Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-03-04 / 9. szám
Ices Magas as aminosav-tarlalma és kedvező a telítetlen zsírsavak összetétele. Az ésszerű táplálkozás követelményei szerint célszerű lenne, ha a bárányhús 2—3 százalékban részesedne a húsfogyasztásban. Jelenleg az egy főre Jutó bárányhústermelés mindössze 0,47 kiló. Világviszonylatban az átlagtermelés viszont eléri az 1,5 kilót. Hazánkban a nagyobb bárányhúsfogyasztás elsősorban az előítéletek áthidalásával, másodsorban pedig kiváló minőségű bárányhús termelése révén érhető el. Az 1985-ös évben azonban az egy főre Jutó bárányhúsfogyasztás alig érte el országos átlagban a 0,7 kilót. A hizlalásra a Jérkék és a bárányok egyaránt alkalmasak. 'A legcélszerűbb a csoportos hizlalás úgy, hogy egy csoporton belül lehetőleg egyforma korú és élőtömegű bárányok legyenek. A pecsenyebárányok kiválasztásánál legfontosabb mutató az állatok egészségi állapota. Ettől függ ugyanis közvetlenül a hizlalás eredménye. Ezért hizlalásra csak egészséges, féregtelenftett és kezelt körmű bárányok kerülhetnek. Bárányhizlalásra a meglévő Juhakolokat vagy egyéb megüresedett istállókat is fel lehet használni. A mélyalmos vagy a rostos padlózató istállók egyaránt alkalmasak. Az intenzív bárányhizlalásnál egy csoportban 50—80 darab bárány lehet. Fontos követelmény, hogy az istálló hőmérséklete ne csökkenjen 10 C-fok, a levegő páratartalma pedig 7 Sszázalék alá. A Jászolnak és a vályúnak olyan hosszúnak kell lennie, hogy egy bárányra 25 centiméter Jusson. A bárányok telepítése előtt az istállót ki kell tisztítani, fertőtleníteni és friss alommal kell ellátni. Fontos, hogy a hizlalás folyamán az alom mindig száraz legyen. Az itatáshoz kifogástalan ivóvizet kell biztosítani. A nevelés kezdeti szakaszában az elválasztásig a bárányok anyatejet kapnak. Egyhetes kortól a bárányokat szoktatni kell a szénára és az erőtakarmányokra. Az egyhónapos bárányok már a szenázsra és a szüázsra Is szoktathatók. A bárányhizlalásnak — 15 kiló élőtömegig — többféle módszerét ismerjük. INTENZÍV BARANYHIZLALAS Az intenzív hizlalás juhakolokban történik és a keveréktakarmányokon alapul. A hizlalás kezdeti szakaszában a bárányokat ČOJ II, majd VJ keveréktakarmánnyal etetjük. A takarmányadagot szénával, esetleg szárított cukorrépaszelettel egészítjük ki. A takarmányozás lehet tetszés szerinti (od libitum), vagy adagolt Azon gazdaságokban, ahol takanmánypogácsázó gépsorral és automatikus takarmányadagolókkal rendelkeznek, a bárányhizlalás komplex granulált takarmányokkal is megoldható. Két-öt százaléknyi melasz hozzákeverésével növelhető a granulált takarmány ízletessége és tartóssága. Választástól kitelepítésig, vagyis 15 kiló élőtömegtől 35 kilóig — bárányonként számolni kell 80 kiló széna és 60—80 kiló keveréktakarmány elfogyasztásával. Ennek a mennyiségnek egy részét ajánlatos szárított cukorgyári répaszelettel helyettesíteni. A komplex granulált takarmány etetésével csökkenthető az erőtakarmány-fogyasztás. Ez ugyanis a granulált takarmányban takarmányliszttel Is helyettesíthető. Ä- komplex granulált takarmányok fogyasztása egy bárányra számítva a takarmány összetételétől függően 100—140 kilő körüli. A szalma részaránya a granulált takarmányban nem haladhatja meg a 25 százalékot. f A bárányok erőteljesebb növekedéssel és Jobb hízékonysággal rendelkeznek, mint a jérkék. Ezt nem csupán a fajta, hanem az apaállat egyéni tulajdonságai is Jelentős mértékben befolyásolják. Ezért a pecsenyebárány-hizlalásra beállított tenyészetekben igen fontos a hizlalás módjától függően megjelölni, hogy melyik fajta legyen az apaállat. Ha a hizlalás csak kisebb élőtömeg eléréséig történik, akkor az apaállatnak megfelelő a Suffolk, a berlchon és a kent fajta. A nagyobb élőtöimegig történő hizlalásra a texel és a corriedole fajta alkalmas. Az intenzív hizlalás során a bárányokat csoportosan telepítjük be a mélyalmos vagy rostos istállókba. A rostos tartásmód előnyösebb, mert hozzávetőlegesen 15—20 százalékkal gyorsabb növekedéshez vezet. A legalkalmasabbnak a polipropilénből készült rostos padlózat bizonyult az aránylag nagy öntisztító képessége miatt. Egy csoportban a mélyalmos tartásnál 50 bárányt, a rostos padlózaton pedig 60 bárányt ajánlanak. Az intenzív hizlalásnál a megkövetelt napi súlygyarapodás! átlag a merino fajtánál 0,22—0,28 kg, a cigájanál 0,20—0,24 kg, a nemesített rackánál pedig 0,20—0,22 kg. FÉLINTENZÍV BARANYHIZLALAS Ez a hizlalást módszer a közepesen finom gyapjújú fajták hizlalására és az olyan területekre alkalmas, ahol elegendő megfelelő legelő található. A nemesített racka és a Olgája betelepítési élőtömege 16 kg, a merino juhoknál pedig 18 kilő körüli. A bárányokat a választás után nemük és a fajta szerint csoportokra osztjuk. A legeltetés mellett a bárányokat egyedenként 0,2—0,4 kilé erőtakarmánnyal és szénával takarmányozzuk. A hizlalást 7—8 hetes korban be kell fejezni. Hat héttel a kitelepítés előtt célszerű a bárányokat nyírni. Egy kilő súlygyarapodásra 45—50 kiló zöldtömeg szükséges * a legelőről, ami 9 kiló szárazanyagnak felel meg. Ennél a hizlalást módnál az intenzív hizlaláshoz viszonyítva a takarmányozási költségek a telére csökkennek, de a hízékonyság 20 százalékkal kisebb. Elválasztástól — száznapos korban — a hizlalás végéig egyedenként 25 —40 kiló széna és 25—35 kiló V] keveréktakarmány szükséges. A hizlalás döntő tényezője az állatok megfelelő egészségi állapota. A bárányok teljes hizlalása anyatejjel vagy tejpótló tápokkal történik 18—20 kiló élötömeg eléréséig. Ez általában 8 hétig tart. A szopós bárányokat az anyákkal együtt tartjuk és COJ keveréktakarmánnyal, szénával és szárított cukorrépaszelettel póttakarmányozzuk. A tejpótlé tápok fogyasztása egy bárányra számítva — 18 kiló ólőtömegig — 17—20 kiló. Az istálló hőmérsékletének nem szabad 18 C-fok alá csökkennie. A megkövetelt napi súylgyarapodás átlag 0,24—0,30 kiló. A BÁRÁNYOK LEGELTETfiSES HIZLALÁSA A juhtenyésztés perspektív módszerei között kiemelkedő helyei foglal el a bárányok legeltetése« hizlalása. Bevezetéséhez több intézkedést kell végrehajtani. Meg kell változtatni a fedeztetés, a bárányozás, a nyírás, a nyári és téli takarmányozás, valamint a báráaynevélós szervezését. E változások mellett szólnak a gazdasági mutatók is. A Juhtenyésztés Jelenlegi gyakorlatában a vemhes és a szoptató Juhok, valamint a növendékállatok takarmányozása a legigényesebb, vagyis a téli időszakban történik főleg tartósított takarmányokkal. Ez az Igényes Időszak Januártól márciusig tart. A takarmányozási rendszer változtatása abból az elvből indul ki, hogy a tartósított takarmányokon alapuló takarmányozás csupán a törzsállományt érinti. A takarmányadag változtatása a juhok vemhességétől függ. A téli Időszak' kezdetén a szárazon álló és a vemhesség kezdeti szakaszában lévő juhok takarmányozása Jön számításba. Az előrehaladottan vemhes Juhok Intenzív takarmányozása csak rövid időszakra, vagyis áprilisra szorítkozik. A bárányozás már a tenyészidő beindulásának kezdeti szakaszára, tehát májusra esik, s így a szoptatós Juhok Igényesebb takarmányozása már a legelőn oldható meg. A szervezési változás tehát abban rejlik, hogy e Juhok és a bárányok legigényesebb takarmányozási időszaka a tenyészidő kezdetére tolódik át, amikor a legelő növényzetének emészthetősége a legkedvezőbb. Ezáltal Jelentős mennyiségű erőtakarmány takarítható meg. Ez a takarmányozási mód azonban megköveteli a fedeztetés Idejének a módosítását Is. A fedeztetést úgy kell szabályozni, hogy ez december 15-től december 30-lg menjen végbe. Ebben az Időszakban a Juhok már az Istállókban tartókodnak, így a fedeztetés szervezését hozzá lehet igazítani az alkalmazott tenyésztési módszer Igényeihez. Ez az időszak a juhok ivarzása szempontjából is kedvező és 90—95 százalékos vemhesülés érhető el. A bárányozás áprilisban és májusban zajlik. A munkaszervezés a hagyományos módszerhez viszonyítva változatlan marad. A Juhok és a bárányok boxokban tartózkodnak. Ez az Időszak döntő a legeltetés szervezése szempontjából. Már ebben az időszakban úgy kell kialakítani a nyájakat, hogy a legelőre való tereléskor más csoportokkal már ne keveredjenek. A nyájak nagyságát a legelők területétől függően kell kialakítani. A legelőre nem ajánlatos tíz napnál fiatalabb bárányokat klhelyeznL A bárányok edzését már a juhakolban kell elkezdeni. A legeltetéses hizlalásra olyan legelőtt kell kijelölni, amely a bárányok számára elegendő lesz az egész legeltetési idényre. A juhokat és a bárányokat bekerített szakaszokban kell tartani. Fontos, hogy azokban elegendő Ivóvíz álljon rendel« kezésllkre. A legeltetés eredménye a legelők kezelésén Is mű« lik. Ahhoz, hogy megfelelő eredményeket érjünk el, gondoskodni kell arról, hogy a legelő növényzete 10—12 centiméteres legyen. .A növényzet rendszeres legeltetésével, valamint a le nem legelt területek kaszálásával ■ növényzetet megfelelő fejlődési szakaszban tarthatjuk, s megakadályozhatjuk a füvek kalászosodását A tenyószfdő folyamán levéltrágyázás is végezhető, szemcsézett kombinált műtrágyákkal. Abban az esetben, ha a növényzet elérte a 10 centiméteres magasságot, a levéltrágyázást pedig egyenletesen, hektáronként 50 kilogramm többszöri adagolásában kijuttatták, akkor nem fenyeget a mérgezés veszélyei A kijelölt területen az állatok egyenletesen oszlanak szét. A húsra szánt bárányokat egyenesen a legelőről szállítják el. A kívánt élőtömeg elérésének feltétele, hogy a bárányok legalább 120—150 napot tartózkodjanak a legelőn. A 7. tananyagot a Csehszlovák Televízió egyes műsora 1988. március 14-én 17.30-kor sugározza. Az első Ismétlésre március 16-án 11.30-kor, a másodikra március 21-én 17.00-kor kerül sor. HALADÓ TAPASZTALATOK ISKOLÁJA XVII. évfolyam 7. tananyag Takarékos technológiai eljárások alkalmazása a broilercsirke-, a pulyka - és a pecsenyebárány-hizlalásban Az eltelt húsz év folyamán mezőgazdasági termelésünk fejlődésére az iparosítás a jellemző. Bővült a háttéripari ágazatok szerepe, csökkent az élőmunka-szükséglet, növekedett a munkatermelékenység és kiszélesedett a termelőeszközök összpontosítása és szakosítása. Napjainkban a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari komplexum keretében előtérbe került a belierjesítés és a hatékonyság kérdése, különös tekintettel az újratermelési folyamat javítására, a termelőeszközök hatékonyabb hasznosítására, valamint a veszteségek és a termelési költségek csökkentésére. Elérkezett az az időszak, amikor a termelés intenziflkálása és összpontosítása nem folytatható az energiaszükséglet és a gazdasági mutatók figyelembe vétele nélkül. Az utóbbi húsz év során az állattenyésztésben a leggyorsabb ütemű fejlődést a baromfitenyésztésben könyveltük el. Mezőgazdaságunk szocialista átépítésének kezdeti időszakában a lakosság baromfihús-ellátása a kistermelőkre hárult. A hatvanas évek elején a baromfihús kétharmadát a magánszektorban és a háztáji gazdaságokban termelték. Míg 1963-ban mindössze 40 ezer 586 tonna baromfihúst vásároltak fel, addig 1986-ra ez a mennyiség valamivel több mint 248 ezerre, vagyis a hatszorosára nőtt. A baromfihús termelésében és értékesítésében bekövetkezett pozitív változások a fogyasztás növekedésében tükröződtek vissza. Az 1960-as évben az egy főre jutó baromfihús mindössze 4,7 kilogramm volt, ami a húsfogyasztásnak csupán a 8,3 százalékát képviselte. Ebből a csirkehús részaránya alig érte el az 1,3 kilogrammot. Viszont 1985- ben az egy főre jutó baromfihús-fogyasztás elérte a 11,7 kilogrammot, ami a lakosság húsfogyasztásának 13,7 százaléka. A lakosság húsfogyasztása szempontjából éppen a broilercslrkék hizlalásában értük el a legnagyobb növekedést. Ma a csirkehúsfogyasztás évi átlagban hozzávetőlegesen 9 kilogramm fejenként. A baromfihús biológiai és beltartalmi értéke a többi húsféléhez viszonyítva igen kedvező. Különösen a csirke- és a pulykahúsnak nagy a fehérjetartalma, kedvező az amlnosav-összetétele, magas a telítetlen zsírsavak és az ásványi sók — főleg a kalcium és a foszfor — tartalma. Ezzel szemben a hús igen kevés zsírt tartalmaz. De nem elhanyagolandó a zsír alacsony koleszterlnszlntje sem. A baromfihús árutermelésében elsődleges helyet foglal el a csirkehús, amelynek részaránya eléri a 77 százalékot. Az 1975-ös évhez viszonyítva a pulykahústermelés 2,8 százalékról 8,8 százalékra nőtt. Ezzel szemben a piaci Igényeknek megfelelően a kacsa- és a libahústermelés 9,1 százalékról 5 százalékra, illetve 2,5 százalékról 1,7 százalékra csökkent. A broilercsirke Iparszerű tartástechnológiájának alkalmazása — szakosított mezőgazdasági Szemekben — ■ munkatermelékenység jelentős növekedését és a munkaerő-szükséglet csökkenését eredményezte. Míg 1985-ban a baromfihús-termelés mindössze 4 százalékkal részesedett a hústermelésben, addig 1986- ban már elérte a 13,4 százalékot. A baromfihús-termelés intenzitásának a növekedésével az eltelt időszakban a broilercsirkék élősúlya 1,4 kllúről 1,71 kilóra nőtt, a hizlalás ideje pedig 80 napról 50,5 napra csökkent. Az egy kilú hús előállításához pedig ma 2,49 kilő erőtakarmányt használnak fel a korábbi három kilóval szemben. SA pulykák élősúlya ugyancsak 3,5-ről 4,93 kilóra nőtt, a hizlalás ideje pedig 110 napról 97,4 napra, az erőtakarmányfogyasztás pedig 3,9 kilóról 3,03 kilóra csökkent. Viszont, ha я termelékenységi mutatókat más fejlett országok eredményeivel hasonlítjuk össze, bizony lemaradást tapasztalhatunk. Így például a cslrkehizlalásban a súlygyarapodás tekintetében 10—20 százalékkal, a takarmányok kihasználásában pedig 20—30 százalékkal elmaradunk. A hizlalás Ideje nálunk ráadásul 5—13 nappal hosszabb. Feltehetően a gyengébb termelékenység a keveréktakarmányok kedvezőtlenebb minőségében rejlik. A baromfitenyésztés folyamatos iparosítása és a szakosított gazdaságok létesítése révén a baromfihús-termelés a szocialista nagyüzemekbe összpontosult Míg a hetvenes évek elején a űiagánszektorban a baromfihúsnak mintegy 24 százalékát termelték, addig ma alig egy százalékét. Hazánkban a baromfitenyésztés fejlesztése abban az időszakban ment végbe, amikor még viszonylagosan elegendő energia állt rendelkezésünkre, s az ágazat energiaszükséglete mindössze 3—6 százalékos arányban részesedett a termelési költségeken. Ebből a tényből kiindulva hazánkban és külföldön egyaránt a könnyűszerkezetű baromfihlzlaldák építése terjedt el. Az istállók hőszigetelése aránylag gyenge volt, a megfelelő mikroklímát erőteljes légcserével biztosították, s az egységnyi területre meglehetősen kis állatsűrűséggel számoltak. Az utóbbi években a kőolaj, a földgáz, a villany és a szén áremelkedése oda vezetett, hogy ma a baromflhlzlalásban az energiaköltségek 10—15 százalékát teszik ki az összköltségeknek. A hűveszteség CSÖKKENTESÉNEK LEHETŐSÉGEI A baromfihizlalás során az energlamegtakarltást többféleképpen oldhatjuk meg. Ez mindig attól függ, hogy milyen feltételek között megy végbe a termelés. Energiemegtakarítás érhető el a baromflhizlalő Istállók építésénél és felújításánál. A Jelenlegi hizlalócsarnokok összeszerelhető elemekből épülnek. Elméletileg a kerületi szerkezet hővesztesége 1,5, a tetőszerkezeté pedig 1,1 W/m2 C-fok. A val6ságЪan azonban a hőveszteség lényegesen nagyobb, elsősorban az oldalfalak hőszigetelésének a megbomlása és a, nyílások elégtelen tömítése következtében. Ezért az ú] építkezéseknél olyan megoldásokat kell alkalmazni, melyeknél a kerületi szerkezet hővesztesége nem haladja meg a 0,8, a tetőszerkezeté pedig a 0,5 W/m2 C- fok értéket. Ezen túlmenően növelni kell a falburkolat hömegtartú képességét A vezető nyílásokat megfelelő tömítéssel kell ellátni. Nyitásukat és zárásukat a belső tér légcsereszükséglete szerint kell automatizáltan működtetni. Ä meglévő, gyakran nem megfelelő hlzlalócsarnokot nem számolhatjuk fel, s nem építhetünk helyükbe új, költséges hizlaldákat. A régi épületekben is létrehozhatjuk a megkövetelt mutatókat, a kevésbé költséges javítások, illetve korszerűsítés révén. A hőveszteség már a régi szellőzőberendezések cseréjével csökkenthető. A Jelenlegi eresz alatti redős szellőzőrendszerek ugyanis az elégtelen tömítés következtében önkényes légcserét idéznek elő, amely szeles időjárás esetében meghaladhatja az 1000 köbmétert óránként. Az Uhfinévsi Állattenyésztési Kutatóintézetben egy automatikusan záródé csapófedeles szellőzőberendezést fejlesztettek ki. Az automatikusan működő zárófedél becsukott helyzetben a kiváló hőszigetelés és megfelelő tömítés révén megakadályozza a ventilátorok közötti hőveszteséget előidéző légarámlást. Mivel magnetikusan záródnak, percenként 10 méter sebességű széllökéseknél sem nyílnak ki. Biztonságosan nyitódnak azonban akkor, amikor a ventilátorok teljes erővel beindulnak. De félig nyitva maradnak akkor is, ha a ventilátorok teljesítménye 20 százalékra csökken. További előnyük, hogy a pollsztlrén antisztatlkus hatása következtében nem ragad rájuk a por, s könnyen tlsztlthatók. Az automatikus zárőfedól egy keretbél és két, 50 milliméter vastag pollsztlrén fedélből áll. A fedeleket pléhből készült fogantyúk tartják. A fogantyúk egyben egy tengely rögzítésére Is szolgáinak, amely körül a zárófedelek billennek. A zárőfedől keretjét a szellőzőcsatornába a csarnok eresz alatti szintjén helyezik el. A ventilátor üzemeltetésénél a záréfedél mindkét szárnya nyitóúik, a ventilátor teljesítményétől függően egészen vízszintes helyzetig. Aramklesés vagy egyéb zavar esetén a zárófedél szilonzsinór segítségével kibillenthető. A SZELLŐZŐ- ÉS FŰTŐBERENDEZÉSEK SZABÁLYOZÁSA Az energiatakarékos megoldások feltárása során nem hanyagolható el a szellőző- és fűtőberendezések automatikus vezérlésének szabályozása sem. A Jelenlegi megoldásoknál a ventilátorok és a fűtőberendezések szabályozását termosztát segítségével Irányítják. E berendezések működése azonban nem egészen megbízható. Gyakran előfordul ugyanis, hogy a
