Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-15 / 2. szám

1988. Január 15. .SZABAD FÖLDMŰVES, 3 HONECKER LEVELE KOHLHOZ Kedvező válasz reményében Mihail Gorbacsov ás Ronald Reagan sikeres washingtoni csúcstalélkoiója jó ok arra, hogy az NDK és az NSZK folytassa a párbeszédet a két német államnak a fegyverzetkorlátozási és leszerelési folyamathoz va!6 konkrét hozzájárulásáról — irta Erich Hone­­cker, az NSZEP KB főtitkára, ez NDK államtanácsának elnöke Helmut Kohl­hoz, az NSZK kancellárjához intézett 1987. december 16-i levelében, amely­nek szövegét január első hetében hoz­ták nyilvánosságra Berlinben. Erich Honecker ebben rámutat, hogy az amerikai fővárosban aláirt szerző, dés reményt ad és teljesen új feje­zetet nyit a leszerelés terén. Nagyon jó lenne, ha a két német állam kor­mányai most egyértelműen elítélnék a közepes hatótávolságú és harcásza­ti-hadműveleti rakéták pótlására irá­nyuló Igyekezetei. Az NDK célszerű­nek tartaná, ha ismét áttekintenék a harcászati nuk’gárís eszközök korlá­tozásának lehetőségeit, mégpedig az európai fegyveres erők és hagyomá­nyos fegyverzetek csökkentésével ösz­­szefüggésben. Az NDK remélt, hogy az NSZK kor­mánya ismét napirendre tűzi a kö­zép-európai vegyi fegyverektől men­tes övezetre vonatkozó javaslatokat, s azokra pozitív választ ad. Ezzel kapcsolatban újévi köszöntőjében em­lékeztetett szeptemberi NSZK-bell Iá. togatására, majd a leszerelési politi­ka folytatását szorgalmazva javasolta, hogy mind az NDK mind az NSZK te­rületéről távolítsák el az atomfegyve­reket, az 500 kilométernél kisebb ha­tótávolságú atomrakétákat, beleértve a harcászati atomfegyvereket is. A páncélosok, Illetve a harci repülőgé­pek esetében meglévő aszimmetriákat leszerelés révén számolják fel. Az NSZK kormánykoalíciójának pártjai, a CDU és a CSU üdvözölték azt a berlini javaslatot, hogy vonják be a leszerelési folyamatba a száraz­földi indítású harcászati rakétákat, a­­melyeknek hatótávolsága 0—500 kilo­méter. „A mi érdekünk is, hogy fi­gyelmet szenteljünk a leszerelés ezen területének“ jelentette kl Alfred Ereg­­ger, a két párt parlamenti csoportjá­nak elnöke. Kedvezően fogadták a Varsói Szer­ződésnek azt a javaslatát is, hogy a szocialista országok nem növelik harcászati atomeszközeik számát, ha a NATO Is hasonlóképpen jár el. Valószínűleg összefügg az említett javaslatokkal, valamint ezek kedvező fogadtatásával a szovjet—NSZK kap­csolatok új fejezete. Ennek része Franz Josef Strauss moszkvai látoga­tása, aki útjának eredményeiről be. számolva kijelentette, hogy a Szovjet­unió szándéka a leszerelés, és kész további leszerelési lépésekre mind a hagyományos, mind pedig a nukleáris fegyverzetek terén. Bonn szeretné vendégül látni ez SZKP KB főtitkárát, aki készségét fe­jezte ki a találkozó megtartását ille­tően. Mihail Gorbacsov bonni látoga­tása tovább javíthatná e kelet-nyuga­ti érzékeny „határvonalon“ az euró­pai országok száméra olyannyira fon­tos jószomszédi kapcsolatokat, mivel az új politikai látásmód és megköze­lítés, amellyel tárgyal, a békés együtt­működés és a bizalom távlatait nyit­ná meg ebben a történelmileg „neu­ralgikus“ térségben. Eduard Sevardnadze várhatóan ja­nuár 18-án utazik az NSZK-ba, s vár. hatóan lesz miről tárgyalnia. A Var­sói Szerződés javaslata, Erich Hone­­cker levele, a szélesedő szovjet— NSZK gazdasági kapcsolatok mellett bizonyára nem megy „üres kézzel“. Előreláthatólag a vegyi fegyverek betiltásában vár támogatást a Szov­jetunió az NSZK kormányától. Ugyan­is az ezek betiltására vonatkozó ok­mány kidolgozása jelenleg olyan szin­ten van, hogy feltételezhető: már az idén alá lehetne írni az erre vonatko­zó nemzetközi konvenciót. A vegyi fegyverek betiltásának jelentősége az­által is növekszik, hogy Nyugaton bi­zonyos militarista körök ezekhez az eszközökhöz kapcsolják az Európából eltávolításra kerülő rakéták ún. kom­penzálásával összefüggő terveiket. A vegyi fegyverek új nemzedékének, a bináris eszközöknek a gyártásával az USA kedvezőtlen hatást gyakorolt a leszerelési tárgyalásokra. Hol tudatosíthatnák jobban a vegyi fegyverek veszélyességét, mint az NSZK ban, ahol az USA tárolja eze­ket? Kinek az érdeke? Szomorú statisztikát tettek köz­zé január elején a hírügynöksé­gek. A Nicaraguára kényszerltett hadüzenet nélküli háború áldoza­tainak számát. 1987-ben több mint hétezer em­ber halt meg az ellenjorradalmá­­rok és a kormányerők összecsa­pásaiban, s ez több, mint az elő­ző években bármikor. Az Egyesült Államok támogatását élvező kont­rák közül 4813-an haltak meg, 502 elleniorradalmár fogságba esett, a sandinista erők 1732 embert ve­szítettek. Meghalt 452 állampol­gár is. A hetedik éve tartó há­ború összes halálos áldozatainak a száma meghaladja a 47 ezret. Az USA légiereje 178 esetben vég­zett kémrepülést Nicaragua felett, s az ellenj orradalmár ok támoga­tására és ellátására 756 járatot küldtek. A nicaraguat kormány szerint jelenleg öt-hatezer főre tehető az amerikai zsoldban álló fegyveres ellenforradalmárok száma. Ezeket az adatokat szemlélve az Egyesült Államokban Is egyre többen teszik fel a kérdést, kinek az érdeke a nicaraguat ellenfor­radalmárok támogatása, e háború folytatása? Az amerikai képviselőhöz de­cemberi ülésén a képviselők je­lentős része szavazott a kontrák támogatása ellen. A vitában igen I sok képviselő mutatott rá, hogy az ellenforradalmárok akár mini­mális méretű támogatása is sú­lyosan veszélyeztett a közép-ame­rikai béketerv megvalósítását, el­lentétes annak előírásaival, s az Egyesült Államok érdekeivel Is. Végül 209 szavazattal 208 el­lenében azért mégis megszavaztak 8,1 millió dollárt a 606 milliárdos költségvetésben. Ennek a fele az ún. Jiumanitárius segély', élelmi­szerek, gyógyszerek, ruházat, ám több mint négymillió dollárt ad­nak arra, hogy a kontráknak ko­rábban megszavazott segélyből még visszamaradt fegyverszállít­mányokat eljuttassák az ellenfor­radalmi erőkhöz — főként a Cl A közreműködésével. Ha kiszámít­juk, hogy a négymillió dollár ér­tékű fegyverből és a plusz négy­millió dollárt kitevő „humanitá­rius segélyből“ mennyi jut az öt­hatezer ellenforradalmárnak fejen­ként, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy ilyen mértékű ösztönzés mel­lett bármeddig hajlandók harcol­ni, gyilkolni, a saját életüket koc­káztatni. Az ember eltűnődik, vajon az amerikai képviselők amikor sza­vaztak, ismerték-e már ezeket a számadatokat? S gondoltak-e ar­ra, hogy az emberiesség fedőneve alatt a kontráknak juttatott segé­lyek hány újabb halálos áldoza­tot „eredményezhetnek'?-haraszti-IZRAEI, TERJESZKEDES! ELVEI — Még ezt a da­­abka arab fertile, et elfoglalom. Aki iltakozik, azö|es- Irát mögé teszem... . Cserepanov rajza A SZOCIALIZMUS ORSZÁGAIBÓL A Szovjetunióban éleibe lépett az új vállalati törvény A tavaly széles körű vita után elfo­gadott új vállalati törvény az idei ja­nuár elsejével lépett életbe. Legfonto­sabb sajátossága, hogy növeli a válla­latok önállóságát, és közvetlen ösz­­szefüggést teremt tevékenységük, va­lamint gazdasági és szociális fejlődé­sük között. A szovjet iparvállalatoknak több mint a felét érinti a változás. A me­zőgazdasági üzemegységek, a tudomá­nyos kutatóintézetek, valamint teljes egészében a kereskedelem, a szolgál­tatások és a kulturális intézményrend­szerek csatlakoznak az új rendszer­ben gazdálkodókhoz. Működésük alapelve: megtartva a központi ter­vezés elsőbbségét, törekszenek a nye­reséges gazdálkodásra. A vállalatok­nál képződött nyereségből tnunkabér- és ösztönalapot, beruházási, műszaki­fejlesztési alapot, valamint szociális (lakásépítési) alapot képeznek. A vállalati törvény gyakorlati meg­valósítása nem ígérkezik zökkenőmen­tesnek, mivel a törvény teljes körű érvényesítéséhez szükséges több lé­nyeges feltétel — Így a termelői­­nagykereskedelmi árak rendezése, ér. tékalapra állítása — csak a jövő év­től teremtődik meg. A reform új és a gazdaságirányítás régi elemei en­nélfogva szükségszerűen egy ideig párhuzamosan fognak egymás mellett létezni, hatni. A Novoje Vremja fé­kező, objektív akadálynak tekinti, hogy az új vállalati törvény lényegé­ben nem érinti a régi központosított irányító apparátust, 18,6 millió em­bert. A lap megemlíti, hogy érintetlenül hagyták ezidáig a minisztériumok jo­gait a tervutasításos, felülről bele­­szólásos rendszert Illetően, s ez aka­dályozhatja az önállóság érvényesülé­sét. Mindenesetre az eddig — kísér­leti alapon — önállóan dolgozó üzem tapasztalata segíti a most indulókat. Bulgáriában felgyorsul и átalakítás Január 28-án SÍ össze a Bolgár Kommunista Párt országos konferen­ciája, hogy megvonja az átalakítás eddigi mérlegét, és kijelölje a továb­bi feladatokat. A társadalmi és gaz­dasági élet átalakításának elkerülhe­tetlen szükségessége és konkrét prog­ramja csak az 1987. júliusi KB-ülé­­sen fogalmazódott meg határozotab­­ban, ám a folyamat az év vége felé, különösen a központi bizottság no­vemberi ülését követően, erőteljesen felgyorsult. Megerősödött a tájékoz­tatás nyíltsága, első lépéseit teszi a magánkezdeményezés, s január 1-je óta új, az átalakítás politikai céljai­nak jobban megfelelő szabályozás ér­vényesül a gazdaságban. A közigazgatás területén ,ls átépí­tik a területi-adminisztratfv formákat és módszereket. Mint már Ismeretes, megszüntették a megyerendszert. A korábbi huszonyolc megye helyett nyolc területet hoztak létre, kilence­dikként magát a fővárost, Szófiát ke­zelik. A most létrejött területek csak mint Igazgatási adminisztratív egységek te­kinthetők üj formációknak — ezt hangsúlyozzák az ismertetések —, va­lójában többségük olyan földrajzi egy­séget képez, amely ősidők őta léte­zik. A területeket alkotó körzetek lé­nyegében azonosak az 1977-ben lét­rehozott és „településrendszereknek“ nevezett formációkkal, s tulajdonkép­pen az 1955-ben megszüntetett járá­sokra emlékeztetnek, csak valamivel kisebbek. Egy-egy város vagy na­gyobb község vonzáskörzetébe tarto­zó falvak együtteséről van szó. A megszüntetett medvéknek nem min­den funkcióját vették át a területek. Területi bizottságai például csak a BKP-nak vannak, de a szakszerveze­teknek, az ifjúsági és egyéb tömeg­szervezeteknek nincsenek. A népi ta­nácsoknak természetesen lesznek te­rületi szervei. A megyék legtöbb funkcióját a körzetek kapták meg, a társadalmi szervezeteknek itt alakul­nak ki a központtal közvetlenül kap­csolatot tartó, választott szervei. Eb­ből kiviláglik a szándék, hogy a ko­rábbi megyék háromszorosát Is ki­tevő területek létrehozása nem cent­ralizálást, hanem decentralizálást je­lentsen, s együtt kell járnia a fize­tett apparátus számottevő csökken­tésével, mivel a körzetek Irányításá­ban a társadalmi jelleg dominál. A „településrendszerek“ kialakítá­sakor már 1977-ben az önigazgatás és az önellátás volt az őket világra se­gítő szándék lényege, ahogyan erről Todor Zsivkov is beszélt a BKP KB novemberi ülésén. Az önigazgatás lényegét úgy fogal­mazzák meg, hogy a nép nevében gyakorolt hatalomról a nép által gya­korolt hatalomra kell áttérni. Az ön­igazgatást Bulgáriában a szocialista demokrácia legfontosabb formájának tekintik. A néhány hete módosított és kiegészített választási törvény szerint mind az eljövendő parlamenti válasz­tásokon, mind az 1988. február 28- án sorra kerülő helyi választásokon korlátlan számban állíthatók jelöltek, és a párt. valamint a társadalmi szer­vezetek mellett most már a dolgozó kollektívák által is. Vietnam első reformesztendeje A vietnami kormán; őszinte, Bnkr1- tlkus beszámolóval összegezte az 1987- es év gazdasági helyzetét. A képvise­lők megvitatták és elfogadták a je­lentést, amely megállapította, hogy az első reformesztendőben elmaradt a termelési szerkezet és az Irányítás célul kitűzött átalakítása, tovább erő. södtek az elmúlt években kialakult negatív tendenciák. Emiatt, Illetve a mezőgazdaságot sűjtő természeti csa­pások következtében a nemzett jöve­delem, s az egy főre jutó élelmiszer­­termelés, valamint az életszínvonal tovább csökkent. A terv által előirányzott fejlődést, a beruházási és termelési szerkezet kívánt korszerűsítését nem sikerült megvalósítani. Emiatt felülvizsgálják az 1986—1990-re szóló ötéves terv, továbbá a stabilizációs program által előirányzottakat. Kénytelenek lemon­dani arról a célról, hogy 1990-re a legalapvetőbb cikkekből stabilizálód­jon a lakossági ellátás, s hogy a bér­ből és fizetésből élők Jövedelme is­mét elérje az 1985. évi szintet. Vietnam természetesen ennek elle­nére kitart a reform mellett, mert csak ez hozhat megoldást a túl so­káig fenntartott bürokratikus-eloszté­­sos rendszer okozta nehézségekre. A reformot átgondoltabban, következe­tesebb jogi-pénzügyi szabályozással folytatják. Az egy főre jutő élelmiszer-terme­lés fhántolatlan rizsben számolva) 304 kilogrammról az önellátási mini­mum alá, 280 kilogrammra esett; ami a termelés ütemének elmaradt nö­vekedésén kívül ezt előidézte, a la­kosság 1987-ben is több mint egymil­lió fővel nőtt. A fogyasztási cikkek termelésének gyors növekedését sem tudták bizto­sítani. A tervezett 13 százalék helyett 5 százalékos volt a növekedés. Mind­ezek, valamint az évi több mint ezer százalékos Infláció hatására a lakos­sági ellátás elmaradt az alapvető igé­nyektől. A pénzhiány és az alacsony kerese­tek miatt romlott az oktatási és e­­gészségügyi Intézmények állapota, s tovább nőtt a munkát keresők szá­ma. Az export 10,3 százalékkal nőtt, míg a terv 17 százalék volt. E har­madik központi cél teljesítésének el­maradását azzal magyarázzák, hogy nem sikerült megszüntetni a bürokra­tizmus és az önállóság közötti átme­netet. Tulajdonképpen a bürokratikus irá­nyítás rendszerének az átalakításától, a protekcionizmus megszüntetésétől remélik a döntő fordulat elérését, a­­mely végül elvezet a hatékonyabb ter­meléshez, a kiegyensúlyozottabb gaz­dálkodáshoz és a lakosság Igényeit jobban kielégítő szociálpolitika meg­valósításához. Vo Cht Cong, vietnami államfő új­évi üdvözletében megállapította: „Le­gyen 1988 a társadalmi gazdasági sta­bilizáció esztendeje, amikor megkez­dődik a pártkongresszuson elhatáro­zott átfogó megújulás végrehajtása“. Mongólia gazdasági útkeresése A közelmúltban a mongol Nagy Népi Hurál (parlament) Elnöksége megszüntetett több minisztériumot és állami bizottságot, s rendeletileg át­alakította a népgazdaság egyes terü­leteinek irányítását. E szervezeti vál­tozások lényeges megnyilvánulási for­mái annak a Mongóliában is megin­dult folyamatnak, amely új eszközök, kel szolgálja a gazdaság fellendítését. Ha Ulánbátorban arról esik szó, hogy más .fejlődési pályára kell ve­zényelni a gazdaságot, változtatni szükséges az Irányítás módszerein, akkor az ezzel összefüggő teendők aligha mérhetők az európai KGST- orszégok elótt álló feladatokhoz. Eb­ben az ázsiai szocialista országban a történelmi elmaradottságból és a későbbi fejlődés sajátosságaiból ere­dő kiegyensúlyozatlanságok miatt a megvalósítandó célok más dimenziót öltenek. A szocializmus anyagi és műszaki bázisának kiépítése változatlanul el­sőrangú feladat, a Mongol Népi For­radalmi Párt XIX. kongresszusa alá­húzta a népgazdasági hatékonyság emelésének, az intenzív fejlődés irá­nyába történő elmozdulásnak a szükségességét. Más szóval: a gazda­sági növekedés mennyiségi és minő­ségi tényezői ötvözésének új változa­tát kell kialakítani, s ezzel együtt elengedhetetlenek a szerkezeti mó­dosítások. A mostani ötéves tervben például a beruházásoknak már a har­madát fordítják a termelóeszközök korszerűsítésére. A gazdasági horizonton felsejlenek a feldolgozóipar lényegesen meggyor­sított fejlesztésének körvonalat. A nekilendülést segítő rajtkövet ma kell szilárd talajba ágyazni. Ennek elő­­feltétele adva van: az alapvető szűk. ségleteket kielégítő iparágak megte­remtésének folyamata lezártnak te­kinthető. Az ipar adja a nemzeti jö­vedelem több mint harmadát. De ága­zati és területi szerkezete nem felel meg a jövő követelményeinek. A kül­földről behozott technikán alapul és az ország központi körzeteire irányul. Olyan ágazat egyelőre nem jött létre, amely a tudományos-műszaki haladás kibontakozásában kulcsszerepet játsz­hatna. Gondot okoz az alacsony hatékony, ság és a gazdaság egészének ebből fakadó csekély növekedést üteme. Az utóbbi negyedszázadban a KGST-tag­­országok körében Mongóliában növe­kedett legkevésbé az egy főre jutó nemzeti jövedelem. Részben persze a­­miatt, hogy a népesség növekedése viszonylag gyors, a világ első har­minc országa között található Mon­gólia (tavaly 2,6 százalékkal nőtt a lakosság száma). Ez további Igénye­ket vet fel: pótlólagos munkahelyek­re van szükség, növekszik a szociális infrastruktúra beruházásigénye, a la­kosság kielégítő ellátásának igénye. A fontos szerepet játszó mezőgaz­daság pillére az állattenyésztés, az össztermelés hetven százalékát adja. (Az egy főre jutő húsfogyasztás évi 88 kilogramm, a termelés 120 kilo­gramm.) Az ágazat növekedési ütemé­nek is lépést kell majd tartania a la­kosság növekedési ütemével. Termé­szetesen figyelembe kell venni, hogy az ország gyéren lakott Vidékein ma is nomád, legeltető állattartás folyik. Ezekben a körzetekben egyelőre a települések villamosítása, a belterjes módszerek meghonosítása, az áliatl termékeket feldolgozó kisüzemek lét­rehozása a feladat. Am a mezőgazda, ság egészét tekintve, az agrárterme­lés tervezőit távlati jelentőségű meg­fontolás elé állítják a hozamok prob­lémái, az irányítás és az ösztönzés kérdései. Az érdekeltség növelésével legalább negyven százalékkal nagyobb lehet majd a hústermelés a mostaninál, s legalább egymillióval gyarapítható az ország állatállománya. Ezt a nagyüze­mekben az önálló brigádokkal, illet­ve a családokkal kötött szerződések rendszerének létrehozásával akarják megvalósítani. Az irányítási rendszerek átalakítá­sa, az érdekeltség növelése nem csu­pán a mezőgazdaságra szorítkozik. A népgazdaság egészére érvényes, hogy fokozatosan bővítik a termelőkollek­tívák önállóságát. A nyereség egy meghatározott részét máris szabadon felhasználhatják. A gyorsabb előrelé­péshez tehát igyekeznek felszínre hoz­ni az eddig kevésbé fontosnak ítélt hajtóerőket.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom