Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-07-25 / 29. szám
SZABAD FÖLDMŰVES. 1987. július 25. 14------------------------------------------ф VADÁSZAT • VADÁSZAT Ф VADÁSZAT Ф VADASZAT » VADÁSZAT • VADÁSZAT 9 VADASZAT • VADÁSZAT • VADÄSZAT I. RÉSZ Egy találó hasonlat szerint ez erdőben és a mezőn élő madarak éppen olyan fontos egészségügyi feladatot látnak el mint az emberi szervezetben a baktériumfalö fehér verseltek. Ha nem volnának, az erdő-niező megbetegedne, egymást követnék a különféle kártételek. Ez, sajnos, helyenként be is következett a monokultúrát erőszakoló, természetellenes. helytelen gazdálkodás eredményeként. Több helyütt az erdő és mező állatvilága az egynemű növényzet miatt szegényessé vált. Fajokban Szegény lett a rovarvirág (egyedszámban annál gazdagabbl és a rovarirtó madár Is egyre ritkább. Mindez annak ellenére történt, hogy jól tudjuk: a természetes állapot megtartása, az aljnövényzet meghagyása, a fák elegyítése kedvez a .madarak megtelepedésének. Bár tudjuk, hogy a madarak Is már csak megfelelő körűimé nyék között képesek környezetünket megóvni a rovarok kártételeitől, mégsem tettünk eleget a madarak védelme érdekében. 'A problémakör tárgyalásához, illetve megértéséhez tudnunk kell, hogy az erdőinkben végzett jelentős gazdasági beavatkozások ellenére, azok mai állapotukban is nagyrészt természetes életközösségek, ahol a madarak meghatározó szerepe még teljes mértékben érvényesül. Ellenben a szántók, a rétek és a legelők nagy része ma már csupán mesterséges életközösséget alkot. Ez nemcsak a termesztett növények mesterséges kiválasztásának vagy a vetésforgónak a következménye, hanem a termesztés fokozására alkalmazott eljárások í talajművelés. trágyázás, öntözés, mesterséges rovar- és gyómirtás] alkalmazásának a velejárója. Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy amig ^ kultúrnövényeket nagy költséggel és fáradsággal részben meg tudjuk védeni a nagyobb méretű rovarkártételektől, addig az erdőben, a sűrű aljnövényzet és a toronymagas fák ágszövevényei között a mesterséges rovarirtás szinte megvalósíthatatlan. Sem az ember, sem pedig a gép nein tud megbirkózni például a sok helyütt rendkívül nehéz terepviszonyokkal. Arról is olvashattunk már több ízben, hogy a repülőgéppel végzett rovarirtás sem állítja helyre az állatvilág szükséges egyensúlyát, hanem sokszor éppen ellenkezőleg: egyes hasznos állatok kipusztitásával még nagyobb egyensúlyi eltolódást okoz, ami további bajok kútforrásáva válik Ügy látszik, keveset tudunk még ahhoz, hogy a termelés érdekében kívánatos, de mindenképpen erőszakos változtatásokat az eredmény biztos tudatában elvégezhetnénk. Az évszázadok során kialakult harmonikus életközösségekben a madárvilágnak mindig meghatározó szerepe volt, s erről ma sem szabad elfeledkeznünk. Különösen fontos ezt szem előtt tartani akkor, ha az erdő mezőgazdasági területekkel, rétekkel, legelőkkel Határos, s ha az erdei fajokhoz olyanok is csatlakoznak, amelvek az erdőszéleken fészkelnek ugyan, de táplálékért a szomszédos szántót, illetve legelőt keresik fel. Ez is többek között magyarázatot ad arra, miért települ aránylag sok madár az erdő sávokba. A szakemberék véleménye szerint erdősávok létesítésével jóval több madarat telepíthetünk, mint szabályos erdők kialakításával. Az egyik földműves-szövetkezet vezetője mondta találkozásunkkor, hogy azért vágatta ki a patak menti fákat, s azért ellenzi az erdősávok telepítését, mert „a fa madarat terem, a madár pedig kiveri a búzát, megeszi a szőlőt". (Így jellemzi a magyar pa raszt helytelen gondolkodásmódját Herman Ottó — a szerk. megjegyzése.) Bár az iménti vélekedés nem általánosítható; az tény, hogy még mindig kevés az erdősáv, s a madár is egyre ritkább ... Sík vidékeken helyenként gyönyörű nyárfasorok szegélyezik a mezőgazdasági földterületeket. Azért éppen nyárfák, mert azok viszonylag kis árnyékot adnak. Ha terebélyes diófák terpeszkednének a helyükön, akkor bizony nem igen lenne alattuk gabonatermés jól ismert tény, hogy a mezővédő fasorok, erdősávok kijze, ,hon a várt terméseredmények sem maradnak el. A Nyílra (Nitra) melletti Csitáron (Etilére) létesített fácántelep (B. Kolibár fevétele) A (a, az erdő és a madár semmiképpen sem lehet ellensége a mezőgazdaságnak. A szakemberek által elvégzett vizsgálatok bizonyítják, hogy az erdősávok védelmének következtében 2—3 szoros terméseredmények születtek olyan területekkel szemben, ahol a szabadon száguldó szél esővel, homokkal verte a zsenge növényt, nagyobb párologtatásra kényszerítette' a földet, s a várva várt csapadék utolsó cseppjét is fél nap alatt kiszárította. A fák, erdősávok szélvédő, vízraktározó, hőmérséklet- és ^ páratartalom-szabályoző hatása a környező mezőgazdasági területeken is érvényesül, ami a Csallóköz, a Bodrogköz vagy akár Gömör déli vidékén felbecsülhetetlen jelentőségű. A mezővédő erdősávok a madárszárnyaknak nemcsak pihenést, de táplálkozási lehetőségei is jelentenek. Az újonnan létesített erdösávokba. már lassan megindul a különféle állatfajok bevándorlása. A fogoly és a fácán elszaporodásának, egyenletes elterjesztésének egyik tontos alapfeltétele a sűrű aljnövényzetű erdősávok létesítése. Nagyon fontos továbbá a téli vadvédelem biztosítása szempontjából az erdősávok telepítése, mert a bokros aljnövényzet egyrészt védelmet uyújt az időjárás viszontagságaival szemben, másrészt pedig táplá'kozási lehetőségül is szolgál. Emellett a víz közelsége is meghatározó fontosságú tényező. A fészekodúval telepíthető madarak között igen nagy jelentőségű a seregély, különösen ott, ahol az erdősávok fák nélküli területekkel határosak. Az ilyen helyeken e rendkívül hasznos madár rá van uta'va a rovarvilágra, tgy nem érheti az a vád sem, hogy a szőlőben és gyümölcsösökben alkalomadtán kárt teszi A seregély ellenségei nem veszik figyelembe azt a nagy hasznot, amelyből i a mezőgazdaság szinte egész nyáron profitál. Általában csak az esetleges, szőlőben okozott kártételt vetik a seregély szemére. .Véleményünk szerint szőlőérés idején nem okozhat megoldhatatlan problémát a termés őrzése, s így a seregélyek kártétele ily módon is megakadályozható. A fátlan, nagv kiterjedésű mezőgazdasági területeken, réteken kívül vannak még másutt is fásításra alkalmas helyek, ahol szintén szükség van a madarak hasznos tevékenységére. A szakadékok, vízmosások kellő fásítás. bokrnsftás után megfelelő élőhelyül szolgálhatnának a madárvilág képviselőinek. Az említett területek sok esetben éppen azét-! keletkeztek, mert korábban kiirtották a fákat, amelyek gyökérzetükkel megkötötték a földet. Velük együtt eltűntek a madarak is, amelyeknek már nem nyújtottak fészkelési lehetőséget a fák. A kopár tópartok, folyó menték fásításával elősegíthetnénk n madárvilág visszacsalogatását. A vasúlvonal melletti földsávok is szinte kínálják magukat a fásításra. Az ezzel kapcsolatos tervekből természetesen nem maradhat ki a mad,árvédelem sem, amely közvetetten valamennyiünk ügyét, tisztább, egészségesebb környezetünk kialakítását szolgálja. Bizonyára ha nem látták is, sokan ismerik a fürjel, többnyire pitypalattyozó hangjáról. Ez az öklömnyi Az állománynövelés szempontjából fontos, hogy egészséges fácánok kerüljenek ki a nevelöhelyekről iFotó: CSTk) a fogoly az időjárási viszonyok, illet a napszakok változásaihoz igényéinek megfelelően igazodjon. A változatos, búvóhelyekben bővelkedő növényzet hiánya különösen télen érezteti kedvezéHlen hatását, amikor a foglyok nem tudnak hova menekülni. Az ilyen területeken a kémény tél után úgy kipusztul az állomány, hogy hírmondó is alig akad belőle. A fogoly fészkét a földre rakja, és a szó szoros értelmében a végsőkig őrzi. Nagyon sok fogoly pusztul el úgy, hogy veszély esetén sem hagyja el fészkét. A fentiekhez hasonlóan a fácánról is. a fogoly nagyobb rokonáról, szintén sok jót elmondhatunk. Bármenynyire meghonosodott is nálunk ez a szép madár, megfelelő gondozás, óvás. téli etetés nélkül eléggé megritkul az állománya. Főleg a sűrű aljnövényzetű erdőkben és о nádasokban marad meg, ahol a leginkább védve van. Táplálkozása és mezőgazdasági jelentősége valamikor nagy vitákra adott alkalmat. Tudjuk, hogy a felnőtt madár magvakkal és rovarokkal él. Tavasszal a szántásokon szedi a felszínre kerülő cserebogárpajort, drótférget, a magasabb vetésben később csigákkal, hernyókkal él. így mindenképpen a mezőgazdaság szempontjából hasznos madár. A fogoly és a fácán védelmét a múltban csupán vadászati, illetve vízgazdálkodási szempontból tartották fontosnak. Ma már tudjuk, hogy a kártevő rovarok pusztításával jelentős részt „vállal“ a termesztett növények biológiai védelméből. (Folytatás a következő számban.) KORCSMÄROS LÄSZLÖ KÖNYVESPOLC Hasznos olvasmány Az idei év első negyedében jelent meg a Príroda Könyv- és Lapkiadó Vállalat gondozásában Štefan Térén ismert művének, a „Tatranská medvedica“-nak harmadik, átdolgozott és egyben bővített kiadása. A szerzőt bizonyára nem kell külön bemutatni a szlovákiai magyar vadászoknak, hiszen hosszú, sikeres vadászmúlt van mögötte. Sok éven át dolgozott a Szlovákiai Vadászok Szövetségének vezető tisztségviselői között. Több szakcikke jelent meg a hazai vadászati szaksajtóban, s a magyarországi Nimród Is nem egy ízben közölte érdekes frásait. Štefan Térén számos vadászati jellegű könyv szerzője. Hazai magyar nyelvű vadászaink közül bizonyára még sokan emlékeznek az „Európa legnagyobb madara“ című külnnkiadvSnyára. amely magyarul is megjelent. A „Tatranská medvedica“ (Tátrai anyamedve) első kiadási óta már sok év telt el. Művében a szerző nagyszerű írói tehetséggel vázolta fel аз árván maradt medvebocs életét, azt, miként mentették meg a vadászok, hogyan engedték vissza a vadonba. Könyvét nemcsak a vadászok, hanem a természetbarátok, valamint a serdülő ifjúság képviselői is nagy érdeklődéssel olvasták. A most megjelent harmadik kiadást a szerző unokáinak ajánlotta, s rajtuk keresztül minden fiatalnak, aki szereti az állatvilágot és a természetet. A könyv függelékében legnagyobb vadfajunk, a medve mai elterjedésével, helyzetével, problémálvaí foglalkozik a szerző. A könyv ma i* — felnőtteknek és gyermekeknek egyaránt — hasznos olvasmány, amely kellemes időtöltést ígér. (Tatranská medvedica, Príroda, 1967, kis madár, örökösen a magas fűben, gabonafélékben bujkál, s csak ritkán rebben fel Sajnos, állománya már jócskán fogytán van. s ha mindez ilyen ütemben folytatódik tovább, lassan teljesen kipusztul. Kevesen tudják, hogy a fürj milyen hasznos társa a földművelőnek. Ez a kis tyúkféle. bár elsősorban gyommagvakkal él, tavasszal és nyáron csirkéivel együtt rengeteg káros rovart pusztít el. Gazdasági növényeink legsűrűbbjében, a gabonában. Illetve a* lucernában él. A szakemberek szerint nagyon fontos volna a jelenléte napjainkban is. Nem valószínűtlen az a feltevés, hogy a lucernában, a lóherében elterjedt és állandósult rovarok (ormányos bogarak, földibolhák, gabonapoloskák, vetési pattanóbogarak stb.) jelentős részben a fürjálloínáhy számottevő megfogyatkozásának a következményei. A fogoly már nemcsak madár, illetve szárnyas, hanem ennél több: szárnyasvad, amely sokak számára finom pecsenyéül szolgál. De nemcsak kilövése után, hanem élete során is jelentős mértékben hasznosítható. A tavaszi, kora nyári hónapokban elsősorban gyommagvakkal táplálkozik. Általában csak aratás előtt a megdőlt gabonafélékben látható. Ott, ahol megfelelő védelmet élvez és kellő mértékben elszaporodhat, a szántóföldi növények természetes védelmét biztosítja. Ahol sok a fogoly, ott a lucernában, a lóherében nem tesz kárt a vtncellérbogár vagy a lucernaböde. A mezőgazdasági területek egyik legértékesebb szárnyasv id jának védelmére és felszaporítására nemcsak a vadászoknak, hanem az figráripari szakembereknek is törekedniük kellene. Sajnos, ez a hasznos szárnyasvad is veszélyeztetve van. Egyenlőtlen elterjedésének legfőbb oka a téli védelem, valamint a búvóhelyek hiánya. A nagytáblás, monokultúrás mezőgazdasági termelés nem kedvez a foglyok elszaporodásának. Ellenben a bokros,' fás területek, kisebb erdők, rétek, mezővédö sávok telepítése megfelelőbb élőhelyül szolgálna az állomány számára. A nagy kiterjedésű, egynemű növényzet ugyanis megakadályozza, hogy HUMORESZK Az állatok királya, az oroszlán, fontos tanácskozásra hívta össze az erdők, a hegyek és a tengerek lakóit. Ú maga. bekötözött mancsával és ősz sörényével, noha még csak hároméves volt, valöságos aggastyánnak tűnt. Az egybegyűltek, látva, hogy menynyire ványadt lett uralkodójuk, búsan csóválták agancsukat, csőrüket, uszonyukat. Az oroszlán üggyel-bajjal fölállt, és így szólt: — Azért hívattalak benneteket, barátaim, hogy megvitassuk a kialakult rendkívüli helyzetet. Az emberek egészen elvadultak, kíméletlenül irtanak bennünket. Számos egyedünk rég eltűnt már a föld színéről. Teljes kihalás vár ránk, ha nem foganatosítunk rendkívüli önvédelmi intézkedéseket. — Értelmetlenség harcba szállni az Emberrel — vetette ellen a Tigriskígyó. — Aliig föl van fegyverkezve. Például a mi fajunk majd minden tagjábóli pénztárcát és táskái csinált. — A tengereken és az óceánokon annyi halászható úszkál, hogy nincs hová bújni előlük — mondta a Tőkehal. — ló, ha még öt évig kihúzzuk. Polyami testvéreink sorsára pedig még gondolni is szörnyű. Az emberek majdnem minden folyót megmérgeztek A Csimpánz sóhajtva hozzátette: — Annak jó, aki bekerül egy tisztességes áliatkertbe. Máskülönben nincs menekvés. — Képmutatók — sziszegte a Krokodil fogai között. — Ök maguk irtanak ki minket, azután meg a könynyeiket ontják. Természetvédelmi szimpozlonokat, nemzetközi tanács— Micsoda barbársági — vinnyogta együttérzően a Dingó. — De mindezek ellenére, felséges uram — folytatta a Kutya szánalomra méltó az Ember. — Micsoda?! ~ züdult föl a meg...és {elvették az embert a Vörös Könyvbe kozásokat rendeznek, mi pedig egyre fogyunk és fogyunk. —- Elfelejtették, hogy bátyjaik és nővéreik vagyunk/ — visított föl a Nyúl. A vadak, madarak és halak sóhajtoztak, jajongtak, üvöltöttek és bőgtek. Mindegyikük a maga sanyarú, sorsára panaszkodott. Egyedül a túszul ejtett házőrző Kutya ült szótlanul az Oroszlán lábánál, és okos szemével bánatosan nézte távoli rokonait. Az Oroszlán megbökte a mancsával. — Mtért hallgatsz, te áruló? — Felséges uram — szólalt meg a Kutya —, ne nevezzen árulónak. Nem jószántamból élek az Emberrel, réges régen megszelídítette már az őseimet. Mellesleg manapság már csak'-a talpnyalókat meg a piperkőcöket becsüli meg. A magunkfajta szolgáló kutyákra viszont rájár a rúd: hol enni nem adnak, hol rneq csak rúgást kapunk, aki pedig megöregszik, azt akár sint érkézre is adják. botránkozott állatsereg. — Hogy-hogy szánalomra méltó? — Bizony mondom néktek, vadak, ha olvasnátok az újságokat, hallgatnátok a rádiót, néznétek a televíziót, elborzadnátok attól', ami a szerencsétlen emberiségre vár. Annyi feqyvert halmoztak föl az emberek, hogy többszörösen is elpusztíthatják önmagukat. Ezek ráadásul nem primitív csapdák, hálók, puskák. Kimondani is szörnyű, atomtöltetek, neutronbombák, szárnyas rakétákt Nemrégiben meg azt hallottam, hogy nukleáris töltetű lézerfegyvert akarnak a világűrbe telepíteni, s onnan pusztítani el mindenkit a Földön. Ez elől a fegyver elöl nem lesz hová rejtőzni. Te például, Tőkehal, azon sopánkodsz, hogy hálóval jogdosnak benneteket. Hát ússzál mélyebbre a tengerben. Te meg, Tigriskígyó, elrejtőzhetsz a dzsungelben. De az ember? Hová bújjon el? Az állatok gondolkodóba estek. — Hát bizony az Ember nélkül unalmas lesz az életünk — szólalt meg a Farkas. — Igaz, hogy az ellenségünk, de azért mégiscsak élőlény.., — Végtére is a Vörös Könyvet is a mi megmentésünk érdekében találta ki. Rokonszenvez velünk — mondja elgondolkozva az Elefánt. — Amikor jó, ki lehet vele jönni. Az Oroszlán végighallgatta alattvalóit, s közben lecsillapodott a haragja, árkit az timber iránt érzett, aki átlőtte a mancsát. — Szóval azt mondod, hogy az emberek kiirthatják egymást? — kérdezte a Kutyától. 4 — Ha nem segítünk rajtuk, elpusztulnak — jelelte a Kutya. — Hallgassatok rám, vadak, madarak és halak! Meg kell mentenünk az Emberit — Bölcs dolog! Helyes! Humánus! — hallatszott mindenfelől. — Azt javaslom — folytatta az Oroszlán hogy'vegyük jel az Embert a mi Vörös Könyvünkbe, és nyilvánítsuk védetté. Határozatunkat megküldjük az embereknek. Hadd tudják, hogy békét és boldogulást kívánunk nekik. A Vadlúd kitépett a farkából egy tollat, a Kutya pedig pálmalevélre írta az állatvilág határozatát.., A Teknősbékát bíztak meg. hogy átadta a tározatot. Igaz, hogy lassan jár, de az embereknek meg kell tudniuk, hogy vannak még hű barátaik fű ra: 12,50 Kčs) a Földön. (APNj Kimer Karoly
