéknak azzal a nyíltságával beszél, amely nem tűri a hátsó gondolatokat. — Közelebb hajolva egymáshoz, nyílik a távlat a helyes szemléletmódhoz. Munkatársaimmal együtt állandó kapcsolat­ban vagyok az emberekkel. A mi szerencsénk, hogy a rima­szécst, a balogtványt flvanice), a zádórfalvl JZádor), a jénei ffanlce) és a harmad fChrámec) emberekkel így egymásra találhatunk. Benne vagyunk egymás életében, tik bizonyítot­tak, bizonyítanak velem, általam. Kölcsönösen lelkesítjük egy­mást. A hangya szorgalmával él, ajkát rossz szó el nem hagyja. Amerre für a környéken, tisztelettudóan kalapot emelnek ne­ki. Ellenséget nincsenek. Csak ellenfelei. Viszont ellenfeleit te lenyűgözi feliemének kristályfénye. Élete felhúzott óra. — Élvezem a napfény megúfuló-megúfttô erejét, a rétek frissülő zöldjét. Reggelente mindig lendülettel, jókedvűen éb­redek. Fantasztikusan örülök az életfem)nek. Persze, amikor egy vihar véglgdűlja a határt, belémnytlalllk a fájdalom, de én akkor sem eshetek össze. Szerencsémre ilyenkor körülfog­nak a „fiúk“, a munkatársaim, és az 0 bizakodásukból merí­tek üf/га f erőt. Beszélgetésünk ktsebb-nagyobb szüneteiben lopogatom dol­gozószobája tárgyi jelzéseit az írás világába. íróasztala fölött hatalmas filodendron, a sarkokban, tégelyekben és vázákban pálma, fikusz és szegfű üdíti a szemet, szépíti a belső teret. A falon Majoros Ernő és Igó Aladár fáz efsz amatőr képző­művészetnek) festményeiről üzen a parasztmúlt és a Ríma­­partt táj. A könyvespolcon a szakkönyvek mellett Krúdy, Mó­ricz és az esetünkben jelképesnek is tekinthető fókái kötetek — Az aranyember, Fekete gyémántok — sorakoznak. — Tompát, Mikszáthot és Gárdonyit „kedvelem" a legin­kább, de a kortárs fcsehszlovákiai) magyar írók, költők mű­veit Is számon tartom — mondja a könyvespolcra tévedt te­kintetemre. Juhász István agrármérnök a családi, a politikai és a társa­dalmi élet egyes területein, közttsztBégekben az SZLKP Rima­­szombati Járási Bizottsága Elnökségének tagjaként, az SZLKP KB póttagjaként Is bizonyítja pártos elkötelezettségét. Minden megért, s beért benne, s körülötte. Személyiségét szerényen, szemérmesen őrzi. A jó lelkiismeret örömével a holnaphoz keresi az utat. Az Izgalom és az öröm érzése járja át, amikor ezeket mondja: — A jö gazdasági eredmények birtokában olyan közösségi szellem kialakításán munkálkodunk ,fl bölcsőhely parancsát követve“, amelyben az emberek a múlt őrzésének felvállalá­sával egymást megbecsülve segítik. Ennek érdekében napon­ta újjá kell élednünk, s karcot folytatnunk a holnapért... KORCSMAROS LÄSZLÖ юя F T XXXIX. ÉVFOLYAM 21 1B8B MAfOS 27. Ara 1,— Ke.

Next

/
Oldalképek
Tartalom