Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-03-25 / 12. szám

1988. március 25. SZABAD FÖLDMŰVES 3 Amerikai panamák Panamában Ä csatorna-botrány 6ta panamának nevezünk minden nagyszabású csalást, minden olyan visszaélést, amely köz­életi személyiségek megvesztegetésé­vel kapcsolatos. Tulajdonképpen Pa­nama helyzetét azöta is a csatorna határozza meg. A Panama-csatorna, amely a Csendes-óceánt az Atlanti­­éceánnal Összekötő, 82 km hosszú — a világ egyik legfontosabb — mes­terséges vízi útvonala. 1903-ban az USA panamai ügynökei közreműködésével — a csatornaépí­tés végett — elérte Panama elszaka­dását Kolumbiától és egyezményt kö­tött a függetlenné vált országgal, amely szerint Panama területének egy részét 30 évre átengedte a csatorna felépítésére, az USA pedig 10 millió dollár egyszeri kifizetése és évi 250 ezer dollár bér fejében örökös jogot kapott a csatorna használatára, vala­mint az ún. csatornaövezet (5—5 an­gol mérföldnyi part menti sáv) bir­toklására. Ez a csatornaövezet kez­dettől fogva az USA egyik fontos kül­földi katonai báziséul is szolgált. A csatorna 1914-ben nyílt meg, ketté­szelve az amerikai kontinenst, s egy­re nagyobb forgalmat lebonyolítva. A Panamát kisemmtző egyezmény hatálytalanításáért nemzeti mozgalom bontakozott ki, amelynek hatására először 1930-ban új egyezményt kö­töttek, az ország évjáradékát 430 ezer dollárra emelték, s ekkor az USA formálisan lemondott Panama „függetlenségének garantálásáról*. A második világháború idején számos katonai támaszpontot állított fel Pa­nama területén. 1952-ben újabb tár­gyalások következtek a bérleti díj emeléséről, valamint az amerikai öve­zetben lakó panamai állampolgárok­kal szembeni diszkrimináció felszá­molásáról. 1955-ben 1 millió 990 ezer dolláros bérleti díjban állapodtak meg. Ez az összeg még mindig elenyésző része volt a csatorna bevételének. És az USA továbbra is fenntartotta a Jogot, hogy a területet katonai célokra is felhasználhassa. A panamaiak küzdel­me a szerződés felülvizsgálatáért, főként a Szuezi-csatorna államosítása óta, évről évre erősödött, de csak annyit tudtak elérni, hogy 1963-ban a csatornaövezetben az amerikai zász­ló mellé kitűzték a panamai zászlót is. A tárgyalások, az egyezkedések tovább folytak, fordultak az ENSZ- hez, közös bizottságot hoztak létre a csatornaövezet irányítására végül 1977-ben létrejött az új megegyezés, amelyet Washingtonban írtak alá. Eb­ben az USA kénytelen volt elismerni a panamai kormány szuverenitását a csatornaövezet felett. Az egyezmény kimondta, hogy az USA 2000-ig áten­gedi a csatorna és övezete feletti ellenőrzést Panamának, a csatorna­övezetben lévő 14 támaszpontból 5 marad, de a vízi út védelmét kétez­ren túl Is, meghatározatlan Ideig, el­látja. Aláírtak még egy külön egyez­ményt is a csatorna semlegességé­nek biztosításáról. Most ez az 1977-es szerződés lát­szik az egyre jobban éleződő pana­mai-amerikai viszály kulcskérdésé­nek. Washington ugyanis már az elá­­írás pillanatában megbánta könnyel­mű engedékenységét, de abban bízott, hogy Torrljos távozásával — esetleg eltávolításával — . a csatorna még megmenthető. És Torrijos tábornok­elnök 1981-ben „el is tűnt“, rejtélyes repülöszerencsétlsnség áldozata lett. Am a nem sokkal utána — 1983-ban — főparancsnokká kinevezett Norie­ga is a csatorna függetlenné válását tartotta választóvíznek. Ennek érdekében szemet hunyt afö­lött Is, hogy az Egyesült Államok itt képezte ki a nicaraguai ellenforra­dalmárokat. Azonban Washingtonnak mégis kényelmetlenné kezdett válni Noriega, és olyan másfél éve tervbe vették eltávolítását. Del Valle elnök igyekezett is eleget tenni az ameri­kai óhajnak, azonban Noriega ügye­sebb volt, elmozdította helyéről Del Valle elnököt. Azóta egyre duzzad a Panama— USA viszály. Washington a gazdasági nyomás eszközeivel akarja kierősza­kolni Noriega eltávolítását. Könnyen megteheti, hiszen a „csatornaállam“ minden idegszálával az amerikai gaz­dasághoz, és főleg annak pénzügyi köreihez kötődik. Olyannyira, hogy Panama fizetési eszköze is az ame­rikai dollár. Felfüggesztették például a segélyek folyósítását, leállították a csatornahasználati díj kifizetését és azzal az indokkal, hogy Washington nem ismeri e! az új panamai veze­tést, az amerikai bankok nem fizetik ki a panamai követeléseket. Ez a helyzet szinte napok alatt a tartalé­kok fölemésztéséhez vezetett, s el kellett rendelniük a bankok zárva tartását. Panama napokon belül fize­tésképtelenné vált, s a mind bizony­talanabb belpolitikai helyzetben a nemzetközi tőke megkezdte menekü­lését az országból. Most tehát az amerikai bankokban befagyasztva vár 00 millió dollárnyi panamai betét, visszavonták a kereskedelmi kedvez­ményeket, a csatornahasználati díjat egy amerikai bankban helyezték le­tétbe Reagan elnök utasítására: „míg nem történik az amerikai érdekek­nek megfelelő változás". A gazdasági szankciókkal egy idő­ben az amerikai hadsereg alakulatai a panamai kormány által nem enge­délyezett hadgyakorlotokat kezdtek az ország területén és felségvizein. A kétmillió lakosú Panama, e csa­torna miatt, első számú stratégiai fontossággal bír az Egyesült A'lamok számára. Az ötvenezer amerikai ka­tona mellé további alakulatokat vezé­nyeltek a csatornaövezetbe, s ezek is részt vesznek a jelenleg ott folyó hadgyakorlatokon. Az amerikai kül­ügyi szóvivő szerint a katonai erősí­tés azt a célt szolgálja, hogy e Ho­ward légitámaszponton dolgozó mint­egy 50 ezer amerikai állampolgár biztonságát szolgálja. Hírügynökségi jelentések, ezt az állítást kétségbe vonják, mivel az újonnan érkezett egységek tagjai között terroristaelle­nes harcra kiképzett katonák is van­nak, s közismert, hogy ezek a spe­ciális alakulatok villámgyors táma­dásokra .kényelmetlen személyek „el­távolítására" Is képesek. Panamában eközben tovább élező­dik a belső válság, mivel a kormány­nak nem áll rendelkezésére elegendő pénz az állami hivatalok és vállalatok alkalmazottai bérének kifizetésére, a kereskedők nem hajlandók élelmi­szert adni a lakosságnak a komiány által kibocsátott utalványokra. A pénz, a befagyasztott tőke, a „hitel” — az amerikai bankokban van. Az ál­lami alkalmazottak tüntetnek, a la­kosság — élelmiszer htján — békét­­lenkedik. Washington pedig — az al­kalomra vár. Hogy ml lesz a továb­biakban — kiszámíthatatlan. Az USA követelné vissza a régi vezetést, No­riega és hívei pedig a közoktatási mi­niszterből előléptetett Manuel Solis Palma mellett állnak. Azonban hogy pénz nélkül meddig állhatnak, s hogy a szó szerint kiéheztetett la­kosság részéről mire számíthatnak, nemcsak tőlük függ. Hanem ismét és megint az USA újabb panamáitól. H. mészáros Erzsébet AZ AMERIKAI HADGYAKORLATOK CÉLJA PANAMÄBAN Oj javaslatok Barátság, megértés és bizalom Nagy jelentőségé az a hivatalos baráti látogatás, amelyet Mi­hail Gorbacsov, az SZKP KB fő­titkára az elmúlt héten tett jugoszlá­­viában. Elsősorban azért, mert a fa­sizmus elleni harcban kialakult szov­jet—jugoszláv harci testvériség, ba­rátság és segítségnyújtás hagyomá­nyait helyezi űj együttműködési ala­pokra. Nem atolsósorban pedig azért, mert itt, a jugoszláv parlamentben hangzottak el Mihail Gorbacsovnak azok в mediterrán térséget illető ja­vaslatai, amelyek a leszerelést kiter­jeszthetik egy újabb területre. Ehhez kapcsolódik az a szovjet készség is, amely a balkáni államok közelmúlt­ban lezajlott megbeszéléseinek ered­ményeihez csatlakozik, amikor kész együttműködni mind a környezetve­delem területén, mind a katonai te­vékenység térségben! korlátozása fel­tételeinek megteremtésében. A látogatásról kiadott terjedelmes, minden lényeges kérdésre kitérő nyi­latkozat megerősíti a kölcsönös kap­csolatok alapelveit és céljait, ame­lyeket a bizalom további elmélyítésé­ben, az egyenjogú és kölcsönösen előnyös együttműködés fokozásában, a gazdasági és kulturális tapasztala­tok cseréjében jelöl meg. Kitűzi to­vábbá a stabil és mindkét fél számá­ra előnyös gazdasági együttműködés fejlesztésének teltételeit, az árucse­re szerkezetének tökéletesítését, vala­mint az együttműködés anyagi bázi­sának fejlesztését. Ezeket a célokat szolgálja a 2000-ig terjedő hosszú tá­vú gazdasági együttműködési prog­ram és a két ország szervezeteinek részvétele a KGST-országok tudnmá­­nyos-mfiszaki haladása komplex prog­ramjában foglalt javaslatok megvaló­sításában. Leszögezi, hogy a két pártnak és a két szocialista országnak a saját fejlődési ntak kitűzése során érvé­nyesülő önállósága és függetlensége következetes tiszteletben tartása elő­segítette azoknak az okoknak a fel­számolását. amelyek 1948-ban a JKSZ és a bolsevik párt közötti konfliktus­hoz vezettek. Ez nemcsak az SZKP és a ]KSZ közötti kapcsolatok, hanem a szocializmns mint világfolyamat fejlő­dése és megszilárdítása szempontjá­ból is nagy jelentőségű. A Szovjetunió és Jugoszlávia a nyilatkozatban megerősíti, hogy hú a békepolitikához. a nemzetek és országok függetlensége, valamennyi ország egyenjogúsága, egyenlő biz­tonsága politikájához. Hangsúlyozza, hogy nagy jelentőségű az összes ál­lam aktív békés együttélése, az eny­hülés, az államok közötti vitás kér­dések kizárólag békés úton történő rendezése, az egyenjogú együttműkö­dés, a bizalom és a párbeszéd légkö­rének megszilárdítása, valamennyi ország, főleg a fejlődő államok fe(­­lődéséhez jobb teltételek megterem­tése. A helsinki folyamat továbbfejlesz­téséhez járul hozzá a Szovjetunió, amikor megerősíti, hogy kész az Egyesült Államokkal egyidőben ki­vonni hadiflottáját a Földközi-tenger­ről. s javasolja, hogy ne halogassák ezt. Első lépésként idén július 1-jé­vel fagyasszák be azoknak a baják­nak és haditengerészeti egységeknek a számát, amelyekkel a két ország a térségben rendelkezik, s azntán ha­tározzák meg maximális számokat Még mielőtt a sockholml megálla­podások szellemében lefektetnék a közös bizalomerősítő Intézkedéseket, a Szovjetunió és az Egyesült Államok tájékoztathatná egymást és valameny­­nyi földközi-tengeri országot hadiha­jóinak átcsoportosításáról és a tér­ségbeli hadgyakorlatokról, s ezekre megfigyelőket hívhatna meg. Örömmel fogadjuk ezeket az új ja­vaslatokat, hiszen a Földközi-tenger térsége "három földrész — Európa, Ázsia és Afrika — érintkezési öveze­te, amelyben különböző tömörülések­hez tartozó államok vannak. Ezért ex a nemzetközi helyzet alakulását te­kintve rendkívül érzékeny térség. En­nek tudatában a Szovjetunió az eny­hülésre, a biztonság megszilárdításá­ra törekszik itt is, mint a nemzet­közi helyzet javítására tett többi kez­deményezésében. S hogy éppen a jugoszláviai láto­gatás során hangzottak el e javasla­tok, a történelmi harcokban született barátság és együttműködés folytatá­sát, új szintre helyezését Is jelképe­zi. ŰRHAIOSOKKAL SOKSZEMKÖZT I. Nem tudni mikor, de egészen biz­tosan eljön az idő, amikor egy föld­körüli űrutazás vagy egy holdbéli ki­ruccanás nagyjából annyira hozzáfér­hetővé válik majd, mint mondjuk ma egy exkluzívabb háromhetes üdülés valamelyik távoli országban. Ugyan­úgy biztos az is, hogy — amennyi­ben akkor még létezni fognak állam­határok és államok — mindez előbb­­utóbb a szántunkra, csehszlovák ál­lampolgárok számára is lehetővé vá­lik. Hogy mikor — nem tudjuk. Hogy milyen formában, és hogy kik lesznek majd az első „űrsétahajőzás“ sze­rencsés résztvevői — azt még ke­vésbé. Tudunk viszont egyet, ami, bármikor és bárhogyan kerül sor e folytatására, egyszer s mindenkorra megmásíthatatlan történelmi tény marad: csehszlovák állampolgár elő­ször 1978-ban jutott ki a világűrbe, Vladimir Remek, a Csehszlovák Nép­hadsereg századosa személyében. Tár­sa a Szojuz 28 űrhajón a tapasztalt űrpilóta, Alekszej Gubarev volt, aki ekkor már másodszor járt a világűr­ben; a kéttagú legénység meglátogat­ta a Szaljut 6 űrállomáson dolgozó Grigorij Grecskót és Jurij Roma­­nyenkót, majd néhány napos közös munka után sikeresen visszatért a Földre. Csehszlovákia számára a vi­lágűr meghódításának kezdete mind­örökre ег az időpont és ez az ese­mény marad. Azóta eltelt tíz esztendő, amelynek során sok minden történt az űrkuta­tásban: látványos sikerek váltakoz­tak megrázó tragédiákkal. Számunk­ra azonban érthetően a mai napig az a bizonyos 1978. márciusi űrrepülés jelent a legtöbbet, így aztán nagy visszhangot keltett a hír: V. Remek és A. Gubaver, közös űrrepülésük 10. évfordulója alkalmából Bratislavában találkoznak az érdeklődőkkel — el­sősorban természetesen a sejtő képvi­selőivel —, és szívesen válaszolnak azok kérdéseire. A két űrhajósnak — Vladimír Re­mek ezredesnek és Alekszej Guba­­rév vezérőrnagynak — valószínűleg könnyebb volt annak idején leküzde­ni e Föld vonzóerejét, mint most utat törni a tömegben az asztalhoz. Alig foglaltak helyet, máris úgy záporoz­tak feléjük a kérdések, minden ol­dalról, mint — hogy stílusosak le­gyünk — a sci-fi regényekben a me­teorok a bajbajutott űrhajóra. Dere­kasan állták viszont a sarat, és szak­szerű, tárgyilagos, higgadt válaszaik­kal minden kérdezőt kielégítettek, még ha azok nemegyszer „meré­szebb* és szárnyalóbb kijelentéseket szerettek is volna hallani a kozmoszt megjárt vendégektől. Először persze az életükre és a kezdet éveire voltunk kíváncsiak — egyrészt, hogy tíz év után kissé fel­frissítsük az emlékezetüket, másrészt pedig, hogy mi történt velük ezöta. Alekszej Gubarev például elmondotta, hogy bármenyire is hihetetlen, de ő már gyerekkorától űrhajós akart len­ni. Persze mindez kezdetben még csak afféle kamaszkori álmodozás volt amikor viszont a szovjet had­sereg tisztje lett és a repülősökhöz került, az álom egyre kézzelfogha­tóbb közelségbe került. Aztán meg­valósult az ember első űrutazása, és ettől kezdve csak néhány évnek kel­lett eltelnie ahhoz, hogy Gubarev tagja legyen a szovjet űrhajósok Ga­­garinékat követő „második nemzedé­kének“. Vladimír Remek esetében ez az út sokkal egyenesebb és célirányo­sabb volt, hiszen jól tudjuk, hogy űr­utazása egy hosszú távú űrkutatási program — az Interkozmosz — első lépcsőfoka volt. Ez azonban mit sem változtat azon a tényen, hogy mind­kettőjük űrutazását minden részlet­re kiterjedő, szellemileg és fizikai­lag egyaránt rendkívül igényes felké­szülés előzte meg, amely Remek ese­tében hat, Gubarevéban pedig nem kevesebb mint tizenkét évig tartott I A Nagy Napot követően aztán mind­ketten ott folytatták — igaz, immár ünnepelt, világhírű emberekként —, ahol előtte abbahagyták: országuk néphadseregének szolgálatában. A legtöbb kérdés természetesen az űrhajózás gyakorlati problémáival, je­lenével és a legközelebbi lehetősé­geivel foglalkozott. Elhangzott pél­dául, hogy megvalósítható-e belátha­tó Időn belül az első bolygóközi űrre­pülés? Minthogy a megkérdezettek illetékességéhez nem férhet kétség, tudomásul kellett vennünk a tapasz­talatokon és a lehetőségek ismeretén alapuló józan választ: még legalább egy évtizeden belül aligha. A legkö­zelebbi bolygó — a Mars — még az úgynevezett földközi pozícióban is 57 millió kilométerre van a Földünktől, és az utazása az űrhajózási technika jelenlegi állása mellett éveket venne igénybe. Ennyi idő alatt a korlátozott tömeg és térfogat miatt megoldhatat­lan lenne az űrhajósok élelmezésének és egyéb személyi szükségleteinek biztosítása, az oda- és visszaúthoz szükséges üzemanyagmennyiségről már nem is beszélve. Fantáziánk — és főleg űrhajóink — legtábolabbi célpontja tehát még'hosszú ideig leg­feljebb a Hold marad ... Derűlátób­ban nyilatkoztak viszont az űrhajó­sok a Föld közvetlen környezetében végezhető olyan tudományos és ipari tevékenység lehetőségeiről, amelyek már a legközelebbi jövőben megva­lósíthatók. Örtásí kohászati kombiná­tokat lehetne például létesíteni a Föld körül, amelyek működésükkel nem szennyeznék a légkört, az ener­giát jószerivel „ingyen“ kapnék a Naptól, és a súlytalanság állapota is számtalan előnyt jelentene az ott fo­lyó munkában.‘Mindehhez azonban az eddigiektől minőségileg különböző űrhajókra lesz szükség; olyanokra, amelyek felé a mai ún. űrrepülőgé­pek jelentik az elsó lépést. Az ame­rikaiak, mint tudjuk, ezen a téren már számottevő eredményeket értek el, bár programjukat a Challenger katasztrófája évekkel visszavetette. Alekszej Gubarev ezzel kapcsolatban elmondotta, hogy a Szovjetunióban is teljes ütemben folyik az űrhajók új nemzedékének kifejlesztése, amelyek lehetővé teszik majd a világűr gaz­dasági célokra történő mielőbbi hasz­nosítását. Tervez-e Csehszlovákia a közeljö­vőben újabb utast küldeni a világűr­be, illetve milyen formában kapcso­lódunk be jelenleg az űrkutatásba? A kérdés természetesen Vladimír Re­mek cfmére szólt, aki részletes és pontos választ adott. Elmondta, hogy egyelőre nem várható csehszlovák ál­lampolgár űrutazása, mivel ennek, az űrkutatási program célkitűzéseit fi­gyelembe véve jelenleg csupán presz­tízs-jelentősége volna, ami nem lehet cél. Ennek ellenére Csehszlovákia to­vábbra is aktívan bekapcsolódik az Interkozmosz tudományos programjá­ba. Az embert szállító szovjet űrha­jók tőlünk kapják az oxigént előállí­tó berendezéseket, és a különféle de­tektorok — elsősorban a sugárzás­­mérők — többsége is csehszlovák gyártmány a Szójuk T űrhajók fedél­zetén. Már ebből is kitűnik, hogy az űrprogramban való részvételünk első­sorban olyan berendezések szállítását jelenti, amelyek az űrhajósok egész­ségét. sőt életét hivatottak védeni; ezt szolgálják az olyan műszerek is mint a szívritmus-ellenőrző vagy az agyműködés emlékezeti szférájának funkcióját grafikonon rögzítő ún. me­­motachográf, amelyek szintén « csehszlovák ipar termékei. Az űrku­tatás „hőskora" után — jegyezte meg V. Remek — elérkezett a kevésbé látványos, de a tudomány szempont­jából annál fontosabb, következetes kutatómunka időszaka; szaval egyút­tal azt is bizonyítják, hogy hazánk ebből is aktívan kiveszi részét. VASS GYULA — Így még {óbban megvetjük itt • lábunkat..« J. Cserepanov rajza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom