Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-03-25 / 12. szám

14 SZABAD FŰLDMOVES 1988. március 21 • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZÉT • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET Ф MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • Ébredő méhcsaládok A méhek nem alszanak téli álmot, mégis ébredésnek mondjuk, mikor az első kireptllésiikel tapasztaljuk. Ha a hőmérő hlganyszála árnyékban 12—14 Celslus-fokra emelkedik, a méhek ki­zúdulnak lakásaikból, és zsongva röp­ködnek zegzugos vonalakat rajzolva a kéklő horizonton. Örülnek a mé­hek, örül a méhész, mert a téli „szo­bafogság" véget ért... Egyre foko­zódik az örömtánc az üdítő tavaszi légben... Közben a méhecskék el­­potyogtatják bélsarukat, ami egész télen az elfogyasztott méz révén ősz­­szegyűlt bennük ... Nagyon ritkán fordul elő, hogy a kaptárba is ürít­­keznek. Legtöbbször ez a változó hosszú tél vagy a noszéma miatt tör­ténik. Nem sokáig tart az örömtánc.. Csak addig, míg a tisztulást végzik, és egy ktssé felfrissülnek. Utána mindjárt munkához látnak. Vizet visznek az egyre növekvő fiasitásnak, virágport, vagy ahhoz hasonlót keresnek nagy mohósággal. Ilyenkor mindig egy ré­gi szép emlék jut az eszembe. Gyermekkoromban, tél múltával, a József-vásárra mentünk édesapámmal Tornára, hogy valami pénzt szerez­zünk az^eladott jószágokért. A vásár nem nagyon sikerült, de azért egy kis költőpénzhez is hozzájutottunk. — Gyere fiami Veszek neked cu­korkát. Magamnak meg jó erős pap­rikát ... Így szólt hozzám édesapám, röviden és kézenfngott. Először nem a cukorkaárus felé vette az irányt, hanem a paprikás sátor felé mentünk .. . Hát csodák csodája, mint rajzáskor, úgy röpködtek a mé­hek a sátor körül, sűrűn, nagy tö­megben. Flngezlósz úr százcsaládos méhészetéből jött az utánpótlás. A ha­zatérőket megduplázva vagy talán megsokszorozva. A két eladó akkor menekült el a sátorból, mikor mi odaértünk. — Tes­senek egy kicsit várni, szólt hozzá­juk édesapám. Paprikát szeretnék vá­sárolni. Mindenféléből egy negyedkl­­lót. Volt ott mindenféle: édes, fél­édes, csípős, nagyon erős és ki tudja milyen még. Annak csak a méhek a megmondhatói, ök nem válogattak. Hordták, szedték, válogatás nélkül. Szeretnék venni, sürgette apám az eladókat, akik nagyon keserves arcot vágtak. — Legalább ne gúnyolódnaI Nem látja, hogy milyen veszedelemben va­gyunk! — Nem gúnyolódom. Komoly vevő vagyok, volt a válasz. Шпек volna magának annyi papri­ka? — Negyedkiló erős magamnak, a húslevesbe, a többi pedig a méheim­­nek. — Vagy úgy?l... A maguk méhet garázdálkodnakI Akkor fizesse meg az egészeit Azt is, amit eddig ellop­tak tőlünk a kedvenceit... Megmagyaráztuk nekik, hogy nem odavalöslak vagyunk. Ez sem segített nekik. Nem mertek a paprikához nyúlni. Féltették az életüket. A végén abban állapodtunk meg, hogy magunk mérjük ki a paprikát. Azután a sátrat is mi szedtük széf­fel, mert a tulajdonosok nagyon fél­tek. Halálosan megrémültek. Bizonyára nekik is emlék maradt ez a történet, de fájó. Nekem kedves. Örültem a méhecs­kék életrevalóságának. Hisz pár nap­pal előbb, olyan néma volt a méhes, mint az ötemetö. A virágpor a méhek kenyere. A Ha­tal nemzedéké. E nélkül elpusztulná­nak. Az öregebbek igénylik, ök mé­zen élnek. Á gyűjtök, a .jablók“ lé­tük fennmaradásáért, a méhek jövő­jéért tettek mindent. A paprika nem a legjobb méhke­­nyérl Tán a liszt? Erről egy másik emlék jut eszembe. Egy alkalommal a molnár förmedt rám. — Hát már nektek stncs lisztetek, hogy méhecskéitek a malomból lopják a lisztet?!... Alig tudok miattuk örölnl. Virágpor hiányában a méhek nem­csak a paprikái, lisztet gyűjtik, ha­nem fűrészport, gyaluforgács-törmelé­­ket és sok más egyebet. A szükség-méhkenyér legtöbbje nem használ a méheknek. Sok az olyan, ami árt. Amitől elpusztulnak a kisméhek. Ezeket nincs módomban felsorolni a terjedelem miatt. Azok­nak, akiket érdekel, ajánlom Örösi Nem kell lélni! Pál Zoltán „Méhek között" című könyvét. Bőven ír róla. Erről mégcsak annyit, hogy a mé­heknek hiába van a tavalyi virágpo­ruk a lépekben. Ösztönüktől hajtva igyekeznek újat gyűjteni a régihez. Ezért fontos, hogy a virágporpótlót a méhész válassza ki a méheinek és méhese közelében helyezze el, mind­járt a tisztuló kirepülés, a méhek ébredése alkalmával. Ha ez nem sokat használ Is, leg­alább nem árt nekik és leköti őket. Mikor a meleg tartósul és megjelenik a hóvirág, virágzik a mogyoró, úgyis odaszállnak. A virágporon kívül a nektárt is ke­resik a méhek. Ezzel magyarázható az Is, hogy odaszállnak a dohányzók­hoz a füst mtatt, azok nagy ijedel­mére. Bár' ilyenkor nem bántják Őket. Rászállnak a tráqyadombra ts és ott csáfukkal a nedvet sztvogat­­fák. Sokan úgy vélik, hogy a sótar­talom miatt. Ezért sós vizet adnak nekik kinti, vagy benti Hatókban. P.n is kiteszem a melegvizű Ható­kat a méhes közelébe. Kettőt is, az (Tatár Ilona felvétele) egytk sós vizet tartalmaz, a másik édeset. A méhek mindig a cukrosat látogatják, és elhagyják a trágyate­lepei. Sót csak annyit adok a vízhez, mint levesbe szokás tenni. A másik Hatóban — 1—3 arányú az oldat, vagyis egy kg cukrot három liter víz­ben keverek el. Ha lehet, mindig ott vagyok a mé­hek tavaszt köszöntő nagy ünnepén az ébredő méhcsaládok közelében. De volt idő, amikor ezt nem tehettem, mert kötelességem máshová szólított. Ilyenkor a méhek, életük árán is, még a hóra is rászálltak a vízért Mikor pedig elolvadt, irányt vettek a trágyatelepre, és azt nem hagyták ott, a később kihelyezett sósvtzű Ha­tókért sem. Azonban sem sok mézet, vagy pe­dig cukrot adni nem szabad nekik, mert kitörhet a rablás emiatt. Hasz­nos, ha minden méhész elhelyezi az Hatókat és etetőket az említett na­pon. Akkor nincs nagy tömörülés, il­letve dulakodás. CSURILLA JÓZSEF Ismét az atkáról 1981 tavaszán találtam meg méhé­szetemben az első atkát, bár akkor még úgyszólván semmit sem tudtunk a Varroa atka elleni védekezés gya­korlati alkalmazásáról. A helyzetről említést tettem az egytk méhésztár­samnak Is. Még aznap a délutáni órákban az ő méhészetét is átvizs­gáltuk. Ez abból állott, hogy néhány kereten fedett Hasítást villázással fel­nyitottunk. Az eredmény meglepő volt. A munkást hasításoknál egyeden­ként 1—2, a hereflasftásoknál pedig 3—4 atkát tallátunk az álcákon. Vé­dekezni kell sürgősen, de mivel? Itt a múltba visszamenőleg teszem fel a kérdést. Mulasztás, vagy kései fel­ismerés volt-e az oka azokban az években, hogy nálunk az atka elleni védőszer előállítása és forgalomba ho­zatala sokat késett. A szomszédos Magyarországon az atka fertőzést ké­sőbben észlelték, mint nálunk Kelet- Szlováklában, azonban a Varrascens­­csíkok korlátlan mennyiségben vol­tak kaphatók, darabonként 3 forin­tért. Nagyon sok cikk foglalkozott már azóta az atka irtásával, annak mó­dozataival, sok hasznos tanácsot kap­tunk és kapunk. Még olyan vélemé­nyek is elhangzottak egyes méhészek­től, hogy a saj'át készítményt! véde­(Kontár Gynla illusztrációs felvétele) kezőszer hatásosabbnak bizonyul, mint a méhésztársulattól késve — szeptember közepén — kapott Avar­tín-csik. Hogy mi ebben az igazság? Én ugyan nem vagyok meggyőződve arról, hogy a saját készftményű esik jó-e vagy rossz. Annyi azonban igaz, hogy a hazai csíkot igen csak meg­késve kapiuk kézhez. Mikor füstöljünk, reggel vagy es­te? Ebben a kérdésben a méhészek között különböző nézetek, vélemények alakultak ki. Sokan az esti füstölés mellett állanak ki, mondván, este a méhek már mind benn vannak a kap­tárban, a reggelek hűvösebbek, s es­te hordástalan időben a rablástól sem kell tartani. Este kell füstölni, nem reggeli Hát ez nem így van! Egyet­értek az esti füstöléssel a nyári hó­napokban, amikor az éjszakai lehű­léstől nem kell tartani. Leghatáso­sabb, legeredményesebb a szeptem­beri és októberi füstölés, ha az idő kedvező, de csak reggel! Hadd mondjak el egy esetet, ami velem pár éve megtörtént az esti füs­töléssel kapcsolatban. Október tlzen­­ktlencedike amolyan igazi vénasszo­nyok nyara, a nappali hőmérséklet 17 C-fok volt. Ezt a kellemes őszi napot szántam a zárófüstölésre, mivel október vége felé már nincs, vagy csak elvétve akad féltenyérnyi fiasí­­tás 1—2 kereten. Azon az estén az egész állományt nem tudtam kezel­ni, a 20-as számú kaptárhoz értem el, amikor hirtelen csípős, hideg északkeleti légáramlat lepte el a tá­jat. A lehűlés olyan gyorsan követke­zett be, hogy egy órával később, ami­kor eltávolítottam a röpn у И á sok r ňl а tömítőanyagot, a hőmérő hlganyszá­la 5 Celsius-fok alá süllyedt. Ekkorra már erősen sötétedett, csak a méhek hogy a szokottnál jóval több méh zúgásából ítélve állapítottam meg, hagyta el a kaptárakat. Reggel elké­pesztő kép fogadott. A kaptárak előtt a föld terítve volt dermedt, többsé­gükben fiatal méhekkel. Keserű önvád nyugtalanított. Hiába reméltem, hogy a dél óráiban kissé fölmelegszik az idő, s legalább egy részük visszare­pül a kaptárba. Sajnos, a lehűlés még inkább fokozódott, a kint rekedt mé­hek sorsa meg volt pecsételve. Drága tandíjat fizettem az esti füstölésért, így gyöngült le 20 méhcsaládom any­­nylra, hogy csak az akácra tudtak úgy ahogy felerősödni, de mézürt így Is csupán öt családra tudtam felten­ni A* atkával egyelőre együtt méhész­kedői csakis úgy lehet, ha kitartó­an és rendszeresen védekezünk elle­ne. Az sem lenne se ú), sem megle­pő ránk, méhészekre nézve, ha a kutatóintézetben egy ű| védőszer elő­állításán fáradoznának. Még itt szeretném megemlíteni azt a fennálló veszélyt, aminek méheink ki vannak téve, a vegyszereket. Hi­szem, hogy szándékosan nem pusztít­ja a méheket senki. Még akkor sem, ha vannak szomorú és egyben ta­nulságos kártételek is. Nem a szem­benállást, hanem az egymásra utalt­ságot, a másik fél megértését, ahogy manapság gyakran emlegetik, a to­leranciát, a türelmet szeretnénk mind szélesebb körben érvényesíteni. A méhészet a szlovákiai mezőgazdaság szerves része, csak Így fejlődhet to­vább együtt, nem pedig egymástól el­szakítva A múlt év nyarán ugyancsak mé­hészetemben fordult elő az alábbi eset. A kaptársor legvégén figyeltem fel két kaptár előtt tömeges méhhul­­lásra. Az okát nem kellett találgat­nom, mindjárt tudtam, hogy vegy­szeres mérgezésről van sző. De miért csupán két családból van elhullás? Erre a kérdésre az adott magyaráza­­ot, hogy a szélső kaptárak a legkö­zelebb esnek a lakásomtól mlndösz­­sze egy km-re lévő gazdaság repülő­teréhez. Sem aznap, sem a további napon nem észleltem a kaptárak előtt újabb elhullást. Hanem egy egészen más dolog tör­tént. Házunk táján költött verébcsa­lád hagyta el fészkét. A fiókék már ugyan magabiztosan röpdöstek a kert barackfáin, de az önálló élelemszer­zést még nem tanulták el. Ebben a szülőpárnak kellett szerepet vállal­ni, hordták is felváltva csőrükben a kaptának előtt elhullott méhhullákat. A fiókáknak más dolguk sem volt, mint átvenni és elfogyasztani a fel­kínált csemegét. A roadártragédta gyorsan játszódott le. Egy, három, hat, hét — mind a hét kedves ve­­rébfiőka élettelenül hevert a fák alatt, a totális méreg gyorsan vég­zett velük. Hány ezer hernyóval és rovarral lett volna kevesebb a múlt nyáron kertünk táján, ha életben ma­radnak ezek a kártevőket, rovarokat, hernyókat oly nagy szorgalommal pusztító madarak. Másnap a két szü­lőpárt is megtaláltam elpusztulva a kaptárak közelében. Szomorú, egyben elgondolkodtató epizód. Lóm, a lelkiismeretlen ember milyen kicsinnyé tud zsugorodni, pe­dig senki sem jogosította tel arra, hogy a természet élővilágát pnsztft­­se* PARAJOS GÄBOR RfKDETtÜ Az SZMSZ Dolná Strnhárs-i alap­szervezete értesíti a tisztelt mé­­hésztársakat, bogy a bekliidött viaszból megrendelésre 10,— ko­ronáért, sonkolyból pedig ktlón ként 12,— koronáért jó minőségű műlépet készít. A mül épet meg­rendelés szerinti méretre vágjuk, s ha partnereink úgy kívánják, e minőséget foszforral javítják A mfilépkészftést állategészségügyi szakemberek ellenőrzik. A viaszt, a sonkolyt e a megrendelést az alábbi címre küldjék: VýrobAa medztstienok 99108 Želovce okres Veľký Krtfl EGY ÉVZÁRÓ TAGGYŰLÉSRŐL A Szlovákiai Méhészek Szövetsé­gének (esenkéi Alapszervezet«, mely 27 község 212 méhészét egye­síti, a közelmúltban tartotta évzá­ró taggyűlését. Amint az Strukan méhésztársnak, az alapszervezet titkárának beszámolójából kitűnt, a taglétszám és a méhállomány évről évre csökkenő tendenciát mutat. A múlt évben 3 ezer 82 méhcsaládot teleltettek be, s ez a korábbi esztendő adatához viszo­nyítva 157-tel kevesebb. A tagság átlagéletkora is arány­lag magas, mert a fiatalok a kez­deti sikertelenségek után nem tar­tottak ki a méhészkedés mellett. Kevésnek tűnik az egy személy ál­tal gondozott méhcsaládok száma: 137 méhésznek van tizenöt vagy ennél kevesebb családja. Csak 22 méhésznek van több mint harminc méhcsaládja, s ez jelzi, hogy az alapszervezetböl mindössze néhá­nyon vándoraltatnak. A többi környékbeli alapszerve­zethez hasonlóan a jesenskéiek is a legnagyobb gondot a Varroa at­ka elleni harcra fordítják. A szer­vezet vezetősége tavaly ősszel min­den tag számára biztosította a ha­zai gyártmányú Avartint, ami két­szeri kezelésre volt elegendő. Az idén már kora tavasszal megkap­ták a méhészek az atkaölő szert, mivel az Avartint készítő üzem nem az állategészség ügyi szolgá­laton keresztül küldi, hanem köz­vetlenül az alapszervezetek címé­re. Az 1987-es év az átlagosak kö­zé tartozott. Több mint 340 hek­táron kellett kiszántant a repcét, lucernát, Illetve a napraforgót, s ez kedvezőtlenül hatott. Ennek el­lenére az alapszervezet méhésze! a galántat (Galanta) Medosnak 5 ezer kilogramm mézet, 22,9 kilo­gramm propoliszt, valamint jelen­tős mennyiségű méhpempőt adtak el. A propollszmennyiség 90 szá­zalékát első osztályban tudták ér­tékesíteni. Az alapszervezet titkára hossza­san ecsetelte a járásban előfordu­ló méhbetegségeket, s részletesen kitért az ellenük való eredményes védekezés, illetve megelőzés mód­szereire. A Rimaszombati (Rimav­ská Sobota) Járás északi részén, tehát viszonylag távolabb, több he­lyen észlelték a költésrothadás je­lelt. Sajnos, ez a betegség Szlo­vákia más területein Is jelentős károkat okoz a tnéhállományban. A terjedelmes beszámolót hosszú és érdekes vita követte. Több ta­pasztalt méhész mondta el vélemé­nyét az Avartinnal kapcsolatosan. Pravofák állatorvos figyelmeztette a tagságot, hogy az Avertln új cso­magolásban jelenik meg. A fólia alatt ugyanis nem száradnak ki a* Avartln-csíkok. Fontos tudni, hogy a felbontást kővetően legalább ttz percig kell szellőzni hagyni a ké­szítményt, mert csak Így szavatolt a tökélefes elégés. Többen beszél­tek a diófalevél, Illetve a paradi­­esomleyél atkaűzö hatásáról. A ta­pasztalatok szerint a levelek ugyan nem semmisítik meg az atkákat, de csökkentik elszaporodásuk mér­tékét. Sokan szóltak kritikusan a méz átvételével kapcsolatosan. A jedno­ta Fogyasztási szövetkezet egyes felvésárlőhelyeln a téli kannákat, amelyeknek súlya 37—38 kilo­gramm, csak 35 kilogramm tiszta súllyal veszik ét. Problémát okoz, hogy késön fizetik ki a mézért Já­ró összeget. Sok idősebb méhész több családot is gondozna, ha a cukor megvásárlása előtt kapná meg a mézért járó összeget. Mivel az Idősebbeknek általában nincs elegendő pénzük a cukor megvá­sárlására, kénytelenek csökkente­ni az állományt. A panaszok felülvizsgálását az újonnan választott vezetőség vál­lalta magára. Az Ígéret szerint mindent megtesznek a problémák mielőbbi orvoslása érdekében. Farkas Ottó \

Next

/
Oldalképek
Tartalom