Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-04-15 / 15. szám

Avezekényl (Vozokany) ál lattenyésztők helyi szer­vezetének titkáraként — helyettesítve pecsenyenyúl el­adással foglalkozó szervezőn­ket — január 9-én részt vettem a SZÁSZ Galántai (Galanta) Járási Bizottsága és a Branko által összehívott értekezleten, amelyet nngy várakozás előzött meg. A vállalatot Rávay elv­társ, az állattenyésztők szövet­ségének központi bizottságát Beneš elvtárs, a járási bizott­ságot pedig elnöke, Jozef Kraj­­čovič képviselte. Az értekezletet KrajCoviő elv­társ nyitotta meg és vezette. Beszámolójában elmondotta, hogy a Galántai járás nyűlte­­nyésztői a Brankőnak tavaly 54 000 pecsenyenyulat adtak el, ami a tervezettnek még a 60 százalékát sem haladta meg. Ennek ellenére 1988-ban 70 ezer darab pecsenyenyúl eladá­sát fogadták el. ami az Idei országosan felvásárlandó meny­­nyiséghez, az 1 millió darab­hoz, vizonyítva nem sok. járási szinten azonban már jelentős, főleg, ha az előző évi terv tel­jesítésének viszonylatában néz­zük. Amilyen rövid volt a SZÁSZ járási bizottsága elnökének be­számolója, annál hosszabban és részletesebben beszéltek a felszólalók. Sajnos, nem ka­pott szót mindenki. A járási bizottság rovására még annyit szeretnék megemlíteni, hogy az értekezletet olyan kis helyiség-MEG NEM NYERI MEGOLDÁST ben rendezték meg, ahol nem tudtak mindenkinek ülőhelyet biztosítani, ezért a résztvevők egyharmada (több mint 30 főj állni volt kénytelen. A felszólalók mondanivalójá­ból kitűnt, hogy mindnyájan egy csónakban eveznek. Több­ször is hallható volt a sugdo­­lódzás: „Nálunk is ugyanez a helyzet...“ Többségünknek, így nekem is. nagyon tetszett a nyíltsá­got, kritikát, de önkritikát is bőven tartalmazó vita. Nyilván­való volt, hogy a felszólalók jól látják a problémák lénye­gét. Jogosan kifogásolták töb­bek között azt, hogy Szlovákiá­ban miért csak 23 korona a téli felvásárlási ár, holott Csehországban 25! (Ezt a cseh­országi árjegyzék felmutatásá­val igazolták is.) Talán ott a nyulak nem azt a takarmányt eszik, mint nálunk? Miért keve­rik össze a másodosztályúként átvett állatokat az első osztály­ba soroltakkal? A Brankónál hogyan számolnak el vele? Ott már mindegyik elsőosztályú? Nem nehéz kitalálni ki károso­dik és ki nyer az ilyen „mu­tatványokon“! Nálunk Vezekényben nem is egyszer előfordult, hogy a fel­vásárlás időpontját táviratban igazolták, de ennek ellenére sokáig hiába várakoztunk, jó, ha még aznap érkezeit egy táv­irat, hogy csak 1—2 nap múlva jönnek. A tenyésztők a szom­széd faluból, Tomnšíkovóból is hozzánk hozzák a nyulakat. Nekik a pontatlan szállítás még több nehézséget okoz. Megtör­tént az is. hogy a januárban eladott nyulakért járó össze­get még áprilisban sem kap­tuk meg. Az eladást szervező tagtársunk többszöri telefonhí­vása sem vezetett eredményre. Végül a szervezet titkáraként, ajánlott folyamodvánnyal kel­lett közbenjárnom, s ez hozta meg a régen várt 11 ezer 560 koronát. Ilyen tapasztalatok után én is felszámoltam a nyúltenyészetemet. Kifogásolták azt is, hogy a Branko törzsállományából vá­sárolt 0,23—0,25 kg-os kano­kért 150, a nőstényekért 100 koronát kell fizetni, holott a tőlük származó utódok darab­jáért a tenyésztő már csak 50 —60 koronát kap. Megértjük, hogy kitenyésztésük a vállalat­nak pénzbe kerül, de ne akar­janak minden egyes példányon kétszer annyit keresni! A Branko részéről Révay elv­­társ válaszolt a kérdésekre, már amire tudott. Elmondta, hogy a felvásárlást végző sze mélyek egy részét kicserélték stb. De kérdem én, végül Is mivel akarják annak a sokszáz tenyésztőnek a kedvét vissza­adni, akik a felmerült problé­mák miatt abbahagyták a nyúl­­tartást? Ami újnak mondható az, hogy 1988-tól takarmányelőleget le­het felvenni, amit később a le­adott állatok után járó meny­­nyiségből lefognak. Mindnyá­junk véleménye az volt, hogy ez nem oldja meg a takarmány­­ellátás gondjait. Tavaly pél­dául az év második felében a mi szervezetünk csak 1,15 ton­na takarmányt kapott. Elkép­zelhető mit szólt a 89 tenyésztő, mikor a személyenként járó tizenegynéhány kilogrammot a zsákjukba öntöttük. Minek keil Ilyen körülmények között éven­te tagokat toborozni, ha nem tudunk számukra takarmányt biztosítani? Talán az üres ka­lapunkat tegyük eléjük? Iöbb kérdés és észrevétel hangzott el a Mezőgazdasági Termény­felvásárló és Ellátó Vállalat munkájával kapcsolatban is. Sajnos, ezekre nem kaptunk feleletet, mivel tőlük senki sem volt jelen. (Kérdés, hogy egy­általán kaptak-e meghívót — a szerk. megjegyzése.) Többünk véleménye szerint a pecsenyenyúl-tenyésztés terén a jövőben sem várható javulás, hacsak az illetékesek olyan hathatós intézkedéseket nem hoznak, amelyek a tenyésztők javát is szolgálják. Énekes Gábor SZERVEZETI furdi A Szlovákiai Kertészkedők Szövetségének Ipolybalogi (Ba­log nad Ipfom) Helyi Szerve­zete a februári események szel­lemében tartotta meg évzáró közgyűlését, melyen Szecsei Sándor agrármérnök, a szerve­zet elnöke, kritikai igénnyel szólt a kertbarátok munkájá­ról. Számot adott az 1987-es esztendő eredményeiről, dicsér­te a tagság ernyedetlen szor­galmát, ismertette a megoldás­ra váró feladatokat. A Nagy­kürtös! (Velký Kritls) járás alapszervezetei közül már bosz­­szű évek óta az ipolybalogi éri e] a legjobb eredményeket. Ta­valy az 1986-os évhez viszo­nyítva 90 t-val, vagyis 640 ezer korona értékű terménnyel tel­jesítették túl a szerződésekben vállalt kötelezettségeiket, üsz­­szesen 350 tonna zöldséget és gyümölcsöt termeltek melynek értéke több mint 2 millió 300 ezer korona volt. A községben a Zelenina kék­kői (M. Kameň) vállalata és a rimaszombati (Rím. Sobota) Riso konzervgyár harminc féle terményt vásárolt fel. Többek között 270 ezer fej sa'átát, kö­zel 30 tonna vöröshagymát, több mint 4 t gyökérzöldséget, 44 t salátauborkát, 79 t para­dicsomot, 65 t paprikát, 10—16, t sütő- és csillagtököt, 0.6 t csemegekukoricát, 4,4 t gyü­mölcsöt stb. Az elért eredmények, az itt felsorolt néhány adat. jól iga­zolják a kertészkedők szakmai felkészültségét, példás gazdál­kodását, a_ földalap ésszerű ki­használását. A szervezet saját pénzforrásaiból, nem egész 10 ezer korona ráfordítással, új felvásárlóközpontot alakított ki, amelyet be is kerítettek. Ter­veik között szerepel egy másik épület megvásárlása is, vala­mint a villany bevezetése, hogy a felvásárlást az esti órákban is végezhessék. Az ipolybalogi kertészkedők a szocialista versenyben járási viszonylatban a másodikok let­tek, s ezért 1600 korona pénz­jutalomban részesültek. Szerfölött örvendetes, hogy az eredmények láttán több új érdeklődő jelentkezett — mon­dotta Borús Mihály mérnök, a kertészkedők járási szervezeté­nek elnöke. Felszólalásában ki­fejtene, hogy a Nagykürtösi járásban, ahol jelenleg 2160 szervezett kertbarát dolgozik, 1989 végéig — az össztársadal­mi érdeknek megfelelően — 2700-ra kell emelni a tagság létszámát. A járási, vezetőség tervei közölt szerepei egy gyü­­mölcsszárítő és présház létesí­tése, saját kertészeti szolgálta­tó vállalat megalakítása. Az utóbbihoz azonban a felsőbb szervek csak akkor járulnak hozzá, ha az évente megtermelt áru, íiietve a felvásárlási for­galom eléri az 5 millió koro­nát. — Ehhez pedif; két Ipoly­­balogra lenne szükség — fejez­te be felszólalását Boros Mi­hály mérnök. A vitában többen felszólaltak a fóllahiánnyal, a zöldségfélék felvásárlási árának csökkenésé vei, a felvásárlás időpontjának módosításával kapcsolatban. Szó esett a tagság számának bővítéséről, valamint az új fel­vásárló személyéről is. A februári győzelem 40. év­fordulójának tiszteletére érté­kes szocialista vállalásokat fo­gadtak el: 1—2 napi társadalmi munkával segítik a mezőgazda­­sági nagyüzem nyári és őszi betakarítási munkálatait, 30 tonna szénát adnak el a szö­vetkezetnek olyan területekről, ahol сэак kézzel lehet kaszál­ni, s 330 órát dolgoznak le egyéb helyeken. A tagok — ismerve a keres­kedelem igényét — e vezető­ség javaslatára úgy döntöttek, hogy az idén közellátási célok­ra személyenként 10 kilogramm fokhagymát termelnek. Elhatá­rozták azt is, hogy az idén a múlt évhez viszonyítva 70 ton­nával több zöldséget adnak el, s így 440 tonnára kötöttek szerződést. Továbbá úgy dön­töttek hogy az idén is elláto­gatnak Nyitrára (Nitra) az Ag­rokomplex ’88 kiállításra, és részt vesznek a járási szocia­lista versenyben. Az évzáró közgyűlésen szó esett a növényvédő szerek és a műtrágyák szakszerű haszná­latáról. Tudjuk, hogy a helyte­len műtrágyázás következtében egyes primőröknek magas a nitráttartalma, amely komoly veszélyt jelent a fogyasztókra, elsősorban a csecsemőkre és az 1—2 éves gyerekekre. Ezekkel a problémákkal kapcsolatban idézhetjük a Büntető Törvény­könyv 179. paragrafusát, amely többek között kimondja: „Aki az embereket tudatosan halá­los veszélynek, súyos egészség­­ügyi károsodásnak teszi ki..., vagy aki tokozza az általános veszélyt, illetve akadályozza annak elhárítását vagy csök­kentését. azt háromtól nyolc évig terjedő szabadságvesztés­sel kell büntetni.“ A 199. pa­­rarafus szerint. „Aki olyan élel­miszereket vagy más tárgyakat árusít termel vagy magának és másnak beszerez, amelynek megszokott célú fogyasztása vagy felhasználása emberi egészségre ártalmas, azt 2 évig tartó szabadságvesztéssel, javí­tó-nevelő büntetéssel, pénzbün­tetéssel vagy vagyonelkobzás­sal kell büntetni.“ Az elhangzottak után a tag­sági gyűlés a termelési szán­dék és az ember egészségéért vállalt felelősség szellemében ért véget. Illés József HIRfiETfiS Eladó nagy virágú gyökeres krizantémdugvány április 30- tól június végéig, munkaidő után, ára 2,50 Kčs/db. Alacsony szárú: Blaunsche Paitevine Supr. fehér; Madam Wolf, sár­ga. Magas szárú: Snowdon, fe­hér és sárga; Sam Winter, fe­hér; Daily Miror, lila; , lacob Laine, bronz. Postán nem szál­lítok. Cím: Bene Sz., Amurská 82, 821 OH Bratislava — Pod. Bis­kupice. SzF-47 Kert éize t 1988. április IS. ’ oKl»dllqttenyé»zté« Mikor írásunk megjelenik a fóliasátrakat már elhagy­ták a korai zöldségfélék. A kertészkedik szorgalma mel­lett ebben bizonyára része van az évek alatt felgyülemlő, — gyakran kisebb nagyobb kudar­cok árán született tapasztala­toknak, de nem utolsósorban azoknak az Ismereteknek is, amelyeket a kertbarátok a téli hónapok alatt a szakelőadáso­kon szereztek. Februárban és márciusban Dél-Szlovákia há­rom járásában kerestük fel az illetékeseket, hogy megkérdez­zük, milyen az érdeklődés a tagság körében a szakelőadá­sok és más ismereteket gyara­pító rendezvények iránt. A Galántai (Galanta) járás­ban ]án Rojko elvtárs, a kert­barátok járási bizottságának tit­kára elmondotta, hogy a téli hónapokban a tagság több mint 100 különféle előadást hallgat­hatott meg. Ezeket elsősorban a helyi szervezetek vezetői szer­Stifner István mérnök, kandidátus (A szerző felvétele) Atapasztáatés a szakismeret egyaránt fontos vezték. — járási bizottságunk részéről mindenekelőtt arra tö­rekedtünk, hogy a szakelőadá­sok sorában helyet kapjanak az egészséges, fölös nitrátoktól mentes termesztési módok. Fel­hívtuk a figyelmet a nitrátok veszélyességére, és figyelmez­tettük a termelőket az ezzel kapcsolatos társadalmi felelős­ségükre. Arra is gondoltunk, hogy a különböző, már-már hiánycikknek számitó zöldség­féléket is propagáljuk. Jó lenne például, ha többen foglalkoz­nának téli elraktározásra alkal­mas gyökérzöldség, valamint sa­vanyítani való uborka termesz­tésével. Kérdésemre, hogy mjlyen az érdeklődés az ilyen rendezvé­nyek iránt közölte, hogy egy­­egy alkalommal a kisebb szer­vezetekben általában a tagság 70—80 százaléka is összejön. A nagyobb helýi szervezeteknél pedig gyakran nem tudnak megfelelő nagyságú helyiséget biztosítani az érdeklődőknek. Az előadók közül kiemelte a dunaszerdahelyi (Dun. Streda) Csiba Sándor mérnököt, aki nö­vényvédelmi szakismereteivel, tapasztalataival gazdagította a hallgatóság tudását. Megemlí­tette Ján Hronský és Júlia Hak­­szerová mérnököket. Ök borá­szati, illetve zöldségtermeszté­st előadásokat tartottak. Nagy tetszést arattak František Mu­­chal mérnök gyúmölcsészeti, Szombat György szőlészeti, va­lamint a rózsatermesztésre sza­kosodó Michal Sekáč előadásai is. Persze a járásban nem min­den helyi szervezet vezetősége él a lehetőségekkel. Egyik le­velezőnktől értesültünk, hogy náluk bizony a szakmai elő­adások sorra elmaradnak, s a gyűléseken többnyire csak a felvásárlási árakról vitatkoz­nak. Természetesen az utóbbi komoly probléma, de valószínű hogy gazdaságosabban tud ter­melni az a kertész, akt tisztá­ban van a paradicsom, a papri­ka stb. élettani igényeivel! Bi­zonyára erre a belátásra jutot­tak azok a vásáriiti (Trhové Mýto) kertészkedők is, akik nem sajnálták szabadidejüket és február 5-én eljöttek Stifner István mérnök, kandidátus dia­vetítéssel illusztrált, zöldség­termesztéssel foglalkozó elő­adásra. Csak elismeréssel nyilatkoz­hatunk Takács Jenő elnök, Sza­­lay Gabriella titkár, valamint a vezetőség szervezési készségé­ről. A szervezet fennállása so­rán ez volt a második ilyen rendezvényük, amely kiválóan sikerült. A lagság többsége — 130-ból ^0 — eljött. S hogy a jelenlévők figyelmesen hallgat­ták az előadót, azt a szakszerű kérdések is tanúsították. A fél hétkor kezdődő előadásnak még tíz órakor sem szakadt vége. Stifner mérnök szaktudása mel­lett előadói készségével és hu­morával is ébren tudta tartani az érdeklődést. Lehet, hogy a bevezetőjében mondott állítását, mely szerint a termelők több­sége a fajta lehetőségeinek ál­talában csak a 40—50 százalé­kát tudja kihasználni, néhányan kétkedve fogadták — később azonban ök is igazat adtak ne­ki. A paradicsom, a paprika slb. termesztésével, valamint a talajfűtéssel kapcsolatos szak­tanácsai többünket arra kész­tették. hogy papírt, ceruzát ve­gyünk el* és jegyzeteljünk Kü­lön emtítést érdemelnek a nö­vények kóros élettani elválto­zásait, betegségeit bemutató díafelvételek, melyekkel a zöld1 ségfélék termesztése során el­követett hibákat illusztrálta. Akadt bizony a hallgatóság so­raiban olyan, aki rádöbbent, hasonló hibákat ő is elköve­tett. * Az SZKSZ Komáromi f Komár­no) Járási Bizottságán járva szintén azt tapasztaltuk, hogy nagy „keletje“ van a szakelő­adásoknak. Tavaly a járás 51 működő alapszervezetében ösz­­szesen 39-et tartottak. Hogy 1988 telén mi volt a helyzet, azt Jozef Szabó, a.jb adminisz­tratív dolgozója ugyan nem tudta velem közölni de felté­telezhető, hogy számos helyi szervezet folytatta a tagság szakmai tapasztalatainak, tudá­sának elmélyítését. Ahogy a frissen készült statisztikából ki­tűnt, e téren a legaktívabbak a perbeteiek (Pribeta) és az elte­llek (Olcoliéná n. 0.1 voltak. Az előbbiek e téli hónapokban 8, az utóbbiak pedig 5 előadást szervezlek. Hosszan sorolhat­nám azokat a helyi szervezete­ket, ahol évente 3—4 előadást tartanak. Meglepett viszont, hogy olyan falvakban, mint Du­­namócs iMoča), Hetény (Cho­­tín), Marcelháza (Marcelova), Martos (Martovce), Nagykeszi (Veiké Kosihy), Füs (Trávniky) stb. egyetlen ilyen rendezvény­re som került sor — a statisz­tika legalábbis erről tanúsko­dott. A szakmai képzéssel kapcso­latban Jozef Szabó elmondotta, hogy járásszerte nagyon népsze­rűek az ún. tanácsadó uapok. Ezeket április—május folyamán rendezik valamelyik helyi szer­vezetnél. Rövid bevezetőnek szánt előadás után megtekintik egy-egy kertészkedő fóliasátrát, s a meghívott szakemberek, pl. a hurbanovói kutatóintézet dol­gozói, felhívják a termesztők fi­gyelmét a hibákra. Az előadók között elsősorban Stifner, Pás* torek. Novák mérnököket emlí­tette. A járási bizottság titkára, Juraj Hebelka is gyakran és szívesen tart előadásokat, bár az ő szakterülete még kevese­ket érdekel, ugyanis tropikus növényekkel foglalkozik. Egy nagyon érdekes kezde­ményezésről is beszámolt. A he­lyi szervezetek részére minden év decemberében egy budapesti tanulmányutat (tavaly például 20 autóbusz indult) szerveznek, hogy ellátogassanak a Kerté­szeti Egyetemre, ahol a legjobb egyetemi előadóktól, kutatóktól kapnak szaktanácsokat a ter­melők. Végül hadd mondjuk el azt is, hogy mindenütt nagyon po­zitívan értékelték lapunk Idő­szerű tennivalók rovatát, s így őszintén remélhetjük, hogy rész­ben ml is hozzájárulunk a kert­barátok szakmai tudásának bő­vítéséhez. P. R.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom