Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-07-25 / 29. szám
12 Hosszű évek teltek fel azóta, hogy falumból — Rétéről (Reca) — elkerültem. Ha havonta a hétvégeken egy-egy alkalommal hazalátogatok, Ismerőssel, baráttal találkozva mindig megdöbbenek azon, milyen gyorsan telik az idő: az egyik gyerekkori barátom lánya már az érettségi előtt áll, s a tegnap még gimnazistaként ismert kamasz az egyetemen államvizsgákra készül. Pomichal Istvánt még Pityuként tartom számon, pedig néhány napja agrármérnökké avatták. 9 Azt hiszem némi túlzással mondhatjuk ügy is, hogy 22 éves fejjel „komoly" tudományos sikerek állnak már mögötted, hiszen az idén májusban másodszor nyerted el Prágában a főiskolai tudományos és szaktevékenység országos versenyének első helyét. Ezek az eredmények — és persze a szorgos, következetes munkával kiérdemelt agrármérnöki diploma — feljogosítanak arra, hogy olvasóink számára elmond, hogyan jutottál el idáig, mik voltak utad fő állomásai? — A paraszti munkába, az állattartásba, én is — mint a falusi gyerekek többsége — beleszitlettem. Otthon tyúkot, galambot, kacsát, libát tartottunk. Nekem ezek az állatok voltak a játékaim. Etetésük, gondozásuk később idóm nagy részét lekötötte. Az első állat, amire magam tettem szert, Kisgömböc nevű kutyám volt. Később érdeklődésem a díszmadarak felé fordult. Ezeket sikeresen szaporítottam. Első „szakmunkámat“ a Szenei fSenec) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola kisdiákjaként a biológiai olimpiára írtam. Néhány évvel később — másodikos gimnazista koromban — a hullámospapagájok színöröklődésének tanúiménvozásáról írt pályamunkámmal Nyitrán (Nitra) a biológiai olimpia kerületi fordulóján harmadik lettem. 9 Indításnak bizonyára elég az egyéni érdeklődés és az olyan környezet. amelyben az kiteljesedhet, de a kerületi vetélkedőn való sikeres részvételhez szakmai irányításra is szükség van Vnlt-e mestered, aki a szakmai érdeklődésedéi irányította? — Szerencsém voltl Csuka Gyula agrármérnök, kandidátus, személyében olyan tudományos kutatóra akadtam, akinek türelme és pedagógiai érzéke fmondhatnám ambíciója) volt. Nem sajnálta tőlem az Idejét, sőt később kutatási ötleteit Is megosztotta velem, önzetlenül bevont munkáiéba. 9 Ügy tudom, először állatorvosnak készültél, s csak később — szinte az utolsó pillanatban — határoztad el, hogy a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola Agronómiái Fakultásának SZABAD FÖLDMŰVES 1987. július 25. hallgatója szeretnél lenni. . Mi késztetett eredeti elgondolásod föladására? — Én úgy érzem, nem adtam föl semmit. Érdeklődésem Csuka mérnök hatására azonban a háziállatok genetikája, szaporodásbiológiája felé fordult. 9 A főiskolás életmód számos nsandát is rejteget: lazul a szülői felüpvelet, nem kell 'nanról napra készülni, az oktatók többé-kevésbé felnőttként kezelik a diákokat. Sokait bizony ettől megszédülnek és túlságosan magabiztossá válnak. De jön az első próbatétel, a vizsgaidőszak. Négy-öt vizsga több száz oldalas anvagát eev-másfé! hónap alatt elsaíáfftani szinte lehetetlen. Ha álmatlan éjszakák árán ötéviekéinek is, tudásnk felületes lesz. arra építeni nem lehet. — Az Agronómiái Fakultáson bizony jóval többen kezdtünk magvarok, mint abányan most végzünk. Ennek ellenére merem állítani, hogy nem a nyelvi nehézségek szerepeltek szelektív tényezőként hanem egvéni hozzáállásuk, sőt maga a pálya megválasztása is. Többflknél tapasztaltam. hogv nem volt viszonyuk jövendő pá'válukhoz. Ne készüljön állattenyésztőnek az, aki nem tud, és nem is akar az állatokkal szeretettel bánni. Én nemcsak, hogy keményen tanultam a kezdetektől fogva, de érdekelt is a tananyag. Ösztönzőleg hatott rám az Is. hogv első éves hallgatóként alkalmam nvllott az Ivánkái í Ivanka pri Duna (И Baromfitenvésztésl Kutatóintézetben dolgozni, kutatni. Idősebb diáktársammal. Bodá* Arnáddal a kakasok spermiumának morfológiájával, fiziológiájával biokémiájával foglalkoztunk Főleg a hőmérsékletnek a spermiumra kifejtett hatása, az eiakulátum tárolhatósága érdekelt bennünket. ff Tegviik hozzá, az eredmények nem maradtak el. A főiskolai tudományos és szaktevékenység versenyének egves fordulóiból simán — első helyezettként — jutottak tovább és a Nvitrán lezajlott országos versonvt is megnyerték Ponvehal Istvánnak pedig az idén máiusban a Prágai Mezőgazdasági Fftisko'án sikerüli erre az eredményre rádun'fiznia. Miiven úiahb témát választottál és hovvan voltál kénes eev év alait kísérletek egész sorát elvégezni, valanvni eze két kellő alapossággal elemezni és összefoglalni? s Csuka Gyula genetikussal észrevettük, hogy az agykoponyán egy lencsényi nyílás van. Ezek után több tucat koponyát megvizsgáltunk, és azt tapasztaltuk, hogy kivétel nélkül mindegyiken ott van a lyuk. Először csak azt hittük, hogy ez a fajta jé kísérleti állat lesz — rendellenessége folytán könnyen tanulmáhy ózható rajta az agyműködés. • Mire jöttetek rá később, milyen előny származhat egy ilyen anatómiai rendellenességből? — Bizonyára nem kell statisztikai adatokat felsorolni ahhoz, hogy bebizonyítsuk, a nagyüzemi hizlalásnál a tömés gazdaságtalan. Egyes nyugati országokban pedig az állatvédő egyesületek nyomására a tömést be is tiltották. A libamáj iránti igény azonban megmaradt, s gondolom az állatvédők is szívesen megeszik. A tudósokat már régen foglalkoztatta az a kérdés, hogy az agy mely részén található a jóllakottság érzését szabályozó központ. A hetvenes évek elején meg is lelték azt, a hipotalamuszon. Ez után már csak egy lépést kellett tenniük, hogy kidolgozzák azokat a módszereket, amelyek segítségével e központ működését befolyásolni lehet. Elméletileg úgy tűnik, ezzel a tömés kérdése megoldódott. A beavatkozás gyakorlati kivitelezése — gazdaságossága — azonban továbbra is nehézkes, illetve kétséges maradt. 0 Hadd mondjam ki én, ami még hátra van. Ha jól értettem e faifánál a hipotalamusz megfejelő részének blokkolása minimális sebészeti beavatkozást igényel így sokkal k inynyebben és gyorsabban elvégezhető. — Igen, ez a lényeg és ennek köszönhetem. hogy a zootechnik' i sz kció 11 pályamunkája közül a bóbita — s a „mögötte rejlő“ lyuk — öröklődésével kapcsolatos értekezésem elnyerte az első díjat. 0 Mi lesz munkád további sorsa? M'lyen esélyek vannak gazdasági hasznosítására? — Dolgozatomat jelenleg a Szövetségi Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban tanulmányozzák, s az Innen kapott vélemény bizonyára eldönti további sorsát. A helyzet azonban ettől eltekintve nem olvan rózsás. Annak ellenére, hogy a bóbitás libák említett anatómiai rendellenessége az öröklődés folyamatában nem kapcsolódik letális (halált okozó) génhez és az állat növekedése, fejlődése során a nyílás nem záródik el, akad probléma is. A tojók nem kotlának, a tojásokat mesterségesen keli kikeltetni. Ez további — elsősorban bürokratikus — akadályokba ütközik. A bóbitás libák ugyanis nem képviselnek elismert fajtát. Mesterséges keltetésük ezért a Szlovákiai Állattartók Szövetsége helyi szervezeteinek keltetőiben nem megengedett, más intézmények pedig nem érdeklődnek iránta. Sajnos, ez ügyben mindeddig nem sikerült kellő megértésre találnom, hivatalos engedélyt szereznem, ezért félő, hogy a nagyüzemi tenyészetekből ezt a fajtát, mint abberációt likvidálják. —kiBARANGOLAS A MÚLTBAN---A Komáromi (Komárno) járás egyik legszebb vidékén, a Komáromtól Štúrovo felé vezető főútvonalon a Dunától 15 kilométerre fekszik Bátorkeszí (Vojntce). Egy sajátos tájegységként különül el a környező falvaktól. A falu a főúttól délre a Duna felé tágas síkságként tárul elénk, míg a baloldali északi része hangulatos dombos tájba vált át. Északkeleti irányban völgyek választják szét a kisebb nagyobb dombokat, amelyek tövében a szőlők alatt hangulatos pincesorok húzódnak. A tájegység kellemes mérsékelt éghajlata tehetővé tette az intenzív mezőgazdasági termelést. Igaz, a vidék csapadékban szegény. Viszont a száraz és napsütéses éghajlat különösen a szőlő- és gyümölcstermelésnek kedvez A falu területe régóta lakott település volt, A legrégibb adataink a településről 1156-ból származnak, amikor Villa Kosou-t püspöki hirtnkként emlegetik. Csák Máté hívei a fa lut 1311 ben tönkretették Később! utalások a településre 1424-ből származnak, amikor Zsigmond király Esztergom és Komárom területén vadászott. A település neve az évszázadok folyamán változott: 1786-tól a helység neve Bátorkes, 1808 tói Bátorkeszí, 1863-tól Bátorkesz, 1920-tól pedig Kesy. Az 1927—1938 as, valamint az 1945—1948-as években Bátorové Kesy, majd 1948-tél Vojnice. A község' jellege egy alföldi mezővárosra emlékeztet. A falu életében a mezőgazdaság mellett kiemelkedő helyet foglaltak el a céhekbe tömörülő kisiparosok és kereskedők. Az 1731-ben végzett számlálás szerint — a környékbeli falvakkal összehasonlítva — Bátorkeszin volt található a legtöbb iparos. Bátorkeszí ma a Komáromi járás egyik legnagyobb falvai közé tartozik. Ha figyelemmel kísérjük fejlődését, visszapillantást nyerhetünk a falu Ipari múltjába. A megsárgult levéltári iratokból megtudhatjuk, hogy Bátorkeszí gazdasági erejének egyik legfőbb forrása a mezőgazdasági és az ipari termelés volt, amely a környék iparilag legfejlettebb falvai közé emelte. Az ipari fejlődés azonban nem lett volna elérhető egy fejlett mézôgazdaságl termelési háttér nélkül. Bátorkeszi ugyanis a műit századtól kezdve fejlett mezőgazdasággal rendelkezett. Az ipartörténeti kutatásokból kitűnik, hogy Bátorkeszin a mezőgazdaság és az ipar fejlődése jól kiegészítették egymást. A fejlett mezőváros elsőrendű érdeke az volt, hogy termékeit minél értékesebb áruformában hozza forgalomba. Ez a helyzet kényszerftette ki a mezőgazdasági Ipar megteremtését. Az ipar lehetővé tette a mezőgazdasági termékek feldolgozását és ezek 16 áron való értékesítését. Ennek következtében a mezőgazdasági jellegű falu fokozatosan, lépésről lépésre Ipari-mezőgazdasági településsé fejlődött. A falu ipari üzemei közül elsőként említést érdemel a cukorgyár felépítése. Ez volt Bátorkeszí legrégibb ipari üzeme. Mivel az 1830-as években hazánkban itt építették fel az első cukorgyárat, ez az ipartörténeti esemény nagyobb figyelmet kíván hiteles levéltári anyagokra támaszkodva. Nem csupán a cukorgyártás története, hanem a cukor előállításának útla Is érdekes. Az 1830-as év a cukorgyártás történetében nagy eseménynek számított. Bátorkeszin a cukorgyárat taosni Miklós alapította s vezetésével Linberger Gottlieb Gyulát bízta meg Saját termesztésű répából biztosította a cukorgyár számára a nyersanyagot. A vetőmagot Sziléziából szerezte be. Kezdeményezésével és tanácsaival elősegítette a cukorrépa termesztésének meghonosodását. Néhány év leforgása alatt fejlett cukorrépatermelési iparág fejlődött ki A nagybani cukortermelés 1831-ben indult be. Fényes Eleknek, a múlt század egyik legnagyobb statisztikai írójának köszönhető, hogy aránylag aprólékos adatok maradtak fenn az utókor számára a cukorrépa-termelést Illetően. A múlt században a mezőgazdasági termékek feldolgozását illetően — a szeszes italok és a bor készítése mellett — kétségtelenül nagy jelentősége volt a faluban a sörgyártásnak is. A bátorkeszl sörfőzés szorosan kapcsolódik a komáromi ..Serfőző Céh“-hoz. A sörkereskedelmet ugyanis a város ideális fekvése, a Duna és a Vág, valamint Bécs, Pozsony és Buda közelsége határozta meg. A kedvező földrajzi adottságok lehetővé tették a söripar fejlődését. Komárom a gabona- és komlókereskedelem központja lett. Ide került a felvidéki árpa és zab éppúgy, mint a sziléziai, a lengyel és a cseh komló A sörfőzés technológiája Németországon keresztül Bajorországból került Bátorkeszlre, ahol a 19. század végefelé Tauber építette fel a környék első sörgyárát, amely később mint részvénytársasági sörgyár üzemelt. A század elején két szeszgyár is üzemelt a faluban. Mindkettőben a napi teljesítmény elérte a hat hektolitert. ,A szeszgyárakban cukorrépát használták erjedésre, amelyből az erjedt folyadék lepárlásával állították elő a szeszt. Szeszt azonban gyümölcsfélékből is készítettek élesztő hozzáadásával. A Kobek Kornél-féle szövetkezeti szeszgyár több mint valószínű 1925-ben épült. A második világháború folyamán tönkrement, majd 1948-ban felújították. A szeszgyár utolsó művezetőjének az elbeszélésből tudjuk, hogy néhány éves üzemelés után a leopoldovi szeszgyári részvénytársaság vette át, végül 1954-ben megszüntette az üzemet. Az ott lévő gépeket és berendezéseket a štúrovói keményítőgyárba helyezték át. Említést érdemel, hogy Bátorkeszin a háború előtt egy likőrgyár is működött, amely a háború . alatt ugyancsak tönkrement. Nem feledkezhetünk meg a falu központjában lévő, s még ma is üzemeltethető, malomról sem. Az egyemeletes maliin a magtárakkal együtt 1914-ben épült, s évi teljesítménye elérte a háromezer tonnát. 1921-ben azonban leégett, s helyébe egy új háromemeletes malmot építettek, amely 1965-ig üzemelt. Az utolsó főmolnár, Dócé Ödön visszaemlékezéséből megtudtuk, hogy a malom napi teljesítménye negyven tonna körüli volt, ami évente nyolcezer tonna gabona feldolgozásának felelt meg. A malom az évszázadok óta meghonosodott technológiával dolgozott. A különböző sziták alkalmazásával, durvább vagy finomabb őrléssel, nyolc-tíz féle különbüző minőségű lisztet készítettek. Érdekességként megemlíthető, hogy az összes gépsort három villanymotor hajtotta, 156 kw-os összteljesítménnyel, ami a mai fejlett technika gépei mellett is ritkaságnak számít. A környék malmai közül talán a bátorkeszii a legértékesebb. mivel berendezése teljes egészében napjainkig megmaradt. Érdemes volna megmenteni a malmot a végső pusztulástól, mert berendezéseivel helytörténeti érdekességként egy újabb gyűjteménnyel gazdagíthatná a falu és a járás muzeális értékeit. Bátorkeszin 1935-től egy olajütő is működött. A kisüzemben növényi olajat készítettek repcéből, napraforgóból és tök-magból. Az olajgyártás technológiája aránylag egyszerű volt. A magokat két egymással szembeforgó malomkő között zúzták, majd vízzel felöntötték és hetven C-fokra feimelegítve kézi sajtolókban préselték. A pogácsákat takarmányként hasznosították A kisüzem csupán a falu és a kői nyékbéli gazdák olajellátását volt hivatott biztosítani. Az üzem a háború alatt tönkrement, s többé már nem újították fpl. A mezőgazdasági és Ipari tevékenység mellett a faluban élénk kereskedelmi tevékenységet is folytattak. A gabonaféléket, a zöldséget és gyümölcsöt Pesten. Pécsben és Pozsonyban értékesítették. Mindezt az ts Igazolja, hogy Bátorkeszí 1783 ban királyi szabadalmat kapott a heti vásárok megtartására. Sajnos, a mai látogató már hiába keresné a felsorolt élelmiszeripari üzemeket, többségüket ugyanis elpusztította az idő vasfoga. Egyedül a malom és a szeszgyár épülete maradt meg. Így legalább ezen cikk keretében összefoglalva örökítjük meg a falu progresszív fejlődését. SZÉNÄSSY ÄRPÄD mérnök I Poraichal István agrármérnök — A kutatóintézet farmján, Bögellő (Bohelov) közelében, négy libafajta keresztezésével állítják elő az Ivagees brojlerhibridet. Ez 'a hibrid gyorsan nő — 2 hónap alatt eléri a 4,00—4,20 kilogrammot, mája nagy, tolla fehér és jól hasznosítja a zöldtakarmányt. A farmon lévő libák között bóbitás példányokat is találtunk. Már korábban kiváncsiak voltunk arra, hogy a bóbita öröklődik-e. A kísérleteket már 1983-ban megkezdtük, s később csak tovább kellett fejleszteni azokat. 0 Tulajdonképpen csak „egyszerű“ kísérletről volt szó, vagy komolyabb biotechnológiai lehetőségeket is sejtettelek mögötte? — Ma már nehezen tudnák egyöntetű „igen“-nel vagy „nem“-mel válaszolni. A tudomány területén nincsenek „egyszerű“, fölöslegesnek tűnő dolgok. Erre a gyakorlat már számtalanszor rácáfolt. Hiszen a kísérlet első részeredményeinek, annak, hogy a bóbita dominánsan öröklődik, is van gyakorlati haszna Bebizonyosodott ugyanis, hogy ennek az öröklődő jellegnek a termelékenységi mutatókra nincs sommiféle kedvezőtlen hatása. Ezekből a bóbitás libákból otthon ts fölneveltem néhányat. Az egyiket levágtuk. A hűtőbe félretett libafejről később leszedtük a bőrt, Pályakezdés tudományos tapasztalatokkal A bóbitás liba (bal oldalt) és a bóbita nélküli Ivagees hibrid (jobb oldalt) koponyája. A bal oldali koponyán jól látszik a nyílás (A szerző felvétele) A bátorkeszl sörfőzde hajdani épülete (A szerző felvétele)
