Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-07-04 / 26. szám
1987. július 4. SZABAD FÖLDMŰVES, 7 KODÁLY NAPOK, 1987 i* i A csehszlovákiai magyar énekkari mozgalom, nemzetiségi kultúránk más területeihez hasonlóan ugyancsak több évtizedes hagyományokra tekinthet vissza. Sőt, egy-egy várost il.yen szempontból a mindenkori történelmi hovatartozásától függetlenül is megemlíthetnénk, például Rozsnyót (Ruíűava), melynek már 120 évvel ezelőtt volt munkásénekkara, vagy Füleket (Fifakovo), ahol a mai férfikar elődje még 1920-ban alakult... A határokat átívelő, nemzeteket és nemzetiségeket összekapcsoló zene tehát ebben a formájában is régóta a népkuliúra elválaszthatatlan része, és folytonossága töretlen. Folytonosságról beszélünk, de ki kell egészítenünk azzal, hogy közel két évtizede hosszabb lélegzetű — hároméves — Időszakosság van jelen énekkari mozgalmunkban. Ennek oka: ilyen időszakonként kerülnek ■megrendezésre a mozgalom legrangosabb eseményének számító Kodály Kapok. Az első három évfolyam még fesztivál jellegű volt; kórusaink nagyjából a hetvenes évek második felében érték el a színvonalat, hogy az országos seregszemle egyúttal rangsorolássá, versennyé is válhasson. Így 1978-ban, a IV. Kodály Napokon már eredményt hirdettek, 1981-ben, majd 1984-ben pedig már egyértelműen a rendezvény versenyjellegén volt a hangsúly Nem szóltunk még a helyszínről, de talán fölösleges is, annyira magától értetődő: ugyan hol máshol rendezhetnénk meg Szlovákiában a Kodály Napokat, mint Galántán (Galanta), ahol a magyar zene e kimagasló alakja „éleiének hét szép esztendejét“ töltötte, s akinek köszönhetőén a mátyusföldt kisváros neve a Galántai táncokkal bejárta a világot? Az idén. egy nyáre'eji hétvégén a.város ismét zászlódíszbe öltözött: immár hetedszer fogadta és köszöntötte a Kodály Napok résztvevőit. * * A kerületi versenyeken nyújtott teljesítmények alapján a válogató bizottság az idén nyolc kórust hívott meg az országos döntőbe. Sajnos nem volt közöttük a verseny eddigi mindhárom évfolyamának győztese: a kassai (Košice) Csermely kórus; a távolmaradás hivatalos oka vezetőjük egyéb Irányú elfoglaltsága volt. Bármiről is legyen szó, a Csermely egyszerűen — hiányzott Annyira széles bázison azért nem áll a hazai magyar kórusmozgalom, hogy legmagasabb szintű, a legjobbakat felvonultató rendezvényéről egy ilyen formátumú együttes érezhető színvonalcsökkenés nélkül távolmaradhasson Félreértés ne essék:; nem a többieket kívánmk csepűlnj, csupán arra utalni, amit bizonyára ők Is mnden további nélkül hajlandók elismerni: a Csermely — a CSMTKÉ mellett — vitán felül a legjobb hazat magyar kórusunk, A legjobban talán éppen a szakmabeliek — köztük a többi énekkar vezetői, karnagyai — ezt feltehetőleg amúgy Is tudják, bizonyítja ezt a kilenc éve őrzött elsőség Is. A versenyben, csakúgy mint legutóbb, most Is a galántai Kodály Zoltán Daloskőr mutatta be elsőként összeállítását. Néhány szót a csoportról: még 1956-ban alakult Ag Tibor vezetésével; mai nevét egy évvel később vette fel. Kodály Zoltán beleegyezésével. A Kodály Napokon eddig mind a hat alkalommal resztvettek; legiobb eredményük az 1978-as megosztott harmadik helyezés A kórus irányítását 1978-ban Chemez ľ.suzea vette át, tőle pedig 1982-ben Józsa Mónika, a CSMTKÉ tagfa Hat művet adtak elő. köztük Ady Endre Kodály Zoltán által megzenésített versét, a Fölszállott a pává t, valamint egy másik Kodály-kórusművet, az Esti dalt. Az énekkar egyenletes tel|esítményt nvúifott, ami ebben az esetben azt jelenti, hogy kirivó hibák, ára ugyanakkor kiemelkedő pillanatok nélkül adták elő versenyműsorukat. A harmadik díj viszont kulturált, csiszolt és nem utolsósorban szépen koreografált műsorukért mindenképpen jogos volt. ugyanúgy az újbóli aranvkoszorús minősítés is. A Csemadok Fülek! Helyi Szervezete és a Kovogmalt n. v. férfikara következett utánuk, amely a fesztiválon fellépő egyetlen férfikórus volt Említettük már, hogy Füleken különösen gazdag múltra tekint vissza a karéneklés, s e téren főleg a munkáshagyományok domináltak. Ide vezethető vissza a kórusmozgalmunkhan egyedülálló „férfiuralom“, hiszen az énekkar repertoárjának zömét mindig Is forradalmi. munkásmozgalmi lellegű dalok alkották. Háromszor lártak a Kodály Napokon, s az ezüstkoszorús minősítés birtokosai Csaba Miklós karnagy irányításával változatos összeállítást mutattak be, amelyből csak néhány cím: Lóránd István—Győré Imre: Menet. Karai József: Kuruc szvit. Liszt Ferenc—Rossa Ernő: Magyar ünnepi dal... A bírálóbizottság (elnök: Vass Lajos Erkel-dfjas zeneszerző, tagok: PhDr. Igor Berger zenekritikus. dr. Stefan Kllmo, a Szlovák Állami Népi Együttes karnagya Júlia Ráczové, a Kassel Állami Színház operatársulatának karnagya és Janda Iván. a Csehszlovákiai Magvar Tanítók Központi Énekkarának művészeti vezetője) főleg a Karal-művel kapcsolatban mutatott rá néhány Intonációs bizonytalanságra, melynek következtében itt-ott „megcsúsztak“ kissé a szólamok. Ezek közül egyébként főleg a tenort találták cstszolandónak, s külön felhívták a figyelmet a tisztább planőkra. A kórus az Idén Is ezüstkoszorús minősítéssel távozhatott, bár gazdag hagyományaik és felenlegt támogatottságuk enné! iobb eredményre kötelezhetné őket... Nagy megleoetést — és tegyük hozzá rögtön: nagyon kellemes meglepetést — okoztak viszont ezután a Stúrovói Zeneiskola női kamarakórusának taglal. A csoport alig négy éve, 1983 őszén alakult, az Iskola fennállásának 25. évfordulója alkalmából; taglal — Gulyás Györgyi zenepedagógus, CSMTKÉ-tag vezetésével — az Iskola pedagógusai. Illetve volt és jelenlegi növendékei Három évvel ezelőtt, „friss“ kórusként még nem vettek részt a Kodály Napokon meghívást kaptak viszont Esztergomba, a Bárdos Lajos *5. születésnapja alkalmából megrendezett jubileumi énekkari fesztiválra, ahol az Idős mester meleg szavakkal mondott nekik köszönetét müveinek kiváló előadásáért. A Kodály Napokon tehát most léplek fel első fzben — és teljesen megérdemelten máris első dlfat és eranykoszorús minősftést szereztek. A szakmai értékelés során a bírálóbizottság valamennyi tagja csak az elismerés hangján szólt teljesítményükről, emellett Vass Lajos — aki, mint tudjuk, a CSMTKÉ karnagya — kedvesen megjegyezte: énekkarom egyik tagjáról most, íme, bebizonyosodott, hogy kiváló karmester .. Előadásukban különösen élvezetes volt Bartók Legénycsúfolója, de tulajdonképpen valamennyit megemlíthetnénk a hét mű közül, annyira az egységes hangzás, az egyenletesen magas színvonalú éneklés jellemezte a csoportot. Utánuk újabb „egynemű“ együttes következett, mégpedig a pelsöci (Plešivec) Vörös Csillag Efsz női kórusa. 1975-ben alakultak, Samu Katalin vezetésével, aki azóta is a csoport karnagya. Két évig éneklőcsoportként működtek, ilyen minőségükben a Tavaszi szél... népdalverseny 1977 évi versenysorozatába is bekapcsolódtak, majd többszólamú énekkarrá alakultak. Legnagyobb sikerük a legutóbbi, 1984-es Kodály Napokhoz fűződik, ahol aranykoszorús minősftést szerezve a 2. helyen végeztek Sajnos, az akkori egységes, tiszta éneklést az idén nem sikerült megismételniük; versenyműsorukat szinte mindvégig a bizonytalanság, olykor az erőltetettség jellemezte, s ez bizony ,„csak“ ezüstkoszorús minősítésre volt elegendő. A Csemadok Somorjai (Samorinl Helyi Szervezetének Híd vegyeskara 1972 óta ápolja a városka még a harmincas évekbe visszanyúló kórushagyományalt. Az első kettő kivételével a Kodály Napok valamennyi évfolyamán ott voltak, és 1978 óta őrzik eranykoszorús minősítésüket. Vezetőjük és karnagyuk Pokstaller László. Az Idén vavamlvel halványabb teljesítményt nyújtottak, amelynek következtében megtört az eddigi aranykoszorú-sorozat: ezüstkoszorús minősítéssel fejezték be a versenyt. Az ellenkezőt lehet elmondani viszont a Csemadok Komáromi (Komárno) Helyi Szervezetének Egyetértés vegyeskaráról; az 1980-ban alakult kórus fejődése évről évre töretlen. Alig egy éves közös munka után már sikerrel szerepeltek az 1981-es Kodály Napokon (a Népművelési Intézet különdíja), három évvel később ugyanott pedig 3. helyezést értek el. A Stubendek István által vezetett csoport az Idén Ismét egy lépcsőfokkal feljebb lépett, és teljesen megérdemelten kapta á 2. díjat, a zsűri dicsérete, valamint aranykoszorús minősítés kíséretében. Műsoruknak volt néhány kimondottan briliáns, virtuóz pillanata, például Bach Magníficat-jának Sicut locutus est című tételében. Több mint tíz éve — 1975 óta — dolgozik a Csemadok Sefárikovúi Helyi Szervezetének vegyeskara, Barassó Katalin karnagy vezetésével. Hét éve az ezüstkoszorús minősítés birtokosai, amelyet ezúttal azonban nem sikerült megvédeniük: a szólamok kissé nyersek voltak, nem simultak harmonlkósan egymáshoz, ráadásul a választott művek sokkal több dinamikát Igényeltek volna. Az eredmény: bronzkoszorús minősítés. Sorrendben utolsóként lépett fel a kórusok versenyében a Csemadok Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda] Városi Szervezetének Bartók Béla Vegyeskara, Jarábik Imre karnagy vezényletével. Pályafutásuk közel másfél évtizede — 1973-ban alakultak — nem volt éppenséggel zökkenőmentes: a vegyeskarként alakult csoport férfiak hiányában rövidesen női kórusra „redukálódott“, majd 1978-ban néhány hónapra fel is oszlott. Ojjáalakulását követően felvették Bartók Béla nevét, és mintegy tudatában annak, hogy e név mire kötelez, munkájuk ettől kezdve folyamatosnak, sőt eredményesnek nevezhető. Bizonyltja ezt. hogy 1981-ben 2., három évvel később 3. helyezést értek el a Kodály Napokon. Az Idén nem jutott számukra díj, mindössze egy ezüstkoszorús minősítés: műsorukkal kapcsolatban a zsűri több kisebbnagyobb szakmai fogyatékosságot volt kénytelen konstatálni. * * A meglehetősen hosszúra nyúlt versenyprogram után a vendégkórusok hangversenye következett, amelyben fellépett a kassal Csengettyű gyermekkar, a tfinecí lengyel Hutnik vegyeskar, a kaposvári magyarországi Vikár Béla Kórus és a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara. Különösen a kassal gyermekek műsora felentett élményt a sok „felnőtt hang“ után, annál Is Inkább, mert az egyik legkitűnőbb gyermekkórusunkról van szó, aranykoszorús minősítéssel. A Vass Tajos vezényelte CSMTKÉ a tőle megszokott teljesítményt produkálta, s jő volt hallgatni a kissé más zenekultúrát képviselő tfinecí lengyel együttest Is. Este aztán a járás több helységében békehangversenyekre került sor, a fesztiválon résztvett kórusok közreműködésével, míg Galántán ünnepi hangversenyt rendeztek a város alapításának 750. évfordulója tiszteletére. A vasárnap már kissé „lazább“ volt: próba az összkari fellépésre, közben fúvőszene a művelődési ház előtt, aztán — jókora késéssel — a járás amatőr művészeti csoportjainak műsora. S a legvégén a legnagyobb élmény, egyetlen sokáig tartó, felemelő pillanat: a közös kórus fellépése a szabadtéri színpadon. Több száz ajakról szárnyalt a dal, hirdetve, hogy a zene valóban nem ismer határokat, hogy a dal mindenkié, és az egyik legszorosabb összekötő kapocs ember és ember, nemzet és nemzet között. Méltó befejezése volt ez a kétnapos rendezvénysorozatnak, amely lényegét tekintve verseny volt ugyan, amely minősíteni, elbírálni, fogyatékosságokat feltárni hivatott, de melynek anyaga az egyik legnemesebb matéria volt, amit az ember létrehozott: a dal, a zene... Itt, ebben az impozáns daláradatban, amikor már nem volt szükség szakmailag kihegyezett fülre, amikor már szabadon átadhattuk magunkat a ragyogó napsütéssel ötvözött muzsika hatásának, tudatosítottuk Igazán, milyen nélkülözhetetlen lelki táplálékunk a zene. mennyire át tudja járni a testünket, lelkünket, mennyire nincs menekvés a hatása alól, főleg ha ilyen elemi erővel árad, s hogy mennyire meg lehet tisztulni általa ... S ha ezt egy pillanatra is megéreztük, már azt is tudjuk, hogy mégsem a versenyen volt itt a lényeg, bármennyire is ezt állítottuk az elején. Hanem az, hogy ez az érzés, ez a megtisztulás, ez az öröm minél több embert járjon át, minél szélesebb körben tudjuk kisugároztatnl. Hogy minél többünk élete legyen teljesebb általa. yASS GYULA Első díj és aranykoszorú: a Stúrovói kamarakóru* Az egyetlen férfikar: a fülekiek Illusztris „vendégek“: a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara Egy kis táncházi muzsika a szünetben (A szerző felvételei) \ *
