Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-15 / 2. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1988. január 15. > 14 A* öl esztendő kezdete Immár hagyományosan a mérleg­­készítés Időszaka, amely választ ad arra a kérdésre, hogy miképpen gazdálkodtunk, s milyen teladatok vár­nak ránk az áj évben. Nos az előzetes becslések adatai alap­ján nézzük meg közelebbről, merre billent a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari komplexumban a mérleg nyelve a gaz­dasági és termelési eredmények elemzése során. Tavaly a mezőgazdaságban a bruttó termelési tervet 99,1 százalékra sikerült teljesíteni. Ebből a növénytermesztésben 95,7 százalékra, az állattenyésztésben pedig 2,1 százalékkal teljesítették túl a tervet. Bár nem minden mutatóban sike­rült eleget tenni a tervnek, mégis az előző évhez viszonyít­va a mezőgazdasági bruttó termelés 1,6 százalékkal nőtt. A növekedés üteme a növénytermesztés szakaszán elérte a 3,5, az állattenyésztésben pedig a 0,2 százalékot. Az alapjában véve pozitív eredményhez a legnagyobb mértékben az járult hozzá, hogy a gabonafélékből — bele értve a szemes knkoricát is — jóval terven felül termel­tünk. Ezáltal behoztuk a múlt évi 250 ezer tonnás kiesést. Sőt két év átlagában gabonafélékből egy százalékkal terven felül termeltünk. Ugyancsak kedvezően alakult a hüvelye­sek és az olajosnövények termelési tervének a teljesítése is. Ezen két ágazatban a felvásárlás 6, Illetve 1,9 százalékkal haladta meg a terv által előirányzott mennyiséget. Hogy a növénytermesztés szakaszán nem sikerült teljes mértékben eleget tenni a tervfeladatoknak, az elsősorban a cukorrépa és a burgonya gyenge termésének a rovására ír­­hatő. A végeredményre ugyancsak negatívan hatott a fagyok által Igen erősen károsított szőlők gyenge termése. Azonban az egyes zöldség- és gyümölcsféléknél is klsebb-nagyobb mértékű kiesés volt tapasztalható. Bár az állattenyésztés szakaszán globálisan eleget tettünk a tervfeladatoknak, nem minden ágazatban lehetünk elége­dettek az eredményekkel. Vonatkozik ez elsősorban a szar­vasmarha-tenyésztésre, ahol a fejlesztési és intenzifikálási tervekkel ellentétben csökkent a tehénállomány. A legna­gyobb állománycsökkenést a Nyugat-szlovékiai kerületben könyvelték el, aminek következtében a tejtermelés csök­kent. Ezzel szemben pozitív változás tapasztalható a sertés­­tenyésztésben, ahol az előző évhez viszonyítva 7,2 százalék­kal növekedett az állomány, s javult az állatok napi súly­gyarapodási átlaga is. A műit évi eredmények ebben az ága­zatban kedvező kiindulópontot jelentenek az idei tervfelada­tok teljesítéséhez. A baromfiiparban a termelés teljes mér­tékben megfelelt a társadalmi követelményeknek. Az élelmiszeriparban — bár a termelési tervet maradék­talanul végrehajtották — nem sikerült teljes mértékben ele­get tenniük a piaci áruforgalomnak, amely a tervhez viszo­nyítva 97 százalék körül mozgott. A mezőgazdasági és élelmiszer-ipari komplexumban a tel­jesítmények évi tervét 99.6 százalékra, a módosított teljesít­mények tervét pedig 98 százalékra teljesítették. Az ágazat­ban a Jövedelemképzés tíz százalékkal kisebb volt az elvá­rásoknál, ami pénzben kifejezve 680 millió korona veszte­séget jelent. A legnagyobb jövedelemkiesést — mintegy 500 millió koronát — az élelmiszeriparban könyvelték el. Ezen a kedvezőtlen eredményen összesen hét termelési-gazdasági egység részesedett. Ezek közül a legnagyobb arányban a borüzemek, a cukor-, valamint a sör- és malátaipar Járultak hozzá. Kisebb mértékű kiesés volt tapasztalható a malom-, a hús-, a tej- és a baromfiiparban. A Jövedelemképzés le­maradásának objektív tényezői mellett — mint például a szőlő, a burgonya, a cukorrépa gyenge termése, a kevés sör­­árpa. valamint a téli hónapokban a kedvezőtlen Időjárás ha­tása — döntő szerepük volt a szubjektív okoknak is, ame­lyek az Igen magas termelési költségekben nyilvánultak meg. A jövedelemképzés tervét a mezőgazdasági termelésben sem sikerült teljes mértékben teljesíteni. A legkedvezőtle­nebb volt a helyzet a Nyugat-szlovákiai kerületben, ahol a nyereség tervét az állami gazdaságok 74,1 százalékra, az egységes földműves-szövetkezetek pedig 89,8 százalékra tel­jesítették. A jövedelemképzés kedvezőtlen alakulása elsősor­ban a beruházási keret megteremtését veszélyezteti, ezért az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma intéz­kedéseket hozott a helyzet javítása érdekében. Elkészült az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Mi­nisztériumának költségvetési és pénzügyi tervjavaslata is, amelynek egyes összetevői a CSKP XViII. kongresszusának KÖLTSÉGVETÉS A MÉRLEGEN irányelveiből ős az ezt követő plénumok határozataiból in­dulnak ki. A kéltségvetési és a pénzügyi terv irányszámai világosan jelzik, hogy az idei esztendőben különösen igé­nyes feladatok várnak a mezőgazdasági és élelmiszeripari dolgozókra, elsősorban az újratermelési folyamat hatékony­ságának a növelésében. E cél elérésének leghatékonyabb esz­köze lesz a belterjesftés, a takarékos gazdálkodás, de leg­főképpen a minőség javítása. Az előző évhez viszonyítva az újratermelési és fejlesztési költségek fedezésére irányuló ár és egyéb gazdasági szabá­lyozók alapjában véve nem változnak. Az ágazat valameny­­nyi szervezetének pénzügyi tervében azonban növekszik a pénzügyi források képzésének volumenje. Az idei pénzügyi tervnek különösen igényes feladata abbéi ered, hogy csök­kenteni kell az anyagi költségeket. Továbbá a bér- és a pénzügyi költségekkel kapcsolatban a múlt év valóságához viszonyítva nemcsak relativ viszonylatban, de abszolút vonat­kozásban is csökkenést kelj elérni. Ezen feladatok valóra váltása a teljesítmények további növekedésével együttesen jelentős mértékben kihat a jövedelem képzésre, amelynél a múlt év valóságához viszonyítva 23,9 százalékos, a múlt évi tervhez viszonyítva pedig 11,8 százalékos növekedéssel szá­molnak. A legnagyobb mértékű jövedelemképzést az élelmi­szer-ipart szervezetektől várják. Abszolút értékben számít­va az előző év valóságához viszonyítva itt mintegy 42,3 szá­zalékos növekedéssel számolnak. A szövetkezeti szektorban a pénzügyi terv a múlt év való­ságához viszonyítva a teljesítmények tekintetében 0.3 a jö­vedelem vonatkozásában pedig 9,8 százalékos növekedést irá­nyoz elő. A felsorolt adatokból is nyilvánvaló, hogy a szö­vetkezetekben is a jövedelemnövelést elsősorban a ráfordí­tások hatékonyságának növelésével kell elérni. A szövetke­zetekben az idén el kell érni azt, hogy a ráfordítások jöve­delmezőségének mértéke elérje a 7,9 százalékot, mert ez le­hetővé tenné az előirányzott 3,2 milliárd korona értékű jö­vedelemképzés elérését. Az ágazat költségvetésében továbbra ts Igen fontos sze­repet töltenek be az árkiegészítők, az árutermelés növeke­déséért járó prémiumok, továbbá az egyéb célprémiumok. Az előző két év tapasztalatai fényt derítettek arra, hogy milyen. nagy jelentősége van a termelés és felvásárlás szerkezeti változásait, valamint az új technológiák bevezetését támoga­tó pénzalapok létrehozásának. Ezt a célt szolgálja az ágazat tartalékkerete. Mivel tavaly a növénytermesztés lassúbb Üte­mű növekedése miatt nem merftették ki teljes mértékben a növekményt prémiumokat, a hátramaradt pénzösszegeket a tartalékkerethez csoportosítják át. Ebből a keretből fedezi majd a tárca a mezőgazdasági üzemeknek az alacsonyabb tejbevételi árból származó veszteségeit. Az előző évhez vi­szonyítva ez a keret úgyszólván a háromszorosára nő. Az intenzlfikáclós keret a műit évi szinten marad A le­maradozó mezőgazdasági üzemek gazdasági helyzetének ja­vítására irányuló intenzifikálási programmal összhangban, ezen gazdaságok termelésének támogatására összesen 737,9 millió koronával számolnak. Ezt a pénzkeretet elsősorban a nőm beruhézásos jellegű talajjavításra, a növénytermesztés­ben és az állattenyésztésben a termelési rendszerek beve­zetésére és a szociális programok megvalósítására kell for­dítani. Előtérbe kerülnek mindazon belterjesig intézkedé­sek Is, amelyek segítségével meggyorsítható a gazdasági ered­mények javítása, valamint a fokozatos átállás a belüzemi ön­­elszámolási rendszerre. A huzamosan lemaradozó mezőgazdasági üzemek fellendí­tésére hozott intézkedések ez ideig nem hozták meg minden esetben a várt eredményt. Az ellenőrzések során több hiá­nyosságot tapasztaltak már az intenzlfikáclós programok ki­dolgozásában. A programokat nem dolgozták ki komplex mó­don és az illetékes szervek nem voltak eléggé következete­sek megvalósításuk során sem. Ezért ezen a téren is haté­kony intézkedéseket fogadott el a tárca. Az Intenzlfikáclós keret beruházásos alapjából az Igénye­sebb építkezéseket és a drágább gépi eszközök beszerzését kell fedezni. A tapasztalatok azonban arra Is utalnak; hogy mielőbb megfelelő szintre kell emelni a lemaradozó mező­­gazdasági üzemek anyagi-műszaki bázisét. Ugyancsak na­gyobb pénzösszegeket kell fordítani a szőlőültetvények és a gyümölcsösök felújítására, valamint a tárolókapacitások épí­tésére. A költségvetés az előbbi éveknél nagyobb kiadásokkal szá­mol a tudományos kutatás és a műszaki fejlesztés támoga­tására. Ez az összeg a múlt évi 362 millió koronáról az idén 41в,б millió koronára növekszik. A megvalósított kutatási feladatoknak hozzá kellene járulniuk ahhoz, hogy a mező­gazdasági termelés 325 millió koronával, a nyereség pedig 70 millió 500 ezer koronával növekedjen. A talaj javítási költségek fedezésére mintegy 414 millió ko­rona állami támogatással számolnak. A talajjavításra szánt keretből fedezik -12 ezer 217 hektárnyi területen az öntöző­­berendezések kiépítését és 12 ezer 840 hektáron a lecsapolá­­st munkák elvégzését. Rekultivációra összesen 102 ezer hek­tárnyi területen kerül sor. Mindent összevetve az idei igényes feladatok megvalósítá­sa érdekében a figyelmet a következő tényezőkre kell össz­pontosítani: növelni kell a növénytermesztés hatékonyságát, elsősorban a lemaradozó ágazatok — cukorrépa-, burgonya-, zöldség- és gyümölcstermelés — fejlesztésével. Továbbá a veszteségek csökkentése és a minőség javítása révén. Az ál­lattenyésztés szakaszán a belterjesítési folyamat elmélyítése kerül előtérbe, figyelembe véve a műszaki felszereltség ja­vítását, valamint a szervezési és gazdasági intézkedések tö­kéletesítését. A .járási mezőgazdasági igazgatóságok részéről is nagyobb felelősséggel kell hozzálátni azon intenzlfikáclós programok megvalósításához, amelyek a lemaradó mezőgaz­dasági üzemek fellendítését szolgálják. De nagyobb figyel­met kell fordítani az őstermelő, a felvásárló és a feldolgo­zó közötti együttműködésre is. KLAMARCSIK MARIA ELŐTÉRBEN A CUKORRÉPA-TERMELÉS FELLENDÍTÉSE Gondjaink közös megoldást igényelnek A mezőgazdasági nagyüzemek ve­zetőit a jelen Időszakban az elért gazdasági eredmények elemzése fog­lalkoztatja a legjobban. Gondolom, ezen tevékenységüknek megvan a ma­ga háttere. A terv teljesítése, a cél­kitűzések megvalósttésa egyenes arányban van az üzemükben Irányí­tott és foglalkoztatott dolgozók élet­színvonalával. Az elért gazdasági eredmény tükre a gazdálkodás szín­vonalának. A gazdasági eredmény az egész üzem dolgozóinak az eredmé­nye, és a közeljövőben jelentős meg­határozója lesz életszínvonalunk meg­tartásának. Nemrég fejeztük be a múlt évi gaz­dasági mérleget és újból elő kell vennünk a középtávú tervünket. A gazdaságirányítási rendszerünkben az értékesítési és termelési folyamatok összehangolásának szükségessége ke­rül előtérbe, amihez legalább ötéves prognózisra van szükség. Köztndott dolog, hogy az éves terv ez előrelátás igényének nem tehet eleget, ezért a középtávú terv az éves terv keretéül szolgálhat, és erre tá­maszkodva könnyebben és jobban bontható le az éves elnterv, valamint az éves termelési és pénzügyi terv. Ez az állítás ez ideig érvényes volt, s talán érvényes is marad, de szük­séges figyelembe venni, hogy a mező­gazdaságra is vonatkozik a gazdasági mechanizmus átépítése. Szocialista mezőgazdasági üzemeinknek továbbra Is feladata az ország lakosságát el­látni az alapvető és egyéb élelmisze­rekkel. Az előző ötéves tervekben és ezek megvalósításában ez nagyon si­keresen végbe is ment. Tulajdonkép­pen 800 ezer mezőgazdasági dolgozó gondoskodik további 15 millió lakos élelmiszer-ellátásáról. Ahhoz, hogy mezőgazdaságunk ezen jelentős feladaténak eleget tudjon tenni, nagyon igényes kérdések meg­fontolására van szükség. Hogy egy mezőgazdasági üzemben a gazdálko­dást megindítsuk vagy folytassuk, mindenekelőtt azt kell eldönteni, hogy milyen termékeket milyen meny­­nyiségben állítsunk elő. Az egyes ter­mékek előállításához meghatározott termelési technológia végrehajtása szükséges. E technológia határozza meg végső soron a ráfordításokat. A munkaerő és az eszközök ellátottsága — természetesen adott viszonyok kö­zött — visszahat a termékek és a technológia megválasztására, de a gazdasági eredmények alakulására Is. Hogy egy mezőgazdasági üzem mi­lyen termékeket termeljen, hogy a termékeket egymáshoz viszonyítva milyen arányban termelfe, valamint az egyes termékek előállítása milyen terjedelemben történjék, az csak kö­rültekintő. alapos elemzés után hatá­rozható meg. A termelési irány és a termelési szerkezet vonatkozásában hozandó döntések széles körű meg­alapozása azért Is szükséges, mlvet ezen elhatározások helyes vagy hely­telen volta alapvetően befolyásolja a piaci szükségletek kielégítését és a jövedelmezőséget, mégpedig legtöbb­ször nem egy évre szólóan, hanem távlatilag is. A jelenlegi ötéves tervidőszak kez­detétől a mezőgazdaság! üzemek át­tértek az indirekt gazdálkodási for­mára. és ha eddig nem, az új gaz­dasági mechanizmusban nagy jelen­tőségű lesz az az állítás, hogy a gaz­dálkodás elsőrendű értéke a terme­lési Irány és a termelési szerkezet ésszerű meghatározása legyen e leg­főbb cél. Termelési szerkezetűnket pedig majd akkor tekinthetjük opti­málisnak, ha az adott természeti és közgazdasági feltételek, valamint az üzemi adottságok között a maximális jövedelmezőséget biztosítja. Ezeknek e közgazdaságtani Isme­reteknek a függvényében a közel­múltban próbáltuk közös nevezőre hozni az üzemek elképzeléseit az ál­lamháztartás igényeivel. Naevon po­zitívan értékeltük az SZSZK Mező­­gazdasági és Élelmezésügyi Minlszté­riumának intézkedéseit a cukorrépa­­termalás fellendftésével kapcsolatban. Több kollégám véleményével értet­tem egyet abban a tekintetben, hogy az intézkedéseket mér korábban kel­lett volna meghozni, így nem jutott volna cukorrépa-termesztésünk ilyen mély pontra, mint ahol jelenleg van. Egyetértéssel állapítottuk meg, hogy az elmúlt időszakban a cukorrépa termesztését nagyon hátráltatta ах a tény is, hogy több szerv jogosan vagy jogtalanul jogot formált a visszajáró répaszelet mennyiségének csökkenté­sére, amelynek az elmúlt ötéves terv­időszakban többször csökkent a szá­zalékaránya Is. Kevésbé érdekelte a felvásárló partnert, hogy milyen tech­nológiával dolgozunk, tiogy a terme­lési technológiát honnét szerezzük be. vagy az egyáltalán heszerezhető-e, és milyen a vegyszerekkel való ellátás. Partnereink bfztak a direkt irányítás­ban. főleg abban, hogy a járási mező­gazdasági igazgatóságoknak köteles­ségük lesz megteremteni a szükséges feltételeket. Nem kis problémát okozott a Jé mi­nőségű vetőmag biztosítása is. A cu­korrépa egyes fajtái — értékmérő tulajdonságaikkal egy adott környe­zetben — nagyon fontos termésmeg­határozó tényezővé válhatnak. A gya­korlatban bebizonyosodott az ts, hogy a számunkra kiutalt vetőmag minő­sége. csfráxóképessége messzemenően alatta volt az egyéb forrásokból biz­tosított vetőmagokénak. A közeljövőben ahhoz, hogy a ter­melő a termés biztonságát érezze, szükséges less minden termelést meghatároző tényezőt a kellő időben biztosítani. Véleményem szerint a ter­melői kedvet jelentősen befolyásolta majd az. hogy a répatermelő mező­­gazdasági üzemek 50 százalékos álla­mi hozzáfárnlást kapnak a gépek vá­sárlásához. ösztönző hatást fejt ki a melasz mennyiségének növelése, de nem utolsósorban a béralap szabályo zására tett Intézkedés gyakorlati ér­vényesítése is. Természetes, hogy ma már mindenki a nyereséget nézi, ami az elmúlt időszakban csak egyoldalú szemlélet volt. A drága és hiányos pótalkatrész-ellátás is nagyon rontot­ta a már említett termelési kedvet. Egy rövid kis példa az alkatrészek árával kapcsolatosan: egy 1000 koro­na értékű alkatrészt kellett volna beszereznünk és beszerelnünk a KSZ­­B-os répakiszántóba. Ezt azonban nem kaptuk meg, és helyette egy egész aggregátort kellett megvásárolnunk 45 ezer koronáért. Ilyenkor megkér dezi az ember: hol van itt a gazda­ságosság? Szövetkezetünkben a cukorrépa-ter­mesztésnek már hagyományai van­nak. E hagyományokat szeretnénk megőrizni, de ehhez szükségesnek tartjuk a fent említett problémák kö­zös megoldását, mert a céljaink egy formák: a lakosság cukorral való el látása, esetleg a cukor kivitelének biztosítása. Ehhez nagymértékben hozzájárulna még a cukorrépa árának a rendezése, valamint a Csehszlovák Állami Szabványnak az átértékelése is. Kívánatos lenne és bizonyára meg­hozná az eredményt Is, ha több rend­szergazdája lenne e fontos ipari nö­vény termelésének, a termelő választ­hatna a kínálatok közül, és a számára gazdaságilagslegmegfelelőbb rendsze­ren belül a legoptimálisabb feltételek között biztosítanák a termesztés si­kerét. Érdemes lenne kipróbálni a kül­földi termelési rendszereket, főleg azokból a szomszédos országokból, ahol a répa cukortartalma meghalad­ja a 16 százalékot egy termelési kör­zeten belül. Szilárd meggyőződésem, hogy a már megtett intézkedések, valamint ezek további rendezése meghozza a maga gyümölcsét mind a népgazdaságnak, mind a termelőnek. CSÉMI JÓZ-SEF agrármérnök, a nemesöcsai (Zemianska OlCaj Csehszlovák Néphadsereg Efsz elnöke >

Next

/
Oldalképek
Tartalom