Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-08 / 1. szám
2 SZABAD FÖLDMŰVES, 1988. január 8. A CSKP KB határozata a CSSZSZK gazdasági mechanizmusának komplex átalakításáról A CSKP KB 7. ülése határozatot fogadott el a CSSZSZK gazdasági mechanizmusának komplex átalakításéról és az ezzel kapcsolatos Intézkedésekről. Az új gazdaságirányítási rendszer alapvető orientációja kifejezésre jut az alapelvekben és az ehhez kötődő dokumentumokban, amelyeket a CSKP KB Elnöksége és a CSSZSZK kormánya hagyott jóvá. A dokumentumokban javasolt Intézkedések alapvető célja megteremteni annak előfeltételeit, hogy hatékonyabban éljünk a szocialista termelési viszonyok előnyeivel, széleskörűen lehetővé téve a dolgozók alkotó kezdeményezésének érvényesülését. Hazánk gazdasági mechanizmusának átalakításában a gazdasági mechanizmus fejlődéséhez az alapvető hozzáállás ugyanolyan, mint a Szovjetunióban. Ez megteremti annak előfeltételeit, hogy még következetesebben jusson kifejezésre a CSSZSZK cselekvő és kezdeményező szerepe a KGST nemzetközi munkamegosztása átalakításának folyamatában, fokozatosan kibontakozzanak a csehszlovák szervezetek, valamint a Szovjetunió és a többi KGST-ország szervezetei közötti együttműködés magasabb rendű formái. az Állami szervek és a gazdälkodö SZERVEZETEK ÚJ FELADATKÖRE A feladat nemcsak megőrizni, hanem növelni a központ szerepét az alapvető stratégiai programfeladatok teljesítésének irányításában, a társadalom érdekeivel és szükségleteivel összhangban biztosítani a szociális és gazdasági fejlesztés kiegyensúlyozottságát és arányait, és ezzel egyidejűleg tiszteletben tartani a gazdálkodó szervezetek hatáskörét a törvényben rögzített ügyekben. Ez egyidejűleg megköveteli a központi szervek, a különféle kormánybizottságok és egyéb bizottságok — ezek gyakran helyettesítik a felelős szerveket — ésszerűbb elrendezését. Ehhez hasonlóan feltétlenül és lényegesen korlátozni kell az Irányító fokozatok számát, megszüntetve a köztes láncszemeket. amelyek aránytalanul sokszor avatkoztak be adminisztratív módon a gazdaság menetébe, az ügyintézés elburjánzásához vezettek, s létüket az eddigi eltúlzott központosításnak, s az Irányítás túlnyomórészt utasításos módszereinek köszönhették Ezzel összefügg az Is, hogy jelentősen korlátozni kell mindennemű olyan tevékenységet, amelyek az eddigi, feleslegesen sok előírásból, s a különféle, gyakran oktalanul igényelt (elentésekből és statisztikákból következnek. A központi szervek struktúrája rendezése keretében ugyanakkor fontos feltekintve a felesleges köztes láncszemnek leegyszerűsítésétől és kiiktatásától) az államigazgatási szervek számának csökkentése is. Elsősorban arről van szó, hogy a központi szervek szerepének súlypontlát áthelyezzük a rendszerjellegű általános Irányítás területére, amely főleg a gazdasági kritériumoknak és a hosszú távú normafívumoknak egységére épül. A hangsúly egyben áttolódik a hosszú távra szóló program stratégiájának területére, mégpedig a társadalom szociális és gazdasági céljainak és elérésük alapvető módozatainak meghatározásában, miközben jelentősen korlátozzuk a rövid távú operatív és adminísztratív-utasításos jellegű beavatkozásokat a gazdálkodó szervezetek és a nemzeti bizottságok tevékenységébe. Az előbbiekből a tudományos-műszaki, a szociális és a gazdasági fejlesztés területén a központi irányítás alábbi alapvető funkciói következnek: — az egységes és komplex állami terv kidolgozása, amely meghatározza a szociális és a gazdasági fejlesztés stratégiai céljait, összehangolja az anyagi és az értékarányokat, hogy minél nagyobb legyen a hatékonyság és a kiegyensúlyozottság, kitűzi az egyes állami szervek tevékenységének alapvető paramétereit; ugyanakkor a vállalati szférával kapcsolatban biztosítja, hogy az állami terv normatívumal, feladatai és limitjei formájukat, valamint tartalmukat tekintve összhangban álljanak az átalakítás jóváhagyott alapelveivel; — a gazdasági mechanizmus továbbfejlesztése szakadatlan, céltudatos tökéletesítése és a szocialista vállalkozás fejlesztése feltételeinek megteremtése; — a gazdaság fejlődésének, dinamikájának, egyensúlyi helyzetének és arányainak, valamint a tartalékok képzésének és felhasználásának szokványos irányítása, összhangban az állami terv céljaival és szándékaival. A központi irányítás említett alapvető funkciói vonatkoznak mind a szövetségi szervekre, mind a hatáskör megosztása keretében a köztársasági szervekre. A szövetségi szervek további feladata biztosítani a CSSZSZK egész gazdaságának egységes irányítását az egységes gazdasági és szociális mechanizmus érvényesítésének bázisán, valamint a két köztársaság alapvető arányos fejlődését. A központi szervek újszerű tevékenysiége szövetségi szinten és az egyes köztársaságok szintjén egybekötődik a gazdasági mechanizmus átalakításának egész folyamatával. A népgazdaság alapvető láncszemeivé a gazdálkodó szervezetek válnak. Ezek az önelszámolás alapján működő állami vállalatok (például állami termelő vállalatok, állami kereskedelmi vállalatok, állami termelési egyesülések, állami tudományos-termelési egyesülések, állami kombinátok stb.), egységes földműves-szövetkezetek, ipart, fogyasztási és lakásszövetkezetek, biztosítással, esetleg egyéb vállalkozói tevékenységgel foglalkozó szervezetek. A gazdálkodó szervezetek közé tartoznak a bankok, a takarékpénztárak és a külföldi részvétellel működő vállalatok (részvénytársaságok és a közös vállalatok), amelyeknek tevékenysége külön szabályokhoz Igazodik. A gazdálkodó szervezetek mellett a népgazdaságban olyan szervezetek és intézmények is működnek, amelyek gazdasági tevékenysége nem ölti magára a vállalkozói tevékenység Jellegét (költségvetési, részben költségvetési, esetleg egyéb szervezetek és intézmények). Ezek a szervezetek a rájuk bízott eszközökkel való gazdálkodásban igazodnak azokhoz a szabályokhoz, amelyek megfelelnek társadalmi szerepük Jellegének; ugyanakkor a részben költségvetési és a költségvetési szervezetekben alakalmazni fogják az önelszámolás módosított szabályait, vagy elemeit, s jelentősen leegyszerűsödnek a gazdálkodás szabályai. Fö VÁLTOZÁSOK AZ IRÁNYÍTÁSI RENDSZERBEN Az állami terv tartalmában minőségi változásra kerül sor. Áttérünk az eddig is elégtelenül kidolgozott népgazdasági csúcstervekről (az állami tervről, a tudományos-műszaki fejlesztés tervéről, a pénzügyi tervről, a költségvetési programról és az árfejlesztési tervről) az állami terv komplex értelmezésére, amely integrálni fogja az említett tervek döntő mutatóit. Ennek a változásnak — amely az Intenzív jellegű fejlesztés követelményeihez Igazodik — egyrészt az a célja, hogy a tudományos-műszaki fejlesztés feladatai és a meggyorsításához szükséges feltételek bekerüljenek a terv minden részébe, másrészt pedig az, hogy aktivizálja az irányítás gazdasági szabályozóinak a szerepét, s egyúttal e szabályozók konkrét fejlődését a gazdasági és szociálpolitika céljaihoz igazítsa. Alapvető mértékben megváltozik a terv irányító szerepének az érvényesítése a gazdálkodó szervezetekkel szemben, jelenleg ez a mennyiségi és a kiegészítő mutatók, valamint az egyeriiesített normatívumok terjedelmes gyűjteményének lebontása útján valósul meg. Az ilyen lebontásnál, amit eddig az Irányítás egyes láncszemei hajtottak végre, nem kívánatos újraelosztást folyamatok is előfordulnak, ami az egyes szervezetek közti egyenlősdiséghez vezet. A szervezeteket többnyire egyoldalúan a tervmutatók teljesítése szerint értékelik, ezért anyagi ösztönzésük is ilyen Irányban hat. A gazdasági mechanizmus átalakításának az alapelvet megkövetelik, hogy a terv irányító szerepének az érvényesítésében elsősorban gazdasági módszerekre'térjünk át, az egységesített elvonások, a pénzügyi, az ár-, a hitel- és a bérpolitika további szabályozói, valamint a hosszú távú normatívumok által; e normatívumok díjszabásai ugyancsak egységesek lesznek, vagy központilag meghatározott egységes kritériumok szerint lesznek megkülönböztetve, vagyis megkülönböztetésük nem függhet az irányítás tengelyében megvalósuló lebontástól. A hosszú távú normatívumok úgy fogják irányítani a gazdálkodó szervezetek által létrehozott források kihasználását, hogy hatékonyan elhárítsák a rövid távú érdekek előtérbe helyezésének a veszélyét a hosszú távú érdekekkel szemben, ami főleg az átalakítás kezdeti szakaszában lesz időszerű, jilyen szerepet töltenek majd be főleg azok a normatívumok, amelyek meghatározzák a fejlesztési alap nyereségből való feltöltésének minimális értékét, valamint a tartalékalap maradványértékének minimális szintjét). A vállalati kollektívák szociális fejlődésének a biztosítására úgyszintén olyan normatívum fog szolgálni, amely meghatározza a kulturális és szociális szükségletek alapjába eszközölt Juttatás minimális értékét. Ez az alapvető változás lehetővé teszi, hogy a gazdálkodó szervezetek anyagi ösztönzése a tervmutatók teljesítése helyett az elért tényleges eredményekre Irányuljon. Ezáltal ahhoz Is kialakulnak a feltételek, hogy a szervezetek érdekeltek legyenek a progresszív tervek kidolgozásában és megvalósításában, valamint abban, hogy a valóságnak megfelelően tájékoztassák a központot a további fejlesztés lehetőségeiről, megszűnjenek a nem kívánt újraelosztási folyamatok, s hogy a társadalmi források felhasználása a leghatékonyabb fejlesztési célokra irányuljon. A legfontosabb célok, főleg az állami fejlesztési tervekben, a tudományos-műszaki fejlesztés állami tervében, a nemzetközt munkamegosztásban szereplő, az állam védelmét és biztonságát szolgáló, a szövetségi anyagtartalékok feltöltésére irányuló feladatok teljesítését, valamint a hiánycikkeknek minősülő termékek gyártását, az állami terv névre szőlő, kiemelt feladataival fogják biztosítani. További jelentős változás az is, hogy a tervező tevékenységben az eddiginél sokkal jobban előtérbe kerül a táylati tervezés, elsősorban a hosszú távú program meghatározó szerepe növekszik, amely a legközelebbi időszakra szóló ötéves terv irányelvének kiindulási alapját képezi. A GAZDASÁGI SZABÄLYOZÖK SZEREPE Az állami terv optimalizálásának, valamint a szervezetek, a dolgozókollektívák és az egyének arra Irányuló ésszerű és kezdeményező viselkedésének, hogy minél hatékonyabban tegyenek eleget a társadalmi érdekeknek és szükségleteknek, döntő feltétele az áru- és pénzviszonyok, a gazdasági szabályozók, főleg az árak, a devizaárfolyamok, a hitel és a pénzügyi szabályozók (az adók és elvonások), valamint a bérek aktivizálása és objektivizálása. A nagykereskedelmi és a felvásárlási árak objektivizálását az 1989 január elsején megvalósuló komplex árrendezéssel kezdjük el, amely a külkereskedelem, a közlekedés, a távközlés és a lakossági szolgáltatások kivételével, a népgazdaság minden ágazatára vonatkozik. Az új áraknak pontosabban ki kell fejezniük a csehszlovák termelés tényleges átlagos költségeit, figyelembe véve ezek tervszerű csökkentését ebben a tervidőszakban. A termelési tényezők értékének megállapításánál meg kell közelíteni ezek újratermelési költségeit, beleértve azokat a hányadokat is, amelyek az egyes származtatott elvonások közvetítésével össztársadalmi forrásokból lesznek fedezve. Idősrerűsítent fogjuk a tüzelőanyagok és a nyersanyagok nagykereskedelmi árait. Az új nagykereskedelmi árak költségtényezői közé besoroljuk a kifizetett bérköltségek összegéből származtatott ötven százalékos elvonást is. Ez teljesebb mértékben megfelel a munkaerő újratermelésére fordított társadalmi költségeknek. Az új árakban kalkulált nyeségnél egységesen 4,5 százalékos alaprentabllltás fog érvényesülni, a termelési alapok beszerzési árakban kifejezett értékére vonatkoztatva. A nagykereskedelmi és a felvásárlási árak rendezése során ezek egészében vett jelenlegi színvonalát nem tervezzük feljebb emelni, s ezzel összefüggésben kiskereskedelmi árváltozásokkal nem számolunk. A nagykereskedelmi árrendezés következményeit a forgalmi adó által, valamint társadalmilag Indokolt esetekben az állami költségvetésből folyósított dotációkkal fogjuk megoldani. Az állam továbbra is tervszerűen fogja irányítani az árak fejlődését. A nagykereskedelmi és a felvásárlási árak rendezésével azonban csak az első lépést tesszük meg az egész árrendszer tökéletesítésében. Ezért a jelenlegi időszakban programot dolgozunk ki az árak folyamatos időszerflsítésére, hogy ezek konkrét szintje az átalakítás alapelveinek megfelelően egyre pontosabban tükrözze a társadalmilag szükséges ráfordítási költségeket, beleértve a termékek és a szolgáltatások használati értékének fogyasztói (hazai és külföldi) elismerését. A nagykereskedelmi és a felvásárlási árak komplex rendezésével összefüggésben első lépésként az egyesített árfolyamok bevezetésére kerül sor a nem szocialista és a szocialista országok valutáival, valamint a transzferábilis rubellel kapcsolatban, külön a kereskedelmi és külön a nem kereskedelmi fizetéseknél. Ezek az árfolyamok rugalmasan lesznek módosítva, elsősorban a belföldi és a külföldi árszínvonalak közti viszonyoktól függően, s fokozatos kiegyenlítésre kerül sor a kereskedelmi és a nem kereskedelmi fizetések árfolyamainál is, olyan mértékben, ahogy a nagykereskedelmi és a kiskereskedelmi árak közeledni fbgnak egymáshoz. . Alapvetően megnövekszik a hitelpolitika szerepe is, amelynek a hatékonyság és a megtérülés alapelveiből kiindulva gondoskodnia kell a források célszerű és rugalmas újraelosztásáról. A hitelnyújtás szabályozásával (a folyósított hitelek növekményének szabályozásával) főleg a legközelebbi időszakban arra kell törekedni, hogy a létrehozott anyagi értékek (a nemzeti jövedelem) növekedése megelőzze a hitelek növekedését. Csak így lehet megbízhatóan elérni a szervezetek az állam és a lakosság pénzeszközeinek reális anyagi fedezését, az egész csehszlovák gazdaság tervszerű kiegyensúlyozottságát, a pénz vásárlóerejének stabilitását, s a lakosság szociális biztonságának garantálását. Felszámoljuk az aránytalanul nagymértékű hitelnyújtást és a hitelek nem eléggé ésszerű felhasználásának eddigi állapotát. A hitelnyújtás szabályozását elkülönítjük attól a mindennapi hitelezéstől, amely a központi bank önálló tevékenységét képezi. A BÉREK Az egyik legérzékenyebb kérdés, amely közvetlenül érinti a szervezetek, a dolgozókollektívák és az egyének legbensőségesebb érdekelt, a személyi-anyagi érdekeltség rendszere — a bérekre fordítható források képzése és azok igazságos elosztása. A leglényegesebb változást itt az jelenti, hogy a béralap képzése nem a mennyiségi mutatókból (elsősorban a módosított saját termelési értékből és csak részben a nyereségből) fog kiindulni, hanem a munkától és a gazdálkodásban létrehozott foVrásoktól válik függővé. Ezért kifejező mértékben megerősödik a kollektívák és az egyének érdekeltsége a végső eredmények elérésében — a felhasználható nyereségben. Emellett az egyes szervezetekre egyedileg lebontott normatívumok helyett országosan, vagy legalább ágazaton belül egységes hosszú távú normatívumok lépnek érvénybe. A bérszabályozás két típusa közül lehet választant: az egyiknél a béralap növekménye normatív módon a tiszta termelési érték növekményétől függ, a másiknál a bérköltségek terjedelmét tarifarendszer szabályozza. Mindkét esetben a béralap nagyobb részét, azt, ahol egységesen kell eljárni a szakképzettséggel szemben támasztott követelmények és a munkafeltételek értékelésénél, a termelési költségek közé sorolják, s a maradék részt rendelkezésre álló nyereségből fedezik. Alapvetően fontos kérdés az arányok meghatározása a tarifabérek, vagyis a társadalmilag garantált bér (Ide tartoznak az alapbérek és a tartfajellegű bérkiegészítések), valamint a gazdasági eredményektől, a rendelkezésre álló nyereségtől függő bér között. A hosszabb időre szóló megoldásban indokolt és helyes, hogy az ösztönző bértételek (a prémiumok, mindenféle jutalmak és a gazdasági eredményekben való részesedések) közvetlenül függenek a rendelkezésre álló nyereségtől. Ennek a* elvnek az azonnali érvényesítése azonban kockázatokkal jár. A rendelkezésre álló nyereségből folyósított ösztönző bértételek részaránya 1990-ig a jelenlegi 3 százalékos átlagról legalább 7—10 százalékra növekszik, s a 9. ötéves tervidőszakban további növekedésével számolunk. (A dolgozók egyes csoportjainál eltérő lesz az ösztönző bértételeit részaránya a teljes keresetben.) A sikeresen gazdálkodó szervezetek ezt a minimális határt túlléphetik, ezzel szemben a rosszul gazdálkodó szerveretekben ezt a bértételt nem garantálják. Valódi értéke tehát közvetlenül függ majd a munka és a gazdálkftdás végső eredményeitől a bérek megfelelő társadalmi garantálása mellett. A dolgozók javadalmazásában fokozatosan felszámoljuk az egyenlősdiséghez vezető eddigi irányzatokat, s az érdem szerinti javadalmazásnak azt a szűk értelmezését, amely csak a munka mennyiségére és minőségére vonatkozott. Következetesen érvényre Juttatjuk az érdem szerinti Javadalmazás szélesebben értelmezett elvét, amely a munka véső eredményeire helyezi a súlyt. MEZÔGAZDASÄGI-ÉLELMISZER-IPARI komplexum Az új gazdasági mechanizmus elvei és szabályai a mezőgazdasági-élelmlszer-ipari komplexumban is egységesen fognak érvényesülni. A fejlett mezőgazdasági termelésben alkalmazott technológiai eljárások egyre jobban ipari jellegűvé válnak; növekszik a gazdasági alaptevékenységre épülő, feldolgozó jellegű termelés terjedelme, a mezőgazdasági szervezetek kapacitásaikat nem mezőgazdasági jellegű termelésre is kihasználják. A gazdasági mechanizmus átalakításának feltételei között ez megköveteli, hogy az egységes földművesszövetkezetek és az állami gazdaságok ugyanolyan szabályok szerint gazdálkodjanak, mint a többi gazdálkodó szervezet. Egyúttal a mezőgazdaságban specifikus szabályozók Is érvényesülni fognak, amelyek megfelelnek a termőtalajon való gazdálkodás jellegének és a különböző természeti feltételeknek. A pénzügyi-gazdasági szabályozók ezekből a feltételekből kiindulva úgy lesznek objektivizálva, hogy ne takarják el egyes egységes földműves-szövetkezetek vagy állami gazdaságok lemaradozását. ELLENŐRZÉS A gazdasági mechanizmus átalakításának elválaszthatatlan részét képezik az ellenőrzés területére vonatkozó Intézkedések, amelyek arra irányulnak, hogy az ellenőrző tevékenység a központi szervek és szervezetek koncepcionális, szervező- és irányítómunkájának szerves részét képezze. Növekszik az ellenőrzés megelőző hatásának a jelentősége, s az értékelésben olyan gazdasági kritériumok lépnek érvénybe, amelyek az új gazdasági mechanizmus alapelveit tükrözik. Az ellenőrzésnek idejében fel kell tárnia a tervezett céloktól eltérő fejlődési irányzatokat ős azok okait. Főleg arról van szó, hogy a szerveretek csak a társadalmi szempontból megfelelő módszerekkel teljesítsék gazdasági és szociális feladataikat, főleg szigorúan megtartsák az állami átszabályozás előírásait, a pénzgazdálkodás és a bérfejlesztés szabályait, s teljesítsék a társadalommal, a megrendelőkkel és a fogyasztókkal szembeni kötelezettségeiket. Következetesebb eljárást érvé- nyesítene a szocialista törvényesség, az állami és a munkafegyelem megsértőivel szemben.
