Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-08 / 1. szám

14 SZABAD FÖLDMŰVES 1988. január 8. VAOASZAI 9 VAUASZAT • VADASZAT • VAUASZAT • VAüASZAT • VADASZAT Ф VAOASZAI 9 VA11ASZA» 9 VAOASZAI 9 Az érdekeltség kölcsönös A tudomány és a műszaki fejti dés napjainkban termelőerővé válik. En nek jelentősége időben valrt íelisme­­rése a fejlődés ütemét meghatározd tényező. A vadgazdálkodás sem nél­külözheti a biológiában, állattanban, állattenyésztésben vagy akár ökoló giában felhamozntt ismeretanyag fel használását, illetve gyakorlati alkal­mazását. A vadászember az elmúlt évszázad­ban csak a természet ajándékát lát ta a vadban amiért nem sokat ke! lett tenni. A fáradságot legfeljebb a vad elejtése jelentette Korunkban átrendeződtek vadásza­ti teendőink, s a munkát a nagyvad és az aprővad te­nyésztése, életfelté­teleinek folyama­tos biztosítása, va­lamint a vadgaz­dálkodás jelenti, mtg maga a vad elejtése részben sporttá, illetve szó­rakozássá vélt. Több tényező hatá sáre fokozott mér­tékben növekedett a vadászat trántf társadalmi érdek­lődés és e szenve­dély gazdasági sze­repe Is erősödött. A fokozott lps-osí­­tás, a növekvő ur­banizáció, a mind nagyobb tömegeket érintő várost élet­mód fokozta az emberek pihenést, szórakozást, klkapcsolődási igényét, a természeti környezet Iránti vonzódé sát. A vadászat, mint az ember és a természet ősi kapcsolata, egyre In­kább a közérdeklődés homlokterébe került. Főleg a városi emberek kö­rében nőtt meg az érdeklődés a ter­mészeti környezet és az ehhez kap­csolódó vadászat. Illetve a vadgaz­dálkodás Iránt. Az iparosítás a mezőgazdaságban, a nagyüzemi termelési módszerek megjelenése, az infrastrukturális fej­lődés mind gyakrabban és egyre több oldalról vetette fel a természet és környezetvédelem szükségességét. A legtöbb vadásztársaságban az előtér­be került a területek fokozottabb szakmai ellenőrzése, szervezettebbé, folyamatosabbá és sokoldalúbbá vált a vadásztársasági tagok társadalmi munkája. , A szocialista társadalom egyik alap vonása a környezetről való sokolda­lú gondoskodás. Hazánkban a kövnye zet- és természetvédelem megfelelő állami Irányítást, jogi rendezést és társadalmi alapot kapott. A vadgaz­dálkodást általában mint a termé­szetvédelmet segítő tevékenységet em-ALAKSZA JÁNOS • HORGÁSZÁT Ф HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT 9 HORGÁSZAT 9 HORGÁSZÁT 9 HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT 9 délutáni órákban a legfőbb hangulatban Indultam a tó­ra. A fó hangulat érthető, az időjárás szép, a víz csen­des s a horgászhely előkészítve. Bevetem a horgot, egyelőre csak a pontyozót, eszembe sem fut, hogy netán kapásom lehetne. Már az ts biztató leiül szol­gálna, ha a terített asztalt a keszegek fölfedezték volna. Cso­dára nem számítok, már az is örömmel töltene el, ha az úszóm, a csalira rávágó keszeget felezve, megrezzenne. Ha ugyanis a keszegek fölfedezték a helyet, előbb-utóbb a pontyok látogatása sem marad el. Maid ha a keszeg kezdi el csipdesni a horgon levő csalit, kiveszem a pontyozót, s bevetem a pici keszegezöhorgot. Egyelóre azonban csend van, mintha a Holt-tenger partján ülnék. Nem is halra várakozva, minden Izgatom nélkül, ha­nyag érdeklődéssel nézegetem az úszót. S figyelem a nádast, hátha kapok valami biztató felet, amikor a fenéken keresgélő ponty a farkával meglegytntl a nádszálakat, esetleg szétnyitla a nádkévét. Ez lenne a pillanat, amikor a horgász szive na­gyot dobban, s a vérnyomás/! Is föl szökik. Ez'lenne ugyanis a fele annak, hogy я mélyben ponty motoz, s ezért szoktuk nemcsak a kiválasztott nádtisztást, hanem a környékét ts mea­­szörnt kukoricával, hogy a pontyokat a nádmozgás elárulja. S ha a nád megrezzen, most keli a botot kézbe venni, nehoay a kapásról lemaradtunk. De hát ki számíthat Ilyenkor kapás­ra! A nádasban temetői csend honol... Van tdőm, de mennyit A pontyok isten tudfa merre kószál­nak. számba veszem tehát a régi ismerősöket: a nádszálakon ringatózó rigókat és cinkéket, a felem fölött keringő sirályo­dat. a nádnyiladékban úszkáló vadkacsákat, az ostoba pézsma­­patkányokat, s az öblön átkígyózó, halra vadászó vízisiklót. Itt van mindenki, csak a halak hiányoznak. Miről álmodozik ilyenkor a horgász? Mi másról: én Istenem, milyen Is lehet egy kapás? Mert emlékei szerint, volt már rá példa, hogy — ha hiszik, ha nem — megbilleni az úszó. szé­pen hanyatt vágta magát, esetleg minden szó nélkül alámerült. Hol vagytok hát, szép aranyhafú lányok — szólongatom a pon­tyokat. Minden hiába, semmi varázslat nem segít, a pontyok, de a keszegek Is egyaránt kosarat adnak. Az úszó mozdulatlanul ring a puha hullámokon, közben lassan alkonyodik. A nádason át szűrődik a lenyugvó nap fénye, sapkám ellenzőiét a bal sze­memre húzom, s mint aki a vereségbe már belenyugodott, öreg bakterként a n sáriakba щ qörnyedezve. őrzöm a nádast, ahol olyan csend van mint éfféli órán a temetőben. De azért reménykedem. Miért ne reménykednék? És íme: Az első ponty egyszer csak megbillen az úszóm. Keszeg lenne? Tűnődésre azonban nincsen idő — a horgász másodpercek alatt kényte­len dönteni magragadom a botot és bevágok. Régi szabály, ha az úszó mozdul, ég és föld meghasadhat, be kell vágnll En is ezt teszem. S nyomban érzem, hogy a horgot nem valami vacak keszeg vette föl, a fogoly máris beugrott a nádba, fe­szül a zsinór, haflik a bot, s én, még mindig hitetlen Tamás­ként, szedem be a zsinórt, s vele a halat, ami, ez nyilvánvaló, csakis ponty leheti Még mindig a mélyben csapong, hol jobb­ra, hol balra kitörve, egyre közelebb kavarja a vizet. Az biz­tos, hogy tekintélyes hal küzd a horgon. Ha kilós lenne, eset­­leg kétkílós, egyetlen emeléssel simán kiszákolnám. Ezt azon­ban még a felszínre sem tudtam emeint, pedio már itt kavarja a vizet a csónak előtt. Oristen. csak most ne szakadton el a zsinór, le ne tépte magát a horogról, mert nyomban megüt a gutát Hány ponty ment már így el az utolsó pillanatbant Nem is nyúlok még a szókhoz, csak tartom a halat, rövid száron, mint a 16 vért2 lovat. Ha a zsinór el nem szakad most már aligha szökik meg. S ekkor pillantom meg először. Egy másodpercre fölbüklk — drága aranyhafú tündéri —, mintha bedobná a törülközőt, megadta magát. A harc eldőlt. A zsinórt még rövidebre fogom, s a hal telét. így írják elő a szabály­zatok. kiemelve a vízből, a halat meapipáltatom. Halam ki­merült a létért vívott élethalálharcban, méa csapkod, de már megadta magár. Bal kezemmel a vízbe mártom a merítőhálót. E mozdulat párviadal győztes kardcsapásával ér föl. Ez a beteljesedés pillanata. Alá vágok, orral a szákba fordítom, s a hal immár fogoly. Végre letehetem a botot, s nem a nyelénél, a iémperemé­­nél fogva kiemelem a vízből a merltöhálöt, é$ a térdeim közé helyezem, lihegve, s mint akt nem hisz a salát szemének, megbámulom a zsákmányt. Csinos kis jószág. Mennyi lehet a súlya? A rugós mérleg ugyan ott van a hátizsákban, de ne siessük el a mérlegelést. Nem egyszer előfordult már, hogy az elalélt hal egy óvatlan pillanatban ítneot rúgott, s a kár­vallott horgász már csak a loccsanás vetette vízgyűrükre me­reszthette csalódott tekintetét. S minthogy ez már velpm Is megesett, nem kapkodtam el a mérlcskélést. Halamat előbb fölkontároztam, s csak am‘kor a kopoltyúlán keresztül vezetett vastag zsinórt a tarkólán mos. nira kötöttem, csak ekkor nettem ki a zsákból a centimétert és a rugós mérleget Halam hossza 5Я cm. a súlya öt és fél kiló. Nem kapitális ponty, de manapság ez is ritka zsákmány-A (M. A.) T xs и 4 •ö 3 £*■ legettk Az elért eredmények azon­ban bizonyítják, hogy a korszerű szo­cialista vadgazdálkodás, a logilag szabályozott, fegyelmezett és kultú­rált vadászat önmagában is tenné szetvédelmf tevékenység. Ezért fontos egyértelműen tisztázni, hogy a vadászat és vadgazdálkodás természetvédelmi tevékenység, amely­nek céltudatos művelése minden va­dász alapvető érdeke és kötelessége. A vadállomány védelme a természet­ben élő állatfajok óvását, a velük va­ló helyes gazdálkodást, a biológiai egyensúly megtartására való törek­vést jelenti: A vadászterületeken vég­zett tevékenység nemcsak a vadász­ható vad óvására és védelmére, ha. nem az ott élő valamennyi állatfajra kiterjed. A vadásztársaságok tagjai amikor a vadászható vad etetésével törődnek, akkor a vadon élő állatfajok életfel­tételeit is javítják. A vadászok a ter­mészetben végbemenő változásokhoz Igazodva igyekeznek vadtelepíréssel az egyes állatfajok létszámcsökkené­sét megállítani, s gyakran kedvező növelését elérni. Fasorok, erdősávok, csenderesek és különböző búvóhelyek létrehozáséval védik a területen élő valamennyi állatot. A vadászok, környezet- és termé­szetvédők érdeket a fennálló vitás kérdések ellenére nagyrészt azono sak. Az együttműködés, a közős fel­lépés, 3 kölcsönös bizalom jelentős mértékben elősegítheti a megoldásra váró feladatok sikeres teljesítését. Ilyennek számít például a túlszapo­rodott varjúátlomány létszámának kérdése, a vaddisznóállomány szét­szóródása és új területeken való meg­jelenése, a túlszaporodott ragadozók optimális, számának a megállapítá­sa, a tarlók szakszerűtlen égetésé­nek a kérdése, a gépi és vegyszer­károk csökkentése. Hacsak e néhány tényezőt vizsgáljuk, akkor is megál­lapíthatjuk, hogy a vadászok és a természetvédők érdekel számos lénye­ges területen egybeesnek, közösek. A felgyorsult, rohanó élet a város kőrengetegében. Illetve a falu gyor­san változó környezetében éló em­bert egyre Inkább elszakítja a ter­mészettől Akt teheti növényekkel, ak­váriummal, állatokkal „hozza be" a természetet otthonába. Egyre több ki­ránduló keresi tel a szép természeti tájakat és a zöld erdőt. A vadászok legtöbbje sem csak ma­gáért a vadászatért, a zsákmányolá­sért űzi szórakozását. Gond.izza. ne­veli a vadat, táplálékot nyújt számé ra az Ínséges Időben és a vadászaton a jé munka gyümölcsét aratja le. E- miatt ma többre becsüljük azt a va­dászt, aki eredményesen, szakszerűen tenyészti a vadat, védi, gondozza, ápolja annak élőhelyét, mint azt a „puskás embert“, akinek érdeklődése csupán a vad lelövéséig terjed. A ter­mészet szeretete, megbecsülése nél­kül űzött vadászat elveszti társadal­mi értékét. Mindezek ellenére egyes vadásztár­saságokban terjedőben van egy új faj­ta káros jelenség: az úrhatnámság, a kivételezésre való törekvés, bizonyos előjogok érvényesítése, amelyek aka­dályozzák, nem egy esetben pedig bomlasztták a közösségek összefogá­sát, a jő légkör kialakulását. Az iiven jelenségek azért kírívóak. feltűnőek, mert a vadászok többsége tisztessé­gesen, fegyelmezetten, a kor emberi és társadalmi követelményeinek meg­felelően vadászik. A ma vadásza a lehetőségek ki­használásával, az élőhelyek védelmé­vel a mező- és erdőgazdasági terme­lésre alkalmatlan területek vadgaz­dasági termelésre történő be vonásává! tudja megteremteni a vadá­szathoz szükséges anyagi biztonságot, a jobb és eredményesebb vadgazdál­kodás feltételeit. A vadászatnak, nemcsak mint gaz­dálkodási formának, de úgyis mint sportnak és szórakozásnak a mező-, illetve’ az erdőgazdasági terület a színtere. Ebből következik, hog7 az eredményes és kellemes vadászathoz hozzátartozik a terület gazdáival, a különböző üzemekkel való jó kapcso tat megteremtése. Mindez egyértelmű­en arra mutat, hogy a vadásztársasá­gok tagjainak gazdálkodása csak ak­kor lehet eredményes, ha a megfe­lelő, kölcsönös érdekeltségen alapu­ló együttműködést szorgalmazzák a mező- és erdőgazdasági üzemekkel. Szocialista társadalmi rendszerünk­ben ehhez adottak a szervezett fel­tételek is, hiszen egy-egy vadászterü­leten nem több ezer kisbirtokos, ha­nem csak néhány mezőgazdasági üzem gazdálkodik. (Kalita Gábor illusztrációs felvétele)-m iM Január Vadtenyésztés, vadvédelem. Az, év első hónapja gyakorlatilag a vadásza­ti idény záró'szakasza. Lassan szeg re kerülnek a vadászeszközök, mert már közeleg a vadászévad végleges kapuzárásának az Ideje. Az egyre zordabbá váló időjárás mindjobban megviseli a vadállományt. Mindez fo­kozottabb tevékenységre serkenti a vadásztársaságok tagjait. Nagyobb fi­gyelmet kell fordítani a téli g >ndo­­zás és védelem színvonalasabbá téte­lére. Januárban a nagyvad leginkább azokat a zárt erdőket keresi, ahol a szél és részben a hideg ellen is véd­ve van. A szarvasok és az őzek álta­lában csapatokba verődnek A far­kas nappal többnyire erdőszélek sű­rűiben leselkedik, míg a róka rend­szerint kint csatangol. A medve és a borz téli álmát alussza. A nyest, valamint a görény pajták, romok és emt>eri lakhelyek közeiét keresi. A vidra vackában, a jég alatt húzódik meg. Ebben, a vad számára ínséges idő­ben az állatok mindennemű nyugta- Ianftásátől tartózkodni kell. Folytas­suk a vad téli etetését! Gondoskod­junk az etetők rendszeres faliö,lésé­ről. A jó minőségű széna, here. lu­cerna mellett a nagyvad számára na­gyon fontos téli táplálék a lombta­karmány. Az etető aló helyezett vá­lyúba szórjunk makkot, vadgeszte­nyét, Illetve takarmányrépát. Arra azonban vigyázzunk, hogy takarmány­­répából vagy egyéb nedvdűs takar­mányból csak annyit helyezzünk ki egy alkalommal, amennyit a vad még aznap elfogyaszt. A megfagyott nedv­­dús takarmány bélzavarokat, hasme­nést vagy akár vérhast idézhet elő. A nyúl részére a szánét és a lucer­nát bokrokba vagy a mezőn találha­tó alacsonyabb karókra akasztjuk ki. A nyulak számára igen alkalmas téli takarmány a marhakáposzta ts, ame­lyet az őz és a szarvas, valamint a szárnyas vad is szívesen fogyaszt. A szárnyas vadról, a fácánról és a fogolyról feltétlenül gondoskodnunk kell, mert az állomány élelemhiány, a nagy hő és a hideg következtében legyengül és a kártevőknek könnyű prédáiévá válik A fogoly és fácán­etetők alá ocsút, törmelékbűzát. ku­­kortcát. árpát és kendermagot ször­fünk. időközönként ezenkívül még re­szelt répát és káposztalevelet is ad­hatunk, s ezzel a vad vízszükségletét részben kielégíthetjük: Hófúvás esetén a havat takarítsuk el, és pótoljuk az eleséget! Termé­szetesen a nagyvad részére készített etetőket is ajánlatos legalább másna­ponként ellenőrizni A vadászható vad. Januárban Szlo­vákia területén az SZSZK Mezőgazda­sági és Élelmezésügyi Minisztériumá­nak a vadfajok vadászati. idejéről, módjáról és feltételeiről szóié 172/ 1Ű75-ÖS számú hirdetménye érteimé­ben a kővetkező *vad fa jók vaciászha­­tók: hiúz. farkas, nyest. pézsmaDocok fbefogással j, róka, vadmacska, nyest­­kutya, görény, hörcsög, ürge, héja, szürke varjú, vetési varjú, szajkó és szarka. Január 15-én befejeződik a vaddisz* nó vadászata. Az önálló és elismert fácánosokban vadászható a borz, sün, menyét és a sirály. Héjakosarak al­kalmazásával befogható a héja, ege­részölyv és a gatyás ölyv. A tartó­san és alaposan körülkerített szőlős­kertekben a nyúl egész évben lőhe­tő, ám a nyulakat csak a vadgazda és a vadőr lőheti ki. A halastavak területén vadászható a sirály. A vadászati fog gyakorlása. Azok a kötelezettségek, amelyek a vadásza­ti Jog gyakorlásából, a vadgazdálko­dás előírásaiból, valamint a vadásza­ti etikából erednek, minden vadász számára mérvadóak. A törvény felhatalmazza a mező­­gazdasági és élelmezésügyi minisztert arra, hogy Indokolt esetben megvál­toztassa a' védelem Idejét, módját és feltételeit. Ezért szükséges, hogy min­den vadász figyelemmel kísérje a szaksajtóban bizonyos időszakonként megjelenő hirdetmény tartalmát. SZAKLEXIKON __________________________________________________ Dúvad. Vadászati szempontból mindazon vadfaj, amely a tenyésztett, Il­letve a vadgazdálkodás célját szolgáló vadjainkat károsítja és pusztítja. Ide soroljuk a kóbor kutyát és az elvadult házimacskát Is. Vadeleség. A vad téli takarmányozására szolgáló szálas, szemes és lé­dús takarmány, amelynél nem az a lényeg, hogy első osztályú, hanem hogy elegendő és romlásmentss legyen. Vérrózsa. Találatkor a nagyvad lapockáján vagy máshol a seb körül azonnal kiserkenő és rohamosan, szemmel láthatóan terjedő, „kinyíló“ vérfoltot nevezzük így, amely rögtön megmutatja e vadásznak a jó vagy rossz találatot. (A j j

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom