Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-04-08 / 14. szám
1988. április 8. SZABAD FÖLDMŰVES 3 Ideiglenes tűzszünet avagy aki időt nyer... Nicaraguában hét év éta először hallgatnak a fegyverek. Vajon mindig? A sandinista kormányzat és a kontrák között a Sapoában aláírt tűzszünetl megállapodás szerint hatvan napig, vagy talán tovább is? Netán végleg elhallgatnak? Lehetséges, hogy véget érjen az eddig ötvenezer áldozatot követelő háború, s megoldódjék a közép-amerikai válság? A megállapodás mindenesetre konkrét dátumokat tartalmaz: a két • fél április elsejétől hatvannapos tűzszünetet hirdet, s ezalatt tartózkodik a támadó jellegű katonai akcióktól. Április hatodikén pedig, a fővárosban, Managuában folytatódnak a tárgyalások a végleges tűzszünet! okmány aláírásáról. Addig sem szakadnak meg azonban a megbeszélések, a két fél katonai szakértői rögzítik az ellenforradalmárok gyülekezési körzeteinek helyét, kiterjedését, ellátásuk körülményeit. A nicaraguai vezetés ugyanis teljes amnesztiát hirdetett, s szabadon bocsátja a nem csupán a forradalom óta államellenes cselekmények miatt bebörtönzött személyeket hanem azokat a volt somozista gárdistákat is, akiket még a diktatúra idején elkövetett népellenes bűncselekmények miatt ítéltek el. Ugyancsak lehetővé teszi, hogy a külföldön élő nicaraguai állafhpolgári Jogokat biztosít számukra, s megszűnik a tömegtájékoztatási eszközökre vonatkozó minden korlátozás is. A megállapodás értelmében a kontrák — a meghatározott tűzszünet! körzetekbe való visszavonulásuk után — lehetőséget kapnak arra, hogy képviseltessék magukat a kormány és az ellenzéki pártok között felújított nemzeti párbeszédben. Vajon milyen külső vagy belső fényezők hatására jött létre ez az oly régóta alig remélt, de nagyon várt megállapodás a sandinista kormányzat és a kontrák között? Szakértők és hírmagyarázók szerint a külső „nyomás* hatása volt a döntő. Elsősorban a Contadora-csoport, illetve az ezt támogató másik latin-amerikai ország sürgetése, hogy tárgyalásokkal rendezzék a nicaraguai belső viszályt. Ez a sürgetés felszólítássá erősödött, amikor március közepén Washington az állítólagos Honduras elleni nicaraguei „agresszióra* hivatkozva több mint háromezer amerikai katonái küldött a nicaraguai határszélre, s klkényszeritette, hogy a hodurasi légiEgészségünkre ! Április 7 — Egészségügyi Világnap. Az idén ezt a napot az Egészségügyi Világszervezet, a WHO működése 40. évfordulójónak jegyében ünnepelték világszerte. Miből is állt ez az ünneplés? — A világszervezet felhívása, számos ország egészségügyi szervezeteinek, valamint a Vöröskeresztnek a kezdeményezése arra irányult, hogy ezen a napon senki se dohányozzék, hogy az amúgy Is szennyeződő légkörünket, a különféle ártalmaknak kitett tüdőnket legalább saját meggondolatlanságunk, szenvedélyünk, rossz szokásunk ne terhelje cigarettafüsttel, ne károsítsa\ — legalább ezen az egyetlen napon. Hazánk szinte elébe ment ennek a kezdeményezésnek, amikor a Munka Törvénykönyve módosításának alapelveiben a munka- és az egészségvédelmi ellátás tökéletesítése érdekében a szervezeteknek — minden munkahely — feladatul adta, hogy hozzák létre a nemdohányzók munkahelyeit, ügyellenek arra, hogy a dolgozók egészségét ne veszélyeztesse a munkahelyi dohányzás. A dőlgozók kötelesek lesznek munkaidőben, munkahelyükön megtartani a dohányzás tilalmát. Persze, lehetséges, hogy április 7-ér. még — éppen e módosítás alapelveiról vitatkozva — sok helyütt „ráfüstöltek“. De ha életbe lép az új, a módosított Munka Törvénykönyve, könnyebb lesz a nemdohányzóknak és ha nem is akarják tudatosftant. jobb lesz a dohányzásról lemondani nehezen (vagy egyáltalán nemi akaróknak ts. Tulajdonképpen nem is ezen az eqyetlen (vagy első?! napon múlik. Sokkal inkább a többin. S hogy ezeken a további napokon is hangzik el majd felvilágosító előadás, figyelmeztetés, arra az Egészségügyi Világszervezet eddigi tevékenysége a garancia. Hiszen a WHO rengeteget tett azóta, hogy 64 állam 1946-ban erő bombatámadást intézzen nicaraguai területek ellen. A Contadora-csoportot aggasztotta, hogy a Közép-Amerikában — az Egyesült Államok katonai alakulatainak Hondurasba vezénylése következtében — megnövekedett a külföldi katonai erők jelenléte. Kolumbia, Mexikó, Panama és Venezuela közös állásfoglalását az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülésén ismertették, s felszólították az USA-t, hogy vonják ki csapataikat. A Contadora-csoport ellenzi, hogy beavatkozzanak más országok belügyeibe, s elítéli az eró alkalmazását. Az esetleges katonai intervenció ugyanis súlyosan visszavetette volna a kontinensen erőre kapó demokratizálódási folyamatokat, ezért tett meg mindent a Contadora-csoport a békés, tárgyalásos rendezés érdekében. Hiszen most, amikor míhdinkább felerősödik a térségben a közös gondok belső megoldásának igénye, Latln-Amerika stabilitása is függvénye a nicaraguai konfliktusok békés rendezésének. Az ellenforradalmárok számára sem kínálkozik más kiút, miután az amerikai /törvényhozás kétszer egymásután elutasította Reagan elnök nekik szánt segélyének javaslatát. A ntearagual kormányzat már eddig is számtalan kezdeményezéssel, javaslattal, kompromisszummal mutatta ki készségét és szándékát az ország belső helyzetének konszolidálására. Managua évi költségvetésének jelenleg 60 százalékát kénytelen védelmi kiadásokra fordítani, s ez a gyakorlatban megfosztja az országot a Tejlődés lehetőságétól. A gazdasági helyzet egyre romlik, s a háború — újabb és újabb áldozatokat követel. Ezt felmérve tett most újabb engedményeket Ortega kormánya, hogy a túlsó oldalról lövöldözőkkel közös tárgyalóasztalhoz üljön, s a kontrák véleményét is meghallgatva olyan belső helyzetet teremtsen, amelyben az ellentétes vagy vitás kérdéseket párbeszéddel, érvekkel — és nem a fegyverek erejével oldják meg. Ez a két hónap csupán próbája, kiindulópontja egy hosszabb megbékélési folyamatnak, amely megteremtheti a politika! pluralizmust, a vegyes gazdaságot és az el nem kötelezett külpolitikát alkotmányába foglaló független Nicaraguát. Ha nem „szólnak bele" a dolgaikba mások, s ha ók is. az eddig szemben állő két nícaragual fél, így akarják... (hme) elhatározta megalakítását, s hogy 1948-ban megkezdte működését. 1970- ban már 150 állam volt a tagja, s azóta — főként a 1ejlödö országokkal — tagjainak száma évről évre szaporodik. Irányításával és koordinálásával föllendült a nemzetközi egészségügyi együttműködés, a fejlődő országokban a szükséges egészséügyt hálózat kiépítése. Óriásiak az érdemei a járványos betegségek leküzdésében, a táplálkozás, az egészségügyi szolgálat, az üdültetés világméretű javításában, az orvosképzés támogatásában, az orvosi nómenklatúrák, gyógyszerek diagnosztizálás szabványosításában, az egészségügyi intézmények és orvostudományt kutatóintézetek közötti együttműködés elősegítésében. Kiemelt szerepe volt a malária elleni sikeres világméretű küzdelemben, a sárgaláz leküzdésében, a gyermekbénulás megszüntetésében, az éhségzónákban szenvedők felkarolásában és tápsierellátásában. Sokoldalú tevékenységének része a környezetvédelem is, amely egyre nagyobb terheket és feladatokat ró minden Földiünk jövőjéért aggódó emberre, s az őket tömörítő nemzeti és világszervezetekre. És itt van korunk pestise, az AIDS, amelynek egyelőre csak terjedéséről, gyógyításáról nem adhat hírt egyetlen' földrész, egyetlen ország sem. Az Egészségügyi Világszervezetnek köszönhetően ma már a kutatók és intézetek, Intézmények és jeles tudósok működnek együtt és cserélnek tapasztalatokat, számolnak be egymásnak elképzeléseikről és valós vagy vélt sikereikről a kór feltárását és gyógyítását illetően. A világméretű küzdelem széles nemzetközi összefogást igényel. Ez az intézmények, a WHO dolga. Az egészségügyi világnapon elhanqzott figyelmeztetés azonban mtndannyiunknak „feladja a leckét", saját érdekeinkre, egészségünk védelmére szólít fel. Es nem csak egyetlen napra vonatkozóan. (mészáros} Még január elején nyilvánosságra hozták Moszkvában a kolhozok új alapszabály-tervezetét, amely a korábbihoz képest sok változást tartalmaz. Az új tervezet egyértelműen erősíti a kolhozok szövetkezeti jellegét, növeli demokratizmusukat, a tagok és a vezető testületek jogkörét. Az alapszabály rendelkezik a belépés és a lehetséges kilépés rendjéről. Oj és nagyobb rangot, szerepet kap a háztáji. Űj és fontos megállapítás, hogy a háztáji a szocialista mezőgazdaság része. Minden kolhoz az adottságait figyelembe véve az alapszabályában saját maga határozza meg a háztáji föld és a háztáji állatállomány nagyságát. A szövetkezeti tag igavonó állatokat is tarthat és kisgépeket is vásárolhat. A jövőben egyre nagyobb szerepe lesz a családi munkavégzési formának, amely a tapasztalatok szerint jól szolgálja a közös és az egyéni érdekek kielégítését és erősíti a tulajdonosi érzést. Az eddiginél szibadabban foglalkozhatnak a kolhozok ipari és szolgáltató tevékenységgel, bizonyos esetekben alkalmazottakat is felvehetnek. A kolhoz önállóan dolgozza ki saját éves és ötéves termelési tervét és a jövedelmét maga osztja fel. Az állami felvásárlási tervben foglalt kötelezettségen felüli áruit, termékeit szabad áron értékesítheti. Több héten keresztül folyt a vita a szovjet lapok hasábjain az új alapszabály tervezetéről. Sok új, fontos javaslat kapott nyilvánosságot, amelyekkel kiegészült a szovjet szövetkezeti törvény tervezete. Erről tanácskozott és döntött Moszkvában a kolhozok IV. kongresszusa március 23— 25-e között. Az előző három kongresszust 1919-ben, 1935-ben és 1969- ben tartották. A mostani kongresszus okkal nevezhető történelminek a kolhozok életében. Ezt támasztja alá az is, amit Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára a kongresszuson elmondott bőszében hangsúlyozott a forradalmi változásokról szólva, amelyek áthatják a szovjet társadalom fejlődésének egész területét. Az átalakítás elmúlt három esztendejét jellemezve kijelentette: Hangsúlyoznom kell, hogy sokkal több nehézség merült fel, mint kezdetben gondoltuk. Túl sok probléma halmozódott fel. s ezek túl sokáig nem lettek megoldva. A földművesek ezt úgy fogalmaznák meg, hogy földjeinket alaposan benőtte a gyom, a bürokratizmus, a pazarlás. a társadalmi apátia és a felelőtlenség bogáncsa. Csupán a gyoralátással itt nem megyünk semmire. Szocialista földjeinket alapvetően egészségesebbé kell tenni, hogy azok a magok, amelyeket az átalakítás során elvetettünk, kifejlődhessenek. Jelenlegi nehézségeink azzal függnek össze, hogy a mindennapi élet rengeteg felhalmozódott problémáját kell megoldanunk, s ugyanakkor a helyzet sokoldalú elemzése alapján keresnünk kell azokat a leghatékonyabb utakat, amelyeken keresztül a fövő számára elérjük a Jobb irányába való energikus változást.“ Milyen volt a kolhozok eddigi útja? Lenin tézisei a szövetkezeti moz-Ноду vaffldi gazdak tegyenek.« galom szocialista jellegéről, a szocialista forradalom győzelme után a forradalom utáni első évek tapasztalatainak mély elemzésére épültek. Lenin nem kételkedett abban, hogy a termelés szövetkezeti szervezettségének demokratizmusa és önelszámolási alapjait, aktivitása és rugalmassága tág teret nyitnak az emberek kezdeményezése és alkotó képességei érvényesítése előtt. Ezzel kapcsolatosan Mihail Gorbacsov rámutatott: „A húszas és harmincas évek fordulóján a kollektivizálás során durván elferdítették Lenin tanítását a szövetkezetekről. A további években is tapasztalható volt a szövetkezetekkel szembeni önkény, amikor indokolatlanul felszámolták az ipari szövetkezeteket, a kolhozokat adminisztratív úton szovhozokká változtatták, s korlátozták vagy betiltották a szövetkezeti tevékenység egyéb formáit. Ezen túlmenően a szövetkezetek valamiféle államnsftására került sor. Durván megsértették az önkéntesség, az önigazgatás, az önelszámolás, valamint a kolhozok és általában a szövetkezetek munkájának további elveit.“ Mindezek a jelenségek a mai napig is érezhetőek. A kolhozok számos bonyolult történelmi foudulaton, nehézségeken, sőt drámai pillanaton mentek keresztül, mindez ártott a mezőgazdaságnak. A gazdaságok bővültek, majd kisebbek lettek, a kolhozokat tömegesen szovhozokká alakították, s ezekben a munkát sok esetben felkészületlen emberek irányították. Nagy károkat okozott a gigantománia a termelésben, továbbá a különböző átszervezések, korlátotzások és a háztáji gazdaságokra, valamint a kisipar fejlesztésére vonatkozó tilalmak. A kolhozok mai Jelentőségét méltatva az SZKP KB főtitkára kijelentette: „A kolhozok jelentős termelési-gazdasági és káderpotenciállal rendelkeznek. így nagy szerepet játszanak az ország élelmiszer- és nyersanyagellátásában. Különösen bízunk abban, hogy a szövetkezeti mozgalom kedvező feltételeket teremt az olyan halaszthatatlan és kiemelt feladat mielőbbi megoldásához, mint az ország élelmszer-ellátásának lényeges javítása. Az országban a bruttó mezőgazdasági termelés két év alatt kilenc százalékkal növekedett. Ebben az ötéves tervidőszakban a gabonatermés az előző tervidőszakkal összehasonlítva átlagosan 30 millió tonnával, a hústermelés 2,1 millió tonnával, a tejtermelés pedig 8,2 millió tonnával növekedett. Ennek köszönhetően tavaly a gabonakészítmények fogyasztása egy személyre 131 kg, a húsé 63 kg, a cukoré 46 kg volt, tojásból pedig egy személy átlagosan 270 darabot fogyasztott.“ A továbbiakban azonban mindez még nem elég. Az ötéves tervidőszak hátralévő három évében a termelés átlagos szintjének eléréséhez további 2,5 millió tonna húst, 20 százalékkal több zöldséget és közel száz százalékkal több gyümölcsöt kell termelni. Feltétlenül növelni kell a tej és más mezőgazdasági termékek termelését is. Az önellátás alapvető feltételeként jelölte meg Mihail Gorbacsov a takarmányellátást és a takarmányimport csökkentését. „Tegyük magunkévá azt az egyszerű igazságot, hogy a gabonát termeszteni kell, nem pedig kérni“ — jelentette ki. Az ötéves tervidőszak végéig minimálisan 50 százalékkal kell növelni a megtermelt gabona mennyiségét. Ezt az ütemet feltétlenül tartani kell, hogy a következő ötéves tervidőszakban el lehessen érni az évi 260—280 millió tonnás termést. A kolhozok számára létfontossságú, hogy alkalmazni tudják az új termelési-gazdasági kapcsolatokat. A szövetkezeti törvény elvi megállapításai alapján fel kell számolni minden mesterséges akadályt. Az idei évtói az összes gazdaságnak több mint a hatvan százaléka tért át a gazdálkodás új módszereire, amelyek kihasználják az előző évek kiterjedt kísérleteit és felhalmozott tapasztalatait. Ahogyan a főtitkár! hozzászólásból kiderült: „Alapvető fordulatot valósítunk meg, melynek keretében a földművesek legjobb hagyományos tulajdonságaik újjászületésével és kibontakoztatásával számolunk, azzal, hagy a kolhozok és szovhozok önállósága reális módon fog érvényesülni, növekszik az érdekeltségük ás felelősségük a termelés végsó eredményeiben.“ Sürgető követelménnyként hangzotf el a fogyasztási szövetkezetek tevékenységének gyökeres átalakítása Is. És nem véletlen, hogy Itt, a kolhozok kongresseusán. Hiszen létük és tevékenységük szorosan összeforrt a kolhozok munkájával s nem utolsó sorban — eredményeivel. A mezőgazdasági. főleg a közgazdasági tudomány jelentőségét taglalva a főtitkár megállapította, hogy nagyon lemarad a gyakorlat követelményei mögött. Végezetül a szövetkezeti törvényről és a kolhozok alapszabályzatáról szólva Mihail Gorbacsov kijelentette: „Kell, hogy jogilag megalapozza a kolhozok önállóságának garanciáit. A jogi aktusok ennek csak előfeltételét képezik, de még nem a garanciáit.“ Tudvalévő, hogy nem elég a jő törvény és az alapszabályzat, betartásukat is meg kell tanulni. Csupán így, a kolhozokon belüli demokrácia elmélyítésével szilárdítható az átalakítás. A demokratizálásban. a nyíltság politikájában, a gazdasági reformban, az új szövetkezeti törvény érvényesítésében egyaránt a szocialista társadalom kibontakozásának lehetőségei kapnak tág teret, s ennek további útját jelölte ki a kolhozok IV. kongresszusa is. A LESZERELÉS FOLYTATÁSÁÉRT A SZILÁRD BIZTONSÁG GARANTÁIÁSÁÍRT A Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszteri bizottsága 1988. március 29—30-án Szófiában ülést tartott, amelyen áttekintették a nemzetközi, mindenekelőtt az európai problémák széles körét Megállapították, hogy a nemzetközi helyzet Európában és az egész világon változatlanul bonyolult és ellentmondásos, aláhúzták a leszerelési folyamat előmozdításának, a nukleáris fegyverektől és erőszaktól mentes világ megteremtésének nyomatékos szükségességét. Síkraszálltak a Szovjetunió és az USA között a közepes és rövidebb hatótávolságú rakéták felszámolásáról kötött szerződés ratifikációs folyamatának mielőbbi befejezéséért. A szerződés általános megítélés szerint történelmi Jelentőségű. A leszerelés területén újabb rendkívüli Jelentőségű lépés lenne a Szovjetunió és az USÄ között a hadászati támadófegyverek 50 százalékos csökkentéséről szóló megállapodás, az ABM szerződés 1972-ben aláírt formában való betartása meleltt. Eduard Sevardnadze. a Szovjetunió külügyminisztere, tájékoztatást adott a nukleáris és űrfegyverekröl szóló genfi szovjet—amerikai tárgyalások alakulásáról. Az ülésen részt vevő államok a nukleáris leszerelési folyamatban megnyilvánuló jóakarat jeleként értékelik, hogy a Szovjetunió még a közepes és rövidebb hatótávolságú rakétákról szóló szerződés életbe lépése előtt az NDK-val és Csehszlovákiával kötött megállapodás alapján kivonta e két állam területéről a szovjet OTR-22 (SS-12) típusú rakétákat. Hangsúlyozták, hogy a tartós béke és biztonság megőrzésének feltétele Európában a kontinens háború utáni határainak sérthetetlensége, a területi-politikai realitások, az államok szuverenitásának és területi integritásának tiszteletben tartása, az általánosan elfogadott nemzetközi jogi elvek és normák szigorú betartása. Kifejezték a Varsói Szerződés tagállamainak eltökélt szándékát- az európai — az Atlanti-óceántól az Uraiig terjedő területen lévő — fegyveres егбк és hagyományos fegyverzet jelentős csökkentésére, az ezzel kapcsolatos tárgyalások mielőbbi megkezdésére: Megvitatták a bécs! utótalálkozó munkáját és megállapították, hogy ez a fórum egészen közel került olyan politikai döntések meghozatalának fontos szakaszához, amelyek biztosíthatják az európai biztonság és együttműködés további erősítését. A maguk részéről készek minden tekintetben hozzájárulni tartalmas, kiegyensúlyozott záródokumentum késedelem nélküli kidolgozásához. Megerősítették azt a Javaslatot, hogy a bécsi utőtalálkozót az európai biztonsági és együttműködési értekezleten részt vevő államok külügyminisztereinek szintjén fejezzék be. Megerősítették államaik azon álláspontját, hogy meg kell szüntetni Európa két, egymással szemben álló katonai tömbre való megosztottságét, a miniszterek ismételten síkraszálltalc az Észak-atlanti Szövetség és a Varsói Szerződés egyidejű feloszlatásáért, s az ehhez vezető első lépésként azok Katonai szervezeteinek megszüntetéséért. Teljes támogatásukról biztosították azokat a Javaslatokat, amelyeket a közelmúltban a szocialista országok terjesztettek eló: a BNK és az RSZK atomfegyver- és vegylfegyvermentaes övezetek létrehozásáról a Balkánon, az NDK és a CSSZSZK atomfegyvermentes folyosó és vegylfegyvermentes övezet létrehozásáról Közép-Európában, az LNK a fegyverzet csökken' fáséról és a bizalom növeléséről Közép-Európában, a CSSZSZK új, átfogó kezdeményezését a bizalom, az együttműködés és a jószomszédi kapcsolatok övezetének létrehozásáról a két szövetségi rendszer érintkezési vonala mentén, valamint azt a Magyarországon, Finnországban és Olaszországban előterjesztett közös Javaslatot, amely felhívást tartalmaz az atomfegyverekkel nem rendelkező államokhoz, hogy fokozzák erőfeszítéseiket az európai leszerelés ügyének előmozdítása érdekében. Az ülésen a NATO-tagállamokhoz, az európai biztonsági és együttműködési értekezlet valamennyi résztvevőjéhez intézett felhívást fogadtak el, amely a leszerelésnek az előbbiekben Ismertetett legfontosabbnak tartott további fokozataira irányítja a figyelmét. s rámutat a nukleáris fegyverkísérletek teljes és általános betiltásának jelentőségére, a vegyi fegyverek és készletek betiltásáról szóló egyezmény kidolgozásának fontosságára. Nyomatékosan sürgetik a NATO- nrszágokat és valamennyi európai államot. hogy éljenek a történelmi eséllyel és együttes erőfeszítésekkel tegyenek meg mindent a szilárd biztonság garantálásáért, a leszerelésért.
