Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-04-15 / 15. szám
4 SZABAD FÖLDMŰVES 1988. április 15. GONDOLATOK ÉS KÉPEK A KERÜLETI SZÖVETKEZETI KULTURÁLIS NAPRÖL fonással és szövéssel kapcsolatos hagyományokat. A martosi (Martovce) folklórcsoport — Kovács Mária vezetésével — a vidékre jellemző böjti népi szokásokat mutatott be. Majd a délután fénypontja következett (itt valóban mindennemű elfogultság mellőzve!): a somorjai (Samorfn) Kék Duna Egységes Földműves-szövetkezet támogatását élvező Csalié. Az együttes 197'*ben alakult. Uhrovecbe tlzenketten jöttek el — és bizonyították: Igazi mesterei muzsikának és táncnak egyaránt. Egységes tánclépések, tiszta ritmusok. S a nézőtéren vastaps. Akkor és ott tudatosították bizonyára többen is, hogy ez SZSZK Kulturális Minisztériuma vajon miért éppen ezt az együttest ruházta fel azzal a joggal, hogy 1985-ben részt vehetett a Budapesten megrendezett népművészeti világtalálkozón. Hirtelen váltás következett a Csellónak a színpad padlózatát megremegtető tánca után: egy ősi népszokást elevenített fel a Záraostiei Efsz (Trenčín! járás) mellett működő. Rozmaring nevet viselő csoport. A maga nemében felettébb érdekes volt a bényi (Bina) folklórcsoport fellépése. Szüreti szokásokat elevenítettek fel a színpadon — magyar nyelven. A közönség nagy része nem értette a szöveget. Mégis élvezte az előadást. Igaz, néhányan megjegyezték, hogy a magyar nyelvű szöveget le kellett volna fordítani szlovákra. Csakhogy ezek nem tudatosították, hogy akkor egy-egy szokás bemutatása teljes mértékben elveszíti eredeti voltát... — Gyönyörű közös találkozója volt ez a rendezvény a nemzeti és a nemzetiségi kultúrának — mondotta a műsor után Cyril Moravŕík agrármérnök, az SZFSZ Szlovákiai Bizottságának az elnöke. — Jómagam sem értettem a magyarul előadott szöveget. De figyeltem a szereplők mozdulatait, arckifejezéseit — s számomra teljesen világos volt minden egyes kép. Hiszen tulajdonképpen mi is volt a küldetése a bemutatónak? Éppen az, hogy a Nyugat-szlovákiai kerület különböző vidékeiről, tájairól egybegyűlt emberek elhozzák dalaikat, táncaikat, népszokásaikat, vagy pontosabban mondva: kultúrájuk egy töredékét. Miért kellett volna akkor lefordítani a magyar szöveget? Ez így volt eredeti, így volt hű egy bizonyos tájhoz, így adta vissza a maga szépségében az eseményt. 7. Valóban így volt szép ... A dolog egyik érdekessége az volt, hogy a kerületi bemutató szervezői szakmai zsűrit is hívtak, hogy az bírálja el a legjobb produkciókat. A műsor végén azonban a jelenlevők hiába vártak az eredményhirdetésre. Arra nem került sor azon oknál fogva, mert a bemutatott produkciók színvonalasak voltak, nehéz helyzetbe kerültek a bírálók. Tény és való: ez így volt! De volt egy további hozzáfűzés: az alapos megfontolást követően azonban e zsűri győztest hirdet, az illetékeseket pedig néhány napon belül tájékoztatja. E sorok írója — tényleg nem ünneprontásként — azonban kérdezi: megtörtént mindez? S azonnal hozzáfűzi ,hogy mindenki, aki eljött Uhrovecbe és fellépett — győztes. A kultúra győztese. SUSLA BÉLA Valóban nemesnek mondható a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Szlovákiai Bizottságának a gondolata: a szlovákiai egységes földműves-szövetkezetekben kifejtett kulturális tevékenységet egységes egészbe szükséges tömöríteni, gondolva itt mindenekelőtt az egyének és együttesek járási — és az újabb elképzelések szerint pedig a kerületi — bemutatóira. Csakis dicséretet érdemlő, hogy a már hagyományosnak mondható járási 'seregszemléken kívül megvalósultak a kerületi bemutatókkal kapcsolatos elképzelések is. Tavaly a Keletszlovákiai kerületben rendeztek kerületi szövetkezeti kulturáis napot — végképp az elsőt. Az Idén — pontosan március tizenhetedikén — a Nyugat-szlovákiai kerület volt a soros. A nagyszabású seregszemlének az uhroveci (Topoľčanyi járás) kultúrház adott otthont. 2. Nem tudom,, hogy a délután kettőtől este nyolcig tartó műsorban pontosan hányán léptek fel. De nem Is ez a lényeges. És hogy ki volt a győztes? Erről majd néhány megjegyzést az írás befejező részében. A vendégeket, az érdeklődőket felettébb jó érzés töltötte el, amikor látták a délelőtti „főpróbán“ a még csiszolandó tánclépéseket (akár éppen a modern kultúrház épülete előtt), vagy a gyönyörű népviseletbe öltözött lányokat-asszonyokat, amint a tükör előtt az utolsó igazgatásokat végezték. Már akkor mindenki érezte, hogy ezek az emberek örömmel, szívük teljes melegéből énekelnek, táncolnak, adnak elő valamilyen, saját vidékükre jellemző népszokást. Látni lehetett, minden tőlük telhetőt megtesznek ennek érdekében, hogy lelkűket a színpadon hagyják. Szóyal: amatőrökhöz méltóan akarnak szerepelni. egy verset a szülőföldről — s szeme fénye teljes mértékben helyettesítette a háttérből hiányzó fényparádét. A szervezők-rendezők két részre bontották a szerves egységes egészet. Az első műsorblokkban főképpen a népzene dominált. Szlovák népdalegyveleget adott elő többek között a Sládečkovcei Efsz (Nitrai járás) mellett működő női éneklőcsopórt. Majd színpadra szólították a teíedíkovót citerásokat, akik Vanká Ferenc vezetésével már évek óta szép sikereket érnek el. Az együttes hattagú, s ami úgyszintén érdekesség: már több éve változatlan felállásban lép a különböző rendezvényeken a közönség elé. A kultúrház közönsége valóságos tapsviharral jutalmazta lfj. Vankó Ferenc — a zenekar vezetőjének a fia — citeraszólóját. Az apa alapító tag. Ezerkilencszázharminckilencben született. A citerázás mesterségét nem tanulta iskolákban. Apjától leste el a pöngetés csínját-bínját. Iff. Vankó Ferenc ötéves kora óta citerázlk Állítólag az asztalt még nem érte fel, de már a hangszer után nyúlt. Sámdra kellett állnia, hogy játszhasson. Ő tehát így kezdett. A martosiak fellépése És így kezdtek nagyon sokan Tešedíkovón. Mert ott hagyományai vannak a citerázásnak. De Feri valahogy jobban pengetett, mint a többiek. — Nem tudom. Lehetséges ... Ennek pedig nincs semmiféle titka. Legalábbis eddig nem tudok róla. Két példaképem van. Az egyik az apám. A másik meg Príbojszky Mátyás. És nagyon sokat köszönhetek annak, hogy már évek óta részt vehetek Magyarországon — konkrétan Tiszakécskén — a gyermek-citeratáborozáson. Erre a nyári szünidő folyamán, augusztusban kerül sor, s a világnak szinte minden tájáról érkeznek oda ifjú citerások. 5. A színpadon a tešedíkovóiakat a Kincses váltotta fel, amely 1962-ben alakult, héttagú, vezetője Senkár Tivadar. Legnagyobb sikereik között tartják számon fellépésüket a Csehszlovák Rádióban és Televízióban. Az uhroveci kultúrházban ismét bizonyítottak — s arattak megérdemelt sikert. Tetszett továbbá u Sarló, Juhos Julianna vezetésével. Az együttes a Vásáróti (Trhové Mýto) Efsz mellett tevékenykedik A clterazenekarokat követően különböző események alkalmából gyűjtött népdalokat adott elő Alžbeta HorniaCková és Jozef Smida. Jó volt »hallgatni a sárói (Sárovce) éneklőcsoport által előadott népdalokat is. Ä két műsorvezető kedvesen és ötletesen vezette be a programot Nem csillogottvlllogott a pódium nem jelentek meg azon túlsminkelt kisasszonyok. A legegyszerűbb képek, a legtermészetesebb emberi arcok. Vagyishogy azért mégis volt kezdeti csillogás a színpadon: Jana Ježnvičová, a Beckovi Efsz dolgozója szavalt el A Bukovina csoport egyik tagja (Marián Kardoš felvételei) 'A műsor második blokkja keretén belül tulajdonképpen a falusi folklórcsoportok mutatkoztak be. Ezúttal is gazdag volt a választék: volt népi tánc, felidéztek népszokásokat, hagyományokat. Eljött Uhrovecbe többek között a gajaryi Napraforgó nevű csoport, amely a Záhorie vidékére 'jel-, lemző pásztortáncokat adott elő. A helyi szövetkezet mellett működő „Bukovina“ együttes szintén nagy sikert aratott azzal, hogy felidézte a Amikor mindenki győztes 4ltalános jelenség, hogy a mai tizen -és huszonévesek nem lelkesednek különösebben a mezőgazdaságért. Éppen ezért nem teljesen alaptalan az idősebb szövetkezeti dologzök kesergése, miszerint ha ők kidőlnek a sorból, nem lesznek, akik a helyükbe álljanak, mert a mostani fiataloknak nem tetszik se a villa, se a kapa ... Húsz évvel ezelőtt még jóval kedvezőbb volt a helyzet ilyen szempontból. Az akkori fiatalok tömegesebben maradtak a földnél, bár a növekvő ipart munkalehetőségek azért sokukat elszippantották a mezőgazdaságból. En egy olyan házaspárt kerestem fel Inámban /Dolinka], amely — úgymond — nem engedett a csábításnak és immár több mint két évtizede az egységes földműves-szövetkezetben dolgozik. Az emeletes családi ház udvara és környéke rendezett, a nagy kertben gondozott gyümölcsfák. Ez a portája a Nagypál családnak. Béla, a családfő, az ipolybalogi /Balog nad Ipľom] Efsz gépkocsivezetője, Margit, a feleség, ugyanott sertésgondozó. Idősebb lányuk — Amália — 18 éves, Mónika pedig tizenöt. ■ Mi az, amiért annyi éven keresztül megszakítás nélkül, hűségesen kitartottak a mezőgazdaságban? i—i 'Amikor a hatvanas évek köze* pén befejeztem az alapiskolát, vala* hogy nem csábított a továbbtanulás. Akkoriban a környékünkön nemigen volt más munkalehetőség, mint a sző* vetkezetben dolgozat. Abban az Idő* ben nehéz és változatos volt a munka a növénytermesztésben. Az évszaknak megfelelően: hol szőlőkötözés, hol meg krumpliásás volt soron a tavaszt meg a nyárt hónapokban, ősszel pedig a terménybetakarltás várt ránk. Szüreteltük a szőlőt, fefeltük és kupacokba dobáltuk a cukorrépát, és kézzel törtük a kukoricát. Gyakran megesett, hogy még a december is a határban talált bennünket — kezdi Megtalálták számításukat (LÁTOGATÓBAN EGY SZÖVETKEZETBEN DOLGOZÓ HÄZASPÄRNÄL) vallomását a ház asszonya, majd hozzáfűzi, hogy akkortájt, a gépesítés kezdetén szinte kivétel nélkül minden munkát kézzel kellett végezni a növénytermesztésben. — Amikor az első kislányunkat szültem, még nem volt gyes, csak néhány évvel azután vezették be. Így Mónikával már itthon lehettem gyermekgondozási szabadságon. Ahogy újra munkába álltam, a szövetkezet szolgáltatási részlegén dolgoztam közel tíz éven keresztül — folytatja a beszélgetést Margit asszony. — Négy évvel ezelőtt kerültem az állattenyésztésbe sertésgondozónak. Annak ellenére, hogy szövetekzetünk itteni, mámi részlegén található nemcsak gazdaságunk, hanem talán az egész járás egyik legkorszerűbb sertéstelepe, kissé vonakodtam ettől a munkától. Részben azért is, mert iti az embernek se vasárnapja, se ünnepe nincs, részben pedig azért, mert kissé tartottam az itt található nagyfokú gépesítéstől, az első pillantásra bonyolultnak látszó gépi berendezésektől, már ami a kezelésüket illeti. Ma már otthonosan mozgok a kezelésükben — és csakis — dicsérni tudom a korszerű, az állatgondozók munkáját jelentős mértékben megkönnyítő etetési technológiát. Csak közbevetőleg említem meg, hogy az ináml sertéstelepen a 12 tagú szocialista brigád vezetője Nagypál Béláné. Vezetésével a Nagykürtöst (Veľký Krtíš] járás viszonylatában átlagon felült eredményeket érnek el a malacelválasztásában, a hízósertések napi súlygyarapodásában és a húseladásban is. Habár, ahogy a brtgádeozető megfogalmazta, a tavalyi eredményeknél sokkal jobbakat ts elértek már. — Nem titok, hogy amikor a 70-es évek végén a szövetkezet székhelyén, Ipolybalogon beindult a Tesla üzemegység, a szövetkezet nődolgozói közül — a fiatalabbak és idősebbek egyaránt — sokan átpártoltak a tiszta környezettel és könnyebb munkával csalogató üzemegységbe. Önnek nem fordult meg a fejében a munkahelyváltoztatás gondolata? — kérdeztem Margit asszonyt. — Nem tagadom, egy pillanatra engem is megkísértett a gondolat. Ám ahogy jobban számbavettem a mellette és ellene szóló érveket, az utóbbiak kerültek túlsúlyba — és maradtam. Jobb volt ez a gyerekek szempontjából is, mert nyugodt körülmények között elkészíthettem nekik meg magunknak is a reggelit. Ha, teszem azt, mégiscsak elmentem volna a Teslába, mindezt nem tehettem volna meg, mert a rossz buszjáratok miatt már hajnali négy óra húszkor el kellett volna mennem otthonról. Végül is nem bántam meg, hogy maradtam, mert, úgy érzem, itthon, helyben dolgozni kevesebb rohanással jár, mint nap mint nap ingázni, ráadásul két műszakban dolgozni, amit nem tartok szerencsés megoldásnak családanyák esetében — fejti ki véleményét a háziasszony. * Mielőtt Bélát, a férjét megszólaltatom, elárulom, hogy nehezen állt „kötélnek“. Már-már úgy volt, feladom, de az utolsó érvelésemmel, miszerint én csupán a hétköznapok egyszerű dolgos, serény, munkaszerető embereiről akarok írni, sikerült őt szóra bírni. — Falunkban az ötvenes évek végén alakult meg a szövetkezet. En akkor még iskolába jártam, ha jól emlékszem, hatodik vagy hetedik osztályba. Pályaválasztáskor gépszerelőnek jelentkeztem. Valamilyen oknál fogva ez a tervem meghiúsult, és így kerültem abba a. kétéves mezőgazdasági iskolába, amelyik itt volt, a szomsédos Ipolynyék /Vinica] községben, az egykori grófi kastély épületében. Ez az iskola nem nyújtott semmilyen szakképesítést. Suhancként kezdtem dolgozni a szövetkezetben. Kocsikísérő voltam, ami abban az időben a mostaninál jóval több fizikai munkával járt. Például aratás idején a cséplőgépnél a búzával teli zsákok mozgatásához, vagy a vagonokból a zsákos cement vagy a műtrágya kirakásához és lerakásához Is erős karokra volt szükség. Időközben megszereztem a hajtási jogosítványt. Leszerelvén sokáig traktorosként dolgoztam a szövetkezetben. Szántottunk, vetettünk, terményt szállítottunk, munka volt bőven. En sohasem válogattam, hogy ezt vagy azt a munkát nem csinálom, meg hogy ezzel, Illetve azzal a traktorral nem járok. Sohasem azt néztem, milyen munkáról van szó, hanem azt hogy mikorra kell elvégezni. ■ Ggy tudom, már több mint tíz éve tehergépkocsi-vezető. AZ elején fuvarozó volt, jó ideje pedig az ún. szippantókocsivai járja a szövetkezét határát. Mennyivel más ez a munka? — Két gazdasági telepről hordom a Skoda MTSP 27-es 8 ezer literes tartálykocsival a trágyalevet. Lehet, hogy mások szemében ez egyhangú, egyoldalú munka, én azonban szívesen csinálom, mert itt is teljesítményre dolgozom, mi több, időre is. Hiszen rendszeresen figyelemmel kell kísérni az dllattelepek szenny gödreinek szintjét. Nagypál Béla azok közé a sofőrök közé tartozik, akik példásan karbantartják gépüket, mert tudatosítják, hogy a kifogástalan műszaki állapotú gépekkel nemcsak üzemanyagot lehet megtakarítani, hanem a gép élettartama is jócskán növelhető. Mindennapi munkáját a szövetkezetben betöltött tisztségei tarkítják. Tagja a küldöttek testületének, három éve pedig a 11 tagú ellenőrző és revíziós bizottság, elnöke. — Ha éppen nem a szövetkezetben tartanak gyűlést, akkor meg a falusi pártszervezet taggyűlésére vagy a hnb képviselőjeként plénumülésre van meghívóm. Mint segédrendörnek is vannak munkaidő utáni kötelezettségeim, no meg tagja vagyok a Csemadoknak, a tűzoltótestületnek és a Honvédelmi Szövetség helyi szervezetének is. Szabadidőm nagy részét azonban a ház körüli és a kerti munka köti le. Itt a kertben 28 gyümölcsfánk van, ezenkívül olt a szőlő, tehát mindig van elfoglaltságom — mondja Nagypál Béla. ■ önben sem merült fel sohasem a munkahely-változtatás gondolata? — Kiben ne merülne fel az ilyen gondolat?! Amikor elvétve eljátszadoztam a gondolattal, apám szaval jutottak eszembe — aki a szövetkezetből ment nyugdíjba hogy én itthon, helyben akarom építeni ezt a társadalmat. Ö, annak ellenére, hogy jó értője volt az ácsmunkának és talán az ipart építkezéseken jobban keresett volna, hűséges maradt a földhöz, a parasztmunkához. Valahogy kni vagyok eziel én is. Jói érzem maoam itthon, megtaláltuk a számításunkat a szövetkezetben — mondja elégedetten a házigazda. Budzsár Gyula