Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-15 / 2. szám
SZABAD FÖLDMŰVES, 1988. január ll Számvetés az egyik legaktívabb alapszervezetben címmel rendeztek müsorösszeállítást — nagy sikerrel. Szeptemberben ismét megrendezték a hagyományos Rózsabált. Az események peregtek tovább, a tagok megkoszorúzták Steiner Gábor szobrát, az alapszervezet megrendezte Nagy József grafikus kiállítását. A helyi' szövetkezet autóbuszával a tagok novemberben Budapestre utaztak, ahol a városnézés után a Vidám Színpadon megnézték a Huzatos ház című bohózatot. A* értékelő gyfllés része volt a könyvvásár is A Csemadok alapszervezeteiben az elmúlt hetekben zajlottak le azok az értékelő gyűlések, amelyek több mindenben különböztek a korábbi, hasonló Jellegű összejövetelektől. Hogy miért, azt jól tudjuk mlndanynyian: a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége egy éve az SZSZK Nemzeti frontjának tagja. Ez az egy év természetesen nem volt elegendő ahhoz, hogy mindenütt tud tek volna alkalmazkodni az űj körülményekhez, mindenütt ki tudták volna aknázni az ö) lehetőségeket. Persze tapasztalatszerzésre, a jövőbeni előbbrelépés mikéntjének gyakorlati tapasztalatára sor került, ez volt észlelhető az egyes évzáró gyűlések folyamán Is. Vasárnap délután, a színhely a Pozsonypüspökl (Podunajské Biskupice) Művelődési Ház nagyterme: a szokásos „névjegyzék-dedikálás“ után valaki megszólított: „Tessék csak körülnézni ... Alkalmi könyvsátorunkban egész szép választék található .. .“ Ez igen, gondoltam: a vendégfogadásnak ez a módja szokatlan, de valóban ötletes, hasznos, emberi .. Miután néhányadmagamma! a könyvekkel „társalogtam“, a nagyterem is megtelt, s elkezdődött a Csemadok Pnzsonypüspöki Alapszervezetének értékelő gyűlése A városrész magyar tannyelvű alapiskolája tanulóinak és a magyar tanítási nyelvű óvoda pld emberkéinek kedves műsorát — a tagokon kívül — tapssal üdvözölte Sidó Zoltán, a Csemadok KB elnöke, Duba Gyula, a Madách Könyvkiadó főszerkesztője, Ozsvald Árpád költő, Dobos László író, Balázs Béla, a Hét főszerkesztőhelyettese; valamint Török János hnb-elnök is. Mind a tagok, mind a meghívott vendégek számára kellemes meglepetést okozott Jéghné Nagy Izabellának, az alapszervezet elnökének főbeszámolója, amelyben Ismertette az 1987-es év gazdag tevékenységét. Amint elmondotta, az újévkezdés vidám volt, hiszen az alapszervezet januárban megrendezte szokásos reprezentációs bálját. Márciusban Petőfi-koszorúzási ünnepségen vettek részt a tagok, mely bensőséges ünnepségnek . Itt Is szép hagyománya van. A Csemadok KB országos közgyűlése után áprilisban ismertették a tagokkal a szövetség űj alapszabályzatát, melyet a vezetőség lebontott, s a helyi körülményekhez alkalmazott. Márciusban a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara lépett tel Janda Iván karnagy vezetésével a pozsonypüspöki kultúr házban. A tagok szívélyesen elbeszélgettek az említett rendezvényen szintén megjelent Vass Lajos karnaggyal, aki elégedettségének adott hangot az itteni hasznos kulturális tevékenységgel kapcsolatban, A június a tagsági gyűlés jegyében zajlott le, és ebben a hónapban találkozhattak az 1987-ben 50 születésnapját ünneplő Gál Sándor költővel is. Csanaky Nóra rendezésében „Európa vadonéban“ A rendezvények sorolása helyett lássunk egy-két vithfelszólalást az évzáró közgyűlésen. A legelsők egyikeként felszólaló például egyebek közt ezeket mondta vítafelszólalásában: ....... minél tovább, annál inkább tudatosítanunk kell azt, hogy a műkedvelő mozgalom éltetése mellett nemzetiségi mivoltunkra is Jobban oda kell figyelniük a Csemadok alapszervezeteinek.“ Ezután egy Idősebb Csemadok-tag szép, kerek mondatokban fejtegette, hogy milyen nagy jelentősége van a hazafíságra való nevelésnek annak a tudatosításában, hogy a saját nyelv, a saját szülőföld jelenti az otthont, a hazát, azt az egyetlen helyet, ahol jól érezhetjük magunkat. Egy hosszas felszólalás részeként megemlítették: korábban a Pozsonypüspöki Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolának 800 tanulója volt, míg ma — 180. Ezzel kapcsolatban sok a megoldatlan kérdés, melyekkel maga az Az elnökségi asztalnál Jéghné Nagy iskola, az itt tevékenykedő néhány lelkes pedagógus nem képes megbirkózni. Erre a kérdésre felszólalásában külön kitért Sidó Zoltán is. Elmondta, hogy a Csemadoknak is fel kell vállalnia a nemzetiségi iskolák helyzetével kapcsolatos kérdéseket, éspedig nem részfelelősségként, hanem kötelességként. A Csemadok KB elnöke szólt arról is, hogy az új alapszabályzat értelmében a szükségletek szerint több alapegységre tehet bontani egy-egy helyi szervezetet, így ezek az egységek nagyobb figyelmet tudnak majd fordítani , a fentiekben már érintett kérdések megoldására is. Izabella elmondta főbeszámolóját Az értékelő gyűlés következő pontjaként az alapszervezet ez évi programtervezetéről, de a gondokról is szó esett: például arról, hogy átalakítás miatt már hosszabb ideje zárva van a kultúrház. A hnb-elnök semmi biztatót nem mondott, amikor az egyik Csemadok-tag új kultúrház építése felől érdeklődött. így hát egy Időre marad a hnb tanácsterme — az is csak a legfontosabb rendezvényekre. Ha a Csemadok Pozsonypüspöki Alapszervezetéről esik szó, nem lehet említés nélkül hagyni az itt tevékenykedő művelődési klub tartalmas tevékenységét. Reicher Szidónia, helyettes klubvezető az elmúlt évi tevékenységükről számolt be. Amint megemlítette, az elmúlt év elején, főleg a vetélkedőknek volt nagy sikere, de szerveztek például viccversenyt is. Sokan jöttek el a klub által rendezett honismereti kiállításra. Több kirándulást, kerékpártúrát is lebonyolítottak a fiatalok, melyeknek fő célja a szűkebb-tágabb környezet megismerése volt. A tagok számára óriási élmény volt látni, miként készít csuprot; köcsögöt pozsonypüspöki műhelyében Török Agnes keramikus. A múlt év folyamán több neves ember volt vendége a 87 tagot számláló klubnak, s ezekkel a fiatalok elbeszélgetve sok-sok új ismerettel gazdagodhattak. A Csemadok Pozsonypüspöki Alapszervezete a kulturális szövetség legjobb alapszervezetei közé tartozik. Bízunk abban, hogy a jelenlegi nehezített körülmények között sem lankad majd a vezetőség, a tagok lelkesedése, a tenniakarás, a fennmaradás vágya. ■* Az alapiskolások kultúrműsora (A szerző felvételei) Kalita Gábor Egy mondatnyi nevelés ötéves forma kisfiút tuszkol fel a nagymamája ktssé túlbuzgó gondossággal a 43-as autóbuszra. A srácnak erre különben nem nagyon lett volna szüksége, hiszen csupa mozgékonyság, csupa ideg. Eleven szeme azt ts rögtön észreveszi, hogy a leghátulsó ülések egyike szabad, s még- össze sem szisszentek az ajtöszárnyak, ő máris lehuppant rá. A nagymama — bár lehet hogy csak én gondoltam annak, mert a szolid eleganciával öltözködő, középkorú városi hölgyekről sosem tudhatja az ember — állva marad; fogas tulajdonaként hagyja meg a kis legénynek az általa felfedezett s ügyesen birtokba vett helyet. A fél szemét mindenesetre óvón rajta hagyja, nehogy a srác kissé sáros csizmája veszélyeztesse valamelyik utas kabátját. A busz nagy hördüléssel nekilódul, és a fiúcska az ötévesek élmény-vágyával próbál valami érdekeset találni a feltehetőleg mindennapi utazások egyikének egyhangúságában. Hamar rájön, hogy elöl erre semmi remény; a sofőr izgalmas birodalmától, a hatalmas kormánykeréktől, a titokzatosan villogó színes lámpácskáktól, a nyugtalanul vibráló mutatóktól utasok tömkelegé s a csuklós autóbusz végtelen hosszúsága választja el. Gondol hát egyet, és jeltérdel az ülésen. Orrocskáját a hátsó üléshez tapasztja, és örömmel fedezi jel, hogy amögött mégiscsak állandóan változik az unalomig ismert utcák képe: ritmikusan bukkannak elő az úttestre festett fehér vonalak, s a távolodás bűvöletében valahogy életre kelnek még a máskor oly komor-szilárdnak látott betonházak, az utat átívelő felüljárók is. A legjobb szórakozást azonban mégsem ebben találta meg, hanem — mint a mat ötéves városi fiúk általában — a mögöttük zúgö-örvénylő-tülkölö forgalomban. Balról lemarad egy lomha teherautó, főbbről, irányjelzőjét hetykén villogtatva elhúz mellettük egy krémszínű Lada; veszélyesen közeledik az ötvenes busz is, mdr-már úgy néz ki, hogy az ts előzni fog, de szerencsére be kell kanyarodnia a megállóba... A srác egyre jobban élvezi ezt a nyüzsgést, olyannyira, hogy hamarosan hangeffektusokat is kitalál hozzá. (Fotó: —> ss) „Prr-prr-prrt* — berreg csüfondárosan egy lemaradó, alig cammogó betonszállító felé. „Uííttll-íííttí!" — veszt észre már messziről a kocstoszlopban villogva kígyózó mentőautót. „Ssssssssss!“ — füttyent elismerően egy, szinte az aszfalthoz lapuló sportkocsi után, amely egy másodperc alatt villant el a busz mellett. És így tovább: egy pillanatnyi szünet nélkül vljfog, tülköl, zakatol, aszerint, hogy éppen melyik mögöttük jövő jármű volánja mögé képzeli magát. Az utasok egy része nem vesz tudomást róla, mások elnézően mosolyognak, de rosszalló fejcsöväldßt senkitől nem látni; elvégre mégiscsak egy gyerekről van szó. A nagymama sem szól rá: hadd játsszon az a gyerek. Egészen addig, amíg barátunk egy új játékot ki nem talált magának. Csak akkor szólalt meg a nagymama; s éppen ezért emeltem gondolatban azonnal kalapot előtte. „Ratatatatata, trrrrrrrrr, bummmmtU" — a kisfiú egyszerre csak bőszen tüzelni kezdett az elmaradó autókra. Nyilván valamelyik háborús film ugrott be az emlékezetébe. Az utasok valószínűleg észre sem vették a hirtelen váltást, hiszen ifjú barátunk annyira azért mégsem állt a figyelem középpontjában. Nagymamájának azonban rögtön megkeményedett az arca. Odafordult az egyre vadabbul lövöldöző srác felé, megfogta a képzeletbeli géppisztolyt szorongató kezét, és nyugodtan, indulat nélkül csak ennyit mondott: — Hagyd abba ezt a butaságot. És a fiúcska azonnal abbahagyta. Nem ijedten, nem a felelősségrevonástól félve, nem bűntudatosan pislogva, hanem — egyszerűen csak abbahagyta. Azért, mert a nagymama azt mondta, hogy ez butaság, és ha a nagymama ezt mondja, akkor ez így is van. Egy pillanatnyi tanácstalanság ugyan megvillant a szemeben, de ez valóban csak egy szemvillanás volt, mert a következő másodpercben óriási, fekete kamion tűnt fel méltóságtel f esen dübörögve mögöttük. Együtt dübörgőtt-brummogott vele, amíg a következő megállónál le nem szálltak. VASS GYULA
